A Hobo Blues Band "Vadászat" című albumának időtlen üzenete és újjászületése
Vannak a magyar rocktörténetben olyan albumok, amelyeken nem fog az idő vasfoga. Sőt, az eltelt évek, ha lehet, még nemesebbé teszik őket - végül örök klasszikussá válnak. Kétségtelenül ezekhez a kiadványokhoz tartozik Hobo Blues Band Vadászat című korongja is. Ez a korszakos és időtlen mű most új kiadásban jelent meg, ami bizonyítja, hogy a művészi kifejezés ereje nem ismer határokat.
A "Vadászat" mint művészeti alkotás és aktuális üzenete
A Vadászat nem egy egyszerű zenei album, hanem egy olyan művészeti alkotás, ahol a zene, a szövegek és az előadásmód összehangoltan hozzájárulnak egy örökérvényű világ megalkotásához. Hobo gondolatébresztő sorai tele vannak burkolt, vagy épp kevésbé burkolt társadalomkritikával és sokszor személyes érintettséget tükröznek. Amire nagyon érdemes figyelni, az az, hogy a szövegek ma is legalább annyira aktuálisak, mint a megjelenés idején. Hobo hozzátette: „Értem én, hogy a vadászat mint cselekvési forma ma is aktuális, és amíg él ember a földön, az is marad. Ám ez a tény elszomorít, mert azt bizonyítja, hogy a világ nem lett jobb. Ezt azonban kicsit felülírja az az élmény, hogy negyven év elteltével is ennyi ember érezte, gondolta velem együtt ugyanazt."
A Vadászat 40 koncert és a betiltott dalok
Az album jubileumára rendezett esten nemcsak az eredetileg lemezen szereplő dalok hangzottak el, hanem a zenekar annak idején betiltott számait is eljátszották. Így negyven év távlatából tökéletesen bebizonyítja, hogy a művészi kifejezés ereje nem ismer határokat, hiszen Hobo és jelenlegi zenekara a Papp László Sportaréna színpadán a jubileum jegyében 14.500 tomboló rajongó előtt újra előadta nem csak a teljes albumot, hanem azokat a kapcsolódó dalokat, amik anno különböző okokból lemaradtak, vagy lemaradni kényszerültek a generációk által alapműnek tartott lemezről. A koncerten nem csupán a lemez eredeti dalai hangzottak el, hanem azok a szerzemények is, amiket annak idején betiltottak, így valóban a Földes László által elképzelt zenei kompozíció hallható.
„Döbbenetes volt látni a 14 400 embert, és megrázó volt, ahogy a ráadásban együtt énekeltük a Viharban születtem versszakait."
Hobo Blues Band- Vadászat
Cenzúra és a „31 dosszié” projekt
A kilencvenes évek elején Hobo megkérte Kenedi János történészt, hogy nézzen utána, volt-e valaki besúgó a Hobo Blues Band-ben? Hobo szerint: „Nekem 6 saját albumom jelent meg 1989-ig és csak két lemezre valót tiltottak be. Ez nem üldözés. Jónéhány önmagát vátesznek tartó előadó jajgatott, hogy őt megfigyelték. És akkor mi van? Ebben az országban évtizedeken át mindenkit megfigyeltek, még apámat is, pedig ő vezető kommunista volt.” Hozzátette: „Mielőtt valaki ezt dicsekvésnek tulajdonítaná, szeretném megjegyezni, hogy nem nagy öröm, ha az ember 30 év késéssel szembesül azzal, hogy annak idején, 26 éven keresztül mi történt, kik és mit jelentettek róla és hogyan próbálták kicsinálni."
Emlékei szerint: „Mivel néhány novellámat és versemet is elkobozták - mint például az Arénában bemutatott „Petőfi oratóriumot”, - a betiltott dalokkal - „Moszkva tér blues”, a „Kopaszkutya lemez”, a „Bevonuló baka blues, stb… - három síkban lehet menni.”
Jelenleg egy, az akkori időket feldolgozó darabon dolgozik: „Mártha István írta annak idején a zenéket. Az ide kapcsolódó darabot most írom „31 dosszié” cím alatt, a Történeti Hivataltól nemrég megkapott 282 oldalas anyag alapján. Ezek letartóztatási, házkutatási és kihallgatási jegyzőkönyveket, valamint besúgói jelentéseket tartalmaznak az 1963-1989 közötti időkből.”
Hobo szerint „Végezetül elmondanám, utólag sem kellemes a mocsokban járni. Fel lehetne fogni úgy is, hogy mennyire be voltak szarva mindentől, így tőlem is. De amikor az embernek hajnal fél ötkor szétdúlják a lakását, majd beviszik a Gyorskocsi utcai börtönbe, vagy a zsaruk egyszer a közönséget verik el a koncerten, majd egy másik buli után engem, ami így bármilyen hősiesnek is hangzik, - tudják, szovjet partizánfilmeken nőttem fel - ám azt elviselni, hogy piszkoskörmű ujjak turkálnak a holmimban, meg börtönnel fenyegetnek a kihallgatásokon, hogy lehallgatják a vonalas telefonomat, felbontják a nyugatra írott leveleimet és azok tartalmát a hazaárulást bizonyítandó, vádiratba foglalják, nagyon pocsék dolog. Akkor még csak besúgók voltak, aztán mára átvették a netpatkány kommentelők a helyüket.”
A „Vadászat” születése és zenei sokszínűsége
A dalok amúgy a szövegeken túl is mesterművek. Hobo visszaemlékezése szerint: „A Budapest-Miskolc vonaton 40 szövegötletet jegyeztem le, majd az egészet egy taxiban felejtettem. Végül 26-ot sikerült felidéznem és Pókáék konyhájában nekiálltunk a munkának.” Hozzátette: „A felvételek kezdete előtt „csak” a szövegeket kellett bemutatnom a cenzúrának - tudják, egy a-moll, vagy G-dúr nem lehet rendszerellenes.”
A kor cenzorait (a “mindenható” Aczél György saját kezűleg volt négy dalnak a “hóhéra”, de több olyan sor is áldozatul esett, amelyeket nemkívánatosnak ítéltek a hatalom és a rendszer szempontjából) is ki kellett cselezni, vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy a kreatív munkát további feladat elé állította.
Természetesen ez sem csoda, hiszen Hobo és Deák Bill Gyula mellett Tátrai Tibor és Póka Egon is tevékeny részt vállalt a megírásban, ami - ismerve az életműveket - talán csak annyiban meglepő, hogy már akkor ilyen teljesítményre voltak képesek. A lényeg persze a dalokban rejlik, azok pedig egyértelműen felső kategóriásak. Van itt rengeteg stílus, az alapvető blues és rock elemeken túl folkos, talán itt-ott jazzes témákkal is színesítették a dalokat, sőt A vendégsereg táncában még cigányzene is felhangzik. De talán ennél is fontosabb, hogy a dalok mondanivalóját úgy adták át, hogy az fülbe ragadt és akkor is lehet élvezni, ha nem ismered vagy nem akarod mélyen elemezni s lefordítani a mondanivalót az életre.
A konceptlemez dalai közé jó érzékkel válogatták be a történetet továbbvivő Szenes Iván szerzeményt (Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát), de több klasszikus szerző (W. Shakespeare, Jack Kerouac) művét használták fel. A vészbanyák dala című tétel valójában a Macbeth-ből származó idézetek sora. Arany János, József Attila, Pilinszky János művei is feltűnnek inspirációként vagy részleteket felhasználva.
Közreműködők és kedvenc dalok
Közreműködött:
- Hobo - ének, próza
- Bűdi Szilárd - gitár, ének, szájharmonika
- Gál István - dobok
- György Attila - basszusgitár, vokál
- Kiss Zoltán - gitárok
- Nemes Zoltán - billentyűk, vokál
- valamint: Ács Eszter - ének
Amit még érdemesnek tartunk kiemelni, az, hogy bár a zene egyértelműen a Tátrai-Póka kettőshöz köthető, az előadásban az énekesek mellett Döme Dezső (dob) és Bodonyi Attila (szájharmonika) játéka is fontos. Ráadásul rengeteg vendég is közreműködött a Bergendy testvérektől elkezdve Igó Éva színésznőn a zenekar tagjainak gyerekeiig. Hobo számára a Prológust felolvasó Major Tamás előadása a legemlékezetesebb. Ő ezt az egyetlen - a megjelenés évében a Budapest Sportcsarnokban tartott - lemezbemutatón is előadta.
Nem egy bármikor meghallgatható mű ez. Igaz nem egy tétel mára a koncepcióból kiragadva is megállja a helyét és saját jogán is sláger lett. Hobo számára talán a legnagyobb kedvenc a Hajtók dalát is megelőzve a Mesél az erdő, de a Fut a nyúl a mezőn meg A vadászok gyülekezője is kedvenc. Persze nagyon nehéz a választás.
A dupla album dallistája
A zenekar negyedik albumaként 1984-ben megjelent dupla anyag olyan klasszikusokat rejt, mint a Mesél az erdő, A hajtók dala, de persze mára az egész anyag ebbe a státuszba került.
- CD1:
- Prológ
- Hajtók dala
- Kinek előbb keres odút a farka…
- A vadászok gyülekezője
- Mesél az erdő
- Zöld sárga
- Fut a nyúl a mezőn
- Világokat igazgatok…
- Kerítés mögött fegyveresek
- A vészbanyák dala
- A királyfi vágtat a réten
- Ki még leány s rajtam kacag…
- Ott fogsz majd sírni…
- A fattyú reménytelen szerelme és halála
- Pisztráng dal
- A remete története
- Ballada a parlamenthez
- Száműzött lovag
- Haláltánc ballada
- Ballada a senki fiához
- CD2:
- Íme itt jön az atya…
- A vadászok kara
- Nincs több fa és nincs több barlang
- A tigris és a medve utolsó találkozása
- Farkasok dala
- Farkashajsza
- Csak a vágóhíd melege…
- Az áldozatok áriája
- Barátommal egy ágyban lakom…
- Az üldözés
- És fölzúgnak a hamuszín egek…
- Szimpátia az ördöggel
- A vak zenészek kara lassan lépked a fűben
- A zsákmány terítéken
- A vadőr lelkéről a nagy nyomás lemegy…
- A vadászok bevonulása
- Mint gímszarvas kit seggbe lőtt az ármány…
- A lakoma
- A kutyák dala
- A vendégsereg tánca
- Az orgia
- Le vagyok győzve
- A bolond levele a kisfiúnak
Az újrakiadás és Hobo aktuális tervei
A GrundRecords teljes mellszélességgel állt a mű újrakiadása mögé. Az eredeti Hungarotonos mesterszalagok felhasználásával és Rozgonyi Péter értő hangmérnöki munkájának segítségével szigorúan az eredeti keverési arányokhoz ragaszkodva kapott új maszterelt a mű. Ráadásképp a dupla CD borítójánál is hűek maradtak az eredeti hanglemez borítójához, de kiegészítették egy 32 oldalas különálló könyvecskével. Ebben Hobo előszavával megkapjuk a teljes szövegkönyvet és rengeteg korabeli Hobo Blues Band képet is.
Hobo jövő év februárjában ünnepli 80. születésnapját. A jubileumi évadban többek között bábszínházi bemutatóra készül, filmet forgat, hamarosan pedig újabb Aréna-koncerttel jelentkezik. „Visszatértem őszi harmadik határontúli turnémról. Október 11. és 13. között a „Hé, magyar Joe” Nemzeti Színházi kamaradarabomat játszottam Aradon, Nagyváradon és Kolozsvárott, több, mint 1000 néző előtt. November elején zenekarommal a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Rövidfilm fesztiválon léptünk fel kétszer. Végül tegnapelőtt fejeztem be egy hármas Ady-est sorozatot, melynek helyszínei Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Csíkszereda voltak. A látogatottság meghaladta a 750 főt. 21. és 25. között, négy nap alatt öt fellépésem lesz, Sopronban, a Muzikumban Újpalotán, a Trefort Gimnáziumban és a Nemzetiben. Játszom bluest, Adyt, József Attilát és a Hármasoltárt. Ez nagyszerűnek tűnik, ám az ezekhez kapcsolódó napi többórás gyakorlás már nem lesz könnyű feladat. (Tudják, hajlott korom, stb…De ne sajnáljuk magunkat, ám bár az önsajnálat nagyszerű dolog, ha van hozzá közönség. Túl vagyok az idei századik előadáson és idén még 13 vár rám. (Egyet lemondtak, 120-at nem.)”
Egy személyes történet a "Vadászat" albumhoz
A Fémforgács bevallottan vállalt irányába ugyan a blues csak nagy jóindulattal fér bele, ám a GrundRecords jóvoltából idén megjelent Vadászat olyan korszakos mű, ami mellett mi sem mehetünk el szó nélkül. És persze a Hobo Blues Band és maga a névadó Földes László is olyan alakja a hazai rockzenének, aki megkerülhetetlen és nehezen tudjuk elképzelni, hogy a gitárzenét hosszabb ideje kedvelők között lenne olyan, aki legalább egy dallal ne találkozott volna Tőle/Tőlük. Meg persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem egy metal átirat is született már a HBB dalokból. A legutóbbiak egyike az idén megjelent Paragon Zero lemezen szereplő Nem hallod üvöltök? című dal.
Egy rajongó így emlékezik vissza az albummal való első találkozására: "1980 őszén az egyik osztálytársammal a debreceni Fazekas gimitől ballagtunk az Unió Áruház felé. Emlékszem, mindkettőnk sötétkék, ki- és begombolható műszőrmebéléses kabátot viselt. Fémgombjai és kívülre varrt zsebei voltak, az egyik ujján pedig amerikai katonai rangjelzésre emlékeztető piros-sárga fordított V alakú felvarró díszelgett. Az osztálytársam egyszer csak elkezdett irányítgatni, hogy ilyen meg ilyen szögben, ide és ide lépjek. Aztán egy óvatlan pillanatban, amikor eltakartam az eladó rálátását, a zsebébe csúsztatott egy kislemezt. Mintha pont erre tervezték volna a kabátunk külső zsebét. Amikor felfogtam mit tett, ész nélkül rohantam volna kifelé. ‒ Tudod mit csináltál ba… meg? Az én értékrendemmel összeegyeztethetetlen volt bármilyen apró szabályszegés, nemhogy egy lopás. Erre vigyorogva elmagyarázta, hogy ő bizony szokott apróságokat ‒ cukrot vagy csokit ‒ csenni. Teljesen kiakadtam, hogy belerángatott ilyesmibe. ‒ Ez egy állati jó banda. ‒ Hát, Hobo Blues Band. Ennek a rövidítése a HBB. ‒ Amerikai zenét játszanak, bluest. Haver, meg kell hallgatnod! Valami hihetetlen, lüktető, hörgő zene. ‒ Na, szóval ilyen zenét játszanak. Majd kölcsönadom. Egyébként a hobó azt jelenti, hogy csavargó. Olyan, mint nálunk a csöves. Bejárják egész Amerikát. Piálnak, füveznek, csajoznak, szabadok, mint a madár. Meglátod, egyszer majd én is kimegyek. Persze a lopott lemezt sosem adta kölcsön. Nem is erőltettem, mert nekem nem volt lemezjátszóm, csak egy NEC-magnóm, amit a nagybátyám egyik barátja szerzett. Persze ezzel is király voltam az MK-s haverok között. A Hobot azért meghallgattam. Olyannyira, hogy a kedvencem lett. A gimiben nem beszéltünk a lemezlopásról. El is felejtődött. Új izgalmak jöttek. Az első kocsmázások, az első barátnők, az első szexuális élmények. Aztán az érettségi, a felvételi, egyetem, főiskola. A gimis osztálytársak úgy szétszóródtak, mint egy marék borsó. 2015-ben aztán egy nagy alakú borítékban levelet kaptam. Küldöm a lemezt, amit megígértem. Az ötvenedik születésnapomon, mivel már megtehettem, körbeutaztam az USÁ-t. Szabadon, mint a madár."
Hobo a végén ismételten felhívja a figyelmüket: „E kis levél végén ismételten felhívom a figyelmüket, hogy ne dőljenek be senkinek, még nekem sem.”
tags: #hobo #blues #band #evszezad #merkozese #6
