Hesz Ágnes: A Kézilabdapályától Németországig – Egy Sportoló Rendkívüli Élete
Amikor már sok ezer fotója van valakinek és elkezd visszafelé keresgélni közöttük, akkor mindig talál valami érdekeset. Olyasmit is, amit sok év óta nem látott, pedig egy ritka érdekes felvételről van szó. Így jártam az egykori ferencvárosi kézilabdázóval, Hesz Ágnessel is, akivel életemben egyszer - és véletlenül Bécsben, a Hypo Südstadt csarnokában, valamilyen nemzetközi felkészülési tornán - találkoztam.
Ott, valamikor a nyolcvanas évek második felében mindössze néhány mondatnyit beszélgettünk. Az ilyen alkalmi és rövidke beszélgetések általában nem maradnak meg az emberek emlékezetében. Egészen más a helyzet, ha készül egy fotó is, ami sokszor segít felnyitni a halvány emlékek tárházát és felerősíteni a hajdanvolt történéseket. Ezt a fotót küldtem el most a napokban a Németországban élő Hesz Áginak azzal, hogy szeretnék vele kézilabdáról és későbbi éveinek eseményeiről szót váltani. A telefon jóvoltából létrejött a randevú, Ági pedig jó társalkodó partnernek bizonyult.
A kezdetek Lengyeltótiban és a sportágválasztás
A beszélgetés elején Hesz Ágnes máris pontosításra szoruló információkkal szolgált saját életútjáról.
„- Ez az információ máris módosításra szorul - válaszolt a vonal túlsó végéről, a Hamburg közelében lévő Bad Schwartau városában élő Hesz Ági. - Én ugyanis 14 éves koromig Lengyeltótiban éltem-nevelkedtem, majd az általános iskolai igazgatóm, Albert József addig biztatott, míg eljutottam Székesfehérvárra, egy ének-zene tagozatos gimnáziumba.”
Bár az ének-zene tagozat a zenei érdeklődésre utalt, a sors más irányba terelte Hesz Ágnes pályáját. „Szorgalmasan részt is vettem az énekkari próbákon, mígnem egy alkalommal a kari próba szünetében valaki biztatására egy felugrásos lövést kellett bemutatnom a tornateremben.” Ez a véletlen esemény alapozta meg sportkarrierjét.
„Meglátott az ottani testnevelő tanár, Barabás Zsolt - aki később a magyar női kézilabda válogatottnak is volt szövetségi kapitánya - hívott, jöjjek kézilabdázni. Ennek az lett a vége, hogy a súlypont eltolódott a kézilabdázás felé.”
Fejlődés Székesfehérváron és az FTC-be igazolás
A kézilabdázás iránti szenvedély gyorsan elragadta, és tehetsége is hamar megmutatkozott. „Lépkedtem előre, közben egyre jobban ment a játék: egészen az érettségiig a fehérváriaknál szerepeltem.” Az érettségi után komoly döntések elé nézett, melyek meghatározták további életét.
„Ekkor jött a Ferencváros, konkrétan pedig Elek Gyula bácsi és a Fradi hívásának nem lehetett ellene mondani.” Hesz Ágnes elárulta, hogy az érettségi után egyébként a jogi karral is kacérkodott, de a zenei vonalon történő továbbtanulás lehetőségét sem vetette el eleve.
A Ferencváros és a válogatott
„A Ferencvárosnak Ági érkezésekor, a nyolcvanas évek elején is bombaerős csapata volt.” Elek Gyula bácsi, a Fradi legendás edzője kulcsszerepet játszott Hesz Ágnes beilleszkedésében és fejlődésében.
„Gyula bácsi jól adagolta a terhelést és a játéklehetőségeket is. Akkor egy bizonyos átalakulási időszak is volt a Fradinál.” Ez az átalakulási időszak lehetőséget teremtett Hesz Ágnes számára. „Az én posztomról például visszament Békéscsabára Csulikné Bozó Éva. Az ő távozása mindenképpen növelte az esélyeimet.” Az első ferencvárosi évek a tanulásról szóltak.
„Egyébként az első években a tanulás volt a legfontosabb. Az, hogy minél többet megtanuljak a kézilabdázás tudományából és menet közben a gyakorlatban is mind többet bizonyíthassak a tanultakból.”
Elek Gyula bácsi vezetésével a csapatmunka és az egyéni fejlődés egyaránt hangsúlyos volt. „Gyula bácsi Gálfi Andreával felváltva küldött minket a pályára, miközben a jó oldalunkat igyekezett erősíteni és továbbfejleszteni.”
Pályafutásának egyik fénypontja volt, amikor a válogatottba is bekerült. „Érdekesen alakult az élet, hiszen korábbi, gimnáziumi testnevelő tanárom, Barabás Zsolt lett a nők kapitánya és ő engem is beválogatott.” A válogatottbeli szereplés is sikeres volt.
„Nekem vele kapcsolatosan is jó tapasztalataim vannak, szerintem ő is jó edző volt, amit a korábbi kapusokról nem mindig lehetett elmondani.”
Új fejezet Németországban és a Bad Schwartau
Az élete fordulóponthoz érkezett a magánéletében is, ami egy újabb országba vitte. „1991-ben férjhez mentem, majd kis idővel később elfogadtam az alsóbb osztályú német csapat, a Bad Schwartau ajánlatát.”
A német klubnak komoly ambíciói voltak. „Ez a harmadik ligás klub azonnal fel akart kerülni a második vonalba, de miért-miért nem, ez a vágy csak a harmadik nekifutásra valósult meg.” A játék mellett a sportág iránti elkötelezettsége más módon is megnyilvánult.
„A játék mellett kisebb gyerekekkel is foglalkozhattam annak ellenére is, hogy nem volt edzői végzettségem. Ezeket a foglalkozásokat valóban nagy örömmel végeztem, egyfajta pótcselekvésként is, mivel nem volt saját gyerekünk.”
„Érdekes, hogy amíg Magyarországon voltam, soha nem is gondoltam arra, hogy egyszer majd én is edző leszek!”
A sport utáni élet és a betegség
„Ma már én is így gondolom, de amikor az ember benne van a folyamatokban, nehezen húzza be a kéziféket.” A visszavonulása után sem tétlenkedett, és több területen is kipróbálta magát.
„A visszavonulásomat követően több munkát is elvállaltam, ráadásul a sportcsarnokban volt egy kisebb étterem, annak vitelébe a is belevágtunk a férjemmel.” Az új munkakörben is helytállt. „Mivel jól végeztem a dolgomat egy szakmunkásképzőben is véglegesíteni akartak, amikor jött a baj.” Ez a pillanat egy kritikus fordulópontot jelentett az életében.
„Agyvérzést kaptam és nyolc hónapig nyomtam a kórházi ágyat.” A felépülés során a családja, különösen a férje támogatása volt kulcsfontosságú.
A hazatérés gondolata és a realitások
A nehézségek ellenére felmerült a hazatérés gondolata is. „- Igen, 2015-ben komolyan fontolgattuk, de azután a realitások győztek.” A döntésben az egészségügyi ellátás minősége játszotta a főszerepet.
„Azokat a kezeléseket, amelyeket Németországban megkapok, otthon nem mindegyiket tudnám megkapni.” Jelenleg a férje nyújtja a legnagyobb segítséget.
„Itt például a történtek óta a férjem a hivatalos ápolóm, ő gondoskodik rólam, ő segít mindenben, ő intéz mindent. Ez a főállása.” Annak ellenére, hogy a végleges visszatérés gondolatát elvetették, Magyarország továbbra is fontos szerepet játszik az életében.
„Amikor elejtettük a végleges visszatérés gondolatát abban maradtunk, hogy amennyi időt csak tudunk, annyit leszünk Magyarországon.”
Barátságok és a kézilabda iránti szenvedély
A régi kapcsolatok ápolása számára rendkívül fontos. „- De még mennyire! Igaz, hogy a legtöbb barátnőm a Ferencvárosból van, de a BHG-ban eltöltött egy év sem múlt el nyomtalanul.”
A távolság sem akadályozza a kapcsolattartást. „Többen itt élnek Németországban, velük is vonalban vagyok.” Jelenlegi életük nyugodt és kiegyensúlyozott. „Van egy szép házunk, ott töltjük az időt.” A kézilabda iránti szeretet soha nem múlik el, a sport továbbra is kiemelt helyet foglal el az életükben.
„Természetesen kiemelt programjaink közé tartoznak a tévében látható férfi kézilabda Bundesliga mérkőzések. A Kiel és a Flensburg mellett a távolabbi Magdeburg igazán jó meccseket produkál.”
