Az MLSZ és a légiósok helyzete az NB I-ben: Szabályozások és trendek
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) stratégiájának középpontjában régóta áll a magyar futball fejlesztése, különös tekintettel a hazai fiatal tehetségek szerepeltetésére és a külföldi játékosok (légiósok) arányának optimalizálására. Az elmúlt években számos próbálkozás történt a légiósok számának szabályozására, anyagi ösztönzők bevezetésére, de a klubok szuverenitása és a nemzetközi eredményesség iránti vágy gyakran felülírta ezeket a törekvéseket.
Az MLSZ stratégiai célkitűzései és a légiósok dilemmája
Az MLSZ 2025-2030 közötti új stratégiája számos fontos tervet tartalmaz, amelyek az NB I-es és NB II-es klubokat, a szurkolókat és az utánpótlásközpontokat egyaránt érintik. A szövetség stratégiai fontosságúnak tartja, hogy a fiatal és hazai játékosok megfelelő mennyiségű játéklehetőséget kapjanak a felnőtt futballban. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke már 2010-ben, a szövetség új elnökségének felállásakor két komoly célkitűzést fogalmazott meg: a külföldi játékosok és játékperceik arányának csökkentését, valamint a magyar fiatalok számának és játékperceinek növelését.
A légiósok alkalmazása kettős megítélés alá esik. Egyrészről, mint az MLSZ is rámutatott, a külföldi játékosok segíthetik a topcsapatok nemzetközi eredményességét. Másrészről azonban fennáll a veszélye, hogy kiszorítják a hazai tehetségeket a kezdőcsapatokból. Az MLSZ a Professzionális Futballkörkép című kiadványában is rávilágított arra, hogy az NB I-es klubok finanszírozási szerkezete sérülékeny, játékos-bérinflációs hatás érvényesül, és gyakran átgondolatlan, ad hoc módon alakítják ki a játékoskereteket. A klubmenedzsmentből sokszor hiányzik a stratégiai szemlélet, ami a légiósok igazolását is érinti.
A korábbi szabályozási kísérletek és azok hatása
Az MLSZ az elmúlt években többször is igyekezett befolyásolni a légiósok arányát az NB I-ben. Ennek érdekében plusz anyagi támogatást adtak azoknak a csapatoknak, ahol rendszeres játéklehetőséghez jutottak fiatal magyar játékosok, illetve többségében magyar játékosok futottak ki a pályára. Ez azonban csak ajánlás volt, nem kötelező szabály, és a zömmel közpénzből finanszírozott tehetősebb klubok nem voltak rászorulva az MLSZ pluszpénzére, így nem is tartották be az ajánlásokat.
Az anyagi ösztönzésnek 2015-2016-os idényben mégis látszottak az eredményei: a magyar játékosok játékpercei 69 százalékról 75 százalékra emelkedtek. Az MLSZ azonban megszüntette a rendszert, Csányi Sándor elmondása szerint „a klubszuverenitás mindenek előtt jelszóval”. Ennek következtében a magyarok játékperceinek aránya ismét 70 százalék alá csökkent, és azóta is folyamatosan esik, egy ponton elérve a 64 százalékot.
2018 márciusában az MLSZ bejelentette, hogy a következő szezontól legfeljebb 10 külföldi játékos lehet egy-egy csapat keretében, amely elvileg 2019. szeptember elsejétől lépett volna életbe. A gyakorlat azonban másként alakult, például a Ferencvárosban 14 légiós szerepelt.
A kiskapuk és trükközések rendszere
A szabályozási kísérleteket számos kritika érte, és a klubok kreatív megoldásokat találtak a kiskapuk kihasználására. A „légiósszabály” (amely valójában csak egy ajánlás volt, jelentős többlettámogatással) korábban különbséget tett a nemzetközi kupákban induló, illetve a csak az NB I-ben vitézkedő csapatok között, előbbieknek több légióst engedélyezve. Ez komoly előnyt jelentett a nemzetközi kupainduló csapatoknak az NB I-es meccseken, még akkor is, ha az első európai körben kiestek.
A legnagyobb problémát azonban a „légiós” definíciójának változtatása jelentette. Az MLSZ korábban úgy határozta meg a hazai játékost, mint aki magyar származású, függetlenül az állampolgárságától, és a származás igazolásához egyszerű nyilatkozat is elegendő volt. Ezzel a határon túli magyarok szerződtetését szerették volna megkönnyíteni. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt a szlovákiai futballisták száma, akik közül sokan annak ellenére hazai játékosként szerepelhettek az NB I-ben, hogy nem beszéltek magyarul. Sokan kaptak magyar állampolgárságot olyanok is, akiknek nincs magyar felmenője, mint például a Fehérvárnál a brazil Vinicius, a zöld-foki-szigeteki Stopira vagy a francia Nego. Ezek a trükközések jelentősen megdobták a magyar játékosok árát, mivel a hazai kvóta miatt szükség volt rájuk.
Az MLSZ jelenlegi álláspontja és az új keretszabályok
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke rendszeresen nyilatkozott arról, hogy túl sok a külföldi játékos az NB I-ben, és készültek tervek a magyar játékosok lehetőségeinek növelésére. Azonban a jelek szerint az MLSZ letette a fegyvert a légiósok korlátozására vonatkozóan. Az MLSZ megkeresésünkre azt válaszolta, hogy „a játékospolitikáját minden klub saját maga határozza meg, beleértve az idegenlégiósok alkalmazását is. A klubok felelőssége, hogy milyen arányban foglalkoztatnak saját nevelésű vagy más hazai játékosokat.”
Ez a döntés, amely az MLSZ elnökségi ülésén született, teljesen szembe megy a szövetség korábbi célkitűzéseivel. Az MLSZ bejelentette, hogy a jövőben 25 főben maximalizálják a profi kluboknál a játékoskeretet (csak fiatalok lehetnek létszámfelettiek), és fizetési plafont vezetnek be, de a légiósok számának korlátozásáról már nem volt szó. Sok klubvezető úgy látja, hogy sokkal tisztább lesz a korlátozás nélküli helyzet.
Statisztikák és trendek a légiósok számában
A Transfermarkt adatainak elemzése alapján a légiósok számában az elmúlt években ingadozó, de általánosságban növekvő tendencia volt megfigyelhető, mielőtt a legutóbbi adatok csökkenést mutattak volna. A 2014-es szezonban még 181 légiós szerepelt az NB I-ben, ami csapatonként átlagosan 11.3 külföldi játékost jelentett, és a teljes keret 30 százalékát tette ki. A bajnokság létszámának 16-ról 12-re csökkentése és a magyar fiatalok szerepeltetését ösztönző támogatási rendszer bevezetése után, 2015 nyarára ez a szám drasztikusan, 74-re csökkent, ami csapatonként átlagosan hat légióst jelentett, és az arányuk 23.5 százalékra mérséklődött. Ezzel az NB I. ideiglenesen a legalacsonyabb légiósarányú liga lett a régióban.
Azóta azonban a tendencia megfordult. 2017-re a légiósok száma 90-re emelkedett (csapatonként 7.5), arányuk pedig 28 százalékra nőtt, megközelítve a korábbi 30 százalékos szintet. A 2022-23-as idényben ez a szám elérte a 172-t, ami csapatonként több mint 14 idegenlégióst jelentett.
A légiósok számának alakulása az NB I-ben
| Adatok | 2017 | 2015 | 2014 |
|---|---|---|---|
| Csapatok száma | 12 | 12 | 16 |
| Játékosok száma* | 320 | 315 | 604 |
| Játékosok száma csapatonként* | 27 | 26 | 38 |
| Játékosok átlagéletkora | 25.7 | 23.5 | 24.9 |
| Légiósok száma | 90 | 74 | 181 |
| Légiósok száma csapatonként | 7.5 | 6 | 11.3 |
| Légiósok aránya | 28.1% | 23.5% | 30% |
| Becsült keretérték | 84 millió euró | 76.7 millió euró | 126 millió euró |
| Csapatonkénti átlagos becsült keretérték | 7 millió euró | 6.4 millió euró | 7.8 millió euró |
*A táblázat adatai mindig a jelzett év nyári átigazolási időszaka utáni adatokat tartalmazzák, kivéve a játékosok száma, mert az a 2014-es évnél a teljes 2014-205-ös szezonra vonatkozik. Forrás: Transfermarkt
A legfrissebb adatok szerint Magyarországon a légiósok száma az idei szezonban az előző évhez képest 180 főről 136 főre csökkent, ami 44 fővel kevesebb légióst jelent. Az idei keretek létszáma azonban sokkal alacsonyabb, így hiába kevesebb a légiósok száma, ez százalékban nem feltétlenül mutatkozik meg hasonlóan drasztikusan. Az Újpest például kiemelkedően, 11 fővel csökkentette légiósállományát, az előző szezonban még 21, idén már csak 10 külföldi játékost foglalkoztatva.
A légiósok aránya a szomszédos országokban (2017)
- Szlovénia: 34.0 %
- Ausztria: 29.6 %
- Szlovákia: 29.6 %
- Magyarország: 28.1 %
- Horvátország: 26.8 %
- Románia: 25.1 %
- Ukrajna: 20.8 %
- Szerbia: 20.2 %
A légiósok minősége és hatása a magyar futballra
A légiósokkal szembeni elvárás az lenne, hogy minőséget hozzanak, és jobbak legyenek, mint a magyar fiatalok, ezáltal növelve a nemzetközi kupacsapatok versenyképességét és segítve a bennmaradásért küzdő csapatokat. Azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a növekvő légiósszám ellenére a magyar klubok nem tűnnek versenyképesebbnek az európai kupákban. Példaként említhető a DVSC, amely légiósok hadával majdnem kiesett egy szezonban, vagy az MTK, amely szintén légiósokkal esett ki az élvonalból, mivel a külföldiek nem jelentettek valódi erősítést.
A magyar klubok átigazolási mérlege egyedülállóan negatív a régióban, azaz kizárólag a magyar bajnokság csapatai költöttek többet játékosokra, mint amennyi bevételhez jutottak átigazolásokból. Emellett a bérköltségek az összes kiadás 73,6 százalékát teszik ki, ami a legmagasabb arány a vizsgált bajnokságok között. Annak ellenére, hogy sok külföldi játékos érkezik, átlagosan ők játszották a legkevesebb játékpercet, ami megkérdőjelezi az alkalmazásuk hatékonyságát.
A magyar játékosok helyzete és a nemzeti válogatott
Jó hír, hogy a magyar játékosok továbbra is többségben vannak a hazai bajnokságban (58 százalék az előző szezonhoz képest 54 százalékról nőtt az arányuk). Jelentősen nőtt a fiatal játékosok játékperceinek száma is, 23 ezerről 34 ezerre. A 2024/2025-ös kiírásban az NB I a harmadik legtöbb fiatal hazai játékost szerepelteti a régióban, a játékpercek számában a negyedik, az átlagos játékpercek számában pedig az ötödik helyet foglalja el.
A Kecskemét például pozitív példaként említhető, hiszen messze a legkevesebb pénzből, 877 ezer eurós működési bevétellel szerzett ezüstérmet a 2022-2023-as szezonban. Ezzel szemben a Fehérvár hatalmas költségvetéssel, de a hazai mezőnyből messze a legkevesebb játéklehetőséget adta a magyar U21-es focistáknak, ami a MOL támogatásának visszavonásához vezetett. A Paks pedig hagyományosan csak magyar játékosokat szerepeltet a keretében.
A magyar labdarúgók nemzetközi megítélése is javul: a 2024/2025-ös szezonban 22 magyar labdarúgó szerepel Európa tíz legerősebb bajnokságában. Az öt legnagyobb európai liga mindegyikében lépett pályára magyar játékos, a legtöbben (öten) a német Bundesligában. A produktivitási rendszer metódusa alapján a magyar játékosok által a Top 5 bajnokságokban termelt pontszám 30 százalékos növekedést mutatott. A férfi A-válogatott keretének értéke dinamikus növekedést mutat az elmúlt években, 2025-ben megközelítve a 200 millió eurót.
A másodosztályú szabályok és a kiesés pénzügyi vonzatai
Az NB II-re vonatkozóan elterjedt az a hiedelem, hogy nem játszhatnak külföldi játékosok. A valóságban nem tiltja az NB II a légiósok szerepeltetését, de az MLSZ nem támogatja anyagilag azokat a klubokat, amelyek külföldieket játszatnak. Ezért az olyan klubok, amelyeknek nincsenek gazdag szponzoraik, nem engedhetik meg maguknak a jelentős pénzek elveszítését, így gyakorlatilag elkerülik a légiósok alkalmazását.
A kiesésnek komoly pénzügyi vonzatai vannak, és az érintett klubok nem feltétlenül tudják megtartani a jól fizetett játékosokat. Az MLSZ munkaszerződési mintája szerint kiesés esetén a klub a szerződésben meghatározott százalékig (legfeljebb 50 százalék) csökkentheti a játékos fizetését, vagy rendes felmondással megszüntetheti a szerződést. Fontos azonban, hogy a FIFA és a CAS joggyakorlata szerint a feleknek egyenlő felmondási jogokkal kell rendelkezniük, így a klubot előnyben részesítő kikötések érvénytelenek lehetnek. Egy rosszul felbontott szerződés komoly kártérítéssel járhat, amely akár a játékos teljes, hátralévő fizetését is jelentheti.
tags: #hany #legios #jatszhat #a #magyar #bajnoksag
