A jászberényi és hatvani labdarúgás története és fejlődése
A labdarúgás hosszú és gazdag történelmet tudhat maga mögött mind Jászberényben, mind Hatvanban, ahol a sportág a kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott a helyi közösségek életében. Ez a cikk bemutatja mindkét város futballjának alakulását, a klubok fejlődését, sikereit és kihívásait, az utánpótlás-neveléstől egészen a létesítményfejlesztésekig.
A Jászberényi FC felemelkedése és jövőképe
A Jászberényi FC 2012-ben alakult, és ebben az évben kezdte meg az egyesület a felnőtt csapat működtetését. Már a következő évben, 2013 nyarától önálló utánpótlás és női szakág alakult, saját csapatokkal. 2013 nyarától az egyesület látja el a jászberényi labdarúgó létesítmények hasznosítását, majd 2014 januárjától az egyesület szervezi a városi kispályás labdarúgást is, önálló szakosztályként. Ugyanebben az évben, 2014 nyarán megkezdődött a futsal felépítése is.
Az egyesület nagy hangsúlyt fektet a fiatal tehetségek felkutatására és fejlesztésére. Hálásak a megannyi sportolni vágyó fiatalnak, amiért őket választják, és természetesen mindent el is követnek azért, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsák számukra. Igyekeznek már a lehető legkorábban megtalálni a focizni vágyó fiatalokat, ezért dolgoztak ki egy iskolaprogramot is, amelyet a későbbiekben szeretnének sportosztályi szintre emelni.
Az utánpótlás nevelő munkájuk eredményeképp a jászberényi felnőtt csapat háromnegyed része már saját nevelésű fiatalokból áll. Emellett sikerült olyan klubokba is eljuttatni fiatal játékosokat, mint a Ferencváros, az MTK, az Újpest, a Budapest Honvéd, a Vasas vagy a Debreceni VSC. Mindemellett van játékosuk többek között a Diósgyőr, a Kisvárda és a Mezőkövesd utánpótlásában is.
Létesítményfejlesztések és aktuális kihívások
Az elmúlt esztendőkben komoly fejlesztéseket sikerült eszközölni a városi sportlétesítményekben. Új gyepszőnyeget, öntöző- és vízelvezető rendszert kapott a Városi Stadion centerpályája és tartalékpályája, új öltözőépület és 600 férőhelyes fedett lelátó épült. Építettek két új műfüves pályát és felújították a műfüves nagypálya gyepfelületét is. Terveikben szerepel a labdarúgó létesítmények további megújítása, ezzel a környezet még szebbé tétele is. Edzőik képzése is folyamatos.
A Jászberényi FC a vármegye I.-ben a harmadik helyen telel. A szezon előtt ugyan az aranyérem volt a cél, de sok panaszra nem lehet oka a csapatnak. Gottdiener Lajos elnök számolt be a klubnál történt változásokról, melyek szerint a szezon előtt Besenyi Gábor vezetőedző a bajnoki címet tűzte ki célul, jelenleg viszont harmadik a csapat. Az őszi teljesítménnyel az egy-két meccsen nyújtott gyengébb játékot leszámítva elégedettek lehetnek. A szezon elején az elnök óvatosabb volt Gáborhoz képest, ő dobogót várt. Jelenleg úgy gondolja, nem realitás a bajnoki cím, az első két helyezett nagyon elhúzott, nagy formahanyatlásra lenne szükség tőlük, hogy utolérjék őket. Volt hektikus időszakuk, például nyolc gólt lőttek a Kisújszállásnak, majd utána kikaptak a Tószegtől 3-0-ra. Stabil teljesítményt nyújtottak a Törökszentmiklós és a Jászfényszaru ellen is a döntetlenek ellenére. A Kenderes és a Rákóczifalva elleni két hazai vereség alkalmával nem úgy teljesített a csapat, ahogy azt várták volna, a Mezőtúrral szemben pedig nem volt esély, jobb csapat volt.
A dobogós helyezés ellenére mégis edzőt váltottak, ami így volt kalkulálva. Az NB III.-ból kiesve azt beszélték meg, ha nem tudják realizálni a feljutást két éven belül, akkor nagyobb fókuszt helyeznek az utánpótlásra, ami fontos feladatuk körzetközpontként. Besenyi Gáborra pedig a továbbiakban az utánpótlásban számítanak. A felnőtt csapat irányítását Menczeles Iván vette át, aki korábban irányította már a felnőttet, az NB III.-ban dobogós helyezésig vezette az együttest, legutóbb pedig az utánpótlásban dolgozott. Elégedettek voltak Gábor munkájával, nehéz helyzetben is tisztességgel helytállt.
Nagy volt a játékosmozgás Jászberényben: Ludvig Zsombor Mezőkeresztesre, Aranyos Patrik Zagyvarékasra, Kövér Botond és Gattyán Máté Jászfényszarura, Vincze Gábor pedig Jászapátira igazolt. Mellettük többen is vannak olyanok, akik nem tudják vállalni a heti három edzést, többen nem csatlakoztak a csapathoz az alapozásnál, aki pedig nem vesz részt az edzéseken, azzal nincs közös jövőjük. Érkezett Korógyi Szabolcs és Korógyi Tamás a Tiszaföldvártól, mellette pedig több fiatal játékos csatlakozott az egyesülethez, de csak később derül ki, hogy kik kerülnek a felnőtt csapathoz. Nagyjából 18 fős keretet szeretnének, nagyon fiatal együttesük lesz, főleg 17-18 éves srácok, de nem féltik a csapatot.
A téli felkészülés január 14-én kezdődött az alapozással, előtte pedig már kiadott futásokat kellett teljesíteniük a játékosoknak. Heti három edzéssel dolgoztak, volt uszodai, erőnléti és koordinációs foglalkozásuk is. Öt felkészülési mérkőzést játszottak: a Jászapátival 3-3-as döntetlent értek el, a Tápiószecsőtől 2-1-re kikaptak, a Zagyvarékast 7-4-re legyőzték, majd a Gyöngyöshalásszal 1-1-es eredmény született. Legutóbb pedig a Lőrinci ellen nyertek 3-1-re. A nagy átalakulásokat figyelembe véve a csapat tavaszi céljai nem számszerűsített eredményben gondolkodnak, hanem a jövő csapatát építik. A fiatal játékosoknak pedig hozzá kell szokniuk a felnőttfutballhoz. A képességek alapján a tabella első felében végezhetnek, de nagyon szoros a mezőny jelenleg. Gyors, produktív focit szeretnének játszani, és a tapasztalatlanság miatt biztos kapnak majd gólokat is bőven, de jó mérkőzéseket szeretnének játszani és üde színfoltja lenni a vármegyei labdarúgásnak.
A Hatvani labdarúgás évtizedei
A kezdetek és a Hatvani Kinizsi szerepe
Hatvanban a labdarúgás története a II. világháború után, 1947-ben kezdődött komolyabban, amikor a városi cukorgyár úgy döntött, létrehozza egyesületét, a Hatvani Cukorgyári SE-t. A felszabadulást követő években leginkább a sportmozgalmak újjászervezése okozott problémát. A Hatvani Kinizsi első két évében az ÉLASZ osztályaiban szerepel, majd a szövetség megszűntetésével, és a megyei szövetségek létrejöttével 1951-ben elindítják a megyei I. osztályt.
A Kinizsi eredményei az 1950-es években vegyes képet mutattak:
| Szezon | Helyezés (Megyei I. osztály) |
|---|---|
| 1951 | 10. |
| 1952 | 7. |
| 1953 | 4. |
| 1954 | 7. |
| 1955 | 9. |
| 1956 | 8. |
| 1957/58 | 10. |
| 1958/59 | 9. |
| 1959/60 | 9. |
| 1960/61 | 10. |
1960-ban rendezték meg az ET ülését, amelyen maga Baróti Lajos szövetségi kapitány is részt vett. Ezen a megbeszélésen tárgyalták a hatvani csapatok eredménytelenségének legfőbb okait, kiváltképp az utánpótlás-nevelés hiányát is. 1961 tavaszán a Hatvani Cukorgyári SE elnöksége lemondott, és ezzel a Kinizsi történetének egy korszaka lezárult. A problémák feltárása a hatvani csapatok közül leginkább a Kinizsinél érezteti hatását. Az 1963 őszi, átmeneti bajnokságban ugyan egy hellyel hátrébb végez (igaz, 26 ponttal, csak rosszabb gólkülönbségével szorult a harmadik helyre az Egri Dózsa II. mögé).
Az 1970/71-es szezonban ismét elkerüli a kiesést (13.), ellenben a többi hatvani csapattal, akik a következő szezontól a megye I. osztályban szerepelnek. Ezzel átveszi a vezető szerepet a város futballcsapatai között. Mint városi sportkör, jelentős anyagi támogatást is élvezett. Például 1971-ben a Konzervgyár 112.000, a Cukorgyár pedig 41.000 forintot biztosított az éves költségvetéshez. A sporttelep is szépen fejlődött, évenként szinte újabb és újabb létesítményekkel gyarapodott. 1969 májusában készült el az öltöző épület, és 1971-ben kezdték meg az 1500 főre tervezett lelátó építését (1972-re el is készült, és az atlétikai pályát is korszerűsítették). Ez meglátszott a labdarúgó csapaton is. Az 1971/72-es szezonban sikerül javítaniuk teljesítményükön, s a 7. helyen végeznek, majd egy év múlva, fennállásuk addigi legsikeresebb idényét produkálják: a 4. hellyel Heves megye legjobb csapataként végez, úgy, hogy csak rosszabb gólkülönbségével marad le a 2. helyről.
A következő szezonban érthetetlenül rosszul szerepel a gárda, a 9. fordulót követően csak a 15. helyen áll a Kinizsi, mindössze az Ózdvidéki Bányászt megelőzve. Sőt az őszi fordulókat követően az utolsó helyre szorul vissza, mely előre vetíti a kiesés veszélyét. Az ekkor már gazdasági sportvezetőként az egyesületnél dolgozó Rácz Sándor elmondása szerint a rossz szereplés oka, hogy négy meghatározó játékos elvesztése mellett a csapatot folyamatos sérülések kísérik. 1974 tavaszán ugyan javít pozícióján (a végén 14. lett), ám miután az OTSH a következő szezonra átszervezte a bajnokságot, és csökkentették az NB III létszámát, javuló eredményei ellenére is kiestek (ennek oka, hogy bár a MÁV HAC éppen ekkor megnyerte a megyei I. osztályú bajnokságot, mégsem léphetett az NB III., s ez által a Kinizsi helyére). Az 1974/75-ös idényben tehát mindhárom hatvani csapat a megye I. osztályban szerepel. A legjobban természetesen a Kinizsi, mely ebben az idényben még csak a 6. helyen végzett. Ám ez csak egy idényig tartott. Az 1976/77-es szezonban 36 mérkőzésből csupán 7-et tud megnyerni, 11-szer ikszel, s 18-szor hagyja el pont nélkül a pályát. Még rosszabb teljesítménynek számít, hogy csupán 25 gólt sikerült lőniük, de ez mellett 57-et kaptak, a szerzett 25 pont pedig csak a 18. helyre volt elegendő.
Az egyesüléstől az NB II-es sikerekig
Az 1977/78-as szezonban ismét a megye I. osztályban találjuk a Hatvani Kinizsit, s bár az élcsapatok között szerepel, nem sikerül megszereznie a bajnoki címet, mint ahogy a következő idényekben sem (kétszer 3., majd a 2. helyen végez). Ekkor már a város vezetése - a hatvani csapatok eredményességének javítása érdekében - úgy döntött: „egységben az erő” címszóval az egyesületek összevonását helyezte kilátásba, és egy szervező bizottság felállításával kidolgozásra kerültek a jövő egyesületének tervei. A HKVSC értelemszerűen a város, sőt, a megye egyik legkorszerűbb sportlétesítményére, a Kinizsire helyezi székhelyét. Megválasztották az egyesület vezetőit is: Angeli József társadalmi elnök, Kláben György ügyvezető elnök, Rácz Sándor labdarúgó-szakosztály elnök, Sáfrán János szakosztály-vezető és Szendi László technikai vezető. A szakmai részt Gál Béla vezetőedző és Treiber Rudolf végezte.
A változás rögtön érezteti hatását: már az első idényében, 1980/81-ben megnyeri a megye I. osztályú bajnokságot, s mellé az MNK megyei kupáját. Azonban ekkortájt ismét bevezetik az NB III-at, így a másodosztályú tagságra még várniuk kellett. 1981/82-ben a HKVSC nagyszerűen szerepel a harmadosztályban, csupán rosszabb gólkülönbségének „köszönhetően” szorul a 2. helyre. A következő idényekben is az élbolyban szerepel, 1982/83-ban a 3., majd ezt követően az 5. és a 2. helyen végez. A siker azonban sehogy sem akar összejönni. Az 1985/86 és 1986/87-es szezonban megtorpanni látszott a menetelés, mivel előbb a 7., majd a 11. helyen végeztek.
Ám a következő idényben összekapta magát a gárda, az ősz során mindössze háromszor szenvedtek vereséget, a tavaszt viszont veretlenül zárták. A 30 mérkőzésből 16-szor győztek és 11-szer ikszeltek, 60-31-es gólarány (ebből 28 rúgott góllal a Videotonból visszatérő Gömöri Ottó lett a gólkirály) mellett 43 pontot szereztek, ami elég volt a bajnoki címhez. Harminc év után ismét NB II-es csapata van Hatvannak!
Az 1988/89-es NB II. Keleti csoportja kissé érdekes lebonyolításban zajlott: a döntetlen után 11-es rúgások következtek, az így megszerzett győzelem 2, a vesztesnek 1 pont járt. A HKVSC nem tudott bennmaradni a másodosztályban - egyelőre. Az 1990/91-es szezont Hatvani DEKO SE néven vitte végig, ekkor már sikerül megmaradnia a másodosztályban (13.), majd a következő idényben (ismét HKVSC néven) már a 6. helyen végez.
Az FC Hatvan korszaka és a nehézségek
A rendszerváltás okozta változások kihatottak a sportegyesületekre is. Az állam, illetve az önkormányzat egyre inkább visszaszorította a támogatást a sporttól. Hatvanban a HKVSC működtetése egyre nehezebbé vált, ehhez jöttek még a különcködések, miszerint a magánvállalkozók már nem igazán akartak az egész egyesületre pénzt áldozni, leginkább csak szakosztályokat akartak támogatni. A labdarúgó-szakosztály is egyre inkább a kiutat kereste. Ugyan még létezett a HKVSC, viszont már kialakulóban volt egy külön működő labdarúgó egyesület terve.
Ez az új egyesület, az FC Hatvan, már első idényében, 1992/93-ban sikerül megszereznie a 2. helyet a Debreceni VSC mögött, s osztályozót játszhatott az Újpesttel az NB I-be kerülésért. Az első osztályozó mérkőzés 1993. június 16-án zajlott Újpesten, ahol az Újpest TE 3-0-ra győzött. A visszavágóra 1993. június 20-án került sor Hatvanban, ahol az FC Hatvan 1-1-es döntetlent ért el az Újpest TE ellen. A feljutás tehát nem sikerült, ám ez nem vetette vissza a csapatot a következő idényben sem.
Sőt, talán még jobban szerepelt, ugyanis ismét a 2. helyen végzett, csupán 2 ponttal maradt le a győztes Stadler mögött. Ismét osztályozót játszhatott az NB I-be jutásért, ezúttal az EMDSZ Sopronon kellett volna túljutnia. Az első osztályozó mérkőzés 1994. június 15-én zajlott Sopronban, ahol az EMDSZ-Sopron LC 2-0-ra győzött. A visszavágóra 1994. június 19-én került sor Hatvanban, ahol az FC Hatvan 0-0-ás döntetlent játszott az EMDSZ-Sopron LC ellen. Így a feljutás ismét elmaradt.
A várakozásokkal ellentétben a csapat nagyon rosszul szerepelt az 1994/95-ös idényben. A nyitó fordulóban ugyan még győzött a csapat (Tiszavasvári, 2-0), de a folytatásban sorra hullajtották el a pontokat. Nem is volt meglepő, hogy az ősz végén csak a 14., kiesést jelentő helyen tanyázott a gárda. A tavaszi folytatásban javítani tudott Tóth Dénes együttese, s így végül a 10. helyen zárták a bajnokságot. A következő idényben is nagyon gyenge őszi szezont produkált az FC Hatvan (11 pont), viszont tavasszal sikerült ismét felülmúlnia teljesítményét (23 pont), így sikerült a 10. helyen maradnia.
1996/97-ben ismét a 10. helyen végez 36 ponttal, a következő szezonban viszont a kieső 14. helyre csúszott vissza az immáron harmadosztályként minősülő NB II-ben (az MLSZ az NB I mögé beépítette az NB I/B-t). Az MLSZ 1998/99-re átszervezte a bajnoki rendszert, az NB I-et Professzionális Nemzeti Bajnokságra kereszteli, az NB I/B lett az NB I. A 14 csapatos NB II-ben az FC Hatvannak sikerül javítania pozícióján, s a 8. helyen végez. Ám szomorú dolog is történt ebben az idényben: Fodor Imre, a csapat edzője 1999. április 9-én reggel Hatvanba indult az edzést levezetni az M3-as autópályán. Az autópálya kivezető szakaszánál (ahol szokás szerint néhány játékosával találkozott) kifogyott a benzin. Üres kannával igyekezett visszafelé az alig pár száz méterre lévő benzinkúthoz, majd miután megtöltötte, egy sódert szállító teherautóra kéredzkedett fel. Ám mivel sietett, úgy gondolta, hogy nem száll be, hanem a lábtartón állva utazik. Egy óvatlan pillanatban elvesztette egyensúlyát, s a kerekek alá esett.
Az 1999/2000-es idény sajnos fordulópont az egyesület életében: a sorozatos anyagi gondokkal küszködő egyesület utolsó NB II-es idényére került sor, a búcsúzás pedig érzékeltette a nehéz helyzeteket: mindössze 12. helyen végzett. Az évezred első idényét tehát a megye I. osztályban volt kénytelen kezdeni az FC Hatvan. A klub sorsát rontotta, hogy az NB II-es szintű játékosokat kénytelen volt elengedni, így az utánpótlásból kellett felállítania felnőtt csapatát. Ennek eredménye, hogy a szezon végén 16 csapatból mindössze csak a 14. helyen végzett, csupán a Szihalom és a visszalépő Tarnaméra csapatát tudta megelőzni. Hasonlóképp eredményesen szerepeltek a serdülő csapatok is, az FC Hatvan I. megnyerte a Nyugati csoportot, míg az FC Hatvan II. a 3. helyen végzett. Tulajdonképpen innentől kezdve az utánpótlás jelentette a sikerek elérését, szinte minden évben van egy korosztály az utánpótlásban, mely bajnoki címet szerez.
A felnőtt gárda is leginkább az élbolyhoz tartozott 2008-ig, igaz, inkább a 4. (2003/04, 2004/04, 2006/07) és az 5. (2000/01) helyeken végeztek. 2005-ben az FC Hatvan magánkézbe került, s Nagy Sándor György elnöksége alatt működött tovább 2008 tavaszáig. 2007 tavaszán éri el az évtized legnagyobb sikerét az egyesület: megnyeri a dr. Vass Géza Kupát, melyen a Magyar Kupa megyei selejtezőjéből tovább jutó négy csapat szerepel. A 2007/08-as MK főtáblán a 3. fordulóig jutott a csapat. A 2008/09-es idényben viszont ezek ellenére sem tud kimagasló teljesítményt nyújtani a csapat a bajnokságban, a szezon végére csupán a 7. helyen tudott végezni.
2009 nyarán a városi önkormányzat visszavette a Népkert Sporttelep tulajdonjogát. A csapat is érezte, többet kell teljesítenie, s az egykoron NB I-et is megjárt Győri Zoltán vezetésével (aki 2007 tavaszától játékos-edzőként, majd 2009 nyarától már csak edzőként) a 2. helyen zárta az őszi idényt. Sajnos azonban a tavaszi szezonban véget ért a nagy menetelés, s az idény végén - az ifjúsági csapat első helyét feláldozva - épphogy csak megkaparintotta a 3. helyet. 2011 nyarán dr. Szinyei András lett az elnök, akinek legnagyobb húzása a csapat bajnoki szerepeltetésével kapcsolatos volt: elfogadva az MLSZ felkérését, az FC Hatvan a 2011/2012-es idényben vállalta az NB III-as indulást! 2012-ben Dr. Szinyei András vezetésével a HKVSC megszűnt, és minden energiával az FC Hatvan NB III-as felnőtt csapatának megerősítésére fókuszáltak. A 2012/13 NB III Mátra csoportban a 2. helyet szerezték meg.
2017-re sikerült sportdiplomáciai területen is fontos eredményeket elérni, amelyek hosszú távra meghatározhatják a hatvani minőségi labdarúgás jövőjét.
Hatvani szurkolói kultúra
A ’90-es évek elején, a rendszerváltást követően az NB I-es csapatok külföldi szerepléseik alkalmával találkozhattak a magyar szurkolók Olaszországban az ultra-, illetve Angliában a hool-mozgalommal. A Hatvan’s Rebels az 1994/95-ös szezonban állt össze 18-20 fővel. Az idény során többen is csatlakoztak hozzájuk, az MTK ellen például 40 kopasz arénázott. Tagjaik között leginkább a Ferencváros hatvani, illetve gyöngyösi szimpatizánsait lehetett megtalálni, a csoport tagjai között található a zöld-fehérek azóta is hírhedt Aryan Greens nevű ultracsoportjának egy-két alapítója is. Szurkolásaik mellé természetesen a kellékek sem hiányoztak, így nem maradhatott el a füst, fáklya használata sem. Kirándulásaik nem voltak balhé-mentesek, Tiszakécskén összetűzésbe keveredtek a rendőrökkel, de az MTK, a Diósgyőr és a Gödöllő hívei sem úszták meg, miután „randevúztak” velük. A Rebels nevéhez fűződik az UVB Ludas drapijának megdurrantása is. 2 évig továbbra is a B-közép jelentette a szurkolást Hatvanban. 1997. február 2-án nyolc taggal megalakult a Yellow Lions, mely valamilyen szinten a B-közép és az Aliens fúziójával jött össze. Ettől függetlenül a csoportnak nem ment annyira, mint azt várták, talán a csapat eredménytelensége, vagy egyszerűen az érdektelenség miatt nem sokat nőtt a létszámuk, sőt inkább a távozás volt a jellemző. Manapság nem igazán jellemző a szurkolói aktivitás az egyesület háza táján.
tags: #hatvan #jaszbereny #futbal
