Johan Cruyff és a totális futball diadalútja az 1974-es világbajnokságon
Az 1970-es évek első fele a holland labdarúgás felemelkedéséről szólt. A Rinus Michels és Johan Cruyff által fémjelzett időszak tette fel az országot a nemzetközi futballtérképre. Az AFC Ajax a totális futballal dominált az európai kupákban. Cruyff már 18 éves korára meghatározó játékossá nőtte ki magát az akkor még csak az európai középmezőnybe tartozó Ajaxban. Nagy szerepe volt abban, hogy a csapat a nemzetközi porondon is hírnevet szerzett magának. Az európai elismertséget elsősorban az Ajax 1971-es BEK-győzelme hozta meg számára. Az Ajax egy esztendővel később - immár tekintélyesebb rivális, az olasz Inter ellen - újra megnyerte a legnagyobb presztízzsel bíró klubserleget. Cruyff szerezte a döntő mindkét gólját, így természetesen ő kapta a finálé utáni legszebb kritikákat is. 1971-ben kapta meg első ízben az Aranylabdát, majd 1973-ban és 1974-ben is Aranylabdával ismerték el zsenialitását.
1973-tól a Barcelona színeiben futballozott. A Barça vezérkara alaposan megcsapolta a klub pénztárcáját: 120 millió pesetát, akkori áron 5,5 millió guldent áldozott Cruyff megszerzéséért. A Barcelona bajnoki címe éles kontrasztba állította az Ajax otthoni visszaesését. Néhány nappal a bajnoki cím elnyerése után hazatért Hollandiába, hogy az Oranjéval készüljön az 1974-es világbajnokságon. A holland csapat nagy része az Ajax focistái közül került ki, akik akkoriban uralták Európát a „totális futballjukkal”.
A totális futball filozófiája
A „totális futball” leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nincsenek rögzítve a pozíciók, a támadó is védekezhet, és a védő is támadhat, amivel teljesen lehetetlenné tették az emberfogást, és összezavarták az ellenfél játékosait. Ezt a felfogást a holland válogatott is sikeresen importálta, azonban „csupán” ezüstérmesként tudunk rá hivatkozni. Az NSZK-ban rendezett tornán a hollandokat - hála az Ajax és a Feyenoord nemzetközi kupasikereinek - szinte mindenki titkos favoritnak titulálta. Nem alaptalanul, mert a világbajnokságon az eredmények is lenyűgözők voltak, de még inkább a játék avatta „holland szurkolóvá” az addig semlegesek nagy részét.
Az 1974-es világbajnokság keretei
Az 1974-es világbajnokság rendezési jogát Nyugat-Németország kapta meg. Ezen a tornán mutatták be az új FIFA World Cup Trophyt, ami máig a vb-győztesének járó trófea. A 36 cm magas és 4,97 kg súlyú serleget Silvio Gazzaniga olasz szobrászművész készítette 18 karátos aranyból, és közel 10 millió dollárt ér. A selejtezők előtt a FIFA leült tárgyalni arról, hogy maradjon-e 16 csapatos vb, vagy bővítsék ki a listát 24 fősre, ám végül nem változtattak az eddigi rendszeren. Rekordszámú, 91 ország küldte el jelentkezését a tornára. A világbajnokság lebonyolítása változott a négy évvel ezelőttihez képest.
A nyitómeccsre 1974. június 14-én került sor az NSZK és Chile között. Ez volt az első olyan nyitómérkőzés, ahol a címvédő játszott és nem a házigazda, és egészen 2006-ig nem is változtattak ezen a szabályon. Habár már az 1970-es világbajnokságon bevezették a sárga és piros lapok rendszerét, kiállításra akkor nem került sor, azonban az NSZK - Chile mérkőzés 67. percében két sárga lap után felmutatták a vendégek játékosának, Carlos Caszelynek a vb-k történetének első piros lapját.
A két Németország egy csoportba került, és az első vb-s NDK meg is lepte az NSZK-t, hiszen az utolsó csoportmeccsen legyőzték a nyugat-németeket, és meg is szerezték az első helyet a csoportjukban. Lengyelország volt a másik csapat, ami meglepetésként kiemelkedett a mezőnyből, hiszen legyőzték Argentínát és Olaszországot is a csoportkörben, majd elsőként jutottak tovább a következő fordulóba. Hollandia pedig 1938 óta először kvalifikálta magát a tornára, és hatalmas benyomást tett mind a résztvevőkre, és mind a nézőkre.
Az Oranje útja a döntőig
A holland válogatott talán a házigazdáknál is dominánsabb teljesítményt nyújtott, annak ellenére, hogy a legendás Rinus Michelst csak a torna előtt néhány hónappal nevezték ki szövetségi kapitánynak (a torna után nem is dolgozott tovább a válogatottal). Az Oranje csupán egy gólt kapott a döntőig vezető úton.
A holland válogatott eredményei az 1974-es világbajnokságon a döntőig
| Kör | Ellenfél | Eredmény |
|---|---|---|
| Első csoportkör | Uruguay | 2-0 |
| Első csoportkör | Svédország | 0-0 |
| Első csoportkör | Bulgária | 4-1 |
| Második csoportkör | Argentína | 4-0 |
| Második csoportkör | NDK | 1-0 |
| Második csoportkör | Brazília | 2-0 |
Az első csoportkörben legyőzte Uruguayt és Bulgáriát, valamint gól nélküli döntetlent játszott a svéd válogatottal, ahol Cruyff 1974. június 19-én, napra pontosan 45 évvel ezelőtt mutatta be minden idők leghíresebb cselét, bohócot csinálva Jan Olssonból. A második csoportkörben simán verte Argentínát, valamint az NDK-t, és az utolsó, gyakorlatilag elődöntőnek tekinthető mérkőzésen a címvédő Brazíliának sem hagyott esélyt. Különösen azt imádták, ahogy Zé Mariáék estek-keltek, csúsztak-másztak, futkároztak, mint pók a falon, a híres brazil technikát meg történetesen a hollandoknál lehetett tetten érni. Luis Pereirát ki is állították egy durva belépő után. A döntőbe 14-1-es gólkülönbséggel sétáltak be a hollandok.
NETHERLANDS OF 1974 HUNTING FOR THE BALL | The hard pressing of Total Football
A világbajnoki döntő: Hollandia vs. NSZK
A finálét az NSZK és az első döntős Hollandia játszotta 1974. július 7-én 75 ezer néző előtt a müncheni Olimpia stadionban. Már rögtön a mérkőzés elején megmutatkozott a totális futball ereje, amikor Cruyff a védőket kicselezve szólózott be a védők közé, majd Uli Hoeness a tizenhatoson belül felrúgta. Ráadásul a döntő első percében Berti Vogtsszal a nyakán Cruyff végigmasírozott a német térfélen, majd átzuhant a rosszul becsúszó Uli Hoeness lábán. A játékvezető a szabálytalanságért büntetőt ítélt, ami az első tizenegyes volt a világbajnoki döntők történetében. Johan Neeskens csipetnyi tétovázás nélkül a kapuba bombázta a tizenegyest. Máris vezetett Hollandia! A büntetőt Johan Neeskens az elmozduló Sepp Maier helyére bombázta. Szinte minden, a totális futballra labdabirtoklásban jellemző motívum megjelent ebben a rövid időszakban, és ezek nagy részére a modern futballban megjelenő hasonló elemek előfutáraként lehet tekinteni.
A gól utáni néhány perc kivételével a mérkőzés első félidejét az NSZK uralta. A holland válogatott nem igazán akart focizni a vezetés után, játékosai könnyelműek és dekoncentráltak voltak a félidő hátralévő részében, amit a nyugatnémet csapat ki is használt. A 26. percben azonban a másik oldalon történt szabálytalanság, amiért a játékvezető egy újabb büntetőt ítélt, amit Bernd Hölzenbein harcolt ki és értékesített is, ezzel megszerezve az egyenlítést a nyugat-németeknek. Sőt még szünet előtt Gerd Müller belőtte a második német gólt - ez teljesen szabályos volt.
A félidő végére frusztrálttá váltak a hollandok. Számos alkalommal reklamáltak, nem a mérkőzéssel foglalkoztak. Erre kiváló bizonyíték Cruyff sárga lapja is, amit reklamálásért szedett össze. A világklasszis támadó Vogts szoros emberfogása miatt nem tudott hatást gyakorolni a játékra, idegessége többször is reklamációban, illetve kifejezetten negatív testbeszédben mutatkozott meg.
A második félidő egy merő narancsos áradat volt a müncheni Olympiastadionban, újabb és újabb hullámokban hömpölyögtek a holland rohamok. A német válogatott ugyan eljutott egy lesgólig és néhány alkalommal veszélyes kontrát is tudott vezetni, de a második játékrészben a hollandok komoly nyomás alá helyezték a házigazdákat. Van Hanegem fejesét máig nem lehet tudni, hogyan fogta meg Sepp Maier. Amikor Cruyff szögletét Neeskens teljes lendületből, kapásból, elemi erővel rábikázta 8 méterről, az is elakadt Maierben. A második félidő kulcsperiódusa a 70. és a 80. perc közé tehető, amikor Johnny Rep akár meg is nyerhette volna a mérkőzést a hollandoknak. Először René van de Kerkhof beadása után talán a meccslabdát jelentő óriási, közeli bombáját Maier hatalmas bravúrral védte. Ezután egy jobb oldali beadás után pörgetett mellé a kapu torkából, majd egy egyéni akció után keresztbe lőtte a labdát a nyugatnémet kapu előtt.
Az aranyérmet azonban mégis a németek nyerték, nem is érdemtelenül. A végeredmény már történelem, 2-1-re győztek a (nyugat)németek. Az NSZK második vb-címét szerezte meg, miután 1972-es Európa-bajnokságot is megnyerték. Erre a spanyolok 2010-es világbajnoki győzelméig csak ők voltak képesek. A torna gólkirálya a lengyel Grzegorz Lato lett 7 találattal. Gerd Müller két világbajnokságán összesen 14 gólt szerzett, ezzel pedig a legtöbb gólt szerző játékos lett a vb-k történetében.
A holland vereség okai és Cruyff egyéni sikere
Kétségtelen, hogy a trófeát a nyugatnémetek megérdemelten emelhették a magasba. A döntőben jobbak voltak, kihasználták fizikális fölényüket és klasszis középcsatáruk jelentette minőségi fölényt. A hollandokra egyébként is jellemző arrogancia és magabiztosság ebben az esetben visszaüthetett. Szinte ellenállás nélkül jutottak el a vezető gólig. Ilyen mentalitással benne van a pakliban, hogy el is hitték, hogy a meccs már zsebben van. Ezt támasztják alá a néha kriminális csapatmozgások labdavesztések után is, ami a korábbi mérkőzéseikre nem volt jellemző. A vezető gól után nem tűnt koncentráltnak a csapat. Nagyon könnyedén rohantak át rajtuk mindkét gólt megelőzően. Miután hátrányba kerültek, frusztráltakká váltak, sokszor foglalkoztak a játékvezetéssel (alkalmanként ezt jogosan is tették).
A második félidőben ez a frusztráció tovább nőhetett a holland fejekben. Különösen a játékrész középső harmadában múlták felül a házigazdákat, azonban erőfeszítéseiket nem koronázta siker. Vagy Maier védett óriási bravúrral, vagy a hollandok ordító helyzetekben nem találtak kaput. A kihagyott helyzetek sora rá is nyomta a bélyegét a végjátékra, az utolsó tíz percben már talán maguk a hollandok sem hittek abban, hogy egyenlíthetnek.
Cruyff, bár szívesen elcserélte volna dicsőségét a csapat sikerére, a torna legjobb játékosának választatott. E titulus után már cseppet sem volt meglepő, hogy az Aranylabdát is Johan és nem valamelyik német világbajnok kapta. Az 1974-es világbajnokság tehát az NSZK sikerével zárult, azonban Hollandiát nem lehet csak vesztesként emlegetni. A válogatott - különösen Cruyff és Michels - hatása megkerülhetetlen a modern futball kialakulásában. A hollandok játékából sokkal több elem maradt meg a 21. században is.
Johan Cruyff öröksége és utóélete
Johan Cruyff a holland válogatottban 1966 és 1978 között 48 mérkőzésen 33 gólt szerzett. 1974-ben világbajnoki ezüstöt, 1976-ban Európa-bajnoki bronzot szerzett a csapattal. Négy évvel később, Argentínában, még bőven ott lehetett volna a holland válogatottban. Noha a vezetők erősen kapacitálták a visszatérésre, mégsem vállalta a szereplést a Mundialon.
A miértre akadtak romantikus válaszok a sajtóban (így tiltakozott az ellen, hogy a katonai junta által rendezett világbajnokság fényét emelje), s akadtak viccesek (mint például az, hogy a felesége nem engedte el, miután 1974-ben nyilvánosságot kapott a nyugatnémet sajtóban, hogy a torna alatt a holland sztárok örömlányokkal hancúroztak a szálloda lezárt uszodájában az egyik éjjel), sőt olyanok is amelyek úgy vélték, külön pénzt kért a részvételért, de nem kapta meg. Nélküle ismét az ezüstig menetelt az Oranje, ismét a döntőben elbukva a házigazda ellenében.
Még csak 31 éves volt, játszott az Egyesült Államokban, Spanyolországban, majd Hollandiában is, aztán, miután visszavonult, hasonlóan sikeres, s nem túlzás, stílusteremtő edző vált belőle. Cruyff pályafutása akkor már a végéhez közeledett, de a pályán továbbra is könnyű lábú, gyors támadó volt, szinte lehetetlen volt elvenni tőle a labdát. Közvetlen, szimpatikus ember volt, a csapat nagy dumása. Viszont már akkor is rengeteget dohányzott, az öltözőben többször is rágyújtott, gyakran még a mérkőzések szünetében is elbújt az edző elől, és már vette is elő füstszűrő nélküli cigarettáját.
Súlyos betegsége következményeként fiatalon, 2016. március 24-én hunyt el. Cruyff tavaly októberben tudta meg, hogy tüdőrák támadta meg szervezetét, kevesebb mint fél év küzdelem után a kór legyőzte a szervezetét. Minden idő egyik legjobb futballistája, aki edzőként is a futballtörténelem legnagyobbjai közé tartozott, 68 évesen, tüdőrákban hunyt el.
tags: #johan #cruyff #1974 #valogatott #eredmeny
