A temetkezésről és a temetőkről szóló magyarországi szabályozás
A temető, régies kifejezéssel élve cinterem, a latin coementerium szóból ered, és olyan helyet jelöl, ahol a holtakat vagy hamvaikat örök nyugalomra helyezik. A temetkezés jogi kérdéseit Magyarországon a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Tv.) szabályozza.
A temetés polgári vagy vallási szertartás keretében is történhet. A polgári szertartás rendjét az eltemettetők határozzák meg, míg a vallásos szertartásokat az adott vallási közösség szokásai szerint végzik.
A temetkezési szokások a történelem során koronként és kultúránként számtalan változáson mentek át, ezért a régészek számára is kiemelkedően fontos leletegyüttesek a különböző korszakokból feltárt temetők. A magyar temetők lakott területeken belüli helyzete is többször változott. A honfoglalás korában az állandó vagy ideiglenes településeken kívül temetkezett a magyarság. Az államalapítás, a kereszténység felvétele és annak az Árpád-házi uralkodók törvényeiben tetten érhető megerősítése következtében azonban a középkor századaiban szakítva a korábbi szokásokkal, elkezdték a települések templomai mellé temetni az elhunytakat. Mivel azonban a templom udvarán, kerítésén belül kevés volt a hely, így gyakran előfordultak egymásba temetkezések. A templommal nem rendelkező falvak meghalt lakosait a templomos falvak temetőjében kellett eltemetni. Előkelőbb és gazdagabb nemesi családok templomban is temetkezhettek. A 16-17. században egyre több helyen okozott gondot a helyhiány, ezért új temetőket kezdtek létesíteni. A falusi, városi temetőket árokkal, sövénnyel, esetleg kerítéssel vették körül, ami a kóbor jószágok károkozásától védte a sírokat, valamint ide temették a kereszteletleneket, kivégzetteket és öngyilkosokat. Kerítést ritkábban emeltek, ez leginkább a római katolikusokra volt jellemző. A régi egyházi tulajdonban lévő temetőkben nem szabályos sorokban követték egymást a sírok, mint az újabbakban. Sok falu népe nagycsaládok és nemzetségek szerint temetkezett, tehát a temetőben is ugyanúgy egymás mellett feküdtek a rokonok, mint ahogy egymás mellett ültek a templomban, vagy ahogy egymás szomszédjai voltak az élő faluban. Olyan városokban és falvakban, ahol több felekezet élt egymás mellett, ott általában több temetőt használtak, és az egyes vallások követői külön temetkeztek, de ha egy temető volt, akkor azt osztották meg egymás között az eltérő hitűek.
Mária Terézia felvilágosult abszolutista uralkodóként rendeletbe foglaltatta 1777-ben a temetőkkel, kriptákkal és a temetési szertartásokkal kapcsolatos legfontosabb intézkedéseket. Az uralkodói parancs szerint a sírokat legalább 30 évig nem lehet bolygatni akkor sem, ha a temető megtelne. Ezen pont betartásához azonban feltétlenül szükségessé vált egyrészt a temetések pontos adminisztrálása, amit a plébánosok és lelkészek végeztek az anyakönyvek precíz vezetésével, másrészt kívánatos a temetők világi tisztviselők általi összeírása.
A temetkezésről és a temetőkről szóló 1999. évi XLIII. törvény számos részletes szabályt tartalmaz, amelyek biztosítják a kegyeleti igények tiszteletben tartását és a közegészségügyi követelmények érvényesülését.
A temetők kialakítása és elrendezése
A temetőhöz vezető út és a sírhelytáblákat (parcellákat) összefogó úthálózat gépjárművel is járhatóknak kell lennie. A temető bekerítésének vagy élő sövénnyel való lehatárolásának módját a helyi építési szabályzat határozza meg.
Ha a temetőt tömör vagy áttört kerítéssel határolják, mellette - a kerítés külső vagy belső oldalán - cserje, illetőleg fa ültetvényt kell telepíteni.
A temetőt - nagyságától függően - sírhelytáblákra (parcellákra), a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. A sírhelytáblákat, a sorokat és a temetési helyeket számozni kell, biztosítva a nyilvántartással való azonosíthatóságukat. A sírhelytáblát a folyamatos temetésre elő kell készíteni.
A ravatalozó és egyéb temetkezési építmények
A ravatalozót úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az elhunyt ravatalozásra való előkészítésére, a kegyelet lerovására, az elhunyt elbúcsúztatására. Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a búcsúztatás idejéig lehet használni.
Ha a temető tulajdonosa a temetőben boncoló-helyiségcsoportot létesít, arra az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló rendeletben megállapított patológiai minimumfeltételek vonatkoznak.
A temetési helyek típusai és méretei
Koporsós temetés esetén a temetési hely lehet egyes sírhely, kettős sírhely és sírbolt.
- A koporsó egy holttest elhelyezését szolgálja.
- A sírgödör mélysége 2,5 méter, vagy annál mélyebben található talajvízszint esetén 2 méter. Koporsós rátemetés esetén úgy kell mélyíteni, hogy a felülre kerülő koporsó aljzata legalább 1,6 méter mélységbe kerüljön. A rátemetés feltételeit a nyilvántartó könyvbe be kell jegyezni.
- A sírbolt (kripta) koporsó elhelyezését biztosító, terepszint alatti és feletti, vagy kizárólag terepszint alatti vagy feletti építményből álló temetési hely. A sírbolt méretét a befogadott koporsók száma határozza meg. A sírbolt temetőn belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki.
- Azon a temetési helyen, ahol a talajvíz a talajszinttől számított legfeljebb 2 méterig emelkedik, a sírgödör mélysége a talajvízszint felett 0,4 méter, de legalább 1,6 méter.
- Nem végezhető koporsós temetés azon a temetési helyen, ahol a talajvíz a talajszint alatti 2 métert eléri.
Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak temetési helye lehet urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt.
- Az urnafülke föld feletti építményből, az urnasírbolt terepszint alatti és feletti, vagy kizárólag terepszint alatti vagy feletti építményből álló, hamvakat tartalmazó, urnák elhelyezésére épített temetési hely. Az urnafülke magasságát a helyi építési szabályzat korlátozhatja.
- Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belső méret legalább 30x30 cm. Urnafülke építmény kialakításához a szabályzat előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását.
Sírjelek és sírboltok gondozása
A temetési helyen túlterjeszkedő, közízlést sértő, vagy oda nem illő felirattal ellátott sírjelet elhelyezni nem szabad.
A temető tulajdonosa - köztemető esetén az önkormányzat - a temetési hely felett rendelkezni jogosultat a biztonságos használatot veszélyeztető sírjel vagy a sírbolt helyreállítására köteles felhívni.
A temetési helyek használati ideje és meghosszabbítása
A temetési hely feletti rendelkezési jog a rendelkezési idő lejárta után meghosszabbítható (újraváltható). A temetési hely felett rendelkezni jogosult kérelmére az újraváltás időtartama az alábbiak szerint alakulhat:
- 10 év (egyes sírhely, kettős sírhely, urnafülke, urnasírhely)
- 30 év (sírbolt, urnasírbolt)
- 5 év (a temetőszabályzatban meghatározott egyéb temetési helyek)
Temetők lezárása és áthelyezés
A temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely lezárását hirdetményben kell közölni.
Azoknak a temetési helyeknek az áthelyezéséről, amelyeknek a használati ideje még nem járt le, a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött megállapodás alapján, a temető tulajdonosa (üzemeltetője) gondoskodik.
Ha a lejárt használati idejű temetési helyen lévő holttestmaradványokat az elhunyt hozzátartozója máshol kívánja eltemetni, erről a kiürítésre megjelölt időpontig kell gondoskodnia.
Sírbolt és át nem helyezhető síremlék esetében a tulajdonos a létesítőt köteles kártalanítani.
Munkavégzés a temetőben
A temetőben történő munkavégzést - a hozzátartozók részéről történő sírgondozás, a temetési hely növénnyel való beültetése és díszítése kivételével - a temető üzemeltetője részére a munkavégzés megkezdését megelőzően a temetőszabályzatban meghatározott módon be kell jelenteni.
Munka úgy végezhető, hogy az ne sértse a hozzátartozók és a látogatók kegyeleti érzéseit, ne akadályozza az elhunyt elbúcsúztatását. A munkavégzés során a szomszédos temetési hely nem sérülhet, gondoskodni kell arról, hogy eredeti állapota ne változzon.
A munkavégzés temetőbeli helye és ideje a folyamatban lévő temetésre, búcsúztatásra, kegyeleti szertartások végzésére tekintettel és a temetőszabályzatban meghatározott előírások be nem tartása esetén korlátozható.
A halott előkészítése és szállítása
A halottat - hamvasztásos temetés esetén - a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül el kell hamvasztani.
Az elhalt méltó búcsúztatása céljából az eltemettető kérésére és költségére a holttest konzerválható.
Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetőnek jól zárható, környezetet nem szennyező anyagból készült, résmentes koporsóról kell gondoskodnia. Földbe temetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem használható, amely - alapanyagként vagy adalékanyagként külön jogszabályban szereplő összetevők bármelyikét tartalmazza - veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt temetésre való előkészítéséhez, szállításához műanyag (pvc, polietilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot, kelléket használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad.
Temetőben és temetési helyen létesített sírboltba (kriptába) temetéshez az elhunytat légmentesen zárt, az eltemettető igényének megfelelően fa, műanyag, fém vagy üveg koporsóba kell tenni.
Településen kívülre történő szállítás esetén az elhunytat kellő szilárdságú, vízhatlan módon hézagmentesített, ráillő fedéllel ellátott koporsóba kell helyezni.
Az elhunytat erre a célra kialakított és rendszeresített, zárt közúti halottszállító járművel szabad szállítani.
Fertőző betegségben elhalt szállítása után a kocsit azonnal, egyébként havonta fertőtleníteni kell, amelyről naplót kell vezetni.
Az elhunyt külföldre szállításához engedély szükséges. Az erre vonatkozó kérelmet a halál megállapításának helye szerint illetékes járási népegészségügyi intézethez kell benyújtani. A halottszállítási engedélyt két példányban kell kiállítani. Az engedélyben a halott szállításának feltételeit is meg kell határozni. Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar konzuli tisztviselő adja ki. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező.
A halottszállítást legalább kettő, a ravatalozást és a sírgödörbe (sírboltba) való koporsóelhelyezést legalább négy főnek kell végeznie.
Hamvasztás és urnák elhelyezése
A hamvasztóüzem a temetkezési szolgáltató kérésére az egységesen érvényesített árairól tájékoztatást ad. A hamvasztásos temetés felvételekor a szolgáltató a felvételi irodában kifüggesztett árjegyzékben tájékoztatja az eltemettetőt a Magyarország területén található minden hamvasztó üzem, és a rendelkezésére álló információk alapján egyéb hamvasztó üzemek hamvasztási és szállítási díjáról. Az eltemettetőt külön tájékoztatni kell a legolcsóbb és legközelebbi hamvasztóüzemek díjairól.
A hamvakat tartalmazó urnát urnafülkébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe, sírboltba rátemetni egyaránt szabad. Az urnát a talaj szintjétől legalább 0,5 méter mélységbe kell elhelyezni.
Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni.
Az eltemettető rendelkezése alapján a temető arra kijelölt helyén - a kegyeleti igények betartásával - szétszórhatók a hamvak. Ha a szétszórás zárt rendszerbe (pl. medence) történik, gondoskodni kell arról, hogy a hamvak abból ne kerülhessenek ki.
A lezárt urnát temetőben való elhelyezés céljából az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatónak át kell adni, vagy meg kell küldeni. A hamvak - az eltemettető írásbeli kívánságára - több, kegyeletet nem sértő urnában, szelencében is elhelyezhetőek.
Sírnyitás és rátemetés
A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a temető fekvése szerint illetékes járási népegészségügyi intézet engedélyezheti.
A sírnyitáshoz a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulása szükséges. Nem kell hozzájárulás a nyomozó hatóság részéről kezdeményezett sírnyitáshoz.
A rátemetés, valamint a holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást - meghatározott kivétellel - a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti a járási népegészségügyi intézettől.
A kiürítéssel összefüggésben szükséges áttemettetés vagy hamvasztás céljából történő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély az eltemetésre kötelezettek sorrendjét figyelembe véve más kötelezettnek is kiadható, ha az eltemettető (örököse) hitelt érdemlően nyilatkozik, hogy nem kíván gondoskodni az áttemettetésről vagy hamvasztásról.
Ha a szükséges okiratot a kérelmező nem csatolja, a járási népegészségügyi intézet a sírnyitáshoz adatszolgáltatás iránti kérelemmel fordul az illetékes hatósághoz.
A koporsós temetésre szolgáló temetési helyre sírnyitási engedéllyel - a sír megfelelő mélyítésével, alapméretenként egymás fölé helyezve - további legfeljebb egy elhalt vagy a szabályzatban rögzített számú 25 évnél régebbi holttestmaradvány temethető rá. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak a járási népegészségügyi intézet engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát a járási népegészségügyi intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén - a 25 évnél régebben temetett és exhumált maradvány kivételével - biztosítani kell a temetési hely legalább 25 éves használatát.
Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni.
Nyilvántartás és tárolás
Az üzemeltető a sírbolt könyv és a nyilvántartó könyv adatait elektronikus adathordozón is tárolhatja.
Halott azonosítása és szállítása
Az elhunyt azonosítására szolgáló űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a helyszíni halottvizsgálatot végző orvos gondoskodik.
Az átvevő a halottvizsgálati bizonyítvány alapján köteles azonosítani az elhunytat. Ellenőrizni kell az elhunyt kezére vagy lábára felhelyezett azonosító cédula, valamint az okmányok (halottvizsgálati bizonyítvány, értesítés halálesetről), és a hamvasztást megrendelő bizonylat adatait. Az átvételt követően a koporsóba éghetetlen anyagból készült azonosító lapkát kell helyezni.
Hamvasztás! Ez történik testünkkel a halál után / HETI NAPLÓ 2017.04.23.
Tárolás és telephelyek
A telephelyen elhunytat - bizonyos feltételekkel - akkor lehet tárolni, ha a temetkezési szolgáltatásra vonatkozó engedély e tevékenységre kiterjed.
Temető területén kívül, fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmény, szanatórium, szociális ellátó intézmény, lakó- és szállásépület, üdülő, oktatási, nevelési és kulturális intézmény, vendéglátóhely, vendéglátóüzlet ingatlanától számított 1000 méteres távolságon belül hamvasztóüzem nem üzemeltethető.
Kötelezettségek és felelősség
Aki törvény alapján a temetésre kötelezett és a kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes önkormányzat jegyzője szólítja fel 15 napon belüli teljesítésre.
A temető tulajdonosa - köztemető esetén az önkormányzat - a temetési hely felett rendelkezni jogosultat a biztonságos használatot veszélyeztető sírjel vagy a sírbolt helyreállítására köteles felhívni.
tags: #jatekos #temeto #fogalma
