Haynau és a szabadságharc legendái: mítosz és valóság
Julius Jakob von Haynau táborszernagy neve a magyar történeti tudatban az önkényuralommal és a kegyetlen megtorlással forrt össze. Az 1849-es szabadságharc leverése után Magyarország teljhatalmú katonai parancsnokaként tevékenykedő Haynau tevékenysége és személye köré az évtizedek alatt számos mítosz szövődött. Bár a történelemkönyvek szerint 1853 márciusában Bécsben érte a végzet, a nép képzelete sokkal drámaibb sorsot szánt neki, a legendák pedig gyakran a horrorfilmbe illő elemekkel gazdagodtak.
A „bresciai hiéna” és a kegyetlenség mítosza
Báró Julius Jacob von Haynau - akit a közvélemény „bresciai hiénaként” és „aradi hóhérként” emlegetett - 1849-től került a szabadságharc leverésére irányuló osztrák erők élére. A táborszernagy hírhedt kegyetlenségéhez hozzájárult az itáliai hadszíntéren folytatott tevékenysége, ahol a bresciai felkelés leverése után állítólag nemesasszonyokat is megvesszőztetett. Magyarországon az új főparancsnok szándékosan megalázó és kegyetlen módszereket vezetett be: visszaállította az akasztást, és júniusban Pozsonyban, majd Győrben már eszerint járt el. A honvédsereg megközelítőleg 25-30 százalékát sorozták be kényszerrel a császári hadseregbe.
A táborszernagy szörnyetegi híre bejárta Európát, a zsarnoki önkény megtestesítője lett, Londonban meg is kergette néhány munkás egy sörözőben, miután aláírta a vendégkönyvet. Azt gondolhatnánk, hogy Haynau még rosszabbul járt volna, ha Magyarországon egy pillanatra is őrség nélkül mer mutatkozni, ehhez képest az idősödő főtiszt éppen itt, Szabolcs vármegyében vásárolt magának 700 holdas birtokot.
Az 1848-49-es szabadságharc - Gyorstalpaló
Halálának bizarr legendái
Ma is sokan emlegetik még, hogy ez a vérengző szörnyeteg elevenen került a boncoló asztalra. Az egyik legismertebb legenda szerint a halottnak hitt Haynaut a boncasztalon érte a felismerés, amikor az orvosok felnyitották a koponyáját, és döbbenten látták, hogy az agyvelő még lüktet. A monda szerint az egyik orvos elájult, a másik pedig egy kést döfött az agyába, hogy véget vessen Haynau szenvedésének.
Hermann Róbert történész szerint azonban ezek a történetek alaptalanok. Haynau halálának valódi diagnózisa „akut agy- és tüdővérzés” volt. A nép képzelete számára Haynau borzalmas halálának legendája szolgáltatott egyfajta spirituális igazságszolgáltatást a kiontott magyar vérért. A szatmári birtokán és környékén is számtalan legenda maradt fenn: egyes elképzelések szerint, aki a Haynau-kastélyba betette a lábát, nem jött ki élve, mert a vérszomjas birtokos egy verembe vetette, amelynek falából kaszák álltak ki.
Az aradi vértanúk és a kegyelem kérdése
A szabadságharc leverése utáni megtorlás egyik legmakacsabb legendája a „késve érkezett kegyelem” története. Eszerint a fiatal osztrák császár Bécsből futárt menesztett az aradi várparancsnokhoz, kegyelmet küldve az elítélteknek, de a levelet csak a kivégzés után bontották fel. Tóth Béla Mendemondák című művében rámutat: ha az uralkodó kegyelmet akart volna adni, levelét egyenesen Haynauhoz küldte volna, aki a megtorlásokat irányította.
| Legendaelem | Történeti háttér |
|---|---|
| Késve érkezett kegyelem | Uralkodói akarat hiánya, Haynau hatásköre. |
| Vécsey kézcsókja | Kacziány Géza 1905-ös kitalációja. |
| Eleven boncolás | Spirituális igazságszolgáltatási vágy (tetszhalál mítosza). |
Szintén a kivégzésekkel kapcsolatos legenda az is, hogy az utolsóként felakasztandó Vécsey Károly gróf honvédtábornok az előtte kivégzett Damjanich János kezét csókolta volna meg. Pelyach István történész szerint a megható jelenet egyetlen korabeli beszámolóban sem szerepel, vélhetően Kacziány Géza 1905-ben megjelentetett könyvének kitalációja.
tags: #haynau #donto #gyozelme
