A holland labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai: Edzők és stratégiák az aranykoroktól napjainkig
Hollandia labdarúgása a világ elitjéhez az 1970-es években zárkózott fel, amikor is az úgynevezett "Totális Focinak" (Totaalvoetbal) köszönhetően érték el sikereiket, mind válogatott-mind klubszinten.
Az 1970-es éveket egyértelműen a hollandok uralták: az Ajax Amsterdam zsinórban háromszor nyerte meg az Európa Kupát (a későbbi BEK és a mai BL elődjét), a Rinus Michels edző által tökélyre fejlesztett és a magyar származású Kovács István által továbbvitt totális futballal minden semleges futballszurkolót levettek a lábukról.
Az Ajaxra (és az ekkor már csak ex-Ajaxos Barca-sztár Cruyffra) épülő holland válogatott az 1974-es vb-n ezüstérmes lett, 1976-ban Eb-bronzérmes, míg 1978-ban újfent elvesztették a vb-döntőt.
Habár a jogosan megítélt büntetőt érvényesítették, a meccset nem tudták megnyerni.
Az 1978-as vb-re szinte ugyanazzal a csapattal érkeztek, mint amellyel 4 éve elvarázsolták a világot, csakhogy hiányzott a legnagyobb ászuk, Johann Cruyff, aki akkoriban az argentín diktatórikus rezsimmel szembeni fenntartásai miatt mondta le a részvételt, utóbb azonban bevallotta, hogy egy barcelonai emberrablási kísérlet viselte meg annyira, hogy nem tudott maximálisan a futballra koncentrálni, ezért inkább el sem utazott.
Tény, hogy a hollandok nélküle az első csoportkörben visszafogottan teljesítettek, ám a másodikban már hengereltek és megérdemelten jutottak a döntőbe, ahol csak a hosszabbításban kaptak ki a minden pályán belüli és azon kívüli eszközzel támogatott házigazda ellen.
Az 1980-as évek második fele újra a holland futball kiválóságaitól vált színesebbé.
Ebben szerepe volt az akkor már edzőként ténykedő Cruyffnak, aki tehetségek (pl. Marco van Basten) sorát nevelte ki és nyerte meg velük az Ajaxnak a KEK-et 1987-ben (a következő évben ugyanebben a kupában döntőt vesztettek).
A másik edzőóriás (Cruyff egykori mestere az Ajaxnál, a Barcánál és a holland válogatottnál) Rinus Michels újra visszatért a nemzeti tizenegyhez és -sajnos, a magyar válogatottat is oda-vissza megverve - kvalifikálta csapatát az 1988-a Európa-bajnokságra.
A tornán aranyérmet szereztek úgy, hogy az elődöntőben elégtételt vettek az 1974-es vb-döntős vereségért a házigazda NSZK-n.
Van Basten gólkirály lett, de egyébként is ezekben az években 1992-es sérüléséig a világ legjobb játékosa volt (éppúgy 3-szor kapott Aranylabdát, mint Cruyff a 70-es évek elején), az AC Milan a mágikus holland háromszögnek (is) köszönhetően uralta Európa, sőt, a világ klubfutballját.
1987-ben Gullitot választotta a France Football Európa legjobbjának, 1988-ban van Basten, Gullit, Rijkaard végzett az első 3 helyen, mutatva a holland futball erejét.
Furcsa módon ez a fantasztikus generáció világbajnokságon képtelen volt maradandót alkotni.
1990-ben csak épphogy továbbmentek a csoportból, ahol a későbbi világbajnok, az ősi rivális nyugatnémet válogatott kiejtette őket.
1992-ben még EB-bronzérmet szereztek, csak 11-esekkel elbukva az elődöntőt, de nyomukban már ott topogott egy újabb ígéretes generáció, amely újra az Ajaxból nőtt ki (de Boer-fivérek, van der Sar, Kluivert, Davids, Seedorf) és behúzott 1995-ben egy BL-győzelmet, de aztán az 1998-as vb-elődöntőt leszámítva (11-esekkel vesztettek Brazília ellen) a válogatott nagy tornákon rendre elvérzett.
Az előző nagy generáció vezéralakjai pályafutásuk befejeztével eljutottak a narancsos nemzeti 11 kispadjára szövetségi kapitányként.
Rijkaard 2000-ben a hazai rendezésű Eb-n a legjobb futballt játszó csapatával az elődöntőben nem bírt a 10 emberrel hősiesen védekező olaszokkal, 2 tizenegyest is elhibáztak a rendes játékidő, illetve a hosszabbítás alatt, és ez végül a tizenegyespárbajban is a vesztüket jelentette.
2006-ban van Bastennek tehetséges fiatalokkal csak a szokásos ígéretes kezdés utáni korai búcsú jutott.
Ám a csapat fiatal volta miatt remélni lehetett, hogy hamarosan beérnek.
Csakhogy a holland futballtudományt már régóta nagyszerű szakemberek tömege exportálta más országokba és korunk egyik nagy edzőpápája, Guus Hiddink az orosz válogatottal egy az egyben holland futballt játszva verte meg és ejtette ki van Bastenéket a 8 között.
Ez a fajta holland futball korunk egyik leggyakrabban használt és az egyik legkorszerűbb taktikai felállítására épül.
A csapat 4-2-3-1-es felállásban játszik, amely azt jelenti, hogy a védősor előtt két védekező-szervező középpályás játszik, előttük 3 támadó középpályás és egy klasszikus középcsatár.
A támadó középpályások rendszerint visszavont csatárok, így rendkívül támadó jellegűvé válik a játék.
Ehhez jön még a jelenlegi holland válogatottnál az az árulkodó tény, hogy az elméletileg “védekező” középpályás Sneijder a 2010-es vb-n gólkirály lett.
Ez a taktika tehát újra visszahozta a támadófoci örömét.
Nem véletlen, hogy sok győzelemre játszó válogatott magáévá tette, pl.
A Robben, Sneijder, van der Vaart, van Persie, Mathijsen, Kuyt fémjelezte generáció az oroszok elleni Eb-negyeddöntős vereség után több mint 2 éven keresztül minden tétmeccsét megnyerte, a vb-selejtezős meccsektől kezdve a világbajnoki döntőig kivétel nélkül mindet.
Egyesegyedül a döntőben bukott, ott is csak a hosszabbításban a holland taktikát nem adaptáló, hanem saját, még dominánsabb taktikával fellépő spanyol válogatott ellen.
Számos nagy edzőhöz hasonlóan Hollandia jelenlegi kapitánya is játékosként kezdte: edzői karrierje előtt több holland csapatban is megfordult.
Az amszterdami születésű van Gaal fiatalon egy amatőr külvárosi klubban, az RKSV de Meer csapatában kezdett focizni, innen húszévesen az Ajax második együtteséhez került.
A felnőtt csapatba soha nem került fel, hiszen abban az időben olyan játékosok voltak a középpályán, mint Johan Cruyff és Johan Neeskens.
A román edző egy szezon után azonban a Sparta Rotterdam együtteséhez igazolt, ahova van Gaal is követte mesterét.
Rotterdamban nyolc szezont húzott le, és majdnem 250 bajnokin lépett pályára.
1986-ban, 35 évesen aztán az AZ Alkmaarhoz szerződött, ahol már másodedzőként is tevékenykedett.
Egy év után van Gaal ismét hazatért, és Leo Beenhakker segítője lett az Ajaxnál, edzői karrierje innentől kezdve indult be igazán.
Beenhakker 1991-ben távozott Amszterdamból, és a megüresedett vezetőedzői posztra Louis van Gaal-t nevezték ki.
A szakember irányításával 1991 és 1997 között az Ajax egyik legsikeresebb korszakát élte.
Három bajnoki címen kívül 1992-ben az UEFA Kupát, 1995-ben pedig a Bajnokok Ligája trófeáját is sikerült elhódítaniuk.
A BL-ben a következő évben is a fináléig vezette csapatát, de akkor a Juventus büntetőkkel jobbnak bizonyult.
1997-ben az Ajaxtól a Barcelona kispadjára került, ahol rögtön az első két évben bajnoki címet, és egyszer Király Kupát nyert.
A következő szezonban viszont a spanyol média kereszttűzébe került, mert kifejtette, hogy a kulturális különbségek miatt nem tudja végrehajtani futballfilozófiáját a katalánoknál, és teletömte a keretet honfitársaival.
Keményen küzdött, de néhány játékos nem volt hajlandó követni az utasításait.
Rivaldóval többször is konfliktusba került, mivel a brazil klasszis közepén szeretett futballozni, van Gaal azonban a bal oldalon játszatta.
A selejtezők azonban nem sikerültek jól, ezért 2002-ben Dick Advocaat váltotta van Gaal-t a nemzeti csapat élén.
Ezután olyan spekulációk kaptak szárnyra, hogy a holland szakember válthatja a szezon végén visszavonuló Sir Alex Fergusont a Manchester United menedzseri posztján.
Azonban mint ismert, a skót legenda még egy jó tíz évet lehúzott a kispadon, ezért van Gaal egy rövid időre visszatért a Barcelonához, ahol megint csak nem tudott sikeres lenni, ezért félév után távozni kényszerült.
2004-ben aztán az Ajax technikai igazgatója lett, de egy évvel később belső ellentétekre hivatkozva lemondott a titulusról.
2005 júliusától négy éven keresztül korábbi állomáshelyén, az AZ Alkmaar csapatánál dolgozott vezetőedzőként.
A négy év alatt egy bajnoki bronzot, és utolsó szezonjában egy aranyérmet nyert a klubbal, majd 2009-ben elfoglalta a Bayern München vezetőedzői pozícióját.
Az első szezonja a bajoroknál nagyszerűre sikeredett, bajnoki címet és kupát nyertek, majd 2010 nyarán a német Szuperkupát is elhódították.
Van Gaal második Bundesliga-szezonja már egyáltalán nem a Bayernről szólt, a müncheniek a dobogóra sem értek oda, ezért 2011 áprilisában elköszöntek a holland trénertől.
Ennek ellenére előszeretettel hangoztatja, hogy a Jupp Heynckes irányításával Európa csúcsára érő csapatnak ő rakta le az alapjait.
Egyéves pihenő után, 2012 júliusában foglalta el jelenlegi helyét a holland válogatott élén.
A világszerte ismert, és remek eredményei miatt elismert tréner megítélése rendkívül ellentmondásos.
A magyarok például nem igazán szeretik, és ő sem kedvel minket.
Ez az ellenszenv 1995-ből származik, amikor az Ajax már említett sikercsapatának edzője volt.
Az amszterdamiak 5-1-re győztek a Ferencváros vendégeként, ő pedig a meccs után igen keményen kikelt a huhogó magyar szurkolók ellen.
A sajtótájékoztatón Louis van Gaal elmondta, a közönség viselkedése miatt a szünetben le akarta hívni a csapatát, mert a Fradi-szurkolók őserdei majmokat utánzó huhogással gúnyolták a színes bőrű játékosokat.
Van Gaal, aki végig ellenségesnek érezte a publikumot, odáig ment, hogy minősített: milyen nép az, amelyik őserdei hangokat hallatva fogadja a vendéget?
A korabeli tudósítások szerint aki kilátogatott a Margitszigetre az Ajax szállásául szolgáló hotelbe, az láthatta, hogy külön asztalnál ültek a vezetők, egy másiknál a fehér bőrű, a harmadiknál pedig a színes bőrű játékosok.
Van Gaal 17 évvel az ominózus esetet követően járt ismét Magyarországon, hiszen tavaly szeptemberben is ő volt a holland szövetségi kapitány, amikor a mieink 4-1-re kikaptak.
A magyarokkal azonos vb-selejtező-csoportban szereplő holland válogatott edzőjének nevezték ki Patrick Kluivertet.
A korábbi csatár legutóbb egy ifjúsági csapatnál dolgozott.
Az aktív labdarúgástól 2008-ban visszavonult korábbi klasszis csatár, Patrick Kluivert lett a holland labdarúgó-válogatott edzője.
A hírt a Holland Labdarúgó Szövetség jelentette be.
Kluivert edzői karrierjét az AZ Alkmaarnál kezdte, de mivel nem volt megfelelő papírja, csak a háttérben dolgozott.
Később a NEC pályaedzője volt, legutóbb pedig a Twente ifjúsági együttesét irányította.
Legújabb sorozatunkban két olyan holland edzőt szeretnénk bemutatni, akik odahaza többszörös bajnokok lettek, azonban külföldön nagyon csúnyán megbuktak.
Frank de Boer labdarúgó pályafutása talán igazán részletesen nem kell bemutatni.
Jelentősebb részét az Ajaxban töltötte, majd később megfordult a Barcelonában, a Galatasarayban és a Rangersben is, karrierjét végül a katari Al-Rayyan SC színeiben fejezte be.
De Boer az Ajax tagjaként öt bajnoki címet, egy Bajnokok Ligáját és egy UEFA-kupát nyert többek között, míg a Barca játékosaként szintén volt bajnok.
Edzői pályafutása 2006 nyarától vette kezdetét.
Frank de Boer 2006-2010-ig az Ajax utánpótlásában dolgozott, majd ezzel együtt 2008-ban csatlakozott Bert van Marwijk stábjához a holland válogatottnál, ahol 2011 januárjáig tevékenykedett.
A fiatal edző tehát segítette annak a csapatnak a munkáját, mely 2010-ben vb-döntőt játszott a spanyolokkal.
Frank de Boer 2010 decemberében lett kinevezve az Ajax Amszterdam élére, az akkor gyakorlatilag komoly edzői tapasztalattal nem rendelkező tréner Martin Jolt váltotta a kispadon.
Az Ajax 17 forduló után a 4. helyen a bajnokságban, a BL-ben pedig nem igazán szerepelt jól az együttes.
De Boer rögtön egy Milan elleni 2-0-ás győzelemmel debütált, a holland alakulat ráadásul idegenben verte az olasz gárdát, ezzel a klub az Európa-ligában folytatta tovább.
Fél év alatt végül az El-ben a legjobb 16 közé vezette a csapatot, a Holland Kupában döntőig, a bajnoki címet pedig az utolsó fordulóban nyerte meg Frank de Boer irányításával az Ajax a Twente legyőzésével.
Az amszterdami alakulat a következő három idényben is bajnok lett, ám az európai kupasorozatokban maradandót nem tudott elérni a klub.
De Boer és az Ajax egyeduralmát végül a PSV Eindhoven törte meg, a 2015/2016-os szezonban az utolsó fordulóban bukta el a bajnokságot a fővárosi alakulat.
Végül négy bajnoki címet és egy Szuperkupát zsebelt be egykori klubja élén Frank de Boer.
Frank de Boer 2016 nyarán az Internazionale irányítását vehette át, a holland szakember Roberto Mancinit váltotta a milánói gárda kispadján, mely a 4. helyen végzett a bajnokságban.
De Boer nem kezdett valami fényesen az Inter élén, mivel az első 4 tétmérkőzéséből csupán 1-szer nyert a klub, az is egy Pescara elleni siker volt.
A döcögős rajt után úgy tűnt, hogy jó irányba haladnak a dolgok, hiszen 2 győzelem és 1 döntetlen jött a sorban, ráadásul az egyik nyertes találkozó a Juventus ellen volt.
A feltámadás viszont nem tartott sokáig, ennek következtében október végén megköszönték Frank de Boer munkáját, akinek mindössze 14 mérkőzésen jutott az olasz sztárcsapat kispadján.
A Serie A után a Premier League-ben kapott esélyt a holland tréner, méghozzá a Crystal Palace élén.
Frank de Boer megbizatása ott még rövidebbre sikerült mint az Internél, 4 bajnoki után pontot se szerzett vele a csapat, ráadásul még gólt sem szerzett.
Egyetlen győzelmét a Ligakupában tudta felmutatni az Ipswich ellen.
Frank de Boer 1,5 év után kapott újra vezetőedzői megbizatást, ám nem Európából, hanem az Egyesült Államokból.
A holland szakember az Atlanta United irányítását vehette át 2019 januárjától.
Az első idénye jól sikerült, az atlantai gárdával elhódította az US Open Kupát, illetve a Campeones Kupát is, míg az MLS Kupáért folyó harcban az elődöntőig vezette tanítványait.
A 2020-as esztendő szintén jól indult az Atlanta United számára, majd a covid utáni újrakezdés már koránt sem, így nyáron távozott.
Frank de Boert 2020 szeptemberében kinevezték a holland válogatott élére, a megbizatása 2022-es esztendő végéig szólt, azaz a katari vb-ig.
A legendás futballista és a korábbi Ajax sikeredző a szurkolók részéről nem kapott valami komoly támogatást.
A 2021-ben megrendezett Európa-bajnokságon Hollandia rendkívül könnyedén, hibátlan mérleggel jutott tovább a csoportjából, viszont már a nyolcaddöntőben búcsúzott a válogatott.
De Boer munkáját a nem túl sikeres Eb után megköszönték.
Hollandia-Magyarország | 1-2 | 1984. 10. 17 | MLSZ TV Archív
A holland labdarúgó-válogatott játékosainak többsége nem szeretné, ha ismét Louis van Gaal lenne a szövetségi kapitány, Henk ten Cate-et viszont szívesen látnák a poszton.
Ronald Koeman augusztusban mondott le a kapitányi tisztségről, mert az FC Barcelona vezetőedzője lett.
A válogatottat átmenetileg a segítője, Dwight Lodeweges irányítja, de megbizatása csak a szeptemberi mérkőzésekre szól.
A poszt legnagyobb esélyese Louis van Gaal, aki harmadszor lehetne holland kapitány, ám egybehangzó holland médiaértesülések szerint a sportági szövetség (KNVB) kikérte a játékosok véleményét is.
A futballisták többsége közölte, nem szeretné, ha ismét Van Gaal lenne a válogatott edzője, helyette Henk ten Cate-et javasolták.
Ha a játékosok valóban megemlítették a nevemet, az nagy megtiszteltetés nekem, hiszen ők jelentik a legjobb referenciát egy edző számára- idézte a szakvezetőt a De Telegraaf.
A 65 éves Henk ten Cate edzői pályafutása 1990-ben kezdődött, az 1999/2000-es idényben az MTK vezetőedzőjeként dolgozott.
A holland labdarúgó-válogatott Hollandia nemzeti csapata, amelyet a Holland Királyi Labdarúgó-szövetség (hollandul: Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond) irányít.
Eddig három alkalommal (1974, 1978, 2010) játszottak világbajnoki döntőt, de mindháromszor vesztesen hagyták el a pályát.
A válogatott eddigi egyetlen tornagyőzelme az 1988-as Európa-bajnokságon született Marco van Basten és Ruud Gullit vezérletével.
2011 augusztusában vezették a FIFA-világranglistát, úgy, hogy soha nem voltak még világbajnokok.
Az ország Nagy-Britanniához való közelsége miatt korán elkötelezte magát a labdarúgás mellett, és az 1900-as évek elején a kontinens legjobb amatőr csapatai közé tartozott.
A válogatott első mérkőzésére 1905. április 30-án került sor Antwerpenben, Belgium ellen.
Részt vettek az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon, de mindkét alkalommal már az első kör után kiestek.
Ez után egy igen hosszú ideig tartó időszak következett az amatőr rendszerben, melynek alkalmazása miatt lemaradtak a fejlődésben.
A kiválóan képzett játékosok lehetővé tették, hogy a posztok tetszés szerint átrendezhetővé váltak.
Ennek a játékrendszernek az úttörői az Ajax és a Feyenoord csapatai a válogatott élén pedig Rinus Michels voltak.
Az 1974-es világbajnokságon a csoportkörön túljutva a második fordulóban Argentínát és Brazíliát is maguk mögé utasítva történetük során először bejutottak a világbajnokság döntőjébe.
Ott azonban kikaptak a házigazda Nyugat-Német válogatottól, annak ellenére, hogy már egész korán a 2. percben megszerezték a vezetést Johan Neeskens révén, aki tizenegyesből talált be.
Ezt Paul Breitner egyenlítette ki szintén büntetőből, majd Gerd Müller biztosította be a győzelmet a németek számára.
Ezek után csalódást jelentett az 1976-os Európa-bajnokságon való szereplés, ahol az elődöntőben kiestek.
Az 1978-as világbajnokságon ismét bejutottak a torna döntőjébe.
A Peru elleni döntetlennek és a Skóciától elszenvedett vereségnek köszönhetően csak a 2. helyen jutottak tovább a csoportból.
A következő csoportkörben viszont már Olaszországot és az NSZK-t maguk mögött hagyva jutottak a fináléba.
A házigazda argentinokat Mario Kempes juttatta vezetéshez.
Ezt még Dick Nanninga kiegyenlítette, de a hosszabbításban a házigazdák kétszer is betaláltak.
Az 1982-es világbajnokságról és az 1984-es Európa-bajnokságról egyaránt lemaradtak.
Utóbbin a selejtezőkben azonos pontszámmal és gólkülönbséggel végeztek a spanyolokkal, de a több rúgott gólnak köszönhetően a spanyolok jutottak tovább.
Az 1986-os vb-hez nagyon közel voltak.
A pótselejtezőben Belgiummal találkoztak, ahol az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedtek Brüsszelben, a rotterdami visszavágón pedig már 2-0-ra is vezettek, de a vége előtt nem sokkal a belgák betaláltak.
Az 1988-as Európa-bajnokságra Rinus Michels visszatért a válogatott élére.
Miután az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól egy sikeres menetelésbe kezdtek.
Angliát - van Basten mesterhármasával - 3-1-re, Írországot pedig 1-0-ra győzték le.
Az összes holland szurkoló álma akkor vált valóra, amikor az elődöntőben az NSZK gárdájával kerültek össze és lehetőségük nyílt visszavágni a 14 évvel korábbi vesztes vb-döntőért.
A nyugat-németek ezúttal is házigazdaként léptek pályára, így nem túlzás azt állítani, hogy ez a mérkőzés volt ténylegesen az 1974-es világbajnokság döntőjének a visszavágója.
A hollandok pedig éltek a lehetőséggel és elégtételt vettek.
Akárcsak 74-ben ismét két tizenegyest ítélt a játékvezető.
Előbbit Lothar Matthäus, utóbbit Ronald Koeman értékesítette.
van Basten a 89. percben a németalföldiek javára fordította a találkozót és döntőbe juttatta csapatát.
A fináléban azzal a Szovjetunióval találkoztak, aki ellen a nyitómérkőzésüket játszották.
Az 1990-es világbajnokság nem sikerült valami túl fényesre a hollandok számára.
A csoportkört három döntetlennel zárták, a nyolcaddöntőben ismételten az ősi rivális NSZK várt rájuk.
Ezúttal is 2-1 lett a végeredmény, de most a németek javára, akik mint kiderült világbajnokok lettek.
Az 1992-es kontinensviadalon címvédőként szerepelt Hollandia, de a későbbi győztes Dánia ellen az elődöntőben tizenegyesekkel kiestek.
Minden játékos értékesítette a büntetőjét, kivéve van Basten, akinek a lövését Peter Schmeichel hárította.
Az 1996-os Eb-n a Skócia elleni 0-0-s döntetlent egy 2-0-s győzelem követte Svájc legjobbjai ellen.
Az utolsó csoportmérkőzéseken 62 perc elteltével Skócia 1-0-ra vezetett Svájc ellen, Hollandia pedig 4-0-s vesztésre állt a házigazda angolok ellen.
Ez azért volt fontos, mert ha minden így marad akkor a narancsosok csak a csoport harmadik helyén végeznek a gólkülönbségnek köszönhetően.
Azonban nem maradt így, mivel Dennis Bergkamp passzát követően Patrick Kluivert betalált és továbbjuttatta csapatát.
1998-ban Franciaország adott otthont a labdarúgó-világbajnokságnak.
Hollandia erős kerettel érkezett a tornára, a végső győzelemre is esélyesnek tartották őket.
Tagja volt a keretnek Marc Overmars, Phillip Cocu, Edgar Davids, Clarence Seedorf, Frank de Boer, Ronald de Boer, Dennis Bergkamp, Patrick Kluivert és még sok kiváló játékos.
A csoportkört követően, ahol Mexikóval 2-2-t Belgiummal 0-0-t játszottak, Dél-Korea ellen pedig sima 5-0-s győzelmet arattak, a nyolcaddöntőben Jugoszláviát fektették két vállra.
A negyeddöntőben Argentína várt rájuk.
A találkozón két piros lap is villant.
Előbbit Arthur Numan, utóbbit Ariel Ortega kapta.
A 89. percben Bergkamp káprázatos gólt szerzett.
Egy 60 méteres keresztlabdát tanári módon vett át és Roberto Ayala-t kicselezve külsővel az argentin kapuba lőtt.
Az elődöntőben Brazíliától kaptak ki büntetőpárbajban 4-2 arányban.
Maradt számukra a bronzmérkőzés, ahol a torna meglepetés csapatával Horvátországgal találkoztak.
A bronzcsatát végül 2-1-re a horvátok nyerték.
A 2000-es Európa-bajnokságot Hollandia társrendezőként Belgiummal rendezte.
A csoportkört 3 győzelemmel zárták és a negyeddöntőben is magabiztosan gázolták el az ekkorra szétesett jugoszlávokat.
A mérkőzés végeredménye 6-1 volt a hollandok javára, melyen Patrick Kluivert mesterhármast ért el.
A legjobb négy között Olaszország jelentette a végállomást.
Pontosabban egy személyben Francesco Toldo, aki két tizenegyest is hárított, majd a 0-0-s eredményt követően a büntetőpárbajban is brillírozott.
Hollandiának tehát nem sikerült hazai földön megnyerni az Európa-bajnokságot, amitől nem kevésbé voltak csalódottak az ország futball fanatikusai.
Frank Rijkaard-ot számos kritika érte a sajtó részéről, amiért a hollandok több alkalommal is eldönthették volna a találkozót.
A nagy nyomás következtében lemondott és helyét Louis van Gaal vette át.
Azonban van Gaal sem tudott csodát csinálni, mivel a 2002-es távol keleti világbajnokságra nem tudta kijuttatni csapatát.
Portugália és Írország mögött mindössze a harmadik helyen végzett a selejtezőcsoportban Hollandia.
A gyenge eredmények következtében van Gaalnak távoznia kellett és az a Dick Advocaat került a helyére, aki már korábban irányította a nemzeti csapatot.
Az EURO 2004-en egészen az elődöntőig vezette a válogatottat, ahol azonban vereséget szenvedtek a házigazda Portugáliától.
Ez a torna volt egy generáció több tagjának is az utolsó.
Az Oranje sikeresen vette a selejtezőket és kijutott a 2006-os vb-re.
A C csoportba kaptak besorolást.
Legyőzték Szerbia és Montenegrót (1-0), Elefántcsontpartot (2-1), míg Argentínával döntetlent játszottak (0-0).
Ugyanannyi pontjuk volt, mint az argentinoknak, de a dél-amerikaiaknak jobb volt a gólkülönbségük, ezért ők végeztek a négyes első helyén.
A nyolcaddöntőben Portugáliát kapták ellenfélül és vereséget szenvedtek (0-1).
A mérkőzésen 16 sárga és 4 piros lapot osztott ki az orosz Valentyin Ivanov játékvezető.
Ez mindmáig a világbajnokságok történetének e tekintetben leggazdagabb meccse.
A nem túl acélos teljesítmény és számos kritika ellenére van Basten maradhatott a szövetségi kapitány pozíciójában.
A bizalmat meghálálta és a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőinek akadályait sikerrel vette csapatával.
A hollandok a kontinensviadal halálcsoportjába kerültek Franciaország, Olaszország és Románia társaságában.
A tornát egy sima győzelemmel kezdték a világbajnok Olaszország ellen (3-0).
Ez volt Hollandia első győzelme az olaszok ellen 1978 óta.
A következő mérkőzésen Franciaország se bizonyult kellemetlen ellenfélnek, mivel a mérkőzés vége 4-1-es holland sikerrel zárult.
Az utolsó csoportmeccsen kötelező jellegű volt a románok legyőzése, amit megtettek Robbenék (2-0).
A csoportkört tehát százszázalékosan befejező Hollandia magabiztosan jutott a legjobb nyolc közé, ahol azonban egy korábbi ismerős Guus Hiddink várta őket.
a holland szakember ekkor az Orosz válogatottat irányította és honfitársait legyőzve 3-1-gyel továbbjuttatta a válogatottat.
A narancsosak egyetlen gólját Ruud van Nistelrooy szerezte a 86.
A holland válogatott a 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőit pontveszteség nélkül zárta és Európából elsőként jutott ki a világbajnokságra.
A világbajnoki csoportok sorsolásánál, amit Fokvárosban rendeztek 2009. december 4-én, Hollandia az E csoportba kapott besorolást Dánia, Japán és Kamerun mellett.
Június 14-én kezdték a tornát.
Az ellenfél Dánia volt és ha nem is könnyedén, de 2-0-ra győztek.
A következő összecsapásukon a japánokat verték Wesley Sneijder góljával 1-0-ra és az utolsó találkozó sem jelentett akadályt Kamerun ellen.
(2-1).
A nyolcaddöntőben Szlovákiát kapták ellenfélül és Arjen Robben illetve Wesley Sneijder góljaival 2-1 arányban megnyerték a párharcot.
A legjobb 8 között a torna végső győzelmére is esélyes Brazíliát kapták.
A dél-amerikaiak az első félidő után 1-0-ra vezettek, de a hollandok a második játékrészben hősiesen játszva megfordították a mérkőzés állását a maguk javára és legyőzték Brazíliát.
Az elődöntőben Uruguayon át vezette az út a fináléba, a vége 3-2 a tulipánosok javára, így 1978 után először ismét világbajnoki döntőben találták magukat.
Korábban már két alkalommal is vesztesen hagyták el a döntőt, így lehetőség nyílt arra, hogy megszerezzék első világbajnoki címüket.
Hollandia a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének E csoportjába kapott helyet.
A csoport sorsolását 2010. február 7-én tartották Lengyelország fővárosában, Varsóban.
A hollandok Svédország, Magyarország, Finnország, Moldova és San Marino ellen játszottak és elsőként jutottak tovább 27 ponttal a második Svédország előtt.
Az Európa-bajnokságon a holland csapatot a B csoportba sorsolták Dániával, Portugáliával, Németországgal.
A sorsolás után ezt a csoportot illették a "halálcsoport" kifejezéssel.
Az Eb-n Dánia ellen játszották első meccsüket.
A játékosok rengeteg helyzetet puskáztak el a mérkőzésen (közel 30 kapura lövés), de a dánok Krohn-Dehli góljával a 24. percben vezetést szereztek és ezt a találkozó végéig meg is tartották.
A második mérkőzésen az ellenfél Németország volt, a németek a 24. percben megszerezte a vezetést Gomez góljával.
A hollandoknak nem jött ki a lépés és Gomez a 38. percben ismét betalált.
A félidő után Marwijk csapata tartotta a tempót és a 78. percben Robin van Persie góljával megszerezte Hollandia az Eb-n az első gólját és 2-1-re változtatta az eredményt.
A játék végén volt még néhány helyzet mindkét oldalról, de az eredmény nem változott.
Az utolsó mérkőzés előtt a játékosok úgy mentek fel a pályára, hogy csak akkor jutnak tovább a csoportból, ha Portugália ellen minimum 2 góllal nyernek és a németek nyernek a dánok ellen.
A mérkőzés elején letámadták a portugálokat és a 11. percben már Rafael van der Vaart góljával 1-0 arányban vezettek.
A gól után leült a narancsosok játéka és a portugálok játéka lényegesen feljavult, olyannyira, hogy Cristiano Ronaldo egyenlített a 28. percben.
A portugálok Ronaldo révén a 74.
A 2014-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben Andorra, Észtország, Magyarország, Románia és Törökország mellett a D csoportba kerültek a sorsolás után.
A csoportot nagy előnnyel, 9 ponttal a 2.
A világbajnokságon a B csoportba kerültek Ausztrália, Chile és a címvédő Spanyolország válogatottjaival együtt.
Az első mérkőzést pont a címvédők ellen játszották (emiatt is nevezték ezt a mérkőzést a 2010-es világbajnokság "visszavágójának" is).
A mérkőzésen Spanyolország Xabi Alonso büntetőjével még vezettek 1-0-ra a 27. percben, azonban a félidő hosszabbításában van Persie közel 16 méteres fejesgóljával 1-1-es mérkőzésállással mentek szünetre a csapatok, a második félidőben pedig Robben duplájával, van Persie újabb, illetve de Vrij góljával alaposan visszavágtak a 4 évvel korábbi vereségért a hollandok.
Második mérkőzésüket az ausztrálok ellen játszották, ahol viszont nagyon megizzadtak a győzelemért, mert bár Robben góljával vezettek 1-0-ra, de az ellenfél Cahill és Jedinak góljaival fordított.
Az Oranje végül van Persie, illetve Depay góljaival megnyerte 3-2 arányban a mérkőzést.
Mindeközben a spanyolok vereséget szenvedtek a chileiek ellen, így az utolsó mérkőzésen a dél-amerikai válogatott ellen már úgy léptek pályára, hogy csak a csoportelsőségért kellett küzdeniük, a továbbjutásuk már biztos volt.
A nyolcaddöntőben a csapat Mexikó válogatottját kapta meg, amely a második helyen végzett az A csoportban a házigazda Brazília mögött.
A mérkőzést az Oranje uralta, ennek ellenére a második félidő elején Giovanni Dos Santos megszerezte a vezetést az észak-amerikai országnak.
Ezt követően fokozódott a hollandok nyomása, de Ochoa, a mexikóiak kapusa meccsben tartotta csapatát.
A 88. percben megtört a jég, Sneijder bombagóljával ugyanis egyenlített Hollandia.
A rendes játékidőben pedig megszerezték a győzelmet is, miután a 90+4. percben Huntelaar értékesítette a megítélt büntetőt.
A negyeddöntőben az addig erőn felül teljesítő és a futballtársadalom szimpátiáját kivívó Costa Ricával kerültek össze.
A mérkőzésen nem született gól sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban, így büntetőpárbaj döntött, ahol van Persie, Robben, Sneijder valamint Kuyt ne...
A holland labdarúgó-válogatott beceneve(i): Oranje (Narancssárgák).
Szövetség neve: Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond.
Konföderáció: UEFA (Európa).
Szövetségi kapitány: Ronald Koeman.
Csapatkapitány: Virgil van Dijk.
Legtöbb válogatottság: Wesley Sneijder (134).
Legtöbb válogatott gól: Robin van Persie (50).
Stadion: Johan Cruijff Arena, De Kuip, Philips Stadion.
FIFA-kód: NED.
Mezek: Narancssárga, fehér, kék.
Ranglista helyezések: FIFA-rang 7. (2024. nov. 28.).
Legmagasabb FIFA-rang: 1. (2011. augusztus-szeptember).
Legalacsonyabb FIFA-rang: 36. (2017. augusztus).
Élő-rang: 8. (2024. júl. 15.).
Legmagasabb Élő-rang: 1. (1978, 1988-1990, 1992, 2002, 2003, 2005, 2008, 2010, 2014).
Legalacsonyabb Élő-rang: 49. (1954. október).
Első hivatalos mérkőzés: 1905. április 30., Antwerpen, Belgium Belgium 1-4 Hollandia.
Legnagyobb győzelem: 2011. szeptember 2., Eindhoven, Hollandia Hollandia 11-0 San Marino.
Legnagyobb vereség: 1907.
tags: #holland #valogatott #edzo
