A labdarúgás angol szókincse: a „kirúgás” és más alapvető kifejezések

A hazai futballrajongók legnagyobb örömére és a futballszkeptikusok őszinte megdöbbenésére a magyar csapat 2015 novemberében kettős győzelemmel megverte Norvégiát az Európa-bajnoki pótselejtezőben, és ezzel kijutott a 2016-os franciaországi kontinenstornára. Mivel nemzeti válogatottunk utoljára 44 évvel ezelőtt szerepelt Európa-bajnokságon és 30 évvel ezelőtt világbajnokságon, a magyar szurkolók életében nagyon hosszú idő telt el úgy, hogy nem volt alkalmuk találkozni a foci nemzetközi nyelvezetével. Ebben a bejegyzésben a legfontosabb angol futballkifejezéseket gyűjtöttük össze, abban a reményben, hogy minél hosszabb ideig gyakorolhatjuk majd őket.

Manapság már minden valamirevaló szótár úgynevezett korpuszra (vagyis a legkülönfélébb anyanyelvi forrásokból származó, írásos és szóbeli megnyilatkozások hatalmas gyűjteményére) épül. A Cambridge-szótárak alapjául a több mint 1 milliárd szót számláló Cambridge International Corpus szolgál, amelynek az elemeit a szerkesztők témák szerint is osztályozták: a futball témaköre például megközelítőleg 8,5 millió szót tartalmaz. Ha egy szoftver segítségével ennek a csoportnak a tartalmát összehasonlítjuk a korpusz többi részével, akkor megkapjuk, mely szavak szerepelnek gyakrabban a futball-témájú szövegekben, mint a hétköznapi angol nyelvben. A Cambridge szerkesztői összesen 932 ilyen kifejezést találtak, és ezeket a Cambridge Dictionaries Online honlap About Words nevű blogján tették közzé.

Alapvető fogalmak és a pálya részei

Kezdjük az alapszavakkal, amelyek talán még a legultrább ultráknak sem okoznak gondot. A játék (game) elengedhetetlen kelléke természetesen a labda (ball), amelyből a sportág neve is származik. További nélkülözhetetlen szereplők a 11 játékos (player) és az edző (coach), az őket keretező csapat (team) és klub (club), meg persze a szurkolók (supporter) és a focirajongók (fan).

A labdarúgás elengedhetetlen kelléke - természetesen a labda mellett - a futballpálya (pitch), amelyet a két rövidebb oldalán a gólvonal vagy alapvonal (goal line), a két hosszabb oldalán pedig a partvonal vagy oldalvonal (touchline) határol. A pálya közepén a kezdőkör (centre circle), a négy sarkában a szöglet (corner) található. A legfontosabb hely persze a kapu (goal), amely két kapufából (goalpost) és egy felső lécből (crossbar) áll. A kapu előtti rész a büntetőterület, leánykori nevén tizenhatoson belüli terület (penalty area vagy penalty box). Az edző és a cserejátékosok a kispadon (bench) foglalnak helyet.

A mérkőzés menete és a labda játékba hozása

A meccs két részből áll, az első félidőből (first half) és a második félidőből (second half), a kettő között szünettel (half time). A labdát többféleképpen lehet játékba hozni, például kezdőrúgással (kick-off), szögletrúgással (corner), kirúgással (goal kick) vagy bedobással (throw-in). Fontos megjegyezni, hogy a magyar nyelvben a „kirúgás” szónak többféle jelentése is lehet. Jelentheti a mérkőzés megkezdésére szolgáló kezdőrúgást (kick-off), vagy a védekező csapat által végzett kirúgást (goal kick) is, amikor a labda az ellenfél játékosának érintése után hagyja el a játékteret a gólvonalon túl.

Játékvezetés és fegyelmi büntetések: a „kiállítás”

Apropó, játékvezető! A meccs szabályos lebonyolításáért a bíró (referee) és a partjelzők (linesman) felelnek, ez utóbbiakat ma már asszisztensnek (assistant referee) hívjuk. A les (offside), a kezezés (handball) és a szabálytalanság (foul vagy fault) egyaránt büntetést von maga után. Ez a büntetés lehet szabadrúgás (free kick) vagy súlyosabb esetben tizenegyes (penalty), mindez kombinálva a szabálytalan játékossal szemben alkalmazott sárgalappal (yellow card) vagy piroslappal (red card).

A vétkes focistára figyelmeztetés (caution), rosszabb esetben kiállítás (dismissal vagy sending-off) vár, a notórius elkövetők pedig akár eltiltást (suspension) is kaphatnak a bajnokságban. Ez utóbbi kifejezések fedik le azt a jelentést, amikor a „kirúgás” azt jelenti, hogy egy játékost kizárnak a mérkőzésről szabálytalanság miatt.

Játékelemek és célok

A mérkőzés során a játékosok rúgják (kick), lövik (shoot vagy strike) és fejelik (head) a labdát. A csapattársaknak passzolnak (pass), az ellenfelekkel szemben pedig cseleznek (dribble), szerelnek (tackle) vagy embert fognak (mark a brit és cover az amerikai angolban), és néha elkerülhetetlenül kihagynak (miss) egy-egy helyzetet. A fő cél természetesen az, hogy a csapat gólt lőjön (score), amit az ellenfél kapusa sokszor vetődéssel (dive) próbál megakadályozni. A meccs végeredményét a gólok (goal) és a néha-néha becsúszó öngólok (own goal) száma határozza meg.

Versenysorozatok és a klubok struktúrája

Egy adott ország hazai (domestic) bajnokságában (championship) a futballcsapatok többféle osztály vagy liga (league) keretein belül, egy évadon (season) keresztül mérik össze képességeiket. A legjobb klubok és a nemzeti válogatottak nemzetközi (international) tornákon (tournament) küzdenek meg egymással a kupáért (cup). Az ezekre való felkészülés során fontos szerepe van a barátságos mérkőzéseknek (friendly vagy friendly match) is.

Az igazi, tétre menő nemzetközi versengés különböző szakaszokból (stage) áll; a selejtezőket (qualifiers) a csoportmérkőzéses szakasz (group stage) követi, továbbjutás (progress) esetén pedig a negyeddöntő (quarter-final), a középdöntő vagy elődöntő (semifinal), végül a döntő (final) jön.

Taktikai megközelítések és játékosposztok

Egy-egy meccs eredményét, így végső soron az egész bajnokság kimenetelét több tényező befolyásolja. Ilyen tényező például a taktika (tactics), amelynek részét képezi, hogy az együttes milyen felállásban (formation) játszik. Az objektív tényezőkön túl a labdarúgás az érzelmek játéka is, a játékosok és a szurkolók részéről egyaránt. A csapat veresége (defeat), rosszabb esetben megaláztatása (humiliation) csalódást (disappointment), sőt, akár szégyenkezést (embarrassment) is kiválthat az érintettekből. A magyar válogatott rajongóira azonban jelen pillanatban inkább a remény (hope) és a büszkeség (pride) érzése a jellemző.

Klubfilozófia és játékelgondolások

A klubfilozófia képi megjelenítődési formája a labdarúgó pályán. A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. „Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A csapatjáték részleteire jellemző játékelgondolás képi megjelenítődése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék részleteiről.

Egy bizonyos koncepció áll az átigazolási politika és a csapat fejlesztése mögött. Egy hosszútávú működési struktúra felépítése a cél, ami eleinte az eredmények rovására is mehet. A vezetőség és a stáb kialakít egy filozófiát (esetleg az új edző személyével „érkezik” maga a filozófia is), aminek a klubnál minden területen folyó munkát alárendelnek. A formációk nem minden esetben szimmetrikus struktúrák. Az edző direkt asszimetrikus formációra is ösztönözheti csapatát.

Védekezés és támadás taktikai fogalmai

Egy csapat a labda nélkül alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát. Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés: a Barcelona hat másodpercet adott magának a labda visszaszerzésére, Jürgen Klopp Dortmundja (innen a német elnevezés) már öt másodpercben és a labdahordó létszámfölényes zaklatásában határozta meg az eljárást.

Egy viszonylag új metódus, amely a támadó csapat megfékezésére, lendületének megtörésére irányul. A védekező csapat szándéka, hogy a szembetűnő, megindulásra alkalmas folyosókat és passzsávokat úgy határolják és fedjék le, hogy a támadócsapat ne legyen képes első szándékból megindulni, így a build-up play statikus maradjon. Ezután a fázis után a védekező csapat egyre feljebb tolódik, úgy, hogy lépésről-lépésre fed le minden előre irányuló passzopciót, lehetőséget, ami végül labdaszerzésbe „torkollik”.

A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis. A kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. (Előbbi természetesen a támadásból védekezésbe való átmenet, utóbbi a támadásból védekezésbe való átmenet.) Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat. A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára. A megfelelő távolságtartás eleve befolyásolja a labdatartás hatékonyságát, sőt gyakran segít megelőzni a labdavesztést magát. Ami a védekező mozgásokat illeti: ha egy védekező játékos eredeti pozícióját üresen hagyva előretör annak érdekében, hogy a labdás ellenfelet támadja, maga mögött területet nyit. Ezért ilyenkor szükség van egy társra, aki az előrenyomuló területét fedezi, biztosítja. Két megközelítés létezik. Az első szerint a labda környékén helyezkedő csapattárs biztosítását jelenti.

Virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. Stratégiai megfontolásból - a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva - a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szárnyak felé terelődik a játék. A half space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest.

Az a helyzet, ahol a labdás játékosnak nem marad passzlehetősége és előrébb sem tud lépni. A „cadrage” nem jelent letámadást, hanem egy pozíció-felvételt: gátolást abban, hogy a labdás játékos megtalálja az ellenfelét, mert előtte áll mindig egy játékos, a megfelelő szögben. A „cadrage” mindig egy darab játékos helyezkedését írja le, nem a teljes csapatét. Feltételezi, hogy a játékos alkotja a sáncot, a mögötte lévő területre tilos a belépés, kialakítja a „csapatblokk” tudatát, egyszerre figyeli a labdát és a mögötte lévő játékost és ahogy más sportágakban is, van passzív és aktív formája is. A kifejezést általában a sakk világában használják, pedig angol nyelvterületen a futball szaknyelvben is előfordul.

A catenaccio az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével. (Hegedűs Henrik definíciója. A stílus legnagyobb képviselője a Helenio Herrera által vezényelt „Grande Inter” volt a hatvanas években.

A védekező játékos - tudatos helyezkedéssel - saját testét használva úgynevezett fedezőárnyékot hozhat létre. A kifejezés általában a zóna védekezéssel kapcsolatban merül fel. A védekező játékos a saját tizenhatosa környékéről kizárólag tisztázási céllal lábbal vagy fejjel „eltakarítja” a labdát.

A labda megszerzése, „lefülelése” a mezőnyben az ellenfél passza vagy fejese után. Az interception aktív, tudatos egyéni akció, amely megakasztja az ellenfél támadását.

A belső védő a forgatás előtt külsővel tolja meg a labdát.

Játékosposztok és feladatok

A középpályásoknak rengeteg alcsoportja létezik, ezek közül az egyik a kimeríthetetlen fizikai tartalékokkal bíró, tripla tüdőkapacitással megáldott örökmozgó. A box-to-box középpályás végtelen akkumlátorral robotol saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit. Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.

A 9-es centerposzt sokáig az erős, magas, atletikus alkatú, ám statikus játékosok sajátja volt. Az angol stílus ellenpólusaként - elsősorban a pozíciós, labdatartó játékot preferáló csapatok -, más stílusú csatárt kezdtek alkalmazni, olyat, aki ugyan gyengébb fizikumú, de gyors, kiváló technikai képzettségű és kiemelkedően jól lát a pályán. Büszkék lehetünk, hogy a futballtörténelem egyik legismertebb hamis kilencese az Aranycsapat hátravont középcsatára, Hidekuti Nándor volt.

Egy viszonylag új szerepkör. Legegyszerűbb talán úgy meghatározni az inverted fullback fogalmát, ha egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítjuk. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nyújt a középpályásoknak nagyobb szabadságot. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel. Az egyik fázisban védőként teszi a dolgát, a másikban pedig a belső középpályás pozícióban biztosítja a területet. Hozzátesszük, hogy a támadófázisban sem minden esetben húzódik előre, időnként klasszikus szélső védőként viselkedik.

Labdakezelés és kommunikáció

Talán a legkifinomultabb kifejezés, mind a mozdulatsor leírását, mind a jelentéstartalmat tekintve. A labdarúgásban ugyanis nem mindegy, hogy valaki csak egyszer érhet a labdához (egyérintő), egy labdát úgy rúg meg, hogy nem hagy időt a lepattanásra (kapáslövés), a labdát megszelídíti a játékos (leveszi), vagy magához rendeli úgy, hogy valójában nincs benne az orientáció (átveszi). A first touch a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a first touch nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul. A first touch 50%-ban praktikus, 50%-ban esztétikus, csak észre kell venni, ha felbukkan.

Franciául akkor használják, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni. Az így megtalált csapattárs ezáltal szabadabban vehet levegőt, az ellenfélnek pedig vissza kell tolódnia. Hasonló jelenséget ír le, mint az angol „overloading”, de amíg az a létszámfölényes helyzetre vonatkozik, addig itt arra, hogy a labdás játékos azt váltja ki a védőjéből, hogy megmarad a helyén.

A „fejek” révén az edző könnyebben tud kommunikálni a mérkőzést játszó csapatával, akik lényegében a „jobb kezei” a pályán. Segítségükkel a jelek egységesítése, a játékosok közös fejjel való gondolkodása „olajozottabbá” válhat. A „fej” bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezzen az irányítói feladat ellátásához. A kereten belül a kilétét kijelölheti az edző, de összeszokott csapatoknál spontán is kialakulhat. Több fej is lehet csapaton belül. „Elhelyezésük” a pálya tengelyében szerencsés. Példa: vesztes állásnál az edző jelzi a fejeknek, hogy a védekezési vonalat hátul (vagy elöl) hol szeretné meghúzni.

A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti. A játékosok, akik a jel által kiváltott információáramlás révén összekapcsolódnak, együttes döntést kell hozzanak. A jel ugyanakkor értelmezhető katalizátorként is.

A modern futball statisztikai mutatói

A mérkőzések szünetében látott hagyományos statisztikák sok esetben homályos, nem kellően pontos képet adnak egy-egy meccs erőviszonyairól, alakulásáról. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt.

Expected Goals (xG) és származékai

Az Expected goals (xG-modell) egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből.

Az xA (Expected Assists) mutató az egyes játékosok passzai által kialakított helyzetek veszélyességének mérésére hivatott. Az xA ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat.

A támadók helyzeteinek mérésére szolgáló expected goal mutatótól szükséges megkülönböztetni a kapusok teljesítményének értékeléséhez használt hasonló statisztikát. Ez utóbbi érték ugyan előbbihez hasonlóan azt mutatja meg, hogy az adott körülményekből leadott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól általában, mivel azonban erre a statisztikára a kapusok szemszögéből van szükség, ebbe már csak azok a lövések számítanak bele, melyek el is találták a kaput, az érték pedig a már leadott lövés erősségétől is függ. Más megfogalmazásban az xG2 a lövést leadását közvetlen megelőző pillanatban adja meg a helyzet veszélyességét, míg az xG2 a lövést közvetlen követő pillanatban.

Az xGChain egy xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. (Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják).

A passz-breakdown

A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Bonucci hosszú labdájánál tíz belga védő helyezkedett a labda vonala mögött - az akció mégis góllal végződött. Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva. A passz-breakdown a játékost és a csapatot is pontozza. Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva. Érdekesség, s mint a felsorolásnál látható is, nemcsak a passz adóját, de annak fogadóját is díjazzák.

tags: #hogyna #mondjuk #angolul #a #kirugast #a

Népszerű bejegyzések:

• Asztalitenisz utánpótlás bajnokság Szombathely
• Baseball sapka Magyarországon
• A Don folyó gyöngyszeme
• Burgaszi Eb-győztes magyar U15-ös csapat
• Hazai és nemzetközi kézilabda szereplés