A női jégkorong története, az amerikai dominancia és a finn kihívás
Ez egy téli ütős, korongos „labdajáték”, amelyben a tömörgumiból készült korongot speciális ütők segítségével az ellenfél kapujába (mögötte is van még játéktér) kell juttatni. A játék célja, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg többször, mint az ellenfél. A játékosok egy ütő segítségével irányítják a korongot a jégen. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani tilos. Érvényes gólt csak az ütővel lehet szerezni, valamint akkor, ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan. A szándékos rúgó vagy dobó mozdulat nem érvényes. Már a jégkorong ősét is a hölgyek előszeretettel művelték a XIX. század végétől, jelezve a sportág korai vonzerejét a nők körében.
A női jégkorong korai története és fejlődése
A női jégkorong nem újkeletű sport. Valójában több mint száz éve cseleznek, száguldanak és lövik a gólokat a jégen. A Kanadai Jégkorongszövetség adatai szerint az első bejegyzett női mérkőzés 1892-ben, Ontarioban zajlott. Az NHL hivatalos enciklopédiája szerint pedig 1889-ben, Ottawában zajlott az első ilyen meccs, a Rideau és a Government House csapata között. A századfordulóra már számos női csapat játszott Kanada-szerte.
A női jégkorong először az 1920-as, 1930-as években csúcsosodott ki, ekkor már Kanada minden régiójában voltak csapatok, ligák és tornák, és az Egyesült Államok területén is egyre több helyen jelentek meg hokis lányok. A legjobb kanadai csapatok évente találkozót rendeztek, ahol összemérhették tudásukat és nemzeti bajnokot hirdettek. A második világháború után a szervezett női jégkorong megszűnt, 1950 és 1960 között inkább csak érdekességként tartották számon. A hoki a férfiak kiváltságává vált, ezt a megítélést támasztja alá Abby Hoffman története, aki 1956-ban, 9 évesen csatlakozott az ontarioi, csak fiúkból álló csapathoz.
A nemzetközi áttörés és az amerikai dominancia
1960-ban kezdődött ismét a felemelkedés. A legtöbb lányt, aki fiúcsapatban akart játszani, még mindig elutasították, de a női hokisok lassan egyre több jégidőt kaptak, a felnövekedő generáció pedig követelte a főiskolákon és egyetemeken is a lehetőséget a játékra. A jégkorongot magas szinten művelő országokban, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején elkezdődött a női jégkorongozás.
A nemzetközi áttörést az 1990-ben, nyolc ország között megrendezett első Női Jégkorong Világbajnokság jelentette. Az első női csapatok az 1998. évi olimpiai játékokon mutatkoztak be. A következő évtizedben jelentősen megemelkedett a sport iránt érdeklődők száma. Napjainkban a női csapatok és ligák száma még soha nem látott méreteket öltött. Gyakoribbak a kevert együttesek is, főleg a fiatalabb korosztályokban. Néhány nő, köztük Manon Rheaume és Edin Whitten játszottak férfi utánpótlásban, Manon pedig a mai napig az egyetlen nő, aki az NHL-ben is bemutatkozhatott. Voltak, akik azt vallották, az elit női hoki sosem lesz magasszintű, ha a legjobb játékosok a férfi csapatokhoz csatlakoznak. Játékuk elsősorban iramban és keménységben marad el a férfiakétól, azonban a sportág folyamatosan fejlődik, és a tehetséges játékosok nemzetközi szinten is megmutatják képességeiket.
Az Egyesült Államok már a kezdetektől fogva kiemelkedő szerepet játszott a női jégkorong fejlődésében, és a sportág szuperhatalmai közé tartozik. A legeredményesebb jégkorongozó nemzet Kanada - a legtöbb világverseny megnyerésével büszkélkedhet ebben a sportágban -, bár egyre több ország próbálja rontani ezt a statisztikát, például: USA, Oroszország, Svédország, Szlovákia, Finnország. A jégkorong szuperhatalmai (USA, Kanada, Oroszország) sokkal nagyobb merítéssel rendelkeznek, ha új játékosok kineveléséről van szó. Ezt a dominanciát jól mutatja, hogy Svédország hatalmas lépést tett előre, amikor 2006-ban ezüstérmet szerzett az Olimpián, igencsak feldühítve ezzel az amerikaiakat.
Finnország felemelkedése a női jégkorongban
Finnországban a jégkorong nemzeti ügy. Igaz, sok más mindent is szeretnek, legyen az egy jó szauna, egy gokart verseny vagy egy jó üveg vodka, de a jégkorong még ezeken is túl tesz. Kevés olyan ország van a világon, ahol a téli olimpia nézettebb, mint a nyári játékok, Finnország egyértelműen ezek közé tartozik. Bár a jégkorong szuperhatalmai (USA, Kanada, Oroszország) sokkal nagyobb merítéssel rendelkeznek, a finnek ebből a szempontból mindig is a kistestvérek közé tartoztak, akiknek kőkeményen meg kell küzdeniük a bátyjukkal szemben minden egyes sikerélményért.
Történelmi párhuzamot is találunk, ugyanis Finnország szinte lehetetlen helyzetben volt az 1939-1940 között zajló ún. Téli háborúban is, ahol a szovjeteket kellett feltartóztatnia a maroknyi finn hadseregnek. Végül kihasználva a természeti adottságokat ez sikerült, de ehhez kivételes csapatmunkára és kreativitásra volt szükség, csak így lehetett ledolgozni a hátrányt. Valahogy így érezhették magukat a finn hokisok is, mivel nem kérdés, egyénileg általában elmaradnak az észak-amerikai vagy orosz játékosok technikai tudásától, de szervezett és önfeláldozó játékkal tudják kompenzálni ezt.
A finn jégkorongban elért sikerek a női válogatott eredményeiben is megmutatkoznak. Jól mutatja a finn egyenjogúságú álláspontot, hogy a bronzérmes női válogatottat is borzasztóan megünnepelték és a Jenni Hiirikoski nevével fémjelzett csapat ugyanúgy megkapta a kitörő támogatást, mint az aranyérmes férfiak.
A nemzetek közötti dinamika és a jövő
A két ország, az Egyesült Államok és Finnország közötti dinamika a női jégkorongban a dominancia és a felzárkózás harcát mutatja. Az amerikai csapatok folyamatosan a világ élvonalában szerepelnek, míg a finnek kitartó munkával és egyre jobb eredményekkel igyekeznek felzárkózni, kihívást jelentve a hagyományos nagyhatalmaknak. A női jégkorong az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő sportág a világon. Könnyen lehet, hogy a jövő szurkolói úgy hivatkoznak majd a mostani időszakra, mint amikor még gyerekcipőben járt ez a híres és népszerű sport, mi azonban örülünk minden sikernek és szurkolunk, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk!
tags: #jegkorong #noi #finnorszag #usa
