A szerelmes versek világa: Érzelmek és kifejezések a költészetben
„A szerelem, a szerelem,/ A szerelem sötét verem” - olvashatjuk Petőfi Sándor A szerelem, szerelem című versében. És milyen igaza is van… A szerelem témaköre már a kezdetektől fogva jelen van az irodalomtörténetben. Mondhatni, ahogy Erósz megjelent a Földön, úgy hozta magával a szerelem mámorító érzését is. Ez nem meglepő, hiszen a szerelem érzése az ókor emberétől kezdve a 21. század egyénéig mindenkit megtalált, ugyanis ez az emberi élet természetes velejárója. Azonban a szerelem nem mindig csak boldogság és önfeledt kacagás, ambivalens érzések tárházát foglalja magába. A szerelem kifejezése és ennek lehetséges módjai illetve etikus szabályai művészeti korszakonként más és más. Ennek titka abban rejlik, hogy egyes ilyen korszakokban a kultúra, a művészeti felfogás illetve a világnézet eltérő volt, a fejlődés különböző szakaiban járt, így az is eltérőnek bizonyult, hogy mennyire engedhették meg maguknak a költők a szerelemnek mint bensőséges érzetnek a szavakba formált kivetülését. Ez akár egy korszakon belül is óriási különbséget mutathat.

A szerelmi líra fejlődése az ókortól napjainkig
Az ókori civilizációk szerelmes versei
A szerelem alighanem az emberiséggel egyidős érzés. Talán azt sem túlzás állítani, hogy a szerelmes versek is azonnal megjelentek, ahogy megtanultunk írni és olvasni. Hogy ki írta a világ első szerelmes versét, azt homály fedi. Azt viszont tudhatjuk, hogy nagyjából mikor vetette papírra (kőre) először egy ember az érzelmeit: körülbelül négyezer évvel ezelőtt. Mindez a sumér kultúrában történt, az ismeretlen költő műve pedig a mai napig fennmaradt az agyagtáblán. A kutatók úgy vélik, hogy a vers Su-Szín királyhoz íródott, a megszólaló pedig alighanem a mezopotámiai Inanna, a szerelem, a termékenység, a szex istennője.
Szerencsére az antik Görögországból és Rómából már sok írásos emlék maradt fenn, így pontos képünk lehet arról, hogy a korabeliek miként élték meg a szerelmet. Nos, ugyanúgy, mint mi, hevesen, néha fájdalmasan és nagyon sokféleképpen. Az antik Görögországból talán Szapphó művészete a legismertebb, aki igencsak szenvedélyes verseket írt férfiakhoz és nőkhöz egyaránt. Hasonlóan híres és a mai napig közkedvelt a római Ovidius, aki gyönyörű művekben örökítette meg vágyait:
- „Van mifelénk, kinek a szerelem művészete újság?
- Versemből okulást nyerve, kövesse tanom.”
A középkor: Vallásos és világi líra
A középkor első felében a vad érzelmeknek nem igazán jutott szerep, hiszen a mélyen vallásos társadalom ezt aligha nézte volna jó szemmel. Így a korabeli trubadúrok és udvari költők inkább az elérhetetlen szerelem irányába fordultak. Műveik tele vannak sóvárgással az elérhetetlen hölgy iránt. A 15-16. században aztán egyre bátrabbak lettek a költők, és a versek pajzánabbá és sokszor szatirikussá váltak. Legegyszerűbb példaként talán a középkorra is oly jellemző vallási és világi líra összehasonlítását hozhatjuk: míg jól látjuk, hogy a világi lírában sokkal nagyobb teret engednek a szókimondásnak, a szerelem kifejezésének, addig a vallási lírában ez a kifejező eszköztár mereven leredukálódik, ugyanis a különböző hittani konvenciók nem engedhették meg, hogy egy vallásos ember úgy mondván túlságosan nyíltan és puritán fogalmazzon a szerelemről.
Középkori irodalom (angol)
A reneszánsz: Shakespeare, Petrarca és Balassi Bálint
A reneszánsz korában a szerelem ábrázolása új lendületet kapott. Shakespeare szonettjeit aligha kell bemutatni bárkinek, mert töretlen népszerűségnek örvendenek évszázadok óta. Ugyan ki tudna ellenállni az ilyen soroknak, aki épp szerelmes?
- „Ne szántsák kedvesem szép homlokát
- Óráid, s ódon pennád rajzai;
- Suhanj fölötte érintetlen át:
- Szépségminta, mai s mindenkori!”
Ami Angliában Shakespeare, az Itáliában Petrarca, aki szintén álomszép szonettekkel ajándékozta meg kedveseit és a világot.
- „Szerelem! állunk őt ámulva, kit
- káprázatul küldött az ég a földre.
- Nézd: hogy szitál a szépség fény-esője!
- Az angyal ő, ki földünkön lakik.”
A magyar irodalomban Balassi Bálint a reneszánsz kor kiemelkedő lovagköltője, akinek életművét három témában szokták elkülöníteni: (1)a lovagi és vitézi életről szóló dalok, (2) az istenes versek és (3) a szerelemi költészet. Bár Balassi életművében igen sok szerelmes verset találunk, mégis kiemelkednek közülük a Losonczy Annához írt költemények. A költő verseiben Júliának nevezi kedvesét, ezért ezeket a verseket Júlia-ciklusként szokás említeni a vitéz-költő életművében. A ciklus alkotásai közül a legismertebb a Hogy Júliára talála, így köszöne neki című vers, melyben a költő Annához fűzött érzelmei és gondolatai jelennek meg, persze mindez a reneszánsz kor szellemében. Az alkotás számos bibliai utalást és egy igazán bő, összetett motívumrendszert tartalmaz, de mindvégig törekszik a harmónia és az egyensúly fenntartására.

A felvilágosodás és a rokokó: Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai líráját a rokokó korszakhoz, ugyanakkor a felvilágosodás időszakához (klasszicizmus, szentimentalizmus) szokás sorolni. A magát ars poeticájában vidám természetű poétának nevező költő életében szintén meghatározó élmény volt a szerelem. Lillának címzett versei a korszak legszebb és legmeghatóbb szerelmi alkotásai, melyben mind rokokó mind pedig szentimentalista vonásokat felfedezhetünk. Ilyen például egyik korai verse, ami a Tartózkodó kérelem címet viseli. Csokonai ezen költeményében a szerelem mint égető, benső hatalmas tűz érzéki állapotairól olvashatunk.
A romantika kora: Vörösmarty, Petőfi, Byron, Shelley, Keats
A kora romantika költőjét, Vörösmarty Mihályt is megtalálta a szerelem. Bár a Szózat szerzőjének életművében kevésbé kiemelkedő a szerelmi líra, azért mégis írt egy-két olyan mély érzelmi inditatású költeményt, melyben kedvese iránti gyengéd érzéseket fejezte ki. Ezen alkotások legtöbbje feleségéhez, Csajághy Laurához szólnak. A merengőhöz című alkotásában a bánat és a szerelem, a merengés és a szeretet érzéseinek összevegyüléséről olvashatunk. Kincs? hír? gyönyör? Petőfi lírája olyan sokrétű, mint maga a költő. A romantika korának költője egy igazi versbomba volt, rövid élete során olyan terjedelmes életművet hozott létre, mint mások egész életük alatt. A költő különböző tematikájú versei főként saját korának politikai és történelmi eseményeinek voltak alárendelve, de szerelmi tematikájú versei éppoly nagy számban keletkeztek, mint a forradalmi szándékú alkotásai vagy éppen a tájversei. A költő életművében különleges helyet foglal el a házasság után keletkezett versek, az úgy nevezett a hitvesi líra. Ezek az alkotások a korban is szépségideának számító Szendrey Júliának készültek, a költő és a fiatal nő páratlan szerelmi kapcsolatát mutatják be. A Szeptember végén című vers -szerintem- az egyik legérdekesebb és legszebb szépirodalmi alkotás a magyar művészettörténetben, ugyanis azonfelül, hogy egy nagyon szépen megkomponált, érzelmes verset olvashatunk még mást is tartalmaz: a szerző félelmetes ugyanakkor fájdalmas jóslatát a jövőre nézve.
Ha romantika, akkor Byron, Shelley és Keats. Mindhárom angol fiatalember pompás szerelmes verseket vetett papírra, melyek kiállták az idők próbáját. George Byron igazi életművész volt, aki megszámlálhatatlanul sokszor volt szerelmes, így igazán gazdag életművet hagyott maga után. Shelley műveiből a viszonzatlan szerelem gyötrelmeit ismerhetjük meg, míg Keatset a Szépség Költőjeként tartják számon, nem véletlenül.

A 20. század: Ady, József Attila, Pilinszky
A 20. században a szerelem fogalma óriási változásokon ment át az irodalomban, és szerény véleményen szerint ebben nagy szerepe volt a kor nyugatos költőjének, Ady Endrének. Ady lírájában a szerelem már nem csak mint boldogság, szeretet, önfeledtség metaforájaként jelenik meg, verseiben a szerelmi kapcsolatot mint soha véget nem érő boldogság és fájdalom közötti lebegést ábrázolja. Nála jelenik meg különösképpen perdita-kultusz fogalomköre, azaz a megromlott, erkölcstelen nő ábrázolása. Verseiben a nő, aki jelen esetben Léda (Diósyné Brüll Adél) már nem egy felsőbb érintetlen fogalom, hanem férfival egyenrangú társ, aki épp annyira képes szerelmet csikarni, mint megbolondító fájdalmakat okozni. A Héja-nász az avaron című versében Ady a szerelmeseket úgy írja le, mint kit egymásba húsába tépő, veszekedő, de mégis egymást szerető héjamadárt.
Útra kelünk. Ha olyan valakit keresünk, aki mindennél és mindenkinél jobban vágyott a szeretetre és szerelemre, akkor az talán József Attila lenne. A Nyugat második nemzedékének költője szinte bármit odaadott volna egy falatnyi szeretetért. József Attila a szerelemmel is próbálta orvosolni múlhatatlan szeretetéhségét, azonban ez sem jelentett számára kiutat a magányból. Többek között pszichológusába, Kozmutza Flórába is beleszeretett, akihez a Gyermekké tettél című verse is szól. A vers a költő belső ambivalens érzéseit, a gyermeki élet visszaderengését és fájdalmas érzetek sorát gyúrja össze egy alkotássá. „Gyermekké tettél. Etess, nézd - éhezem. Óh, hogy alhatnék!”
Pilinszky János költészete már a 20. század második feléhez áll közelebb. Rövid, tömör versei, képhasználata, szókészlete már egy modernebb világfelfogást mutat. A szerelem egyre inkább fordul át fájdalmassá - elsőre ez az a tendencia, amit leszűrhetünk, ha a korszak irodalmát vizsgáljuk. Mint minden, így a szerelem is csak fájdalmat okoz, elmúlik, valahol mélyen elraktározódik, de elfelejtődik. Csak néha-néha, egy-egy magányos pillanatban dereng fel, milyen is volt szeretve lenni. Pilinszky Miféle földalatti harc című versei ezeket az érzeteket adja vissza.
Érdeme az is, hogy Heltai Jenő kamaszos szemtelenséggel felfrissítette a költészet nyelvét, elfogulatlan bátorsággal használva a nagyvárosi élet oly szavait, mint turf, redakció, szenzáció, hangverseny, blazírt, impotens, korzó, toalett, s főképp hogy a prüdériát kicsúfoló, új szerelmi erkölcsöt mutató magatartásával bátorító példát nyújtott az új nemzedéknek. Ifjúságát kifejező lírájára úgyszólván átmenet nélkül, csaknem húsz éves hallgatás után, az öregkor lírája következett. Egykor egy társadalmi réteget, a bohémséget, most egy életkort fejezett ki: az öregséget. Mintha meg akarta volna cáfolni a közhiedelmet, hogy a líra az ifjúkor műfaja. Versei tartalma most: hogy elmúlik a szerelem, az ifjúság, az élet, és hogy a sors nem hozta meg, amit várt tőle. De csak hangulatuk illata a hervadásé: színükben, formájukban most sokkal több az eredetiség, merészebb a szellem, mint fiatalkori verseiben. Az egykori élcelődés ezekben az öregkori versekben igazi lírává érett: a szomorúságban is játékos, saját hangú, irodalmunkban egyedülálló lírává.
A 21. század: Simon Márton modern szerelmes lírája
A szerelem a 21. századba is átöröklődött. Korszerű leírásokat modern költők által kaphatunk, Simon Márton egy ilyen költő. Háromnegyed négy című alkotása a modern szerelem legtipikusabb leírása. Nem tudjuk, hogy mi az, de jelen van. Hat. Egyszer minket is megtalál. A versben Simon Márton különböző emlékképeket és érzeteket társít kedveséhez, ugyanakkor végig fontos szerephez jut az idő. Már a címben kijelöli a gondolkodás időszakát, ami egy hajnali idő, érezhetően erősen melankolikus, merengő hangulatban találjuk a lírai ént. Hajnali órák, a cigarettafüst, a hideg szelek és az idő múlása végül mind összeolvad eggyé. A szerelemre talán a legegyetemesebb választ pont Simon Márton képes megadni: „Egyenlők vagyunk. Látod. ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Bent alszol. Mondok valamit magamban. Látom a lehelletem. mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. ezért jöttem ki. Nem. És utálok várni. hibának éreztem még azt is. lenne mégis. (estig összetartson), szóval, hogy ölelj. Bent alszol. Dohányzom. Jó így. Bár elég hideg van. Egyenlők vagyunk. Látod.”

Miért érdemes szerelmes verseket olvasni és írni ma is?
A szerelmes versek mindig valamilyen céllal íródtak, és az emberek mindennapi életébe is beépültek. Nincs ez másképp ma sem, mert számos olyan helyzet adódhat az életünkben, amikor megéri elővennünk egy modern vagy klasszikus romantikus költeményt. A költők az érzések papírra vetésének mesterei, náluk szebben senki nem tudja leírni, mit jelent a szerelem, a csalódás, a féltékenység vagy a gyötrődés. Nem csupán azért voltak képesek szerelmes verseket létrehozni, mert átélték a szerelem minden létező stációját, hanem mert a hétköznapi nyelvnél érzékenyebb és pontosabb eszköztárat használtak az érzelmek megragadásához, például metaforákat, szinesztéziát vagy rímeket. Tökéletesen képesek szavakba önteni azt a mély és megfoghatatlan érzést, ami a mi szívünkben is lakozik. A szerelmes versek éppen ezért örök érvényűek, mindenkihez szólnak és bármely korban olvassuk őket, mélyen megérintenek.
Kutatások kimutatták, hogy a versek, különösen a szerelmes versek olvasása - akárcsak a zene - aktiválja az agy jutalmazási központjait és fizikai reakciókat válthat ki, például libabőrt vagy a szívverés felgyorsulását. Egy-egy kortárs vagy klasszikus versben könnyen magunkra, a saját szerelmes tapasztalatainkra ismerhetünk. Akár szerelmesek vagyunk épp, akár szerelmi bánatunk időszakát éljük, a romantikus versek terápiaként működhetnek - enyhítik az elszigeteltség érzését, mert tudatosul bennünk, hogy mások (a költők) is átmentek már hasonlókon. Amikor költők szerelmes verseit olvasgatjuk, elterelődik a figyelmünk a mindennapi problémákról. Igaz ez persze egy regény vagy egy szórakoztató cikk olvasására is. A lényeg, hogy csökken a szorongás, a relaxiációs állapot viszont aktiválódik. A szép szerelmes versek segítenek megfogalmazni mindazt, amit mi magunk talán nehezen, vagy egyáltalán nem tudnánk szavakba önteni, hiszen az érzésekről korántsem könnyű beszélni vagy írni.
Középkori irodalom (angol)
Személyes kifejezés és kapcsolatépítés
- Személyre szabott ajándék: Ha a tökéletes meglepetést keressük szívünk választottjának, ugyan mi lehetne csodásabb, mint egy szerelmes vers? Kinyomtathatjuk egy gyönyörű papírra, be is kereteztethetjük, és megajándékozhatjuk vele a kedvesünket az évfordulónkon, karácsonykor vagy bármikor, ha kifejeznénk a szerelmünket. A vers emellett akár egy pólóra, bögrére vagy párnára is kerülhet, így téve egyedivé az ajándékot.
- Kapcsolatok erősítése: Még a legjobb párkapcsolatra is igaz, hogy folyamatosan ápolni és erősíteni kell. Erre pedig remek megoldást jelentenek a szerelmes versek. Szervezhetünk például egy romantikus vacsorát, ahol felolvassuk kedvesünknek a választott költeményt. Sokat tanulhatunk egymásról egy közös szerelmes vers megírásával. Ez lehetőséget ad, hogy átgondoljuk, mit szeretünk a másikban, milyen tulajdonságai miatt tartjuk őt sokra. Az is egy megoldás, ha nem együtt írjuk a verset, hanem megkeressük azokat a már létező költeményeket, amik a legjobban rímelnek a mi kapcsolatunkra.
- Saját szerelmes versek írása: Ha szeretnénk elmélyíteni a szerelmünket, akkor máris ragadjunk tollat és papírt, és írjuk meg a saját költeményünket, amiben szavakba öntjük az érzéseinket. Nem kell, hogy tökéletes legyen, a lényeg, hogy szívből jöjjön! Természetesen nyugodtan puskázhatunk a világirodalom legjobbjaitól, ha esetleg nem jönne az ihlet.
- Esküvői szertartások, különleges alkalmak: Aligha kell ecsetelni, hogy mennyire feldobhat egy esküvői fogadalmat egy szép szerelmes vers. A költemények akkor is előkerülhetnek, amikor megújítjuk a fogadalmunkat, és persze az évfordulókon is jó ötlet egy költeménnyel meglepni a másikat. A lánykérés (vagy legénykérés) életünk egyik legromantikusabb pillanata, amikor a torkunkban dobog a szívünk, és alig találjuk a szavakat. Nosza: hívjuk segítségül az irodalom nagyjait, akik már megtalálták helyettünk a pontosan ide illő mondatokat.
Válogatás a világirodalom és a magyar líra legszebb szerelmes verseiből
A magyar nyelv bármennyire is nehezen érthető egy külföldi számára, aki beszéli, az tudja, hogy mennyire széles palettát kínál az érzelmi önkifejezésre - és ezúttal nem a káromkodása, hanem a szerelem megélésére gondolunk. Nagy szerencsénkre kedvenc költőink és íróink, a magyar irodalom nagyjai, szebbnél szebb szerelmes verseket hagytak az utókorra, amelyekben játszi könnyedséggel sikerült megfogalmazniuk ezt a mély és rejtélyes érzést.
Az alábbiakban egy válogatás látható a világirodalom és a magyar líra szerelmes verseiből:
| Költő | Vers címe | Kiemelt érzés/Téma |
|---|---|---|
| William Shakespeare | XVIII. szonett | Az idő múlása és a szerelem örökkévalósága |
| Pablo Neruda | 17. szonett | A szerelem mély és titokzatos ereje |
| Rainer Maria Rilke | Szerelmes dal | Vágyakozás a másik után |
| Emily Dickinson | Vad éj - vad éj | Szenvedély és vágy |
| Elizabeth Barrett Browning | Hogy szeretlek? | Sokrétű, érzelemgazdag szerelem |
| Robert Burns | Piros, piros rózsa | A szerelem szépsége és intenzitása |
| John Keats | Utolsó szonett | A szeretett személy állandósága, vágyakozás |
| Walt Whitman | Mentem egyszer egy népes városon át | A szerelem múlandósága és emlék |
| E. E. Cummings | Magammal hordom a szíved | A szerelem mély és mindent átható ereje |
| Petőfi Sándor | Szeptember végén | A természet és a szerelem elmúlása |
| József Attila | Óda | Vágyakozás és hódolat |
| Ady Endre | Lédával a bálban | Éjszaka és szenvedélyes szerelem találkozása |
| Radnóti Miklós | Tétova óda | Óvó tekintet, munka és szeretet |
| Kosztolányi Dezső | Hajnali részegség | Álom és valóság határán játszódó szerelem |
| Szabó Lőrinc | Mindenütt ott vagy | Mindent átható szerelem |
| Tóth Árpád | Esti sugárkoszorú | A természet és az őszinte szerelem |
| Pilinszky János | Tilos csillagon | Mélyen spirituális és filozofikus szerelem |
| Vörösmarty Mihály | A merengőhöz | Merengés, bánat és szerelem |
Olvasói inspirációk és személyes versek
Sokan esetleg úgy gondolják, hogy a romantikus költészet ideje már lejárt, és online világunkban nincs helye az efféle műveknek. Pedig a szavakba öntött érzések továbbra is a legmélyebb kifejezési formák közé tartoznak. Íme néhány személyes hangvételű vers, amelyek a szerelem különböző árnyalatait mutatják be, bizonyítva, hogy a líra ma is él és hat:
Őrizlek
Őriztem nyugodt álmodat,
Hallgattam szuszogásodat!
Őrizlek, amíg hagyod,
Féltelek téged nagyon!
Mindentől megvédenélek
Bármit tartogat az élet!
Átvállalnám gondjaidat,
Mindent, ami neked árthat!
Őriznélek éjjel nappal
Harcba szállnék minden bajjal!
Nem lenne más semmi gondod,
Csak boldogság lenne jussod!
Szerző: Démon52
Az igazi
Mikor velem vagy, elönt a nyugalom. Mikor velem vagy, szeretetet érzek.
Az élet egy nagy forgó malom,
Ha itt vagy velem, semmitől sem félek.
Ha bajban vagyok, segítesz rajtam.
Ha örülök, velem vagy boldog.
Ha tükörbe nézek látom magam,
Ha rád nézek, tudom milyen vagyok.
Egyszer széttört egy egész,
Egy nagy, hatalmas lélek.
Keresi mindenki a felét,
Én megtaláltam. Téged
Szerző: Mishu
Kell a Boldogság Hagyom, hogy szeress!
Az olyan jó nekem!
Szeretem, ha szeretsz,
Szeretem, hogy szeretlek!
Oly boldog vagyok,
Tudom, hogy tiéd vagyok!
Nem tehetek mást,
Szeretlek hát!
Olyan jó, hogy vagy!
Boldogságom hatalmas!
Szeretlek szeretni,
Örökké veled lenni!
Kell a boldogság,
Mit régóta várok már!
Kellesz nekem,
Hogy boldog legyek veled
Szerző: Lángolószív
Érzem
Érzem enyém a boldogság!
Érzem, engem szeretsz igazán!
Érzem, nem lehet más az életben!
Érzem csak te, kellesz énnekem!
Tudom, hogy téged szeretlek!
Tudom, csak te kellesz énnekem!
Tudom, örökké várok rád!
Tudom, miénk a boldogság!
Látom, magad nekem adod!
Látom, szerelmem akarod!
Látom, örökre akarsz!
Látom, végleg, velem maradsz!
Kellesz, örökké nekem!
Kellesz, hogy boldog legyek veled!
Kellesz, hisz te vagy a boldogság!
Kellesz, hisz oly régóta vágyok rád!
Minden, percben gondolok rád!
Minden, gondolatban elönt a vágy!
Minden érzékem téged keres!
Minden gondolatom téged szeret!
Szeretlek, éjjel és nappal!
Szeretlek, nyáron és fagyban!
Szeretlek, őrült szenvedéllyel!
Szeretlek, szívem nagy hevével!
Szerző: Lángolószív
Érzem a nap melegét
Érzem a napsugarak melegét, Érzem szerelmed sugárzó erejét! Oly jó, hogy vagy nekem, Nem kérek az élettől egyebet!
Legyek veled boldog örökké, Életünk töltse be a napfény, Legyen a szerelem mindig a miénk! S szerelmünk éljen örökké!
Bőrömön érzem a napot, Szinte éget, akár a nyom, Mit rajta a csókod hagyott, Amit a szerelmes ajkad adott!
Látom a szél fújta leveleket, Érzem az édes leheleted, Oly zamatos ajkad, de szeretem, Csókjaid soha nem feledem!
Ezért élek, és ezért vagyok, Hogy újra, érezzem ajkamon, Csókjaid ízét, mit kaphatok, És azt neked viszonozhatom!
Szeretlek, kívánlak, csak téged, A vágyam csak utánad, éget! Kerget, űz örökké, És boldoggá tesz az együttlét!
Szerző: Lángolószív

Múló Fény
Nem, nem hal meg a világ,
Csak kövesd a nap nyomát!
Nincs sötétség, nincsen bánat,
A boldogság a napból árad!
Nem alszik ki, örök fényű,
Ha követed, leszel öröklétű!
Próbáld meg hát, állj ki bátran,
S te lehetsz a napnak párja!
Ha elmész innen, el a nappal,
Sötétség, mi tőled marad!
Emlék lesz csak, mai lényed,
Elenyészik a napfénnyel!
Szerző: Lángolószív
Higgy a Fénynek
Higgy a fénynek, varázs a létnek,
Van helye a mélyben az ősi kéjnek!
Fogadd a hitet, a varázs erős,
De hidd el, hited mindent legyőz!
Higgy a kéjben, mit élet adhat,
Szerelmed szépít, oltalmat nyújthat!
Nézz hát a fénybe, ragyogó arccal,
Daloló szívvel, csókra nyílt ajakkal!
Tiéd az élet, csak fogadd a szerelmet,
Engedd a szívednek, végre szeressen!
Ne nézz a mélybe, főleg a zöldbe,
Engedd szívedet, szeressen örökre!
Szerző: Lángolószív
Éltető Nap
Mint mikor hirtelen, felszakad az éjszaka,
S előtör az első, erőt adó nap sugara!
Emlékszel, szerelmünk is úgy fakadt,
Szívünkből, hol bújt, s lám, kiszakadt!
Erőt ad a földnek a nap, Meleget s életet ad!
Szerelünk is minket éltet, Szívünk összes melegével!
Míg a szívünk együtt dobban,
Lelkünk lángja, lánggal lobban,
Szerelünk ily nagy hévvel ég,
Elönt minket, nagy szenvedély!
Elönt minket, nagy szenvedély,
Nem ért eddig minket ily hév!
Gyönyör, csodás bugyra megnyílt,
Szerelünk, lám, új világba vitt!
Új e világ, más itt a nap,
Nem csak izzó meleget ad!
Élteti a szívet, lelket,
Izzón égő szerelmünket!
Szerző: Lángolószív
Csodás
Csodás a tavaszi reggel, Szívem telve szerelemmel!
A napsugár elönti a földet,
Szerelmed lángja engem övez!
Szinte lángol az ég, A nap, úgy szórja a fényt!
Szívem is lángban él,
Neki te vagy az éltető fény!
A tiszta kék égből, szellő lebben,
Mitől a zöldellő falevél, lágyan megrebben!
Szállj, csak szállj, sebesen, lágy tavaszi szellő,
Selymesen simogasd, súgd neki, szeretem őt!
Hűvös leheleteddel, borzold fel lelkét,
Mond neki, őrzöm, örök szerelmét!
Süssön a nap, a földet melegítve,
Szerelünk ereje, lelkünk egyesítse!
Szerző: Lángolószív
Kísér Majd a Lelkem
Mint sebesen folyó hegyi patak,
A szerelem, ereimben úgy szalad!
Mikor karomban tartalak, megáll az idő,
Csak te vagy számomra, a gyönyörű nő!
Nem kell akkor semmi, csak a tested,
Lelkemben úgy is bezártam a lelked!
Szíved dobogását, szívemben érzem,
Csókod sokaságát, számtalanul kérem!
Szívem mélyéről támadt a szerelem,
A tiéd az, hisz szívemet, odaadtam teneked!
A szerelmet megölni szívemben nem lehet,
Mert vele veszítem szerelmes szívemet!
Ha eltűnik szívemben, a csodás szerelem,
S meghalok én is, szerelmes szívemmel,
Ott lesz majd a lelkem, ki kísér tégedet,
Örökké veled lesz, s kíséri életed!
Szerző: Lángolószív
Tavaszi Nap
Vágyom a tavaszi nap fényét,
Vágyom szerető kezed egészét!
Vágyom a lágy simogatásod,
Ajkaid lágy csókjait számon!
Érzem a tavaszi nap melegét,
Szívemben szerelmed ős erejét!
A napnak, hogy süssön, megtiltani nem lehet,
Szerelünk elmúljon, szívünk ilyet nem tehet!
Míg forog a föld, és süt a nap,
Szerelünk él és erőt ad!
Erőt ad nekünk, hogy szeressünk,
Lélekben örökké, egyek lehessünk!
Vágyom a tavaszi nap fényét,
Vágyom édes ajkaid ízét!
Vágyom átölelni hófehér tested,
Lelkemmel övezni, szerető lelked!
Szerző: Lángolószív
Te vagy Előttem
Te vagy előttem, éjjel és nappal,
Téged hallak, minden madárdalban!
Ha a napra nézek, arcod ragyogását látom,
Ahogy szemeidnek fénye, arcomra sugároz!
Éjjel, ha felnézek a csillagos égre,
Szívembe nyilall, szerelmünk szépsége!
Ahogy nincs éjszaka, fénylő hold nélkül,
Lelkem sem lehet meg, szerelmed nélkül!
Nem lennének csillagok, a holddal mi lenne?
Nem lenne szerelmed, a szívem üres lenne!
Nem lehet a hold, csillagok nélkül,
Nem élhetek én sem, szerelmed nélkül!
Ha fekete felhők, az eget takarják,
A csillagok a holdat, akkor is akarják!
Szeretni is foglak, míg csillag van az égen,
Mint csillagok a holdat, holtig kísérlek téged!
Szerző: Lángolószív
A benned égő könnyek
Holdudvarok sápadt csendje ringat.
Álmos rétek, zöld lidércek múló fénye,
Olvadt percek lassan szétfolyó reménye,
Hantolja el a haldokló múltat.
Sok elporladt megfakult pillanat.
Vonagló vágyak sebzett jajszava kiált,
És szürkére festi a rádtapadt magányt,
Hisz tántorgó lelked fogja vagy.
A megkövült remény, torkodba mar.
S csak hörgő sikolyod sóhaját hallod,
Régen elapadt már egykor érces hangod,
És foszló árnyad lágyan eltakar.
Körbe vesz némán a gomolygó csend.
A benned tátongó mélység egyre hívogat,
Elmosva fényt, vágyat, s didergő álmokat,
Csupán, könnyed hull fájón odabent.
Szerző: menahem
Mint Kiéhezett
Mint kiéhezett vadállat, támad rám a vágy,
Éhes vagyok, éhezek, csodás tested után!
Ajkaimmal ajkadat, örökké csókolnám,
Hamvas fehér kebleid, csókkal borítanám!
Alabástrom testedet, testemmel eltakarnám,
Tested birtokolni, mindenestül akarnám!
Nincs agyamban más gondolat,
Minden sejtemben, csak te vagy!
Érzem bőröd lágy szagát,
Hajad frissen mosott illatát!
Hallom, halkan suttogod,
Gyere csak, a tiéd vagyok!
Megszűnik a nagyvilág,
Csak mi vagyunk, s kisszobánk!
Meglátjuk a gyönyör, fényét,
Szerelünknek, buja mélyét!
Szerző: Lángolószív
Életem Egén
Lelkedbe zárva találtam magam,
Szíved meghódítson, boldogan hagytam!
Éreztem szívedben a rég várt boldogságot,
Mióta szeretlek, azon vagyok, rád találjon!
Melletted érzem csak, boldognak magam,
Ha nem vagy velem, kedvem oly lagymatag!
Amikor meglátom szemed ragyogását,
Torkomban érzem, szívem dobogását!
Hát, még ha ölellek, szorítva tartlak,
Ajkam olthatatlan szomjjal, találja meg ajkad!
Mellemben érzem szívem dobbanását,
Szívemben érzem, vágyunk robbanását!
Oly jó, hogy szeretlek, a tiéd vagyok,
Lelkem szerelmedtől, mint csillag ragyog!
Oly jó, hogy szeretsz, az enyém lettél,
Életem egén, te vagy minden fény!
Szerző: Lángolószív
Tiszta Szívből
Mélyen szánt egy szép gondolat
Mely gúzsba köt, és fogva tart!
Két gyönge szív, mi egyet akar,
Ne állja útját semmilyen baj!
Szíved szívemmel összeér
Egybe ömlik a tiszta vér.
Szívem szívedbe benne él
S az érzés bármit megér!
Egy gondolat, a tudat, hogy vagy
Lelkemben mély nyomot hagy!
Egy éjjeli órán a hold fénye
Minket összeköt puszta lénye.
Világodba veszve égjek el a tűzben
Itt ég bennem, nézd, s lásd a szememben
Tekinteted a tekintetembe vesszen!
Mi összeköt az, többé el ne eresszen!
Ahogy én téged, úgy szeress engem
Tiéd vagyok örökre szerelmem!
SZERZŐ: DrakFanatikus
Álmodtam Egy Világot
Álmodtam egy világot magunknak,
Valahol álomország peremén!
Mi voltunk csak ott magunkban,
A szerelünk és te, meg én!
Csodálatos volt az álmom,
Minden fa, rólunk susogott!
Madárének szállt a fákról,
S a daluk rólunk szólt!
Selymes fű volt a fák alatt,
Hol ülhettünk szerelmesen!
Lábainknál kis ér szaladt,
Folydogálva csendesen!
Ott éreztem ajkaimon,
Ajkad édes csókjait!
Öleltelek karjaimban,
S viszonoztam csókjaid!
Jobb nem lehet égi manna,
Csókod édes ízénél!
Szerelünk, mint égő magma,
Lelkünket úgy égeté!
Szép az álom, ám jő az ébredés,
Eltűnik a csodavilág, el a selymes rét!
Csak szép szerelünk marad velem,
A csodás tudat, hogy te vagy nekem!
Szerző: Lángolószív
Vidd Magaddal
Szerelem tengere elönti szívemet,
Értelmem ereje érzi szerelmedet!
Tudom tudva, hogy szeretlek,
Áldom álmomban szerelmedet!
Te vagy nekem az égi manna,
Ilyet csak a szerelmed adhat!
Égi zengék rám zörögnek,
Ő a tied! Vedd örömnek!
Öröm tölti el szívemet,
Te használod a lelkemet!
Odaadtam mindenemet,
Vidd magaddal életemet..
Szerző: Lángolószív
Éltető Szerelmed
Mily szép a tavaszi mező,
Nyílik rajta a virágerdő!
Szívem is újra virágzásnak indul,
Benne minden érzés újra kitisztul!
Érzem a szívedet, szerelmed erejét,
Tudom, szeretlek, e csoda épp elég!
Mit mondok? Nem csoda, hogy téged szeretlek,
Nem szeretni lényedet? Énnekem nem lehet!
Minden nap tavasz van, ha te velem vagy,
A boldogság velem van, hisz szíved enyém csak!
Érzem az illatát a tavaszi mezőnek,
Érzem a szerelmed, most kap új erőre!
Velem van szerelmed, égeti szívemet,
Lángoló szívemet, táplálja szerelmed!
Ne engedd, lohadni, szívedben szerelmed,
Éltemnek, szerelmed adja az értelmet!
Szerző:Lángolószív
Zavard El
Mint a víg áprilisi szél, Mely végképp elűzi a télt!
Úgy űzze el szívedből a vad szerelmes szenvedély,
A zöldszemű szörnyet, minek neve féltékenység!
Bízva bízzál, s higgy szívednek,
Lelkem tied, szívem rabja jó szívednek!
Nem is tudnék mást szeretni,
Áldott szíved, nem szeretni?
Mily alantas e gondolat,
A zöldszemű csak, mi ezt okozza!
Rúgd jól hátsó fertályon,
Hidd el, nem jelenik meg többet e tájon!
Bízz szívemben, nagy szerelmemben,
Hisz neked adtam, egész életemet!
Nem tudok már többet adni,
Ez mindenem, próbáld elfogadni!
Szállj magadba, nézz szívedbe,
Volt valaki, ki így szeretett?
Nem tudom, csak azt mondhatom,
Szívem nem szeretett még ily nagyon!
Szerző: Lángolószív
Veled Lennék
Veled lennék mindig, érezve a szádat,
Örökké éltetném, testedben a vágyat!
Nem hagynálak békén, örök szerelmemmel,
Imádom a vágyad, minden rejtelmeddel!
Keresem a vágyad titkos ajtóit,
Megtalálom benned, vágyaim hajtóit!
Édes vagy te nékem, mint a tavaszi méz,
Minden kristálya, téged felidéz!
Te vagy az akác íz, a fürtös akácról,
Érzem a szádat, a pipacsvirágról!
Ha pipacsvirág ízét, érzem a mézből.
Piros színű szádat, élvezem a méztől!
Ha gyermekláncfű íze, simogatja torkom,
Annak az ízétől, szűnik minden gondom!
A búzavirágot is, ki érzem a mézből,
Csodálatos lelked, mit vágyok oly régről!
Csodállak én téged, szeretem a mézed,
Leszek, kis virágom, örökre a méhed!
Éltetem virágunk, a szerelem virágát,
Vágyjuk mi már nagyon, a boldogság világát!
Szerző: Lángolószív
tags: #jatekos #szerelmes #versek





