A jégkorong szabályai részletesen: A játéktér, a büntetések és a verekedések világa

A jégkorong, ez a dinamikus és izgalmas sport, számos egyedi szabállyal és hagyománnyal rendelkezik, amelyek mélyreható megértése elengedhetetlen a játék igazi élvezetét. Tudtad, hogy a jégen is van les? Cikkünkben bemutatjuk a jégkorong alapszabályait, a büntetések rendszerét, a lesszabály és a tilos felszabadítás rejtelmeit, sőt még a sportágat övező, gyakran vitatott verekedések történetét és írott, íratlan szabályait is részletesen taglaljuk.

A Jégpálya és Felszerelések

A jégkorong során két, hat-hat játékosból álló csapat küzd egymással a pályán. A jégpálya néven ismert játékfelület téglalap alakú, lekerekített sarkokkal, és palánknak nevezett falakkal van körülvéve. A palánkkal körbekerített jégpálya legnagyobb mérete 60 x 30 méter, legkisebb mérete 56 x 26 méter.

A pályát egy piros vonal osztja ketté, két kék vonal pedig további három zónára osztja: a védekező zónára, a semleges zónára és a támadó zónára. A pálya rövidebb oldalain elhelyezett palánkoktól legalább 300 cm, de legfeljebb 400 cm távolságban, a pálya egész szélességében, párhuzamosan a palánkkal, egy 5 cm széles piros vonalat kell húzni. Ez a vonal a kapuvonal.

A kapuvonal közepén kell a kapukat elhelyezni: a kapufák átmérője 5 cm, a kapu magassága 122 cm, szélessége 183 cm. A kapu belmérete (a háló) a kapuvonal külső élétől a háló legmélyebb pontjáig nem lehet több mint 100 cm, és nem lehet kevesebb, mint 60 cm. Az A, B, C, D, E jelölésű bedobópontokat körrel jelölik. Átmérőjük 30 cm, a körök átmérője 9 méter. A bedobópontok és a körök piros színűek, kivéve a pálya közepén lévő, ami kék.

A Játékosok Felszerelése

A játékosok bottal, azaz ütővel a kezükben minél több gól megszerzésére törekszenek. Az ütő végén található, úgynevezett tollal próbálnak egy vulkanizált gumiból készült (2,54 cm vastag és 7,62 cm átmérőjű) korongot az ellenfelük kapujába juttatni.

• Az ütőket fából, vagy a nemzetközi szövetség által engedélyezett anyagból kell készíteni, kiálló részei nem lehetnek.
• Az ütő maximális méretei: a külső saroktól a nyél végéig 135 cm, a külső saroktól az ütőtoll végéig 37 cm.
• Az ütőtoll legfeljebb 7,5 cm széles lehet (a kapus ütőjének tolla a hajlatnál 11,5 cm, a többi részben 9 cm-nél nem lehet szélesebb).
• A korcsolyák mintáját a nemzetközi szövetség írja elő. Gyorskorcsolya és műkorcsolya nem használható, mert sérüléseket okozhat.
• A korcsolya és az ütő kivételével a kapus felszerelése kizárólag a fej és a test védelmét szolgálhatja.

Csapatfelállás és Játékmenet

Minden jégkorongcsapat hat játékosból áll a jégen: egy kapus, két védő és három csatár. Egy csapat kapusból, jobbhátvédből, balhátvédből, jobbszélsőből, középcsatárból és balszélsőből áll. A mérkőzés megkezdésekor egy csapatnak 17 beöltözött játékosa lehet, akik közül kettő kapus.

• A kapus szerepe a legkülönlegesebb, ő az utolsó védelmi vonal, feladata a kapura lövések megállítása.
• A védők feladata az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása és a kapus segítése. Kulcsfontosságú szerepet játszanak a labdabirtoklás fenntartásában és a védekezésből a támadásba való átmenet elindításában.
• A csatárok feladata elsősorban a gólszerzés, ők a leggyorsabb korcsolyázók és a legügyesebb korongkezelők. Ők centerekre és szélsőjátékosokra oszthatók.

A kilenc játékost bármikor be lehet cserélni. A játékosok a cserepadról bármikor cserélhetők. A sérült játékos azonnal elhagyhatja a pályát, és őt cserejátékos helyettesítheti. Kapus sérülése esetén a tartalékkapusnak kell azonnal beállnia.

A Mérkőzés Felépítése

Egy mérkőzés harmadokból áll, mindegyik húsz perces játékidővel. A profi mérkőzések általában három 20 perces periódusból állnak, míg az ifjúsági mérkőzéseken rövidebb periódusok is előfordulhatnak. Az etapok között 10 perc pihenőidő jár. A hokimeccs menetét jégkorong szabályok határozzák meg, amelyek a folyamatos játékot segítik elő, és csak a szabálysértések, gólok vagy a korongnak a játéktér elhagyása miatt bekövetkező megszakítások szakítják meg.

A játékmenet egyik kulcsfontosságú eleme a sorcsere. Ellentétben sok sportággal, ahol a cserék a szünetekben történnek, a hokisok gyakran "menet közben" cserélődnek. Egy másik jellegzetesség a szétlövés, amelyet egyes ligákban a győztes eldöntésére használnak, miután a hosszabbítás döntetlennel végződött. A játékosok felváltva próbálnak gólt lőni az ellenfél kapusa ellen, ami drámai hangulatot kölcsönöz a játék végének.

Büntetések és Szabálytalanságok

A büntetések a jégkorong egyik központi eleme, amely a nem biztonságos vagy tisztességtelen játéktól való elrettentést szolgálja. Amikor egy játékos szabálysértést követ el, meghatározott időtartamra a büntetőpadra kerül.

Büntetési típusok és időtartamok

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a leggyakoribb büntetési típusokat:

A büntetőlövés

Ha egy csapat büntetőlövéshez jut, a korong a felezővonal közepére kerül. Az edző kijelöli, hogy ki végezzel el, ő pedig kapura tör, és megpróbál gólt szerezni. A kapufáról, palánkról, kapusról bevágódó lövés itt nem érvényes. Gólt kell ítélni, ha a kapus az ütőt a korongot vezető játékos felé dobja.

A kapus nem hagyhatja el a kapuelőteret, míg a támadójátékos a korongot meg nem érintette, ezután a kapus megkísérelheti a korongot, vagy a játékost minden megengedhető módon feltartani. A büntetőlövés akkor is véget ér, ha a korong áthalad a kapuvonalon. A végrehajtás megkezdése előtt mindkét csapat játékosainak vissza kell húzódniuk a félpályát jelző piros vonal mögé. Ha nem sikerült gólt elérni a büntetőlövésből, akkor a harmad két bedobópontja valamelyikén kell a korongot játékba hozni.

Gyakori szabálytalanságok

• Bodicsek (Checking from behind/Boarding): Az egyik legismertebb szabálytalanság. A játékos ellenfelét testével vagy könyökével hátulról a palánkra nyomja vagy kigáncsolja, ami annak következtében erősen a palánkhoz vágódik. A bíró dönti el, hogy kis-vagy nagybüntetést kapjon a sportoló. Az egész pályán lehet testtel játszani, tehát nemcsak a védekező térfélen.
• Túlzottan kemény játék: Kis és nagy büntetéssel lehet büntetni a játékvezető megítélése szerinti feleslegesen kemény játékot.
• Ütővel ütés (Slashing): A legsúlyosabb vétség. Az ellenfél testére nem szabad ütni. A korongot vezető játékos ütőjére adott könnyű ütés, mint védelmi akció, megengedett. Kis büntetés jár érte, ha a játékos az ütőjét úgy használja, hogy azzal ellenfelének esését idézi elő.
• Magasra emelt ütő (High-sticking): Tilos az ütőt vállmagasság fölé tartani, és az így elért gól is érvénytelen.
• Szándékos rúgás korcsolyával: Végleges kiállítással kell sújtani azt a játékost, aki ellenfelét szándékosan korcsolyával megrúgja, vagy ezt megkísérli.
• Akasztás/gáncsolás (Tripping): Kis büntetés, ha a játékos ütőjét, térdét, lábát, könyökét, karját, kezét úgy használja, hogy azzal ellenfelének botlását, esését idézi elő.
• Korongra esés/letakarás (Falling on the puck): Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, kivéve a kapust, aki szándékosan a korongra esik, vagy pedig a korongot valamilyen módon odahúzza, mialatt a jégen áll vagy fekszik.
• Játék késleltetése: Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, beleértve a kapust is, ha szándékosan kilövi a pályáról a korongot és ezáltal a játékot késlelteti.
• Ütő nélküli játék/Törött ütő: Ütő nélkül is lehet játszani, de törött ütővel tilos a pályán maradni mezőnyjátékosnak. A kapus azonban addig, amíg nem kap új ütőt, használhatja a töröttet. A törött ütőt a játékosnak a jégre kell ledobnia, és új ütőért a cserepadhoz kimennie. Nem lehet kintről bedobni a jégre az ütőt, csak a kapusnak viheti be játékostársa.

Les és Tilos Felszabadítás (Jegelés)

A jégkorongban is létezik a lesszabály, melynek több típusa van:

• Az első lesszabály szerint lesen van egy játékos, ha mindkét korcsolyája teljes egészében a középvonal vagy a kék harmadvonal külső szélén túl van. A támadócsapat játékosai a korong előtt nem mehetnek be a támadó harmadba, tehát a kék vonalon legelőször a korongnak kell áthaladnia, és csak utána mehet be a támadójátékos. Csak akkor nem lesz ebből a szituációból les, ha valaki saját magát szökteti. Az egyik zónában levő játékos a saját csapata játékosának nem adhatja le egy másik zónában (harmadban) a korongot.
• A második lesszabály a hosszú les: A korong nem haladhat át egy teljes harmadot a támadócsapat tagjainak érintése nélkül. A védekező harmadból a korongot csak a félpálya előtt veheti át egy játékostárs. Kivétel, ha valaki saját magát szökteti, vagy ha a harmadból jött a játékostárs és úgy fogja meg félpályán túl a korongot.
• A harmadik lesszabály a kapu előterében előforduló leshelyzet: Ha a korong nincs a kapu előterében, a támadócsapatnak egyik játékosa sem állhat ott, vagy a kapuelőtér vonalán, ha nincs a korong a birtokában. Az ilyen módon elért gól érvénytelen.

A tilos felszabadítás, más néven jegelés (icing) akkor következik be, ha valamely csapatból egy játékos a korongot a piros vonal mögül egészen a másik csapat gólvonalán túl lövi, és az ellenfél játékosa nem ér hozzá. Ez a szabály megakadályozza, hogy a csapatok a korongot egyszerűen a pálya másik végébe dobják, hogy elkerüljék a nyomást. Ha a korong az ellenfél kapujába jut, a gól érvényes, de ha az ellenfél valamelyik játékosát érinti, mielőtt a kapuvonalat elérné, tilos felszabadítás nem történt.

Gólok Érvényessége és Bedobás

A cél egyszerű: több gólt kell szerezni, mint az ellenfélnek. Akkor érvényes a gól, ha a támadócsapat egyik játékosa a korongot ütőjével elölről, a két kapufélfa között és a keresztrúd alatt, szabályos módon teljes egészében a gólvonalon túlra juttatja. Érdekesség, hogy egy gól akkor is érvényes, ha valaki korcsolyával rúg bele a korongba, az pedig érinti valamelyik védekező játékost, és így jut át a gólvonalon. Érvényes a gól, ha lövés után a lövő egyik játékostársát érinti a korong és így jut a kapuba. Ha a korong valamilyen módon a védekező csapatnak egyik játékosát érintve jut a kapuba, öngólt kell ítélni. Érvénytelen a gól, ha a korongot szándékosan rúgják, dobják, vagy nem ütővel ütik a kapuba.

A bedobás

Ha a korong elhagyja a pályát, vagy a pálya fölött tárgyakat, üveget vagy hálót érint, kivéve a palánkot, a bedobást ott kell elvégezni, ahol utoljára egy játékos megérintette. A korongot a játékvezető hozza játékba bedobásnál: egy-egy játékos áll a bedobókörbe, egymással szemben, párhuzamosan az oldalpalánkkal. Az ütő teljes tollát a jégre kell fektetni úgy, hogy a toll hegye a bedobó középponti kör szélén legyen. A játékvezető a kezdő játékosok ütői közé ejti a korongot, és miután az a jeget érintette, kezdődik a játék. A játékvezetőnek minden bedobásnál sípolnia kell.

• Ha szabálysértés történt a támadó harmadban a támadócsapat részéről, akkor a bedobás a semleges harmad bedobópontján történik.
• Ha a védekező csapat okoz a védőzónában játékmegszakítást, akkor a bedobás ott történik, ahol a megszakítás bekövetkezett.
• Ha a megszakítás a semleges harmadban történik, akkor a bedobást ott hajtják végre.
• A bedobást az oldalpalánkhoz 6 méternél közelebb nem lehet elvégezni.
• Meg kell szakítani a játékot, ha a korong a játékvezetőt érinti.

A Jégkorong nyelvezete és kultúrája

A jégkorong nyelvében való elmélyülés olyan, mintha egy új dialektust tanulnál meg. Az olyan kifejezések, mint a "faceoff" (bedobás), a "power play" (emberelőny) és a "hat trükk" (három gól egy mérkőzésen) egyedülállóak a sportágban, és elengedhetetlenek az árnyalatok megértéséhez. Az erőjáték egy jelentős előny, amely akkor keletkezik, amikor az egyik csapat több játékossal van a jégen az ellenfél elleni büntetés miatt. A "hatos trükk" egy ünnepi kifejezés, amelyet akkor használnak, amikor egy játékos három gólt szerez egy mérkőzésen. Ez egy ritka teljesítmény, és gyakran eredményezi azt, hogy a szurkolók kalapokat dobálnak a jégre tiszteletük jeléül.

A verekedések szerepe a jégkorongban

Míg más sportágakban egyből kiállítás és hosszú eltiltás is járhat érte, addig a jégkorongban megszokott, sőt elvárt dolog, hogy időnként jól összeverjék egymást a játékosok. Azt már valószínűleg senki sem tudná megmondani, hogy honnan ered a verekedés hagyománya a hokiban. Erre lehet hivatkozni, de a futball is így kezdte, mégsem maradt a játék része a pofozkodás.

A verekedés mellett leggyakrabban hangoztatott érv, hogy azzal megakadályozzák azt, hogy még annál is durvább legyen a játék a jégen. Sokak szerint igazából súlyos sérüléseket előznek meg vele. 1875. március 13-án, a világ első fedett pályás meccse is harccal végződött Montrealban, a hokisok és szurkolóik mentek neki az arénában korcsolyázni akaróknak. Az alaphangot jól megadták, a huszadik század elején minden kisebb-nagyobb ligában általános volt a verekedés. A korabeli sajtó igyekezett elítélni a durvaságot, de visszafelé sült el a kritikájuk.

Nem egy olyan verekedés volt, ami halállal végződött, 1905-ben Alcide Laurin belehalt sérüléseibe, miután Allan Loney megverte és botjával is fejbe vágta. Az NHL 1917-ben indult, a verekedések ott is mindennaposak voltak, és jó öt évbe telt, mire egyáltalán büntetni kezdték az ilyen megmozdulásokat. Az 1920-as és 1960-as évek között visszaesett a verekedések száma, ezt azzal is magyarázzák, hogy a mindössze tíz csapatba csak az igazán technikás játékosok férhettek be, de aztán szépen lassan megjelentek azok a játékosok (enforcerek), akik kvázi verőemberként működtek a jégen. Ha balhé van, ők állnak ki a csapatkapitányok vagy a technikás játékosok helyett is. De a szerepük az is, hogy durvaságokkal kikényszerítsék harcot.

A keménységéről az 1970-es években a Philadelphia Flyers volt leginkább hírhedt. Tudatosan öt-hat olyan játékost tettek a csapatba, akik bármikor odaálltak verekedni, vagy rombolni, agresszivitásukkal megfélemlítették az ellenfelet. Ez a játékstílus olyannyira eredményes volt, hogy két Stanley-kupát nyert a klub.

Az, hogy mikor, hogyan és miért eshet egymásnak két vagy több játékos, annak írott és íratlan szabályai alakultak ki. Meccs közben az ütközések elkerülhetetlenek, de a sunyi szabálytalanságok szinte mindig együtt járnak valami megtorlással. A bunyónak akkor van vége, ha az egyik verekedő a jégre esik. Általában a játékvezetők is csak ekkor lépnek közbe. A sportstatisztika a verekedéseket is feljegyzi, és ez alapján azt lehet mondani, ma már szinte barátságosak a meccsek. A hockeyfights.com adatai szerint a 2008-09-es és a következő szezonban több mint 700 verekedés volt, az ideiben ötszáz alatt marad a számuk.

A verekedések szükségessége még a játékosok között is vitákat vált ki. 2013-ben tíz korábbi NHL-hokis pert indított, mert szerintük a liga gyenge szabályai nem védik a játékosok testi épségét. A bunyók megítélése változó, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke, René Fasel szerint semmi keresnivalója sincs a sportágban, mert ez neandervölgyi viselkedés. A jégkorong kultúrájában a testi kontaktus és verekedés is előfordul, ami átterjedhet a fiatalabbakra is.

Íratlan szabályok és sportszerűség

Habár a játék története gazdag hagyományokban és legendákban, azt is tudjuk, hogy megvannak az íratlan szabályai. Ezek a szabályok a játékosok karrierjének kezdetétől érvényesek, és sokukban már kiskoruktól fogva beleivódott.

• A kapus védelme: Nem számít, hogy az NHL-ben vagy a serdülő korosztályban játszol, a játékosok már kiskorukban megtanulják, hogy mindig védjék a kapust. Nekik van a legnagyobb felszerelésük, gyakran szinte mozgásképtelenek, és ráadásul, ha a kapus megsérül, az komoly csapást jelent a csapatnak.
• Sportszerűség a gólszerzésnél: Ha a csapatod nagy különbséggel vezet, nincs szükség látványos ünneplésre, amikor gólt szereztek. Mindannyian voltunk már a vesztes oldalon, és tudjuk, milyen borzalmas érzés.
• Tisztelet a bírók és edzők felé: A jégen vagy azon kívül, mindig tiszteld mind a bírókat, mind az edzőket. A bíróknak mindig biztonságban kell érezniük magukat és irányítás alatt kell tudniuk tartani a mérkőzést. Még ha nem is értesz egyet a döntéseikkel, nincs értelme vitatkozni velük. Hasonló a helyzet az edzőkkel: a játékosoknak soha nem szabad az ellenfél edzőjéhez szólni, és ez fordítva is igaz.

A jégkorong fizikai tevékenységként való részvétele nemcsak az erőnlétet javítja, hanem lehetővé teszi az egyének számára, hogy saját bőrükön is megtapasztalják a sportban rejlő sebesség, ügyesség és stratégia izgalmas keverékét. Ahogy bővülnek az ismeretei, úgy fog nőni a szeretete is e dinamikus és magával ragadó sportág iránt.

tags: #jegkorong #verekedese #szabalyok

Népszerű bejegyzések:

• Útmutató a Szurkolóknak az MLSZ Rendszeréről
• Ajánlott játékosok FIFA 19-hez
• A vármegyei bajnokságok programja Hajdú-Biharban
• Hazaadás, bedobás és labdakezelés a kapusnál
• Fedezze fel a magyar női kosárlabda világát