A Játékos Nevelés Ereje: Szakirodalmi Útmutatók Szülőknek és Szakembereknek

A gyermeknevelés útvesztőjében sokszor érezzük magunkat elkeseredettnek és tanácstalannak. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ilyenkor különösen jól jön egy-egy olvasmány, módszer vagy szakemberi tanács, ami az általunk kitaposott ösvényen haladva lendít tovább minket. A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék.

Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. A játékos nevelés alapvetően a gyerekek és a világuk iránti tiszteleten és csodálatán alapul. Lawrence J. Cohen könyve alapvetően azzal vívta ki ismeretlenül a szimpátiámat, hogy magát a játékot helyezte az egész nevelési módszerének a középpontjába. És ahogy olvasni kezdtem, éreztem, hogy ez a könyv pont olyan dolgokat fogalmaz meg, amik nekem és a Fiatalúrnak jól tudnak jönni bizonyos helyzetekben.

A Játék, mint Fejlesztő Eszköz és Kapcsolatépítő Híd

A játék számtalan módon fejleszti észrevétlenül a kreativitást és egy csomó más készséget, miképp tanulnak ezen keresztül is szocializálódni. A fel nem dolgozott kisebb és nagyobb traumák hatással vannak az adott gyerek játékára. Fontos dolog, hogy megtanítsuk játszani, hiszen a játék nem velünk született dolog, hanem olyan, amit tanulni kell. Rémesen szomorú az olyan gyermek látványa, aki nem tud mit kezdeni a játékaival. Ezen kívül a játékra, mint a kapcsolatteremtés, vagy mint a bizalomépítés módszerére, sokan nem is gondolnak korábban, pedig Cohen könyve igencsak meggyőzően érvelt emellett remek példákkal alátámasztva ezt.

Ez a módszer valóban működni látszik a legdacosabb napokban is. Sok, sok és annál is rengetegebb együttjátszással valóban harmonikusabbá tudjuk tenni ezeket az időszakokat is. A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak.

Lawrence J. Cohen: Játékos Nevelés

Lawrence J. Cohen, a világhírű pszichológus és játékterapeuta lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. A kötet nagyon alaposan, szinte minden szemszögből körbejárja a játékok típusait, és hogy melyikkel mit is kezdjünk, hogyan is értelmezzük a különböző életkorokban, hogyan oldjunk fel vele konfliktusokat.

A szerző nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Mint ahogy Dr. Vekerdy Tamás is mondja: „Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játék, az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a „rosszalkodás” is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé téve együttes napjaitokat, elvezetve a közös kuncogásig.”

Az apák sem maradnak ki a könyv módszertanából, például egy igencsak szuper fejezet szól a hancúrozásról, arról a kicsit „durvább” játékmódszerről, amit rendszerint az édesapák művelnek a gyerekekkel. A csikizés, a műbirkózás, a levegőbe dobálás és társai, aminek a látványától mi, anyukák inkább gyorsan el is fordulunk. Cohen szuperül leírja, hogy mit szabad itt megengednünk (mármint nem anyukaként, hanem birkózó szülőként) és mit nem, hogy tulajdonképpen ez az egész mit erősít a gyerekben, és nekünk felnőttként hogyan is kell viselkednünk ezekben a játékokban, hogy valóban azt segítsük elő velük, amit szükséges.

A Játék és az Érzelmek Kezelése

A játékos nevelésben fontos pont az is, hogy megtanuljuk elfogadni az erős érzelmeket is - nemcsak a gyerekét, hanem a saját magunkét is. A frusztráció, a düh, a szorongás vagy akár a gyász az élet természetes velejárói, amiket meg kell olykor élni, hogy hátrahagyhassuk őket. Beszél arról, hogy milyen károkat tudnak okozni az olyan mondatok, mint a „Nagyfiúk nem sírnak” vagy a „kislányoknak nem illik így viselkedni” és társaik. A játékos nevelés ebben is segít, hogy a gyerekek visszatalálhassanak az érzelemkifejezés szabadságához, és a szülőknek is, hogy megértsék, miért is olyan fontos ezeket az érzelmeket is megélniük a gyerekeknek.

Még ballépések, hibák, agresszió, vagy kötelességek elmulasztása (pl. leckeírás stb.) esetén sem hozhat megoldást a szigorú büntetés. Valamit valóban tenni kell, de a büntetés, a fenyegetőzés sajnos nem igazán érnek célt, maximum csak látszólagos célt. A közelség, a játékosság és az érzelmek megértése jobban és hatékonyabban szolgálják a céljainkat, mint a büntetés vagy a szélsőséges engedékenység.

A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.

Ajánlott Szakirodalom a Gyermeknevelés Témájában

Németh Zsófia klinikai szakpszichológus, aki kislányai születése után kezdett komolyabban elmélyedni a pozitív fegyelmezés, a gyermeklélektan és a meseirodalom témakörében, összeállított egy rövid listát azokból a gyermeknevelési szakkönyvekből, amelyeket ő különösen hasznosnak talál. Ezek a könyvek nemcsak a dackorszak problémáira javasolnak megoldásokat, hanem egy általános, a születéstől a kamaszkorig szóló útmutatást kínálnak. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabbakat:

Személyes Érintettség és Tapasztalatok

Lawrence J. Cohen mondanivalója azért nagyon sikeres, mert merőben új oldalról közelíti meg a nevelés kérdését. A részéről ez valóban játék. A "Játékos nevelés" című könyv stílusa és mondanivalója magával ragadó. Ez az első, és talán egyetlen könyv eddig az életemben, ahol kevésnek tartottam az aláhúzgálós technikát. Egyszerűen annyira magával ragadott a mondanivaló, hogy még jelentősebb nyomot szerettem volna hagyni a fontos tanácsoknál.

A megjelölt helyek szinte mind egy-egy konkrét eset játékos megoldásáról szólnak. Azokról a technikákról, ahogyan azt a helyzetet meg lehetett (volna) oldani. A legtöbb esetben leesett az állam, és az jutott eszembe, hogy ezt kipróbálom, vagy azt kérdeztem magamtól, hogy a sok feszültség helyett hogy-hogy ez eddig még nem jutott eszembe. Elképesztően jó érzés volt bennem a könyvben olvasható tanácsok után, hiszen most már erre és arra az esetre is volt egy békés megoldásom, amivel elkerülhetem a folytonos hatalmi harcokat.

A másik nagy elhatározás az volt bennem, hogy sokkal többet fogok játszani és hancúrozni a gyerekeimmel. Hiszen megértettem, hogy az erős kapcsolat és kötődés szempontjából ez nagyon fontos. „Remélem, könyvem magyar kiadása értékes forrásmunkául szolgál mindazoknak a szülőknek, akik hisznek a játék erejében, szorosabb kapcsolatot szeretnének kialakítani gyerekeikkel, illetve empátiával és némi könnyedséggel szeretnék megoldani a családi konfliktushelyzeteket.” - fogalmazott Lawrence J. Cohen a magyar kiadáshoz írt előszavában. „A játék lehet a híd, amely újra megteremti a szülő és gyerek közötti mély érzelmi köteléket.”

Sokan talán már úgy vagyunk vele, hogy elfelejtettük milyen volt gyereknek lenni, megkomolyodtunk. Azt gondolhatjuk, hogy nem fogunk a földön fekve autókat tologatni, vagy barbie-kat öltöztetni. A szerző mégis arra hív Bennünket, hogy próbáljuk meg. Próbáljunk meg azon a nyelven keresni közös hangot a gyerekkel, ami számára a legfontosabb, vagyis a játékokon keresztül. „A játék olyan eszköz, amellyel a gyerekek felfedezik és sajátjukká teszik a világot, értelmezik új tapasztalataikat, és felépülnek a mindennapok megpróbáltatásaiból.”

A Játékos Nevelés Ereje: Szakirodalmi Útmutatók Szülőknek és Szakembereknek

A gyermeknevelés útvesztőjében sokszor érezzük magunkat elkeseredettnek és tanácstalannak. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet. Ilyenkor különösen jól jön egy-egy olvasmány, módszer vagy szakemberi tanács, ami az általunk kitaposott ösvényen haladva lendít tovább minket. A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék.

Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. A játékos nevelés alapvetően a gyerekek és a világuk iránti tiszteleten és csodálatán alapul. Lawrence J. Cohen könyve alapvetően azzal vívta ki ismeretlenül a szimpátiámat, hogy magát a játékot helyezte az egész nevelési módszerének a középpontjába. És ahogy olvasni kezdtem, éreztem, hogy ez a könyv pont olyan dolgokat fogalmaz meg, amik nekem és a Fiatalúrnak jól tudnak jönni bizonyos helyzetekben.

A Játék, mint Fejlődés és Kapcsolatépítés Alapja

A játék számtalan módon fejleszti észrevétlenül a kreativitást és egy csomó más készséget, miképp tanulnak ezen keresztül is szocializálódni. A fel nem dolgozott kisebb és nagyobb traumák hatással vannak az adott gyerek játékára. Fontos dolog, hogy megtanítsuk játszani, hiszen a játék - bármennyire is ezt hiszi sok felnőtt - nem velünk született dolog, hanem olyan, amit tanulni kell. Rémesen szomorú szerintem az olyan gyermek látványa, aki nem tud mit kezdeni a játékaival. De ezen kívül a játékra, mint a kapcsolatteremtés, vagy mint a bizalomépítés módszerére, sokan nem is gondolnak korábban, pedig Cohen könyve igencsak meggyőzően érvelt emellett remek példákkal alátámasztva ezt.

Ez a módszer nálunk valóban működni látszik a legdacosabb napokban is. Sok, sok és annál is rengetegebb együttjátszással valóban harmonikusabbá tudom tenni ezeket az időszakokat is. A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak.

Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés - A játékterápia gyakorlata

Lawrence J. Cohen világhírű pszichológus és játékterapeuta lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. A kötet nagyon alaposan, szinte minden szemszögből körbejárja a játékok típusait, és hogy melyikkel mit is kezdjünk, hogyan is értelmezzük a különböző életkorokban, hogyan oldjunk fel vele konfliktusokat.

A szerző nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Dr. Vekerdy Tamás is hangsúlyozza: „Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játék, az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a „rosszalkodás” is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé téve együttes napjaitokat, elvezetve a közös kuncogásig.”

De az apák sem maradnak ki a könyv módszertanából, például egy igencsak szuper fejezet szól a hancúrozásról, arról a kicsit „durvább” játékmódszerről, amit rendszerint az édesapák művelnek a gyerekekkel. A csikizés, a műbirkózás, a levegőbe dobálás és társai, aminek a látványától mi, anyukák inkább gyorsan el is fordulunk. Cohen szuperül leírja, hogy mit szabad itt megengednünk (mármint nem anyukaként, hanem birkózó szülőként) és mit nem, hogy tulajdonképpen ez az egész mit erősít a gyerekben, és nekünk felnőttként hogyan is kell viselkednünk ezekben a játékokban, hogy valóban azt segítsük elő velük, amit szükséges.

A Játék és az Érzelmek Egészséges Kezelése

A játékos nevelésben fontos pont az is, hogy megtanuljuk elfogadni az erős érzelmeket is - nemcsak a gyerekét, hanem a saját magunkét is. Hogy elfogadjuk azt, hogy a frusztráció, a düh, a szorongás vagy akár a gyász az élet természetes velejárói, amiket meg kell olykor élni, hogy hátrahagyhassuk őket. Beszél arról, hogy milyen károkat tudnak okozni az olyan mondatok, mint a „Nagyfiúk nem sírnak” vagy a „kislányoknak nem illik így viselkedni” és társaik. A játékos nevelés ebben is segít, hogy a gyerekek visszatalálhassanak az érzelemkifejezés szabadságához, és a szülőknek is, hogy megértsék, miért is olyan fontos ezeket az érzelmeket is megélniük a gyerekeknek.

Persze, mint minden gyerek esetében előfordulnak ballépések, hibák, olyan dolgok, amik felett - bármennyire is csodáljuk ezt a gyermeki világot - nem hunyhatunk szemet. Például az agresszió, a kötelességek elmulasztása (pl. leckeírás stb.). De a szigorú büntetés sem hozhat ezekben az esetekben megoldást. Valamit valóban tenni kell, de a büntetés, a fenyegetőzés sajnos nem igazán érnek célt. Maximum csak látszólagos célt. A közelség, a játékosság és az érzelmek megértése jobban és hatékonyabban szolgálják a céljainkat, mint a büntetés vagy a szélsőséges engedékenység.

A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik.

Ajánlott Szakirodalom a Gyermeknevelés Témájában

Németh Zsófia klinikai szakpszichológus, aki kislányai születése után kezdett komolyabban elmélyedni a pozitív fegyelmezés, a gyermeklélektan és a meseirodalom témakörében, összeállított egy rövid listát azokból a gyermeknevelési szakkönyvekből, amelyeket ő különösen hasznosnak talál. Ezek a könyvek nemcsak a dackorszak problémáira javasolnak megoldásokat, hanem egy általános, a születéstől a kamaszkorig szóló útmutatást kínálnak. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabbakat:

Személyes Érintettség és Olvasói Tapasztalatok

Lawrence J. Cohen mondanivalója azért nagyon sikeres, mert merőben új oldalról közelíti meg a nevelés kérdését. A részéről ez valóban játék. A "Játékos nevelés" című könyv stílusa és mondanivalója magával ragadott. Ez az első, és talán egyetlen könyv eddig az életemben, ahol kevésnek tartottam az aláhúzgálós technikát. Egyszerűen annyira magával ragadott a mondanivaló, hogy még jelentősebb nyomot szerettem volna hagyni a fontos tanácsoknál.

A megjelölt helyek szinte mind egy-egy konkrét eset játékos megoldásáról szólnak. Azokról a technikákról, ahogyan azt a helyzetet meg lehetett (volna) oldani. A legtöbb esetben leesett az állam, és az jutott eszembe, hogy ezt kipróbálom, vagy azt kérdeztem magamtól, hogy a sok feszültség helyett hogy-hogy ez eddig még nem jutott eszembe. Elképesztően jó érzés volt bennem a könyvben olvasható tanácsok után, hiszen most már erre és arra az esetre is volt egy békés megoldásom, amivel elkerülhetem a folytonos hatalmi harcokat.

A másik nagy elhatározás az volt bennem, hogy sokkal többet fogok játszani és hancúrozni a gyerekeimmel. Hiszen megértettem, hogy az erős kapcsolat és kötődés szempontjából ez nagyon fontos. „Remélem, könyvem magyar kiadása értékes forrásmunkául szolgál mindazoknak a szülőknek, akik hisznek a játék erejében, szorosabb kapcsolatot szeretnének kialakítani gyerekeikkel, illetve empátiával és némi könnyedséggel szeretnék megoldani a családi konfliktushelyzeteket.” - fogalmazott Lawrence J. Cohen a magyar kiadáshoz írt előszavában. „A játék lehet a híd, amely újra megteremti a szülő és gyerek közötti mély érzelmi köteléket.”

Sokan talán már úgy vagyunk vele, hogy elfelejtettük milyen volt gyereknek lenni, megkomolyodtunk. Azt gondolhatjuk, hogy nem fogunk a földön fekve autókat tologatni, vagy barbie-kat öltöztetni. A szerző mégis arra hív Bennünket, hogy próbáljuk meg. Próbáljunk meg azon a nyelven keresni közös hangot a gyerekkel, ami számára a legfontosabb, vagyis a játékokon keresztül. „A játék olyan eszköz, amellyel a gyerekek felfedezik és sajátjukká teszik a világot, értelmezik új tapasztalataikat, és felépülnek a mindennapok megpróbáltatásaiból.”

tags: #jatekos #nevelessel #kapcsolatos #szakkonyvek

Népszerű bejegyzések:

• a jégkorong sport szabályai
• Manchester City BL-menetelése
• A bérpótlékok szabályai az MT. szerint
• Emlékezetes Barcelona elleni diadal
• A 11. forduló főbb eseményei