Az FTC és az Újpest jégkorongtörténetének évtizedei, különös tekintettel az 1984-es évadra
Az Újpesti Torna Egylet 1885. június 16-án alakult, így jelenleg Magyarország legpatinásabb klubja. Ám kezdetben nem hogy jégkorongról, de csapatsportágakról sem volt szó az ekkor még önálló Újpest községben. Ahogy a klub neve is mutatja, a torna vitte a prímet, majd rövidesen megalakult a vívó szakosztály is. A századfordulón a futballisták és az atléták is színre léptek azonban a hokisok még várattak magukra.
A jégkorong első szótagáról, vagyis a „jégről” az első ismert újpesti tudósítás már 1886. novemberében megjelent. Ekkor így írt az Ujpest és Vidéke: „Az UTE elhatározta, hogy korcsolyázó egyletet szervez. Az Ehrenwald cég átengedte a kikötői vízfelületét korcsolyapálya kialakítására. A jégpálya 1887. január 3-án nyílik.” Később a pályát a Hartmann gyár mögé helyezték át, de a cikkben ígért korcsolyázó egylet alapítása ekkor még elmaradt. A jégpályák azonban nem maradtak el, hol a nagyközség, hol az UTE készített természetes jegű pályát. 1903-ban az UTE létrehozta első komolyabb sporttelepét a Népszigeten, ahol 1906-tól a klub telente ismét jégpályát létesített. Sőt, a hatalmas pályát acetilén fény világította meg, így sötétedés után is lehetett használni, a korcsolyázóknak pedig melegedő szobák és büfé álltak rendelkezésre. Ám ekkoriban a jégkorong még ismeretlen volt nem csak Újpesten, hanem egyáltalán Magyarországon, a jégpályát kizárólag korcsolyázásra használták.
A jégkorong megjelenése Magyarországon és az újpesti kezdetek
Az első jeges csapatsportág, ami hazánkba érkezett a bandy avagy magyarosítva jéglabda volt! A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) A és B csapata 1908-ban játszotta első bandy mérkőzését, és a leginkább jégen játszott gyeplabdára hasonlító sportág gyorsan népszerű lett. Igaz, a hatalmas pályaméret miatt kizárólag a városligeti jégpályán lehetett játszani, így csak a fővárosiak űzték az új játékot. 1925-ben érkezett hazánkba az új jeges sportág, a „koronghokki” - ahogy akkoriban nevezték, és gyorsan sikert aratott. Természetesen a jégkorong bölcsője is Városligetben volt, és ismét a BKE illetve a BBTE voltak azok, akik útjára indították a sportágat, az addig bandyző játékosok pedig egymás után tértek át az új sporthoz. Nagy lendületet adott, hogy a városligeti tavat 1926-ban műjégpályává alakították, így a kontinensen másodikként Budapesten jött létre az időjárástól függetleníthető jégfelület.
Hazánk 1927-ben már csatlakozott is a nemzetközi jégkorong szövetséghez, vagyis az IIHF-hez, és még az ebben az évben rendezett EB-n is elindult. A történelmi első válogatott mérkőzésen 6-0 arányban maradtunk alul Ausztria legjobbjai ellen. 1928-ban már az Olimpián is részt vettek a magyarok, sőt, a műjég révén óriási fejlődő válogatott 1929-ben már hazai pályán rendezett EB-n vehetett részt!
Az újpesti jégkorongélet is már a harmincas években megkezdődött! Igaz, klubunkban a sportág akkor még tiszavirág-életűnek bizonyult, hisz 1930 mindössze két szűk esztendő kezdete lett. A vezetők nem láttak „bizniszt” a hokiban, így pénzt sem adtak rá, inkább egy tollvonással megszüntették azt. Az 1935-ös kiadású „Az UTE 50 esztendős története” című könyv így ír az UTE elnökének fia, Aschner Jakab által vezetett „jégsport szakosztály” kezdeti lépéseiről: „Szakosztályaink közül talán a legrövidebb életű jéghockey szakosztályunk volt, amely alig két esztendős működés után, a mostoha viszonyok és a téli időjárástól való függősége, illetőleg annak bizonytalansága miatt kénytelen volt, egyébként szépen induló pályáját befejezni.” Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy bár sporttevékenységet nem végzett, csapatot nem szervezett és indított, jégkorong szakosztályunk mégsem szűnt meg 1932-ben! Sőt, egészen a második világháború végéig létezett - legalábbis papíron. Majd az 1945-ös újrakezdésnél az adminisztratív lét is véget ért, a szakosztály megszűnt. Ezzel zárult le a szinte el sem kezdődő hőskorszak.
A Ferencváros jégkorong szakosztályának megalakulása és első sikerei
Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Nem úgy, mint 1930.01.06-án, amikor a MAFC csapatát 5-1-re legyőzte és elérte története első győzelmét.
A fejlődő, a világ nyolc legjobbja közé bekerülő válogatott mellett gyorsan fejlődésnek indult a klubélet is. 1930-ra már több hokiklub alakult. Létrejött az FTC, az MHC, a MUE, az AHC, a MAFC és a BEAC jeges szakosztálya is. 1937. januárjában végre a bajnoki küzdelmek is megindultak, három csapat részvételével. Az első bajnoki címet a műjégpálya tulajdonosa, a BKE I. csapata nyerte a BBTE és a BKE II. előtt, a következő szezonban pedig már az Amatőr HC és az FTC is csatlakozott a mezőnyhöz. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot. A nagy remények hamar szertefoszlottak, a szövetség ugyanis nem ismerte el Stapleford játékjogát, aminek következtében az FTC visszalépett a bajnokságtól. Így az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett az 1937/38-as bajnokságig. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben.
A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. A kommunista rendszer átalakította a magyar sportot, a tradicionális együttesek neveit megváltoztatta, a Fradiból így lett először ÉDOSZ, majd később Bp. Kinizsi. A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a második, harmadik, majd újra a második helyen végzett a csapat, amely továbbra is a magyar jégkorong erőssége volt. A Bp. Kinizsi Helmeczi Frigyes irányításával 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett!
Az újpesti jégkorong újjáéledése és a Megyeri úti jégpálya
Az újpesti jégkorong létezni akart! És hamarosan újra létezett is! Az „időszámításunk szerinti”, azaz az 1955-ös alapítás már visszavonhatatlan: Kecskés József szakosztályvezető irányításával az 1950, vagyis Nagy-Budapest kialakítása és a „sportklubok szocialista alapon történő átszervezése” óta Bp. Dózsa néven szereplő újpesti klubnál is útjára indult a korong. Noha a játékosokat innen-onnan verbuválták össze - átlagéletkoruk 32 év volt - szó sincs róla, hogy ez szedett-vedett brigád lett volna. Sőt! Két idősebb játékos, a válogatott Bán József és Molnár Tibor vezérletével kemény munka indult egy ütőképes újpesti hokicsapat létrehozása érdekében. Közülük a kapus Hircsák István már a 30-as években is válogatott klasszisnak számított. 1955 decemberében megalakult a Bp. Dózsa jégkorong szakosztálya. Tagjait a riválisoktól toborozták, nem keveset, öt játékost éppen a Kinizsiből.
A Bp. Dózsa történelmi első mérkőzését 1955. december 10-én, az egyetlen hazai hokipályán, a városligeti műjégen játszotta. Az ellenfél „természetesen” az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő ferencvárosi gárda volt, az eredmény pedig győzelem! Az újságok így tudósítottak a találkozóról: Bp. Dózsa - Bp. Kinizsi 3:2. Végül rögtön az első évben dobogón végeztünk a bajnokságban! Az 1955-56-os, bronzérmes nyitószezont egy ezüstös követte, vagyis ahogy napjaink híres-hírhedt Újpest- és hokirajongója, Ganxsta Zolee művész úr mondotta volt: „jövünk fel, mint a (…) higany”.
Az 1956-os forradalom alatt és után fontos változások is történtek: a klub visszavette a régi, szeretett Újpesti TE nevet. Az állami vezetők azonban nem nézték jó szemmel a változásokat, így végül Újpesti Dózsa néven szerepelt tovább a klub minden szakosztálya, köztük a jégkorongozók is. A szakág fennállásának mindössze harmadik esztendejében, 1958-ban máris bajnokcsapatot ünnepelhetett a lila-fehér szurkolósereg! A nyolc mérkőzésből mindössze egyszer csúsztunk el, az az egy árva döntetlen azonban nem ront jelentősen az összképen: veretlenül nyertünk bajnoki aranyat! A jégtörők névsora: Ádám, Bán, Bessenyei, Boróczi, Hircsák, Gazdik, Lőrincz, Molnár T., Palotás J., Rancz, Sáfár, Szamosi, Zima.
Egyetlen dolog hiányzott már csak: egy „hazai pálya”. Noha a vezetők már az alapításkor elhatározták, hogy műjégpályát létesítenek Újpesten, a sokéves kitartó munka csak 1963-ban érett be. Ekkor végre megkezdődtek a munkálatok, és alig egy évvel később, 1964 elején a régi kézilabda pálya helyén, az ország negyedik műjégpályájaként megnyílt a Megyeri úti jégpálya, amely nemcsak a sportolóknak adott rég várt otthont, de a korcsolyázó nagyközönséget is szívesen látta. Ez óriási jelentőséggel bírt a szakosztály jövője szempontjából, hiszen végre Újpesten talált otthonra a csapat. A pálya közös Újpesti összefogással épült. A kerület lakói, újpesti sportolók talicskáztak, betonoztak, bontottak és építettek. Szinte minden baráti alapon működött.
Közvetlenül a magyar válogatott világháború utáni egyetlen olimpiai szereplése, az Innsbrucki játékok megnyitója előtt egy héttel került sor a történelmi első mérkőzésre. Mi más is lehetett volna ez a mérkőzés, mint egy örökrangadó, egy Újpest-Ferencváros összecsapás. Persze lila-fehér diadallal! A korabeli jegyzőkönyv: január 15. Újpest - FTC 8:0 Megyeri út, 3000 néző. A történelmi első gólt Boróczi Gábor szerezte az I. harmad 19. percében. Ebben a szezonban a Megyeri úti jégpálya mellett a Magyar Kupa is debütált, ugyanis ekkor írták ki először a sorozatot. Sikerült is a döntőig jutnunk, a Dózsa sikerét azonban ismét egy későbbi lila, Rozgonyi György akadályozta meg, akinek három góljával 3:2-re nyert a Vörös Meteor.
Az FTC dominanciája a hatvanas és hetvenes években
Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, amelynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, amely címét egy esztendő múlva megvédte.
Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János.
A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973-ig ebben a sorozatban sok babér nem termett a magyar bajnokoknak. Ám 1973 őszén, telén csoda történt. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amely csapatot, tán mondani sem kell, a magyarnál előrébb jegyezték, a párharc egyértelmű esélyesének tartották. Ezek után 1973.10.14-én Bolzanóban a Fradi 6:4-e legyőzte az olasz bajnokot, majd a visszavágón Budapesten, a Kisstadionban 1973.10.19-én a fogadkozó olaszok újabb vereséget szenvedtek, ezúttal 7:3-ra nyert a Fradi. A profi Bolzano tehát kettős győzelemmel lett kipiálva, a következő fordulóban a nyugatnémet bajnok EV Füssen jött szembe.
Az 1980-as évek: Az Újpest visszatér a csúcsra és az 1984-es évad
1980-ban tovább fogyott a csapatok száma, ekkor szűnt meg a BVSC, játékosainak jórésze az így nagyon megerősödött Székesfehérvári Volánhoz igazolt. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy a Ferencváros sem tud elindulni az OB I-ben, mivel legjobbjai edzőjükkel összevesztek, és a bajnokságban részt nem vevő Fóti TSZ SE-be igazoltak. Így mindössze két gárda indult volna az 1980/81-es szezonban. Végül a zöld-fehérek fiatal csapattal ugyan, de vállalták az szereplést, az aranyérmet pedig nagy fölénnyel a Volán nyerte - első vidékiként.
1981-ben köszöntött be az új korszak a Megyeri úton. A hokisokat 1955 óta vezető Kecskés József szakosztályvezető helyét Kelemen László vette át, akinek a vezetésével egyből merészet húzott a szakosztály: úgy döntöttek a vezetők, hogy elég volt a rengeteg ezüstéremből, és megszerezték a Dinamo Moszkva edzőjét, a játékosként három olimpiai bajnoki, és kilenc világbajnoki címet begyűjtő Vitalij Davidovot! A szovjet klasszis pedig jött, látott és diadalt diadalra halmozott! Már az első idényében, 1982-ben sikerült újra aranyat nyerni - 12 esztendő után először! A mindent eldöntő mérkőzésen 6:2-re vertük a Fradit.
A következő idény újdonsága volt, hogy felépült a Budapest Sportcsarnok, ahol fedett otthonra lelt a jégkorong: az alagsorban található télen-nyáron használható jégpálya révén a csapatok felkészülési ideje így 4-5 hónap helyett 10 hónapra tolódott ki, a fő küzdőtéren pedig tízezres tömegek előtt játszottak válogatott mérkőzéseket és bajnoki rangadókat. Az 1983-as évben újabb aranyérem következett, és újabb sajátnevelésű játékosok robbantak be az élvonalba Farkas József és Ancsin László révén.
Az 1984-es bajnokságban azonban a sorozatban harmadik cím nem jött össze az Újpest számára. A szövetség fegyelmi bizottságának abszurd döntése révén csak ezüstérmesek lettek a mieink, és ezzel a Fradi visszaszerezte a bajnoki címet. Vitalij Davidov szerződése az előző idény végén lejárt, az orosz mester visszatért a Dinamó Moszkva kispadjára. Helyét a volt hátvéd, Szeles Dezső vette át, ám a változás után is sikeres maradt a csapat. Sőt, Ancsinék szinte verhetetlenek voltak, sorra aratták a győzelmeket.
1985-ben aztán helyreállt a világ rendje, a 100. születésnapját ünneplő klubot és szurkolóit a 10. aranyéremmel ajándékozta meg a szakosztály. Ebben az idényben született meg a klub történetének egyik legemlékezetesebb diadala, szaknyelven szólva „duplabunkó”, vagyis a Ferencváros elleni 11:0-s győzelem a BS-ben. Az MNK-t is sikerült elhódítani, 13 év szünet után. Az 1985/86-os évad újdonsága az volt, hogy háromról hétre emelkedett a bajnokságban induló klubok száma, ugyanis Miskolc, Dunaújváros, Jászberény és a KSI is indított felnőtt csapatot. Korábban sohasem látott különbséggel érte el csapatunk az első helyet, 20 mérkőzésen mindössze egyszer szenvedett vereséget a gárda. 1987-ben még ezt is sikerült felülmúlni, ekkor 24 meccsen 23 győzelem és 1 döntetlen szerepelt az Újpesti Dózsa neve mellett a tabellán. Az 1987/88-as évben pedig újra megváltozott a rendszer, Szeles Dezső, a lilák edzőjének javaslatára újra igazi rájátszás döntötte el az aranyérmek sorsát: az alapszakasz első két helyezettje játszotta a döntőt, két nyert mérkőzésig. A döntőbe pedig ezúttal is - régi jó szokás szerint - az Újpest és az FTC jutottak. Az első két mérkőzést követően 1-1-re álltak a csapatok. A mindent eldöntő, harmadik mérkőzés után 3000 néző ünnepelte a zsúfolásig megtelt újpesti jégpályán a mindmáig utolsó bajnoki címét szerző, 7:0 arányban diadalmaskodó Újpesti Dózsát! A bajnokcsapatban Eperjessy, Géczi, Ancsin János és László, Balogh Béla, Bodor, Farkas, Flóra, Füzesi, Gogolák, Horváth, Kevevári, Kovács, Kucsera, Lantos, Legéndy, Leleszi, Pápai, Pék, Saáry, Scheiber, Szabó és a játékos-edző Szeles jutott szóhoz.
Legendás játékosok és a külföldi erősítések
Újpest jégkorongcsapatát az elmúlt évtizedek során rengeteg legendás játékos erősítette. Elsőként, akiről érdemes megemlékezni az Hircsák István, aki 1955 és 1958 között erősítette az Újpest csapatát. A legendás kapus sok helyen megfordult, pályafutását végül az Újpesti Dózsa csapatában fejezte be. Pályafutása során 11 bajnoki címet szerzett, köztük 1958-ban az Újpest csapatával. Buzás György játékosként 1971 és 1984 között erősítette az Újpest csapatát. Összesen négy bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel. 1982-ben az év legjobb jégkorongozójának választották. Klub teljesítménye mellett, 157 alkalommal ölthette magára a címerest mezt a válogatottban. Ancsin János a 20. század legjobb magyar jégkorongozója is az Újpest csapatát erősítette 1979 és 1995 között. Ez alatt az időszak alatt hatszor szerezte meg a magyar bajnoki trófeát. Jelenleg az UTE jégkorong szakosztályának igazgatója.
Flóra Péter Angyalföldön nőtt fel, a Vasas-pálya környezetében, ám lelkes Fradi-drukkerként. A KSI-ben az akkori szabályoknak megfelelően 18 éves korig játszhattak a fiatalok, azután új klubot kellett választaniuk. A Flóra-féle társaság is szétszóródott, ők Kovács Csabával a korszak két nagy csapata közül az Újpestet választották. S bár Flóra Péter a lelke mélyén - ahogy azt említette - fradista volt, természetesen követte sortársát és barátját a Megyeri útra. „Boróczi Gábor azt a feladatot kapta a szakosztály-, vagy mondhatom úgy is, a belügyi vezetőségtől, hogy aranyérmes gárdát faragjon az újpesti ifikből és a KSI végzőseiből összeálló új csapatból. Ám épp a hetvenes évek volt az az időszak, amikor a Fradi zsinórban tízszer bajnoki címet nyert. Az első időkben egyértelműen a rutin döntött
Az újpesti jégkorong története 1984-ig: Dicsőséges korszakok és a Megyeri úti bázis
Az Újpesti Torna Egylet 1885. június 16-án alakult, így jelenleg Magyarország legpatinásabb klubja. Kevesen tudják, de az újpesti jégkorongélet is már a harmincas években megkezdődött, ám 1930 mindössze két szűk esztendő kezdete lett, a vezetők ugyanis nem láttak „bizniszt” a hokiban, így pénzt sem adtak rá. A sportág igazi újpesti gyökerei az 1955-ös alapításig nyúlnak vissza, amikor a Bp. Dózsa néven szereplő újpesti klubnál útjára indult a korong.
Az 1955-ös újrakezdés és az első sikerek
Kecskés József szakosztályvezető irányításával indult meg a munka, a játékosokat innen-onnan verbuválták össze, ám szó sincs róla, hogy ez szedett-vedett brigád lett volna. Két idősebb játékos, a válogatott Bán József és Molnár Tibor vezérletével kemény munka indult egy ütőképes újpesti hokicsapat létrehozása érdekében. A Bp. Dózsa történelmi első mérkőzését 1955. december 10-én a városligeti műjégen játszotta a Ferencváros ellen, és az eredmény győzelem lett: 3:2.
A szakág fennállásának mindössze harmadik esztendőjében, 1958-ban máris bajnokcsapatot ünnepelhetett a lila-fehér szurkolósereg. Veretlenül nyertünk bajnoki aranyat, a csapat tagjai között olyan nevek szerepeltek, mint Ádám, Bán, Bessenyei, Boróczi, Hircsák és Molnár T.
Otthonra lelni: A Megyeri úti jégpálya
Egészen 1963-ig nem volt saját jégpályája az Újpestnek, addig a Városligeti műjégpályán és a Kisstadionban játszották a meccseket. 1963-ban megkezdődtek az új csarnok építési munkálatai, amelyet 1964 elejére be is fejeztek, így a régi kézilabda pálya helyén, a Megyeri úton elkészült az ország negyedik műjégpályája. A pálya közös Újpesti összefogással épült, a kerület lakói és sportolók talicskáztak, betonoztak, bontottak és építettek.
Az új csarnokban 1964. január 15-én rendezett történelmi első mérkőzésen az Újpest 3000 néző előtt 8:0 arányú győzelmet aratott a Ferencváros felett. Boróczi Gábor szerezte az első gólt a Megyeri úton.
Az Újpest bajnoki címei és statisztikái (1958-1988)
| Időszak | Eredmény |
|---|---|
| 1958 | Bajnoki aranyérem |
| 1965-1970 | Öt bajnoki cím hat év alatt |
| 1982-1988 | Dicsőséges időszak (többszörös bajnok) |
A Davidov-korszak és az 1984-től induló aranykorszak
1981-ben köszöntött be az új korszak a Megyeri úton. A vezetők úgy döntöttek, hogy elég volt a rengeteg ezüstéremből, és megszerezték a Dinamo Moszkva edzőjét, a világklasszis Vitalij Davidovot. A szovjet szakember vezetésével 1982-ben, 12 esztendő után először sikerült újra aranyat nyerni. Az 1985-ös év különleges volt, hiszen a 100. születésnapját ünneplő klubot a 10. aranyéremmel ajándékozta meg a szakosztály.
1987/88-ban a lilák edzője, Szeles Dezső javaslatára újra igazi rájátszás döntötte el az aranyérmek sorsát. A mindent eldöntő, harmadik mérkőzés után 3000 néző ünnepelte a zsúfolásig megtelt újpesti jégpályán a 7:0 arányban diadalmaskodó Újpesti Dózsát. Ez a győzelem a klub egyik legfényesebb diadala volt, amely lezárta a korszakot, melyben a lila-fehér színeknek éppen olyan nagy volt a tekintélyük a tükörsimajégen, mint a labdarúgópályák üde zöld gyepén.
tags: #jegkorong #1984 #ftc #ujpest
