Az iskolaváltás folyamata és az oktatás minőségének kérdései
Bármilyen esetben megszülethet a döntés, hogy át szeretnétek iratkozni egyik köznevelési intézményből, a másikba. Ez lehet azért, mert nem érzitek jól magatokat az adott helyen, de akár költözés miatt is, hogy így sokkal messzebb laktok majd a régi sulitoktól. A két iskola közötti átvételnek viszont van egy hosszadalmas folyamata.
Középiskolai beiratkozás és az átvétel lépései
A diákok átiratkozása, vagyis az iskolaváltás folyamata több lépésből áll, és körültekintést igényel. Az év folyamán bármikor kérvényezhető, de a legegyszerűbb, ha a tanítási év végén történik, mivel ekkorra már a jegyek véglegesítése megtörtént.
Előzetes egyeztetés az új iskolával
Az első és legfontosabb lépés, hogy találjatok egy olyan iskolát, ahol az adott évfolyamban éppen van szabad hely. Ha ez megvan, akkor írásban kell jelezni a szándékotokat a felvételre. Kiskorú diákok esetében a szülők intézik ezeket a lépéseket.
Felvételi eljárás az új intézményben
Az írásos jelentkezés után az intézmény általában egyedi felvételi eljárás keretében dönt a diák felvételéről. Ez az eljárás intézményenként eltérő lehet: van, ahol motivációs levél írása szükséges, máshol a korábbi eredmények bemutatása a döntő, vagy egy külön erre az esetre készített felmérést/szóbeli beszélgetést tartanak. Ha sikeres volt a felvételi, akkor a befogadó intézmény kiállít egy befogadó nyilatkozatot.
Kiiratkozás a jelenlegi intézményből
A befogadó nyilatkozat birtokában lehet elindítani a jelenlegi intézményben a kiiratkozás folyamatát. Adott esetben az iskolai laptopokat vissza kell szolgáltatni.
Az iskola megújulása és a társadalmi szerep
Az iskola megújulásának egyik fontos tényezője, hogy odafigyeljen arra, miként látják működését, az általa közvetített értékeket, tartalmakat a társadalom életében meghatározó szerepet játszó személyek, a mérvadó értelmiségiek, közéleti emberek, tudósok, írók. Az alábbiakban közreadott interjúval sorozatot kezd folyóiratunk, amelyben olyan emberekkel beszélgetünk az iskola, a közoktatás állapotáról, társadalomban betöltött funkciójáról, akik helyzetükből adódóan képesek kívülről szemlélni ezt a világot.
Interjú Nehéz-Posony Istvánnal
Szakmájukban kimagasló eredményeket elért személyiségeket keresünk fel, hogy megtudjuk, miként tekintenek vissza pályaválasztásukat meghatározó tanulóéveikre, egykori iskoláikra, tanáraikra. A sorozat első interjúalanya az ismert ügyvéd és publicista, Nehéz-Posony István.
„Az iskolai évek természetesen mindenki pályafutásában, így az én életemben is meghatározóak. Szerencsém volt nagyon kitűnő iskolába járni. Az általános iskola a Pannónia utcai általános iskola volt, igen jó tanárok dolgoztak benne. Főképpen a magyartanáromra emlékszem szívesen, pedig nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Időnként bizony nagyon szigorú volt, és érzésem szerint alulértékelte a teljesítményemet. Ez, úgy látszik, kellett, mert aztán mire hetedikes-nyolcadikos lettem, s főleg a későbbi iskolai élmények hatására valósággal amatőr nyelvésszé váltam. Középiskolába a nevezetes Bolyai Gimnáziumba jártam, ahol olyan tanáregyéniségek tanítottak, mint például a legendásan megénekelt Bada tanár úr, de igen jeles személyiség volt a történelemtanárunk és a latintanárunk is, aki egyben az iskola igazgatója volt. Emellett nagyon jeles személyek is végeztek a Bolyaiban, kortársaim közül például Farkasházy Tivadar, Kern András, Vincze Mátyás.”
„Tudni kell, hogy a hatvanas években a Bolyai Gimnáziumban többnyire olyan tanárok tanítottak, akik büntetésből kerültek oda. Ez az iskola Lipótváros és Angyalföld határán, a Dózsa György út és a Váci út kereszteződése közelében található, tehát külvárosi iskolának számított. Azokat a híresebb, jobb iskolákban tanító pedagógusokat helyezték ide, akik vagy 1956-ban csináltak valamit - mint a másik magyartanárunk, Vászolyi Erik vagy valami más baj volt velük. Ettől ők még zseniális emberek voltak, és így az a szerencse ért minket, hogy nagyon komoly tanerők tudását vehettük át. Tulajdonképpen nyelvészet iránti érdeklődésemet is részben a latinnak, részben pedig Vászolyi Erik magyartanárunknak köszönhetem. Vászolyi Erikről idekívánkozik még egy mondat. Akadémiai ösztöndíjjal járt kint Zürjénföldön, három hónapos ösztöndíjat kapott, de ennyi idő nem volt elég neki, és üres zsebbel még tíz hónapig kóborolt mezítláb Szibériában; összegyűjtött egy hihetetlenül értékes nyelvészeti és néprajzi anyagot, amelyből mindössze egy 16 oldalas kis füzetecske jelent meg Zürjén népmesék címmel a hatvanas években - ez az anyag bizonyára azóta is ott porosodik valahol az Akadémia fiókjaiban. Senki nem nyúlt hozzá, legalábbis nem tudok róla. Szerintem a magyar nyelvészek sorsa Reguly Antaltól kezdve mindig ugyanez volt: létrehoztak valami hihetetlenül értékeset, de annak a fele sem jelent meg.”
A tanárok hatása és a tanulói évek
„Nagyon nehéz ezt megmondani, mert én otthonról hoztam a humán érdeklődést. Apró gyerek voltam, amikor nálam jóval idősebb bátyám - aki azóta fiatalon meghalt - színésznek készülődött, így otthon állandóan verseket mondtak. Hatéves koromban rengeteg verset tudtam Petőfitől Vörösmartyn át a modern költőkig. Ráadásul a bátyám nemcsak versekkel, hanem zenével meg operával is foglalkozott. Egy időben magam is énekeltem az Operaház gyermekkórusában. Kritikus voltam, de középiskolás koromban ez abban merült ki, hogy például tüntetőleg elmondtam a történelemtanárunknak: én nem olvasok újságot, mert mindegyikben ugyanaz van. Nem lett ebből különösebb bántódásom, noha 16 éves fejjel az embernek már vannak politikai gondolatai, s ezeknek én a magam részéről hangot is adtam. Jobb volt engem békén hagyni, mert nagyon erőszakos is tudtam lenni, hogyha arra került a sor.”
„Mindkettő miatt, ugyanis rendszerint együtt járnak. Ez nyilvánvaló volt. Sugárzott belőlük a tudás. Emlékszem, mindegyikük súlyt helyezett arra, hogy helyesen fogalmazzon, és amit mond, az nyelvtanilag hibátlan és szép stílusú legyen. Természetesen mi is, mint minden más középiskolás társaság, kifiguráztuk a tanárainkat a hátuk mögött, utánozni próbáltuk őket, és ebben humort fedeztünk fel. Némelyikük raccsolt, selypített, vagy megállt mondat közben: ilyenek, persze, vannak.”
A tanulás és a szabadidő egyensúlya
„Maradt időnk felkészülni. Ránk még nem nehezedett akkora teher, mint a mai gyerekekre. Szombaton is volt oktatás, tehát kevesebb óra jutott egy napra. Általában öt óránk volt naponta, ezután volt, aki nyelvórákra járt; én például zongorázni tanultam, majd német nyelvet, mert az iskolában az orosz volt kötelező. Ez egyébként nem lett volna baj, két okból sem: ha nem csak ez az egy nyelv lett volna, és ha komolyan vette volna bárki is, mert az orosztanulás vicc volt. A mai napig sem tudok oroszul, pedig tizenkét éven át tanultam. Persze, ha meglátok egy orosz szöveget, azt nagyjából ma is megértem. Ez valószínűleg nyelvészeti érdeklődésem miatt van.”
A nyelvészet és a jogi pálya
„Apámnak hatalmas könyvtára volt, és abban rengeteg nyelvészeti munkát találtam. Legfőképpen az etimológia érdekelt. Ha egy szó eredete nem nyilvánvaló, előveszem az etimológiai nagyszótárt (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955 - B. P.), és megnézem. De szeretem az összehasonlító nyelvészetet is. Van egy kedvenc könyvem, Mario Pei Szabálytalan nyelvtörténet (Gondolat Kiadó, Budapest, 1966 - B. P.) című műve. Ronggyá olvastam. A mi családunkban ez szinte magától értetődő volt, apám nagyon jeles, híres ügyvédként dolgozott. Őszintén szólva, egy darabig filmrendező akartam lenni, de mire leérettségiztem, már meg sem fordult a fejemben, hogy máshova jelentkezzem, mint a jogi karra. Először nem vettek föl, bár nagyon jó felvételi vizsgát tettem, de osztályidegen voltam. Viszont apám egykori kollégája az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, és ő át tudott szólni az egyetemre, hogy talán mégis tegyenek kivételt a válogatás során. Így rögtön fölvettek, még katonának sem kellett mennem előtte, a szolgálatot későbbre halasztották.”
„Nagyon rossz egyetemista voltam. Nem jártam előadásokra, az első időszaktól eltekintve teljesen elhanyagoltam a tanulmányaimat. Valóban, a történeti tárgyak iránt volt bennem érdeklődés; az egyetemes és a magyar jogtörténet elég jól is ment. Római jogból viszont a szerencsémnek köszönhettem, hogy levizsgáztam. Egy anekdotát muszáj elmondanom. Minden évfolyamon volt egy éltanuló gyerek, akitől nem lehetett olyat kérdezni, amit ne tudott volna. Az életét tette föl arra, hogy mindent az utolsó betűig tudni fog. Épp egy ilyennel együtt vizsgáztam, és Móra professzor meg akarta fogni ezt az éltanulót. A szigorlaton egy olyan szerződésfajtára kérdezett, amelyik nem a második félévben került szóba, amikor a szerződéseket tanultuk, hanem az elsőben, a perjog idején. A fiú nem tudta. A professzor odafordult hozzám: „Na, te link, ha megmondod, akkor nem is kérdezek mást, kapsz egy ötöst.” Gondoltam, próba, szerencse, bemondtam, hogy litis contestatio, tehát a felek perbe bocsátkozása. Ez voltaképp egy szerződés, amelyben a felek megállapodnak, hogy elviszik az ügyüket a bíró elé. És tényleg ez volt a helyes válasz. Móra professzor korrekt volt, megadta az ötöst. Azért mondta nekem, hogy „te link”, mert az egyetemi lapok tréfás kiadványába azt írtam egyszer, hogy „Hallgassatok a szóra, ma előad a Móra”. Volt egy ilyen hirdetés akkoriban, hogy „Hallgasson a szóra, mosás előtt Flóra”, ezt fordítottam ki Mórára; attól kezdve mindig, valahányszor előadást tartott, keresett, hogy: „Nepos! Hol a Nepos?”. Sosem voltam ott az előadásain. Könyvből tanultam meg valamennyire a római jogot.”
Az oktatás minőségének kérdései
„Biztos, hogy középiskolában a legnehezebb, ugyanis a közoktatás és a felsőoktatás között van egy alapvető különbség: a közoktatásnak általános műveltséget kell adnia, ami az én elgondolásom szerint azt jelenti, hogy mindenből az alapokat. A felsőoktatás pedig kényelmesen megmaradhat a saját szűkebb szakmájában. Feltétlenül. Az egyetemi oktatónak joga van a kifejezett szakbarbársághoz - tehát aki mondjuk polgári eljárásjogot tanít, annak legfeljebb a polgári jogban vagy az anyagi jogban kell még valamennyire jártasnak lennie, viszont megengedheti magának, hogy például a büntetőjoghoz vagy a munkajoghoz ne értsen semmit. Ezzel szemben az általános és a középiskolai tanárnak szerintem még arra is készen kell állnia, hogyha a kollégája megbetegszik, akkor helyette tartsa meg a matematika- vagy fizikaórát. Aki nem szaktanár, nyilván nem fog az anyagban továbblépni, de hát arra azért késznek kell lennie, hogy színvonalasan tudjon helyettesíteni. A saját életemben legalábbis ezt tapasztaltam. A gyerekeim életében már kevésbé. Az a generáció, amelyik most harminc körül van, éppen a rendszerváltás környékén volt középiskolás. Szerintem akkor már évek óta elbizonytalanodás volt észlelhető a középiskolai oktatásban.”
A latin nyelv szerepe az oktatásban
„Mi a véleménye a latin nyelv tanulásáról? Hogyne. A latin nem csupán a nyelvet közvetíti, hanem az egész római kultúrát. Úgy látom, Európa ma is a Római Birodalomra, illetve a germán birodalomra épül. Ugyanazok az együttműködési formák és ugyanazok az ellentétek jellemzik a mai Európát, mint mondjuk az Augustus császár uralkodásával kezdődő időszakot. Ekkor már a germánok veszélyt is jelentettek a rómaiakra, de érdekes módon ötszáz éven keresztül hol csatáztak, hol megegyeztek, vagy átengedtek bizonyos területeket. A mai Európában is alapvető a latin népek és a germán népek együttműködése és néha súrlódása. Ugyanaz folyik ma is, ami az ókori Róma idején folyt. Persze jelentősen befolyásolta a helyzetet - de ez már a Római Birodalomban is így volt - a kereszténység. Először üldözték, majd kötelezővé tették, és így tovább.”
A történelemtanítás reformja
„Igen, mégpedig olyan történelemoktatást látnék szívesen, amilyen az én időmben ugyan nem volt divat, de úgy tudom, ma már egyre elterjedtebb, vagyis amelyik horizontális áttekintést is ad. Mi még úgy tanultuk, hogy végigmentünk a magyar történelmen, és csak nagyon érintőlegesen esett szó az egyidejű nemzetközi történésekről. Olyan történelemtanítást látnék szívesen, amely a folyamatokra, nem pedig puszta tényekre épít. Tehát miközben megtanuljuk, hogy 1241-ben jöttek be a tatárok, azt is meg kellene tanulni, hogy miért jöttek be, honnan jöttek be, mit akartak elérni. Ez a mi időnkben valahogy nem volt eléggé átlátható. Ezenkívül a történelemoktatásból azt hiányoltam - még a gyerekeim oktatásából is, és tőlem telhetőleg igyekeztem is pótolni -, hogy a társadalmi fejlődést nem követte nyomon. Tehát amikor arról esik szó, hogy Szent István megalkotta a megyerendszert, akkor meg kellene tanítani, hogy milyen társadalmat akart ezáltal elérni, s hogy a közigazgatást milyen társadalmi célok érdekében fejlesztette így. A klasszikus marxista felfogás, amely szerint a középkor a feudalizmus és a jobbágyság kora, és ott voltak még a hűbéresek, kevés. Semmit nem tudtunk például a városiasodásról mint szociológiai folyamatról. Pedig ez szerintem a történelem meghatározó folyamata. Nem tudtuk, mi a különbség a mezőváros és a szabad királyi város között. Ezt később az egyetemen ugyan valamelyest megtanultuk, de szerintem ezt már a közoktatás szintjén is - természetesen nem nagy mélységekre gondolok - tanítani kellene.”
A memoriter és a képességfejlesztés
„Vitatott kérdés, szükség van-e verstanulásra. Kevesebb memoriter kellene, mint amennyit akár jelenleg is tanítanak. A képességeket kellene kialakítani, és a kíváncsiságot felébreszteni, aztán pedig olvasson mindenki, amit akar, amihez vonzódik. Többször előfordul, hogy a diák egy mű elolvasása helyett megnézi az abból készült filmet. Vannak olyan irodalmi művek, melyek vaskos köteteit hihetetlen erőfeszítés végigolvasni. Ezzel szemben könnyed szórakozás formájában magamhoz vehetem ugyanazt a művet, ha megnézem a belőle készült filmet. Vannak olyan filmváltozatok, melyeket könnyű szívvel merek ajánlani, például A nyomorultak, melyben Jean Gabin színészi alakítása hozzá is tesz az élményhez.”
Beszédművelés és gondolkodás
„A fegyelmezett gondolkodás ismérve a fegyelmezett stílus. Tanult-e beszédművelést vagy retorikát? Beszédművelést, illetve szónoklattant lehetett volna tanulni az egyetemen, de nem volt kötelező tantárgy. A sors fintora, hogy ezt a speciális kollégiumot olyan oktató tartotta, aki erősen raccsolt. Akkor azt mondtam, hogy raccsoló embertől nem vagyok hajlandó retorikát tanulni. Pedig biztos, hogy ettől függetlenül taníthatott volna jó dolgokat. Latintanulmányaim során tanultam néhány retorikai alapelvet, ezeket a későbbiekben hasznosítani tudtam. A római társadalomban nagy szerepe volt a retorikának. Nem csupán a szenátusban, amikor valaki fölállt, és tógáját a karjára vetve szónokolni kezdett, mint például Cicero. Híres beszédének az elejét ma is el tudnám mondani. Ha arra gondolunk, hogy a római társadalmi élet az agorán zajlott, a piactéren, középületek között, s hogy nem volt közvetítő eszköz, nem volt mikrofon, akkor belátható, hogy ott bizony tudni kellett élőben, szabadon beszélni. A latinoktatásból is kiderül, hogy a rhétori mesterség komoly foglalkozás volt, hosszú évekig oktatták.”
„Egyébként nem minden ügyvéd szeret látványos beszédet mondani, én magam sem. Jobban kedvelem a kimért tárgyszerűséget, hiszen tudom, hogy akihez szólok, a bíró, éppúgy tudja, mint én, hogy a látványos vagy hangzatos elemek nem hordoznak tartalmat. A perbeszédben tehát a retorikának sokkal kisebb szerepet szánok. Ugyanakkor, ha már beszédművelésről és a stílus, illetve a gondolkodás fegyelméről is szó esik, elmondanék még valamit. Nemcsak a fiatal, hanem az idősebb korosztálynál is tapasztalom, hogy rendszertelen a gondolkodásuk. Tehát egy mondat megkezdésekor nem tudják, mire akarnak kilyukadni. Ezért aztán még művelt emberektől is igen gyakran hallom, hogy nem egyeztetik az alanyt az állítmánnyal. A gondolkodás rendszertelenségét tükrözi ez a jelenség. Közvetlen módszerekkel nem, tehát az elvek, amelyeket az imént megfogalmaztam, nem hangzottak el. De azért a magyartanárunk, a latintanárunk, a történelemtanárunk rászorított bennünket a módszeres gondolkodásra. Nem tudom, milyen pedagógiai módszer szerint jártak el, de ha - mondjuk történelemből vegyünk egy példát - megtanították, hogy a mohácsi vésznek mennyiben volt következménye Budavár elfoglalása, akkor nem érték be ennyivel, hanem továbbmentek Buda visszafoglalásáig és a török uralom megszűnéséig. Különösen a humán tárgyakból: elő kellett adni azt, amit az ember tudott. Ilyenkor persze nagyon sok múlik a tanár személyiségén, s hogy kedvelik-e őt a diákok vagy sem. Ha nem kedvelik, akkor a diákban természetesen drukk és ellenállás a...”
Az oktatási intézmények újranyitása és a pedagógusok biztonságérzete
A 21 Kutatóközpont és a Pedagógusok Szakszervezete által készített közös kutatásból kiderül, hogy a válaszadók leginkább azzal az állítással értettek egyet (49 százalék), hogy az oktatási intézmények akkor nyissanak ki, ha 100 ezer lakosra vetítve hetente száznál alacsonyabb a fertőzöttek száma. A „területi fertőzöttségeket (járási adatokat) figyelembe véve április 19-től fokozatosan nyissanak ki” állítással a válaszadók harmada, a „fokozatosan nyissanak ki az intézmények, április 19-én óvodák, alsó tagozat, EGYMI, május második hetében felső tagozat, gimnázium, szakképzés” opcióval pedig a pedagógusok valamivel több mint negyede (27 százalék) ért egyet.
A pedagógusok tervei és biztonságérzete
A kérdőívben arról is kérdezték a pedagógusokat, az április végi újranyitás esetén mit terveznek tenni. A kitöltők több mint fele (54 százalék) úgy nyilatkozott, bemenne a munkahelyére és megtartaná jelenléti oktatásban az óráit, foglalkozásait, ha április 19-én újranyitnának az oktatási, nevelési intézmények kapui. Az adatokból kirajzolódik továbbá, hogy a munka megtagadása nem kötött korosztályhoz: a legidősebbek 17 százaléka is fontolgatja, hogy élne ezzel az eszközzel.
Arra a kérdésre, hogy „az újranyitás esetén - 2021. április 19-ét követő időszakban - mennyire éreznéd magad biztonságban a munkád során?”, a pedagógusok 74 százaléka válaszolt úgy, hogy egyáltalán, vagy inkább nem érezné magát biztonságban. Mindössze 10 százalék mondta azt, hogy inkább vagy teljes mértékben biztonságban érezné magát jelenléti oktatásban, további 16 százalék pedig nem tudott dönteni a kérdésben. A korcsoport szerinti bontásból kiderül, hogy a 40-49 éves pedagógusok biztonságérzete a legalacsonyabb, 78 százalékuk egyáltalán nem vagy inkább nem érezné magát biztonságban a jelenléti oktatásban.
Az oltás hatása a biztonságérzetre
Az oltással kapcsolatban kiderült, hogy mind a két oltást mindössze 7 százalék kapta meg, 15 százalék április 1-3. A legtöbben (33 százalék) április elseje és harmadika között, további 20 százalék pedig egy héttel később, április 9-e és 11-e között kapta meg az első oltását. Az oltás természetesen befolyásolja a biztonságérzetet is: azon pedagógusok körében, akik már mindkét oltást megkapták, nagyobb a biztonságérzet, de még közülük is 57 százalék nem érezné magát biztonságban, ha április 19. után vissza kellene mennie az iskolába vagy óvodába. Az oltás e tekintetben is hangsúlyos tényező, hiszen azok között a pedagógusok között, akik már megkapták az első vagy mindkét oltásukat, átlagosan kisebb azon válaszadók aránya, akik inkább nem vagy egyáltalán nem érzik biztonságban a diákjaikat.
Emberkísérlet az iskolában: Élet telefon nélkül
Az iskolai előkészítés és a gyermekek érettsége
A Népszava által a Központi Statisztikai Hivataltól kikért adatok szerint jelentősen csökkent a hatévesek aránya az óvodákban 2020 után. Tavaly is tovább nőtt viszont a sajátos nevelési igényű tanulók száma: az egy évvel korábbi 102,2 ezerről 107,4 ezerre. Csak az általános iskolákban 63 ezer diák sajátos nevelési igényű, ami az általános iskolások 8,8 százalékát jelenti. Idén 4088 első osztályos gyerek évismétlő, ez a gyerekek 4,2 százaléka.
Az óvodai felkészítés szerepe
Vékony Tamásné, a Pedagógusok Szakszervezete óvodai tagozatának elnöke szerint az óvoda most is elvégzi az iskolakezdéshez szükséges fejlesztési munkát, ráadásul egyénre szabottan - nem érti, mit változtatna ezen egy külön csoport azon kívül, hogy kiszakítja a gyerekeket a korábban megszokott csoportjukból. Ráadásul a rendelet sem tartalmazza, hogy mi lenne ennek az egy évnek a szakmai tartalma. Külön csoportot csak ott kellene létrehozni, ahol eleve három vagy több csoport van, a többi óvodában egyénileg kellene biztosítani a közelebbről meghatározott iskolai előkészítő fejlesztést, ami Vékony Tamásné szerint egyrészt most is van, másrészt nem csak az utolsó évben.
„Az óvodai nevelés országos alapprogramjában jelenleg is szerepel az iskolához szükséges készségek fejlesztése. Ez nem az iskolát megelőző évben történik, hanem az óvodai nevelés teljes ideje alatt. A differenciálásnak, amit a rendelet említ, szintén meg kell valósulnia a jelenlegi szabályok szerint is, a gyerek egyéni fejlődési és érési ütemét figyelembe véve kell őt felkészítenünk az iskolára” - magyarázta a Magyar Hangnak a pedagógus. „Egy lelkiismeretes óvodapedagógus már a 4-5 éves gyereknél észreveszi, ha az iskolához szükséges képességei nem fejlődnek megfelelően, ráadásul részképességmérések voltak eddig is. Ezeket gyógypedagógusok végezték, akik kiszűrték, ha a gyerekeknek valamilyen részképessége fejlesztést igényel, és ha szükséges volt, egyéni vizsgálatra utalták ezeket a kicsiket” - sorolta Vékony Tamásné.
Az iskolaérettség és a tananyag
Szerinte annak, hogy sok gyerek nem bizonyul iskolaérettnek hatévesen, sokkal inkább az iskolához, mint az óvodához van köze: „Nem vagyok biztos abban, hogy a gyerekek többsége jó ütemben kerül iskolába, de abban sem, hogy megfelelő az első osztályos tananyagmennyiség. Szállóigének számít, hogy inkább az első osztályt ismételje a gyerek, abból nem lesz semmi hátránya. Szerintem viszont hátránya származik a gyereknek abból, ha az óvoda után amúgy is nagy változást jelentő iskolai közösség és a tanító egy év után lecserélődik” - vélekedett. Hangsúlyozta: a gyerekek megváltoztak, más az életritmusuk, a fejlődésük, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Véleménye szerint nem kerülhető meg, hogy az iskolai oktatás is változzon.
A cikkünk elején nyilatkozó óvodapedagógus szerint is változott a „gyerekanyag”. „Gyakoribbak az idegrendszeri tünetek, az éretlenség, közben viszont több tudásuk van a világról, mint a digitális kor előtti gyerekeknek. Szuper lenne erre reagálni, és egy iskola-előkészítő évben összefésülni ezt a két képességprofilt, még óvodai környezetben, de már nagyobb ismeretanyag átadásával. De mindenképpen 6-7 éves korban” - hangsúlyozta.
Hogy milyen érettséggel érkeznek a gyerekek az iskolába, azzal kapcsolatban már évekkel ezelőtt kongatták a vészharangot a szakemberek. Deák Ágnes, aki évekig vezetett egy debreceni pedagógiai szakszolgálatot, már évekkel ezelőtt arról beszélt a Magyar Hangnak: gyakran tapasztalják, hogy az 5-6 éves gyermekek nincsenek a birtokában azoknak a képességek, amelyek az iskolakezdéshez kellenének. Figyelemzavarral küzdenek, mozgásfejlődésük is elmarad az elvárhatótól. „Rengeteg ingernek vannak kitéve, miközben nincs biztonság, napirend az életükben, ami ahhoz kellene, hogy nyugodtak, kiegyensúlyozottak legyenek, és tudjanak koncentrálni. Ezért nem képesek sokan még egy mesét sem végighallgatni. A digitális eszközök használata pedig nem alakítja ki azokat a reflexeket, amelyek az írás elsajátításához kellenének, mint a ceruzafogás vagy a fej-nyak kontroll. Az iskolába menő gyerekek 90 százalékánál szenzoros tornára lenne szükség” - mondta az okokról a szakember. Ennek fényében nem meglepő, hogy az ő szakszolgálatuk is csak az iskolaérettségi vizsgálatok töredékében döntött úgy, hogy az érintett gyermek ne maradjon még egy évet óvodában, hanem hatévesen kezdje az iskolát. Ők persze csak azokkal a gyerekekkel találkoztak, akiknek a szülei kérték a vizsgálatot.
Innovációk és események az oktatásban
A Vivaco Kft. 2010. május 20-án „Innovatív Épületgépészeti Csőrendszerek Alkalmazása és Szerelése" címen országos szakmai versenyt rendezett végzős középiskolások számára, melyre az egész ország területéről érkeztek a győztes szerelőpárok, akik előzőleg már összemérték tudásukat az iskolai fordulókon. A viadal két részből állt. A gyakorlati részben a tanulók kézügyességükről, gyorsaságukról, szakmai tudásukról és a szerelőtárssal való összedolgozás képességéről tettek tanúbizonyságot. „Víz alatt" szereltek Valsir falsík mögötti WC-tartályt, szétszedve apró darabjaira, majd ismét működőképpé alakítva azt. Keresztmetszet-szűkülés nélküli Pexal Easy idomok és Valsir többrétegű cső segítségével osztó-gyűjtő bekötése is a feladatok közé tartozott. Az egész nap jó hangulatban, és az egészséges versenyszellem jegyében telt. Fiatal kollégáink pedig értékes ajándékokkal, de ami talán fontosabb, szakmai ismeretekkel gyarapodva térhettek haza.
Az Oktatási Hivatal Mesterséges intelligencia-alapú digitális pedagógiai asszisztens fejlesztését kezdte meg. A Tekla névre keresztelt, innovatív oktatási-informatikai rendszer célja, hogy segítse a pedagógusok munkáját, a diákoknak pedig személyre szabott módszertani támogatással tegye interaktív élménnyé a tanulást. Az eszközt 2026 májusától a tervek szerint közel ezer tanár és kétezer tanuló tesztelheti, októbertől pedig több tízezer pedagógus és mintegy négyszázezer felső tagozatos diák kezdheti el majd használni.
140 427-en jelentkeztek a 2026 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre, az elmúlt több mint tíz évben az idei a legmagasabb jelentkezői szám. Kezdődik a digitális országos kompetenciamérés 2026. március 23. és május 29. között bonyolítják le a 2025/2026-os tanévi digitális országos kompetenciamérést. Idén 3131 iskola tervezetten több mint 600 ezer tanulója vesz részt a felmérésben, amelynek célja a tanulók képességeinek, készségeinek minél pontosabb feltérképezése és az intézmények teljesítményének nyomon követése.
2026. április 21-én - „Adjunk értéket a tanulásnak!” címmel - a tanulási eredmények mérés-értékelésére fókuszáló tapasztalatmegosztó konferenciát rendez az Oktatási Hivatal. A rendezvényen a köznevelésben, a szakképzésben és a felsőoktatásban tevékenykedő tanárok és oktatási szakemberek számolnak be a tanulásieredmény-alapú (TEA) szemlélet alkalmazásáról mindennapi munkájuk során. A szakmai nap az Oktatási Hivatalban működő EKKR Nemzeti Koordinációs Pont 101164530 - EQF-NCP 2024-26 HU projektjében valósul meg.
2026. március 2-19. között bonyolítják le a középiskolai felvételi eljárás szóbeli és egyéb alkalmassági vizsgáit. Az idei tanévben országosan 371 intézményben mintegy 1400 tanulmányi területen szerveznek szóbeli megmérettetéseket. Megjelent az Új Köznevelés 2026-os első száma, a digitális biztonság és a médiaértés áll a friss lapszám fókuszában. Megjelent a 2027. évi pedagógusminősítési eljárásokba való bekerülésről szóló miniszteri döntés. Megkezdődhet a 2027. évi pedagógusminősítési eljárásokra való jelentkezés, melynek feltételei, a jelentkeztetéshez szükséges dokumentumok és információk elérhetővé váltak a honlapon.
2026. március 25. és 27. között módosíthatók a középiskolai felvételi jelentkezések. A középfokú felvételi eljárásban 2026. március 25. és 27. között módosíthatók a felvételi rendszerben korábban jelzett továbbtanulási tervek. Országszerte kezdődnek a Tavaszi Pedagógiai Napok. Az Oktatási Hivatal Pedagógiai Oktatási Központjai (POK) a korábbi évekhez hasonlóan 2026-ban is megrendezik a Tavaszi Pedagógiai Napokat. A hagyományosan gazdag és színes programokra idén március 2. és április 24. között kerül sor.
A diákolimpia döntőjében szerepelt dunaújvárosi csapat ott is igyekezett derekasan helytállni. A 2025/2026-os tanévben országosan 297 csapat (118 fiú és 179 lány) nevezett be a V-VI. korcsoport küzdelmeire, ami az előző évhez képest növekedést jelent. A diákolimpiai döntőt Kaposvárott rendezték meg, ahol 16 csapat mérte össze tudását, 8 fiú és 8 lány részvételével. A versenyen tizenhat különböző iskola képviseltette magát, az ország 11 vármegyéjéből és a fővárosból érkeztek a résztvevők. Közöttük volt a Dunaújvárosi Egyetem Bánki Donát Technikum együttese is, az együttes a szentendrei elődöntőt megnyerve jutott be a fináléba. A korcsoportban a dunaújvárosi Bánki képviselte Fejért a diákolimpia fináléjában. Szokás szerint, a döntő résztvevőit két négyes csoportba osztották be, a dunaújvárosi röplabda együttes nem volt szerencsés, mert a nehezebb ágra került. A küzdelmes és kiélezett csoportmeccseken igyekeztek helytállni a bánkisok, végül három vereséggel az utolsó helyen zártak. Így a keresztjáték során a nyolcadik helyért léphettek pályára. Itt nagy csatában, 3-2-re kikaptak a kazincbarcikai együttestől, így a nyolcadik helyen zárták az országos döntőt. A DUE Bánki Donát Technikum csapatának tagjai voltak: Asztalos Bendegúz Patrik, Farkas Áron, Gábor Milán, Ilyés Roland, Lampert Ádám, Németh Zoltán, Pász Olivér, Trenka Péter László.
tags: #iskolak #kozotti #donto
