A játékos nevelés szerepe és módszertana a gyermekek fejlődésében
A szakdolgozatok témaválasztása során gyakran felmerül a gondolat, hogy milyen különbözőségeket és hasonlóságokat lehet feltárni a különböző nevelési környezetek, mint például egy vidéki, hátrányos helyzetű gyermekek óvodája és egy városi intézmény között. Vizsgálható, hogy a más agglomeráció és szociális közeg milyen módon fejti ki hatását a gyermekek játéktevékenységében, illetve hogyan hathatnak ezen tényezők a játék kommunikációs tartalmára. A kutatások célja gyakran többsíkúan a gyermeki játéktevékenységen alapszik.
Egyrészről feltárható a szülők motiváltsága, pontosabban az, hogy otthonaikban milyenek a játéktámogató attitűdök, és milyen tudatos döntéseket hoznak annak érdekében, hogy gyermekeik fejlődését segítsék. Másrészt a bölcsődében dolgozó kisgyermeknevelők játékmódszertani tapasztalatainak vizsgálata is kiemelt jelentőségű, hiszen a játék fontossága a gyermek életében már születéstől kezdve nagyon fontos hatással bír.
A dolgozatok központi témája gyakran a részképességek játékos fejlesztése az óvodai környezetben, különös tekintettel a fejlesztőpedagógia szerepére és fontosságára. Vizsgálható, hogy a szülők mennyire ismerik a fejlesztőpedagógusok kompetenciáit, milyen mértékben elérhetők ezek a szakemberek az óvodákban, valamint hogy a fejlesztések milyen hatással vannak a gyermekek fejlődésére. Az eredmények általában azt mutatják, hogy a szülők jellemzően ismerik a fejlesztőpedagógusok szerepét, de a hozzáférhetőség országosan egyenlőtlen. A kutatások megerősítik, hogy a rendszeres fejlesztés kedvezően hat a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyermekek részképességeire.
A játék alapvető szerepe a gyermek fejlődésében
A játék a kisgyermekek elsődleges, meghatározó tevékenysége, mivel nincs semmi olyan egyéb tevékenység ebben az életkorban, amely olyan mértékben volna képes hatni a gyermek szinte valamennyi pszichés, motoros és szociális személyiségkomponensére. A gyermek játéka olyan önként vállalt, szabad, örömteli és többnyire különböző vágykielégítő tevékenység, amelynek célja a játékon belüli, a játékban önmagában van. Játékkal, játszás közben fedezi fel, ismeri meg környezetét, s ismeri fel önmaga lehetőségeit és korlátait is. Felfedező hajlama, kíváncsisága, tevékenységi vágya, a felnőtthöz való hasonlítás igénye, szocializációs indítékai a pszichikus szükséglet rangjára emelik a játékot.
Azok a kisgyermeknevelők, akik a bölcsődében napi nyolc órát vannak a kisgyermekekkel, igyekeznek megteremteni azt a megfelelő légkört és azt a megfelelő eszköztárt, mely szükséges a potenciális fejlődésükhöz. A kisgyermeknevelőknek meghatározó személyiségük van a kisgyermek személyiségfejlődésében, ezért elengedhetetlen a helyes minta nyújtás a gyermek játékához. A szakdolgozatok célja rávilágítani arra, hogy a játék mennyire fontos a kisgyermekek mindennapjaiban, és milyen játszóképességeket kell birtokolniuk a nevelőknek, valamint pontosabb vázlatot adni a bölcsődei játékeszközök, játékszerek használatáról.

A játék és a tanulás kapcsolata
Ha pszichológiai értelemben közelítjük meg a tanulást, azt látjuk, hogy a tanulás megelőzi a játékot, majd pedig a játék lesz az a színtér, ahol a leghatékonyabb lesz a tanulás. Ez a meghatározás az óvodás korra akkor alkalmazható igazán, ha a tanulás minden mozzanatában játékos jellegű. Minden játék, de különösen a szabad játék a gyermek szabad elhatározásából születik és abban is ér véget. Az óvodapedagógus szerepe mindkét tevékenységi formában meghatározó. Az óvodapedagógus az általa teremtett tanulási helyzetekben nem feledkezhet meg a tanulás játékos jellegéről, a tanulásban is érvényesülő gyermeki igényekről, szükségletekről.
A játéknak és a tanulásnak egyaránt szervezeti kerete az óvoda (csoportszoba, udvar, az óvoda közeli és távolabbi környezete). A játékosság az óvodai életnek és benne a tanulásnak is olyan szinguláris elve, amelynek célja a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás folyamatában. Ez egyfelől jelenti az óvoda egész légkörének, mint a különböző tanulási formák színterének játékos hangulatát, másfelől jelenti azoknak a belső és külső feltételeknek a megteremtését, amelyek révén a játékban megnyilvánuló képességek fejlődnek.
Utánzás, megfigyelés és problémamegoldás a játékban
Az utánzás az óvodás korban döntő meghatározója a játéknak és a tanulásnak. A két tevékenységbeli utánzás között néha nehéz különbséget tenni. Három éves korban megkezdődik a nemi szerepek utánzása, az identitás erősödése. Öt éves korban a gyermekek már kizárólag nemi hovatartozásuknak megfelelő szerepet vesznek fel. A fiúk új szerepekben jelennek meg: hősöket, kalandvágyókat, ismert személyeket utánoznak. Mindkét nem szívesen veszi át a pedagógus játszó szerepét, és szívesen vállalkozik tudatos szerepcserére, valamint szívesen játszik jellemeket. A fiúk elsősorban a konstrukciós játékokat, az utazásos felfedezéseket kedvelik, amihez alkalmanként a lányok is csatlakoznak. A játékbeli utánzások egyben a tanulás alapjai is.
Ezen kívül vannak a tanulással összefüggő utánzások is. Ezek nem játékok, de játékos jellegűek. Problémamegoldási stratégiákat, magatartásformákat sajátíthat el a gyermek akár a felnőtt, akár kortársai tevékenységének megfigyelésével, utánzásával. A megfigyeléses tanulás lehet önálló tanulási forma, az utánzásos tanulás előzménye és kísérője, és a gyakorlati tevékenység része. A megfigyelés képességének fejlődése, fejlesztése több tényezőtől függ, ezek mindegyikének helyet kell adni az óvoda mindennapi életében.
A gyermekek sokat és szívesen szemlélődnek. A kisgyermek kérdései révén is kap választ és segítséget a környezetéből szerzett benyomásai, tapasztalatai megértéséhez, kérdései segítségével rendeződnek az őt ért tagolatlan környezeti hatások. A kérdések legtöbbször játék közben és a megfigyelések eredményeként fogalmazódnak meg. A kérdésekben a gyermeknek a kérdezett iránti bizalma fejeződik ki. Válaszaink közben rendkívül fontos a kapcsolat megőrzése és elmélyítése. A derűs légkörre a társakhoz intézett kérdések megfogalmazásához is szükség van.
Mindenfajta játék során előfordulhat problémamegoldásra váró szituáció. A felmerülő problémahelyzetek megoldásához néha szükség van az óvodapedagógus segítségére, ugyanakkor a problémahelyzetek kívánják meg a legtöbb önállóságot és a legnagyobb erőfeszítést a gyermektől. Ezért a gyermekeknek nyújtott segítés nagy szakértelemet és türelmet igényel az óvodapedagógustól. A gyakorlás szintén lehet egyfajta tanulási forma, amely a játék megnyilvánulási formája is egyben. Az óvodáskorú gyermekek közismerten a játékukba építik be az érdeklődésükre számot tartó élményeiket, tapasztalataikat - gyakorolva ezzel meglévő és alakuló képességeiket.
Játékos, elfogadó pedagógia. Vendég Guba Boglárka, óvodapedagógus
Képességfejlesztő játékok és spontán tanulás
Az úgynevezett képességfejlesztő játékok esetében abból indulunk ki, hogy az adott játékok is játékok, és nem olyan játékfeladatok, amelyek a játék alapvető jellemzőinek híján vannak (a játék az szabad, önkéntes, variálható, többféle megoldást tesz lehetővé, interaktív, kapcsolatra épül, örömszerzés a célja stb.). A különböző képességfejlesztő játékok is belső tartalmukkal és struktúrájukkal, szabályaikkal hatnak a gyermekekre. A képességfejlesztő játék is játék, éppen ezért a játszás folyamatában meg kell elégednünk azon spontán tanulási hatásokkal, amelyeket ezek a játékok önmagukban hordoznak, mellőzve ezzel minden további szándékos tanulási mozzanatot. Higgyük el, éppen elég tanulási lehetőség az, ami az örömmel végzett képességfejlesztő gyakorlás közben éri a gyermeket. Ezeknél a játékoknál sem beszélhetünk játékba szervezett tanulásról.
A játékon belüli tanulás az is, amikor kialakul az egyéni vagy az óvodapedagógus által szervezett tapasztalatokra épülő közös játék. Ilyenkor a gyermekek minden változtatás nélkül fogadják el egymás ötleteit, az új játékot, vagy közös megegyezéssel hoznak létre közös játékot. Az ilyen játékokban több (spontán) tanulási elem, mozzanat is felfedezhető, mint pl.: a kezdeményező gyermek élménybeszámolója, mint motiváció, a cselekmény, esemény részekre bontása, majd transzformálása, csoportos vagy egyéni problémamegoldás, gyakorlás stb., vagy ott van pl. a késleltetett utánzás vagy begyakorlás is, mint tanulási forma. De a pszichikus és motoros tanulási alkalmak mellett a szociális tanulásnak is a legszélesebb és legintenzívebb színterei a képességfejlesztő játékok.
Klasszikus példa erre az énekléshez és a mozgáshoz kapcsolódó játék. A külső világ tevékeny megismeréséhez kapcsolódó játékok elsősorban szabályjátékok, azok közül is inkább az értelemfejlesztő játékok, de sikerrel alkalmazható szimulációs játék is. A gyermekek által kezdeményezett játékok (gyakorló-, szerep-, építő-, szabályjátékok) igen sokoldalúan járulnak hozzá tanulásukhoz (tapasztalataik bővüléséhez, viselkedésformáik alakulásához, képességeik fejlődéséhez). A gyermek által megteremtett játékhelyzetek önmagukban - minden külső "megtámogatás nélkül" - hordozzák a tanulás lehetőségét. A nevelő által kezdeményezett játékok tanulási funkciója az elmúlt években felértékelődött. A kezdeményezett játékok azon csoportja, amelyben az óvodapedagógus részéről tanulási cél is megfogalmazódik, tartalmukat tekintve közelítenek vagy teljesen megegyeznek a tanulási tartalommal. Ezek a játékok adják a foglalkozások egy részét. Esetleg több játék ki is tölthet egy egész foglalkozást. A harmadik variációban a játék a tanulásban csupán elemeiben van jelen. Ez a játékosság keretein belül érvényesülő játékjellemzők jelenléte és a derűs, vidám hangulatos légkör feltételei mellett lehetséges.
Kutatási módszerek és az eredmények értékelése
Az óvodai intézmények a közeljövőben elkezdik áttekinteni és értékelni saját óvodai programjukat a helyi programhoz kidolgozott minőségbiztosítási szempontok alapján. A vizsgálathoz több módszert érdemes együttesen alkalmazni. A leghatásosabb és legeredményesebb módszer a megfigyelés lehet, amely kiegészül a kérdőív, az interjú, az attitűdskála készítésével, valamint a dokumentum elemzés módszerével.
A vizsgálat célzottan egy-egy óvodai csoport óvodapedagógusára, óvodapedagógusaira vagy akár az egész óvodai testületre kiterjedhet, amennyiben a helyi program játék- és tanulásfelfogása érvényesülésének áttekintését tűztük ki célul. A gyermekek megkérdezése, ill. megfigyelése, továbbá a szülők megkérdezése lehet teljes körű vagy mintavételes. Mintavételes vizsgálat során célszerű a kiválasztásnál a véletlenszerűség szempontját betartani.

Megfigyelés és kérdőívek alkalmazása
A megfigyeléshez célszerű időtervet készíteni, s a megfigyelés részterületeihez témasorrendet felállítani. Az időpont tekintetében ajánlatos a délelőtt preferálása, tekintettel arra, hogy az ún. szervezett, irányított tanulás inkább a délelőtti időszakra esik, továbbá a gyermekek is fogékonyabbak, jobban aktivizálhatóak. Fontos a megfigyelés előre eltervezett időtartamának rögzítése is. A megfigyelés helyszíne lehet mind a csoportszoba, mind pedig az óvoda udvara, sőt a kirándulás, séta és egyéb élményszerzés alkalmával az óvodán kívüli környezet is.
Attól függően, hogy a vizsgálat kiterjed-e az egész óvodára vagy csak egy-egy óvodapedagógusra, a kérdőívet vagy az egész óvodai testület vagy csak a kiválasztott óvodapedagógus(ok) tölti(k) ki. A kérdőív az önértékelés lehetőségével párosulva vizsgálja elsősorban az óvodapedagógusok játék és tanulásfelfogását, a játékosság értelmezését, a játék és tanulás kapcsolatának az országos, ill. helyi program szerinti érvényesülését. A vizsgálatba érdemes a szülőket, mint fogyasztókat is bevonni. Érdekesek és fontosak lehetnek azok az információk, amelyeket ezen kérdőív segítségével szerezhetünk a vizsgálat során.
Az óvoda-iskola átmenet zökkenőmentessé tétele nagyban függ a két intézmény kapcsolatától. Az óvoda külső kapcsolataiban így jelentős az az információáramlás, pedagógiai konzultáció és tapasztalatcsere, amely az óvoda és az érdekeltségi körébe tartozó iskola között kialakul. A tanítóknak összeállított kérdőív többek között arra keresi a választ, hogy a tanítók hogyan vélekednek az óvodai nevelőmunkáról, mit preferálnak, milyen igényeket fogalmaznak meg az iskolába lépő gyermekkel szemben stb.
Interjúk és adatértékelés
A gyermekek megkérdezése lehet teljeskörű vagy mintavétel szerinti. Az interjú helyéül nyugodt, csendes, ismerős helyet válasszunk. Fontos, hogy ismerős személy vegye fel az interjút (óvodavezető, másik csoport óvodapedagógusa stb.), segítve ezzel a biztonságos környezeti feltételek megteremtését a gyermek megnyilatkozásához. A felsorolt és ismertetett módszerek mintául is szolgálhatnak újabb vizsgálati kérdéssor, szempontsor stb. összeállításához. A spontán játék tanulásértékét a kérdezett területen az előbb felsorolt számokkal lehet jellemezni.
A tanulási formák megvalósulásáról és jellemző előfordulásukról a megfigyelés alkalmával gyűjtött adatokat vessük össze az óvodapedagógus önértékelésével. Ezzel a módszerrel felderíthetjük a megegyezéseket és az eltéréseket. Az instrukció szerint a tanulási folyamatról, illetve a tanulási helyzetekről készítsünk feljegyzéseket a felsorolt gyermeki jellemzők megfigyelésével, amelyek figyelembe vételét az 5 fokozatú skálán minősítsük. A megfigyelés adataival összevetve megállapítható, hogy mennyire reális az óvodapedagógus önértékelése.
Az óvodapedagógus lehetőleg félévenként egyszer minden gyermeket megfigyel a táblázatban szereplő szempontok szerint. A megfigyelés mellett megjelölt igen, nem, részben vagy néha válaszok az adott jellemző meglétét, hiányát, ill. részleges meglétét jelentik. Az egyes tanulási formákról összegző értékelést is tudunk készíteni a részmegfigyelések adatainak felhasználásával. Az összegzésből kitűnik a tanulási formák jellemző jelenléte, s néhány szempont alapján megvalósulásuk sikere. A téma természetéből adódóan az adatok akkor hitelesek, ha folyamatos (napi pedagógiai tevékenység) és többszöri megfigyelés során gyűjtöttük azokat.
Az alábbi táblázat egy példát mutat be a gyermekek játékos tevékenységének megfigyelésére és értékelésére:
| Szempont | Igen | Részben | Nem | Néha |
|---|---|---|---|---|
| Részt vesz-e a gyermek kezdeményezett játékokban? | ||||
| Aktív-e a kérdésfeltevésben? | ||||
| Önállóan old-e meg problémákat játék közben? | ||||
| Utánozza-e a felnőttek vagy kortársak tevékenységét? | ||||
| Kielégítő-e a szociális interakciója a játékban? |
tags: #jatekos #nevelessel #kapcsolatos #szakdolgozat





