Az 1993-as Haladás-FTC Magyar Kupa-döntő drámai pillanatai és a szurkolói emlékezet

Ha röviden és tömören akarnám jellemezni az 1992/93-as szezon magyar kupa döntőjét, ezzel az irodalmi megfogalmazással tudnám a legjobban érzékeltetni az összecsapást. Ebben a szezonban nem csak az előcsatározások, de maga a döntő is oda-visszavágós rendszerben dőlt el. Május és június javarészt a labdarugó bajnokságok hajrájának és a kupadöntőknek időszaka szerte Európában. A magyar szurkoló számára valószínüleg sokkal érdekesebb és kedvesebb volt a Magyar Kupa döntő szerdán lejátszott első mérkőzése.

Az első felvonás Szombathelyen: A népünnepély

Visszatérve a kupadöntőre, 1993. június 2.-án egy igazi népünnepélyre készült Szombathely. A 18 ezer nézőt befogadó szombathelyi stadion zsúfolásig megtelt és további „potyázók” helyezkedtek el a környező házak és fák tetején. Glázer Róbert csapatának nem volt vesztenivalója, hiszen nekik sokkal fontosabbak voltak a bajnoki küzdelmek, hiszen újra a legfelsőbb osztályba igyekeztek a vasi zöld-fehérek.

Döntőbeli ellenfelünket ismerve, legtöbbünk már a mérkőzések előtt odaadta volna a serleget Lipcsei Petiéknek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy lebecsültük volna a Haladás csapatát, de 1993-ban a szombathelyi alakulat még NB2-ben szerepelt, igaz vezette a tabellát. A csapat talán túlságosan is magabiztosan lépett a pályára, óvatosan is kezdtünk, mintha az lebegett volna a szemek előtt, hogy a hazaiak lendülete úgyis hamar megtörik és egy-két gyors kontratámadás után, már lehet is hűteni a pezsgőt az öltőzőben.

Mindkét csapat változtatott az előre meghirdetett összeállitáson. A Haladás VSE-nél Glázer Róbert vezetőedző Szűcs helyett Berbást volt kénytelen beállitani a csapatba, mert Szűcs sérülése nem jött rendbe. Kapkodtak a csapatok az elején. Az első játékrészben igazi kupamérkőzést vívott a két csapat. Gyors, lüktető volt a játék. Mindkét csapat teljes erőbedobással harcolt, ennek tudható be az, hogy elég nagy hibaszázalékkal játszott.

Az első mérkőzés részletei

A 3. percben Morozov a lesre játszó védők között kiugrott, de a kapujából kifutó Horváth mellett elguritott labdája elkerülte a jobb alsó sarkot. A fővárosi csapat is vezetett néhány támadást, de ezekben kevés volt az elgondolás. A 12. percben a felfutó Kovács S. 16 méteres lövése suhant el a felső léc felett. Az ellentámadás végén Wukovics 18 méterről, tiszta helyzetből Derdák ölébe emelt. A 18. percben: Hidvégi talált a hálóba, de már előzőleg lesen tartózkodott, ezért Márton játékvezető nem adta meg a gólt. Nem sokkal utána Albert Berbással csapott össze, a fővárosi játékost ápolni kellett. Haladás-fölénnyel teltek a következő percek, de mivel a játékosok az egyéni játékot középen erőltették, a jól tömörülő ferencvárosi védők mindig jó ütemben közbe tudtak lépni. A 27. percben Lipcsei megunta társai tehetetlenségét, egyedül indult el saját térfeléről. Végigvezette a pályán a labdát, de a 22 méteres lapos lövés elsuhant a jobb alsó sarok mellett.

Félóra telt el, amikor felzughatott a szombathelyi közönség: a 30. percben Farkas jobb oldalról beivelt szögletrugása után Jagodics nagyszerű ütemben ugrott fel, és nyolc méterről a jobb alsó sarokba fejelt (1:0). Ujrakezdés után majdnem sikerült egyenlitenie a fővárosi csapatnak, de a középen kiugró Gregor elől Derdáknak - ha üggyel-bajjal is, de - sikerült tisztázni. A 37. percben ismét óriási lehetőség maradt kihasználatlanul a Ferencváros részéről. Wukovics a jobb oldalon cselezgetett, majd éles szögből kapura nyeste a labdát, de a jobb kapufáról visszapattant, és Szekérnek sikerült a mezőnybe vágnia azt. A 40. percben egyenlitett a vendégcsapat. Szünet után esett a játék irama. A Ferencváros vette át a játék irányitását, több gólszerzési lehetőséget is kidolgozott, de ezeket a csatárok elhibázták. Az 56. percben remek helyzetet teremtettek a Haladás kapuja előtt a fővárosi csatárok, de végül Gregor közvetlenül a gólvonal előtt, a jobb kapufa tövénél nem találta el a labdát. Nem sokkal utána Simon jobb oldalról beivelt labdáját Wukovics senkitől sem zavarva nyolc méterről fejelte kapu fölé.

Szünet után a Haladás elkészült erejével, nem tudta megismételni első félidőben nyujtott lendületes játékát. Ez kedvezett a Ferencvárosnak. A 74. percben az ujonnan beállt Tóth N. nagyszerű ütemben futott el a bal oldalon, de a 14 méterről leadott éles lövést Horváth biztos kézzel háritotta. - Azt hiszem, jó szórakozást jelentett mindenkinek a mérkőzés. A csapat mindent megtett a győzelemért, de a Ferencvároson érződött az NB I-es rutin. - Hazai pályán megnyerjük a kupát - jelentette ki Nyilasi Tibor, a ferencvárosi vezetőedző, és a KEK-rajtjog kiví­vásához valóban az FTC áll közelebb, hiszen az idegenben rúgott gól nagy előny.

Az első mérkőzés legfontosabb adatai:

A drámai visszavágó az Üllői úton

A már említett Magyar Kupa-döntő egészen drámaira sikeredett. Akkor még oda-visszavágós volt a sorozat fináléja, az első meccsen 1-1-es döntetlent értünk el idegenben, így egy győzelemmel hazai pályán harcolhattuk ki a sikert. Az a gól 1993. június 23-án késő este a teltházas Üllői úti stadionban! Aki ott volt a Ferencváros-Haladás kupadöntő visszavágóján, aligha felejti el azt az élményt. Majd jött a visszavágó, s a Fradi Fodor Imre találatával vezetett - egészen a meccs 89. percéig.

Sokáig jól is alakult minden, ugyanis Keller József szólóját, valamint Fodor Imre gólját követően a 23. perctől kezdve vezettünk. A szurkolókat azonban nem volt könnyű megállítani, zúgott a „kupagyőztes”, petárdák durrantak. A 89. percben ugyanis Kovács Sándor nagy gólt vágott, és egyenlített a Hali. Jöhetett a hosszabbítás, amelyben Telek András óriási mentése kellett ahhoz, hogy ne bukjuk el a trófeát. Az más kérdés, hogy végül tizenegyesekkel veszítettünk.

A visszavágó legfontosabb adatai:

A hős, aki gólt lőtt: Kovács Sándor emlékei

Ifjúkorában még birkózott. Szó szerint gondolhatta akkoriban, hogy az ellenfelet kétvállra kell fektetni. Aztán hiába nyert bajnoki címet a szőnyegen, mégis arra emlékszik mindenki Kovács Sándorral kapcsolatban, hogy mekkora gólt rúgott a Fradinak a zöld gyepen. Tüdő, ahogy mindenki becézi őt, a Szombathelyi Haladás játékosaként lett közönségkedvenc, és nem csak Vas megyében.

„Valóban felejthetetlen élmény mindez. Kupadöntőt játszani a Ferencvárossal, kivételes pillanat minden játékos számára” - mondta lapunknak Kovács. - „Mindkét találkozó hihetetlen izgalmakat tartogatott, és azt gondolom, egyenrangú partnerei voltunk a Simon Tiborral, Telek Andrással, Albert Flórival, Lipcsei Petivel, Fodor Imivel felálló Fradinak. Mondanom sem kell, életem egyik meghatározó pillanata volt, amikor az Üllői úti visszavágón az egyenlítő gólt szereztem.”

Szombathelyen mindenki büszke volt rájuk, és aligha hihette bárki is, hogy harminc évvel később NB III-as csapata lesz a városnak, amely néhány száz néző előtt játszik majd egy vadonatúj stadionban.

A futball utáni élet kihívásai

Az immár 62 éves, egykori remek futballista azonban most kórházi kezelésre szorul. „Egyébként van időm most bőven nosztalgiázni, mert szerda óta kórházban vagyok. Néhány hónapja tíz napot már eltöltöttem itt, akkor valamelyest jobban lettem, de az állapotom azóta folyamatosan romlik, szédülök és egyre gyengébb vagyok.” Tüdő immár 62 éves, és hiába volt egykoron birkózóként, majd labdarúgóként bivalyerős, manapság sokszor már jártányi ereje sincs. De nem lehet elég hálás a Haladás legendás kapusának, Király Gábornak, aki mellé állt a legnehezebb pillanatokban: munkát és biztos jövőképet kínált neki a saját futballakadémiáján.

„Tulajdonképpen nyolc éve kezdődött a kálváriám. A kondimmal soha nem volt gond, a birkózás és a futball alaposan megedzett, de akkor rohamosan vesztettem az erőmből, sokszor a mozgás is nehezemre esett. A vizsgálatok megállapították, hogy reumatikus és ízületi gondjaim vannak. Sajnos ez gyógyíthatatlan betegség, amit csak folyamatos orvosi felügyelettel, gyógyszerekkel lehet szinten tartani. Már kiegyeztem volna azzal is, hogy az újra és újra visszatérő fájdalmak legalább stagnálnak, és nem rosszabbodik az állapotom.”

„Szedtem a gyógyszereimet, kímélem magam, nem iszom, nem dohányzom, de így is egyre rosszabbul éreztem magam. Amikor abbahagytam a futballt, amatőr szinten edzősködtem megyei csapatoknál, de rájöttem, hogy ez nem az én utam. Kétkezi melóból éltem, villanyszerelők mellett dolgoztam egy brigádban, hol a fővárosban, hol valamelyik autópálya mellett, hol Szombathelyen. Itthon persze sokan felismertek meló közben is, és persze hogy felemlegették azt a Fradinak lőtt gólomat. Végül Király Gábor nyújtott segítő kezet és vett oda az akadémiájához pályagondnoknak. Füvet nyírtam, vonalaztam, tettem a dolgom, szó szerint nyugdíjas állásom volt, de... most úgy érzem, már erre a melóra sem vagyok képes. De Király Gabi felajánlotta, hogy legyek portás, aki néha felsepri az öltözőfolyosót. Itt tartok most 62 évesen egy kórházi szobában várva a vizsgálatok eredményeit. A három gyerekem és a volt feleségem azért figyel rám, nem vagyok egyedül.”

tags: #haladas #szurkoloi #videok #hali #ftc #kupadonto

Népszerű bejegyzések:

• A madridi BL derbi részletes áttekintése
• Az Alba Fehérvár keretének frissítése
• tudnivalók az egészségügyi szakmai érettségiről
• Játékvezetői információk és fejlődési eszközök
• Emlékek a megszűnt magyar futballcsapatokról