A büntetőrúgás története és szabályrendszere a labdarúgásban
A labdarúgás egyik legdrámaibb pillanata kétségkívül a büntetőrúgás. Az értelmi szerző nem más volt, mint egy ír textilgyár egykori tulajdonosa, William McCrum, aki szabadidejében szülővárosa focicsapatának, a Millford FC-nek volt a kapusa. McCrum úr - aki mellesleg az ír szövetség tagja volt - javasolta először a büntetőrúgás ötletét, amelyre végül a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szabályalkotó testülete (IFAB) 1891-ben bólintott rá. A büntetésről alkotott elképzelését sokan kezdetben „halálbüntetésnek” nevezték.

A hivatalos szabályok alapján ekkor 12 yard távolságból, pontosan 10,97 méterről adhatott le büntetőrúgást az adott játékos. Manapság ezt a mozdulatot egyszerűen „tizenegyesnek” nevezzük. Bár sokan úgy tartják, hogy a büntető szinte biztos gól, páran biztosan rácáfolnának erre a közismert mondásra - legalábbis az első felére -, példálózva az utóbbi évtized két legnagyobb játékosának, Lionel Messinek és Cristiano Ronaldónak a büntetőrúgások terén nyújtott teljesítményével.
A büntetőrúgás szabályainak evolúciója
A portások dolga hajdanán jóval könnyebb volt, hiszen akár 5 és fél méterre is kijöhettek a gólvonal elé, hogy megkíséreljék hárítani a csatárok próbálkozásait. Később a hálóőröket visszaparancsolták a gólvonalra, aztán eljutottunk a ma aktuális verzióig, amikor a kapuvédőknek a rúgás pillanatában legalább az egyik lábukkal a gólvonalon kell állniuk vagy azt érinteniük. Számos kiváló hálóőrt ismerünk, akik valóságos „tizenegyesölők” hírében állnak.
A szabályok finomítása során a megtévesztő cseleket is szabályozták. A büntetőrúgásnál a nekifutás alatt az ellenfél megtévesztésére irányuló cselezés a labdarúgás részeként megengedett. Azonban a rúgás közbeni cselezés, ha már a nekifutást befejezte a játékos, a szabályok megsértésének és sportszerűtlen magatartásnak tekintendő, amiért a játékost figyelmeztetni kell.
Hogy él VALÓJÁBAN egy Milliárdos?
Technikai részletek és eljárások
A büntetőrúgás végrehajtásakor a labdát a 11-es pontra kell helyezni. A büntetőt rúgó játékos személyét egyértelműen azonosítani kell. A játékvezető engedi a rúgás elvégzését, miután ellenőrizte, hogy a többi játékos a büntetőterületen és a büntetőköríven kívül, a labda vonala mögött helyezkedik-e el.
| Helyzet | Következmény |
|---|---|
| Gól születik | Gólt kell ítélni |
| Labda nem jut a kapuba | A mérkőzés közvetett szabadrúgással folytatódik |
| Szabálytalanság a kapustól | A rúgást meg kell ismételni |
Büntetőpárbajok
A büntetőpárbaj célja a győztes meghatározása, amikor a mérkőzés szabályai szerint döntetlen esetén döntést kell hozni. A büntetőpárbajban csak olyan játékos vehet részt, aki a mérkőzés lefújása pillanatában a játéktéren tartózkodott. Mindkét csapat először 5-5 büntetőt rúg, majd ha ez alatt nincs meg a döntés, felváltva addig folytatják, amíg valaki be nem rúgja és a másik csapat ki nem hagyja.

Fontos kiemelni, hogy a büntetőrúgást pontrúgásnak nevezik. A játékvezetők figyelnek a távolságokra is: az ellenfél játékosainak - akár egyénileg, akár sorfalban - a szabályok értelmében legalább 9,15 méterre kell állniuk a letett labdától a szabadrúgásoknál, míg a büntetőnél a mezőnyjátékosoknak a büntetőterületen kívül kell várakozniuk.
tags: #hany #meter #a #fociban #a #bunteto





