Az első ipari forradalom: a termelés, a technológia és a társadalom alapvető átalakulása

Az ipari forradalom jelenkori felfogás szerint a gazdaságot érintő, robbanásszerű fejlődéssel járó átalakulást jelenti. Az „ipari forradalom” kifejezés a történelemben első alkalommal 1799-ben jelent meg. Először Nagy-Britanniában indult meg ez az átalakulás 1760 után, és első szakasza 1830 körül teljesedett ki. Ez a gazdasági és társadalmi átalakulások sorozata, amelyet a gépesítés, urbanizáció és technológiai fejlődés indított el, alapjaiban formálta át a világot. A 18. században Nagy-Britanniában kibontakozó folyamat világszintű hatást gyakorolt a termelésre, közlekedésre, oktatásra és jogrendre.

Miért éppen Nagy-Britanniában? A forradalom előzményei és feltételei

Európán belül miért éppen Nagy-Britanniában bontakozott ki az ipari forradalom? Ennek is több oka volt. Elsősorban arra kell felhívni a figyelmet, hogy már a 17. század végére Angliában megtörténtek azok a társadalmi-politikai átalakulások, melyek lehetővé tették egy új gazdasági rendszer létrejöttét. Megszűntek a feudális kötöttségek, megszületett a polgári állam, a szilárd alkotmányos monarchia. Kialakult a szabad verseny a gazdaságban, és a céhek helyét a manufaktúrák vették át. A bekerítések miatt földönfutóvá vált bérlők csak a városok tőkés műhelyeiben találhattak munkát.

A 18. században a módos, jobban táplált lakosság tagjai hamarabb házasodtak, több gyermeket neveltek fel és tovább éltek, mint elődeik. A század elején Anglia és Wales népessége valamivel meghaladta az 5 milliót, egész Nagy-Britanniáé pedig 8 millió körül lehetett. 1810 körül Anglia és Wales 10 165 000 lakossal rendelkezett, egész Nagy-Britannia pedig 18 millióval. A népességnövekedés miatt a lakosság már az ipar fejlődése előtt elvándorolt a falvakból, tovább növelve a városokat, egyszerre biztosítva hatalmas felvevő-piacot és munkaerőt az ipar számára. Nem feledkezhetünk meg az energiaforrások viszonylagos bőségéről, az angliai szénmezőkről és vasérc-lelőhelyekről sem.

Számos tényező együttes megléte volt szükséges a folyamat beindulásához. Hét fő tényező volt döntő: a mezőgazdasági termelékenység, a vezetői készségek, a jó közlekedési hálózat, a természeti erőforrások, a politikai stabilitás, a pénzügyi tőke és az innovációra késztető gazdasági környezet. Növekvő népesség, gazdagodó és nyitott társadalom, vallási tolerancia, növekvő városok, fejlett, piacra termelő mezőgazdaság, széles körben elterjedt kereskedelmi és pénzügyi ismeretek, a pénzügyi lehetőségekre való érzékenység és reagáló-készség, integrált pénz-piac, jó közlekedés, nyersanyagok (szén és vas) elérhetősége, új igények elterjedése, a költekezés és fogyasztás megnövekedése - mindezt megtalálhatjuk a 18. századi Észak-Franciaországban és Németalföldön is. Csakhogy mindezen gazdag régiók fejlődését a század végén súlyos politikai válságok sorozata rázta meg, forradalmak, felkelések és háborúk követték egymást. Nagy-Britannia viszont (földrajzi helyzetének köszönhetően) meg tudta őrizni az ipari és gazdasági fejlődés számára nélkülözhetetlen belső békét és nyugalmat ebben az időszakban.

Fontos megjegyezni, hogy bár Ázsiában az újkor folyamán gazdag és szilárd birodalmak épültek ki, amelyek a társadalom felett igen hatékony, állandó és központosított politikai ellenőrzést gyakoroltak, mégis Európa iparosodott. A nem európai birodalmak uralkodói éppen sikereik miatt tartották feleslegesnek a gazdaság ipari fejlesztését: hatalmas területeket egyesítettek, s jó ideig nem kellett tartaniuk külső riválisoktól. Az indiai Mogul Birodalom a termelés fejlesztésével mit sem törődve, kizárólag a parasztság kizsákmányolásának fokozására törekedett. Európában azonban állandósult az államok egymással való versengése, s az uralkodók, kormányok gyorsan felismerték a kereskedelmi, gazdasági fejlődés szükségességét. Európában jóval nagyobb volt a készség a másoktól való tanulásra, az emberi környezet racionális módosítására. Európában sokkal jobban megerősödött a magántulajdon és a magánvállalkozás. A szultán bármikor elkobozhatta leggazdagabb főtisztviselői vagyonát - Európában már a középkorban elterjedt az a meggyőződés, hogy tulajdonától egyetlen törvénytisztelő személy sem fosztható meg. Indiában a kasztrendszer merev és kegyetlen társadalmi hierarchiát kényszerített a társadalomra - s bár a születés Európában is számított, a vagyonnak és az egyéni érdemnek köszönhetően feljebb lehetett lépni a társadalmi ranglétrán.

Úttörő találmányok és ipari ágazatok

Az ipari forradalom előtt a szövőgépeket emberi erővel hajtották meg és csak kevés terméket tudtak előállítani. A nagy mennyiségű gyapjú és a gyarmatokról érkező gyapot feldolgozására már nem voltak elegendők a hagyományos eszközök. A legnagyobb piaca a textilcikkeknek volt, ebből az iparágból indult a robbanásszerű fejlődés. Találmányok sora született, hogy felgyorsítsák a munkafolyamatokat. A találmányok a textiliparban kezdtek sokasodni - mert ennek az iparágnak a termékei számíthattak leginkább az egyre növekvő piacra.

A textilipar forradalma

John Kay 1733-ban szabadalmaztatott repülő vetélője lehetővé tette a szélesebb és gyorsabb szövést. James Hargreaves „fonó jenny” nevű gépezetén, amelyet 1764-ben talált fel és 1769-ben szabadalmaztatott, egyetlen hajtókar kézi forgatásával 8 orsón lehetett fonni. Samuel Crompton pedig Hargreaves és Arkwright gépeinek elemeiből szerkesztette meg 1779 táján a finomabb fonást lehetővé tevő „öszvér” (mule) nevű gépét. Az 1790-es évekre így megoldódott a takácsok fonallal való ellátása, s felmerült az igény a szövés korszerűsítésére. Edmund Cartwright, egy nottinghami lelkész Kempelen Farkas Londonban bemutatott sakkozógépére utalva kijelentette, hogy szövőgépet sem lehet nehezebb szerkeszteni. Ekkor már külföldiek is bekapcsolódtak az újításokba. Az amerikai Eli Whitney 1794-ben szabadalmaztatott gyapottisztító gépe állítólag ötvenszeresére gyorsította fel a korábban kézzel végzett munka hatékonyságát. Amerika déli államaiból áradni kezdett a feldolgozni való gyapot Angliába. Joseph Marie Jacquard lyoni mérnök lyukkártyás vezérlésű szövőgépe (1804) már a gépzongora, a víziorgona és a lyukkártyás nyilvántartási rendszer előfutára volt. Kilyukasztott kartonlemezek továbbították az információt a szövőgépnek.

Az energiaforrások és a fémfeldolgozás új korszaka

Az ipari gépekhez szükséges energiaforrások közül először a víz hajtóerejét használták fel, s a legtöbb textilgyár a 19. század közepéig még mindig így működött. A gőz erejét már régóta ismerte az ember, de nem tudta hatékonyan használni. Az első gőzgépeket a mélyebb bányákban a víz kiszivattyúzására kezdték alkalmazni. A további növekedésnek, a termelés gyorsításának a gőzgép alkalmazása adott új lendületet. Az igazi fordulatot azonban James Watt 1769-es szabadalma hozta.

James Watt szerszámkészítő a glasgow-i egyetem gőzgép modelljének a javítása közben 1765-ben rájött, hogy egy kondenzátor beiktatásával csökkenteni lehet a gép hőveszteségét. Partnerével, Matthew Boulton birminghami vállalkozóval azt is megoldotta, hogy mindkét irányba a gőz mozgassa a dugattyút.

Watt gőzgépéhez John Wilkinson acélgyáros készített az ágyúgyártáshoz használatos fúrógépén megfelelő ipari minőségű hengereket. Ugyanakkor Wilkinson fel is használta a gőzgépet a vasolvasztáshoz: kohóiba már 1780-ban négy gőzgép fújta be a levegőt. A fémtermékek sorozatgyártását és az alkatrészek felcserélhetőségét pedig Henry Maudslay 1790-es években tökéletesített esztergapadja és mikrométere biztosította. Korábban minden gépezetet különböző méretű, egyedi alkatrészekből szereltek össze. Mostantól azonban lehetségessé vált, hogy meghibásodás esetén gyorsan kicseréljék a hibás alkatrészt. A legteljesebb sikert e téren Eli Whitney, a gyapottisztító gép amerikai feltalálója aratta. 1798-ban az amerikai Kongresszus előtt szétszerelt tíz általa gyártott muskétát, alkatrészeiket összekeverte, majd újra összerakta valamennyit. Ez akkoriban nagy szenzációnak számított.

Főbb találmányok az első ipari forradalom idején

A közlekedés forradalma

E tömegtermelés megkövetelte a közlekedés átalakítását is.

Útépítések

Mivel az utak fenntartását a 18. században vállalatokra (úgynevezett turnpike trösztökre) bízták, ezek olyan szakembereket kerestek, akik tartós útfelületeket tudnak készíteni. Az első híres útépítő „Vak” Jack Metcalf volt, aki már hat éves korában elveszítette a látását a himlő következtében, mégis kiváló útikalauz hírében állott. Egy tröszt 1765-ben bízta meg 3 mérföld út elkészítésével. Metcalf középen megemelkedő, kifelé lejtő utat készíttetett, amelynek nagy kövek képezték az alapját, középre kisebb köveket, felülre pedig kavicsokat hányatott. Élete végéig 200 mérföld ilyen utat készített el.

Thomas Telford skót kőműves nevéhez 920 mérföld út és 1000 híd építése kötődik. Ő már nagy, szögletes, egymáshoz illesztett kőtömbökkel alapozta meg az útjait. A legolcsóbb megoldást egy másik skót, John Loudon McAdam (a „makadámút” névadója!) találta meg. 1816-ban egy bristoli útfenntartó vállalat felügyelője lett, s hozzálátott az utak javításához. Az alapozást feleslegesnek tartotta, az egymást támogató, szögletes tömböket az út szélén helyezte el, s az utat köztük három-négy centis, mészkő- vagy homokkő-kavicsokkal szórta fel. A kavicsokról lehulló por mindent feltöltött, és kötőanyagként is szolgált. Így meglehetősen sima és teherbíró útfelület jött létre.

Gőzhajózás

Mivel az első gőzgépek meglehetősen súlyos szerkezetek voltak, először hajókat próbáltak hajtani velük. Az 1780-as évektől Amerikában egyesek evezőket, mások vízsugarat vagy csavart próbáltak meghajtani gőzzel. Robert Fulton, az Angliába települt amerikai feltaláló először Franciaországnak ajánlott fel egy tengeralattjárót (1800), majd hazatelepült, és 1807-ben a Hudson-folyón sikeresen útnak indította lapátkerekes gőzhajóját. Harminckét óra alatt sikerült megtenni a New York és Albany közti 240 kilométeres utat. Fulton alkalmazta először a gőzgépet a tengeri hajózásban. Gyorsan elterjedt, és a folyami hajózást is megkönnyítette. Az Atlanti-óceánon először 1819-ben kelt át 27 nap alatt egy gőzhajó, de azért az óceánokon még ötven évig a vitorlás hajók maradtak az urak. Anglia-szerte csatornák épültek, hogy biztosítsák az áruszállítást.

A vasút megjelenése

A szárazföldi szállítást sokáig lovak biztosították, az első nyilvános személyszállító lóvasút London mellett indult meg (1803). Richard Trevithick előbb közúti gőzkocsikkal próbálkozott, majd 1804-ben elkészítette a világ első vaspályán futó gőzmozdonyát. Szállításra használta, s 8-9 km/h sebességet ért el vele. Mások fogaskerekű vasúttal kísérleteztek, de csak a John Birkinshaw által feltalált sínhengerelés (1820) tette lehetővé hosszabb és erősebb sínek készítését. Stephenson gőzmozdonyával megszületett a vasút.

George Stevenson és fia, Robert 1825-ben a Stockton kikötővárost a szénmezők közelében fekvő Darlingtonnal összekötő sínpályához készítették el Locomotion nevű, 13-14 km/h sebességet elérő mozdonyukat. Miután Rocket (Rakéta) nevű mozdonyuk egy versenyen győzelmet aratott (1829), ők készíthettek mozdonyokat a Liverpool és Manchester közti, 1830-ban megnyitott vasútvonalhoz. A vaspálya és gőzmozdony egyesítésének gazdasági előnyei ekkor váltak nyilvánvalóvá. A világ első, az utasforgalmat Liverpool és Manchester között bonyolító vasútvonal megnyitása 1830-ban hatalmas lépés volt. A kortársak azt mondták, hogy a vasút egyszerre számolta fel az időt, a távolságot és a késedelmet. Néhány évtized múlva nemcsak Angliát, de Európa egyre nagyobb részét is behálózták a sínek.

Társadalmi és gazdasági változások

Az első ipari forradalom - ez nem túlzás - fenekestül forgatta fel az addigi világrendet. Az iparosodás alapjaiban változtatta meg a társadalom egészét. Nagy-Britannia ennek köszönhetően Európa vezető nagyhatalmává változott. 1780 után a brit gazdaságban radikális változásokra került sor: az éves nemzeti össztermék, amely a század első hetven évében egyenletesen növekedett, 1780 és 1801 között már nem egyenletesen nőtt, hanem egyre inkább felgyorsuló fejlődésre került sor.

Népesség és urbanizáció

A lakosság száma rohamosan nőtt Angliában. A megváltozott életkörülmények hatására a népesség növekedésnek indult. A népességfelesleg egy része a városokba költözött, tovább gerjesztve az urbanizációs folyamatot. Mások az Újvilágban kezdtek új életet. Addig nem látott méretű ipari városok születtek, megindult az urbanizáció. Manchester 1840-re a világ egyik legelső ipari városává vált.

A társadalmi szerkezet átalakulása és a munka világa

Az iparosodás a munkásosztály kialakulásához, a városiasodás felgyorsulásához és a szociális reformok megszületéséhez vezetett. Az ipar fejlődése és bővülése nagy mennyiségű munkaerő alkalmazását tette szükségessé. A gazdaság felpörgése, a gombamód szaporodó gyárak, a gőzkazánok csillapíthatatlan éhsége alapjaiban rendezte át a társadalom szerkezetét is. Nyugdíj? Társadalombiztosítás? Nyolcórás munkanap? Munkavédelem? Jogok? Nők és gyerekek álltak tömegesen munkába. A legtöbb helyen a munkásoknak (függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők voltak) szinte semmi joguk nem volt - a gyerekmunkásoknak meg még annyi sem.

Elég csak arra gondolni, hogy 1760-ban a lakosság 90%-ának esélye se volt érdemi tanulásra, jogvédelemre vagy arra, hogy megfelelő egészségügyi ellátáshoz jusson. Valóban helyes osztályról beszélni, ugyanis ebben az időben még meglehetősen szigorú, íratlan szabályok korlátozták az egyének társadalmi emelkedését. Ahogy erősödött az emberek kizsákmányolása, megjelentek a munkások érdekeit védeni hivatott szakszervezetek. Az emberi jogok terén hosszú küzdelem kezdődött. Voltak, akik politikai érdekérvényesítésre törekedtek, mint a chartizmus, amely petíció (charta) benyújtásával igyekezett munkásvédelmi törvények elfogadtatására. Mások az ideális társadalmat akartak létrehozni, például vagyoni egyenlőségre törekedtek, melyet zárt közösségben kívántak megvalósítani, de a gyakorlatban működésképtelenek voltak. Ugyanakkor a kapitalista berendezkedés is rengeteg pozitív eredményt hozott.

A technológia és a munkaerőpiac

Az első ipari forradalom kezdete előtt is igaz volt, hogy a gépek megszüntetnek klasszikus munkaköröket és ugyanakkor újakat teremtenek. A szövőgépek révén eltűntek a vargák, de megjelentek a szövőgépek üzemeltetői, a textilbolti eladók, és a varrónők és szabók is több lehetőséghez jutottak. 1811-12-ben lángolt fel a legerősebben a géprombolók fáklyája, és az ok ekkor is többes: Napóleon kontinentális blokádja, a rossz időjárás miatti drasztikus élelmiszer áremelkedések, a textilpiac pangása, a csődök együttesen rengeteg ember megélhetését tette szinte lehetetlenné.

Környezeti és mezőgazdasági hatások

A 19. század elejére a fejlődés árnyoldala is jelentkezett. Átalakult a táj, egyre szembetűnőbb lett a környezetszennyezés. Ahogy a városok túlzsúfolttá, a levegő és az utcák pedig szennyezetté váltak, az évtizedek során egyre több járvány (pl. kolera) ütötte fel a fejét. A mezőgazdaság is átalakult. Itt is megjelentek a gőzgépek, trágyázni és öntözni kezdték a földeket, elterjedt a vetésforgó. Az angol vidék látképe gyökeresen átalakult. Az iparosodás az agrárium vagy a kereskedelem fejlődésének is hatalmas lökést adott.

A történészek egy része kezdettől vitatta az elnevezés érvényességét, és arra hívta fel a figyelmet, hogy ami Angliában történt, az inkább egy hosszú távú, lassú fejlődésnek, nem revolúciónak, hanem inkább evolúciónak volt a következménye. A forradalom fogalmának azonban minden jel szerint olyan vonzereje volt a 20. században, hogy a kritikusok érvei nemigen találtak meghallgatásra. Az első ipari forradalom hosszú távon jobb hellyé változtatta a világot.

Az első ipari forradalom Magyarországon

A Magyar Királyság fejlődése később indult, főként a 19. század közepén Széchenyi István és kortársai révén. A fejlődés azonban felemás, hiszen az ország jelentős részén egyfajta posztfeudális társadalom konzerválta a korábbi állapotokat, és kevesen voltak nyitottak az újra. Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc neve fémjelzi leginkább a politikai változásokat, és Széchenyi volt az, aki leginkább hitt a modernizációban a gazdaság, tudomány, pénzvilág terén is. A kiegyezés és a modernizációs törekvések megteremtették az iparosodás alapjait.

Az ipari forradalmak sorozata

Az iparosodás négy korszakra osztható: gépesítés, technológiai érettség, automatizáció és digitalizáció. Jól olvastad, igen forradalmak, hiszen nem kevesebb, mint négy zajlott le eddig, és már az ötödik körvonalazódik. Ma éppen olyan radikális, forradalmi változások zajlanak az egész társadalom minden szintjén, a gazdaság és pénzrendszer egészében, mint az 1770-es évektől kezdve Nagy-Britanniában.

A negyedik ipari forradalom az okoseszközök és hálózatba kapcsolt rendszerek világát hozza el. A robotizáció és az automatizáció az emberi képességek határain túl is képes a hibátlan termékgyártás kivitelezésére. Mindez gyorsítja, tökéletesíti a folyamatokat és a piaci igények változásaihoz igazodva fokozódik a gyártás hatékonysága is. Rugalmasabban, gyorsabban, termelékenyebben és magasabb minőségen állíthatóak elő a különféle termékek. A fejlett online kommunikációs és technológiai fejlettséggel pedig megvalósulhat a globális, fizikai határokon átívelő termelés és olyan piacokhoz is hozzáférnek a vállalatok, amit a hagyományos üzleti modellekkel képtelenek lennének elérni.

tags: #jatekos #ipari #forradalom

Népszerű bejegyzések:

• a rosztovi rém bűntettei
• Fejlődés és szórakozás a bajai vízilabdában
• Fejlesztő röplabda gyakorlatok
• Történelmi és politikai háttér: Ferencváros–Dinamo Moszkva 1963
• MOL Vidi FC – AEK Athén párharc