A játékos tapasztalatszerzés kiemelkedő jelentősége az óvodáskorban

Az óvodáskorú gyermekek fejlődésében a játék betöltött szerepe felbecsülhetetlen. Ez nem csupán egy szórakoztató tevékenység, hanem a világ megismerésének, az önkifejezésnek és a különböző képességek kibontakozásának természetes közege. Az óvodapedagógusok számára is a játék révén nyílik meg a gyermeki világ, lehetőséget adva problémáik és örömeik megértésére.

A játék mint a fejlődés alapköve

A játék a gyermek természetes közege, ennek révén fedezi fel a világot, és az óvodapedagógus is ezen keresztül ismerheti meg a gyermeki világot, értesülhet problémáiról, örömeiről. A fejlődésnek természetes közege, alapvető tevékenységi formája és leghatékonyabb eszköze a játék. A gyermek játéka olyan önként vállalt, szabad, örömteli és többnyire különböző vágykielégítő tevékenység, amelynek célja a játékban önmagában van. A kisgyermekeknek azért elsődleges (meghatározó) tevékenysége, mert nincs semmi olyan egyéb tevékenység ebben az életkorban, amely olyan mértékben volna képes hatni a gyermek szinte valamennyi pszichés, motoros és szociális személyiségkomponensére, mint a játék. Játékkal, játszás közben fedezi fel, ismeri meg környezetét, s ismeri fel önmaga lehetőségeit és korlátait is. Felfedező hajlama, kíváncsisága, tevékenységi vágya, a felnőtthöz való hasonlítás igénye, szocializációs indítékai a pszichikus szükséglet rangjára emelik a játékot.

A játék az óvodáskor alapvető szükséglete, az óvodáskorú gyermek legtermészetesebb spontán és önkéntes tevékenysége, önmagáért való örömforrása. A gyermek a játék útján ismerkedik a világgal, a tárgyakkal és azok tulajdonságaival, a játék által fejlődik mozgása, értelmi képességei, érzelemvilága. A játék megnyugtat, játszótársat közvetít, nevel és tanít. Lehetővé teszi, hogy segítségével a gyermek megismerje a világot. A játékban minden lehetséges: motívuma az öröm, bánat, kaland feszültsége, kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye.

A játék és a tanulás elválaszthatatlan kapcsolata

A tanulás óvodás korban főleg utánzásos, spontán tevékenység. A játékosság az óvodai életnek és benne a tanulásnak is olyan szinguláris elve, amelynek célja a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás folyamatában. A tanulási tevékenység is a játékból nő ki, s megtartja alapvetően játékos jellegét. A spontán játék abban különbözik a játék más formáitól, hogy annak kereteiben csak a spontán tanulás jelenik meg.

A játékon belüli tanulás az is, amikor kialakul az egyéni vagy az óvodapedagógus által szervezett tapasztalatokra épülő közös játék. Ilyenkor a gyermekek minden változtatás nélkül fogadják el egymás ötleteit, az új játékot, vagy közös megegyezéssel hoznak létre közös játékot. Az ilyen játékokban több (spontán) tanulási elem, mozzanat is felfedezhető, mint pl.: a kezdeményező gyermek élménybeszámolója, mint motiváció, a cselekmény, esemény részekre bontása, majd transzformálása, csoportos vagy egyéni problémamegoldás, gyakorlás stb., vagy ott van például a késleltetett utánzás vagy begyakorlás is, mint tanulási forma. De a pszichikus és motoros tanulási alkalmak mellett a szociális tanulásnak is a legszélesebb és legintenzívebb színterei a képességfejlesztő játékok.

A mozgásba, cselekvésbe ágyazott érzékelés, észlelés, képzelet, emlékezet alakulásán keresztül jut el a gyermek a gondolkodásig. A gondolkodásfejlődés egyik forrása az érzelmi tapasztalás, a másik a mozgásfejlődés. A megismerési folyamat egyes fázisai, az érzékeléstől a gondolkodásig hosszas átalakuláson mennek végbe. A gyakorlás szintén lehet egyfajta tanulási forma, amely a játék megnyilvánulási formája is egyben. Az óvodáskorú gyermekek közismerten a játékukba építik be az érdeklődésükre számot tartó élményeiket, tapasztalataikat - gyakorolva ezzel meglévő és alakuló képességeiket.

A gyermekek által kezdeményezett játékok (gyakorló-, szerep-, építő-, szabályjátékok) igen sokoldalúan járulnak hozzá tanulásukhoz (tapasztalataik bővüléséhez, viselkedésformáik alakulásához, képességeik fejlődéséhez). A gyermek által megteremtett játékhelyzetek önmagukban - minden külső "megtámogatás nélkül" - hordozzák a tanulás lehetőségét. A matematikai játékok tevékenységbe ágyazódása nemcsak az érdeklődést, a figyelem nívóját emeli, hanem az intellektuális teljesítményt is. Az óvodai nevelés széles tevékenység bázison nyugszik. A játék a legfőbb személyiségfejlesztő lehetőség, hisz minden tanulási tartalom megjelenik benne, az ismeret, a jártasság, a készség, melyek eredményeként fejlődnek a képességek és a viselkedés.

Végrehajtó funkciók fejlesztése játékkal: kutatási eredmények

A "végrehajtó funkciók" (angol rövidítéssel EF, executive functions) az összefoglaló elnevezése mindazoknak a mentális funkcióknak, amelyek segítenek bennünket valamely cél elérésében. Ide értendő a gondolkodásunk, a cselekedeteink és az érzelmeink szabályozásának a képessége is. A fejlettebb végrehajtó funkciókkal rendelkező gyerekek képesek rugalmasan gondolkodva megfelelő módon reagálni különféle helyzetekben, és jobban észben tudják tartani az információkat egy-egy feladat megoldásakor. Ezek a képességek pedig nagyon is fontosak az iskolaérettség szempontjából.

Biruk Kebede Metaferia, a Pszichológia Doktori Iskola hallgatója és témavezetői, Garai-Takács Zsófia és Futó Judit vizsgálta az óvodáskorú gyerekek otthoni tapasztalatainak, tevékenységeinek, mindenekelőtt a játéknak a végrehajtó funkciók fejlődésében betöltött szerepét. Kutatásukban a játék szerepe csak az egyik tényező volt, átfogóan vizsgálták az óvodások otthoni tapasztalatait, ezek hatását a végrehajtó funkciók fejlődésére. Adatokat gyűjtöttek például arról is, hogy az ovisok milyen gyakran reggeliznek otthon, hányszor vesznek részt közös családi étkezéseken, mennyit sportolnak, mozognak, mennyi alszanak, és mennyi időt töltenek játékkal. Arra voltak kíváncsiak, hogy így összességükben az otthoni tevékenységek milyen összefüggést mutatnak a végrehajtó funkciók fejlődésével. Újdonság az is, hogy a kutatásban nem csak a mintha játék hatását vizsgálták, hanem a játékok sokkal szélesebb köréről gyűjtöttek adatokat.

Korábbi kutatási eredmények azt mutatták, hogy az etióp szülők sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gyerekeik akadémiai készségeinek explicit fejlesztésének, mint a játéknak. Ez oda vezetett, hogy az etiópiai óvodák sokkal többet foglalkoznak a gyerekek iskolai készségeinek fejlesztésével, és a családban is ez a meghatározó. Ezzel szemben a magyar mintában a szülők óvodával kapcsolatos elvárásai más mintázatot mutattak: mind otthon, mind az óvodában a játék, a társas kapcsolatok kialakítása, és az érzelmi fejlődés állt a középpontban. Ez a különbség rávilágít a kulturális kontextus és a szülői attitűdök fontosságára a gyermekek fejlődésében.

Az óvodapedagógus szerepe a játékorientált nevelésben

Az óvodapedagógusnak a nevelési folyamatban programjaival tevékeny, gazdag óvodai életet kell megteremteni, melyben a játékos elemek, motívumok és a játékos óvodapedagógusi beállítódás, az óvodai élet játékorientáltsága a meghatározó. Az óvodapedagógusnak nem könnyű megtalálni helyét a szabad játék támogatásában. Az óvodapedagógus feladata megteremteni a folyamatos szabad játékhoz szükséges objektív feltételeket, megfigyelni a gyermekek játékát, s felhasználni azt fejlődésük elősegítése érdekében.

Mivel az óvodás gyermek játéka egyfajta létforma, fejlődésének alapja, ezért játékának megfigyelése közben képet is kaphatunk meglévő ismereteiről, élményeiről, beszédkészségéről, szociális és értelmi fejlettségéről. A gyermek játékának megértése, a szabad játék támogatásához szükséges készségek kimunkálása kiemelten fontos óvodapedagógusi feladat. Az óvodapedagógus természetesen ismeri az egyes életszakaszok fejlődéslélektani sajátosságait, amelyek szorosan kapcsolódnak az adott életkorokra jellemző játéktípusokkal, játéktevékenységekkel. A gyermekek folyamatos szabad játékának hatékony támogatásához emellett az óvodapedagógusnak a konkrét gyermekcsoport valós játéktörténéseiben is tájékozottnak kell lenni, továbbá fel kell ismernie a gyermekek játékmotivációit, életkori és egyéni igényeit is. Tehát az óvodapedagógusnak meg kell értenie a játszás folyamatát és mozgatórugóit. Az óvodapedagógus az általa teremtett tanulási helyzetekben nem feledkezhet meg a tanulás játékos jellegéről, a tanulásban is érvényesülő gyermeki igényekről, szükségletekről.

Játéktevékenységek tervezése és vezetése

A játék az óvodáskorban hadd legyen céltalan, l’art pour l’art, így a játéksor tervezésénél a tevékenységnek a célját nem kell meghatározni, döntő szerepű azonban a játék helye, az időtartam, a játszók életkora. Más játékot lehet játszani kint az udvaron, mást bent a (csoport)szobában, mást az asztalnál, mást a szőnyegen ülve. A szabályokat és a játék célját a játszás előtt kell ismertetni, majd a játék feltételeként elfogadtatni. A játék tudnivalóit, szabályait pontos, tömör instrukcióban kell közölni, jelezni kell előre azt is, hogy mi a feladata a kiküldött vagy a bekötött szemű játszótársnak. A játék megértését segítheti egy próbajáték vagy akár a kis lépésekre lebontott rögtöni játszás. Szabálymódosítási lehetőség egy-egy játékszakasz után van: folyamatosan lehet nehezíteni vagy könnyíteni a szabályokon, a lényeg az, hogy a játék kihívást jelentsen, de ne haladja meg a gyerekek képességeit.

A jól funkcionáló játék valamennyi gyereket aktivizálja, illetve lehetőséget teremt arra, hogy minden gyermek, aki szeretné, kipróbálhassa a kitaláló, az elrejtő, a nyúl, a farkas stb. szerepeket. Fontos az is, hogy a játék lezárása minden játszó számára egyértelmű legyen. Alapszabály: egy játék addig játszható, amíg élvezik a résztvevők. Bármilyen korú játszónak a játék végén jólesik a dicséret, a pozitív visszajelzés.

Az elkészült játék- vagy foglalkozásterv tartalmazzon többféle variációt, illetve tartalék játékokat is. A játékfoglalkozás tervét rugalmasan használjuk fel, hiszen változhat az időjárás, és a gyerekek pillanatnyi hangulata is módosításra ösztönözhet. A játékfoglalkozás ívének megtervezésekor gondoljunk arra, hogy a játéksor változatos legyen, a játéktevékenység ne váljon soha monotonná. Általában jobb, ha egyszerűbb, bemelegítő játékokkal kezdünk, majd rátérünk a bonyolultabb, hosszabb időt igénybe vevő játékokra. Azt is meg kell terveznünk, melyik játéknál üljünk, melyiknél álljunk. Mikor utoljára átgondoljuk a játékterveinket, az esetlegesen szükséges eszközökről se feledkezzünk meg, ne felejtsük őket otthon! A játéktevékenység után hasznos lehet, ha a tervet és megvalósulást összeveti a játékmester: mi tettem jól, mit rosszul, mit kell másképp tennem a következő alkalommal. Megszívlelendő igazság: a játékvezetés és a játszóképesség csak gyakorlatban fejleszthető - adjuk meg magunknak a hibázás jogát, eddzük a kudarctűrésünket!

Példák játékos tapasztalatszerzést segítő tevékenységekre

A környező világ megismerése, birtokbavétele a gyermekeknél igen korán jelentkező vágy. A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek. Nincs is mindig szükség mesterséges eszközökre. A gömbölyű, szögletes, egyenes formák kiválogatása, illetve magának e tulajdonságnak észrevetetése könnyű feladat a meglévő játékeszközök tudatos felhasználásával. A babakonyha kistányér készletei adják, pl. a párosítás lehetőségét, a több - kevesebb - ugyanannyi fogalmának megértését. A dalos játékok, egyszerű népi játékok, kiszámolók, mondókák között érdemes körülnézni. Nagyon sok matematikai viszonyt találunk, ami felhasználható közvetett módon.

Néhány példa a játékos tapasztalatszerzésre:

1. KERESS ÉS TALÁLJ MEG! Különböző kártyák készítése gyümölcsökkel, zöldségekkel, síkmértani formákkal, színekkel, szimmetrikus alakzatokkal. Eszközök kiosztása után körjáték, ahol a gyerekeken lévő forma dönti el, ki kinek a párja. Ez fejleszti a párosítást és a vizuális diszkriminációt.
2. EZ ÉN VAGYOK! A gyerekek elhelyezkednek, egy megfigyelő kiválaszt valakit és lassan elkezdi sorolni a külső ismertetőjegyeit. Amikor a kiválasztott magára ismer, feláll, és helyet cserél a megfigyelővel. Ez a játék fejleszti a megfigyelőkészséget és az önismeretet.
3. Kígyó és csiga kirakása: Két nagyméretű lapra rajzolunk csigát, illetve kígyót. Egyik asztalnál a feldarabolt kígyót, a másiknál a feldarabolt csigát rakják ki a gyerekek az alaplap felhasználásával. Utána cserélnek. Ez a térbeli tájékozódást és a formafelismerést segíti.
4. Párosítós kártyajáték: Lefordított kártyák párjának megkeresése. A forma, alak szín mellé a nagyságot is variálhatjuk, nehezíthetjük a játékot azzal, hogy a kép párja nem az azonos formán van. Ez a memória és a vizuális differenciálás fejlesztését szolgálja.
5. DOBJ, ÉPÍTS: Egyik dobókockán színek, a másikon hagyományos pontok vannak. A gyerekek dobhatnak, annyi pálcikát vehetnek, amennyit dobtak, majd építkezhetnek. Ez fejleszti a mennyiségi ismereteket, a finommotorikát és a kreativitást.
6. Magválogatás: Az asztal közepére helyezett közepes méretű tálból, melyben bab, borsó és lencse van összekeverve, csipesz segítségével, megadott időre válogassák ki az egyik összetevőt. Ez a koncentrációt, a finommotorikát és a kitartást erősíti.
7. Formarajzolás: Az óvónő formát rajzol és követés közben ki kell találni, mit rajzoltak. Ez a vizuális felismerést és a verbális kifejezést fejleszti.
8. Autóverseny spulnival: Két, vagy három autóra elől a kerekeinél kössük fel a cérnát/zsinórt, a végét pedig rögzítsük a spulnihoz. A gyerekek jelre próbálják feltekerni a cérnát/zsinórt, ezzel közelebb hozva magukhoz a kisautót. Ez a finommotorikát és a versenyszellemet támogatja.
9. Vaképítés: Három gyerek játszhatja egyszerre. Egyik gyerek a szem, a másik a kéz, a harmadik a kirakó játékos. A kirakó elkezd valamilyen formát kirakni a készletből. A látó lépésről lépésre kommentálja, amit lát, a kéznek. Ez a verbális kommunikációt, a hallási értést és a térbeli gondolkodást fejleszti.
10. Papucsrendezés: A gyerekek az asztalhoz ülnek, melynek közepére tesszük az összekevert papucsokat. Rendrakás lesz a játékban résztvevő gyerekek feladata. Dobókockával dobva kell párokat gyűjteni. Ez a párosítást és a számfogalmat erősíti.

A természeti környezet is számtalan lehetőséget kínál a játékos tapasztalatszerzésre, évszaktól függően:

• Télen: A hógolyók válogatása nagyság szerint, hóember építése, a frissen esett hóban "találj meg" játék.
• Tavasszal: A rügyezés, a fa éledése, a levelek növekedésének megfigyelése.
• Nyáron és ősszel: A fák leveleinek megfigyelése, ahogy színesednek és hullanak. A törzsek vastagságának mérése, összehasonlítása.

A tapasztalatszerzés értékelése és nyomon követése

Az óvodai intézmények a közeljövőben elkezdik áttekinteni és értékelni saját óvodai programjukat a helyi programhoz kidolgozott minőségbiztosítási szempontok alapján. A vizsgálathoz több módszert érdemes együttesen alkalmazni. A leghatásosabb és legeredményesebb módszer a megfigyelés lehet, amely kiegészül a kérdőív, az interjú, az attitűdskála készítésével, valamint a dokumentum elemzés módszerével. A vizsgálat célzottan egy-egy óvodai csoport óvodapedagógusára, óvodapedagógusaira vagy akár az egész óvodai testületre kiterjedhet, amennyiben a helyi program játék - és tanulásfelfogása érvényesülésének áttekintését tűztük ki célul. A gyermekek megkérdezése, ill. megfigyelése, továbbá a szülők megkérdezése lehet teljes körű vagy mintavételes.

A megfigyeléshez célszerű időtervet készíteni, s a megfigyelés részterületeihez témasorrendet felállítani. Az időpont tekintetében ajánlatos a délelőtt preferálása, tekintettel arra, hogy az un. szervezett, irányított tanulás inkább a délelőtti időszakra esik, továbbá a gyermekek is fogékonyabbak, jobban aktivizálhatóak. Fontos a megfigyelés előre eltervezett időtartamának rögzítése is. A megfigyelés helyszíne lehet mind a csoportszoba, mind pedig az óvoda udvara, sőt a kirándulás, séta és egyéb élményszerzés alkalmával az óvodán kívüli környezet is.

A kérdőív az önértékelés lehetőségével párosulva vizsgálja elsősorban az óvodapedagógusok játék és tanulásfelfogását, a játékosság értelmezését, a játék és tanulás kapcsolatának az országos, ill. a helyi programban való érvényesülését. A vizsgálatba érdemes a szülőket, mint fogyasztókat is bevonni. Érdekesek és fontosak lehetnek azok az információk, amelyeket ezen kérdőív segítségével szerezhetünk a vizsgálat során.

Az óvoda-iskola átmenet zökkenőmentessé, zökkenő-mentesebbé tétele nagyban függ a két intézmény kapcsolatától. Az óvoda külső kapcsolataiban így jelentős az az információáramlás, pedagógiai konzultáció és tapasztalatcsere, amely az óvoda és az érdekeltségi körébe tartozó iskola között kialakul. A tanítóknak összeállított kérdőív többek között arra keresi a választ, hogy a tanítók hogyan vélekednek az óvodai nevelőmunkáról, mit preferálnak, milyen igényeket fogalmaznak meg az iskolába lépő gyermekkel szemben stb.

A megfigyelés adataival összevetve megállapítható, hogy mennyire reális az óvodapedagógus önértékelése. Az óvodapedagógus lehetőleg félévenként egyszer minden gyermeket megfigyel a táblázatban szereplő szempontok szerint. A megfigyelés mellett megjelölt igen, nem részben vagy néha válaszok az adott jellemző meglétét, hiányát, ill. részleges meglétét jelenti. A tanulási formák megvalósulásáról és jellemző előfordulásukról a megfigyelés alkalmával gyűjtött adatokat vessük össze az óvodapedagógus önértékelésével. Ezzel a módszerrel felderíthetjük a megegyezéseket és az eltéréseket.

Az alábbi táblázat egy lehetséges keretet nyújt a gyermekek játékos tapasztalatszerzésének és tanulási folyamatainak megfigyelésére és értékelésére:

tags: #jatekos #tapasztalatszerzes #fontossaga #ovodaskorban

Népszerű bejegyzések:

• további részletek a BL-döntőről és a hazai labdarúgásról
• A Hayemaker csúcsai és kihívásai
• Nézze élőben a Southampton – Arsenal FA Kupa meccset
• Diósgyőr-Újpest párharc története
• A bírói szakma kihívásai és díjazása