A Jégkorong Fejlődése: A Jégtől a Jégcsarnokokig

A jégkorong az egyik legdinamikusabb, legösszetettebb és legőszintébb sport. Itt nincs színészkedés, nincs alibi elvágódás, félmegoldás és sétálgatás. Itt nincs üresjárat, csak teljes gőzerő van. Sebesség, precíz megoldások, csapatmunka és közösség. Két csapat által jégpályán, ütőkkel játszott, rendkívül gyors, labdajáték. Ez egy téli ütős, korongos „labdajáték”, amelyben a tömörgumiból készült korongot speciális ütők segítségével az ellenfél kapujába kell juttatni.

A jégkorongcsapatok általában 20 mezőnyjátékosból és 2 kapusból állnak, ebből 1 kapus és 5 mezőnyjátékos lehet egyszerre a jégen. Mivel a jégkorong egy nagyon gyors és intenzív játék, az 5 játékosból álló úgynevezett sorok általában 45 másodpercenként váltják egymást a jégen. A játék célja, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg többször mint az ellenfél. A játékosok egy ütő segítségével irányítják a korongot a jégen. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani tilos. Érvényes gólt csak az ütővel lehet szerezni, valamint akkor, ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan. A szándékos rúgó vagy dobó mozdulat nem érvényes.

A Jégkorong Világtörténete és Eredete

Egészen pontosan senki sem tudja, hogy ki és mikor találta fel mára talán a legnépszerűbb téli sportnak számító jégkorongot: jó néhány teória létezik a kialakulásával kapcsolatban. Pontos eredetét tekintve csak különböző feltevésekre alapozható. Már a rómaiak is játszották az indiai eredetű gyeplabdát, amely valószínűleg e játék őse.

A Korai Játékok Európában

Az idevágó első írásos feljegyzések egészen a XII. századig nyúlnak vissza. A korabeli krónikások leírásai alapján azért, hogy a katonák a téli időszakban a befagyott tavakon könnyedén közlekedjenek, csontokat erősítettek a bakancsaikra. Ennek a módszernek az eredményeként jelentősen felgyorsult a jégen való közlekedés és e módszer elterjedése tekinthető a korcsolya, a korcsolyázás őskorának. A XVI-XVII. században, Hollandiában a jégkoronghoz hasonló játékot már játszottak a jégen, erről festmények és rézkarcok tanúskodnak. Németország északi részén már a XVI. században hivatalos jelleget kölcsönöztek a jégen való játékoknak, mert ott már ezen megmérettetések szabályok szerint zajlottak. Fokozatosan ezek a játékok elterjedtek Angliában, Belgiumban és Franciaországban is. Az angolok például a labdarúgásból és a rögbiből kölcsönözték a jégkorong ősének tekinthető játék szabályait.

Érdekesség, hogy az angolok által bandy-ként megnevezett játékot napjainkban is művelik, többek között Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Dániában. Ezen játék során a csapatokat tizenegy-tizenegy játékos alkotja, a szabályzat pedig, amely szerint játszanak sokban hasonlít a labdarúgásra alkalmazott szabályokra. Az 1980-as évek közepéig az volt az általánosan elfogadott tézis, hogy a jégkorong az angol gyeplabda és az indiánok lacrosse nevű játékának keverékéből eredeztethető. Már csak azért is, mert Nagy-Britanniában és Franciaországban 500 éve rendkívül népszerű volt a gyeplabda, amelyet a tél beköszöntésével a befagyott tavakon, folyókon is előszeretettel űztek. A jégkorongozás közvetlen ősének a sinty nevű gael játékot tartják.

Kanadai Kezdetek és a Modern Jégkorong Születése

A mai értelemben vett játék hazája minden kétséget kizáróan Kanada, azon belül is az Ontario-tó vidéke. A jégkorongsport őshazája Észak-Amerika, azon belül is Kanada. Kb. száz éve Quebecben egy kanadai város melletti William erőd parancsnoka egy téli napon az unatkozó katonáknak azt a parancsot adta, hogy seprűkkel tisztítsák meg az udvaron a befagyott lefolyókat. Nem sejthette, hogy ezzel egy új sportág kialakulásának kedvezett. Az egyik katona kergetni kezdett a jégen egy kis fadarabot a seprűjével. Ehhez a többiek is kedvet kaptak. Két csoportot alakítottak ki, saját térfelükön húztak egy-egy vonalat, megkezdődött a játék. A játék célja az volt, hogy a két csapat eszközeik segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé juttassa. A játék kitört az erőd falai közül, és rájöttek arra, hogy korcsolyával gyorsabban üldözhetik a fadarabot. Később a fa lapos, tömör gumikoronggá változott.

1860 telén a kanadai Kingston város kikötőjében állomásozó angol Royal Canadians Rifles gyalogezred kilenc katonája csapatot alakított, amely az ezred nevét viselte. Az edzéseket a kikötő jegén tartották. Ezzel egyidőben több más kanadai városban is alakultak bandy csapatok. Az ezután következő lépés a különböző ezredekben alakult csapatok közötti mérkőzések megszervezése volt. A mérkőzések abban az időben elképesztően hosszúak (három óra) és durvák voltak. A meccsek gyakran a rendes játékidő letelte előtt végetértek, nemegyszer annyira súlyos sérüléseket szenvedtek a szemben álló csapatok játékosai, hogy nem tudták folytatni a játékot. A felszerelés is nagyon kezdetleges volt: hagyományos kesztyűk és katonanadrág. A játékszert -abban az időben még labda volt- préselt gumiból készítették és jóval nehezebb volt a napjainkban használt korongnál. Az ütőket bükk-, illetve tölgyfából készítették. A mérkőzések pedig a kikötőkben, a kaszárnya udvarokon, tavak és folyók jegén kialakított játéktereken kerültek megrendezésre. Idővel a szabályzat is jelentősen módosult, ugyanis a sérült játékosokat helyettesíteni lehetett.

Az első jégkorong egyesületet 1880-ban alakították meg Montrealban, Montreal Association Amateur (M.A.A) néven. Az egyesület elnökének R.F.Smith-t nevezték ki, aki új szabályokat vezetett be. Javaslatára többek között az addig használt gömbölyű labdát négyzet alakú koronggal helyettesítették. Ezen szabálymódosítás a hockey elnevezést viselte és gyökeresen megváltoztatta az addig bandy-ként ismert játékot. A sportág történetének első két csapata - a McGill Főiskola és a Victoria együttese - Montrealban alakult meg 1881-ben. Kezdetben még kilenc, majd hét játékos szerepelt klubonként egy 34 × 18-as pályán, és a mérkőzések kétórásak voltak. Az új szabályzat egyik fontos előírása a passzolás terén hozott változtatásokkal járult hozzá a sportág fejlődéséhez. Az előírások szerint csak oldalra és visszafelé lehetett passzolni, ezért az előrehúzódott lesipuskás játékos nem tudott érvényesülni. A játékteret két részre osztották akárcsak más csapatsportokban.

1888-ban a montreali egyesület kezdeményezésére került megrendezésre az első turné amire meghívtak több kanadai csapatot is, azért, hogy bemutassák számukra az új szabályok szerinti játékot is. Mivelhogy a M.A.A csak hét jóképességű játékossal rendelkezett, a turné résztvevői megegyeztek abban, hogy minden csapat csak hét játékost küld pályára. Tulajdonképpen ez volt a hét játékost felvonultató kanadai jégkorong megszületésének pillanata, amely a Smith-féle szabálymódosításnak köszönhetően jött létre. Az M.A.A-val párhuzamosan megalakult az Ontario Hockey Association amely magába foglalta Kanada valamennyi akkor létező csapatát. Az első hivatalos jégkorongmérkőzésre 1888-ban került sor Kingstonban egy egyetemista válogatott és a katonai iskola csapatai között. A játékosok fehér nadrágot viseltek, a játékszer négyzet alakú gumi volt, a korcsolyákat pedig egy bizonyos Jackson Heines tervezte. Ezek a korcsolyák már acél élűek és magasabbak voltak, úgyhogy gyorsabban lehetett velük haladni. Ebben az időszakba a jégkorong a legfontosabb sportág lett Kanadában. Megjelentek az első fából készült lelátójú stadionok, amelyek akár több ezer néző befogadására is alkalmasak voltak. A pályák felületét már az új szabályzat szerint jelölték meg, a játékszert egy idő után lapossá és kerekké alakították. A csapatok elkezdték a játékosokat hivatalos formában egyik csapatból a másikba igazolni. Ezeket az átigazolásokat is előírások szabályozták. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy a sportág Kanadában szervezett keretek közé került.

Nemzetközi Szervezetek és Bajokságok

A Kanadai Amatőr Szövetség 1891-ben írta ki az első nemzeti bajnokságot. A jelenleg is legnagyobb és legerősebb liga, az NHL (National Hockey League, azaz Észak-Amerikai Profi Jégkorongliga) 1892-ben alakult meg, de említett nevét csupán 1917. november 22. óta viseli. Az NHL megszületésének évében pontosabban 1917. december 19-én átadásra került Torontóban az első műjégpálya az Arenas. 1924-1926 között az NHL-be való felvételüket kérték a következő amerikai profi csapatok is: Boston Bruins, Pittsburgh Pirates, New York Rangers, Chicago Black Hawks, Detroit Rangers. 1926-ban a profi liga már tíz csapatot vonultatott fel amelyeket Keleti és Nyugati csoportokba rangsoroltak. Az liga első győztesének Lord Stanley, az angol királyság kanadai kormányzója ajánlott fel trófeát 1893-ban, s a sorozat győztese máig ezt a serleget, a Stanley Kupát emeli a magasba az NHL-döntőt követően. A csapatok között hamarosan elkezdődött az ország legjobb játékosainak megszerzéséért vívott küzdelem. 1890-től a játékosok átigazolásáért komoly pénzeket kezdtek fizetni. Abban az időben minden csapatban volt három, négy fizetett játékos, de ennek ellenére a jégkorongot továbbra is amatőr sportágnak tekintették.

A Kanadai Amatőr Szövetség 1891-ben írta ki az első nemzeti bajnokságot, az első válogatott meccset pedig 1897-ben vívta - természetesen - Kanada és az Egyesült Államok társulata. A Nemzetközi Jégkorong Szövetséget (IIHF) európai nemzetek alapították 1908-ban, Párizsban. Az eltérő versenyrendszer miatt Kanada és az Egyesült Államok csak tizenkét esztendővel később, 1920-ban lépett be a szervezetbe. A LIHG 1910-ben írta ki az első Európa-bajnokságot. Az első Európa-bajnokságot 1910-ben rendezték, s a sportág 1920-ban már az olimpiai programban is helyet kapott, igaz ekkor még az Antwerpenben a nyári olimpia műsorán szerepelt, majd 1924-ben a téli olimpia keretén belül rendezték meg (a győztes Kanada gólaránya 110 : 3!). Az első hivatalos világbajnokságot 1924-ben - a téli ötkarikás játékok keretében - írták ki. Az első önálló világbajnokságot 1930-ben rendezték. A vb-ket az 1950-es évektől három, 1990-től pedig már négy, játékerő szerinti kategóriában rendezik. 1990-től az amatőr világbajnokságot négy csoportban rendezik (A, B, C, D). Az NHL legjobbjai csak 1998-tól vehetnek részt ebben a küzdelemben.

A legeredményesebb jégkorongozó nemzet Kanada - a legtöbb világverseny megnyerésével büszkélkedhet ebben a sportágban -, bár egyre több ország próbálja rontani ezt a statisztikát például: USA, Oroszország, Svédország, Szlovákia, Finnország.

A Jégkorong Története Magyarországon

A jégkorong több mint száz évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, és hosszú utat tett meg a befagyott vizeken zajló amatőr meccsektől a modern fedett csarnokok szervezett bajnokságaiig. Ez az oldal bemutatja a sport fejlődésének legfontosabb állomásait, a meghatározó fordulópontokat és azokat a tényezőket, amelyek alakították a magyar jégkoronghagyományt.

A Kezdetek és a Szervezett Sport Megjelenése (1900-as évek - 1930-as évek)

• 1900-as évek: A kezdetek

  A jégkorong az osztrák és cseh sportegyesületekkel való kapcsolatok révén jelenik meg Magyarországon. Az első mérkőzéseket befagyott tavakon és folyókon játsszák a téli hónapokban. A sport eleinte szűk körű, de a lelkesedés gyorsan terjed a városok között. Magyarországon a XX. század elején a tengerentúli hoki és az európai futball keverékét, a bandyt (jéglabda) űzték előszeretettel, így hazánkban ez a sportág tekinthető a jégkorong előfutárának. 1908-ban már mérkőzéseket is rendeztek ebben a műfajban. A BKE jéglabdacsapata legyőzte a különböző osztrák, cseh és német csapatokat, sőt 1914-ben Európa legjobb klubcsapatának számító Leipziger SC együttesét is, ezzel előkelő helyet kivívva magának.

• 1920-as évek: Szervezett versengés

  Az első világháború után a műjégpálya megnyitásakor kezdődött el hazánkban a jégkorong elterjedése. Az 1920-as évek elején aztán végképp teret hódított magának a jéghoki, s a sportág fellendüléséhez nagy mértékben hozzájárult, hogy 1926-ban, Budapesten átadták a kontinens első műjégpályáját, a városligeti létesítményt. Európa első műjégpályájával Magyarország büszkélkedhet, 1926-ban adták át a napjainkban szépen felújított városligeti létesítményt. 1926. november 26-án átadták a Városligeti Műjégpályát, amely Európa egyik legelső mesterséges jégpályája volt. 1925-ben tartották az első hokimérkőzést, amelyen a Budapesti Korcsolyázó Egylet és egy bécsi gárda csapott össze, míg az első „valódi” jégkorongegyüttest a Magyar Hockey Club szervezte.

  

  Megalakul az első jégkorongsport-szövetség, amely egységes szabályokat vezet be és rendszeres versenyeket szervez. 1927-ben meg is valósult és a Magyar Korcsolyázó Szövetség égiszén belül megalakult a jégkorong szövetség is. A Magyar Jégkorong Szövetség megalakulásával bekerültünk az akkor már eléggé kiterjedt nemzetközi jégkorong-életbe. Magyarország 1927-ben nyert felvételt a Nemzetközi Jégkorong Szövetségbe, azaz az LIGH-be - akkor még a francia volt a szervezet hivatalos nyelve, ezért a ma már szokatlan rövidítés. Magyarország első alkalommal 1927-ben szerepelt a Nemzetközi Szövetség (akkori nevén LIHG) által rendezett tornán, az Európa Bajnokságon Bécsben, ahol a csak BKE játékosokból álló csapat az utolsó, hatodik helyen végzett. A magyar válogatott első mérkőzést január 24-én játszotta Ausztria ellen, melyen 6-0-s vereséget szenvedett el. Magyarország kilép a nemzetközi porondra, és részt vesz az első hivatalos tornákon. A sport intézményes kereteket kap. Két évvel később Budapest volt az EB színhelye.

• 1930-as évek: Növekvő népszerűség és az első bajnokság

  A jégkorong egyre népszerűbbé válik a városi fiatalok körében. Megépülnek az első mesterséges jégpályák, amelyek lehetővé teszik a szezon meghosszabbítását és több játékos bevonzását az időjárástól függetlenül. A sport eléri a vidéki városokat is. A magyar klubok külföldi túrái miatt képtelenség volt megszervezni a bajnoki küzdelmeket, hiszen egyszerre igen ritkán voltak itthon a csapatok. 1937-re végül sikerült útjára indítani az első magyar bajnokságot. A bajnoki premiert 1937-ben tartották, noha a válogatott már 1927-ben szerepelt az Eb-n. A szereplést három gárda vállalta: az esélyes BKE, a BBTE és a Ferencváros. Az FTC végül visszalépett, mert kanadai légiósát, Staplefordot nem nevezhette be. Helyére a BKE II. csapata indulhatott. Január 15-én dobták be első alkalommal a korongot a bajnoki címért a BKE I - BKE II mérkőzésen. A bajnokságot a BKE csapat nyerte, amely 1944-ig két alkalom kivételével - ekkor a BBTE lett a bajnok - mindig megszerezte az elsőséget. A következő évtized elsősorban a klubok európai túráiról és a válogatott nemzetközi szerepléséről szólt. A nemzeti csapat 1938-ig részt vett minden EB-n, világbajnokságon és az 1936-os téli olimpián, és sikerült egy-egy jobb eredményt is elérni. Így 1931-ben 7. lett a csapat, 1937-ben 5. helyezést sikerült elérni vagy 1938-ban döntetlen eredménnyel végezni a kanadai válogatott ellen. Főiskolásaink többször nyertek világbajnokságot is. 1940-től csatlakoztak a bajnoksághoz a visszacsatolt területek csapatai is elsősorban Kassa környékéről, valamint Erdélyből.

Háború Utáni Újjáéledés és Modernizáció (1950-es évek - 1980-as évek)

• 1950-es évek: Újjáéledés

  A második világháború pusztítása után a magyarországi jégkorong fokozatosan talpra áll. Az állam forrásokat irányít a sportinfrastruktúra újjáépítésére, köztük új jégcsarnokok építésére. Az újjáépítés generációkat mozgósít a sport körül. Az 1941-ben alakult Magyar Országos Jégkorong Szövetség helyébe, 1957-ben a Magyar Jégsport Szövetség lépett, melynek különböző szakbizottságai látták el a sportági feladatokat, területi szövetségek nélkül. Ebben az időben a sportolók többsége csak kirándulni járt át ebbe a sportágba, mivel ekkor még elsősorban nyári sport-szenvedélyeiknek hódoltak. A jégkorong a szabadtéri pályák miatt sokáig csak idényjellegű sportág maradt, ami meglátszott az eredményeken is. A sportágat sokáig csak a fővárosban űzték, ráadásul a fedett pályák hiánya miatt szezonális játékként tartották számon.

• 1970-es évek: Utánpótlás-nevelés

  Szervezett junior programokat és jégkorong-iskolákat hoznak létre. A fiatal sportolók módszeres felkészítése hamarosan meghozza gyümölcsét a felnőtt versenyeken is. Ez az évtized lefekteti a modern magyar jégkorong alapjait. Magyarországon az első fedett jégpályát csak 1982-ben adták át. A pályagondok enyhítésére elsőként a fehérvári jég kerülhetett fedél alá, amely sokáig az egyetlen maradt.

• 1980-as évek: Fejlődés és első vidéki bajnokok

  A nyolcvanas évek első bajnoksága új fejezetet nyitott a magyar hoki történetében. Az 1980-as évektől komoly fejlődés kezdődött: Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Jászberényben, Miskolcon, s az ország további településein épültek létesítmények. A Székesfehérvári Volán (Alba Volán SC) az első vidéki csapatként lett magyar bajnok, melyet hat újpesti és két ferencvárosi elsőség követett. A dekád végét egy újabb vidéki győzelem zárta le. A Jászberényi Lehel, amely a magyar csapatok közül elsőként szerződtetett minőségi légiósokat, szerezte meg a bajnoki címet. A magyar csapatokhoz ekkor több, elsősorban szovjet játékos érkezett, akik között számos korábbi válogatott játékost találni, így pl.: Alekszandr Malcev (kétszeres olimpia-, kilencszeres világbajnok; kétszer a VB legeredményesebb játékosa, háromszor a legjobb csatár, az IIHF Hall of Fame tagja), Szergej Szvetlov (olimpiai bajnok), Szergej Kapusztyin (olimpiai és világbajnok), Vlagyimir Repnyev (világbajnok).

Európai Nyitás és a Modern Korszak (1990-es évektől)

• 1990-es évek: Európai nyitás

  A politikai változásokat követően a magyar jégkorong bekapcsolódik az összeurópai versengések rendszerébe. Az új lehetőségek és a szélesebb körű versengés általánosan emeli a játék színvonalát, és új ösztönzést ad a hazai fejlődésnek. A 90-es évektől kezdődően jelentős fejlődés ment végbe a hazai jégkorongozásban. Ennek eredménye-képpen a 2002-ben Székesfehérváron és Dunaújvárosban rendezett B csoportos világbajnokságon válogatottunk csak hajszál híján nem jutott fel a világ élvonalát jelentő A csoportba.

• 2000-es évektől: Modern korszak és nemzetközi sikerek

  Magyarország aktívan fejleszti jégkorongsport-infrastruktúráját és az utánpótlás-programokat. A közép-európai ligákban és nemzetközi tornákon való részvétel új horizontokat nyit a játékosok és a szurkolók előtt. A nemzeti csapat sokáig a világbajnoki C, majd a B csoportban szerepelt, ám 2008-ban sporttörténeti sikert ért el Japánban: kivívta az elitkategóriában való szereplés jogát. Magyar jégkorongsport legnagyobb sikerét 2008-ban érte el, amikor kivívta az A csoportban való szereplés jogát. Noha a 2009-es, Svájcban rendezett A csoportos vb-n nem tudott megkapaszkodni az élvonalban, s visszacsúszott a „másodosztályba”, a játék a legnépszerűbb sportágak közé tartozik hazánkban, s utánpótlás korú játékosok tömegei választják a már évtizedekkel ezelőtt a XXI.

A Jégkorong Története Magyarországon - Időrendi Áttekintés

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a magyar jégkorong legfontosabb mérföldköveit:

A Női Jégkorong Története

A női jégkorong nem újkeletű sport. Valójában több mint száz éve cseleznek, száguldanak és lövik a gólokat a jégen. Érdekesség, hogy a jégkorong ősét már a hölgyek is előszeretettel művelték a XIX. század végétől. A Kanadai Jégkorongszövetség adatai szerint az első bejegyzett női mérkőzés 1892-ben, Ontarioban zajlott. Az NHL hivatalos enciklopédiája szerint pedig 1889-ben, Ottawában zajlott az első ilyen meccs, a Rideau és a Government House csapata között. A századfordulóra már számos női csapat játszott Kanada-szerte. Barrie Girls Hockey Club, 1889.

A női jégkorong először az 1920-as, 1930-as években csúcsosodott ki, ekkor már Kanada minden régiójában voltak csapatok, ligák és tornák, és az Egyesült Államok területén is egyre több helyen jelentek meg hokis lányok. A legjobb kanadai csapatok évente találkozót rendeztek, ahol összemérhették tudásukat és nemzeti bajnokot hirdettek. A második világháború után a szervezett női jégkorong megszűnt, 1950 és 1960 között inkább csak érdekességként tartották számon. A hoki a férfiak kiváltságává vált, ezt a megítélést támasztja alá Abby Hoffman története, aki 1956-ban, 9 évesen csatlakozott az ontarioi, csak fiúkból álló csapathoz.

1960-ban kezdődött ismét a felemelkedés. A legtöbb lányt, aki fiúcsapatban akart játszani, még mindig elutasították, de a női hokisok lassan egyre több jégidőt kaptak, a felnövekvő generáció pedig követelte a főiskolákon és egyetemeken is a lehetőséget a játékra. A nemzetközi áttörést az 1990-ben, nyolc ország között megrendezett első Női Jégkorong Világbajnokság jelentette. A következő évtizedben jelentősen megemelkedett a sport iránt érdeklődők száma. 1990 elején, még soha nem látott számban lepték el a jégpályákat a lány korisok. Magyarországon a kilencvenes évek elején alakult meg az első női csapat. A női csapatok 1998-ban mutatkoztak be az olimpián.

A magyar női válogatott eddig kétszer szerepelt világbajnoki selejtezőben, azonban egyszer sem került fel a B csoportba. Olimpiai kiküldetést még egyik csapatunk se tudott kiharcolni. Napjainkban a női csapatok és ligák száma még soha nem látott méreteket öltött. Gyakoribbak a kevert együttesek is, főleg a fiatalabb korosztályokban. Néhány nő, köztük Manon Rheaume és Edin Whitten játszottak férfi utánpótlásban, Manon pedig a mai napig az egyetlen nő, aki az NHL-ben is bemutatkozhatott. Bár sokan támogatták, Wickenheiser sikere sokakban kétséget ébresztett. Voltak, akik azt vallották, az elit női hoki sosem lesz magasszintű, ha a legjobb játékosok a férfi csapatokhoz csatlakoznak. „Nem értem miért kellene fenyegetve éreznie magát bárkinek is” - mondta Teemu Selanne, az NHL csillaga, aki a Salamat társtulajdonosa volt. „A legjobb női játékosról beszélünk, és csak róla. Talán lesznek még olyan játékosok, mint Wickenheiserers, de a legtöbb nő számára a jövő a női csapatokban van.”

A két ország dominanciája mellett nincs könnyű helyzetben a többi nemzet, ha fel akar érni a nemzetközi jégkorong szintjére. Svédország hatalmas lépést tett előre, amikor 2006-ban ezüstérmet szerzett az Olimpián, igencsak feldühítve ezzel az amerikaiakat. Emellett számos szép eredményt írhatunk női klubcsapatok javára is: az EWHL-ben bajnok lett a KMH Budapest, majd megnyerte az EWHL Supercupot is. Láthatjuk tehát, hogy a női jégkorong az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő sportág a világon.

tags: #ice #hockey #uto

Népszerű bejegyzések:

• A kosárlabda palánk anyagai
• Mezek stílusa és üzenete
• A két csapat az Afrikai Nemzetek Kupáján
• A futballbírók és megfigyelők személyiségének elemzése Sajtos Lászlótól
• A futballisták regenerációjának fontossága