A kviddics: A varázslóvilág legnépszerűbb sportja és pontozási rendszere
A kviddics (angolul eredetileg quidditch) egy fiktív sportág, amely J. K. Rowling Harry Potter-sorozatában szerepel, és a varázslóvilág messze legnépszerűbb sportja. A seprűháton játszott labdajátékot mind amatőr, mind professzionális szinten előszeretettel űzik. Az írónő egy kiegészítő könyvet is írt kizárólag ebben a témában, melynek címe A kviddics évszázadai.
A kviddicspálya és szabályai
A kviddicspálya füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén.
A játékos a mérkőzés alatt tetszőleges magasságba emelkedhet, azonban a küzdőtért nem hagyhatja el. A játékosok és a labdák függőleges mozgása elvileg korlátlan, horizontálisan azonban kénytelenek a pályán belül maradni. A sérült játékost nem lehet lecserélni.
A csapatkapitány a bírónak jelezve "időt" kérhet. A játékosok talpa csak abban a szünet jelegű szakaszban érintheti a talajt. Ha a mérkőzés minimum 12 órája tart, hosszabb, de legfeljebb 2 órás "idő" kérhető. A játékosok két óra letelte után kötelesek visszatérni a pályára. A mérkőzések tisztaságára szakképzett, szintén seprűn ülő bírók ügyelnek, akik büntetődobásokat ítélhetnek meg az ellenfélnek szabálytalanság esetén. A bírónak jogában áll büntetőtámadást ítélni. A büntetőt elvégző játékos a kezdőkörből indul, onnan repül a büntetőzóna felé.
Érdekesség: A kviddicsben eredetileg 700 módon lehetett szabálytalankodni - az 1473-as világkupamérkőzésen mindet el is követték. Azóta ezek 90%-át már lehetetlenség elkövetni, ugyanis egy ideje már a kviddicsmérkőzéseken tilos a varázspálca használata.
A kviddics labdái és pontozása
A kviddicset négy labdával játsszák, melyek mindegyike eltérő szerepet tölt be a játékmenetben.
A kvaff
A kvaff ma egy közönséges, körülbelül 30 centiméteres átmérőjű élénkpiros labda - egyetlen varázstulajdonsága, hogy lassan zuhan, és könnyű megfogni -, amelyet a hajtóknak kell bedobniuk az ellenfél őrzője által védett gólkarikáinak egyikébe. A többi játékos nem nyúlhat a kvaffhoz.
A gurkók
A játékban két gurkó is szerepel. Ezek 25 centiméteres átmérőjű, kemény vasgolyók, amelyeket szándékosan az ellenfél megzavarására terveztek: a gurkóknak ugyanis megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha elütik valamerre, az ütés pontatlansága ellenére egy játékost céloznak meg, és komoly sérüléseket tudnak okozni.
A gurkók története a repülő kőtömböktől az ólomkísérletekig vezetett. Az első gurkók repülő kőtömbök voltak. Ez a későbbiekben csak annyit változót hogy gömbölyűre faragták. Ezeknek a kőlabdáknak azonban volt egy igencsak nagy hátrányuk. Valószínűleg ez az oka, hogy a XVI. században egyes kviddicscsapatok ólomgurkókkal kezdtek el kísérletezni. Az ólomról végül megállapították, hogy túl puha anyag a gurkók készítéséhez.
Az aranycikesz és a pontszerzés
A kviddics legkisebb - diónyi méretű - és leggyorsabb labdája az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz. Ez a labda a játékosoktól teljesen függetlenül cikázik a pályán. Elfogása nem egyszerű, mivel nagyon gyors, hirtelen manőverekre képes, amellett megpillantani is nehéz apró mérete miatt. A cikesz elkapása a fogó feladata. Ha ez sikerül, az 150 pontot eredményez a szerencsés fogó csapatának, és ezzel zárul le a mérkőzés.
Az aranycikeszt egy korábbi varázssportból kölcsönözték, ahol a varázslók a sebesen repülő, golden snidget* nevű madarat próbálták elkapni. 1269-ben a Varázslók Tanácsának elnöke, Barberous Bragge 150 galleont (mai értékre átszámítva egymillió galleonnál is nagyobb összeg) ajánlott fel annak, aki elkapja az általa szabadon eresztett varázsmadarat. Ennek emlékére később bevezették, hogy a cikesz elfogása 150 pontot ér.
Érdekesség: Egy 1884-es bodmin-lápi kviddicsmeccsen 6 hónapig nem sikerült elfogni a cikeszt. Végül a fogók kritikán aluli teljesítményét megelégelve mind a két csapat feladta a mérkőzést.
Egy kviddicsmeccs akkor ér véget, valamely csapat fogója elkapja a cikeszt. Ezen tettével 150 pontot szerez a csapatának, és szinte biztosan nyer.
Kviddicslecke | Harry Potter és a bölcsek köve
A kviddics játékosai és szerepköreik
A csapatok hét-hét játékosból állnak: egy őrzőből, két terelőből, három hajtóból és egy fogóból. A kviddics mind a férfiak, mind a nők számára nyitott.
- Őrző: Az őrző feladata a három pózna őrzése. Ez a pozíció már a XIII. században létezett, bár az őrző feladata módosult az idők folyamán. Régebben az őrző egy plusz feladattal megbízott hajtó volt. 1620-ban az őrző feladatköre leszűkült: kijelölték a büntetőzónát, s kimondták, az őrzőnek célszerű ezen belül maradnia, nehogy a karikákat a távollétében érje támadás.
- Terelők: A két terelő feladata, hogy a játékosokra vadászó gurkót az ellenfél csapata felé irányítsák. A gurkók terelése nagy testi erőt igényel, érthető hát, hogy ezt a pozíciót a többivel ellentétben majdnem mindig varázsló, nem pedig boszorkány tölti be.
- Hajtók: A három hajtó feladata a kvaff átjuttatása az ellenfél valamelyik póznáján. A hajtók egymásnak passzolgatják a labdát miközben kerülgetik a gurkót és egyre közelebb érnek az ellenfél póznáihoz. A legkorábban kialakult szerepkör a kviddicsben - mivel egykor a játék célja csak a gólszerzés volt. A hajtás technikájában csak a kosarakat felváltó karikák bevezetése után egy évvel, 1884-ben állt be jelentős változás. Akkor meghoztak egy új szabályt miszerint a büntetőzónába csak a kvaffot birtokló hajtónak szabad berepülnie, ellenkező esetben a gól érvénytelen. Ez a megkötés a "Stooging"-ot hivatott megakadályozni.
- Fogó: A fogó feladata a játék legkisebb labdájának, az Aranycikesznek elkapása. A fogó rendszerint a legkisebb testsúlyú, leggyorsabb röptű játékos. Feladata végrehajtásához éles szemre van szüksége, valamint tudnia kell fél kézzel és szabad kézzel repülnie. Mivel teljesítménye kulcsfontosságú a mérkőzés szempontjából - a cikesz megszerzése akár a vesztésre álló csapatot is győzelemre segítheti - ezért a fogó az ellenfél szabálytalankodásainak leggyakoribb célpontja.
Speciális manőverek és trükkök
A kviddics során a játékosok számos speciális trükköt és manővert alkalmazhatnak, hogy előnyhöz jussanak:
- Terelő hátralendülő ütése: A terelő hátralendülő ütőjével találja el a gurkót, így a labdát nem előre, hanem hátrafelé küldi.
- Petrova Csorkovsz trükkje: Petrova Csorkovsz orosz hajtóról elnevezett trükk. A csel sikerének kulcsa a pontos időzítés. A kvaffot birtokló hajtó felfelé repül, hogy az ellenfél játékosai azt higgyék, egérutat próbál nyerni, hogy aztán gólt szerezhessen csapatának.
- Wronski-kanyar: A fogó meredeken a föld felé repül, azt a látszatot keltve, hogy megpillantotta a cikeszt odalent. Majd közvetlenül a földeérés előtt kihúzza seprűjét a bukórepülésből.
- Fordított passz: Válla fölött továbbítja a hajtó a kvaffot csapattársának.
- Nyílhegy formáció: Nyílhegyet formázó alakzatban repülnek a hajtók a karikák felé. Nevét a Wington Wanderes alapítóiról kapta.
- Stooging-tilalom: "Így kiáltott Nagy-Britannia szerte a felháborodott kviddicsrajongók tegnap este mikor a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya kihirdette az úgynevezett "stooging-tilalmat"." A csapatok egyre többet éltek a stooging módszerével - nyilatkozta a főosztály megtépázott idegzetű képviselője. - "Úgy véljük ez a szabály csökkenteni fogja a súlyos őrző sérüléseket számát. Ezentúl az őrzőt egyetlen hajtó igyekszik majd kicselezni, nem pedig három kibelezni." Ezen a ponton a főosztály vezetőjének vissza kellet vonulnia, mert a felbőszült tömeg kvaffokkal kezdte el bombázni őt.
A kviddics története és eredete
A seprűsportok azzal párhuzamosan jelentek meg, hogy a seprűk elég kifinomultan manőverezhetőkké váltak. A népszerű svédországi éves seprűverseny gyökerei a 10. századba nyúlnak vissza. A versenyzők Kopparbergtől Arjeplogig kicsit több, mint 300 mérföldes távot tesznek meg repülve. Az útvonal átszel egy sárkányrezervátumot, ezért aztán az ezüstből készült fődíj egy svéd sróforrú sárkányt mintáz.
Az 1105-ben készült híres festmény, amely a Günther der Gewalttätige ist der Gewinner („Erőszakos Günther a győztes”) címet viseli, egy ősi német játékot, az ún. Stitchstock-ot mutatja be. Egy 20 láb magas póznára egy felfújt sárkányhólyagot helyeztek, amit egy seprűn ülő varázslónak kellett megvédelmeznie. Az őrzőt derekánál fogva egy 10 láb hosszú kötéllel a póznához kötötték, így az nem távolodhatott el az oszloptól. A többi játékos felváltva próbálkozott a hólyag kiszúrásával, amelynek eszköze a kihegyezett seprűnyél volt. A hólyagot védelmező játékos használhatta varázspálcáját a támadások visszaverésére.
Elképzelhető, hogy a Kviddics névnek köze lehet a labdák elnevezéséhez (angolban Quidditch = Quaffle + Bludger + Snitch), de a történet szerint Queerditch Marshról nevezték el, ugyanis már a 11. században ezen a helyen játszották a sport elődjét. A kviddics évszázadai szerint a sport eleinte egy egyszerű, seprűn ülve játszott labdajáték volt: a játékosok a kvaff elődjét, egy bőrlabdát passzolgattak egymásnak, amit megpróbáltak bedobni az ellenfél kapujába.
Kviddics a Roxfortban
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola négy háza, a Griffendél, a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár is kiállít egy-egy csapatot, akik a házuk színeinek megfelelő öltözetet viselnek (a griffendélesek pirosban, a mardekárosok zöldben, a hollóhátosok kékben, míg a hugrabugosok sárgában játszanak). A játékosok bármelyik évfolyamból kikerülhetnek, pusztán tehetségük alapján válogatják össze őket a csapatkapitányok. A házibajnokság során az összes csapat megmérkőzik egymással, így döntve el az évzáró ünnepély során kihirdetett sorrendet. A Roxfort-bajnokság eredményei a házak közti pontversenyt is befolyásolják.
Harry Potter kviddicskarrierje
Harry Potter több, mint egy évszázad óta az első elsőéves volt, aki bekerült egy roxforti kviddicscsapatba - ráadásul mindjárt a Griffendél fogójátékosaként. Ez egyfelől nagy tehetségének, másfelől ismeretlen jóakaróinak köszönhető, akik jobbnál jobb seprűkkel ajándékozták meg (elsőben egy Nimbusz 2000-rel, harmadikban pedig egy Tűzvillámmal).
Amikor Harry játszott, csapata minden mérkőzésen győzelmet aratott azokat kivéve, amelyeken megsérült. Hatodéves korában Harry lett a Griffendél csapatkapitánya, azonban mindössze egy mérkőzésen tudott részt venni - a másodikon koponyasérülést szenvedett Cormac McLaggen, az ideiglenes őrző hibájából, a harmadik során pedig büntetőmunkán volt Perselus Pitonnál.
Harry barátai közül Ron hatodikban őrző lesz. A tréfamester Weasley-ikrek, Fred és George éveken át a Griffendél csapatának verhetetlen terelőpárosát alkották.
Professzionális kviddicscsapatok
A varázslóvilágban számos neves professzionális kviddicscsapat létezik, néhány példa az évszázadok során alapítottak közül:
- Appleby Arrows: 1602-ben alakult észak-angliai csapat.
- Caerphilly Catapults: 1402-ben alapított walesi csapat.
- Dimbourne-i Darazsak: 1312-ben alakult csapat.
- Holyhead Harpies: 1203-ban alapított walesi csapat, az egyetlen kizárólag női csapat.
- Kenmare Kestrels: 1291-ben alapított ír csapat.
- Porpicy SC: 1163-ban alapított csapat.
- Pride of Portree: 1292-ben alapított skye-szigeti csapat.
tags: #harry #potter #kviddics #hany #pont
