A Jégkorong Himnuszbotrány és a Nemzeti Identitás Feszültségei a Sportban

A sportesemények régóta túlmutatnak puszta versenyjellegükön, és gyakran válnak a nemzeti identitás, a regionális feszültségek és a politikai diskurzusok kivetítőjévé. Különösen igaz ez a Közép-Kelet-Európai régióra, ahol a történelem során a sport a kollektív identitásképzetek erősítésében és a másokkal szembeni fölény kifejezésében is fontos szerepet játszott. Jelen cikkünk a 2011-es csíkszeredai Challenge Cup kapcsán kirobbant himnuszbotrányt tárgyalja, mely éles rálátást enged a romániai magyarok és a román állam közötti identitásbeli feszültségekre, valamint összehasonlító jelleggel bemutatja a román-magyar futballmérkőzések médiabeli visszhangjának jellegzetességeit is.

A Csíkszeredai Események Kronológiája

A csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpálya adott otthont 2011. december 14-17. között a Lengyelország, Ukrajna, Magyarország és Románia válogatottjait fölsorakoztató Challenge Cupnak. A romániai média azonban nem a sportesemény fontossága okán, hanem a december 16-án sorra került Románia-Magyarország-mérkőzés kapcsán foglalkozott intenzíven az eseményekkel.

December 16-án, a Románia-Magyarország-jégkorongmérkőzés előtt elhangzó himnuszoknál, a román himnusz alatt a romániai válogatott játékosai némán álltak, míg a magyar himnuszt ők is a magyar válogatott tagjaival együtt énekelték. A romániai keret 26 játékosából 24 magyar nemzetiségű, egy honosított ukrán játékos és egy székelyföldi román játékos - aki szintén jól beszél magyarul. Sőt mi több, ezt követően a szurkolótábor elkezdte a székely himnuszt is elénekelni. Utána a jégen 4-1-re legyőzték a magyar válogatottat, ami 1997 óta most sikerült először.

A lavina azonnal elindult: az esti tudósítások már arról szóltak, hogy a román válogatott tagjai a román himnuszt nem, de a magyar himnuszt lelkesen énekelték. A következő napokban mind a szaksajtó, mind a mértékadónak számító román sajtó nagy teret szentelt a himnuszbotránynak, kitérve egy korábbi incidensre is: arra, hogy az U16-os ifiválogatott-keretben három magyar nemzetiségű játékos nemzetisége miatt bántalmazta román társát - méghozzá december 1-jén.

December 18-án a Román Jégkorongszövetség (FRH) nyilatkozatot adott ki, melyben hangsúlyozta, hogy a romániai válogatott jól játszott ezen a nemzetközi tornán, és semmi ok nincs a játékosok megdorgálására. A nyilatkozat után Tánczos Barna, a szövetség elnöke is kritikák össztüzébe került, és megkérdőjeleződött a jégkorongszövetség működése.

December 21-én Becze Tihamér jégkorongozó a Népszabadságnak nyilatkozott, ami újabb vehemens reakciókat váltott ki a román médiában. December 22-én pedig attól volt hangos a román sajtó, hogy a Székely Nemzeti Tanács kitüntette a himnuszt éneklő székely játékosokat. Valójában az történt, hogy a Gyergyócsomafalvi Székely Tanács felterjesztette a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díjára a himnuszt eléneklő székely jégkorongozókat.

Január 4-én a Spiegel On-line is foglalkozott az üggyel, erre mind a román, mind a romániai magyar hírportálok reagáltak, más-más megközelítésben. Ezek voltak a fontosabb momentumai a hokimeccs kapcsán kibontakozó erőteljes médiavisszhangnak.

Állampolgári és Etnikai Identitás a Sport Kontextusában

Induljunk ki a sport - elsősorban a futball - Közép-Kelet-Európában betöltött szerepéből, hiszen az ezzel kapcsolatos megállapítások részben más sportágakra is érvényesek. A történelem során, főként a II. világháború után a sport a totalitárius rendszerek legitimációja érdekében is fölhasználható volt, hiszen a sportesemények kapcsán megnyilvánuló érzelmek spontán kifejeződése a kollektív identitásképzetek erősítésében is fontos szerepet játszott. Bár a rendszerváltások után ezt a fajta legitimációs funkcióját elvesztette, kétségtelen, hogy a sport gyakran a másokkal szembeni fölény - ritkábban egyenértékűség -, az ellenségeskedés kifejezésének táptalaja maradt.

Szintén fontos jellemzője, hogy a posztmodern társadalom „tömegembere” számára könnyen nyújtja a közösséghez való tartozás érzését/illúzióját, ennek mentén mobilizál, nemcsak a lelátókon, hanem például az interaktivitást biztosító internetes felületeken is, ahol felelősség/következmény nélkül, spontán módon megélheti/kifejezheti „hovatartozását”.

A sport ugyanakkor gyakori terepe a szimbolikus erőszak megnyilvánulásának is. Lehetőséget biztosít számos verbális akcióra, agresszióra, amely az elégedetlenségre, de akár az ellenségeskedésre is koncentrálhat. Hiszen adva van az alaphelyzet: a „mi” és „ők” dichotómiája. Jelen esetben ez nem az ellenfelet, a másik csapatot jelenti, hanem az országon belüli etnikai síkra terelt dichotómiát. Tudjuk, hogy a kultúrnemzeti fejlődés során az azonosságtudathoz gyakran szükség volt/van egy ellenségképre, amelyet valamely szomszédos nemzetben, de akár saját etnikai kisebbségében is föllelhet. Szintén gyakori jelenségnek számít a bűnbakkeresés is - igaz, ez általában elvesztett mérkőzések után jelentkezhet, ilyen értelemben érdekes, hogy egy győztes mérkőzés velejárójaként jelenik meg.

Magyarázata ez esetben az, hogy az állampolgári identitás és az etnikai identitás közötti feszültség nyilvánult meg. Azt láthatjuk, hogyan reagál a román média arra a helyzetre, amikor egy sportesemény kapcsán megtapasztalja, hogy a nemzeti válogatott mérkőzése esetében a politika által egyedüli legitimként elismert (állam) nemzeti identitás helyett az etnikai/kultúrnemzeti identitás jelentkezik, illetve érzékeli, hogy fölerősödtek a regionális és lokális identitások - és ez a jelenség a közép-kelet-európai térségben egyre hangsúlyosabb.

Az erőteljes médiafigyelemnek maga során napirendteremtő hatása is van. Tematizálódik a hovatartozás kérdése a román-magyar-székely himnusz kapcsán, a Székelyföld kérdése, amely ezáltal egy másik dimenzión (a sporton) keresztül, de a nyilvánosság homlokterébe kerül. Egy sportesemény sokkal nagyobb visszhangra számíthat, ha bármilyen botrány kapcsolódik hozzá, ilyenkor gyorsan politikai felhangokat is kaphat. A különböző politikai diskurzusok könnyen azonosulhatnak a sportesemény kapcsán artikulálódó véleményekkel, ezeket felhasználva propagálhatják saját politikai érdekeiket.

A „Hokibotrány” Mediatizálásának Szakaszai

Az esemény mediatizálásában több kommunikációs szakaszt különíthetünk el.

Himnuszéneklés, nemzetféltés

Az első hullámban - mely himnuszokat énekeltek és melyet nem a romániai válogatott tagjai - a tudósítások többsége támadó, vehemens hangnemben, provokáló címekkel írt a jégkorongmérkőzésről. Ez érvényes a sportportálokra és a mértékadó román médiumokra egyaránt. Ezeknek az írásoknak gyakori sajátossága, hogy az eredményről nem tudósítanak, kifejezetten csak a himnuszéneklésre hegyeződik ki a mondanivaló. Kivételnek számított az a Sport.ro-s rövidhír, amely azzal a címmel tudósított: „A mi magyarjaink jobbak :) Szenzációs hokigyőzelem Magyarország ellen.”

A bűnbakkeresést illusztrálja az, ahogyan megtörtént a leleplezés, mely játékosok énekelték a magyar himnuszt. Ugyancsak elítélő, negatív hangnemben számoltak be a december 1-jei U16-os incidensről is, szintén „nemzetféltő” pozícióból. A jégkorongszövetség illetékeseinek nyilatkozataiból is többnyire a fiatalokat elítélő véleményeket közölték.

A következő hullámban a Román Jégkorongszövetséget és Tánczos Barnát, a szövetség elnökét illette éles kritika, és megmaradt a negatív hangnem. Nagyon sok sajtóorgánum átvette Ilie Năstase Adevărulnak adott nyilatkozatát, amelyben vehemensen elítélte a történteket. Több tudósítás teret adott C. V. Tudor szélsőséges állásfoglalásának is. A Caţavencii.ro szatirikus lap kivételnek számított, amely üde színfoltként kikarikírozta a „botrányt”. Ugyanakkor muszáj megemlíteni Marius Cosmeanu publicisztikáját, aki a felfújt hisztériakeltés kapcsán általánosabban közelítette meg a romániai magyarok/székelyek problémáit, a politikai napirendet, valamint az erdélyi hétköznapi valóságot.

Becze Tihamér Népszabadságnak adott interjúja tovább borzolta a kedélyeket, kivétel nélkül elítélő hangnemben ismertette a román média a székely jégkorongozó nyilatkozatát, mely szerint valójában a Székelyföld és nem Románia győzte le a magyar válogatottat, hogy ő csupán a helyzet adta kényszerből tagja a román válogatottnak, és hogy nem beszél jól románul.

Az utolsó mediatizálási hullámban a román médiaorgánumok arról írtak, szintén negatív hangvételű írásokban, hogy a himnuszt éneklő székely hokisokat kitüntették. Ez esetben egyértelmű ferdítéssel találkozhatunk, a hír alapját a Gyergyócsomafalvi Székely Tanács Székelyhon.ro-n megjelenő előterjesztése képezte. És ismételten fölmerült a válogatott szankcionálásának ötlete.

Online Hozzászólások

Fontos aspektusa a médiavisszhangnak, hogy az internetes felület interaktivitást biztosított a hozzászólni vágyóknak. A népszerűbb portálokon több száz, a többi cikk után több tucat hozzászólás olvasható. Anélkül, hogy ezek elemzésére vállalkoznánk, az alkalmazott beszédmódok főbb irányvonalait megpróbáljuk fölvázolni: dominálnak az elítélő, nemzetféltő, pozitív auto- és negatív heterosztereotípiák. Sok véleményben nem a konkrét eset kapcsán, hanem általánosságban fogalmazódtak meg a kritikák, rajzolódott ki az ellenségkép. Több esetben a megjegyzés hangneme és tartalma egyaránt szélsőséges. Gyakran kemény szankciókat javasoltak a székely jégkorongozók számára, máskor általánosítva fogalmazódott meg az ellenségeskedés.

Ugyanakkor mindig akadtak olyan hozzászólók, akik a konkrét téma kapcsán megpróbálták tárgyilagosan bemutatni az eseményeket. A névhasználat alapján megállapítható, hogy magyar hozzászólók is vannak, az ő beszédmódjuk egyértelműen elkülönül, más logika mentén történik az érvelés: megjelenik a katalán párhuzam (a Barcelona játékosai a katalán zászlóval stb.), annak hangsúlyozása, hogy egy sportszerű mérkőzés során mégis legyőzték a magyar válogatottat, a székelyföldi autonómia hangsúlyozása, a romániai jégkorong színvonalának bírálatakor a székelyföldi hoki méltatása stb.

Korábbi Román-Magyar Sportesemények Médiavisszhangja

Néhány gondolat erejéig érdemes kitérnünk korábbi sportesemények sajtóvisszhangjának jellegzetességeire, hiszen ezáltal lehetőség adódik az összehasonlításra, illetve az esetleges elmozdulások megragadására. Az 1998-1999-es futball-Eb-selejtező mérkőzések, illetve a 2001-es vb-selejtezők eklatáns példái a nemzeti válogatott meccseinek mediatizálási szokásaira. A mérkőzések sajtóvisszhangját vizsgálva (az írott szaksajtóra vonatkoztatva) azt látjuk, hogy ezeket a sporteseményeket kitüntetett figyelem övezte. Mindegyik mérkőzésnek megvolt a maga formális sajtóvisszhangja, illetve a meccs körüli „informális” kísérőeseménye.

Összességében a román-magyar futballmérkőzések sajtóvisszhangja a szaklapok hasábjain elfogult, nacionalista diskurzusra koncentráló, melyet a „nemzeti hősök” és „nemzetárulók” dichotómiája, az ellenségkép, a saját dicsőség és az erőteljes politikai hangulatkeltés dominál.

Futballmeccsek és Incidensek

Az 1998. október 14-i budapesti mérkőzés előzetes sajtóvisszhangja Hagi visszavonulásáról, illetve a végre várható román győzelemről szólt, amely egy hosszas átkos sorozatot törne meg. A meccs 1-1-es döntetlenje után a román médiavisszhang a magyar szurkolók meccs alatti és utáni viselkedésére fókuszált. A szélsőséges magyar szurkolói rigmusokról és a romániai rendszámú buszok megrongálásáról szólt az írások többsége.

A soron következő, 1999. június 5-i bukaresti visszavágó központi témája Hagi erre az alkalomra történő visszatérése volt. A „nemzeti ügy” fontosságát hivatott kiemelni Adrian Păunescunak kifejezetten erre az alkalomra írt buzdító dala - melyet a szaksajtó is ismertetett -, a megszólaltatott politikusok - és nem szakemberek - véleményének ismertetése, az érzelmi töltetű írások döntő többsége. A 2-0-s győzelem után lelkes hangvételű írások magasztalták a Kárpátok Maradonáját és a román focit, mely végre megtörte a magyarok elleni hosszú átkot: győzni tudott. A meccs alatti román szélsőséges szurkolói rigmusokról és a mérkőzés utáni kolozsvári (magyar konzulátus és Mátyás-szobor) és nagyváradi (református püspökség) rongálásokról nem tudósítottak.

A vb-selejtezők kapcsán is megjelentek a jól körülhatárolható témák. A 2001. június 2-i bukaresti mérkőzést megelőző sajtóvisszhang a Bölöni László körüli vitákra összpontosított elsősorban - miért vannak magyar nyelvű jegyzetei stb. A 2-0-s győzelem után ugyanaz a lelkes hangvételű, a román futballt és a románokat dicsérő diskurzus azonosítható, mint az előző mérkőzés során. A 2001. szeptember 5-i budapesti visszavágó - mely szintén 0-2-es román győzelmet eredményezett - sajtóvisszhangjának fő topikjai a válogatott edzőjeként sikeres Hagi, mint nemzetmentő, illetve nagyon gyakori a sportújságok hasábjain a mérkőzés és a státustörvény közös tematizálása.

A magyar labdarúgó-válogatottban mostanáig szerepelt 948 játékos között huszonegy olyan futballista van, aki más ország színeiben is pályára lépett hivatalos mérkőzésen, közülük tizenhárman a magyar mellett a román csapat mezét viselték. Az egyik ilyen kiemelkedő képességű játékos az aradi születésű Auer, magyarosított nevén Avar István volt. Kora egyik legjobb csatára azért játszott "csak" kétszer a román csapatban, mert 22 évesen átköltözött Magyarországra, ahol az Újpest csapatát erősítette. Az 1944-ben magyar bajnok Nagyváradi AC csillagai közül hatan is játszottak mindkét ország válogatottjában: Bodola Gyula, Sárvári-Spielmann Ferenc, Perényi-Pecsovszki József, Kovács I. Miklós, Tóth Mátyás és Mészáros Ferenc. Az 1939-es, bukaresti 1:1 két gólszerzője, Tóth III Mátyás és Sárvári-Spielmann Ferenc egyaránt szerepelt a magyar és a román válogatottban is (Tóth úgy, hogy soha sem volt román állampolgár), egyébként meg egymás mellett játszva lettek a Nagyváradi AC-ban magyar bajnokok 1944-ben. Az 1940-es Üllői úti meccsen Sárvári még a románokat erősítette, egyébként egy korábbi magyar válogatott, Barátky Gyula oldalán, aztán decemberben már a magyarban mutatkozott be, Bodolával együtt. 1945 és 1952 között három állandó szereplője volt a magyar-román csatározásoknak, Puskás Ferenc és Bozsik József a magyar, Perényi-Pecsovszky József pedig a román oldalon.

Akkoriban a magyar válogatott sokkal erősebb volt, az 1948-as, Megyeri úti 9:0 az ő csapatuk történetének legsúlyosabb veresége. Ezért is méltó említésre, hogy 1952-ben, a Turkuban játszott olimpiai selejtezőn mekkora csatát vívott egymással a két tizenegy, a jugoszlávok elleni döntőig vezető úton a Perényivel felálló román legénység jelentette a legnehezebb akadályt. Nem volt könnyű az 1958-as győzelem sem 100 000 néző előtt Bukarestben, Vasas Mihály a beállítása után két perccel kiegyenlített, majd a hajrában Tichy Lajos lőtte a győztes találatot. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy 1972 tavaszán, a budapesti és a bukaresti döntetlen után a belgrádi harmadik találkozón, Szőke István 87. percben lőtt gólja hozta meg az Eb négyes döntőjébe jutást.

A magyar labdarúgó-válogatott története során eddig húsz alkalommal találkozott a román csapattal, tíz győzelem és öt döntetlen mellett ötször szenvedett vereséget.

Frissebb Összecsapások és Szurkolói Eszcalációk

A kilencvenes évektől a román futball játékereje felülmúlta a magyart, noha az 1998-as, budapesti Eb-selejtezőt még sikerült döntetlenre menteni Hrutka János bombagóljával. Azóta ellenben a románoknak terem több babér, sorozatban öt találkozót - beleértve a Marian Cozma emlékének szentelt legutóbbi találkozót - a sárga mezesek nyertek. 2013 tavaszán, az emlékezetes „zártkapus” mérkőzésen ellenben nagyon közel járt a magyar csapat az újabb győzelemhez, a vendégek az utolsó pillanatokban egyenlítettek. Tavaly, már ebben a selejtezősorozatban óriási csatát vívott egymással a két csapat. A találkozón debütáló Dárdai Pál irányításával a magyar együttes kiválóan helytállt, Dzsudzsák Balázs révén ki tudott egyenlíteni, sőt, győzelmi esélye is volt.

Legutóbb 1981-ben Mészöly Kálmán kapitánykodása alatt Fazekas László góljával tudott nyerni a magyar együttes, az a találkozó szintén vb-selejtező volt. Az azóta lejátszott hét találkozón két döntetlen mellett öt vereség a magyarok mérlege, s éppen az utolsó öt összecsapás az öt kudarc, ezeken a mérkőzéseken még gólt sem szereztek a magyarok. Az eddigi utolsó magyar találatot Hrutka János jegyzi, aki 1998-ban.

Órákkal a román-magyar labdarúgó vb-selejtező előtt többször is összetűzésbe keveredtek a magyar szurkolók a román csendőrséggel, illetve román szurkolókkal. A helyszíni beszámolók szerint több mint ezer magyar utazott ki Bukarestbe, sokan közülük már ittas állapotban voltak. Verekedés tört ki a magyar szurkolók szektorában a meccs előtt. A magyar drukkerek megindultak a románok irányába, a két tábor közé felállított fémkordonokat szétdobálták.

A Külügyminisztérium péntek délutáni közleményében hangsúlyozta azt is, hogy elvárják a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, hogy kísérje és védje meg a magyar szurkolókat, illetve azonosítsa be azokat, akik rendbontást vagy törvénytelenséget követnek el. „A román hatóságoktól pedig azt várjuk el, hogy törvényesen és csak azokkal szemben járjanak el, akik valóban kihágást követnek el.”

Négyszáz román huligán akart a magyar szurkolóknak leválasztott területre betörni - írta a prosport.ro. A portál szerint akkor léptek közbe a rohamrendőrök, mikor a dobálózásban a románok kövei több autóban is kárt tettek, ekkor könnygázt vetettek be ellenük. Három magyar szurkolót fejsérülések miatt, egy negyediket pedig rosszullét miatt szállítottak kórházba pénteken Bukarestben - közölte a Mediafax román hírügynökség. Az agyrázkódással diagnosztizált három szurkolót a Nemzeti Arénától vitték kórházba, a negyedik férfi viszont már a bukaresti Északi pályaudvaron rosszul lett. Oda érkezett az a vonat, amely mintegy ezer magyar szurkolót szállított Bukarestbe.

A prosport.ro öt sérültről írt, köztük egy rendőrről. A digisport.ronak nyilatkozó helyiek úgy látták, hogy nyugodtan ittak a magyarok, a problémák akkor kezdődtek, mikor megjelentek a rohamrendőrök, hogy átkísérjék őket a szurkolói zónába. A manna.ro beszámolója alapján heten is orvosi ellátásra szorultak a meccsre kiutazók közül, de ők nem összecsapások áldozatai, hanem túlzott alkoholfogyasztás miatt kellett segíteni rajtuk. A hírportál azt írta, hogy a drukkerek megrongálták a bukaresti tömegközlekedési vállalat két járművét is, és voltak, akik petárdákat dobtak ki az őket a szurkolói zónába szállító buszokból.

A román rendőrség több magyar szurkolót előállított. A prosport.ro úgy tudja, hogy az öt sérültből hármat a Pantelimon kórházba szállítottak. Az intézmény szóvivője elmondta, hogy bár voltak sérüléseik, részegség okozta elesésekből származtak. Eközben az utolsó magyar szurkolók is megérkeztek a stadion környékére. Lenyugodtak a kedélyek. A szurkolói zónát ezer rendőr őrizte, a stadionban nem lesznek visszaélések - mondta Georgian Enache, rendőrségi szóvivő. Az nb1.hu, a szurkolókkal egy vonaton utazó munkatársa azt írta, hogy a pályaudvaron történt összecsapásban nem sérült meg senki, de úgy tudja, hogy csütörtök este megkéseltek egy diósgyőri szurkolót.

Megérkezett Bukarestbe péntek délután a magyar szurkolói különvonat: a rajta utazók egy csoportja szóváltásba keveredett, majd összecsapott a román csendőrséggel. A pillanatokon belül kialakult dulakodás során a magyar szurkolók ellen gumibotokat és könnygázt vetett be a csendőrség, majd beterelte őket az odakészített buszokba. A román hírtelevíziók élő közvetítéséből az látszott, hogy Magyarország feliratú, egyforma fekete pólóba öltözött férfiak dulakodnak az őket gumibotozó román csendőrökkel. A szurkolói csoportot autóbuszokba terelték és elvitték a helyszínről. A csendőrség szóvivője szerint sikerült az agresszív szurkolókat elkülöníteniük, „akik nem fogják a stadionban látni a meccset”.

Ha nyerne a ma este nyolc órakor kezdődő mérkőzésen a magyar válogatott, azzal lépésnyire kerülne a pótselejtezőt érő második helyhez a csoportjában. Pénteken 20 órakor a magyar labdarúgó-válogatott Romániával csapott össze világbajnoki selejtezőn, és fájón sima, 3-0-s vereséget szenvedett - ezzel valószínűleg le is mondhatott a pótselejtezőről. Dzsudzsák Balázs, a magyar válogatott csapatkapitánya értékelte: „Nincs mentség, csődöt mondtunk.”

tags: #ittas #valogatott #jatekosok #a #magyar #roman

Népszerű bejegyzések:

• Focicipő útmutató
• a Real Madrid legendás kapitánya
• profi kézilabda edzésmódszerek
• A rettenthetetlen küzdelem sportja
• Információk a Kistarcsa U13 lányokról