A játékos tanulás és gamifikáció az oktatásban: A motivációtól a számok megértéséig
A szülőktől, sőt néha még a tanároktól is azt halljuk, hogy az iskolában nincs helye a játéknak, hogy az óvodások játszanak, az iskolások tanulnak, hogy az iskola komoly dolog. Azonban az oktatási rendszer újítása elengedhetetlen a folyamatosan változó világunkhoz történő adaptációhoz. A gyermekeknek szükségük van újabb képességekre és számos más tulajdonságra, amelyet a hagyományos oktatás során nehezebben sajátíthatnak el. A játékos tanulás során végbemenő “játék” az egyik legfontosabb módja annak, hogy a kisgyermekek alapvető ismereteket és készségeket sajátítsanak el. Ebben a kontextusban vált egyre népszerűbbé a gamifikáció.
A játékosítás alapjai az oktatásban
Maga a "gamifikáció" kifejezés viszonylag új, ahogyan a gamifikáció, mint tanítási módszer is viszonylag új az iskolákban. Az oktatásban a gamifikáció azt jelenti, hogy a tanórákba játékos elemet viszünk be, például a kérdések órája helyett egy kvízjátékkal értékeljük a tanulók teljesítményét. A cél a tanulók bevonása és motiválása, de nem egy konkrét játékon keresztül, hanem játékos elemek felhasználásával. A netgeneráció társadalmi befogadásának újragondolásakor alapvető fontosságú annak felismerése, hogy az intrinzik motivációs mechanizmusok - amelyek aktiválására a játékosítás különösen alkalmas - sokkal hatékonyabbak és tartósabbak, mint az extrinsikus motiváció.
A játékos tanulás pedagógiai előnyei
A jól megválasztott játékos elemek serkentik az érzelmi szálakat, növelik a teljesítményt, erősítik a belső motivációt és fejlesztik a kreativitást. Az emberek ösztönösen szeretnek játszani, mivel játék közben az újdonság, az ismeretlen területek felfedezése, a kihívást jelentő és izgalmas kalandok örömet okoznak. A játékosításban rejlő pedagógiai előnyök a következők:
- A hibázást nem büntetik az iskolai módszerek többségével szemben, a játék alapeleme a pozitív visszajelzés.
- A játékok olyan virtuális valóságot teremtenek, amelyek elősegítik, hogy a diákok könnyebben szerezzenek tapasztalatot a steril iskolai környezettel szemben.
- A játékoknál nincs vizsgadrukk, ami visszavetné a tanulók teljesítményét.
Ezen túlmenően, a játékos elemek több aktivitást és interakciót igényelnek a diákok és a tanárok részéről egyaránt:
- fejlesztik az önállóságot
- segítik a rövid és hosszú távú célok felállítását
- azonnali visszajelzést adnak
- unalom ellenszereként hatnak
- örömet okoznak, azzal, hogy többször lehet próbálkozni
- hatásosabban rögzül az információ
Hogyan motiváljunk a játékosítás segítségével?
Játékosítási módszerek és technikák
A játékosítás egyik fő mozgatóeleme, hogy egyes feladatok elvégzése után jutalmakat adhatunk, amely jutalmak különböző formákban valósulhatnak meg. A pontrendszerrel a fejlődésre, illetve a felhalmozásra és a gyűjtögetésre fókuszálhatunk. A hagyományos, jegy alapú értékelés átlagokat számít (az év során összegyűjtött eredményekből), ezzel szemben a pontozás lehetőséget ad a gyarapodás és a haladás érzetének átélésére, annak vizualizálására.
A játékosítás megtervezése során a hagyományos óra szerkezetét interaktívvá kell tenni tétekkel, játékszabályokkal és pontozással, virtuális jutalmakkal, egyéni vagy csoportos anyagokkal. A teszttel pontokat szerezhetnek vagy egy elismervényt kapnak, amely jelzi a haladásukat, teljesítményüket az adott szakaszon.
Egy másik lehetőség a játékosításra a QR-kódok keresése. Az osztályteremben vagy az iskolában el lehet rejteni QR-kódokat, amelyeket a diákoknak meg kell keresniük. A kódok információkat, utasításokat rejtenek a következő kód helyét illetően. A tanulók meg kell oldjanak egy feladatot, meg kell válaszoljanak egy kérdést, vagy el kell döntjék, hogy a kapott információ igaz vagy hamis. Akik megtalálták a kódokat, ezáltal a feladatokat is megoldották, pontokat kapnak vagy diplomát, vagy más módon jutalmazzák őket.
Villámkérdések: a teljes tanulási folyamat alatt a diákok villámkérdésekre válaszolhatnak. Akik helyesen válaszoltak, pontot kapnak vagy egy puzzle darabot. A félév végén a pontok vagy a puzzle jegyre válthatóak. A nem a hagyományos tanórák időkeretét égető játékosítás már sokkal komolyabb pedagógiai haszonnal járhat.
A digitális játékok szerepe a tanulásban: James Paul Gee alapelvei
A számítógépes játékokból való tanulás lényege, hogy a játékosok egy ismeretlen közegbe kerülnek, amelyet aktívan fel kell deríteniük. Ez szükségessé teszi az érdeklődő, nyílt hozzáállást, és jutalmazza a kísérletező készséget. A hagyományos oktatási megközelítések ennek pont ellenkezőjét követelik meg: a hallgatók (a magyar nevüknek megfelelően) hallgatják a Tudást, amit kész Igazságként elsajátítanak. Bár ez a megközelítés megkerülhetetlen az alapismeretek átadására, pont azon készségeket nyomja el, amelyek a tudományos megközelítés (megfigyelés, kísérletezés, hipotézisek felállítása, ellenőrzése és módosítása) szempontjából elengedhetetlenek.
A fenti ábra azt a hatásmechanizmust ábrázolja, hogy a folyamatba a virtuális világokat is bekapcsolva, hogyan lehet egyszerűbbé és hatékonyabbá tenni a tanulást. James Paul Gee What video games have to teach about learning and literacy című könyve alapján a következő alapelvek mentén érthetjük meg a játékok oktatási hatékonyságát:
- Az aktív tanulás alapelv: A (sikeres) számítógépes játékok világa úgy van felépítve, hogy az aktív, kutató típusú, a környezettel szemben kritikus tanulási folyamat vezet bennük sikerre, és nem a passzív tanulás. A játék örömét a felfedezés öröme fokozza, ha a résztvevő saját maga fejti meg a világ működését, oldja meg a problémát. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a játékból tanul a résztvevő: kísérletezni, hibázni, és az eredményeket kritikusan megvizsgálni jó.
- A „pszichoszociális moratórium” és az elkötelezettség alapelve: A számítógépes játékok egy olyan tanulási környezetet teremtenek a résztvevők számára, ahol a valós világbeli kockázatok jelentősen csökkentettek. Egy játékban a sérülés, a halál nem végleges, hanem a tanulási folyamat része. A társadalmi kockázat is kisebb, hiszen a többi játékos nem tudja, kik vagyunk mi valójában. A csökkentett kockázat megnöveli a kísérletező kedvet, és segít az elkötelezett tanulás alapelv kialakulásában. A sikeres számítógépes játékok ugyanis pont azért sikeresek, mert képesek nagyfokú elkötelezettséget kiváltani a résztvevőikben, akik sok időt és energiát fordítanak a játék elsajátítására. A siker alapelv is kulcsfontosságú az elkötelezettségben, és a sikeres játékok rendszeresen jutalmazzák a játékosaikat valamilyen formában. Ez egy pozitív visszacsatolást eredményez: minél elkötelezettebb a játékos, annál több jutalmat kap, ami tovább növeli az elkötelezettségét.
- Gyakorlás és folyamatos tanulás alapelvek: A számítógépes játékok még ennél is jóval messzebb mennek, mert az elsajátított tudást újra meg újra használni kell, tehát a játékosok nem is a tudás elsajátítására és gyakorlására koncentrálnak, hanem a játék által nyújtott végcél elérésére. Ez a folyamat a gyakorlás alapelv, mely szerint a játék keretein belül a résztvevők lelkesen gyakorolnak olyan feladatokat, amelyek gyakorlását tantermi környezetben unalmas tehernek tekintenék. A folyamatos tanulás alapelv szerint a gyakorlás során nemcsak a már elsajátított ismereteket gyakorolják addig, amíg azok automatikussá nem válnak, hanem fejlődésük során újabb tudásra tesznek szert, amelyek felhasználásával újratanulnak folyamatokat, és ezeket az új megoldásokat is begyakorolják.
- Kompetenciahatár alapelv: Kulcsfontosságú a kicsit szabadon fordított kompetenciahatár alapelv is, mely szerint a sikeres számítógépes játékokban a résztvevők folyamatosan olyan feladatokkal szembesülnek, amelyeket még éppen képesek teljesíteni; nehezek, de megoldhatók. A gyakorlás és folyamatos tanulás alapelvekkel karöltve ez garantálja, hogy a játékosok egyre bővülő tudáshalmazzal rendelkezzenek a játék során - és ez szöges ellentétben áll egyes oktatási reformok tananyagcsökkentő törekvéseivel.
- Identitás alapelv: A virtuális világokban való részvételhez nélkülözhetetlen egy új, virtuális személyiség felvétele is. A játékos egy karakter/avatár szerepébe helyezi magát, és annak tettein keresztül hat a világra. Az identitás alapelv arra épül, hogy a játékos egyszerre több identitáson keresztül tartja a kapcsolatot a világgal - a saját fizikai identitása mellett létezik a virtuális identitása és a kettő közti kapcsolatot megteremtő meta-identitása is -, aktív tapasztalata az, hogy több identitás együtteseként hoz döntéseket. Ez segítséget nyújt a való világbeli identitások - valaki egyszerre lehet egyetemi hallgató, odaadó gyerek, szerető barátnő, lelkes játékos stb. - többszínűségének megértéséhez is.
- Szondázás és többszörös út alapelvek: A tudás úgy jön létre, hogy a világot „megszondázzuk” (effektíve csinálunk valamit), az így elvégzett „kísérlet” eredményét kritikusan megvizsgáljuk, abból hipotézist, hipotéziseket építünk, majd a világot újra megszondázzuk, hogy ellenőrizzük a hipotézisünket. Ez a folyamat természetesen az aktív tanulás alapelvre épít, így könnyen látható, hogy a számítógépes játékok valójában erre alapozva szolgálnak örömforrásként. A több út alapelv szerint a résztvevők egy adott problémát többféleképp is megoldhatnak.
- Szituációfüggő jelentés és szövegkörnyezet alapelvek: A számítógépes játékokban való tanulás a természetéből adódóan szituációfüggő. A résztvevők megtanulják, hogy az adott jelek (szavak, cselekedetek, tárgyak, szövegek stb.) jelentése, mondanivalója, jelentősége és haszna csak az adott környezetben értelmezhető (szituációfüggő jelentés alapelv). Például a World of Warcraft esetében egy ellenséges játékos jelenléte más-más jelentéstartalommal rendelkezik a környezet függvényében. Amennyiben az ellenséges játékos a mi fővárosunkban ólálkodik, valószínűleg nem csak lehetősége, de szándéka is van a mi megtámadásunkra. A szöveg alapelv fogalmazza meg legjobban azt, amit mi a jelenlegi oktatási rendszer legnagyobb hiányosságának tartunk. Az alapelv szerint az írott tudásanyag elsajátítása nem kontextustól függetlenül, pusztán a szavak jelentése alapján történik, hanem az olvasó az élettapasztalataiba helyezi az olvasott anyagot. A szövegkörnyezet alapelv szerint, ha a tanuló néhány hasonló (azonos „műfajba” tartozó) szöveget megismer, akkor onnan kezdve képes felismerni, ha egy újabb anyag is az adott műfajba tartozik, és a műfajnak megfelelő környezetben képes azokat értelmezni.
- Közösségi tanulás alapelve: A számítógépes játékokból való tanulás esetén a tanulás módja mindenképp közösségi. Még az egyszereplős játékok esetében is a sikeres játékok közösségformáló erőt képviselnek, és a játék kedvelői weboldalakat és internetes fórumokat üzemeltetnek, összekapcsolják a játékosokat (vonzódási csoport alapelv). Ez még természetesebb az egyre népszerűbb többszereplős, illetve masszívan többszereplős (MMO, MMORPG) játékok esetében, ahol pár fő, vagy akár több tízezres közösség osztozik ugyanabban az élményben. Ezen közösségekben a tanulás elosztott (elosztott tanulás alapelv), bár a közösség bizonyos tagjait az adott játékos lehet, hogy nem is ismeri a való életben.
- Részhalmaz, fokozatosság és felfedezés alapelvek: A részhalmaz alapelv szerint a tanulás a teljes tartománynak csak egy leegyszerűsített részhalmazán kezdődik. Azaz a játékos a játék kezdetén a világ csak kis részét látja, ennek következtében csak egyszerűbb problémákat kell megoldjon. A fokozatosság alapelv szerint a tanulási szituációk úgy vannak rendezve a játékokban, hogy a korábbi problémákra építkezve lehet megoldani a későbbi feladatokat. Amikor ez nem áll fenn, az értetlenséget okoz és frusztrációhoz vezethet virtuális világokban és tanteremben egyaránt. Ezeket megerősíti a felfedezés alapelv, ami szerint a tudást a környezettel való interakció során kell megszerezni, és nem készen szolgáltatja nekünk a játék.
Virtuális világok és valós tanulás: Példák az egyetemi oktatásból
A Saint Mary’s College of California keretein belül több egyetemi kurzust is tartottak számítógépes játékok segítségével alapképzésben részt vevő hallgatók számára. Az első egy kevert óra volt, ahol az antropológia és a közgazdaságtan alapjait tárgyalták. A tananyag felépítése során felhasználták azt, hogy a legtöbb hallgató mély tapasztalatokkal rendelkezett a virtuális világokról.
Két külön világot használtak: a Second Life nevezetű „életszimulátort”, ami nem a hagyományos értelemben vett játék. Ez inkább egy hatalmas, háromdimenziós virtuális közösségi tér, ahol a résztvevők - a végletekig testre szabható - digitális másuk (avatarjuk) segítségével lépnek kapcsolatba egymással. A másik világ az akkor frissen megjelent Hellgate: London nevezetű többszereplős online akció-szerepjáték volt. Ezeket a világokat azért választották, mert az egyik népszerű volt, de nem játék, míg a másik annyira új volt, hogy a hallgatók nem nagyon ismerték azt. A virtuális világok kultúráját használva könnyen érthetővé tudták tenni a bonyolult elméleteket is. Például az antropológiában a nemiség kérdéskörét a Second Life-ban végzett vizsgálódásukkal tudták megerősíteni a hallgatók.
A World of Warcraft a Blizzard Entertainment nagy sikerű MMORPG-ja. (MMORPG: egyszerre nagyon sok, több száz vagy akár több tízezer játékos egyöntetű játékát lehetővé tevő virtuális világ.) Ebben a világban a játékosok két, egymással ellenséges csoport tagjai. A játék során a résztvevők számtalan kihívással nézhetnek szembe. Ezek egy része egyedül is megoldható, de még ilyenkor is általában jelen vannak más játékosok (és az ellenséges csoport tagjai „meg is ölhetik” a saját feladatával foglalatoskodó játékost). Más küldetések sok (akár 25 vagy 40) játékos együttes erőfeszítését igénylik, és a nehezebb kihívások esetén egyetlen résztvevő hibája a teljes közösség kudarcához vezethet.
A World of Warcraftban is számtalan kiegészítő tevékenység található. Például minden játékos választhat párat a rendelkezésre álló szakmákból, amelyek segítségével vagy nyersanyagot képesek termelni, vagy nyersanyagok felhasználásával kész termékeket (páncélokat, fegyvereket, ételt stb.) tudnak előállítani. A kapcsolat lényege, hogy csak azok a virtuális játékok sikeresek, amelyek a valóságból merítve számos társadalmi intézményt a világukba illesztenek. Bár sok virtuális világ nem teljesen életszerű, de e világok logikája sokat kölcsönöz a való világból. Ezen virtuális világok segítségével már jóval könnyebben bemutathatóak mind a társadalomtudományos modellek, mind a modellek által leírt valós problémák. Például az átlagos 16 éves még soha életében nem vezetett egy céget. Számára a „piac” mint absztrakció értelmetlen, viszont jár üzletbe, és ott vásárol. Amennyiben egy virtuális valóság résztvevője, ismerős számára az aukciós piac, valószínűleg értékesített bizonyos virtuális jószágokat.
A számok és az idő játékos megismerése kisgyermekkorban
Valóban lehetséges úgy tanulni, hogy közben jól érezzük magunkat. A gyermekeknek erre nagy szüksége van, hiszen nehezükre eshet viszonylag rövid idő alatt az egyik pillanatról a másikra áttérni a komoly, egyhelyben ülést igénylő oktatási rendszerre. A játék értelmes: a gyerekek azért játszanak, hogy megértsék az őket körülvevő világot, és értelmet találjanak a mindennapok érthetetlen tömkelegében. A játékos tanulás során a gyermekek megtanulják összekapcsolni a már ismert dolgokat és tárgyakat az ismeretlennel.
A játék örömteli: a játék egy természetes örömet okozó tevékenység minden gyermek számára. Játék közben a gyerekek nevetnek, jól érzik magukat és a kortársaikkal szórakoznak. A játékos tanulás aktívan leköti a gyermekek figyelmét: szinte mindig előfordul a foglakozásaink során, hogy a gyermekek észrevétlenül belemerülnek a játékba, és a teljes figyelmüket az adott folyamatnak szentelik. Ez két okból is előnyös. Egyrészt a gyermekek megtanulnak koncentrálni egy adott tevékenységre, másrészt a játék során észre sem veszik, hogy tanulnak.
A játék interaktív: a játék és a tanulás nem statikus. A gyerekek játszanak, hogy gyakorolják a készségeket, kipróbálják a lehetőségeket, és új kihívásokat fedezzenek fel. Ezen kívül lehetőségük nyílik a kiteljesedésre és az önkifejezésre. Ezek együttese mélyebb, és hatékonyabb tanuláshoz vezet. Az ilyen módon szerzett információkra a gyermekek hosszú távon is emlékezhetnek. A játék társas jellegű: az interaktív játék lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy gondolataikat kommunikálják, megértsenek másokat a társadalmi interakción keresztül, így megalapozzák az utat a mélyebb megértés és erősebb kapcsolatok kialakításához.
Az iskolában első-második osztályban ismerkednek meg az órával a gyerekek, ekkorra már azonban általában kialakult bennük az igény, hogy ők is le tudják olvasni az időt. Nyugodtan el lehet kezdeni ismerkedni az órával akár már ovis korban is, ha úgy látod, hogy a gyereked a számokkal már tisztában van. A Thinkfun Zingo - Hány óra van? társasjátékában például két nehézségi szint között lehet választani, így a kisebbeknek és a nagyobbaknak egyaránt izgalmas az ismerkedés az órával ennek a játéknak a segítségével. A Trefl Órás oktatójátéka is kifejezetten az óvodás korosztálynak készült. Párosítandó puzzle-elemeket tartalmaz a játék, ahol a különböző napi feladatokat kell a megfelelő órával összepárosítani. Ha úgy érzed, hogy a gyereked már érti a mutatós és a kijelzős óra működését is, akkor jöhet a játék az idővel! A Mennyi az idő? - Óra oktató memória kártyajátékban ugyanis az a feladat, hogy meg kell találni az egymással egyező mutatós és kijelzős órákat!
