Hannich Péter labdarúgó pályafutása
Hannich Péter 1957. március 30-án született Győrben. Édesapja, Hannich (labdarúgóként egy időben Hadnagy) Andor a győri vasutascsapatot erősítette, nagybátyja, József az ETO színeiben az élvonalban is szerepelt közvetlen a második világháború után.
Tíz évesen kezdte a labdarúgást szülővárosának kisebbik csapatában, a Győri MÁV DAC-ban. Még tizenhét éves sem volt, amikor a felnőttek között bemutatkozhatott az NB II-ben. 1967-ben a MÁV DAC-ban kezdett el futballozni, 1974-ben került az első csapatba.
1977-ben került a Rába ETO-hoz és a következő évtől a csapat stabil tagja lett. 1977. szeptember 3-án, az új Rába-stadion megnyitóján mutatkozott be az ETO együttesében. Kilenc szezont töltött el a győri zöld-fehéreknél, 231 NB I-es mérkőzésen 63 gólt szerzett.
1979-ben megnyerte a Rába Vasas ETO-val a Magyar Népköztársasági Kupát, ám a finálén nem jutott szerephez. Az ETO kétszer lett bajnok (1981-1982, 1982-1983), kétszer ezüstérmes (1983-1984, 1984-1985), egyszer pedig bronzérmes (1985-1986). Játszott az 1984-es, elveszített székesfehérvári MNK-döntőn.
A nyolcvanas évek elején vezéralakja lett Verebes József ETO-jának, amellyel 1981 és 1986 között tagja volt a győriek történetének legsikeresebb csapatának: kétszeres bajnok, ezüstérmes és egyszeres bronzérmes. Az ETO mezében kétszer lett bajnok (1981-1982, 1982-1983), kétszer ezüstérmes (1983-1984, 1984-1985), egyszer pedig bronzérmes (1985-1986).
Középpályás létére az 1981-1982-ben huszonkét találattal gólkirály, majd egy évvel később, 20 góllal az NB I „ezüstcipőse” lett. Az ETO történetében ő nyerte el először a gólkirályi címet az élvonalban. A győriek sikerkorszakában senki sem ért el a csapatból több gólt nála. Nem túlzás, 1981 és 1986 között, első külföldre szerződéséig az élvonal legjobb játékosai között tündökölt: a Népsport átlagosztályzatai alapján 1981-1982-ben 2., 1982-1983-ban a 4., 1983-1984-ben 1., 1984-1985-ben 9., 1985-1986-ban 2. lett.
A magyar élvonalban összesen 302 bajnokin 127 találatot szerzett.
Hannich Péter 1978-ban tagja volt a touloni utánpótlástornát megnyerő gárdának. A nagyválogatottban 1982. április 18-án esett át a tűzkeresztségen. Bár klubtársa, Szentes Lázár már az első percben megszerezte a vezetést, a végén mégis a peruiak győztek a Népstadionban (1-2). A magyar válogatottban 1982 és 1987 között 27 alkalommal szerepelt és 2 gólt szerzett. 1987. április 29-én volt utoljára tagja a nemzeti tizenegynek.
Az 1986-os mexikói világbajnokságon a franciák elleni vesztes mérkőzésen (0-3) kapott egy félidőnyi játéklehetőséget. Előtte végigjátszotta a brazilok elleni 3-0-s diadalt 1986 márciusában.
A mexikói világbajnokság után Franciaországban folytatta pályafutását az AS Nancy-nál. 1986 és 1988 között Nagy Antallal együtt az AS Nancy-Lorraine profija volt. A lotaringiaiaknál az akkor még jóformán ismeretlen Arsène Wenger volt a trénerük az 1986-1987-es szezonban. Az együttesnek kétségtelenül a két magyar futballista volt a sztárja, hiszen rajtuk kívül csupán egyetlen válogatott, az elefántcsontparti François Zahoui tartozott a kerethez.
1988-ban hazatért és az MTK-VM labdarúgója lett. Itt egy bajnoki ezüst- és egy bronzéremmel gazdagította gyűjteményét. A fővárosi kék-fehérekkel 1988 és 1991 között begyűjtött egy ezüst- (1989-1990) és egy bronzérmet (1988-1989).
| Év | Klub | Helyezés |
|---|---|---|
| 1977-1986 | Rába Vasas ETO | 2x Bajnok, 2x Ezüstérmes, 1x Bronzérmes |
| 1986-1988 | AS Nancy-Lorraine | Francia élvonal |
| 1988-1991 | MTK-VM | 1x Ezüstérmes, 1x Bronzérmes |
Hajdú B. István aranyköpései #HUN
1991-től majdnem öt évet játszott a burgenlandi SV Mattersburgnál, ahol egy időben lényegében véve játékos-edzői posztot is betöltött. Játékos-pályafutását Zurndorfban, magyar nevén Zurányban zárta le.
Játékos-pályafutása befejeztével az edzői pályát választotta. Többek között volt pályaedzője a Rába ETO-nak, illetve vezetőedzője a Pápának, az Egernek, a Veszprémnek, a Gyirmótnak és a Mosonmagyaróvárnak is. 1994-ben az ETO pályaedzőjeként dolgozott, 1997 novemberétől a MOTIM TE gárdáját irányította. 1999-től 2000-ig a Pápai ELC kispadján ült. 2001-ben újból az ETO pályaedzőjeként alkalmazták. 2001-től 2002-ig az Eger SE-t, 2002-től 2003-ig a Veszprémi LC-t, 2004-től 2005-ig az Ácsi Kinizsit irányította. 2005-től 2008-ig a Gyirmót FC. 2008-ban a Mosonmagyaróvár szakvezetője volt. Később, 2010 februárjától az ETO futsalcsapatának sportigazgatójaként dolgozott, majd 2015 végétől 2016 novemberéig a Csornai SE vezetőedzője volt. Utána visszatért Gyirmótra, 2017 novemberétől három hónapig vezetőedző, majd 2019 májusának végéig sportigazgató volt, az utolsó három hónapban akkor is meccselt a csapattal. Az újabb állomás ismét az ETO FC lett, ahol 2021. május 5. és 2022. május 31. között sportigazgatóként dolgozott.
tags: #hannich #peter #labdarugo
