Ferencváros Jégkorong: Egészség és Orvosi Szerep a Sportban

A Ferencváros férfi jégkorongcsapata folyamatosan építkezik, készülve az új idényre, miközözben a játékosok egészsége és a mögöttük álló orvosi szakértelem kiemelten fontos szerepet játszik a sikerek elérésében. A Magyar bajnok, Erste Liga-győztes és Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatunknál épül a 2020/21-es idény csapata. Ahogy azt korábban Fodor Szabolcs vezetőedző és Hudák Gábor szakmai igazgató is elmondta a Fradi.hu-nak adott interjújában, bár egyelőre még nagyon sok a bizonytalanság a hazai bázisú jégkorongliga körül, a koronavírus-járvány okozta rendkívüli veszélyhelyzet, és a nyomában járó gazdasági nehézségek miatt kérdéses, hogy mely csapatok és milyen kerettel lesznek ott az új idény rajtjánál, a Ferencváros háza táján az elmúlt két, sikerekkel teli évhez hasonlóan ezúttal is a folyamatos fejlődésé és a hosszú távú építkezésé a főszerep.

A Múlt Orvosi Kapcsolatai a Kispadon

A Fradi jégkorong történetében már a korai időszakokban is találkozhatunk orvosi végzettségű szakemberekkel a kispadon, akik edzőként irányították a csapatot. Ez is mutatja a sport és a gyógyítás közötti szoros kapcsolatot, ahol a fizikai felkészültség és a sportolók egészsége mindig is központi kérdés volt.

Sérülések és a Gyógyulás Útja

A jégkorong rendkívül dinamikus és fizikai sportág, ahol a sérülések szinte elkerülhetetlenek. A csapat orvosi stábjának és a rehabilitációs szakembereknek kulcsszerepe van abban, hogy a játékosok minél hamarabb és teljes mértékben felépüljenek. Erre kiváló példa Sofron István, a Ferencváros támadója esete.

Mostanság érdemes a Tüskecsarnokba járni a Ferencváros mérkőzéseire az osztrák jégkorongliga alapszakaszában. Legutóbb például a zöld-fehérek 6-0-ra verték a Vorarlberget, Sofron István egy góllal járult hozzá a diadalhoz. A Ferencváros támadója, Sofron István remek játékkal, egy találattal járult hozzá Vorarlberg elleni hatgólos győzelemhez, és a támadótriója is kitett magáért. Ugyanis a kanadai Brady Shaw-val és a finn Aku Kestiläval együtt további két találatot hoztak össze. Sofron elárulta, a sérülése a múlté, de azért még jár kezelésekre. "Szerencsére az áprilisi olimpiai selejtezőn elszenvedett gerincsérvem már nem akadályoz a jégen, bár tény, hogy küzdelem közben azért ügyelek a veszélyesebb szituációknál, nehogy ismét baleset érjen. Hosszadalmas nyári konzervatív kezeléssel hoztak rendbe, de még ma is járok gyógytornára" - árulta el a 37 esztendős Sofron, aki két elitvilágbajnokságon szerepelt, és idén tavasszal került az FTC-hez.

Ez az eset is rávilágít a sportorvosok, gyógytornászok és rehabilitációs szakemberek elengedhetetlen munkájára, akik a háttérben biztosítják a játékosok gyors és biztonságos visszatérését a jégre. Sofron István 37 évesen is élvezi a kihívást. A veterán csatár kellő motivációt érez magában ahhoz, hogy az osztrák hoki ligában szerepeljen. A 13 tagú mezőnyben a Fradi újoncként a tizedik helyen áll, négy győzelem és öt vereség a mérlege. Sofron öt gólt és két gólpasszt jegyzett eddig, vagyis nem lehet panasz a játékára.

A Sport és a Gyógyászat Kereszteződése: Horváth László Döntése

Nem ritka, hogy a sportolók a karrierjük során olyan döntéseket hoznak, amelyek alapjaiban befolyásolják jövőjüket, és olykor a sporton kívüli területeken találják meg a további kihívásokat. Horváth László, a jégkorongozó élete példázza ezt a dilemmát, amikor az orvosi pálya felé fordult. „Még sok új cél és öröm lehetett volna előttem, mostantól ezeket más területeken keresem meg” - mondja a visszavonulását a napokban bejelentő 20 éves Horváth László. A Csíkszereda és az U20-as jégkorong-válogatott csatárával a döntésének hátteréről és a jövőjéről beszélgettünk. Az elmúlt két évadban az Erste Liga egyik legerősebb csapatában, a Csíkszeredában szerepelt, decemberben a tagja volt a Kijevben divízió I/B csoportos világbajnokságot nyert U20-as jégkorong-válogatottnak, most júniusban pedig bejelentette a visszavonulását, és a Semmelweis Egyetem felé veszi az irányt. A mindössze 20 éves csatárt, Horváth Lászlót kérdeztük.

Döntését így magyarázta: „Nehéz volt, sokat kellett mérlegelni, meg kellett vizsgálni a helyzetet a sport és a tanulás oldaláról egyaránt. Régóta elhatároztam, hogy mindkettőt profi szinten szeretném űzni, először a profi sportba akartam belekóstolni, miután ez megvolt, most az orvosi egyetem felé fordulok. Sokan tartják azt, hogy az iskola és a sport tökéletesen megfér, ami igaz is, de nem éppen ezen a pályán. Rengeteg olyan óra van, ahol fontos a jelenlét. Ha meg is próbálnám együtt a kettőt, valószínűleg hónapokon belül kiderülne, hogy sem a hoki, sem az egyetem nem megy az általam elvárt szinten.”

Horváth László döntése rávilágít arra, hogy a professzionális sport és az orvosi tanulmányok magas szinten történő összehangolása szinte lehetetlen. „Húszévesen furcsa lezártként értékelni egy pályafutást, de most mégis ez a helyzet. Elégedett? Eljuthattam az Erste Liga egyik legjobb csapatába, ahol az első szezonban a nehézkes kezdés után emlékezetes befejezés következett, majd a második, csonka évadban is egészen az elődöntőig meneteltünk, és úgy érzem, nagyon sok lehetett volna még benne. A divízió I/B-s világbajnokságon pedig csapatkapitány-helyettesként élhettem át a feljutást. Nagyon elégedett vagyok, ha nem lennék, akkor valószínűleg még nehezebben, vagy egyáltalán nem is tudtam volna kiszállni. Így viszont képes voltam magam mögött hagyni az életemnek ezt a szakaszát, miközben tudom, hogy még sok új cél és öröm lehetett volna előttem. Mostantól ezeket más területeken keresem meg.”

Arra a kérdésre, hogy teljesen eltávolodik-e a jégkorongtól, így válaszolt: „A sporttól biztos nem fogok elszakadni, ahogyan a jégkorongtól sem, ennek az az oka, hogy egyszerűen imádom a sportágat.”

Súlyos Betegség és a Csapat Támogatása

A sportolók élete tele van kihívásokkal, és olykor olyan komoly egészségügyi problémákkal is szembe kell nézniük, amelyek az egész életüket érintik. Az orvosok és a csapattársak támogatása ilyenkor felbecsülhetetlen értékű. Egy, a Fradival augusztusban edzőtáborban lévő hokis küzdelme erre mutat rá.

„Túl vagyok a második kemoterápiás kezelésen, harcolok. Most már egyre nyíltabban tudok erről beszélni, eleinte nehezebben bírtam. Az egész úgy kezdődött, hogy a Fradival augusztusban edzőtáborban volt, ott lázas, fáradékony lett, fogyott hat kilót. Egy-két hét kellett, hogy helyrerázódjak, az első reakcióm az volt, hogy elsírtam magam. Ám a társak erőt adtak, más csapatoktól is sokan biztattak, ami nagyon jólesett” - mondta a hokis. Hatéves kora óta edzésekre járt, most tétlenségre van kárhoztatva. „Az orvosok szerint márciusig tartanak a kezelések, talán augusztusban már megkezdhetem az edzőtábort a Fradival.” Ez a történet is aláhúzza a sportorvosok, onkológusok és az egész csapat, a klub által nyújtott pszichológiai és fizikai támogatás fontosságát a legnehezebb időkben.

tags: #jegkorong #ferencvaros #csapatorvos

Népszerű bejegyzések:

• Minőségi marhasültek Érden
• Korabeli hírek a Tabella Bt.-ről és Király Erikáról
• Társadalmi Szerepvállalás a Kézilabdában
• Így tanítsd meg a határokat kiskutyádnak
• Részletek a Masters Kajak-Kenu Bajnokságról