A játékos nevelés művészete és Lawrence J. Cohen megközelítése
A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. Ezt a mélyreható szemléletet állítja középpontba Lawrence J. Cohen világhírű pszichológus és játékterapeuta, aki lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába.
Ahogy Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője írta: "Az ember akkor igazán ember, amikor játszik." A gyermekek számára minden játék: az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a "rosszalkodás" is. Cohen és más szakemberek is hangsúlyozzák, hogy ha meg akarjuk érteni és hatni akarunk rájuk, nekünk felnőtteknek is meg kell tanulnunk játszani, sőt: hancúrozni.
Szülői elkeseredésből gyógyító játékba
Szülőként számos helyzetben elkeseredettnek és tanácstalannak érezzük magunkat. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet.
A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.
A felnőtt nehézségei és a játékos nevelés
Cohen nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Egyikkel sem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk - és mindezek dacára mégis nekünk való a játékos nevelés, csak rá kell kapnunk az ízére!
Dr. Kádár Annamária, játékterapeuta is kiemeli: "A spontán, kreatív, szabad gyermeki énünk, a 'csodagyermek' felnőttkorunkban is előhívható. Legyünk a gyermekeink játszótársai! Játszva elérhetjük, amit erőlködve, szigorral hiába is próbálnánk." A játékos szemléletmód nemcsak elméletet ad, hanem konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben.
Hogyan néz ki a szülői kiégés (és hogyan kerülhető el)
A hancúrozás jelentősége a gyermek fejlődésében
De az apák sem maradnak ki a könyv módszertanából, például egy igencsak szuper fejezet szól a hancúrozásról, arról a kicsit „durvább” játékmódszerről, amit rendszerint az édesapák művelnek a gyerekekkel. A csikizés, a műbirkózás, a levegőbe dobálás és társai, aminek a látványától mi, anyukák inkább gyorsan el is fordulunk. Mert sikítozós, mert vadabb, mert valami más, mint amit velünk játszik a gyermekünk.
Cohen szuperül leírja, hogy mit szabad itt megengednünk (mármint nem anyukaként, hanem birkózó szülőként) és mit nem, hogy tulajdonképpen ez az egész mit erősít a gyerekben, és nekünk felnőttként hogyan is kell viselkednünk ezekben a játékokban, hogy valóban azt segítsük elő velük, amit szükséges. Anthony T. Debenedet és Lawrence J. Cohen pszichológiai könyve, a „Kapcsolj ki mindent és játssz! - Mozgásos, hancúrozós, birkózós játékok 2-12 éves korú gyerekekkel” is ezt a témát járja körül, segítve a szülőket a "durvább" játékok biztonságos és fejlesztő alkalmazásában.
Játékos módszerek a fegyelmezésben és az érzelmek kezelésében
A kötet nagyon alaposan, szinte minden szemszögből körbejárja a játékok típusait, és hogy melyikkel mit is kezdjünk, hogyan is értelmezzük a különböző életkorokban, hogyan oldjunk fel vele konfliktusokat. Segít megérteni, miképp is használhatjuk a játékot önbizalomerősítésre már igen korán gyermekünk esetében, és hogyan is lehet fegyelmezni a játék segítségével. Mert igen, Cohen szerint ezt is lehet.
A játékos nevelés alapvetően a gyerekek és a világuk iránti tiszteleten és csodálatán alapul. Persze, mint minden gyerek esetében előfordulnak ballépések, hibák, olyan dolgok, amik felett - bármennyire is csodáljuk ezt a gyermeki világot - nem hunyhatunk szemet. Például az agresszió vagy a kötelességek elmulasztása (pl. leckeírás stb.). De a szigorú büntetés sem hozhat ezekben az esetekben megoldást. Valamit valóban tenni kell, de a büntetés, a fenyegetőzés sajnos nem igazán érnek célt, maximum csak látszólagosat.
A közelség, a játékosság és az érzelmek megértése jobban és hatékonyabban szolgálják a céljainkat, mint a büntetés vagy a szélsőséges engedékenység. A játékos nevelésben fontos pont az is, hogy megtanuljuk elfogadni az erős érzelmeket is - nemcsak a gyerekét, hanem a saját magunkét is. Hogy elfogadjuk azt, hogy a frusztráció, a düh, a szorongás vagy akár a gyász az élet természetes velejárói, amiket meg kell olykor élni, hogy hátrahagyhassuk őket. Cohen könyve beszél arról is, milyen károkat tudnak okozni az olyan mondatok, mint a „Nagyfiúk nem sírnak” vagy a „kislányoknak nem illik így viselkedni” és társaik. A játékos nevelés ebben is segít, hogy a gyerekek visszatalálhassanak az érzelemkifejezés szabadságához, és a szülőknek is, hogy megértsék, miért is olyan fontos ezeket az érzelmeket is megélniük a gyerekeknek.
A tudatos játék ereje: Több mint ösztönös nevelés
Hogy a játék mennyi mindenre jó, azt eddig is sejtettem, illetve volt fogalmam róla. Hogy miképp fejleszti észrevétlenül a kreativitást és egy csomó más készséget, miképp tanulnak ezen keresztül is szocializálódni, és persze, hogy a fel nem dolgozott kisebb és nagyobb traumák milyen hatással vannak az adott gyerek játékára. Tudtam, hogy fontos dolog, hogy megtanítsam játszani. Hogy a játék - bármennyire is ezt hiszi sok felnőtt - nem velünk született dolog, hanem olyan, amit tanulni kell. Rémesen szomorú szerintem az olyan gyermek látványa, aki nem tud mit kezdeni a játékaival.
De ezen kívül a játékra, mint a kapcsolatteremtés, vagy mint a bizalomépítés módszerére, nem is gondoltam korábban, pedig Cohen könyve igencsak meggyőzően érvelt emellett remek példákkal alátámasztva ezt. És ez valóban működni látszik a legdacosabb napokban is. Sok, sok és annál is rengetegebb együttjátszással valóban harmonikusabbá lehet tenni ezeket az időszakokat is. Az első időszakban sok szülő ösztönből csinálja, de a könyv elolvasása után rájön, hogy tényleg nem mindig elég a szülői ösztön, igenis vannak olyan időszakok, amikor jól jön egy-egy olvasmány, módszer vagy szakemberi tanács, ami az általunk kitaposott ösvényen haladva lendít tovább minket.
Lawrence J. Cohen könyvei
- Lawrence J. Cohen: Legyőzzük a félelmet!
- Kiadó: Kulcslyuk Kiadó
- Megjelenés: 2020
- Anthony T. Debenedet és Cohen Lawrence J.: Kapcsolj ki mindent és játssz! - Mozgásos, hancúrozós, birkózós játékok 2-12 éves korú gyerekekkel
Hogyan néz ki a szülői kiégés (és hogyan kerülhető el)
tags: #jatekos #neveles #lawrence #j #cohen #libri
