Fejős Pál: A magyar rendező, aki meghódította Hollywoodot és az antropológiát
Fejős Pál (születési nevén Fejős Pál, külföldön Paul Fejos néven ismert) kivételes tehetségű magyar rendező, forgatókönyvíró, díszlettervező, producer és antropológus volt, akinek élete és pályafutása a 20. század első felének viharos eseményeit tükrözte. 1897. január 24-én látta meg a napvilágot Budapesten, az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
Gyermekkora és tanulmányai
Fejős Dezső István belügyminiszteri számtiszt és Novelli Berta Hajnalka gyermekeként született. A kisfiú, aki gyerekkora nagy részét Budapesten és Szekszárdon töltötte, nagyon hamar, kétéves korában elvesztette édesapját. Először anyai nagy-nagybátyjával, majd annak halála után édesapja testvérével éltek. Míg az előbbit mély szeretettel csak „nagyapának” szólította és rajongott érte, az utóbbi zsarnoki természetével félelmet keltett benne. A rangos felmenőkkel büszkélkedő családban fontos volt, hogy a gyermekek is jó nevelést kapjanak, ezért a kisfiút a szigorú piarista gimnáziumba iratták be. Itt azonban éppen az eredeti szándék ellenében dőlt el a sorsa, mert az iskola műkedvelő előadásain keresztül beleszeretett a színházba. Bár már ekkor biztos volt benne, hogy megtalálta hivatását, később mégis az orvosi egyetemre járt.
A magyar filmgyártás úttörője a némafilm korszakban
Miután Fejős hazatért a frontról, Budapesten kitört a forradalom, és 1919 tavaszán megalakult a Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság idején az államosított filmipar kiemelt fontosságú területté vált, és a kultúrpolitika vezetői igyekeztek minél több tehetséges fiatalt bevonni a szervező munkába. Fejős Pál, alig 21 évesen, a Művészeti Osztályon belül működő Szcenikai Osztály vezetője lett, feladata a forgatásokhoz szükséges kellékek és jelmezek beszerzése, a készletek felügyelete volt. Bár az adminisztrációban is hatékony volt, ez nem kötötte le kellőképpen, hamarosan már maga is a díszlettervezéssel kacérkodott.
Először a Molnár Ferenc darab megfilmesítését tervező Phönix cég őt kérte fel a díszletek megtervezésére, azonban ez a mozgókép a rendező, Kertész Mihály emigrációja miatt soha nem forgott le. Az első film, ahol „a káprázatos pompájú díszletek pedig, amelyek között pazar fényű római termek, gazdag és dús ornamentikájú márványpadozatos, szökőkutas interieurök fordulnak elő, Fejős Pál, a gyár szcenikai főnökének vezetésével készülnek” a Triumph cég és Lajthay Károly rendező Tláni című filmje lett. A következő évben, 1920-ban, az Omega filmgyár kínai témájú filmje, az O’Hara díszleteit tervezte, ebből pedig látható, hogy azok közé tartozott, akik a Tanácsköztársaság bukása után is folytathatták munkájukat, és nem az 1919-es nagy emigrációs hullámmal, hanem később hagyták el az országot.
Rendezői bemutatkozása és korai alkotásai
Fejős a némafilmes korszaka alatt hat egészestés filmet, két szkeccset és néhány rövidfilmet rendezett Magyarországon. Filmjei jellemzően fordulatos, szórakoztató történetek, amelyek az amerikai mozgóképek mintájára készültek és az átlagnézőhöz szóltak. A forgatókönyvekben gyakran találunk fantasztikus elemeket, ezek azonban nehezen mentek át a cenzúra szigorú szűrőjén, így a magyar filmnek ez az irányzata a lendületes indulás után hamar elhalt.
Néhány nevezetesebb magyar némafilmje:
- Pán (1920): Amerikai színházi közegben játszódik, ahol egy színpadi kellékként használt szobor megelevenedik a híres táncosnő ellenállhatatlan lényének hatására.
- Lidércnyomás (1920): A magyar szakirodalom az expresszionista stílus meghonosítására tett kísérletként jegyzi. Sajnos, mint Fejős többi magyar némafilmje, ez is elveszett.
- Újraélők: A lélekvándorlás témája körül forog. Hősnője Mészáros Ilona, akinek a középkorba visszatérve kell tanulnia a hibáiból, hogy azokat ne kövesse el ismét a jelenben. Mészáros Ilonát Jankovszky Mara színésznő alakította, aki több filmjében is játszott, és 1921 és 1924 között Fejős Pál felesége volt.
- A fekete kapitány: „Egész Budapest a Mobile filmgyár új trükkfilmjéről a „Fekete kapitány”-ról beszél. Hol a New York Palota tornyának tetején, hol valamelyik malom szédületes magasságban lévő tűzlétráin látni a főszerepet játszó Pártos Gusztáv, Gellért Lajos és Jankovszky Mara művészeket, hol pedig robogó autókon tűnik fel a filmben szereplő amerikai rendőrcsapat.”
Kísérletezések és az utolsó magyar filmek
Feltehetően a fentihez hasonló kudarcoknak is nagy szerepe volt abban, hogy Fejős új utakra lépett. Saját filmgyárat alapított Premier néven, ahol igényes irodalmi művek adaptációit tervezte. Arany János Ünneprontók című költeményének filmváltozata soha nem forgott le, de a Puskin művéből készült Pique Dame igen, bár a Fejős szerint is gyenge produkciót valószínűleg nem mutatták be. A magyar filmgyártás ekkoriban komoly gazdasági és szervezeti válságba került, a külföldi filmek elárasztották a mozikat, nyoma sem maradt az 1910-es évek második felében jellemző kirobbanó termelékenységnek. Fejős ekkor egy népszerű figurára, Arsene Lupin-re építő szkeccsfilmmel próbálkozott, amely az élőben előadott színpadi jelenetek és a mozgókép keverékének sajátos műfaja volt.
Mivel a filmkészítés ezekben az években szinte ellehetetlenült, Fejős az Eger környéki Mikófalva segédjegyzőjének felkérésére élőszereplős passiójátékot rendezett. A komoly szervezést igénylő, nagyszabású szabadtéri előadáshoz az Operaháztól kölcsönöztek díszleteket, és Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festménye alapján készítették el a jelmezeket. A passiónak 25 000 nézője volt, és bár nem aratott osztatlan kritikai sikert, erősen hathatott Fejős érdeklődésére a népi kultúra és antropológia iránt.
Egy rövid párizsi utazás után az ekkor már ismert és elismert rendező elkészítette utolsó magyarországi némafilmjét, a Gárdonyi Géza népszerű regényéből adaptált Egri csillagokat (1923). A munka nem volt botrányoktól mentes, a budai Mátyás templomban zajló forgatáson statisztáló katonák azzal váltottak ki megbotránkozást, hogy részegeskedtek és megszentségtelenítették a templomot. A nehézségeket mégis sikerült megoldani, Angyal László eredeti kísérőzenét komponált a filmhez, a zártkörű premiert pedig Gödöllőn tartották, ahol maga Horthy Miklós kormányzó is megjelent a családjával (a nyilvános premier december 14-én Egerben volt).
Amerikai kaland és hollywoodi berobbanás
Fejős 1923-ban elhagyta Magyarországot, október 15-én érkezett meg New Yorkba a Leviathan óceánjáró fedélzetén. Néhány alapkifejezésnél többet nem beszélt angolul, és a zsebében lapuló pár dollár hamar elfogyott. „Ezután elég keserves három hónap következett 1923-ban. Szerettem volna dolgozni, de a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy hol és hogyan kaphatnék munkát. Talán azért, hogy ezt kompenzáljam valahogy, minden nap 6:30-kor keltem, amire semmi okom nem volt - normális esetben inkább későn kelő típus vagyok -, de be akartam magamnak bizonyítani, hogy legalább próbálkozom. A Nyugati 72. utcában laktam és minden áldott reggel lesétáltam a Battery parkig és vissza, ami hosszú, hosszú út. Séta közben a legvadabb képzeteim támadtak.” Fejős kezdetben apróhirdetések útján kínált alkalmi megbízásokat, kemény fizikai munkát vállalt heti pár dollárért.
Nemsokára, ahogy szorult helyzetében máskor is megesett, a magyarországi orvosi tanulmányait használta mentőövként, amivel laboráns bakteriológus állást kapott a Rockefeller Intézetben. Innen már nem volt megállás, Fejős Hollywood felé vette az irányt, ahol 1926-ban ismét, immár harmadszor kellett mindent a nulláról kezdenie. Egy ideig kapcsolatok és pénz nélkül bolyongott a Los Angeles-i stúdiók környékén, és jobbára narancsligetekből lopott gyümölcsökön élt, míg egy stoppolás alkalmával be nem ült Edward M. Spitz kocsijába, aki hozzá hasonlóan elszánt, fiatal producer volt. Spitz 5 000 dollárt, egy korabeli egészestés film költségvetésének töredékét ajánlotta fel neki, hogy készítse el belőle azt a filmet, amitől mindketten a kitörést remélték.
Ez lett Az utolsó pillanat (The Last Moment, 1928), amelyet látva Charlie Chaplin, és vele egész Hollywood, zseninek kiáltotta ki a frissen felfedezett Fejőst. Az utolsó pillanat egy öngyilkosság krónikája, amelyben a vízbe fúló férfi előtt lepereg élete filmje. Az expresszív stílusban, izgalmas vizuális megoldásokkal és feliratok nélkül elbeszélt történet frissessége lenyűgözte a nézőket, akik nem is sejtették, hogy a kaleidoszkopikus hangulat részben a naponta változó, szívességből kapott díszleteknek és a szűkös anyagi körülményekből következő spontán ötleteknek köszönhető.
Hollywoodi sikerek és kihívások
A kirobbanó indulás után Fejőst a Universal szerződtette le a fiatal Carl Laemmle, Jr. javaslatára. Fejős ragaszkodott ahhoz, hogy maga választhassa ki a forgatókönyveket, és A nagyváros mostohái (Lonesome, 1928), amelyet egy 25 dollárért vásárolt, néhány oldalas filmötletből forgatott, igazi klasszikussá vált. A film két New York-i munkásfiatal egy napjának története, akiket Glenn Tryon és Barbara Kent alakít. A fiatalok magányosan élnek a nagyvárosban, de amikor véletlenül találkoznak, gyorsan egymásba szeretnek. Együtt töltik a délutánt a strandon, de később elvesztik egymást szem elől. A sodró lendületű, játékos hangulatú film sokat idézett része, amikor Coney Island vidámparkjában sikertelenül próbálják megtalálni egymást. Végül külön-külön hazatérnek, de legnagyobb megdöbbenésükre kiderül, hogy egymás szomszédságában laknak. A film érzékletesen adja vissza a metropolisz pezsgő ritmusát és a nagyvárosi elidegenedettség érzését, amit minden bizonnyal Fejős személyes New York-i élményei inspiráltak.
Fejős első filmje a Universalnál komoly kritikai és anyagi siker lett. Ezt követte Az utolsó előadás (The Last Performance, 1929) című sötét hangulatú dráma, aminek főszerepét a szintén Európából érkező filmsztár, Conrad Veidt alakította. A film egy Erik nevű bűvész, annak gyönyörű asszisztense, valamint egy fiatal tolvaj szerelmi háromszögéről szólt, és a történet első fele Budapesten játszódott. Ez a film is a hangosfilmes váltás idején készült, így Movietone technikával rögzített hangos jelenetekkel is forgalomba került. A magyar sajtóban is megjelent hírek szerint a filmnek magyar verziója is készült Hollywoodban, amelyben Erik szövegeit maga Lugosi Béla szólaltatta meg. A következő film a Broadway (1929) volt, amely elsősorban technikai szempontból lett jelentős.
Feszültségek és távozás Hollywoodból
Fejős kapcsolata a Universallal időközben egyre feszültebbé vált, mert filmjei nem hoztak elég bevételt, ő viszont úgy érezte, hogy korlátozzák a szabadságában. Nagyon szerette volna elkészíteni a Nyugaton a helyzet változatlan adaptációját, de nem kapott rá lehetőséget, és több projekten is dolgozott, amit végül más valósított meg. Ilyen volt A gárda kapitánya (Captain of the Guard / La Marseillaise, 1930) és a Jazzkirály (King of Jazz, 1930). Végül azt tette, amit máskor is (és ami miatt nem volt túl népszerű a munkaadók körében), hirtelen kisétált a Universal ajtaján és egy másik stúdióhoz igazolt.
Rendezői stílusok ismertetése: Hogyan rendez Paul Thomas Anderson filmet (pályafutása elején)
Fejős a sikerek ellenére nehezen illeszkedett be Hollywoodban. Öntörvényű stílusa nem passzolt a szigorú stúdióipar keretei közé, és magát Amerikát is kissé kívülállóként szemlélte. Jól mutatják ezt az amerikai film lélektani motívumairól szóló gondolatai, amelyek a Filmkultúrában jelentek meg 1933-ban: „Az amerikai filmről általában azt tartják, hogy a szüzséje nagyon naiv, sőt - buta. Meg kell állapítanom, hogy az amerikai film se nem naiv, se nem buta, hanem tudatosan naiv és tudatosan együgyű. Ez a különbség az amerikai és európai film között ott kezdődik, hogy az európai film elsősorban is szórakozás, míg az amerikai film morfium, életszükséglet, valami, ami nélkül Amerika nem tudna fennállani egy napig sem. Nekem szilárd és nagyon komoly meggyőződésem, hogy Amerika úgy, ahogy áll, abban az esetben, ha összes filmszínházai bezárnának, két héten belül véres forradalom színhelye lenne.”
Visszatérés Európába és a hangosfilm korszaka
Európába visszatérve Párizsba ment, ahol a Braunberger-Richebé stúdióval kötött megállapodást és megrendezte a Fantômas (1932) első hangosfilmes változatát. Ezután a francia Osso cég megbízásából visszatért Magyarországra, és magyar és francia nyelven leforgatta a Tavaszi zápor (Marie, légende hongroise, 1932) és az Ítél a Balaton (Tempétes, 1933) című filmeket.
A Tavaszi zápor részben a Hunnia stúdióban, részben a népi hagyományait őrző Heves megyei Boldog községben készült. A főszerepet mindkét verzióban a francia színésznő, Annabella alakította. A film forgatókönyvét eredetileg a Universal vásárolta meg az Egyesült Államokban élő Fülöp Ilonától (1928-ban ki is hirdették, hogy Fejős fogja rendezni a filmet), tőlük kellett megszerezni az európai produkció számára. A film egy cselédlány története, aki teherbe esik az uraság intézőjétől, ezért el kell hagynia a falut. A városban szüli meg a csecsemőt, azonban a gyámhatóság felfedi titkát, és elveszik tőle a gyermeket. Mari összeroppan és meghal, de a mennyországból is féltve őrzi lányát. Amikor évekkel később a serdülőt el akarják csábítani, záport küld a földre, ami megakadályozza a tragédiát.
A film a korai magyar hangosfilmgyártás egyik kiemelkedő darabja, de elsősorban vizuális szempontból izgalmas. Kameramozgásai és vágása dinamikus, sok külső felvételt alkalmaz, és erősen épít a folklorisztikus elemekre. Operatőrei Eiben István és Peverell Marley, aki később Hollywoodban Kertész Mihállyal és Tóth Endrével is dolgozott. A Tavaszi zápor hangulatára erősen hatott a francia impresszionizmus, de már olyan elemek is megtalálhatók benne, amelyek majd az olasz neorealizmusban teljesednek ki. A filmet Fejős az amerikai piacra szánta, mert úgy vélte, hogy a magyar vidék egzotikuma izgalmas lehet majd a tengerentúli közönségnek, eközben azonban nem adta fel európai művészfilmes ambícióit sem. „Amint Budapesten óriási publikuma volt azoknak az expedíciós filmeknek, melyek exotikumot hoztak, ugyanúgy Amerikában is van publikuma annak a filmnek, amely Amerika szempontjából exotikus. Ezért csináltam egy magyar filmet, annak dacára, hogy ezren és ezren vetették a szememre, hogy már megint paraszt-filmet csinálok; de én ezt a filmet Amerikának csináltam és azért, hogy elindítsak valamit, amin keresztül a művészethez közeledünk. Nem mondom, hogy a Tavaszi zápor művészet, legfeljebb, hogy köze van a művészethez. Tudom, hogy sok benne a giccs; de lehetetlen máról holnapra művészi filmet adni Amerikának.” Talán ennek a kiegyensúlyozatlanságnak köszönhető, hogy a korabeli magyar közönség kevéssé értékelte a filmet, helyét az utókor értékelte át a magyar filmtörténetben.
Fejős másik magyarországi hangosfilmje, az Ítél a Balaton egy balatoni Rómeó és Júlia történet, amelyet magyar, angol, német és francia verzióban is leforgattak. Fejős ezek után nem dolgozott többet Magyarországon, hanem Ausztriában folytatta a munkát. Itt leforgatta a Mégis szép az élet (Sonnenstrahl, 1933) című filmet, amelyben két bécsi fiatal (Annabella és Gustav Fröhlich alakításában) úgy dönt, hogy mégsem lesz öngyilkos, ehelyett együtt fedezik fel az élet szépségeit. Fejős filmjeiben visszatérő motívum az öngyilkosság témája, ami nem véletlen, mert miként a John W. Dodds által írt életrajzból és egyes interjúkból is kitűnik, azokban a helyzetekben, amikor élete irányt vesztett, a rendezőt magát is foglalkoztatták ilyen gondolatok. Az 1930-as évek második felétől Fejős érdeklődése egyre inkább az antropológia felé fordult, kutatóexpedíciókat vezetett, ezzel új fejezetet nyitva sokoldalú életében.
tags: #jatekos #pal #wikipedia
