A fekete jégkorongozók öröksége, kihívásai és sikerei az NHL-ben
A jégkorong világa, különösen az észak-amerikai profiliga, az NHL, történelmileg nagyrészt fehér sportolókból állt. Azonban az idők során számos úttörő fekete játékos törte át a jégpályák láthatatlan akadályait, megnyitva az utat a sokszínűség és az inklúzió felé.
Az úttörők és a kezdeti küzdelmek
Willie O’Ree volt az első színes bőrű játékos, aki Gary Bettman jóvoltából bekerült az NHL-be, amikor 1958-ban csatlakozott a Boston Bruins csapatához. Az NHL azonban továbbra is nagyrészt fehér maradt: mindössze 92 fekete hokis követte O’Ree-t a ligába.
Willie O’Ree a Willie című dokumentumfilm bemutatóján, a Los Angelesi Filmfesztiválon.
Az egyik legjelentősebb amerikai születésű fekete játékos Valmore James volt, aki megrázó őszinteséggel beszélt a pályafutása során átélt támadásokról. A dzsungelnyuszitól a niggerig mindennek elmondták, saját szurkolói dobálták meg miatta a Boston Bruins buszát, Valmore James mégis megvalósította az álmát, eljutott az NHL-ig.
Az 1957. február 14-én született játékos úgy ismerkedett meg a sportággal, hogy édesapja egy new york-i jégpályán dolgozott. A balszélsőként és védőként is bevethető játékos 1975-ben, 18 évesen a Quebec Rempartsban mutatkozott be, majd játszott a Mississauga Reps, az Erie Blades és a Rochester Americans csapatában is.
Az AHL- és EHL-karrier mellett volt esélye az NHL-re is, de hiába draftolta 1977-ben a Detroit Red Wings, a klub színeiben egy mérkőzést sem vívhatott. Már-már letett a legmagasabb szintről, amikor 1981. július 22-én a Buffalo Sabres szerződtette. Az 1981-82-es szezonban hét mérkőzésen szerepelt, ő lett az első amerikai születésű fekete játékos, aki pályára léphetett az NHL-ben. Külföldi színes bőrű hokis akadt már előtte a ligában, a kanadai Willie O'Ree 1958-ban szintén a Bostonban debütált. Valmore James mindössze 11 mérkőzésen játszott az NHL-ben.
Valmore James 2015 februárjában jelent meg önéletrajzi könyve, a Black Ice - The Val James Story, amelyben az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokság első amerikai születésű fekete játékosa megrázó őszinteséggel beszélt arról, milyen támadásokat kellett átélnie pályafutása során.
Személyes tapasztalatok a rasszizmussal
Valmore James a könyvében idézi fel az újonc szezonjában történteket: „Az újonc szezonomban az első mérkőzés után a saját szurkolóink megállították a buszunkat. Sörösüveget dobtak a szélvédőre, és azt kiabálták: 'Küldd el a niggert!'. Elindultam előre, de az edző, Scotty Bowman a helyemre parancsolt. Belátom, hülyeség lett volna a részemről reagálni, meg kell köszönnöm Bowmannek, hogy leállított. Nem is voltam igazán dühös, inkább szégyelltem, hogy a saját honfitársaim ezt teszik velem. Sokat sírtam azokban az időkben. Nagyon csalódott voltam, de nem hibáztathattam egész Bostont. Csak azt a néhány embert."
Úgy tűnt, ezzel a hét meccsel véget is ért az NHL-pályafutása, visszatért a Rochesterbe, ahol 1981 és 1984 között jégkorongozott, majd a szintén AHL-es St. Catharines Saints következett. 1986-ban ott figyelt fel rá a Toronto Maple Leafs, de a kanadai együttesben is csupán négy meccsen léphetett pályára.
„Még el sem kezdődött a mérkőzés, de a közönség már azt üvöltötte, hogy semmi keresnivalóm a jégen a fehérek között. 'Nem vagy más, mint egy kibaszott néger', kiabálták. Megdöbbentem, szinte sokkolt az eset. nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet. Nem értettem, miért szid egy olyan ember, akit nem is ismerek. Persze addig is tudtam, hogy léteznek faji előítéletek, a szüleim emiatt költöztek Dél-Floridából Long Islandre" - nyilatkozta James a Weltnek.
Az mondta, amíg jégkorongozott, folyamatosan a legrosszabbra kellett felkészülnie, függetlenül attól, hogy melyik ligában játszott. „Amint ott álltam a jégen, csak egy feka voltam, akit hihetetlen gúnynevekkel illettek. Voltam mosómedve, dzsungelnyuszi és majom is. Egy meccs tiszta játékideje 60 perc, a sok megszakítással összesen két és fél óra. Ha minden harmadik másodpercben gúnyolnak, elképzelhető, mit éltem át éveken át. Hiába voltak rasszizmusellenes törvények, hiába akadtak olyan ünnepelt fekete sportolósztárok, mint Kareem Abdul-Jabbar vagy Carl Lewis, én nem voltam hozzájuk hasonlóan a reflektorfényben. Láttam néha olyan agresszív szurkolókat is, akik a Ku Klux Klan jelmezét viselték."
De tűrt, mert imádta a hokit és szeretett volna az NHL-ben játszani. „Ez volt az álmom, és nem hagytam, hogy ezt bárki elvegye tőlem. Ezekről a dolgokról még a feleségem sem tudott. Amikor átadtam neki a kéziratot, az első öt oldal után zokogni kezdett. Azért írtam meg a könyvet, hogy elmúljon végre a fájdalmam, hogy újjászülessek. A pokol után ez a legjobb terápia."
Az NHL válasza a kihívásokra
Sajnos még mindig előfordulnak rasszista megnyilvánulások a sporton belül is, a 2017-18-as szezonban például a washingtoni csapatban játszó Devante Smith-Pellyt illették bántó szavakkal a szurkolók, amikor kiállították. 2019 őszén a nigériai Akim Aliu elmesélte mennyi negatív megnyilvánuláson és rasszista megjegyzésen kellett túltennie magát az NHL utánpótlásában.
Válaszul Gary Bettman NHL-biztos kötelezővé tette a sokszínű csapatok összeállítását és létrehozott egy „spicli-forródrótot”. „Ha bárkit bántanak verbálisan vagy tettlegesen, arról tudnunk kell, hogy következményei legyenek az ilyen viselkedésnek” - mondta Bettman. „Minél több különböző hátterű embert vonunk be a játékba, annál erősebbek leszünk mi magunk, a sport és a csapat is” - hangzott Bettman előadása a diverzitásról szóló találkozón.
Létrehoztak egy mobil múzeumot is, ami valójában egy furgon, amit ezúttal híres fekete játékosok képeivel díszítettek. A múzeum egyik falán helyet kapott minden fekete játékos, aki valaha az NHL-ben játszott.
A fekete történelem hónapja a jégkorongban
BLACK HISTORY MONTH Amerikában minden februárban a szokásosnál nagyobb hangsúlyt helyeznek az iskolákban és a közéletben arra, hogy a fekete bőrűek milyen sok módon járultak hozzá az emberiség fejlődéséhez. A feketék társadalmi és tudományos sikereinek egy hónapos ünnepét a Kenti Állami Egyetemen rendezték meg először 1970-ben, azóta már nemcsak országos, de nemzetközi szinten is elterjedt a hagyomány, amelyet e cikkünkben mi is ápolunk.
A Subban család: Egy modern jégkorong dinasztia
„Mi az, ritka, mint a fehér holló?” - „A fekete hokis.” És tényleg: ha arra kérnénk olvasóinkat, nevezzenek meg egy afroamerikai jégkorongozót, a legtöbben bizonyára gondban lennének. Akik nem, azok viszont jó eséllyel Pernell-Karl Subbant, ismertebb nevén P. K. Subbant mondanák.
Nem gyakran fordul elő, hogy egy család mindhárom gyermekét draftolják a világ legerősebb jégkorongbajnokságába - főleg úgy nem, hogy afroamerikaiak, és a Jamaicából Kanadába települt szülők előtte azt sem tudták, mi fán terem a hoki...
Nyaralás helyett családi korizás
Karl Subban, a „Subban papa” mesélt családjuk kezdeti lépéseiről: „Szülőként csak annyit akartunk, hogy a gyerekeinknek jó legyen. Amikor a srácok kicsik voltak, soha nem dúskáltunk a javakban, még csak nyaralni se mentünk együtt sosem, mert nem engedhettük meg magunknak - helyette korcsolyáztunk, együtt, az egész nagy család. P. K. rengeteget korizott, aztán Malcolm és Jordan is, de még a lányok is. Hát így kezdődött nálunk ez az egész hokidolog.”
A szülők a hetvenes években vándoroltak át Kanadába, méghozzá Jamaicából, ahol azt se tudják, eszik-e vagy isszák a jégkorongot - legfeljebb a bobozásról hallottak, ha már jég… Ettől függetlenül igazi sportcsalád az övék. Az édesapa és a legidősebb lánygyermek, Nastassia is kosárlabdázott, nem is akárhogy: előbbi a Lakehead Egyetem, utóbbi a torontói York Egyetem kosárcsapata történetének legjobb pontszerzői közé tartozott.
Szabadidejükben azonban korcsolyázással kapcsoltak ki: a jamaikai bevándorlókként öt gyermeküket tisztes szegénységben felnevelő szülők drága nyaralások és európai körutak helyett a közös családi csúszkálás élményével tudták megajándékozni gyerkőceiket, ez pedig valószínűleg mindennél többet ért. P. K. hálás szüleinek: „Nagyszerű szülők gyermekeként nőhettem fel a két bátyámmal és a két nővéremmel együtt, kiváltságosnak érzem magam, hogy ennyi időt és energiát szenteltek a gondoskodásunkra, nagyon hálás vagyok nekik.”
P. K. édesapja, aki a családi sikertörténetet már könyv formájában is megírta „How we did it” (Hogyan csináltuk) címmel, így emlékezett vissza: „A legfontosabb dolog, amit az évek során felfedeztem, hogy a gyermekeid szeretnének veled lenni. A szeretet és a biztonság mellett az időd a legfontosabb, amit adhatsz nekik. Ezek a pillanatok örökre velük maradnak. P. K. is tudta ezt, így amikor a torontói Nathan Phillips Jégcsarnok nyitott, mi ott voltunk a feleségemmel, Mariával.”
P. K. Subban: A szupersztár védő
P. K.-t 2007-ben választotta ki a Toronto nagy riválisa, a Montreal Canadiens, de a mindig vidám, extravagáns fekete srác hamar berobbant a köztudatba: kifogástalan, kőkemény védekezése és ponterős játéka mellett személyiségével is a szurkolók kedvencévé vált. A 28 esztendős korára olimpiai bajnok, Stanley-kupa-döntős, az NHL legjobb hátvédjének is megválasztott bekk Kanadában született, Torontóban, ahol legalább hobbiszinten mindenki korcsolyázik és/vagy jégkorongozik, még az is, akinek nem ez a „fő” sportja - így volt ez Subbanéknél is.
A rendre szándékosan borzalmas öltönyökben és kalapokban, fülig érő szájjal mutatkozó sztár sosem felejtette el, honnan jött: rengeteget jótékonykodik, hiszen van miből - megdolgozott érte! -, közben mégis ugyanaz az közvetlen srác maradt, aki mindig is volt. A mai napig van, hogy egyszerűen kisétál a szurkolók közé lepacsizni néhány lurkóval, de olyan, telefonnal készített videót is tettek már fel róla a netre, amin látszik, hogy csak úgy spontán beáll játszani néhány utcai hokis gyerek közé, azok legnagyobb elképedésére és boldogságára.
A legjobb, a kapus és a feltörekvő testvérek
P. K. ma már a Nashville-ben játszik, miután 2016-ban helyet cserélt a másik védőklasszissal, Shea Weberrel, de természetesen a country fővárosában is imádják, főleg mióta oroszlánrésze volt abban, hogy a liga egyik legjobb szurkolótáborával bíró csapat tavaly története során először bejutott a Stanley-kupa döntőjébe (amelyet végül a címvédő Pittsburghgel szemben bukott el).
Öccse, Malcolm azóta szintén bemutatkozhatott az NHL-ben: az elképesztő újoncidényt futó - hatvan meccs után ligaelső - Vegas Golden Knightsban alkot megbízható kapuspárost a háromszoros bajnok Marc-André Fleuryvel, a szezonban eddig 16 meccsen több mint 91 százalékos hatékonysággal véd (a fekete hokikapus meg aztán még a fehér hollónál is ritkább!).
A legfiatalabb fiút, Jordant a Vancouver Canucks draftolta még 2013-ban, ő jelenleg az NHL tartalékbajnokságának számító AHL-ben hokizik - azaz neki is egyetlen lépés már csupán az elit.
P. K. Subban a hátrányokról és a sikerről
A jamaicai gyökerekkel együtt a karibi lazaságot és a pozitív életfelfogást is magába szívó P. K. sem kerülhette ki a mostanság kötelező kérdést: nemrég nekiszegezték, érte-e bármiféle hátrány hokikarrierje során a bőrszíne miatt, de ő erre is rendkívül korrekt választ adott. Mint mondta: „Sok minden volt, amit nem éreztem fairnek, de biztos vagyok benne, ha az NHL hétszázhúsz játékosát megkérded, nekik is lesz egy listájuk arról, amit nem kaptak meg, vagy amit szeretnének megváltoztatni. Valójá
A jégkorong és a küzdelem a sokszínűségért: fekete játékosok az NHL-ben
Willie O’Ree volt az első színes bőrű játékos, aki Gary Bettman jóvoltából bekerült az NHL-be, amikor 1958-ban csatlakozott a Boston Bruins csapatához. Az NHL azonban továbbra is nagyrészt fehér maradt: mindössze 92 fekete hokis követte O’Ree-t a ligába. Sajnos még mindig előfordulnak rasszista megnyilvánulások a sporton belül is, a 2017-18-as szezonban például a washingtoni csapatban játszó Devante Smith-Pellyt illették bántó szavakkal a szurkolók, amikor kiállították.
Valmore James küzdelmes útja
A dzsungelnyuszitól a niggerig mindennek elmondták, saját szurkolói dobálták meg miatta a Boston Bruins buszát, Valmore James mégis megvalósította az álmát, eljutott az NHL-ig. 2015 februárjában jelent meg Valmore James önéletrajzi könyve (Black Ice - The Val James Story), amelyben az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokság első amerikai születésű fekete játékosa megrázó őszinteséggel beszélt arról, milyen támadásokat kellett átélnie pályafutása során.
„Az újonc szezonomban az első mérkőzés után a saját szurkolóink megállították a buszunkat. Sörösüveget dobtak a szélvédőre, és azt kiabálták: 'Küldd el a niggert!'. Sokat sírtam azokban az időkben. Nagyon csalódott voltam, de nem hibáztathattam egész Bostont. Csak azt a néhány embert” - írja James a könyvben. A játékos elmondása szerint amint jégre lépett, folyamatosan a legrosszabbra kellett felkészülnie, hiszen hiába voltak rasszizmusellenes törvények, a szurkolók gyakran gúnynevekkel illették.
A Subban család: egy sikertörténet
Nem gyakran fordul elő, hogy egy család mindhárom gyermekét draftolják a világ legerősebb jégkorongbajnokságába - főleg úgy nem, hogy afroamerikaiak, és a Jamaicából Kanadába települt szülők előtte azt sem tudták, mi fán terem a hoki. „Szülőként csak annyit akartunk, hogy a gyerekeinknek jó legyen. Drága nyaralások és európai körutak helyett a közös családi csúszkálás élményével tudták megajándékozni gyerkőceiket” - fogalmazott a családfő, Karl Subban.
Pernell-Karl Subban, ismertebb nevén P. K. Subban, a liga és a világ egyik legjobb védője lett. Bár Subban szembesült gátló tényezőkkel, korrekten nyilatkozott a bőrszínéből adódó nehézségekről: „Valójában nem tudjuk, mi miért történik velünk, csak leszegjük a fejünket és dolgozunk, majd begyűjtjük a gratulációkat, ha valami sikerült.”
A testvérek útja az elitbe
| Játékos | Státusz/Csapat |
|---|---|
| P. K. Subban | Olimpiai bajnok, elismert hátvéd |
| Malcolm Subban | Kapus (Vegas Golden Knights) |
| Jordan Subban | Draftolt játékos (AHL) |
A diverzitás fontossága az NHL-ben
„Minél több különböző hátterű embert vonunk be a játékba, annál erősebbek leszünk mi magunk, a sport és a csapat is” - hangzott Gary Bettman előadása a diverzitásról szóló találkozón. Válaszul a rasszista incidensekre, Bettman kötelezővé tette a sokszínű csapatok összeállítását és létrehozott egy „spicli-forródrótot” is. „Ha bárkit bántanak verbálisan vagy tettlegesen, arról tudnunk kell, hogy következményei legyenek az ilyen viselkedésnek” - mondta a biztos.
tags: #jegkorong #fekete #feher
