A holland és belga labdarúgás története: A totális futballtól az Eb-győzelemig
A labdarúgó-Európa-bajnokság az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szervezésében, négyévente megrendezésre kerülő, az UEFA-tagországok férfi labdarúgó-válogatottjai számára kiírt labdarúgótorna. Az elsőt 1960-ban rendezték Európai Nemzetek Kupája néven. A tornán résztvevők számát 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra növelték. A huszadik század utolsó labdarúgó Európa-bajnokságát két ország közösen rendezte meg, jelesül Hollandia és Belgium. 2000-ben először rendezett közösen két ország Eb-t, ekkor Hollandia és Belgium adott otthont az eseménynek. A torna egyike a legemlékezetesebbeknek a futballtörténelemben, amelyben mindkét házigazda nemzet szerepe kiemelkedő volt.
A holland totális futball felemelkedése és világbajnoki döntői az 1970-es években
A holland futball története mélyen összefonódik a "totális futball" koncepciójával, amelyet Rinus Michels talált ki és Kovács István tökéletesített. Ezzel a stílussal az Ajax ekkorra már háromszor is végigverte a BEK-ben Európa bajnokcsapatait. Johan Cruyff alig volt nagyobb sztár, mint ma Lionel Messi, és az 1974-es világbajnoki keret is az amszterdami aranylábúakra épült.
Amíg a szinte a semmiből érkező holland futball (a kapitányi hídon a volt Ajax-edzővel, Michelsszel) erős hegymenetben volt, addig a világbajnoki címvédő brazilokra mindent mondhattunk, csak ezt nem. 1974-ben már nem volt Pelé, nem volt Tostao és Carlos Alberto, a négy évvel korábbi győztes legnagyobb klasszisai közül igazából csak Rivellino és Jairzinho maradt. Az első ízben két csoportkörös lebonyolításnak hála, a középdöntő két négyesének győztese játszhatta a döntőt (NSZK és Hollandia). A holland-brazillal zárult a kör, mindketten elintézték Argentínát és az NDK-t, a tét a világbajnoki finálé volt.
Ha fél Magyarország Hollandiának szurkolt a vb-n, a másik fele, leginkább még 1970 miatt, a braziloknak. A dortmundi arénában a megszokott kanárisárga mezük helyett sötétkékben mentek csatába a narancsszínű helyett fehérben futballozó hollandok ellen - de nem ezen múlt, hogy az új futballnemzet örülhetett. Hanem például azon, hogy Wim Rijsbergen hátul néhány földöntúli mentést mutatott be, elöl pedig előbb Cruyff csodás beadásából Johan Neeskens emelt a léc alá, majd Rob Rensenbrink passzát a levegőből I. Johan passzolta be Leao kapujába, és 2-0-ra nyertek a Michels-fiúk. Igazi erődemonstráció volt, a totális labdarúgás erődemonstrációja, még úgy is, hogy a braziloknál kétgólos hátrányban egyre gyakrabban pattant el a húr, Luís Pereira például Neeskens brutális elkaszálásáért mehetett idő előtt zuhanyozni.
Három nap múlva a brazilokat a vb-gólkirály Grzegorz Lato vezérelte lengyelek, egy nappal később pedig a hollandokat a házigazda NSZK ütötte el az éremtől, illetve a világkupától. A helyosztók azonban a holland-brazil középdöntő cipőjét sem köthették volna be, igaz, láttunk már ilyet korábban is.
1974. július 3., középdöntő: Hollandia-Brazília 2-0 (0-0)
- Dortmund, 53 700 néző.
- V: Tschenscher (NSZK-beli)
- G: Neeskens (50.), Cruyff (65.)
Az 1978-as argentínai világbajnokságot politikai csatározások előzték meg. Bár az Európából áldatlannak látott argentin belpolitikai helyzet miatt Hollandia és Belgium jelentkezett beugrónak, João Havelange, a FIFA elnöke nem hagyott kétséget: marad a rendezői jog az argentinoknál. A Johan Cruyff nélkül Argentínába érkező Oranje az irániak elleni 3-0-val, a peruiak elleni 0-0-val, majd a skótokkal szembeni 2-3-mal abszolválta a csoportszakaszt. A döntő lélektani hadviseléssel kezdődött: a házigazdák tiltakoztak Sergio Gonella játékvezetőnél a kezén sérült René van de Kerkhof gipszmandzsettája miatt.
Az első félidő nagy eseménye Mario Alberto Kempes gólja volt, a Valencia csatára ezzel utolérte a góllövőlistán a holland Rob Rensenbrinket és a perui Teofilo Cubillast. A hollandok a 81. percben egyenlítettek Dick Nanninga révén, majd a rendes játékidő utolsó pillanataiban Rob Rensenbrink labdája a kapufáról pattant ki. Ha ebből gól születik, Hollandia a világbajnok és Rob Rensenbrink pedig a gólkirály.
A holland játékosok nagyon sokáig nem tudták megemészteni a vereséget, azt, hogy a hetvenes években két egymást követő világbajnokságon is döntőbe jutottak, de ott kikaptak a rendező ország válogatottjától. Johnny Rep véleménye szerint: „A torna előtt mi is boldogan kiegyeztünk volna a fináléba kerüléssel. De ha már ott voltunk… Ha már ott volt Robby Rensenbrink előtt a helyzet… Utólag átkoztuk a balszerencsénket.” Ruud Krol szavai különösen tanulságosak: „Politikai kérdés volt az argentinok sikere. Ott nekik kellett győzniük. Bár, ha a kilencvenedik percben bemegy Roby Rensenbrink labdája, nem tudom, mit csinálnak… Hatalmas, a futballtörténelemben egyedülálló balszerencsénk volt, hogy kétszer is eljutottunk a világbajnoki döntőbe, s mind a kétszer a házigazdák válogatottjával játszottunk az aranyéremért.”
Belgium felemelkedése: Az 1986-os világbajnokság
A nyolcvanas évek korszakos belga generációja az 1980-as Eb-ezüsttel köszönt be, majd 1986-ra az olasz válogatott helyett nem is túl érthetetlenül a belgát választó, félig olasz, félig belga zsenivel, Enzo Scifóval megerősített válogatott, kispadján a 13 éven át kapitánykodó Guy Thysszal ért el sikereket. Az 1986-os mexikói világbajnokságon Igor Belanovhoz fogható aranylabdása nemigen volt az európai labdarúgásnak, és élete meccsét kétségtelenül a belgák ellen játszotta.
1986. június 15., nyolcaddöntő: Belgium-Szovjetunió 4-3 (0-1, 2-2, 3-2)
- León, 32 277 néző.
- V: Fredriksson (svéd)
- G: Scifo (56.), Ceulemans (77.), Demol (102.), Claesen (110.), ill. Belanov (27., 70., 111. - a harmadik 11-esből)
Hiába szerzett vezetést Belanov, a belgák egyenlítettek. Hiába rúgott újabb gólt Belanov, a belgáknak erre is volt válaszuk. És a hosszabbításra kipukkadtak az irapuatói hőséget még remekül bíró szovjetek, árnyék Leónban sem volt sok, és a körülmények ezúttal Belgiumot zavarták kevésbé. A kétszer tizenöt perces ráadásra két belga gól jutott, Belanov még belőtt egy büntetőt, de ez is kevés volt. Belgium viszont az elődöntőt is kiharcolta 11-es párbajban a spanyolok ellen, és csak az ihletetten játszó Maradona (majd a bronzmeccsen a franciák) előtt volt kénytelen fejet hajtani.
És ha esetleg a Lukakuk, Fellainik és Hazard-ok korában anakronisztikusnak is hatnak az 1986-os flamand és vallon nevek, higgye el mindenki, Jean-Marie Pfaff, Eric Gerets, Frank Vercauteren vagy Jan Ceulemans legalább akkora futballista volt, mint mai utódaik.
A hollandok első Eb-győzelme: 1988
A holland fociban a Cruyff-féle nemzedék visszavonulása után némi visszaesés következett be. Majdnem tíz évbe telt, mire megérkezett a Van Basten, Gullit, Rijkaard trió fémjelezte újabb sikerkorszak. A ’80-as évek második felében a holland klubcsapatok uralták a nemzetközi kupákat: egy BEK győzelem, három UEFA - kupa siker, illetve ha tovább tekintünk az Ajax 1995-ös BL diadala, vagy egy évvel későbbi elvesztett fináléja zárta le az újabb dicsőséges tíz évet. Válogatottszinten az 1988-as Eb cím jelentette a csúcsot.
A nyolcadik labdarúgó Európa-bajnokságot Nyugat-Németországban rendezték, az Eb-t a holland csapat nyerte, története során először. A magyar válogatott is küzdött a selejtezőkön, ahol ellenfél Hollandia, Görögország, Lengyelország és Ciprus volt. Az 1986. október 15-i, Hollandia elleni hazai mérkőzésen már Komora Imre ült a kispadon, de miután Marco van Basten góljával a vendégek nyertek, majd a csapat Görögországban is kikapott, jött Verebes József. Magyarország nyolc meccsén, négy győzelmet ért el és négy veresége volt, valamint 13 szerzett, és 11 kapott góllal fejezte be a selejtezőt, a csoport harmadik helyén. Harmadik hely a csoportban, három szövetségi kapitánnyal, és egy újabb Eb nélkülünk, összegezhetnénk a történéseket.
Az 1988-as Eb csoportkör és elődöntők
Az Eb-re kijutó hét csapatot és a házigazda németeket két csoportba osztották. Az „A” jelűbe kerültek a németek, olaszok, spanyolok és a dánok, a „B”-ben pedig a hollandok, szovjetek, írek és az angolok küzdöttek az elődöntőért. Öt olyan válogatott volt ott az NSZK-ban, amely 1984-ben nem volt ott Franciaországban, ezek közül csupán Anglia zárt pont nélkül, az abszolút Eb-újonc Írország majdnem továbbjutott csoportjából, az olasz együttes pedig az elődöntőben vérzett el.
| Csoport | Helyezés | Csapat | Pont |
|---|---|---|---|
| A | 1. | NSZK | 5 |
| 2. | Olaszország | 5 | |
| 3. | Spanyolország | 2 | |
| 4. | Dánia | 0 | |
| B | 1. | Szovjetunió | 5 |
| 2. | Hollandia | 4 | |
| 3. | Írország | 3 | |
| 4. | Anglia | 0 |
Az oranje kikapott a szovjetektől, akiknek egyetlen gólját Rácz László szerezte, Daszajev pedig brillírozott a kapuban. Így aztán a szovjetek elsőként, az Oranje másodikként ment tovább. Nem sok hiányzott a csodához az íreknek, akik legyőzték az angolokat, döntetleneztek a szovjetekkel. Egy újabb remi a hollandok ellen a továbbjutásukat jelenthette volna. Csakhogy Wim Kieft a 82. percben Ronald Koeman „eltört” lövése után győztes gólt (1-0) bólintott, ami a hollandok elődöntőbe jutását eredményezte.
Jöhettek az elődöntők, Hamburgban a házigazdák a hollandokkal, Stuttgartban pedig a szovjet-olasz meccs. A Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Rudi Völler vezette németek az 55-ik percben szereztek vezetést büntetőből. Húsz perc múlva azonban a román bíró a túloldalon is befújt egy 11-est, maradjunk annyiban, hogy vitatható volt az eset, Van Basten is ment volna tovább az eset után. A büntetőt Ronald Koeman értékelte. Majd a 88-ik percben Van Basten is betalált, Hollandia pedig besétált a döntőbe. A szerencse továbbra is a hollandok mellett maradt, a németek elleni elődöntőben ugyan Lothar Matthäus büntetőjével a németek szereztek vezetést, de Ronald Koeman hasonló módon egyenlített.
A döntő és az aranyérem
Holland források szerint a lakosság hatvan százaléka a tévé előtt izgulva várta a döntőt, amelyben Rinus Michels csapata visszavágott a csoportbeli vereségért. A szovjetek negyedszerre jutottak be a fináléba, és harmadszorra szenvedtek vereséget. Az aranylabdás Ruud Gullit fejesét, Van Basten kapáslövéssel egészítette ki, 2-0 a hollandoknak. Marco van Basten a góljáról így nyilatkozott: „A második félidőre már kissé fáradt voltam. Jött a labda Mührentől és amíg repült, azon tűnődtem, hogy levegyem, és próbálkozzam a védők között vagy kockáztassak és lőjek. Utóbbit választottam, de óriási szerencsére volt szükségem. Sok szerencsére van szükség egy ilyen lövéshez.”
Van Basten gól a Szovjetunió ellen | Euro 1988
1974. július 7-én Rinus Michels, a holland foci egyik legendája edzőként végignézhette a németek örömünnepét Münchenben, miután csapata elvesztette a világbajnoki döntőt Beckenbauerék ellen. A totális futball atyjának megadatott a visszavágás. 14 évvel később a németeket saját otthonukban ütötte el a döntőtől, az ellenfél kispadján Beckenbauer ült, majd Münchenben, az Olimpiai Stadionban vezette Eb győzelemre az övéit. A döntőben a Van Breukelen - Van Aerle, Rijkaard, R. Koeman, Van Tiggelen, Wouters, Gullit, Mühren, E. Koeman, Vanenburg, Van Basten összetételű csapatot küldte pályára.
A gólkirály Van Basten lett öt góllal, a torna csapata így állt össze: Van Breukelen (Hollandia) - Bergomi (Olaszország), Rijkaard (Hollandia), R. Koeman (Hollandia), Maldini (Olaszország) - Matthäus (NSZK), Giannini (Olaszország), Wouters (Hollandia) - Gullit (Hollandia) - Van Basten (Hollandia), Vialli (Olaszország). A labdarúgás szerelmeseinek csupa-csupa ismert név.
A hollandok győzelme után egymillió ember ünnepelt az Amszterdamot behálózó csatornán, miután a válogatott egy bárkán végigvitte az Eb-serleget. Azonban nem csak a torna csapatából, hanem az egész tornáról hiányzott a holland siker generáció egyik meghatározó tagja, Rob de Wit. Két évvel az Eb előtt, 23 évesen kényszerült visszavonulni, mert nyaralása közben agyvérzést kapott, és nem sportolhatott tovább. Ezt még kettő követte, a harmadik agyvérzése után egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy „Három gólt szereztem a válogatottban, a legszebbet a magyaroknak lőttem. A legrosszabb érzés, amikor azt látom, hogy fociznak a kisfiammal - sajnos én már képtelen vagyok erre. A futballon kívül a dámajátékot szeretem, ebben akarok nyerni és bizonyítani. Már csak ez a játék maradt nekem...”
A 2000-es Európa-bajnokság Hollandiában és Belgiumban
A huszadik század utolsó labdarúgó Európa-bajnokságát két ország közösen rendezte meg, jelesül Hollandia és Belgium. Ismét 16 csapat indulhatott, a házigazdák alanyi jogon. A selejtezőkön induló 49 csapatot 9 csoportba osztották, a csoportgyőztesek, valamint a legjobb második helyezett automatikusan kijutott az Európa-bajnokságra. Ötös és hatos csoportok voltak, a magyar válogatott a 7. csoportba került: Románia, Portugália, Szlovákia, Azerbajdzsán és Liechtenstein voltak az ellenfelek. A magyar válogatott sajnos nem jutott ki a tornára.
A legjobb nyolc mezőnye az olaszokkal és a törökökkel egészült ki, akik a belgákat és a svédeket szomorították el. A házigazda belgák már a csoportkörben búcsúztak. Már a csoportkörben búcsúzott az angliai döntős Csehország, aki nem bírt a Zidane-ra épülő franciákkal, sem a házigazda hollandokkal. Csak a dánokat tudták megverni Vladimir Šmicer duplájával. A negyeddöntőkben a portugálok simán verték a törököket, az olaszok pedig a románokat, egyaránt 2-0 lett mindkét meccs. A gall kakas 2-1-re verte a tizenegyest hibázó Raúllal felálló spanyolokat. A hollandok felmosták a padlót Jugoszláviával - 6-1 a tulipánosoknak, Kluivert 3 gól, az Arsenalból Barcelonába igazoló Marc Overmars kettő találat.
Az amszterdami elődöntőben a házigazdák nem bírtak az olaszokkal, jöttek a tizenegyesek, amiben négy holland lövő közül csak Kluivert őrizte meg a hidegvérét. A két százszázalékos társulat összecsapása előtt nem sokan fogadtak volna az olaszokra. A Patrick Kluivert, Edgar Davids, Marc Overmars, Clarence Seedorf, Phillip Cocu, a De Boer fivérek és a két veterán, Dennis Bergkamp, valamint az 1988-as Eb győztes, Aron Winter nevével fémjelzett narancsosok bombaformában játszottak. Francesco Toldo azonban varázsolt a kapuban, holott a meccs nagy részét emberhátrányban játszották az olaszok, Zambrottát a 34-ik percben kiállították. A hollandok a kilencven perc alatt két büntetőt is hibáztak.
A torna gólkirály: Kluivert (holland) és Savo Milosevics (jugoszláviai) lett 5-5 góllal. A torna álomcsapata pedig: Toldo (Olaszország) - Thuram (Franciaország), F. Cannavaro (Olaszország), Blanc (Franciaország), Maldini (Olaszország) - Vieira (Franciaország), Zidane (Franciaország), Davids (Hollandia), Figo (Portugália) - Totti (Olaszország), Kluivert (Hollandia). Magyar, sajnos ismét semleges, szurkolói szemmel ez volt az egyik legemlékezetesebb Eb, egészen 2016-ig.
tags: #hollandia #belgium #labdarugas
