Gyulai Miklós: Atléta, Bobos, Sportvezető – Egy Sokoldalú Pályafutás Képei és Eredményei
Gyulai Miklós, aki 1970. december 29-én született, egy rendkívül sokoldalú sportpályafutást tudhat maga mögött, mely során atlétaként, bobversenyzőként, testnevelőként, sportriporterként és sportvezetőként is bizonyított. Életútját a sport szeretete és a családi hagyományok erősen befolyásolták, hiszen szinte beleszületett a sportágba.
Családi Örökség és A Sport Kezdetei
Családja révén szinte beleszületett a sportágba: édesapja, Gyulai István válogatott rövidtávfutó, édesanyja, Kazi Olga Európa-bajnoki bronzérmes, Universiade-győztes középtávfutó volt. Édesapja olimpikon atléta (1964, Tokió), majd a TeleSport legendás sportriportere, később sportdiplomataként a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára, Gyulai István volt. Édesanyja a kétszeres olimpikon (1960 és '64) középtávfutó, Európa-bajnoki bronzérmes atléta, Kazi Olga. Édesanyja, édesapja és testvére is olimpikon.
Mégis, tizenhat éves koráig a sportág nem töltött be központi szerepet az életében, helyette sok mást kipróbált, úszott, vízilabdázott, teniszezett és focizott. Az iskolában persze ő is találkozott az atlétikával, és megkapta az alapképzést, aztán középiskolás korában, 1987-ben került le a Budapesti Honvéd Tüzér utcai sportpályájára, ahol Sztipits László csoportjába került, aki jó kapcsolatban volt a szüleivel, és korábban olyan klasszist is edzett, mint a gátfutó Siska Xénia.
Sportolói Karrierje: A Sprintpályától Az Olimpiai Dobogó Küszöbéig
Csak 16 évesen kezdett el atletizálni. Mivel későn kezdte a sportágat, sprinterként egyéniben nem jutott ki korosztályos világversenyre, de a korosztályos válogatottba bekerült, a franciaországi Lille-ben debütált a Európa-kupán, és rögtön győzelmet ünnepelhettek a 4x100 méteres váltóval. Már húszévesen, 1990-ben tagja lett a felnőtt válogatottnak, a váltó tagjaként Ostravában, és ezt követően stabil tagja lett a csapatnak, amellyel számos világversenyen ott volt.
Pályafutása csúcsára azután ért, hogy 1995-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, két év múlva pedig megszerezte első országos bajnoki címét kétszázon, amit a következő évben meg is védett, és négyszer volt magyar bajnok a 4x100 méteres váltóval. Legnagyobb nemzetközi sikereit is ebben a versenyszámban érte el, az 1997-es athéni világbajnokságon 18., az 1999-es sevillai vb-n pedig hetedik lett a 4x100-as váltóval.
Egyéniben egyik legnagyobb eredménye az volt, mikor 1999 januárjában megdöntötte Kovács Attila magyar csúcsát hatvan méteren, és 6.58-cal ért célba Budapesten. Fedett pályán magyar csúcstartó volt. A váltóval a 2000-es Sydney-i olimpia nem sikerült jól, ezután úgy döntött, befejezi a sportolást, de 2002-ben még visszatért a négyessel a 2003-as párizsi vilábajnokságra. Tagja lett volna a 2004-es olimpiai váltónak is, de az eskü napján megsérült, így 34 évesen végleg visszavonult.
Sprinter adottságait kihasználva két olimpián vett részt:
| Olimpia éve és helyszíne | Sportág | Versenyszám | Eredmény |
|---|---|---|---|
| 1994 Lillehammer | Bob | Kettes bob | 28. hely |
| 2000 Sydney | Atlétika | 4x100 méteres váltó | 28. hely |
A Bobozás Úttörője: Téli Olimpia Atlétaként
Gyulai Miklós azon kevés sportoló közé tartozik, akiket téli és nyári olimpián is rajthoz szólítottak. Édesapja, a népszerű televíziós sportriporter Gyulai István már a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára volt, amikor az 1992-es albertville-i téli olimpiáról közvetített a Telesportnak. A helyszínen mellette ült régi jó barátja és kollégája, a brit-magyar Andrew Frankl, akivel úgy döntöttek, kipróbálják a bobozást. A szándék összhangban volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságéval, amely bővíteni kívánta a sportág mezőnyét, az anyagi hátteret ugyanakkor nekik kellett megteremteni.
Fiaikat, Gyulai Miklóst és Nicholas Franklt szemelték ki a nemes feladatra, akik az alapképzés után egyszer csak azt vették észre, hogy már Innsbruckban száguldanak le a hegyről egy kettes bobbal. Az olimpiai kvalifikációhoz szükséges pontokat úgy tudták megszerezni, hogy minél több versenyen elindultak, így végül ki is jutottak az 1994-es lillehammeri téli játékokra, amelyen a 28. helyen végeztek a 43 tagú mezőnyben. A magyar bob úttörői voltak. "Emlékszem, éppen Budapesten ültem a panellakásunkban, amikor csengett a telefonunk, és Andrew bácsi szólt bele, hogy nézem-e a bobközvetítést. Ha nem, akkor jól tenném, ha nézném, ugyanis mi is ezt fogjuk csinálni az elkövetkező években és a következő olimpián, Lillehammerben! Addig nem sokat tudtam a bobozásról, de Andrew bácsiról azt igen, hogy amit a fejébe vesz, véghez is viszi."
A bob pedig egy szép kirándulás volt az életében, sokat kapott tőle, volt téli olimpián versenyzőként és vezetőként is. Ezután Gyulai az atlétikát választotta, de Salt Lake Cityben (2002) és Torinóban (2005) már szövetségi kapitányként volt kint a bobcsapattal.
A Magyar Atlétikai Szövetség Élén
2009 óta a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke
A 2008-as pekingi olimpia után szükségszerűvé vált a tisztújítás a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) vezetésében, és rendkívüli közgyűlésen Schulek Ágostont választották ideiglenes elnökké, a csapatában pedig már alelnökként ott volt Gyulai Miklós is. Aki akkor már sportkommentátorként dolgozott, és akit az egy évvel későbbi rendes tisztújító közgyűlésen megválasztottak elnöknek is. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a Gyulai név igen jól csengett, és cseng a mai napig a sportágban, egykori sportolóként ráadásul ismerte a közeget, és öccsével, Gyulai Mártonnal együtt addigra már remek nemzetközi kapcsolatokra tettek szert. Atléta, bobversenyző, testnevelő, sportriporter, az atlétikaszövetség első embere, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Gyulai Miklós 2009 óta a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, többször újraválasztották.
Regnálása alatt olimpiai és világbajnoki éremmel is gazdagodott a magyar atlétika, több létesítmény épült, komoly nemzetközi elismerés mellett rendezik a Gyulai István-emlékversenyt, és elnyertük a 2023-as budapesti világbajnokság rendezési jogát. „Az idei nagyon sűrű éve volt a sportágnak. Teljes lendülettel! Több mint egy évtizede követjük azt az utat, amit elképzeltünk, és ami nem volt sima és nyílegyenes. Közben változtatni kellett, nekem is változnom kellett, de mára olyan szakmai csapat alakult ki, amely pontosan érti, hogy a szövetség vezetősége mit szeretne és hova akar eljutni. Biztató így ráfordulni a magyar atlétika elmúlt évtizedeinek legfontosabb háromszázhatvanöt napjára. A magunk mögött hagyott bizonytalan évek nem voltak szokványosak, de jelentős állami segítséggel sikerült egyben tartani a honi atlétika mezőnyét. Ha az eredményességet nézzük, az elmúlt időszakban lifteztünk: 2021 volt az elmúlt évtized mélypontja, amit idén az utóbbi húsz év legeredményesebb Európa-bajnoksága követett. Ezt csak a sportágon belüli egységgel lehetett végigvinni, és ami előttünk áll, a hazai világbajnokság olyan lehetőség, amire nem volt példa, és nem is lesz jó ideig.”
„Jobban odafigyelnek ránk, érdeklődnek, ami még inkább így lesz az előttünk álló időszakban, és amit jól kell kihasználnunk, egységet kell mutatnunk. Ma már három nemzetközi versenyünk van, az aranyfokozatú Gyulai István Memorial mellett két bronzfokozatú viadal, ami jelzi, hogy elismernek bennünket.”
Sikerek és Kihívások a Válogatott Élén
A magyar válogatott a 13. helyen végzett az atlétikai csapat Európa-bajnokság madridi első osztályú versenyén, így megőrizte tagságát a kontinens 16 legjobb csapata között. „Az elmúlt hét az izgulás és az idegeskedés jegyében telt. De ezt próbáltam nem átadni a kollégáknak, épp ezért el se mente Madridba. Összességében ez a 13. hely egy agyon komoly siker. Már az, hogy a 16 legerősebb között ott volt a magyar válogatott, ez önmagában egy elég nagy dolog. Ráadásul nem 16. hanem a 13. helyen zártunk, ami azt jelenti, hogy bennmaradtunk. Csillagok születtek, sztárok születtek, megdőlt három országos csúcs, egyet beállítottak, volt versenygyőzelmünk. De itt mindenkit ki lehetne emelni. Bár a versenyek végéig nagy harcot vívtunk az ukránokkal a 13. helyért, Gyulai már a távolugrás után érezte, hogy meglesz a bennmaradás, onnan már csak mi ronthattuk el. Bízom abban, hogy ez a siker olyan lendületet ad, hogy az elkövetkezendő időben mindenki a feladatára tudjon koncentrálni. Takács Boglárkával kapcsolatban úgy véli, sztár született. Van most egy olyan generáció, amelyik meghatározója lehet a következő olimpiai ciklusnak, de akár az elkövetkezendő 8-10 évnek.”
Úgy érzi, nagyon dukál már egy szabadtéri világbajnoki cím a magyar atlétikának, és erre jelenleg Halász Bencének van a legnagyobb esélye. Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke beszédet mondott a 128. Atlétika Magyar Bajnokság megnyitóján a Nemzeti Atlétikai Központban 2023-ban. Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnöke és Scheidler Géza sportszakmai igazgató szerint a magyar atléták helytálltak a párizsi olimpián.
Halász Bence kalapácsvetőnek köszönhetően egy ezüstérmet nyert a magyar válogatott a párizsi olimpia atlétika versenyein, melyen 43 nemzet osztozott az ötkarikás érmeken. Halász mellett Krizsán Xénia végzett még pontszerző helyen (7.), ezzel a nemzetközi szövetség (WA) pontszerző listáján a magyarok a 43. helyen végeztek, míg a sportági éremtáblázaton a házigazda franciákhoz hasonlóan a 31. „Immáron rendhagyó módon a versenyzőink is értékelik magukat, az edzőiket is meghallgatjuk, kíváncsiak vagyunk arra, ők miként látják szereplésüket, nekik mik voltak az elvárásaik. Akik eljutottak Párizsba, azok olyan egyáltalán nem szabványos olimpiai ciklust csináltak végig, hogy önmagában már a kvalifikációjuk maximális dicséretet érdemel! Egyértelműen kirajzolódik egy nemzetközi kooperáció, amelynek résztvevői kell legyünk. Ennek érdekében volt több rendkívül komoly tárgyalásom, amelynek részleteiről még nem időszerű beszélni - maradjunk annyiban, a jelek szerint jó esélyünk van arra, hogy számoljanak velünk is. Félreértés ne essék, itt nem edzők ide- vagy odahozataláról van szó, sokkal inkább egy olyan nemzetektől független tudásmegosztó közösségről, amelynek tagjai között nekünk is ott kell lennünk!"
Az atlétikai Eb-n Gyulai Miklós szerint összességében nagyon jó szereplés volt. A müncheni kontinensviadalon 46 fős válogatott vett részt, a csapatból Kozák Luca (100 m gát), illetve Halász Bence (kalapácsvetés) ezüst-, míg Madarász Viktória (35 km-es gyaloglás) bronzérmet nyert, a három dobogós helyezéssel pedig a 23. helyen végzett Magyarország az éremtáblázaton. "Előzetesen aláírtam volna mindezt, de nekem sokkal fontosabb az összkép. Az érmeken kívül azért jó néhány döntős és pontszerző helyezésünk is volt. Atlétikán belül mi a régi elődöntős szereplést, azaz a legjobb 16 közé kerülést nézzük, mert aki a legjobb 16-ba tud jutni, az már letett valamit az asztalra, mind a magyar, mind a nemzetközi atlétikában. És voltak ilyenek jó néhányan."
A sportvezető ennek kapcsán külön kiemelte a magyar váltók szereplését, amelyek közül a női és férfi 4x400 méteres és a női 4x100-as staféta is kivívta az Eb-szereplés jogát, méghozzá nagyon fiatal összetételben, ami biztató a jövőre nézve. Gyulai Miklós azt is hangsúlyozta, hogy a válogatott versenyzők csapatként is helyt álltak, szurkoltak, biztatták egymást, mint mondta, "jó volt köztük lenni". Az érmeseket külön méltatta a MASZ elnöke, és mindhármuknál kiemelte a szakmai csapatuk, edzőik teljesítményét. Halász Bencével kapcsolatban pedig reményét fejezte ki, hogy a jövő évi budapesti világbajnokságig tud annyit előrelépni eredményben, mint amennyit a júliusi eugene-i világbajnokságról a müncheni Eb-re. A szombathelyi kalapácsvető ugyanis a vb-n először jutott 80 méter fölé karrierje során (80,15 méter), majd kevesebb mint egy hónappal később Németországban (80,92 m) több mint 70 centivel dobott nagyobbat annál. "Nekem azzal nem lesz bajom, ha a budapesti döntőben is ehhez hasonló javulást mutat mint Eugene és München között. Akkor egy egészen pazar eredményre lehet számítani tőle" - jegyezte meg Gyulai Miklós.
Nagyon közel volt a dobogóhoz női gerelyhajításban Szilágyi Réka, aki a zárósorozatban, az utolsó négy dobó előtt még második volt, ám végül negyedik lett, miután előbb a kétszeres olimpiai bajnok cseh Barbora Spotaková, majd a szerbiai Adriana Világos is túldobta. A cseh legenda hatodik kísérlete ugyanakkor komoly vitákat váltott ki, Gyulai Miklós szerint nem volt érvényes dobás és hibázott a mérést végző bíró.
Huszonkét éve sportkommentátor, tizenhárom éve a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke a legendás Gyulai István legidősebb gyermeke. "Talán megfontoltabb és körültekintőbb, átalakult az a hév, ami egy fiatal sportvezetőt jellemez, ma már a döntéseimet hosszabb gondolkodás előzi meg. Egykori sportolóként ültem az asztal másik oldalán is, és eleinte elnökként sportolói fejjel gondolkodtam, de mára a kettő „összeért”, ennek megfelelően fogadok el javaslatokat és hozok döntéseket. Egykori versenyzőként a közeget is jobban ismerem, és a többség szerintem értékeli azt, amit az elmúlt tíz évben az érdekükben tettünk. Természetesen nem mindenkinek tetszik minden, ezt el is fogadom, de remélem, ők is látják, hogy minden út Rómába vezet, és mi a sok közül igyekszünk legalább az aszfaltozottat keresni. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden ötletünket, döntésünket a magyar atlétika előrelépése érdekében hoztuk."
Sportkommentátor és Családi Élet
Édesapja nyomdokait járva, miután elvégezte a Testnevelési Egyetemet, sporttelevíziós karriert kezdett és a magyar atlétikában sportvezetői szerepet vállalt. "Aputól azt tanultam, hogy a sportpályafutás egy pillanat alatt véget érhet, és akkor ne maradjak lehetőség nélkül, álljak két lábbal a földön. Néhány héttel az 1996-os fedett pályás Európa-bajnokság előtt megsérültem, és akkoriban indult az Eurosport magyar nyelvű adása, amely a stockholmi viadalt közvetítette. A húgom, Kati gyakornokként dolgozott ott, és felhívott, hogy segítsek, lévén én elég jól ismertem a magyar és nemzetközi mezőnyt. Így kaptam többedmagammal lehetőséget a csatornát vezető Palik Lászlótól és Héder Barnától, fél évre rá pedig már élő adásban közvetíthettem egy bobvilágkupa-futamot, mert az a sportág is közel állt hozzám. Kétezerig így ment a sportolás mellett, közben elvégeztem a Testnevelési Egyetemet is, amikor a kétezer őszén induló SportTv megkeresett és munkát ajánlott. Én pedig elfogadtam, mert tudtam, hogy a sydney-i olimpia után befejezem a pályafutásomat. Immár huszonkét éve lehetek tagja ennek a csapatnak, amiért a mai napig hálás vagyok. Ez a szakma édesapám miatt is fontos nekem, tőle tanultam, hogy arra törekedjek, a laikus nézőnek is tegyem fogyaszthatóvá a látottakat."
Magánemberként Gyulai Miklós ötvenen túl látja, ő is sokat változott, fiatalon szeretett élni, de három gyerekkel az ember már másképpen látja a világot. Miki, Bori és Fanni tölti ki az életét, még ha a munkája miatt nem is tud annyi időt velük tölteni, amennyit szeretne. A tizennégy éves fia az Újpest jégkorong-akadémiáján sportol, jó közösségben jó nevelést kap, ami sokat ad egy tizenéves gyereknek, főleg hosszú távon. Mindegyik gyerekben megvan a sportolói véna, viszont kényszeríteni nem fogja őket, a mozgás fontos, de azt már ők döntik el, hogy a sportban vagy az élet más területén akarják megállni a helyüket.
A testvéreivel való kapcsolata is szoros, bár mindenkinek megvan a maga élete. Egyik húga, Julcsi Londonban él a férjével, néha beszélgetnek vagy írnak egymásnak a közösségi oldalon. Katival hetente többször találkozik, ő Balatonkenesére költözött. Marci négyük közül a legaktívabb, fiatalos lendülettel menedzseli magát és a magyar atlétikát nemzetközi szinten is, amiben száz százalékig támogatja. Gőzerővel dolgozik a budapesti világbajnokság szervezőbizottságában és az Európai Atlétikai Szövetségben. Apu emlékét igyekeznek ápolni, március 21-én, a születésnapján mennek az üzenetek egymás között, és ha csak időm engedi, kimegy hozzá az Erzsébeti temetőbe, gondozza a sírt és elüldögél mellette kicsit. A fényképe ott van az irodájában, és a gyerekeinek is szokott mesélni róla, próbál átadni valamit abból, amit tőle kapott. Sajnálja, hogy az unokáit nem ismerheti, mert csodálatos nagyapa lenne.
tags: #gyulai #miklos #valogatott
