A labdarúgó-világbajnokságok története és kezdetei

A modern labdarúgás legnagyobb eseménye kétséget kizáróan a négyévenként megrendezésre kerülő világbajnokság. A legtöbb sportágban az olimpiai aranyérem jelenti az elérhető legnagyobb sikert, de a labdarúgásban más a helyzet. A foci hamar profi sportággá vált, ahol fizetett játékosok küzdenek a pályán; a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban évtizedekig igyekezett fenntartani a sport amatőr jellegének látszatát - ezért az olimpiai labdarúgó-tornákra nem az élvonalbeli sztárokból álló nemzeti válogatottakat hívták meg, hanem az egyes országok másod-harmadvonalbeli játékosait. A világbajnokságokon ez a probléma soha nem állt fenn: itt mindenkor a legjobbak küzdöttek.

A labdarúgás gyökerei és a FIFA megalakulása

A futball a XIX. század második felében Angliában született. Innen - néhány évtized alatt - elsősorban az európai kontinens és Latin-Amerika irányába terjedt tovább. Az első nemzeti szövetséget 1863-ban az angolok alapították meg, és lefektették a játék szabályait. Az angolokat csakhamar követte a többi brit nemzet. 1870-ben sor került az első nemzetek közötti, válogatott mérkőzésre a londoni The Oval „stadionban” Skócia ellen. A döntetlenül végződő mérkőzést azonban a FIFA később nem ismerte el hivatalos mérkőzésnek, mert a skót csapatot Londonban élő skót játékosokból verbuválták.

Az első labdarúgó-világbajnokság: Uruguay, 1930

Az első világbajnokságot Uruguay rendezte 1930-ban. A sportág itteni népszerűsége nem kis részben a nagyszámú olasz bevándorlónak köszönhető. A legelső, világszintű összecsapásnak Uruguay adott otthont 1930-ban, aminek egyik oka egész egyszerűen az volt, hogy az ő válogatottjuk volt akkoriban a világ legjobbja. Uruguay az egyetlen nemzet, amelynek lakossága nem éri el a 40 milliót, mégis futball-világbajnokságot tudott nyerni - ráadásul kétszer is.

A világbajnokság rendezéséért Olaszország, Svédország, Hollandia, Spanyolország, Magyarország és Uruguay jelentkezett, ám az európai országok végül visszaléptek, mert 1929-ben berobbant a gazdasági világválság. Így aztán a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Uruguaynak ítélte oda az első vb rendezésének jogát 1929. május 18-i, barcelonai közgyűlésén, annak az országnak, amely ekkor már kétszeres olimpiai bajnok (1924, 1928) volt, vagyis a későbbi sikereknek már akadt előzményük. A szervezők vállalták, hogy részben kifizetik az összes részt vevő nemzet útiköltségét, biztosítják a szállásukat is. Merthogy a nagy európai futballnemzetek közül több is húzta a száját a Dél-Amerikáig tartó hosszú és fáradságos utazás miatt, még a költségtérítés ellenére is. Így olyan korabeli nagyhatalmak mondtak nemet a világbajnoki szereplésre, mint Ausztria, Csehszlovákia vagy Németország. De nem vállalták a részvételt Nagy-Britannia országai sem, igaz, elsősorban azért, mert sportdiplomáciai okokból fasírtban voltak a FIFA-val.

Magyarország és az első VB

Ami talán sokunkat meglephet, hogy Magyarország is pályázott az első vb rendezési jogáért - ez ugyan mosolyra adhat okot, de ez a mosoly rögtön le is görbül, amint érkezik a következő tény: végül nem hogy nem mi voltunk a szervezők, még csak ki sem jutottunk a bajnokságra. Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor vajon miért nem jutottunk ki a világbajnokságra? Nos, egyrészt az anyagi fedezetünk hiánya, másrészt a klubok és az MLSZ közötti egyetértés hiánya miatt. Magyarország nem nevezett.

A Conte Verde gőzös: egy különleges utazás

Érdekesség, hogy a román csapat keretét maga az uralkodó, II. Károly állította össze, míg a jugoszlávok - akik a torna messze legfiatalabb, nem egészen 22 év átlagéletkorú alakulatát delegálták a tornára - nem számíthattak a horvát nemzetiségű játékosokra, mert ők politikai okokból bojkottálták a válogatottat. És ami ma gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne: több részt vevő nemzet egy hajóval utazott ki Uruguayba! A Conte Verde nevű gőzös 1930. június 21-én Genovából indult útjára, fedélzetén a román válogatott tagjaival. A hajó aztán megállt Villefranche-sur-Merben, ahol felvette a francia csapatot, három játékvezetőt és egy csapat FIFA-tisztviselőt, köztük a szövetség elnökét, Julet Rimet-t, aki a bőröndjében vitte a világbajnoki serleget. Ezután Barcelonában felvették a belgákat, majd miután átkeltek az Atlanti-óceánon, Rio de Janeiróban még a brazil válogatottnak is helyet szorítottak a hajón a montevideói befutás előtt.

A torna lebonyolítása és az első gól

Minden kezdet nehéz: mindössze 13 ország képviseltette magát: nyolcan Dél-Amerikából, alig négyen (Jugoszlávia, Románia, Franciaország, Belgium) Európából, valamint az Egyesült Államok. Ez volt egyébként eddig az egyetlen olyan torna, amelyet nem előzött meg selejtező. A körítés is teljesen eltért a maitól, hiszen egyetlen város, Montevideo adott otthont az eseménynek. Ráadásul az uruguayi függetlenség kikiáltásának centenáriumára, illetve magára a világbajnokságra emelt Centenário Stadion nem készült el időre! A kilencvenezres létesítmény - amelyet a Rimet elnök a „futball templomának” nevezett -, csak a torna ötödik napjára lett kész, igaz, a tizennyolc mérkőzésből tíznek így is otthont tudott adni.

Szemben a ma bevett szokással, vagyis hogy a nyitó mérkőzés adja meg a torna alaphangját, az 1930-as világbajnokság két egyidőben kezdett találkozóval rajtolt el: az 1-es csoportban Franciaország-Mexikó, míg a 4-es csoportban Egyesült Államok-Belgium mérkőzést rendeztek. Mai szemmel nézve nemcsak ez volt szokatlan, hanem az is, hogy Montevideóban havazott, merthogy a déli féltekén ekkor tél volt. A zimankóban a francia Lucien Laurent szerezte a világbajnokságok történetének első gólját. Az Estádio Pocitosban - amely a Penarol otthona volt - 4444 néző előtt futott ki a gyepre a francia és a mexikói válogatott. Laurent a 19. percben egy bal oldali beadást követően jó tizenöt méterről vágta a labdát a kapu jobb oldalába. „Mindenki elégedett volt, de nem volt nagy örömködés, akkor senki sem fogta fel, hogy történelmet írtunk.” - emlékezett vissza Laurent.

A franciák parádés kezdését már kevésbé lenyűgöző folytatás követte. A válogatott két nappal később 1:0-ra kikapott Argentínától, majd július 19-én ugyanilyen arányban Chilétől is. A csoportot három győzelemmel Argentína zárta az élen, Franciaország harmadik lett, így kiesett. A mezőnyből a két dél-amerikai szomszédvár emelkedett ki: Uruguay és Argentína. A döntőben aztán Argentína is kapitulált, a házigazda Uruguay 4:2-re győzött.

Az első európai világbajnokságok és a magyar szereplés

1934, Olaszország: A házigazda diadalma

1934-ben Olaszország volt a házigazda. A torna egyértelműen az európaiak elsöprő fölényét hozta: a legjobb nyolc közé csak kontinensünk fiai kerültek. A második világbajnokság meghozta hazánk első VB-szereplését. Sikerrel indultunk: a legjobb nyolc közé jutásért 4:2-re legyőztük Egyiptomot (az első afrikai VB-szereplőt). Bár az egyiptomiak nyilván gyengébb játékerőt képviseltek a mieinknél, de nem szabad elfelejteni, hogy épp tíz évvel korábban, az 1924-es olimpián legyőztek bennünket. Az előző VB-t megismételve a döntőben ismét a házigazda diadalmaskodott: nagy küzdelemben, hosszabbítás után 2:1-re győzték le a csehszlovákokat. Ne felejtsük, hogy 1922 óra Mussolini volt Olaszország miniszterelnöke: a Duce és a fasiszta rendszer pedig komoly pénzeket fordított a labdarúgásra - a sportsikerekkel törekedve a rendszer legitimálására.

1938, Franciaország: Magyar ezüstérem

Az 1938-as világbajnokságot ismét Európában - ezúttal Franciaországban - rendezték és megint egyenes kieséses rendszerben. Az évtized legjobb csapatával egyértelműen az olaszok rendelkeztek, akik simán meneteltek a döntőig, kiütve a házigazdákat és a brazilokat is. A mieink - ekkortájt nem lehetett kérdéses a részvételünk - a négy évvel korábbinál is fényesebben szerepeltek. Holland-Indiát (Indonéziát, az első ázsiai VB-indulót) 6:0-ra gázoltuk le, majd magabiztos játékkal 2:0-val túljutottunk Svájcon is. A döntőben nem volt esélyünk az olaszok ellen: a világ akkori legjobbjaitól 4:2-re kaptunk ki, lényegében igazságos eredmény született.

A világháború utáni újjáépítés: 1950 és 1954

1950, Brazília: A Maracanazo

A világháború miatt a következő VB-t csak 1950-ben sikerült megtartani, mégpedig ismét Dél-Amerikában, Brazíliában. A visszalépések miatt végül csak 13 nemzet vett részt, köztük mindössze hat európai. A lebonyolítás rendje megint változott: a résztvevőket négy csoportra osztották, a csoportgyőztesek pedig körmérkőzésen döntötték el a kupa sorsát. A szó klasszikus értelmében döntőt így nem játszottak, de az eredmények úgy alakultak, hogy az utolsó meccsig két csapatnak is maradt esélye a végső sikerre: a házigazdáknak és az uruguayiaknak. Ráadásul pont kettőjük mérkőzése zárta le a küzdelemsorozatot. Utolérhetetlen nézőszám-rekordot elérve, Rióban, a legendás Maracana-stadionban több, mint 200 ezer tomboló szurkoló előtt a vezetést megszerző brazilok végül 2:1-re alulmaradtak a kicsiny szomszéddal szemben. Ez a meccs azóta is a "Maracanazo" néven ismert a futballtörténelemben.

1954, Svájc: Az Aranycsapat tragédiája

Az ’50-es évek vitathatatlanul legjobb együttese a magyar Aranycsapat volt: négy év veretlenség, olimpiai arany 1952-ben, Helsinkiben. A rendezést ezúttal a kicsiny, ám jómódú Svájc vállalta. A lebonyolítás rendje évtizedekre megszilárdult: a 16 induló négy csoportot alkotott, a legjobb nyolc pedig ezek után egyenes kiesésben döntötte el a kupa sorsát. A mieink első két meccse (a csoportban) nem okozhatott gondot: Dél-Koreát 9:0-re léptük le, az NSZK-t pedig 8:3-ra. A németek sajnos lerúgták Puskást, akinek két mérkőzést ki is kellett hagynia. A németek a csoport másodikjai lettek és könnyű ágon „sétáltak” a döntőig (Jugoszlávián és Ausztrián át), ránk pedig két nagyon erős ellenfél várt: Brazília és a kétszeres világbajnok Uruguay.

Most először kerültünk szembe a brazilokkal: brutálisan, hihetetlenül sportszerűtlenül játszottak, de 4:2-re kikaptak. Uruguay ellen már 2:0-ra is vezettünk, de hagytuk az ellenfelet egyenlíteni. Ott a németek ellen a 8. percben már 2:0-ra vezettünk - aztán tíz perc alatt kaptunk kettőt. Utána egy óra elkeseredett küszködés (az eső miatt felázott, sáros, nehéz talajú pályán), sok kihagyott helyzet, majd a totális hidegzuhany: a 84. percben a németek rúgtak még egyet. Puskás (aki talán még nem is teljesen egészségesen vállalta a játékot) három perccel később kiegyenlített, de az angol bíró les címén nem adta meg. Valószínűleg nem volt les. Talán a hidegháború is közrejátszhatott a bíró döntésében. A vége: 3:2 oda - a magyar foci-történelem legmélyebb, talán örökre helyrehozhatatlan csalódása. Az NSZK számára - alig kilenc évvel a II. világháborús vereség után - a siker felért egyfajta nemzeti újjáéledéssel. El kell mondani, hogy a svájci bizonyult minden idők gólokban leggazdagabb világbajnoki tornájának: meccsein átlagosan több, mint öt gól esett.

A világbajnokságok fejlődése

1958, Svédország: Pelé berobbanása

1958-ben rendezték a legészakibb világbajnokságot: Svédországban. Legendás Aranycsapatunk az 1956-os forradalom leverése miatt szétesett: a legnagyobb sztárok közül többen (pl. Puskás) külföldön maradtak. A selejtezőkön túljutottunk, a VB csoportmeccsein már vergődtünk: csak döntetlen Wales ellen, vereség a svédektől. A pontegyenlőség miatt megismételt mérkőzést kellett játszanunk Wales ellen. Az elvileg gyengébb játékerőt képviselő Wales lelkes gárdája, a megismételt mérkőzésen 2:1-re legyőzte és kiütötte a további küzdelmekből a magyarokat. A világ persze nem a mi vergődésünkre figyelt, hanem egy hosszú nevű brazil fiatalemberre, aki - ottani szokásoknak megfelelően - becenevén lett a világ elsőszámú labdarúgója: Pelé. A dél-amerikai ország fiai mindenkin „átgázoltak”. A svédek a hazai pálya előnyét kihasználva a döntőig jutottak, és megszerezték történelmük egyetlen ezüstérmét.

1962, Chile: Brazil címvédés

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) döntésének értelmében innentől kezdve négy évtizeden át Amerika és Európa felváltva rendezte a világbajnokságokat. 1962-ben Chile vállalta a feladatot. A mieink - olyan legendákkal sorainkban, mint Albert, Tichy, Fenyvesi, Göröcs, Mészöly és Grosics - kezdetben kiválóan meneteltek. Legyőztük Angliát, rúgtunk egy hatost a bolgároknak és döntetlen elérve kiejtettük Argentínát (Grosics bravúrosan védett)! Következett egy fájó történet: kikaptunk Csehszlovákiától 1:0-ra. A döntőt a brazilok játszották Csehszlovákia ellen és 3:1-re nyertek.

1966, Anglia: Az angol győzelem és a vitatott gól

A mi szempontunkból nem jól kezdődtek a küzdelmek: részben félelmetes kapushibák miatt kikaptunk Portugáliától. A csoportmeccsek utolsó körében „kötelező feladatot” teljesítve legyőztük Bulgáriát is, a portugálok pedig a brazilokat. Liverpoolban a magyar futball-történelem egyik legcsodálatosabb mérkőzésén 3:1-re győztünk. Aztán megint jött a „szovjet csapás” - igaz ezúttal nem a bíró személyében: (kapushibákkal, helyzeteinket kihagyva) kikaptunk a Szovjetuniótól 2:1-re. Az angolok kihasználták a hazai pálya előnyét és - igaz, kis különbségű győzelmekkel - történelmük során először bejutottak a döntőbe. Ott a második döntőjüket játszó, Uruguay-t és a Szovjetuniót búcsúztató nyugat-németekkel kerültek szembe. A rendes játékidő 2:2-es döntetlent hozott, így - másodszor a VB-történelemben - következhetett a hosszabbítás. Ennek során egy erős angol lövés a felső lécről a földre pattant, majd kifelé - ám a partjelző szerint a vonal mögött ért földet, így a bíró gólt ítélt. A szovjet bíró utólag elmondta: Sztálingrádért, a II. világháborúért állt bosszút a németeken! Végül a németek még egy gólt, így 4:2-vel Anglia megszerezte máig egyetlen aranyérmét.

1970, Mexikó: A "futballmohács" és Pelé harmadik címe

1970: világbajnokság Mexikóban (a két évvel korábbi olimpia színhelyén) - és két évtized után újra magyarok nélkül. A selejtezőket azonos eredménnyel zártuk Csehszlovákiával, ezért semleges pályán kellett a kijutást eldöntenünk. Következett Marseille, vagy ahogy a korabeliek elnevezték: „futballmohács”. Rossz játékkal, 1969 decemberében 4:1-re kikaptunk. A VB egyértelműen a brazilokról szólt: sokak szerint ez a csapat volt minden idők legjobb brazil válogatottja. Ismét Pelé vezette őket. Átgázoltak Csehszlovákián, Románián, a címvédő angolokon, Perun és a régi rivális Uruguay-on. A harmincas években csúcson lévő olaszok megint összeszedték magukat és némi szerencsével - történelmük során harmadszor - döntőbe jutottak. A döntőben Brazília 4:1-re legyőzte Olaszországot, megszerezve harmadik világbajnoki címét.

1974, NSZK: Az ötödik kontinens és a német-holland rivalizálás

Húsz évvel berni győzelme után az NSZK nagy esélyt kapott, hisz 1974-ben ők rendezték a VB-t. A lebonyolítás módját megváltoztatták: az első csoportkör után most nem egyenes kiesés következett, hanem a legjobb nyolcat két csoportra osztották és újra körmérkőzések következtek. Most először - Ausztrália révén - az ötödik kontinens is feliratkozott a résztvevők közé (egyelőre rúgott gól nélkül két vereséggel és egy döntetlennel). A sorsolás furcsa fintraként a két német államnak egymás ellen is játszania kellett: itt a sokkal gyengébb NDK győzött 1:0-ra. A nyugat-németek így a nem annyira erős Svédország, Jugoszlávia és Lengyelország legyőzésével a döntőig „sétálhattak”. Legnagyobb sztárjuk ekkor a „császárnak” nevezett bajor Franz Beckenbauer volt. A müncheni olimpiai stadionban lejátszott döntőben a most először idáig eljutó, első fénykorát élőt Hollandiával kerültek szembe, akiket Johann Cruyff vezetett. A két nép közti - máig ható - történelmi ellentétek okán is nagy csatát vívták. A németek 2:1-re győztek, második góljukat 11-esből szerezték.

1978, Argentína: Házigazda siker és magyar kiállítások

1978-ban ismét Latin-Amerika következett. A magyarok végre újra kijutottak. Ott aztán összesorsoltak bennünket a házigazdákkal, mi pedig gólt rúgtunk nekik és vezettünk 1:0-ra. Aztán 2:1-re kikaptunk, ráadásul a végén ostoba hibák miatt kiállították a két legjobb magyart (Nyilasit és Törőcsiket). A második csoportkörben az argentínok legyőzték a lengyeleket, döntetlent értek el az örök rivális Brazília ellen, majd rúgtak egy hatost Perunak, így jobb gólkülönbségükkel döntőbe kerültek. Hollandia immár másodszor jutott be a döntőbe - bizonyítva, hogy a ’70-es évek focija alapvetően róluk is szólt - ám megint az aktuális házigazda ellen kellett küzdeniük, és ez megint nem sikerült. A döntőben Argentína 3:1-re legyőzte Hollandiát hosszabbítás után.

1982, Spanyolország: A gólrekord és az olaszok feltámadása

1982-ben 24-re emelték a résztvevő országok számát, hisz egyre több nemzet nevezte válogatottját a küzdelmekbe. A mieink megint kivívták a részvétel jogát és első mérkőzésükön világrekordot értek el: 10:1-re legyőzték a szegény, polgárháború sújtotta országból érkező salvadoriakat! Rajtunk kívül soha, senki nem rúgott még tíz gólt világbajnokságon! (Egyébként ebben a gól-rangsorban a másodikak is mi vagyunk az 1954-es Dél-Korea elleni 9:0-val.) Második meccsünket a címvédő argentínok ellen kellett vívnunk - és megint kikaptunk (4:1-re). A továbbjutáshoz le kellett volna győzni a belgákat. Többet támadtunk, vezettünk, de negyed órával a vége előtt az ellenfél kiegyenlített, mi pedig kiestünk. A középdöntőben a sorsolás szeszélye folytán egy csoportba került Brazília, Argentína és Olaszország. Az addigi 11 VB-n e három nemzet összesen 6 aranyat gyűjtött össze! Hármójuk gyilkos küzdelméből - nem kis részben egy Paolo Rossi nevű fiatalembernek köszönhetően - az olaszok kerültek ki győztesen. A döntőben nem lehetett megállítani az olaszokat: 3:1-re verték az NSZK-t, de a 81. percben már 3:0-ra vezettek. Ők lettek a történelem második háromszoros világbajnok csapata.

1986, Mexikó: Az utolsó magyar részvétel

Mivel a gazdasági nehézségekkel küszködő kolumbiaiak lemondtak az 1986-os labdarúgó-világbajnokság rendezési jogáról, 1970 után újra Mexikó adott otthont a világ legjobbjait felvonultató tornának. A lebonyolítás rendjén ismét változtattak, s a csoportmérkőzések után a továbbjutó 16 csapat egyenes kieséses rendszerben folytatta. Először vett részt világbajnokságon Dánia, Irak és Kanada válogatottja. A mexikói vb-re nagy reményekkel utazott a Mezey György vezette magyar válogatott, de végül kudarcot vallott. A szovjetek elleni 6-0-ás vereség okait azóta sem sikerült megfejteni. Ezután a kanadaiak 2-0-ás legyőzése következett, de az erősebb franciáktól az együttes 3-0-ra kikapott, így kiesett. A döntőben Argentína 3:2-re legyőzte az NSZK-t.

A modern világbajnokságok korszaka

1990, Olaszország: Kamerun meglepetése

A magyar válogatott az 1990-es labdarúgó-világbajnokság selejtezői során nem jutott tovább. Nagy meglepetésre Franciaország, Dánia és Portugália sem kvalifikálta magát a vb-re. Az olaszországi torna bombameglepetéssel kezdődött, az esélytelennek tartott kameruniak Omam Biyik fejesgóljával 1-0-ra legyőzték a címvédő argentinokat. Váratlan eredményt jelentett, hogy Costa Rica bejutott a nyolcaddöntőbe. A németek 1954 és 1974 után megszerezték harmadik vb-címüket, miután a döntőben 1-0-ra legyőzték Argentínát.

1994, Egyesült Államok: Puhl Sándor a döntőben

Jugoszlávia kizárása miatt viszonylag könnyű selejtezőcsoportból juthatott volna ki az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra a magyar válogatott, de csak öt pontot szerzett, így kiesett. A legcsúfosabb eredményt az izlandiaktól elszenvedett 2-1-es és 2-0-ás vereség jelentette. A tengerentúli torna nagy meglepetését az 1982-től sorozatban három döntőt játszó, 1990-ben diadalmaskodó németek, valamint a Diego Maradona doppingügye miatt sokat kritizált argentinok korai búcsúja jelentette. A válogatott távollétében Puhl Sándor játékvezető képviselte a magyar labdarúgást, osztatlan sikerrel. Ezt jelzi, hogy a vb utolsó meccsét, a döntőt az egri sportember dirigálta, remekül. Brazília negyedik világbajnoki címét szerezte meg, miután a döntőben 0-0-s döntetlen után 11-esekkel 3-2-re verte Olaszországot. Először fordult elő, hogy a hosszabbítás sem döntött a vb-fináléban, így először történt meg, hogy 11-es párbaj után osztottak aranyérmet. Magyar játékvezető először dirigált vb-finálét.

1998, Franciaország: Ronaldo rosszulléte

Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra a címvédő brazilok és a házigazda franciák mellett 172 ország nevezett, közülük 30 harcolta ki a vb-szereplést. A magyar együttes az 1986 óta tartó rossz sorozat folytatásaként ezúttal sem jutott az elitmezőnybe. A világbajnokság történetében először 32-es volt a mezőny, s számtalan meglepetés született. A toronymagas esélyes brazilok a döntőben 3-0-ra kaptak ki a franciáktól, ehhez alaposan hozzájárult a Ronaldót övező hisztéria. A világ akkori legjobb csatára rosszul lett a finálé előtt, először nem is nevezték, majd mégis játszott, de kiábrándítóan futballozott. Afrikai játékvezető először dirigált vb-döntőt.

2002, Koreai Köztársaság és Japán: Házibírók és Ronaldo visszatérése

A 2002-es labdarúgó-világbajnokságot a torna történetében először két ország, a Koreai Köztársaság és Japán közösen rendezte. A magyar együttes ezúttal sem jutott a 32-es elitmezőnybe. Az ázsiai torna bővelkedett szenzációkban, sztárokban és tragikus hősökben, de sokaknak elsősorban a téves bírói ítéletek sorozata juthat róla először eszébe. Már a nyitómérkőzés bombameglepetést hozott: a címvédő franciák 1-0-ra kikaptak Szenegáltól, majd szégyenszemre szerzett gól nélkül búcsúztak. A társrendező dél-koreaiak váratlanul egészen az elődöntőig meneteltek, bár a nyolcaddöntőben és a negyeddöntőben is játékvezetői segítség kellett a sikerükhöz az olaszok és a spanyolok ellen. A favoritnak tartott brazilok mind a hét találkozójukat megnyerték, a döntőben a gólkirály Ronaldo két találatával 2-0-ra verték a németeket, ezzel ötödik vb-diadalukat aratták. A finálé tragikus hőse az addig hibátlanul védő kapus, Oliver Kahn volt, aki az első gólnál hibázott. A török Hakan Sükür szerezte a világbajnokságok történetének leggyorsabb gólját: a csatár a Koreai Köztársaság elleni bronzmérkőzés 11. másodpercében talált a hálóba.

2006, Németország: Zidane fejese és olasz diadal

A 2006-os világbajnokságra 198 csapat próbált kijutni, s először a címvédőnek, azaz Brazíliának is részt kellett vennie a selejtezőkön, így egyedül a házigazda németek nem kényszerültek kvalifikációra. A magyar együttes - folytatva 1986 óta tartó rossz szériáját - ezúttal sem jutott a 32-es elitmezőnybe. Az elmúlt két világbajnokság tapasztalatai alapján megszüntették az aranygólt, így a hosszabbítás 2x15 perces játékideje ismét végigment. A négy közé csupa esélyes gárda jutott: az Eb-ezüstérmes Portugália, a címvédő brazilokat a negyeddöntőben búcsúztató Franciaország, a házigazda Németország és a végül győztes Olaszország. Utóbbi kiváló szereplése annyiban meglepetés volt, hogy sokan a Serie A bundabotránya miatt nem hitték, hogy Marcello Lippi együttese képes lesz ilyen kiemelkedő teljesítményre. A 11-esekkel eldőlt finálé elsősorban nem az izgalmas, de kevésbé látványos csatáról maradt emlékezetes, hanem Zinedine Zidane-ról. A torna legjobbjának választott játékmester pályafutásának utolsó meccse volt a döntő, amelyen ő szerezte büntetőből a franciák vezető gólját, azonban a hosszabbításban összeszólalkozott az egyenlítő találatot fejelő Marco Materazzival, akit nagy erővel mellkason fejelt, ezért kiállították. Olaszország negyedik vb-diadalát aratta, ezzel a legeredményesebb európai gárda lett. A brazil Ronaldo a Ghána ellen 3-0-ra megnyert nyolcaddöntőben megszerezte 15. gólját a világbajnokságokon, így a nyugatnémet Gerd Müllert megelőzve minden idők legeredményesebb játékosa lett a vb-ken.

2010, Dél-afrikai Köztársaság: Vuvuzelák és spanyol győzelem

A 2010-es volt az első, afrikai országban rendezett labdarúgó-világbajnokság, amelyre a sportág történetében először több mint 200 ország, szám szerint 205 nevezett. A magyar válogatott folytatva 1986 óta tartó rossz sorozatát ezúttal sem jutott a 32-es elitmezőnybe. A torna egyik különlegessége a vuvuzela volt, ami egy dél-afrikai kürt, ennek hangjától volt hangos a torna összes mérkőzése. A csoportkör két nagy meglepetését az előző, 2006-os vb döntősei szolgáltatták, ugyanis a címvédő olaszok és a második franciák is már az első szakaszban búcsúztak. Az egyenes kieséses folytatásban két nagy bírói tévedés váltott ki hatalmas visszhangot, melyet követően újra napirendre vette a nemzetközi szövetség (FIFA) a videobíró, vagy éppen a gólbíró-technológia alkalmazását, utóbbit a 2014-es, előbbit a 2018-as vb-n vezették be. A döntőben az Európa-bajnok spanyol válogatott hosszabbításban 1-0-ra múlta felül Hollandiát, ezzel a vb-k történetének nyolcadik győztese lett.

2014, Brazília: A német lecke

A magyar válogatott folytatva 1986 óta tartó rossz sorozatát ezúttal sem jutott a 32-es elitmezőnybe. A csoportkör komoly meglepetéseket tartogatott, ugyanis három korábbi világbajnok esett ki az első szakaszban: Olaszország és Anglia mellett a címvédő Spanyolország is búcsúzott. A torna legnagyobb szenzációja viszont az elődöntőben történt, ugyanis a németek leiskolázták a házigazda brazilokat. Joachim Löw együttese 7-1-es, kiütéses diadalt aratott a hazai csapat felett úgy, hogy már a szünetben öt góllal vezetett. A németek a fináléban Mario Götze hosszabbításban lőtt góljával nyertek, így negyedszer emelhették magasba a győztesnek járó trófeát. A német Klose a Brazília ellen 7-1-re megnyert elődöntőben 16. gólját szerezte a világbajnokságokon, így a brazil Ronaldót megelőzve minden idők legeredményesebb játékosa lett a vb-ken. Faryd Mondragón lett minden idők legidősebb pályára lépett játékosa a vb-k történetében.

2018, Oroszország: A videobíró bevezetése és francia siker

A futballtörténelemben először a 2018-as világbajnokságra a nemzetközi szövetség valamennyi tagállama nevezett, így a rendezőként biztos résztvevő Oroszországon kívül 208 ország képviseltette magát a selejtezőkön. A magyar válogatott folytatta 1986 óta tartó rossz sorozatát, azaz nem jutott ki a 32 csapatos mezőnybe. Noha a címvédő Németország 1938 óta először már az első körben búcsúzott és 1982 óta először egyetlen afrikai csapat sem élte túl a csoportkört, a torna igazi szenzációját a videobíró bevezetése jelentette, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy rekordszámú büntetőt ítéltek a játékvezetők. A trófeát aztán Franciaország játékosai emelhették magasba, így sorozatban negyedszer európai diadal született, amelyre korábban még nem volt példa. Esszam el-Hadarj lett minden idők legidősebb pályára lépett játékosa a vb-k történetében: az egyiptomi kapus 45 évesen és 161 naposan a csoportkör utolsó fordulójában kapott lehetőséget.

A labdarúgó-világbajnokságok története adatokkal, érdekességekkel teli. Az alábbi táblázat az első néhány világbajnokság legfontosabb adatait foglalja össze:

tags: #hogy #kezdodott #a #foci #vb

Népszerű bejegyzések:

• Gyakorlatok bottal kézilabdázóknak
• Történelmi sikerek a Videoton FC Kaposvár mérkőzéseken
• átfogó útmutató focicipőkhöz
• Elnökválasztás a röplabdában
• Roma lány és fociultra szerelme