A magyar labdarúgás jubileumi kiadványai és felejthetetlen pillanatai

A labdarúgás nem csupán egy sportág; mélyen gyökerezik a nemzeti identitásban, érzelmeket kavar, és közösségeket kovácsol össze. Ezt a jelenséget tükrözik vissza a jubileumi futballkönyvek is, amelyek nemcsak egy-egy csapat vagy esemény történetét örökítik meg, hanem tágabb értelemben a magyar társadalom és a sport kapcsolatáról is mesélnek. Az alábbiakban néhány ilyen kiadványba és az általuk felidézett, felejthetetlen pillanatokba nyújtunk betekintést.

Labdarúgó-világbajnokságok krónikája és a futball mélyebb jelentősége

Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Bill Shankly ikonikus Liverpool-menedzser mondatai elsőre talán túlzásnak tűnhetnek. De ha valami, akkor a férfi labdarúgó-világbajnokság kevesebb mint százéves története azt bizonyítja, hogy a skót szakember szavaiban van igazság. Erről mi, magyarok is tudunk mesélni. Sok történész egyetért abban: ahogyan „a berni csoda”, az Aranycsapat váratlan legyőzése visszaadta az NSZK identitását a világháborús sokk, a mérhetetlen bűnök ellenére, úgy Magyarországon a vereség hozzájárult egy sötét korszakban érlelődő társadalmi kiábrándulási folyamathoz. A világbajnokság biztosan több mint szimpla sportesemény.

Érinti azonosságunkat, hiszen a siker növeli nemzeti büszkeségünket. De érinti érzelmeinket is. Várakozás, remény, eufória, gyász, nosztalgia: a futball könyörtelen, sokszor igazságtalan érzelmi hullámvasút. Nem utolsósorban: a világbajnokság fantasztikus közösségi élmény. A közös meccsnézéseken és „kanapészakértések” során szerzett emberi kapcsolatok, az arénákban átélt együttes ünneplés vagy boldogtalanság mind erősíti a társadalmi összetartozást.

Az események súlyát részben az adja, hogy a futball-vb-t csak négyévente rendezik, így a rendszer némileg cáfolja a churchilli igazságot: a győzelem itt végleges, a vereség pedig igenis végzetes. Az is emeli a tétet, hogy a sportág legnagyobbjainak egy része nem vált világbajnokká. Az ő kudarcuk is hozzájárult a siker súlyához. Nélkülözhetetlen eleme Pelé, Beckenbauer, Maradona, Zidane, a brazil Ronaldo és Messi karrierjének megítélésében a vb-trófea elhódítása, viszont Puskásnak, Cruyffnak, Zicónak vagy Cristiano Ronaldónak nem adatott meg e meghatározó élmény, pedig ugyanazt a minőséget képviselték, mint a felsorolt győztesek.

E könyv most mindannyiuknak méltó emléket állít; azoknak a kiváló sportembereknek, akik mindent megtettek azért, hogy ezek a tornák örökké felejthetetlenek legyenek. Meg azoknak a rendkívüli pillanatoknak, amelyekről minden futballszurkolónak tudnia kell. S ki is írhatná meg hitelesebben a labdarúgó-világbajnokságok hazai krónikáját, mint Hegyi Iván, aki 1986 óta szinte minden tornát a helyszínről közvetített.

A vecsési labdarúgás krónikája: A VMTK története és meghatározó alakjai

A „Vecsés Község 175 éves” című jubileumi könyv, melynek szerkesztője Dr. B. Nagy, Hanek Károly és Újfalusi, részletesen bemutatja a helyi labdarúgás történetét. Különösen kiemelten foglalkozik az 1945 utáni újjáépítéssel és a VMTK felemelkedésével.

1945 tavaszán mindent újra kellett kezdeni. A pálya romokban hevert, a felszerelés elveszett, de már március elején megkezdődött a szervezés és újjáépítés. Czafik József, Sztankovics, Vági, Henzelmann, Duhaj, Szántó és Jánya András munkához láttak. Nagy segítségükre volt Lugosi Artúr és Halasi József. Segítette a munkás sportegyesületet a helyi MKP és a szovjet katonaság. Felszerelést, élelmet, autót, építkezési anyagot kaptak. Társadalmi munkával újra felépült az öltöző és a kerítés. Persze van benne pártos elfogultság, ami messze áll a valóságtól, ilyen az MKP és a szovjet segítség. A Vági név alatt nyilván Vághy Kálmánt, a volt magyar szövetségi kapitányt kell érteni, akinek döntő érdemei voltak a 49-es bajnokság megnyerésében. Háborús múltja miatt eltiltották a közéleti- és sporttevékenységtől. Kerítésen kívülről kerékpárjára állva irányította a csapatot.

A VMTK fejlődése és korszakaik

Az idézetből következik, hogy kiesés következett az NB III.-ból, és maradt a megyei bajnokság, ami a hatvanas évek közepéig jellemezte a helyi labdarúgást. A VMTK l946-ban már a megyei bajnokságban vesz részt és 1948-49-ben az NB. III-ban bajnokságot nyert. 1951-ben első lett a megye déli csoportjában. 1952-ben a „Vecsési Lokomotív”, 1955-ben „Vecsési Traktor Sportegyesület” veszi át az egyesületet, de 1956. dec. 2-án a közgyűlés kimondja a VMTK újjáalakulását. Az újjáalakult VMTK Kertész Gábor elnöklete alatt megkezdte működését és 1957-ben osztályozó bajnokságot nyert. 1957-ben a VMTK osztályozót játszott a megyei I-be jutásért, sikerrel. A következő évek a megyei I. osztályban találják a csapatot. Közben átszervezik a magyar labdarúgást, tavaszi-őszi rendszerben (naptári évben) zajlanak a bajnokságok. 1964 sötét év, a csapat botrányos körülmények (tömegverekedés, bíróverés) után kiesett az I. osztályból.

A vecsési labdarúgás történetét bemutató jubileumi könyvben számos kiemelkedő játékos neve is feltűnik, akik hozzájárultak a klub sikereihez és történetéhez.

Emlékezetes játékosok és az 1961-es könyv visszhangja

„A régi játékosokat újak váltják fel: Jánya, Feczkó, Minár, Horváth I., Horváth II., Katus, Sarudi, Stász, Kári, Sah és a többiek helyét_Rigler, Duhaj, Bogdán, Reibach, Sipiczky, Radványi, Csurgai, Geringer, Kővári, Földi és Kári József váltják fel. Majd pár sorral később: Trasser I., Trasser II; Gilicze József, Pintér, Müller, Bodnár, Molnár I., Moravecz, Földi, Leimeter, Hanek, Krausz, Krész, Kári, B. Nagy és Molnár II.”

A beszélgetésben több minden mellett elmondta, hogy az akkori fiatalságnak legnépszerűbb sportja a foci volt. Kiemelte B. Nagy László szerepét, aki játszott is a csapatban és edzője is volt később, de róla bővebben a következő fejezetben írok. Nagy szeretettel beszélt gyerekkori barátjáról, Hanek Jánosról, vele együtt lettek megyei ifi válogatottak. Hanek később magyar ifiválogatott is lett, de 1956-ban külföldre távozott. Az 1961-es könyv idézetében máig jól csengő neveket találunk. A két Trasser: János csak pár évet játszott itt, később Esztergomban védett és ott élt. Lajos (a legendás Koszos) a vecsési foci korszakos alakja. Életét a pályán és mellette töltötte el. Vele is bővebben illik foglalkozni. Pintér (Csilaj) kiváló kapus volt éveken át - méltó utóda Duhajnak - helyét Nyáry Zoli vette át. Müller (Jeza) a kőkemény, villámgyors hátvéd, később szakvezető volt. Leimeter (Görbe) korának legjobb balhátvédje volt a megyében. Földi (Spenyó) bombáitól rettegtek a kapusok. A két Molnár közül a fiatalabb, Gyula a későbbi nagy sikerek idején is a csapat erőssége volt. Kári Feri a csupaszív több poszton használható játékos mindenki kedvence volt. De jó szívvel emlékezhetünk a többiek: Krész, Varényi, Schiszler, Skribek, Szlahó, Zombori, Kassai nevére is. Feltűnnek zseniális tehetségek: Krausz, Kalász, Mercz és utánuk tucatjával a többiek, akik a következő fejezet 1965-1971.

A VMTK labdarúgó-egyesület név- és eredménymódosulásai (1946-1957)

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a VMTK történetének fontosabb fordulópontjait, névváltásait és jelentősebb eredményeit a kezdeti időszakban:

A MAFC centenáriumi ünneplése és a klub szellemisége

Nagyszerű és egyedülálló évfordulót ünnepel a MAFC 1997-ben. Az egyetlen élő testület az „alapítónak" tekinthető csapatok közül. Sok vagy kevés ez a 100 év - nézőpont kérdése persze, de a küzdelem, melyet a Mafcisták vívtak ez idő alatt az ellenfelekkel a pályán - és a pályán kívül - nemes volt és dicső! Olykor a klub puszta léte volt a tét, - a következő oldalak feltárják majd. Mafcistának lenni: sorsküldetés, hiszen a küzdelem maga választja meg a feleket. S aki „szívéből" lett Mafcista az mindig a jó oldalon állt, küzdelme volt a köszörű. Nagyon reméljük, a következő oldalakon is ez derül ki, hála a csodálatos kutatómunkának, amit Nemesdaróczi Pista bácsi végzett, melynek eredménye ez a könyv. Őt is ez a tiszta, emberi küzdeniakarás ragadta meg az 50-es években, mely az akkori csapatot - is - jellemezte. S a csapatszellem, az egymás tisztelete és segítése. Azóta Ő is Mafcista lett, a legbelső régiók tagja. A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott.

Hegedüs Péter, a „bohóc” kapus: Aki Király volt Király előtt

A „Hege” Aki király volt Király előtt címmel jelent meg életrajzi könyv Hegedüs Péterről, a Kaposvári Rákóczi és a Haladás legendás futballkapusáról, aki kapusiskolánk alapítóját, Király Gábort is inspirálta, három évig kapusedzője volt, és a mai napig közösen dolgoznak a fiatal hálőőrök fejlesztésén. A Gál László jegyezte könyvet kedden Szombathelyen a Haladás Sportkomplexumban mutatták be. Ha nem lenne totális képzavar, akkor azt írnánk, hogy egy igazi standupos a kapusok között, pedig a futballistamondás úgy tartja minden kapus egy kicsit bolond és/vagy vasutas. Ma showman-nek neveznénk, aki élőben látta védeni, annak felejthetetlen élmény jelentett minden előadása még a betonkoszorús, régi stadionban.

„Bohóc volt a becenevem, és ez engem egy percig sem zavart. Ne, felejtsük el, hogy a bohóc egy művész, aki nevettet és szórakoztat. Én mindig arra törekedtem, hogy aki a nézőtéren ül, jól érezze magát." És ez így is történt - a kapus pályafutását a könyv szerzője mellett Török Péter, a Haladás egykori vezetőedzője és egykori MLSZ-főtitkár, Halmosi Zoltán a HVSE és a magyar válogatott volt kiválósága, Király Gábor, a 108-szoros válogatottsági rekorder kapuvédő idézte fel a bemutatón.

Sztorik sokaságát idézték fel a résztvevők, mi pedig rákérdeztünk arra a városi legendára (ami Szombathelyen és Berlinben is tartja magát), hogy a mester (Hegedüs) és tanítványa (Király) éles meccsen is kipróbálták, milyen úgy támadás indítani, hogy kidobást kapufára vágják és onnét kerül a mezőnybe a labda. Hegedüs esetében még egy történet tartja makacsul magát, hogy valódi lenne: kedvenc mutatványa közben (a dereka körül tekergette nyolcasokban a labdát) egyszer behajította a sarokba a játékszert. Sokan úgy emlékeznek ez volt a Péti MTE ellen 8-1-re megnyert meccs becsületgólja. Hegedüs Péter elárulta, nemrég ezzel állították meg, a néző még a meccsre is emlékezett. De hiába: bajnoki meccsen nem történt ilyen, egy főiskolai napon tartott bulimeccsen viszont igen, mintegy közkívánatra. Amúgy Török Péter edzője előre beárazta a mutatványt: akkor komoly összegnek számító 10 ezer forintba és a komplett csapatnak járó vacsorameghívásba fájt volna. A kapufás indításból annyi az igazság, hogy Hegedüs gyakran felpattintotta az akkori, szögletes felső lécekre a labdát, ami onnét hullott vissza a kezében. (A mostani szerkezeteknél már nem próbálnám meg, tette hozzá a kapus.) Egyszer a kapufa tövére dobta a labdát, ami aztán a szélsőhátvéd elé került - ha már így esett, mondtam a Presszellernek, hogy akkor most mehet is, idézte vissza az esetet Hegedüs.

Király Gábort is elkísérte a legenda: amikor Berlinbe került, megkérdezték az újságírók, kit tart a példaképének. Bemondta az őt felkészítő Hegedüs Péter nevét, és amikor a miért felől érdeklődtek, akkor azt felelte: mert a kapufáról szokott indítani. A lap másnap azzal a címmel jelent meg: Király Gábor felső lécről indítja a Hertha támadásait. A klub edzője csak annyit reagált, ha meccsen megpróbálja, az volt az utolsó találkozója a klub színeiben. „Amikor harmadikak lettünk a Herthával és az utolsó meccsen nagyon megvertük a Hamburgot, 5-1-nél a kapu fele fordultam és úgy tettem, mintha elindítanám a mozdulatot. Érezni és hallani lehetett, hogy 70 ezer ember egyszerre kap levegő után, és elhallgattak egy-két másodpercre, de ennyi volt.

tags: #jubileumi #foci #konyv

Népszerű bejegyzések:

• Labdazsonglőrködés technikái
• gumiszalaggal végzett kézilabda edzés
• Szerb kosárlabda identitás és örökség
• Sorfalállítási fortélyok
• Élő foci eredmények