A kosárlabda alapjai: Szabályok, történelem és a játékosok szerepe

A kosárlabda hazánkban az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő csapatsport. A legfontosabb kosárlabda szabályokat az alábbiakban foglaltuk össze, kitérve a sportág történetére, a technikai alapokra és a nemzetközi versenyrendszerre is.

A kosárlabda rövid története

A mai kosárlabdához hasonló játékokról a közép-amerikai népek kultúrájával kapcsolatban találhatók feljegyzések. A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából.

A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható, és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van.

Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. A krónikák szerint ez az egyetemek közötti találkozó futó órával mért, két 15 perces félidőből állt, és 1-0-ra végződött. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták.

A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik.

Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, ezért nem volt nagy baj, hogy a labda nem volt teljesen gömbölyű. Később a labdavezetést ugyan megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, az 1940-es években vált a játék fő elemévé, amikor a jó minőségű gyári, teljesen gömbölyű labdák piacra kerültek.

A testi érintkezés és a durvaság megelőzésére Naismith szigorú szabályokat vezetett be. A második hiba után a játékosnak ki kellett állni a játékból egészen addig, amíg egy kosár nem esett. Ha egy csapat egymás után három személyi hibát vétett (közben az ellenfél egyet sem), az ellenfél automatikusan kapott egy pontot, ami tekintve a kosarak alacsony számát, súlyos büntetésnek bizonyult.

A női kosárlabda fejlődése

A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőknek találta a lányok számára, változtatott a játékon.

A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A játékosok a területüket nem hagyhatták el, a labdát szektorról szektorra kellett előrejuttatni. A labdát nem lehetett három másodpercnél tovább tartani, háromnál többször leütni és kiütni, vagy kivenni az ellenfél kezéből. Minden kosár után feldobás következett a középső harmadban. A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent. Mind a férfi, mind a női kosárlabda gyorsan terjedt a YMCA mozgalom jóvoltából, melynek akkoriban 8000 intézménye volt az Egyesült Államokban, Kanadában és szerte a világban.

A kosárlabda nemzetközi szervezetei és versenysorozatai

Az első kosárlabda ligák Amerikában helyi érdekeltségűek voltak, főként a keleti part nagyvárosai köré szerveződve. Az első profi mérkőzést, ahol a játékosok pénzért játszottak, 1896-ban rendezték. Az 1920-as években több száz csapatot tartottak számon, de a profi sport szervezettsége alacsony volt. Néhány csapat nem a ligák keretein belül játszott, hanem függetlenként járták az országot, helyi csapatokkal fellépti díjért mérkőztek meg.

1949-ben két liga összeolvadásából alakult meg az NBA, amely fokozatos terjeszkedéssel a legnépszerűbb szervezetté vált, rövidesen a legjobb játékosokat tudhatta soraiban. George Mikan, Bob Cousy, Wilt Chamberlain, Oscar Robertson, Jerry West, Karem-Abdul Jabbar, Julius Ervin, Shaquille O’Neal, Larry Bird, Earvin Magic Johnson, Michael Jordan csak néhány név a legendák sorából. 1959-ben nyitotta meg kapuit Springfieldben a Kosárlabda Hírességek Csarnoka (Basketball Hall of Fame), melybe olyan játékosokat, edzőket, játékvezetőket és sportvezetőket választanak be, akik tevékenységükkel nagymértékben előmozdították a sportág fejlődését. A Hírességek Csarnokába nem csak amerikaiak, hanem más nemzetiségűek is bekerülhetnek.

A férfiak után a nők is helyet követeltek maguknak a profi kosárlabdában. 1997-ben az NBA támogatásával megalakult a WNBA, a női profi liga, mely a kezdeti nehézségek után elfogadtatta magát és sikerült jelentős nézettségre szert tennie.

A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben, első főtitkára az angol William Jones volt. A Szövetség székhelye 1956-ig Genfben, 1956-tól 2001-ig Münchenben volt. 2001-ben a Nemzetközi Szövetség (FIBA World) és az Európai Szövetség (FIBA Europe) szétvált, előbbi visszaköltözött Genfbe, utóbbi Münchenben maradt. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van.

A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A világbajnokságokat 4 évente, az olimpiák utáni második években rendezik. A hárompontos dobás első alkalommal az 1985-ös Európa-bajnokságon szerepelt nemzetközi versenyen. Szintén ekkor váltotta fel a 3 büntetődobás kísérletét az egy plusz egy dobás. 2007-ben nyitotta meg kapuit a FIBA Hall of Fame a spanyolországi Alcobendasban, ahol a sportág nemzetközi szinten kiemelkedő játékosai, edzői, játékvezetői és sportvezetői kaphatnak helyet.

Kosárlabda az olimpiákon és Európában

A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. 1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt. A versenyt, melyre 10 ország csapata nevezett, Lettország nyerte. A második világháború után a szovjet kosárlabda dominánssá vált a kontinensen, köszönhetően Lettország, Litvánia, Ukrajna és Észtország bekebelezésének. Az ötvenes években csak Magyarország tudta megállítani a szovjeteket, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon.

Az Európa-bajnokságokat egészen 1959-ig szabadtéren rendezték (általában futballstadionokban), ezután a rendező országnak fedett csarnokokkal kellett rendelkeznie. 1961-ig bárki részt vehetett a kontinensviadalon, aki jelezte részvételi szándékát. Ekkor azonban már olyan nagy volt a jelentkezők száma, hogy a következő Európa-bajnokságra selejtezőket kellett kiírni a 16 csapatos Eb-döntőbe jutásra. Az 1967-es Helsinkiben rendezett Európa-bajnokság tekinthető az első modern korinak.

1957-ben a férfiak, egy évvel később a nők számára első ízben került kiírásra a Bajnokcsapatok Európa Kupája versenysorozat. A férfiak között a lett ASK Riga, a nők versenyében a bolgár Slavia Sofia végzett az első helyen.

1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol a döntőben szakadó esőben az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. Az olimpiai kosárlabda tornák történetében talán a legemlékezetesebb az 1972-es müncheni olimpia döntője, melyet a kétszer újrajátszatott utolsó 3 másodperc után nyert meg a szovjet válogatott az Egyesült Államok ellen. Az amerikaiak óvását a Hepp Ferenc által vezetett (3 kelet-európai és 2 nyugati tagból álló) bizottság 3:2 arányban elutasította, az 51-50-es végeredményt helyben hagyta. 1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon.

A kosárlabda alapvető szabályai

A játékot két-két öt fős csapat játssza. A csapatok célja az, hogy a játékidő végén ők szerezzék a legtöbb pontot.

A játéktér és a pontozás

A kosárlabda pálya téglalap alakú, középen felezővonal választja el a két térfelet. A pálya két végén 3,05 méter magas található egy-egy kosár. A csapatoknak ezekbe kell betalálniuk a pontszerzéshez.

A hárompontos vonalon kívülről szerzett kosarak három pontot érnek, az azon belülről szerzett pontok kettőt. A büntetődobások pedig egy pontot érnek.

Játékidő és az idővel kapcsolatos szabályok

A kosárlabda négy negyedből áll, ezeknek a hossza egyenként 10 perc. Ha szabálytalanság történik, vagy kimegy a labda, akkor az óra megáll, így a valóságban a mérkőzések jóval hosszabra nyúlnak, mint csak a negyedek hossza. A játék a középkörben feldobással kezdődik. Két ugrójátékos versenyez a labdáért, amit akkor üthetnek el, miután az elérte a legmagasabb pontját. A játék nem érhet véget döntetlennel, így a negyedik negyed végén ha döntetlen az állás, akkor 5 perc hosszabbítás következik. Ha a hosszabbítás végén is döntetlen, akkor újabb hosszabbítás következik.

Egy csapatnak 24 másodperce van támadni, ezt nevezik támadóidőnek. Ha lejár a 24 másodperc és a csapat nem dobott kosárra, akkor az ellenfél kapja meg a labdát. A támadó csapatnak 8 másodperce van átjutni a felezővonalon. Miután a támadó csapat átjuttatta a labdát a felezővonalon tilos visszajuttattnia azt a saját térfelére, ebben az esetben visszajátszást követnek el. Egy játékosnál legfeljebb 5 másodpercig lehet a labda úgy, hogy nem kezdi el vezetni, nem passzol vagy nem dobja kosárra. Egy támadó játékos az ellenfél büntető területén belül legfeljebb 3 másodpercig tartózkodhat.

Időkérések

Az időkérés hossza mindig egy perc. Az első félidőben 2 időkérése van egy csapatnak, a második félidőben három. Az utolsó negyed utolsó két percében legfeljebb két időkérés használható. Hosszabbításonként egy időkérés jár. A negyedekben fel nem használt időkéréseket nem lehet átvinni a következő negyedekre.

Labdavezetés és kapcsolódó szabályok

A labdával kétfeleképpen lehet haladni a pályán: vagy a földre lepattintva vezetve vagy pedig passzokkal. A labdavezetéshez több szabály is kapcsolódik:

• Lépéshiba: Az a játékos, aki egynél többet lép a labda leütése nélkül lépéshibát követ el.
• Kétszer indulás: Az a játékos, aki vezeti a labdát, megfogja két kézzel, majd újra leüti kétszer indulást követ el.
• Szabálytalan labdavezetés: Az a játékos is szabálytalanságot követ el, akinek labdavezetés közben a tenyere a labda alá kerül.
• Sarkazás: A labdavezetés befejeztével a játékos azzal a lábával még lépkedhet (sarkazhat), amelyiket utoljára tette le. A másik (támasztóláb) lábbal viszont nem szabad elmozdulnia.

Ha a csapatok megszegik ezeket, vagy a játékidővel kapcsolatos szabályokat, akkor az ellenfél csapat kapja meg a labdát és az oldalvonal mellől dobhatják be azt.

Hibák és büntetések

Személyi hibák (faultok)

A játékosoknak tilos egy másik játékost: meglökni, megfogni, megütni, elgáncsolni, széttárt karral, lábbal, csípővel akadályozni az előrehaladásban. Ezen szabályok megszegéséért személyi hibát (fault) kap az elkövető. Ha dobás közben történt a fault, akkor büntetődobás(ok) következnek. Amennyiben sikeres volt a dobás egy büntetődobás következik. Amennyiben sikertelen, 2 vagy 3 dobás, attól függően, hogy hány pontot ért volna a dobás, ha sikeres lesz. Ha nem dobás közben történt, akkor pedig az oldalvonal mellől jön a csapat, akinek játékosa ellen szabálytalanságot követtek el.

Ha egy játékos egy mérkőzésen 5 személyi hibát követ el, akkor ki kell állni a játékból. Ha egy csapat egy negyeden belül négynél több személyi hibát követ el, akkor az ötödik hibától kezdve minden hiba után két büntetőt dob az ellenfél. Idéntől először csapathibákat is számolnak. Ha bármely csapat összegyűjti a négy (4) csapat hibát, minden azutáni szabálytalanságért kettő (2) szabaddobás jár. Kivételt jelent a támadó fault: ha egy csapatnak négy (4) csapat hibája van és elkövet egy támadó faultot, megkapja a csapat is a csapathibát, de nem lesznek szabaddobások.

Sportszerűtlen és technikai hibák

A sportszerűtlen hiba olyan erőszakos hiba, amelyet a bíró megítélése szerint a játékos szándékosan követ el. Egy játékos általánosan egy mérkőzésen elkövetett második sportszerűtlen hiba kiállítást von maga után. A sportszerűtlen magatartásért, illetve veszélyes faultokért (amelyek sérülésekkel járhatnak) sportszerűtlen faultot ítélhetnek a játékvezetők. A sportszerűtlen fault következménye 2 (kettő) szabaddobás, illetve a labda birtoklása az ellenfél csapatának. Kettő (2) sportszerűtlen fault következménye egyenes kizárását jelenti a játékosnak, illetve 1 mérkőzés felfüggesztést kap!

Technikai hibát ítélhetnek a bírók a játékot akadályozó, sportszerűtlen viselkedésért. Ilyenek például: káromkodás, a bíró szidalmazása, időkérés, amikor a csapatnak már nincsen több időkérési lehetősége, szándékos időhúzás és még rengeteg egyéb helyzet. A technikai hibát elszenvedő csapat dobhat egy büntetőt és utána az hozza játékba a labdát, aki a hiba elkövetésekor birtokolta. Kettő (2) technikai fault egyenesen kipontozódást jelent az illető játékosnak. A technikai fault is hozzáadódik a csapathibákhoz.

Büntetődobás

A büntetődobásokat a büntető vonal mögül kell elvégezni. A dobó játékos nem érintheti a büntetővonalat, amíg a labda nem érintette a gyűrűt. A büntető terület mellett a támadó csapatból két ember, a védekezőből három állhat, a kijelölt helyeken. Csak akkor léphetnek be a büntetőterületen belülre, amikor a labda elhagyja a dobó játékos kezét. Tilos a büntetőt dobó játékost zavarni dobás közben.

További fontos szabályok

Egy labda akkor megy ki a pályáról, ha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan vagy ott hozzáér egy játékoshoz vagy tárgyhoz. Amennyiben a labda nem pattan le és egy játékos ugrás közben vissza tudja juttatni a pályára a labdát, úgy folytatódhat a játék. Ha kimegy a labda, annak a csapatnak az ellenfele folytathatja a játékot bedobással, aki utoljára ért labdához. Kosárra tartó, leszálló ágban lévő labdát tilos védekező játékosnak blokkolnia.

A kosárlabda technikai alapjai: Az átadások

A kosárlabdázás csapatjáték jellegéből adódóan az átadások alapvető technikai elemek. Technikáját a köztük lévő játékkapcsolat, távolság, az adott szituáció, a védő játékosok helyzete határozza meg.

Az átadásokkal párhuzamosan zajlik az átvételek technikája, azonban a gyakorlatban sokszor nem kap megfelelő odafigyelést. A labdát az ujjakkal, ujjpárnákkal érintse, ne a tenyerével fogja meg. Az érintés pillanatától a labdát kísérje alapállás helyzetbe. Ellenkező esetben a labda elpattan róluk.

Az átadások típusai

A kétkezes mellső átadás a legalapvetőbb átadás a kosárlabdázásban, az átadás biztonsága és pontossága miatt. A labda a mellkas előtt, a helyes labdafogás technikájának megfelelően. A két könyök hajlítva, lazán a test mellett, nem pedig kifeszítve. Az átadás könyök nyújtással indul, miközben a két tenyér kifelé fordul, ezzel előre tolva a labdát. Az ujjak nyitva, hüvelykujjak a talaj felé néznek, a két tenyér pedig kifelé. Ugyanez az átadás elvégezhető a talajra pattintva is.

Kétkezes felső átadás esetén alapállásban a labda a homlok felett két kézben, a helyes labdafogásnak megfelelően. Az átadás erőteljes előrelendítésével kezdődik. A karok az átadás befejeztével kinyújtva maradnak, a két tenyér kifelé mutat.

Az egykezes átadások közül a legalapvetőbb az egykezes tolt átadás. A labda a váll előtt tartva, mögötte az átadást végző kéz (csuklóban visszafeszítve) és annak a könyöke, valamivel a törzs vonala mögött. A támaszkéz belülről, a mellkas felől segíti a labdatartást. Kilépés támadóállásba, törzs egyenes helyzetben, a két könyök erőteljes kinyújtása kezdi az átadást. A mozdulattal a kar a talajjal párhuzamosan halad előre, a támaszkéz kíséri a mozgást. A karok az átadás irányába mutatnak. A törzs nem fordulhat el, mert magával rántja a karokat és pontatlan lesz az átadás. Ez az átadás ellentétes (kereszt kilépés) lábbal is elvégezhető.

Átadási gyakorlatok évfolyamok szerint

• 5-6. évfolyam: Kétkezes mellső-, felső-, egykezes felsőátadás helyben- és mozgás közben, pattintva is.
• 7-8. évfolyam: Átadás különböző irányba és távolságra, mozgás közben, kétkezes mellső átadással, pattintva is. Bejátszás befutó társnak egy védővel. Hármas-nyolcas mögéfutással.
• 9-12. évfolyam: Összetettebb átadások. Fokozódó lendületben, magasságban, távolságban, csökkenő hibaszázalékkal végrehajtott technikai elemek. Az átadó indulócselt, dobócselt, átadási cselt hajthat végre az átadás előtt.

Képességfejlesztő gyakorlatok és játékok

Számos gyakorlat és játék létezik a kosárlabda alapelemeinek elsajátítására és a játékosok képességeinek fejlesztésére.

Gyakorlatok labdával és labda nélkül

• Átadások hármasával egymással szemben. A labdás oldalon két tanuló egymás mögött, átadás a szemben lévő társnak, majd átfutás a labdát átvevő mögé.
• Átadások hármasával egymással szemben. A labdás oldalon két tanuló egymás mögött, átadás a szemben lévő társnak, majd átfutás a labdát átvevő elé. Érkezés védekező alapállásba.
• Egy pár egyik tagja labdavezetéssel elindul az oldalvonal felé, akit a labda nélküli társa a távolságot és a labda vonalát tartva kísér. A labdás megállás után átadja a labdát a pár másik tagjának, aki folytatja a labdavezetést az oldalvonal felé. Az előző gyakorlatok elvégezhetők segítő, követő védőkkel is.
• Hármas lefutás (két szélső és a középső sáv elfoglalásával), kosárra dobás öt átadásból. Hármas lefutás (két szélső és a középső sáv elfoglalásával), kosárra dobás négy átadásból. Hármas nyolcas. Az előző gyakorlatok elvégezhetők segítő, követő védőkkel is.

Játékos feladatok és szabályjátékok

• Labdaátadós játék: Csoportokat alakítunk, majd a csoporton belül kiválasztjuk a kezdő adogatót. A többieket az adogatóval szemben egy sorba állítjuk. Mindenkinek van egy-egy labda. Az adogató az első játékosnak passzol, aki azután a labda nélkülinek adja vissza, és így tovább a sor végéig. Az adogató oldalazó mozgással halad az átadások irányába, hogy mindig szemben legyen a labdával. Amikor már nem tud kinek passzolni, beáll a sor elejére.
• Cica játék: A cicát kijelöljük. A többiek nagy körbe állnak. A cica bemegy a körbe. Mindig át kell dobni a labdát a körön, a szomszédnak nem lehet passzolni! Akinek a dobott labdáját elkapja a cica, azzal helyet cserélnek.
• Passzolós játék: Két csapatot alakítunk, valamilyen megkülönböztető jelzéssel. A cél, hogy minél több átadást hajtsanak végre. Ebben a másik csapat játékosai megakadályozhatják őket, de szabálytalankodniuk nem szabad. Mindenkinek csak a saját emberén szabad védekeznie. A labdaátvétel a már tanult egy- és kétütemű megállással lehetséges. Ha egy csapat megszerzi a labdát, akkor a pontjai lenullázódnak és a másik csapat kezd el pontokat gyűjteni.
• Zsámoly kosárlabda: A kosárlabda szabályainak megfelelő könnyített játék, ahol nem a kosárba, hanem a zsámolyba kell a labdát bedobni, úgy hogy a legfelső az alsó részével felfelé legyen fektetve. Ez lesz a cél. A védőknek meg kell akadályozniuk, hogy a támadók betehessék a labdát a zsámolyba, vagy ne fussanak neki.
• Vadászlabda: Két csapat küzd egymás ellen, akik közül az egyik a vadász, a másik a menekülő szerepét tölti be. A vadászoknak labdavezetés nélküli haladással, a labdát egymásnak adogatva, de leütés nélkül ki kell ejteniük a menekülőket. Kiejteni úgy tudják, ha a labdát hozzáérintik a menekülőkhöz. A futás labdával tilos! A tanulók kreativitását is fejleszti, ha felismerik a támadás és a védekezés taktikáját.
• Hármas vadászlabda: A játék szabályai megegyeznek a vadászlabdáéval, azonban itt hármas csoportokat alakítunk és csak két vadász és egy menekülő van egy csoporton belül.

A profi kosárlabda és a légiósok szerepe

Kényes kérdés, sokszor szül parázs vitákat, vajon sok vagy netán kevés légiós kosárlabdázó szerepel bajnokságainkban. Pro és kontra lehet érveket sorakoztatni mindkét álláspont mellett, de vajon máshol ez hogyan működik? A két legfontosabb és az ULEB fennhatósága alatt futó európai kupában (Euroliga és EuroCup) nincs szabályozás ilyen téren, teljes a liberalizáció, az egyes klubcsapatok akkor is (kontinenstől és nemzettől függetlenül) korlátlan számban nevezhetnek külföldi játékosokat a két sorozatba, ha ezt honi szövetségük vagy ligájuk nem engedélyezi, illetve számszerűleg korlátozza.

Szintén kényes kérdés, miként viszonyulnak az egyes európai sportszervezetek, ligák és szövetségek az Európai Unió egyik legfontosabb alapelvéhez, amely az uniós munkavállalók, azaz esetünkben a sportolók szabad munkavállalását biztosítja, és kimondja: a másik európai uniós országból érkező munkavállalónak, legyen az akár sportoló (kosárlabdázó), joga van az adott ország állampolgáraival megegyező bánásmódban részesülni az álláshoz jutás, a munkafeltételek és minden egyéb szociális- és adókedvezmény tekintetében. Leegyszerűsítve, az uniós állampolgársággal bíró kosárlabdázók munkavállalását, szerződéshez jutását az EU területén nem lehet korlátozni. Az alábbiakban pedig ugyan a teljesség igénye nélkül, de széles európai spektrumban igyekszünk bemutatni, hogy a különböző országok és ligák miként kezelik ezt a kérdést.

tags: #indulo #jatekos #kosarban

Népszerű bejegyzések:

• A megyei válogatottak útja a döntőig
• Olcsó FIFA 19 játékosok
• Részletes áttekintés a svájci-magyar rangadókról
• Chelsea és Manchester City rangadók
• BSE csarnokának emlékei