A holland futballválogatott világbajnoki döntői és a „totális futball” öröksége

A holland labdarúgó-válogatott, gyakran „Narancsok” néven emlegetve, a sportág történetének egyik legikonikusabb csapata, amely a „totális futball” forradalmi koncepciójával örökre beírta magát a futball nagykönyvébe. Bár a holland válogatott sosem nyert világbajnokságot, három alkalommal is eljutott a döntőig, ahol emlékezetes mérkőzéseken maradt alul. Azonban az 1988-as Európa-bajnoki győzelem a mai napig az egyetlen komoly trófeájukat jelenti, egy olyan csodálatos csapat fantasztikus diadalmeneteként emlékszik mindenki a németalföldiek csúcsra érésére.

A totális futball születése és a holland forradalom

A hetvenes évtized első évei a labdarúgásban egy addig nem tapasztalt, csodálatos jelenség, a holland totális futball jegyében peregtek le. És ez bizony magyar találmány volt a javából, amelynek előképe Kürschner Izidor, Guttmann Béla és Sebes Gusztáv egymástól függetlenül kifejlesztett, mégis valahol közös, mert a Kárpát-medencéből táplálkozó találmánya volt. Nem véletlen, hogy a hollandokkal is egy temesvári magyar ember, Kovács István, az Ajaxot 1972-ben és 1973-ban BEK-diadalra vezető szakember ismertette meg ezt a tüneményt. (Jó, egy kissé elfogultak vagyunk, mert azért Rinus Michelsnek is volt valamennyi köze hozzá…) Kovács - akit a Wikipedia románnak titulál, és vérlázító módon Stefan Kovacsnak ír - olyannyira magyar volt, hogy Miklós bátyja egy alkalommal, 1941-ben, Észak-Erdély visszatérése után még a magyar válogatottban is játszott.

Az új kultúrát totális futballnak hívták. A hetvenes években a holland klubok, az Ajax, a Feyenoord és a PSV sorra tarolta le az európai kupákat, BEK-et, KEK-et, UEFA Kupát, Európai Szuperkupát és Interkontinentális kupákat nyertek. De mi volt ennek a lényege? Rinus Michels megalkotta a labdarúgás új dimenzióját, amelyet az Ajaxra épülő holland válogatott alkalmazott. Ennek lényege, hogy nem voltak kötött posztok, de a játékosmozgások révén az éppen megüresedő pozíciót egy játékostárs egyből betöltötte. Ezzel lehetetlenné téve a követő emberfogást, és teljesen összezavarva a területvédekezést is. A tehetségeket egy csapatba gyűjtötték, éjjel és nappal gyakorolták azt a játékot, amit manapság, illetve az elmúlt 30 évben a Barcelona is kiválóan alkalmazott. A magasszintű labdaérzékenység és a kifinomult technikából fakadó gyors, rövidpasszos játéktudás párosult az erővel, lényeg, hogy a pályának ne legyen olyan területe, amelyet az ellenfél be tud játszani. Mint egy asztalon berajzolt hadművelet.

Az első világbajnoki döntő: 1974, NSZK

Először az 1974-es NSZK-ban rendezett vb-n jutott döntőbe Hollandia, amely ellenfele a házigazda volt. Az 1938 óta először vb-re kijutó hollandusok csoportjukban lemészárolták Uruguayt (2-0) és Bulgáriát (4-1), s Svédország ellen egy kényelmes 0-0 is elég volt a csoportelsőséghez. A második körben Brazíliával, Argentínával és az NDK-val mérkőzött meg Hollandia, és ekkor - ha lehet - még zökkenőmentesebben száguldottak a Michels-legények. Argentínát úgy verték meg 4-0-ra Cruyff két, Rep és Krol egy-egy góljával, hogy sikoltoztunk a gyönyörtől. A brazilok gusztustalan, agresszív, durva játéka kivívta valamennyiünk megvetését, ott faragták Cruyffékat, ahol csak tudták, de így sem akadályozhatták meg a 2-0-s holland győzelmet a dortmundi Westfalen-stadionban.

A brazilok legyőzése a döntőbe jutást jelentette Hollandiának, ahol a házigazda várta a nagy esélyest. A finálé úgy kezdődött - mármint a hollandoknak, és nekünk, önmagunk által felkent narancsosoknak -, mint egy szép álom. Jack Taylor a sípjába fújt, a hollandusok indították útjára a labdát, és addig nem adták át a németeknek, amíg meg nem szerezték a vezetést. Tizenötször passzolták egymáshoz, mígnem Cruyff meglódult, lefutotta Berti Vogtsot, s Uli Hoeness - akkor még szabadlábon volt… - a 16-oson belül csak fölvágni tudta. A tizenegyest Neeskens elemi erővel bebombázta, 1-0. A világbajnokságok történetében ez volt a vb-döntők történetének első tizenegyese. Később Gerd Müller még betalált az első játékrészben, a hollandok pedig nem tudtak visszajönni a meccsbe, amit így elvesztettek. A 25. percben egy Beckenbauer által indított kontra végén Bernd Hölzenbeint szabálytalanul szerelték a 11-es pont környékén, ez is büntető, amelyet Breitner értékesített. A győztes gólt a 43. percben Gerd Müller szerezte. Amikor 1974-ben Hollandia elveszítette vb-döntőt a németek ellen, rövid ideig a még világháborúból visszamaradó melankolikus bánat söpört végig az országon, ahogy az akkori meccs riportere, Herman Kuplhof is mondta ösztönösen a lefújás pillanatában: „Újra befűztek minket!” De másnap már Amszterdam utcáin úgy ünnepelték a vb-ezüstöt, mint az 1945-ös felszabadulást.

A Givemesport cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az 1974-es holland csapat, az 1954-es magyar és az 1982-es brazil együttes mellett az egyik legerősebb olyan válogatott volt, amelyik nem tudta megnyerni a világbajnokságot.

A döntő részletes adatai

Döntő (1974. július 7., München)

NSZK - Hollandia 2-1 (2-1)

• Gólszerzők: Breitner (25. - büntetőből), Müller (43.) ill. Neeskens (2. - büntetőből)
• NSZK: Maier - Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner - Bonhof, Hoeness, Overath - Grabowski, Müller, Hölzenbein.
• Hollandia: Jongbloed - Suurbier, Rijsbergen (De Jong, 69.), Haan, Krol - Jansen, Neeskens, Van Hanegem - Rep, Cruyff, Rensenbrink (R. van de Kerkhof, 46.).

Az 1978-as világbajnoki döntő: Ismét a házigazda ellen

A következő, 1978-as vb-n is fináléba jutott Hollandia, ami bizakodásra adhatott okot a számukra. Ám az Argentínában megrendezett világbajnokságon ismét a házigazda nyert, melynek ez volt az első diadala. A mérkőzés azonban botránnyal indult, mivel az argentinok csak a hivatalos kezdés után 8 perccel jelentek meg, így később kellett kezdeni a találkozót. Kempes szerzett vezetést a 38. percben, és már a markukban érezhették a trófeát, amikor a 82. percben egyenlítettek a hollandok Nanninga találatával. Hosszabbítás következett, ahol először Kempes szerezte meg második találatát a meccsen, majd a 116. percben Bertoni állította be a végeredményt.

Hollandia aztán elveszítette az 1978-as vb-döntőt is, de nem egészen úgy, ahogy négy évvel korábban. De még ezen is sikerült túltenni magukat, amely mögött a holland emberek mentalitása, életfelfogása állt. A holland foci pszichológiája akkortájt úgy hangzott, hogy a futball a művészetből, azaz a játékosságból és a szórakoztatásból áll, a pragmatikus és állandó sikeréhséggel szemben. Szinte elfogadható volt a holland közvélemény számára, hogy a holland csapat veszíthet, viszont gyönyörű futballt mutat be.

A döntő részletes adatai

Döntő (1978. június 25., Buenos Aires)

Argentína - Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1) - hosszabbítás után

• Gólszerzők: Kempes (38., 105.), Bertoni (116.) ill. Nanninga (82.)

Az 1988-as Európa-bajnoki diadal: Az egyetlen trófea

Az 1988-as Európa-bajnokságon a holland válogatott elérte története legnagyobb sikerét, megnyerve az egyetlen komoly trófeáját. A diadalmenetként való csúcsra érés viszont már nem fedi teljesen a valóságot. Ugyanis a csodacsapat vereséggel kezdte a kéthetes eseményt. Így aztán nem volt simára hengerelve az útja a kupa átvételéig. A németországi nyolcasdöntőig viszont nagyon simán jutott el. Hozzátehetjük, hogy sajnos, ugyanis a magyarokkal volt egy csoportban. Az 1988-as Eb-re kijutásra azonban nem volt esélye válogatottunknak. Mindkét meccsen kikapott Hollandiától, ezen kívül vereséget szenvedett Görögországban és Lengyelországban is. Hollandia viszont vereség nélkül jutott a legjobbak közé.

A csoportkörben a Szovjetunió ellen egy magyar játékos, Vaszilij Karlovics Rac, azaz Rácz László góljával szenvedtek vereséget. Nagy szerencséje volt a Rácz gólja miatt vereséggel kezdő Hollandiának, hogy már nem az 1980-as, első nyolccsapatos végjáték szabályai voltak érvényben. 1988-ban az elődöntők miatt megmaradt van Bastenék esélye a végső győzelemre. A következő, Anglia elleni meccsükön éppen a holland klasszis mesterhármasával tartották életben a továbbjutási esélyeiket. A harmadik fordulóban ki-ki meccset vívhatott az elődöntőért Írországgal. Nagyon nehezen, nyolc perccel a vége előtt szerzett Wim Kieft góllal ez sikerült. Ráadásul a Horst Brummeiert segítő egyik partjelző helyesen lest jelzett, ám aztán a jó döntést rosszra korrigálta. Ilyen szerencsés módon jutott a legjobb négy közé Hollandia, a csoport második helyezettjeként.

A németek elleni elődöntőben Lothar Matthäus büntetőjével a németek szereztek vezetést, de Ronald Koeman hasonló módon egyenlített. A 88. percben Marco van Basten látványos mozdulattal talált Eike Immel kapujába, ezzel győzelmet és döntőbe jutást érve el. A fináléban Rinus Michels csapata visszavágott a csoportbeli vereségért a Szovjetuniónak. A 32. percben Ruud Gullit fejjel szerzett vezetést, majd az 54. percben jött az Európa-bajnokságok történetének egyik legismertebb megmozdulása, Marco van Basten „nulla szögből" lőtt gólja. Ezzel nyerte a holland válogatott a mai napig egyetlen komoly trófeáját. Hollandiában akkora népünnepély kezdődött, hogy a hatalmas tömeg miatt az amszterdami repülőtér nem tudta fogadni a focistákat hozó gépet. A pilóta Eindhovenben volt kénytelen leszállni, és onnan nyitott busszal vitték a játékosokat Amszterdámba. Az út mellett több mint 1 millió ember köszöntötte őket, majd Amszterdámban hajón tették meg az út utolsó részét a városházáig.

Az 1988-as Eb döntő adatai

Döntő (1988. június 25., München)

Hollandia - Szovjetunió 2-0 (1-0)

• Gólszerzők: Gullit (32.), Van Basten (54.)
• Hollandia: Van Breukelen - Van Aerle, Rijkaard, R. Koeman, Van Tiggelen, Wouters, Gullit, Mühren, E. Koeman, Vanenburg, Van Basten.
• Szovjetunió: Daszajev - Gyemjanyenko, Higyijatullin, Mihajlicsenko, Litovcsenko, Alejnyikov, Zavarov, Gocmanov (69. Baltacsa) Rácz, Belanov, Protaszov (72. Paszulko).

2010: A harmadik elveszített világbajnoki döntő - Másfajta vereség

Ezután hosszú ideig nem jutottak döntőbe a hollandok, majd 2010-ben ott volt a lehetőség rá, hogy végre a magasba emelhessék a trófeát. A 2010-es vb-döntőben elszenvedett vereséget már másképp élték meg a hollandok. A spanyolok ellen hosszabbításban elveszített találkozón 14 sárga lapot osztott ki a játékvezető, ebből a hollandok kilencet kaptak, John Heitinga kettőt is. „Sosem gondoltam volna, hogy a mi futballistáink ilyen brutális futballra vetemednek, azt hittem, ilyenre nem leszünk képesek. Egy alantas utat választottunk a cél elérésére. Semmi szép, semmi futballra emlékeztető nem volt ebben a játékban.” Eltűnt tehát a holland válogatottból az a futball, amelyet Hollandia adott a világnak és amelyből a Marco van Basten vezette, 1988-as Európa-bajnok csapat mutatott be valamit legutóbb. A spanyolok Andrés Iniesta hosszabbításban szerzett góljával nyertek 1-0-ra.

A holland futball hanyatlása és a lehetséges okok

A holland futballválogatott, amely az előző két világbajnokságon is érmet szerzett (2. lett 2010-ben, 3. 2014-ben) nem jutott ki a 2018-as, oroszországi világbajnokságra. Ez már önmagában is nagy meglepetés, de ahogy elemeztük korábban, a 2014-es világbajnoki harmadik hely után a 2016-os Eb-selejtezőt is elbukták. Legutóbb 1982 és 1986 között maradtak távol két vb-től és egy Eb-től, akkor a generációváltás okaként fogalmazták meg a csalódást keltő eredményeket. Tény, hogy Johann Cruyff és Rinus Michels totális futballjától a hollandok eljutottak a majdnem totális csődhöz. Az a nemzet, amely megváltoztatta a futballt, és egy olyan rendszert alakított ki, amelyet a totális futballnak neveztek, most egyre mélyebbre csúszik.

Az elmúlt időszak zuhanása prognosztizálható volt. „Olyan fázisban vagyunk, amikor nincsenek kimagasló tudású játékosaink. A legjobbjaink egyre idősebbek, a fiatalabbak meg túl fiatalok ahhoz, hogy betöltsék az űrt. Tehetségesek, de még nem készek. Talán 2022-es vb-selejtezőre érik be ez a generáció. Hiányzik egy világszínvonalú játékos, aki hős lehet, olyasmi mint Robben. Hiába ragaszkodtak az elmúlt évek szövetségi kapitányai is a holland stílushoz, a 4-3-3-as felálláshoz, a totális futballhoz, mindenki kudarcot vallott. Bert van Marwijk 2008 és 2012 között próbált visszatérni hozzá, de képtelen volt megtalálni a megfelelő embereket. Louis van Gaal teljes mértékben szakítani akart ezzel, és hangosan hirdette, ha valaki, akkor ő megteheti. A lényeg, hogy a korábbi generációkhoz képest nem volt meg az igazi holland futballstílushoz a megfelelő emberanyag. Egykoron Cruyff, Johan Neesken, Johnny Rep, utána Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard, majd a 2010-es vb-n Arjen Robben, Robin van Persie jelentette ennek a stílusnak az alapját” - jelentette ki Martin Jol, az Ajax volt edzője.

A holland futballnak a filozófiája más volt régen. A totális futballhoz persze egy olyan kvalitású játékos kellett, mint annak idején Johann Cruyff volt, és a játékostársaknak is ismerniük kellett Cruyff gondolkodását. Ettől lehetett nagy csapat akkoriban az Ajax és a holland válogatott is. Mindenféleképpen kellett az a kémia a futballisták között, amely a későbbi holland válogatottakat már egyáltalán nem jellemezte. A 2010-es vb-döntős csapatban már olyanok kaptak helyet, akik Európa-szerte, különböző bajnokságban játszottak, bár a gyökér közös volt, hiszen nagyon sokan az Ajax, a Feyenoord, vagy a PSV akadémiájáról kerültek ki. Másik sarkalatos probléma lehetett az is, amiről egy korábbi interjúban Edwin van der Sar beszélt. Az Ajax és a Manchester United volt kapusa abban is látja a keserű jelent, hogy amíg ők 27-28 éves korukban mentek csak külföldre, addig a mostaniak már 22 éves koruk körül, vagy még korábban légiósnak állnak. Ez mindenféleképpen a holland topklubok hanyatlásához vezet.

A holland klubfutball hanyatlásának egyik okaként többen említik az 1995-ös Bosman-szabályt is, amely megakadályozta, hogy a lejárt szerződésű futballistáért pénzt kérhet a klubja. Louis van Gaal, aki az Ajax edzője is volt, mesélt arról, hogy hiába próbálták a tehetségesebb játékosaikat hosszútávra magukhoz kötni, többen úgy döntöttek, hogy minél előbb külföldre akarnak menni. A mester Patrick Kluivert, Vincent Bogarde és Michael Reiziger nevét említette. Van Gaal szerint a Bosman-szabály a kisebb országokat sújtotta, a tehetősebb bajnokságok gazdagabb csapatai gyakorlatilag lerabolták a szegényebbeket, és ezzel egy belterjes ligát alakítottak ki, ahová szinte lehetetlen beférkőzni. Ronald de Boer még hozzátette ehhez: "Ma már a legjobb futballisták nem ide jönnek, hanem innen mennek. Az Eredivisie (a holland első osztály) színvonala egyre csökken." Majdnem mindenki egyetért abban, hogy akkor lesz megint erős holland válogatottfutball, ha lesz nemzetközi szinten erős Ajax, PSV, vagy Feyenoord. Ezekben a csapatokban egyre kevesebb a holland játékos. "Ennek a gyenge szereplésnek az oka az, hogy az Eredivisie már nem olyan erős, mint régebben" - folytatta de Boer. "Ha anyámmal focizok, persze, hogy kicselezem, de ha mondjuk például Marcel Desailly ellen, akkor könnyen lehet, hogy elveszítem a labdát. Ez arra motivál, hogy legközelebb jobban odategyem magam."

Más vesztes döntősök a világbajnokságok történetében

A világbajnokságok történetében csupán 13 válogatott játszott döntőt, ezek közül pedig 5 válogatott sosem nyert vb-t. Öt ország válogatottja nem nyert világbajnokságot abból a 13 nemzeti csapatból, amelyek legalább egyszer döntőztek. A holland válogatott három elveszített döntővel vezeti ezt a „nem kívánatos” listát. Nézzük meg, mely csapatok osztoznak még ezen a sorson.

Magyarország válogatottja a második, 1938-as Franciaországban rendezett eseményen jutott először fináléba, de el is bukta azt az olaszokkal szemben 4-2-re. A párizsi fináléban a 6. percben Olaszország szerzett vezetést, majd a magyar csapat a 8. percben egyenlített Titkos révén, azonban még az első félidőben újabb két gólt lőttek az olaszok. Sárosi 70. percben szerzett találata viszont csak a szépítésre volt elég, ráadásul a végén még egyszer betalált az olasz válogatott. A magyar válogatott az 1954-es világbajnokságon ismét döntőbe jutott, ami egyben az utolsó is volt. A svájci vb berni fináléjában az NSZK volt az ellenfél, és az elég hírhedtté sikeredett összecsapáson a magyar nemzeti csapat 3-2-re maradt alul. Elsőként Puskás talált be az Aranycsapat részéről még a 6. percben, majd két perccel később Czibor is eredményes volt, de Morlock hamar szépített. Rahn pedig a 18. percben egyenlített. Ezután egészen a meccs végéig nem dőlt el az összecsapás, ám Rahn a 84. percben is betalált, NSZK pedig magasba emelhette a világbajnoki címért járó trófeát. Az egész világ döbbenten állt az eredmény előtt, mivel akkoriban az Aranycsapatot tartották a világ legerősebb válogatottjának.

A csehszlovákok két világbajnoki döntőt buktak el. Először 1934-ben maradtak alul az olaszországi vb fináléjában a rendező ország ellen, amely 2-1-re győzött hosszabbítást követően. Második vb-döntőjét a Chilében rendezett 1962-es tornán veszítette el Csehszlovákia a brazilok ellen. Pedig jól indult a csehszlovákok számára a a találkozó, mivel Masopust góljával megszerezték a vezetést, azonban nem örülhettek sokáig, hiszen két perc múlva kiegyenlítettek a brazilok. Az 1958-as világeseményen nagy meglepetésre döntőbe jutottak a házigazda svédek, ám elbukták azt Brazília ellen, és azóta sem értek el ilyen messzire a világbajnokságokon. Igencsak gólgazdag volt a finálé, ugyanis a dél-amerikaiak 5-2-re győztek. A legutóbbi, 2018-as világbajnokságon hatalmas meglepetésre Horvátország volt Franciaország ellenfele a döntőben. A horvát válogatott remekelt az egész tornán, olyan csapatokat győzött le, mint Argentína vagy Anglia a fináléig vezető úton, ahol sokan esélytelennek tartották őket. Végül egész szépen helytálltak, igaz, a mérkőzés Mandzukic öngóljával indult a 18. percben, de Perisic tíz perc múlva egyenlíteni tudott. Aztán még az első félidőben jött egy francia tizenegyes, amit Griezmann értékesített. A második játékrész elején Pogba és Mbappé is betalált, és a horvátoknak már csak egy szépítésre futotta Mandzukic révén a 69. percben.

tags: #holland #futball #valogatott #vb #donto

Népszerű bejegyzések:

• Részletes információk az Akhmat Groznij és FK Krasznodar mérkőzéséről
• Dunaújvárosi sportsikerek és közélet
• A labdarúgás kezdeti időszaka és ünneplései
• Kik játszottak mind a Spursben, mind a Barcában?
• egyedi Fradi ajándékok