A Hypo Niederösterreich Kézilabda Legendás Története
A Hypo Niederösterreich női kézilabdacsapatának története egyedülálló fejezet a sportágban, melyet a kitartás, a stratégiai gondolkodás és gyakran a rendhagyó módszerek jellemeztek. Gunnar Prokop, a klub meghatározó alakjának víziója alapozta meg a sikereket, melyek során a csapat Európa egyik legsikeresebb kézilabda-alakulatává nőtte ki magát.
Az Alapok Lerakása és a Külföldi Erősítések Kezdete
Nem sokkal később Sankt Pöltenben megalakult egy atlétákból álló kézilabdacsapat, amely a legalacsonyabb osztályból indulva 1976-ban a Kupagyőztesek Európa-kupájában próbálhatott szerencsét. Bár ebben az esetben a szerencséről aligha lehetett beszélni. Az első fordulóban a bombaerős szovjet Szpartak Bakut kaptuk ellenfélnek. Mondanom sem kell, semmi esélyünk nem volt. Gunnar Prokop, a csapat menedzsere bevallása szerint az ausztriai mérkőzés előtt pénzt adott a szovjetek edzőjének, azzal a kéréssel, hogy "ne verjenek agyon bennünket". A Baku edzője szemrebbenés nélkül eltette a bankjegyeket. A szovjetek először 21-16-ra, majd a visszavágón 21-13-ra nyertek. Összesen tehát 13 gól volt a két csapat között a különbség. Az osztrák sajtó még így is hatalmas ünneplést csapott, mert szerintük nem hoztak szégyent az országra. Ekkoriban az éves költségvetés ötezer schilling volt, miközözben teljesen amatőr körülmények között edzettek.
Azon az 1976-os bakui KEK-mérkőzésen két lengyel játékvezető bíráskodott, akik tanácsot adtak Prokopnak: ha valami komoly dolgot akart elérni, szerezzek külföldi játékosokat. A szót tett követte, mert a játékvezetők segítségével hamarosan két lengyel kézilabdázó érkezett a csapathoz. Ők voltak az első fecskék. Majd hamarosan Jugoszláviára is kiterjesztődött a figyelem, de ez már a bécsi Hypo fejlődéstörténetének kezdeti szakasza volt. Gunnar Prokop elmondása szerint ő volt az az ember, aki megépítette az „Osztrák-Magyar Monarchia” csapatát. Szinte érezte, hogy ebben hatalmas üzlet rejlik, és a világ legjobb csapatát szerette volna létrehozni. Ott ült a bakui szállodaszobában, és azon merengett, hogy a női kézilabda szédületes sportág. Hiszen ellenük is ötezer ember jött ki a csarnokba, ami óriási szenvedélyről tanúskodott. Prokop rabja lett a kézilabdának és ennek a víziónak.
Azonban a siker nem azonnal jött. 1977 őszén a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a norvég Il Vestar Oslo ellen játszottak. Prokop úgy gondolta, lehet sanszuk, ezért elküldte az edzőt, Willi Wintert Norvégiába, hogy nézze meg az ellenfelet. Akkoriban ez még nem volt szokás, hogy egy edző csak azért utazzon el, hogy előzetesen feltérképezze a riválist. Willi Winter három nap után visszatért, de egy szót sem szólt az Oslo játékáról. Helyette egy norvég játékosról áradozott neki, azt mondta, ilyen gyönyörű lányt még soha nem látott. Ódákat zengett a lány összes testrészéről. Ettől persze nem lett okosabb az oslói csapat játékát illetően, és ki is estek annak rendje és módja szerint. Az ausztriai meccs utáni banketten az edző és a norvég játékos eltűntek, csak másnap kerültek elő, amikor indult a norvég csapat repülőgépe. Később ebből szerelem lett, összeházasodtak.
Az Európai Kézilabda Csúcsán: BEK- és BL-sikerek
Gunnar Prokop az 1980-as években szinte a semmiből építette fel az osztrák sztárcsapatot. A Hypóval nyolc Bajnokok Ligája-győzelmet arató szakember edzői karrierje utolsó szezonjában is méltó volt régi híréhez. Angyalföldön, a Vasas csapatánál 1993-ban és 1994-ben is játszottak Bajnokok Ligája döntőt, de mindkétszer a Hypo Niederösterreich emelte magasba a kupát.
A Magyar Bajnokságban: Üdvözölt Kakukkfióka
Egyre nagyobb hullámot gerjesztett a Hypo Niederösterreich osztrák nőikézilabda-csapata, amely igazi kakukkfiókaként viselkedett a magyar bajnokságban. Az osztrák élcsapat - a magyar kézilabdázás történetében először - csatlakozhatott ugyanis a honi ligához, amelynek alapszakaszában vett részt, s a rájátszás idején visszatért az osztrák playoffhoz. Az osztrák sztárklub anno főleg a jó magyar kapcsolatai és az itteni magas színvonal miatt kérte az MKSZ vezetőségét, hadd vehessen részt az NB I-ben. Fő indokként azt hozták fel a vezetők: otthon egyetlen csapat sincs, amely megszoríthatná az együttest, márpedig így a fontos nemzetközi szereplés előtt képtelenek kellően motiválni a kéziseket. A magyar szövetség megvitatta a javaslatot, s végül úgy határozott, elfogadja az osztrák ajánlatot. Ugyan a szurkolók körében nagy vitát váltott ki, mit keres a magyar bajnokságban egy külföldi gárda, s miért nem a másodosztályból kerül fel egy kiscsapat, a szövetség korifeusai a színvonal emelkedésével magyarázták a döntést.
Elérkezett a bajnokság nyitánya, a Győr elleni, elhalasztott mérkőzés után a Hypo annak rendje és módja szerint el is páholta az ellenfeleket (Békéscsaba, Kőbánya-Spartacus, FTC), majd az ötödik fordulóban meglepetésre kikapott Esztergomban. Három nappal később a Dunaferr vendégeskedett Südstadtban, s győzött magabiztosan 29-21-re. Gunnar Prokop menedzser elmondta, csapatának szüksége van a globalizációra, ugyanis húsz év óta egyetlenegy vereséget sem szenvedett együttese a hazai bajnokságban. „Higgyenek nekem, az osztrák liga rossz, amatőr, a szövetség és a csapatok cselekvésképtelenek" - állította a sportvezető. Újabb három nap telt el, s a Hypo Hódmezővásárhelyre érkezett, s hiába vezetett már a félidő közepén 16-8-ra, végül 34-31-es vereséget szenvedett. A hiszti természetesen nem maradt el, a Délmagyarországnak nyilatkozva Kovács Ferenc, a Hypo NÖ technikai igazgatója a Jancsó, Marczinka bírókettőst okolta az újabb kudarcért. A Dunaferr-meccs kapcsán a Bécsben az osztrák és a magyar szövetség közös játékvezetői bizottsága összeült, s véleményezte azt. Török Péter, a magyar testület elnöke az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a bírók munkája nem volt tökéletes, egyformán tévedtek mindkét csapat kárára, de ítéleteikkel nem befolyásolták a 29-21-es dunaújvárosi sikert. „Olyan fokú részrehajlás, mint amilyet Gunnar Prokop, a Hypo menedzsere jelzett, nem történt” - hangsúlyozta Török Péter. Sinka László hozzátette: „A bajnokság mind a tizenkét csapatára egyformán érvényes és kötelező szabályok vannak, a Hypo nem élvezhet semmilyen előnyt. Természetesen normális, ésszerű javaslat elől nem zárkózunk el, de egyrészt ultimátumot senkitől sem fogadunk el, másrészt nem mi hívtuk őket, ők kérték, hogy vendégként részt vehessenek az általuk a világ legerősebb bajnokságának tartott NB I-ben.”
A Dunaferr Megdöbbentő Győzelme a Hypo Ellen
1999. április 18-án titkon remélhették, hogy a Dunaferr képes lehet valamiféle bravúrra a Gunnar Prokop vezette sztáralakulat ellen, amely a BL-elődöntő első meccsén 24-20-ra nyert Bécsben. Magabiztosan érkezhettek tehát a dunaújvárosi visszavágóra a négygólos előny birtokában, miközben a Dunaferrt az ág is húzta:
- Bojana Radulovics műtétje után a lelátóról nézte a találkozót,
- Balogh Beatrix megsérült az utolsó előtti edzésen, és a bemelegítés alatt is még sántikált,
- Siti Beáta bokája aláfordult az első félidő végén.
De mindeközben az EHF-kupa címvédő, története során a Bajnokok Ligájában először induló Dunaferrben Farkas Andrea sorra védte az osztrák csapat sztárjátékosainak ziccereit, s három hetest is megfogott. Siti Beáta mit sem törődött azzal, hogy aláfordult a bokája, s két kapufával kezdte a meccset, végül nyolc találatig jutott. Balogh Beatrix összeszorított fogakkal küzdött, megfeledkezve a sérüléséről. Mátéfi Eszternek alig volt lehetősége átlövésre, nem is nagyon ment neki a játék, de 23-20-as állásnál, hét másodperccel a meccs vége előtt odaállt a hetes vonalhoz, és bedobta! 24-20, meccsnull, jöhetett a hétméterespárbaj a döntőbe jutásért. Ne felejtsük el azt sem, hogy az 52. percben még 20-20-ra állt a meccs…
Jól indult a hetespárbaj, hiszen Farkas mindjárt védett az első körben, Mátéfi viszont hibázott a harmadikban, így öt kör után még mindig döntetlenre állt a párharc. Kis szünet után jött a folytatás, Karkut Farkas lábai között a felső kapufára lőtte, ha Balogh belövi, döntőben a Dunaferr. Kapufa! Ment tovább. Morhammer nem hibázott, Zsemberiné Simics Juditon volt a teher, de nem remegett meg a keze. Vaszkova állt oda, miközben négyezer ember őrületes hangulatot teremtve „Szemit” éltette. Félelmében-e vagy sem, de fölélőtte! Ismét le lehetett volna zárni, de Dzsandzsagava védett! Mátéfi dühében a parkettát ütötte, s elterült a hetes vonalán. Sokan már oda sem mertek nézni, tapintható volt a feszültség a csarnokban. Farkas Andrea idegei azonban kötélből voltak, és megfogta Bozovic hetesét! Takács Gabriella sétált át a másik térfélről és vette kezébe a labdát. Lepattintotta háromszor, majd odaállt a hetesvonal elé, vele szemben Dzsandzsagava tornyosult. Lövőcsel egyszer, kétszer, majd elemi erővel a jobb felsőbe vágta a labdát! Boldogságában majdnem kifutott a világból, a többiek rohantak utána. A Dunaferr kiejtette a hétszeres BEK-győztes, verhetetlennek hitt Hypót a BL elődöntőjében!
Gunnar Prokop Karakteres Munkássága és Botrányai
Gunnar Prokop tisztában volt vele, hogy személye Magyarországon megosztotta az embereket. Ezzel soha nem foglalkozott. A sikereket Bécsben hajszolta, ott építette fel a világ legjobb csapatát, más nem nagyon érdekelte. Azzal persze tisztában volt, hogy máshol nem szeretik, de ez a sport velejárója. Hogy lehetek volna közkedvelt ember Magyarországon, amikor a magyar csapatok ellen sikeresen vívták meg a nemzetközi mérkőzéseket? Azonban nem minden emléke kellemes. A Fáy utcában a Vasas elleni BEK-döntőben a lelátóról csúzlival fejen lőtték. Tudom, sokan azzal vádoltak, hogy szimulálok, de ilyet soha nem tettem volna meg. Mint ahogyan az sem mesekönyvekbe illő jelenet volt, amikor Dunaújvárosban 1999-ben az öltözőfolyosón egy rendező megverte. Az idő azonban ezekre a sérelmekre is tökéletes gyógyír, ma már tényleg senkire sem haragszik.
Prokop elismerte, hogy viselkedése sokszor irritálta a magyar drukkereket is. „Valljuk meg, kinek ne ment fel volna a vérnyomása akkor, ha azt látja, hogy az ellenfél menedzsere a pálya közepén a meccs közben beszélget a játékvezetővel. Ezt gyakran tudatosan csináltam, mert tudtam, hogy így lehet hatni a bírókra. Hogy volt olyan játékvezető, aki ezt hagyta és nem állított ki? Erről nem én tehettem. De van egy fotóm, amikor az egyik nemzetközi tornán berontottam a pályára, s valamit számonkértem a bírókon. Azonnal előkerült a piros lap, amit kitéptem a fekete ruhás kezéből és messzire hajítottam. Ebben a pillanatban villant a vaku, a fotós remekül kapta el ezt a pillanatot. Ezeket a megmozdulásokat azzal tudtam megmagyarázni, hogy spontán fickó voltam, aki nem sokat gondolkodott bizonyos dolgokon.”
Sokan a mai napig nem tudták eldönteni, mi volt Gunnar Prokop valójában, hiszen gyakran olyan dolgokba is beleszólt, amelyek egyértelműen az edzők feladatai lettek volna. Tudta, vele kapcsolatban mindig azt találgatták, miért ugrál ott a kispad mellett, mit ért ő ehhez a játékhoz? Elsősorban menedzser volt, másodsorban meg a játékosok fizikai állapotáért felelős edző. Elvégezte az egyetemet, sokat foglalkozott az atlétákkal. Hogy néha ő cserélt? Megesett ez, főleg akkor, amikor egy-egy nem annyira rutinos edző ült mellette. Ő akkor mindig segíteni akart, ez vezette, nem az, hogy feltűnősködjön.
2009. október 29-én, a Hypo Niederösterreich-Metz női kézilabda Bajnokok Ligája-mérkőzés egy olyan cselekedet miatt maradt örökre emlékezetes, amit legszívesebben elfelejtenénk, de nem tudunk. A csoportkör második fordulójában, a Metz elleni mérkőzés 27-27-es döntetlenre állt, és pár másodperccel a vége előtt a franciák balszélsője egy eladott labdát követően megindult volna a Hypo kapuja felé, hogy eldöntse a két pont sorsát. Ekkor jött Prokop, aki nemes egyszerűséggel beállt a játékos elé, ezzel megakadályozva az ellenfél támadását. Mivel nem ez volt az első botránya a kézilabdapálya környékén, ezért az EHF három évre eltiltotta. Ezt később ugyan egy évre mérsékelte, de korábbi botrányai miatt nem úszhatta meg büntetlenül az akkor 69 éves vezetőedző. Prokop korábban már szexista megjegyzésekkel, helyenként tettlegességig fajulva inzultálta a játékvezetőket.
Olimpiai Szereplések és Magyar Kapcsolatok
1984-ben még Laurencz László vezetésével került ki az osztrák női kézilabda-válogatott Los Angelesbe az olimpiára. A szereplést a bojkottnak és annak köszönhették, hogy a szocialista országok nem mindegyike utazott el Amerikába. Nyolc évvel később viszont már önerőből lehettek ott a barcelonai játékokon. A barcelonai kijutást Vass Sándornak is köszönhették. Őt azért hozta edzőnek Bécsbe, mert szenzációs dolgokat csinált a grazi férficsapattal. Ő volt az az edző, aki Prokop minden őrültségét szinte szó nélkül fogadta el. Az 1990-es szöuli női világbajnokságot is együtt csinálták végig. Ötödikek lettek, ezzel kijutottak az 1992-es barcelonai olimpiára. Soha nem felejti el az első vb-meccsüket, amelyet a házigazda Dél-Korea ellen játszottak. Az éppen regnáló olimpiai bajnokkal csaptak össze az ő országukban. A végeredmény 19-18 lett a Hypo javára.
Nem is akarta senki sem elhinni, hogy Ausztria Vass Sándor vezetésével legyőzte az olimpiai bajnokot. Mi kellett ehhez? Korrekt bíráskodás. Két német bíró vezette a meccset. Ők voltak azok, akik a koreai támadásoknál az összes lépéshibát befújták. Mert az ázsiai csapat villámgyors támadásainak legfontosabb eleme az volt, hogy a megengedettnél mindig többet léptek. A bírók többsége ezt elnézte nekik, de ez a két német nem. Vass Sándor talán legnagyobb meccse volt ez osztrák női kapitányként. Az egész világ róluk beszélt. De aztán jött a jugoszlávok elleni borzalom, hiszen 30-15-re kaptak ki. Akkor tényleg megtört Prokopban valami. A mai napig nagyon mélyen megérinti ez a vereség, mert az osztrák válogatottban is voltak honosított jugoszláv játékosok. Iris Morhammer a Korea elleni meccsen megsérült, így az akkor nagyon fiatal cserejátékost, Barbara Strasst kellett bevetni. Ő azonban a szállodában felejtette a mezét, mert nem hitt abban, hogy pályára lép. Rácz Mariann taxival száguldott a hotelbe, s a kezdés előtt tíz perccel érkezett csak vissza. Ez persze nem mentség a szörnyű, tizenöt gólos vereségre, csak azért mesélte el, hogy érezzék, min mentek keresztül. A világbajnokság vége azonban jól alakult, a norvégok elleni helyosztón győztek és mehettek az olimpiára. Prokop sajnálta, hogy Vass Sándor ott már nem dolgozott velük, de mivel náluk a mindenkori Hypo-edző volt a női szövetségi kapitány, nem volt maradása.
A Sydney-i Olimpia és a Magyarok Emléke
A barcelonai olimpián nem sikerült az áttörés. Nyolc évvel később, 2000-ben, Sydney-ben viszont tényleg egy hajszál választotta el Prokopot attól, hogy beteljesüljenek az álmai. A 2000-ben, Sydney-ben rendezett magyar-osztrák olimpiai kézilabda-mérkőzés örökre emlékezetes marad. A két cseh bíró elképesztő ítéleteket hozott, ezek a döntések mindig a magyaroknak kedveztek. Ezt nem lehetett kibírni. A magyarok mindig az utolsó ítéletre hivatkoznak, hogy a kapusuk, Dzsandzsagava átlépte a vonalat, mikor az üres kapuba lőtt. Tényleg átlépte. Szóval: az az ítélet, az utolsó, rendben volt. Csak az odáig vezető út nem. A kiesés után összevágtak egy videót arról, mi történt ott. Ezt sokáig használták a bíróképzéseken. Prokop nem gondolja azt, hogy a két cseh bíró szándékosan csalt volna ellenük. Az sem jutott eszébe, hogy ez lenne a játékvezetők bosszúja a korábbi évek konfliktusai miatt. Inkább arról volt szó, hogy a Hypo kiváló játéka a bírókat is elaltathatta. Talán a játékvezetők is azt hitték, itt már minden eldőlt. Ez volt az az olimpia, amikor Ausztria női kézilabda-válogatottja érmet nyerhetett volna az ötkarikás játékokon. Egy évvel korábban, az 1999-es norvégiai világbajnokságon a bronzérem átvételekor Prokop bebújt egy nagy zászló mögé, hogy senki se lássa a könnyeit. Mert ez is ő volt, de az is, akinek a Sydney-ben elvesztett negyeddöntő után sírni lett volna kedve.
A Képzés Módja és a Jövő
A nyári felkészülések alatt az egyik délután a 2143 méter magas Mittagskogel nevű hegycsúcsra kellett sétálniuk a játékosoknak. A svéd Mia Höghdal 1992 és 1996 között játszott a Hypóban. Minden évben elmondta, hogy soha többet nem akar felmenni erre az átkozott hegyre. Azt is hozzátette, ha még egyszer erre kötelezik, lelép. Aztán persze maradt, és minden évben felsétált. Ahogyan a többiek is. Csak Vass Sándor morgott, amikor ő volt az edző. Egy darabig elsétált velük, addig, amíg az erdőben lehetett menni. Félúton állt egy kocsma, aki elsőnek ért vissza a hegyről, ingyenpálinkát kapott. Vass Sanyi itt várta meg a csapatot. A hegyi sétát, pontosabban túrát azért találta ki Prokop, hogy egyetlen játékosnak se jusson eszébe az év közben nyafogni vagy azt mondani, hogy ezt vagy azt a feladatot nem lehet megoldani.
Nyolc szűk esztendő után a 2017/18-as szezont ismét a legfelsőbb osztályban kezdhette el a csapat, miután megnyerte az NB I/B-s bajnokságot. A 2023/24-es idényben pedig tizenöt év után végre sikerült is bennmaradni a legmagasabb ligában, immár Konkoly Csaba szakmai vezetésével. Gunnar Prokop elmondása szerint, amikor az osztrák férfi-kézilabdal válogatott a 2024-es Európa-bajnokságon legyőzte Magyarországot, mindenki arról beszélt, hogy micsoda szenzáció történt. Valóban így volt ez, miközben az osztrák női kézilabda-válogatott jelenlegi tudása meg sem közelíti azt a szintet, mint amikor az ő menedzselése alatt mentek a dolgok. Ez valóban nem derít jókedvre.
tags: #hypo #kezilabda #nagy #csapata
