A Juventus és a modern futball szerződéses kihívásai: Nevelés, átigazolás és a Bosman-szabály
A modern futball tele van összetett jogi és pénzügyi kihívásokkal, különösen a játékosok szerződései és átigazolásai terén. A világ egyik legnagyobb klubjaként a Juventus is folyamatosan szembesül ezekkel a kérdésekkel, legyen szó edzői szerződéshosszabbításról, fiatal tehetségek megszerzéséről vagy éppen az európai futball struktúráját érintő vitákról. Ebben a cikkben mélyebben beleássuk magunkat abba, hogyan befolyásolják a kulcsfontosságú jogi szabályozások, mint a Bosman-szabály és a FIFA nevelési hozzájárulási rendszere a klubok, köztük a Juventus működését, és milyen hatással van mindez a játékosok karrierjére.
A Bosman-szabály és az átigazolások forradalma
Közel 21 éve, 1995. december 15-én született meg a futballvilág egyik legmeghatározóbb jogvitájával kapcsolatos bírósági ítélet, az Európai Közösségek Bíróságának C-415/93. számú ügyben hozott határozata, ismertebb nevén a Bosman-szabály. Az ítélet hatására - amellett, hogy a bíróság Jean-Marc Bosman javára döntött - olyan kiemelkedő jelentőségű változások mentek végbe a futballszférában az átigazolás kapcsán.
Az átigazolás szabályozása a jogvita előtt
A Bosman-szabály jelentőségének megértéséhez elengedhetetlen, hogy előbb megismerkedjünk a bíróság döntését megelőző állapotokkal. Az események idején a FIFA szabályzata alapján a hivatásos játékosok nem szüntethették meg nemzeti egyesületbeli tagsági viszonyukat egészen addig, amíg a szerződésük, valamint a klub és a nemzeti egyesület (azaz az adott ország labdarúgó-szövetségének) szabályzatai kötötték őket, bármilyen szigorúak is legyenek e szabályok.
A nemzetközi átigazolás feltétele olyan tanúsítvány kiállítása volt a korábbi nemzeti egyesület által, amely igazolta, hogy valamennyi pénzügyi kötelezettséget - ideértve az átigazolási díjat - kiegyenlítettek, továbbá az úgynevezett ,,képzési költséget” is - ezt a lejáró szerződésű futballisták esetében a labdarúgó-szövetség számolja ki egy megadott képlet alapján. A tanúsítvány hiányában - melyet nemzetközi átigazolás esetén azon labdarúgó-szövetség részére kellett kiadni, melybe az új klub tartozott - az adott labdarúgó nem léphetett pályára új csapatában, így a korábbi klub által megkövetelt átigazolási díj megfizetéséig (és ennek nyomán a tanúsítvány kiállításáig) a játékosok annak ellenére sem szerepelhettek, hogy az őket leigazoló klubbal már megkötötték új szerződésüket.
A másik felmerülő probléma a szabályozással az volt, hogy nem kötelezte a korábbi klubokat az említett tanúsítvány igénylésére az adott ország labdarúgó-szövetségénél, márpedig ennek hiányában a futballisták nem léphettek pályára.
A Bosman-szabályt megelőzően a lejáró szerződésű játékosok átigazolásának szabályai mellett az állampolgársági kikötéseket összefoglaló, úgynevezett ,,kvótarendszer” volt a másik legjelentősebb tényező Európa futballéletében. Ez a szabályozás ,,three plus two” néven vált ismertté, ami korlátozta a külföldi játékosok számát egy csapatban.
A Bosman-ügy és a történelmi ítélet
1990-ben Jean-Marc Bosman belga futballista szerződése lejárt az RC Liège csapatánál. A klub felajánlott egy új szerződést, azonban sokkal rosszabb feltételekkel. Bosman az átigazolás mellett döntött, új csapata a francia Union Sportive du littoral de Dunkerque lett volna, de az RC Liège igényt tartott a korábban említett képzési költségre, melynek összegét a Belga Labdarúgó Szövetség 12 millió belga frankban határozta meg. Mivel a Dunkerque és a Liège nem tudott megállapodni, Bosman nem léphetett pályára új csapatában.
Jean-Marc Bosman 1990. augusztus 8-án nyújtotta be keresetét Belgiumban. A jogvita tárgyát képezte a Liège szerződésellenes magatartása és a képzési költség megfizetésére vonatkozó szabályozás mellett az UEFA ,,kvótarendszere” is. Az Európai Közösségek Bírósága végül 1995. december 15-én hozta meg döntését.
Az ítélet szerint a lejárt szerződésű játékosokért fizetendő átigazolási díj és nevelési vagy képzési költség ellentétes a Római Szerződés 48. cikkével. A bíróság a külföldi játékosok pályára állításának szabályaival kapcsolatban szintén kimondta, hogy azok ellentétesek a Római Szerződés 48. cikkével. Ezenfelül az állampolgársági kikötéseket magába foglaló ,,kvótarendszer”, vagyis a ,,three plus two” - szabály is eltörlésre került.
A Bosman-szabály hatásai a modern futballra
A Bosman-szabály óta a játékost szerződtetni kívánó klubnak meg kell várnia, míg a labdarúgó szerződése lejár, majd átigazolási díj és nevelési vagy képzési költség megfizetése nélkül leigazolhatják az adott futballistát. Ez az elképzelés azonban csak elméleti síkon létezik, a gyakorlatban nem egészen így működik. Ugyan a lejárt szerződésű játékost szerződtető klubok valóban nem fizetnek átigazolási díjat és nevelési vagy képzési költséget a korábbi klub részére, azonban a játékosok számára kifizetett bérek és aláírási díjak hatalmas méreteket öltöttek az elmúlt húsz év során, mi több, továbbra is emelkedő tendenciát mutatnak. A Bosman-szabály szerepe ebben a jelenségben az, hogy a lejáró szerződésű játékosok igyekeznek minél magasabb fizetésben megállapodni, arra hivatkozva, hogy az új klubnak nem kell fizetnie a korábbi klubnak.
Mi sem szemlélteti jobban a csillagászati fizetések mértékeit, mint két, az európai labdarúgás elitjébe tartozó klub pénzügyi kimutatása az általuk kifizetett összegekről. A Juventus eszerint 2001. június 30. és 2002. június 30. között 129,3 millió eurót (mai árfolyamon mintegy 38 milliárd forintot) fizetett ki a klubhoz tartozó játékosai, edzői és a technikai személyzet részére bérek és egyéb juttatások formájában. Közel tizenöt évvel később a Real Madrid 2014. június 30. és 2015. június 30. között a klub első csapatához tartozó játékosainak és edzőinek 217,6 millió eurót (65 milliárd forintot) fizetett ki. Ebből a rövid statisztikai kimutatásból is látható, hogy a játékosok fizetései elképesztő méreteket öltenek és folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak.
A hatalmas összegek és óriásklubok tengerében azonban a - fizetések növekedésével fordítottan arányosan - kisebb klubok győzelmi esélyei egyre csökkentek. A szerényebb erőforrásokkal rendelkező klubok esetében a pénzügyi háttér egy jelentős részét tette ki a lejárt szerződésű játékosokért kapott átigazolási díj és nevelési vagy képzési költség. Ennek következtében a stabil bevételi forrásuktól megfosztott klubok lemaradtak a tehetősebb csapatok mögött, a szakadék pedig - egyfajta öngerjesztő folyamatként - egyre tovább mélyül.
A FIFA nevelési hozzájárulási rendszere: Kártérítés a kluboknak
A Bosman-szabály ellenére a FIFA egy másik mechanizmust dolgozott ki a fiatal játékosok képzésébe fektetett munka elismerésére. Ez a rendszer a „nevelési hozzájárulás”, amely kompenzálja azokat a klubokat, amelyek egy játékost 12 és 23 éves kora között neveltek. A rendszer célja, hogy a kisebb klubok ne maradjanak teljesen bevétel nélkül, ha egy általuk nevelt tehetség később nagy értékű átigazolással távozik.
A nevelési hozzájárulás számítása
A FIFA szabályai szerint, ha egy játékos klubot vált, az átigazolási díj öt százalékát szét kell osztani azon egyesületek között, amelyeknél 12 és 23 éves kora között játszott. A pénzre csak azok a klubok jogosultak, amelyeknél a játékos szerepel a FIFA hivatalos Transfer Matching System nevű adatbázisában.
A kifizetések pontos összege azon múlik, melyik csapatban hány napot töltött a futballista, és ezek melyik korosztályos tartományba estek:
- 12-15 éves korban minden év 0.25 százalékot ér a teljes átigazolási díjból.
- 16-23 éves korban minden év 0.5 százalékot ér a teljes átigazolási díjból.
Ennél is precízebb a napokra lebontott arány: a kisebb korcsoportban egy nap 0.00068493 százalékos értéket képvisel, míg egyetlen nap az idősebbek között 0.00136986 százalékot ér a teljes díjból.
Példa: Kerkez Milos esete
Kerkez Milos esetében mindez a következőképpen festett: a Liverpool 2025 nyarán 40 millió fontot fizetett érte az AFC Bournemouthnak. A FIFA rendszerének megfelelően ebből kétmillió fontot kell visszaosztani a nevelésében részt vevő kluboknak, pontosan aszerint, melyiknél hány napot töltött el 12 és 23 éves kora között. A már honorálandó kort a Rapidnál érte el, ahol 1333 napot töltött, így a bécsi klub 365 200 fontban részesül. Az ETO FC Győr 553 napnyi „képzésért” 303 200 fontot (142 millió forint) kap.
A Kerkez Milos átigazolásához kapcsolódó nevelési hozzájárulás
| Klub | Töltött napok (12-23 év között) | Becsült hozzájárulás (GBP) | Becsült hozzájárulás (HUF) |
|---|---|---|---|
| Rapid Wien | 1333 | 365 200 | kb. 170 millió |
| ETO FC Győr | 553 | 303 200 | 142 millió |
A Juventus és a játékoskeret alakítása
A Bosman-szabály és a nevelési hozzájárulás mellett a klubok, köztük a Juventus, számos tényezőt figyelembe vesznek a játékoskeret kialakításakor és a szerződések megkötésekor.
Luciano Spalletti szerződéshosszabbítása: A stabilitás jele
A Juventus a stabilitásra törekszik, amit jól mutat Luciano Spalletti vezetőedző szerződésének 2028-ig történő meghosszabbítása. A Juventus hivatalos felületein jelentette be, hogy meghosszabbította Luciano Spalletti vezetőedző szerződését, amely így 2028-ig érvényes. Ez a döntés egyértelmű üzenet a stabilitás és a bizalom mellett, méghozzá akkor, amikor a csapat még a Bajnokok Ligája-indulásért küzd.
A szakember eredeti megállapodása a 2025-26-os idény végéig szólt, ám a torinói klub pénteken megerősítette, hogy továbbra is töretlen a bizalom a szakember felé. A 67 éves tréner tavaly októberben vette át a csapat irányítását, miután menesztették Igor Tudort. A Juventus a tréner kinevezésekor még csak a hetedik helyen állt a bajnokságban, Spalletti irányítása alatt pedig minden sorozatot figyelembe véve 31 mérkőzéséből 17-et megnyert.
„Amióta Luciano csatlakozott a Juventus családjához, azonnal pozitív hatást gyakorolt a csapatra” - nyilatkozta a klub vezérigazgatója, Damien Comolli. Hozzátette: gyorsan egyértelművé vált, hogy Spalletti a megfelelő ember a csapat fejlődési pályára állításához, játékstílusa pedig összhangban van a klub és a szurkolók elvárásaival.
NO OVERHAUL at Juventus?! 👀 Spalletti’s Plan REVEALED + Kim Min-Jae PUSH!
Kalulu végleges átigazolása a Juventushoz
Immáron hivatalossá vált, ami az elmúlt hónapokban szinte biztosra vehető volt: Kalulu marad a Juventusban és végleg búcsút int a Milan együttesének, ahol 2020 és 2024 között szerepelt. A Juventus a hivatalos honlapján egy közleményben jelentette be, hogy aktiválta Kalulu vásárlási opcióját és végleg megvásárolta a játékjogát a Milantól. A Juve hivatalosan is nyilvánosságra hozta a transzfer részleteit, így a vételi opció alapján 14,3 millió eurót fizet a Rossonerinek három pénzügyi év alatt és az üzlet további 3 millió euró bónuszt tartalmaz bizonyos feltételek teljesülése esetén a jövőbeli teljesítményhez kapcsolódóan.
Kalulu 2020 nyarán a szerződésének lejártával csatlakozott a Milanhoz az Olympique Lyon B csapatából és a klubnak 1,39 millió euróba került a leigazolása a nevelési költség és a jutalékok által. A francia játékos kezdetben kiegészítőember volt, majd a 2021/22-es szezonban beverekedte magát a kezdőcsapatba és középhátvédként fontos szerepet játszott abban, hogy a csapat megnyerte az olasz bajnokságot.
Adrien Rabiot karrierje és szerződéses dilemmái
Adrien Rabiot esete jól példázza, hogyan befolyásolhatják a személyes körülmények és a szerződéses tárgyalások egy játékos karrierjét, és hogyan válhat valaki Bosman-szabály szerinti szabadügynökké, akit az európai topklubok, köztük a Juventus is megkörnyékeznek. Rabiot már fiatalon megmutatta határozottságát a szerződéses kérdésekben. Amikor 13 évesen elhagyta a Manchester City együttesét, egyértelműen látható volt, hogy a srác tudja, hogy mit akar. Adrien Rabiot 2010-ben csatlakozott a PSG együtteséhez, amikor 15 éves volt, a felnőtt csapathoz pedig 2012-ben került.
Az édesanyja kulcsszerepet játszott a játékos összes döntésében, sőt, olykor kezdeményezőként is fellépett. Fiatalkora ellenére a játékos igencsak határozott volt már ekkor is, hiszen például amikor a PSG elutasította, hogy az édesanya elkísérhesse a fiát az első szezonja közben egy katari útra, a futballista inkább az utazás kihagyása mellett döntött. A 2017 februárjában rendezett, azóta elhíresült BL-meccsen, amelyen a PSG 4-0 arányú győzelmet aratott a Barcelona felett, Adrien Rabiot volt a meccs egyik legjobbja, teljesítményét 9/10-re értékelte az amúgy az elismerésekkel igencsak fukarul bánó L'Équipe. Részben Adrien Rabiot felemelkedésének volt köszönhető, hogy a PSG végül Blaise Matuidi elengedése mellett döntött 2017 augusztusában.
Azonban a PSG-vel való szerződéshosszabbítási tárgyalások megfeneklettek. A szurkolók molinókon osztották meg véleményüket Adrien Rabiot helyzetéről, miután a középpályás nem volt hajlandó aláírni új szerződését. Mostanra szinte biztosra vehető, hogy Adrien Rabiot távozni fog a szolgálataira a továbbiakban igényt nem tartó PSG együttesétől, így a klubnál és a válogatottnál hányattatott sorsú középpályás jelentős szakaszhoz, mondhatni, hogy választóponthoz érkezett karrierjét illetően.
Hazatérő magyar tehetségek: Az akadémiák és a felnőtt futball közötti út
A fiatal játékosok külföldi akadémiákra való igazolása, majd esetleges hazatérése gyakori forgatókönyv a modern futballban, amely szorosan kapcsolódik a nevelési szerződések és a játékosfejlődés kérdésköréhez. Nem ő az első olyan focista, aki tinédzserként külföldre igazolt, majd a rendszeres felnőtt futball reményében hazatért.
Senkó Zsombor: A Juventustól a Diósgyőrig
Senkó Zsombor mindenkit meglepett azzal, hogy a Juventust elhagyva a másodosztályban szereplő Diósgyőrbe szerződött. A Diósgyőri VTK január 3-án hivatalosan bejelentette, hogy szerződtette a Juventus kapusát, Senkó Zsombort. A 20 éves kapus átigazolása meglepetésnek mondható, mivel 2019 óta szerepelt az olaszoknál, az utánpótlásban rendre lehetőséget kapott, ahogyan aztán ujjtöréséig a Juve harmadosztályban szereplő U23-as csapatában is, remekül védett az ifjúsági Bajnokok Ligájában és két Serie A-meccsen is a kispadra nevezte Massimiliano Allegri.
További magyar példák
A Diósgyőr új kapusához nagyon hasonló eset volt Schön Szabolcsé, aki 2017-ben került ki az Ajax Amszterdam akadémiájára. A szélsőnek tökéletesen bevált a módszer, az MTK-ban apránként beverekedte magát a kezdőcsapatba, majd amikor már fölfelé is kilógott onnan, az amerikai FC Dallas szerződtette, sőt a válogatottban is bemutatkozott. Az MLS-ben azonban nagyon ritkán játszott és végül 2022 augusztusában a MOL Fehérvár FC-be igazolt, hogy újra felépítse magát.
Akad persze ellenpélda is. A Schönnel egyidős, szintén a kispesti akadémiáról kikerülő Szerető Krisztofer a Stoke City utánpótlásába tette át a székhelyét 2016-ban. Az akkor 16 éves szélső első éveiben úgy tűnt, szépen lépegeti a lépcsőfokokat angol csapatában, néhány gólja egészen látványosra is sikerült. 2019-ben hazatért és a Ferencváros játékosa lett. Szerhij Rebrov Fradijában viszont csak egy kupameccsen és egy bajnokin lépett pályára, a következő idényben pedig négy meccset is kapott, végül rendre a partnercsapatnak számító Soroksárban találta magát. Nem bizonyult szerencsés helynek Stoke-on-Trent városa, mert 2016-ban Deczki Máté is ide került, de Szeretőhöz hasonlóan ő is Magyarországra szerződött 2019-ben.
Talán a legfurcsább eset Horváth Krisztoferé a közelmúltból. A 21 éves támadó középpályásnak villámkarrierje volt. A 2019-ben még NB II-ben szereplő Zalaegerszegből nézte ki magának a SPAL, majd szerződtette a Torino. Horváth Senkóhoz hasonlóan az NB II-be igazolt 2021-ben, de nagy különbség, ám őt csak kölcsönben kapta meg a Szeged. Meghálálta a bizalmat, 33 tétmeccsen 19 gólig és 12 gólpasszig jutott, ezért 2022 nyarán már az élvonalbeli Debrecen vette kölcsön, ahol csak kilenc meccsen jutott csak szóhoz, Srdjan Blagojevic szeptemberi kinevezése óta pedig mindössze 13 percet játszott a bajnokságban, ezért szerződést is bontottak vele.
Torvund Alexandert a jövő nagy csatáraként harangoztak be, mielőtt Norvégiába szerződött: előbb a harmadosztályú Ullern IF-be került, majd fél évvel később már az élvonalbeli Stabaek vezetőedzője, a korábban a Fehérvárt is irányító Henning Berg szerződtette, de egyszer sem lépett pályára az Eliteserienben. Hazajött, de nem a korábbi csapataiba (MTK, Vasas, Fehérvár), hanem a Mezőkövesdet választotta.
Nem indult jól a magyarországi visszatérése Csoboth Kevinnek sem, aki a 2017-ben Ferencváros utánpótlását hagyta el azért, hogy a Benfica akadémiájára kerülhessen. Négy évet töltött a portugáloknál, ám ahogyan a korábban felsorolt magyar játékosok, úgy ő sem kapott lehetőséget a felnőttek között, így 2021-ben a Vidihez igazolt. Fehérváron sem játszott, ezért az NB II-es Szegedhez ment kölcsönben futballozni, majd a jelenlegi szezonra már végleg Újpestre tette át székhelyét, ahol már meg-megvillantotta tudását.
A jelenlegi NB I-es szezonban Csóka Dániel is visszatérőnek számít, igaz, őt nem az élvonalból szerezte meg a ZTE. A zalaegerszegi nevelés 2018-ban szerződött a Wolverhamptonba, amelynek korosztályos csapatai mellett egy évet kölcsönben a Dunaszerdahelynél is lehúzott. Miután kifutott a szerződése, 2020 szeptemberében a harmadosztályú AFC Wimbledonban építette föl magát, a felnőtt csapatban meghatározó játékossá vált, sőt annyira megszerették, hogy a magyar Maldini becenevet kapta.
Mint látható, ilyen életkorú játékosoknál megjósolhatatlan, hogy milyen végkifejletet hoz a hazatérés, ugyanakkor az látszik, hogy fontos kérdés, mikor érzi úgy egy futballista, készen áll a felnőtt focira. Persze érthető, hogy mindenki abban reménykedik, ha már egyszer külföldi bajnokságba, főleg topligás csapatokba igazol egy magyar fiatal, akkor már csak tovább, fölfelé vezet az útja. Nem reális azonban azt várni, hogy mindenki azonnal megveti a lábát, mint Szoboszlai Dominik a Salzburgban, vagy épp Kerkez Milos, aki remekel az AZ Alkmaarban, de korábban az AC Milanban is a tartalékok között szerepelt.
A Juventus szerepe az európai futball struktúrájában: A Szuperliga vitája
A Juventus, a Real Madrid és a Barcelona vezető szerepet játszott az Európai Szuperliga (ESL) létrehozására irányuló kísérletben, ami rávilágít a futball gazdasági és strukturális kihívásaira, valamint arra, hogy a topklubok hogyan próbálják formálni a saját jövőjüket, ami közvetetten szintén kihat a játékosok szerződéseire és a klubok bevételeire.
Április 19-én a két spanyol és az olasz elitklub mellett további kilenc - a Manchester United, a Liverpool, a Manchester City, az Arsenal, a Chelsea, a Tottenham, az Atletico Madrid, az Internazionale és az AC Milan - jelentette be a húszcsapatosra tervezett európai Szuperliga létrehozását. Néhány napon belül a Real Madrid, a Barcelona és a Juventus kivételével a többiek visszaléptek, miután az UEFA, a nemzetközi szövetség (FIFA) és a futballvilág más befolyásos személyiségein kívül állami és politikai vezetők sora lépett fel a tizenkettek különszerveződése - és az UEFA-tól független új sorozat beindítása - ellen.
Május 12-én az UEFA szigorú szankciókat kilátásba helyezve fegyelmi eljárást indított az érintett klubokkal szemben, miközben a kilenc visszalépővel „békét kötött". A renitens hármakat figyelmeztette: megtagadhatják tőlük az európai sorozatokban való részvételt, így akár ki is zárhatják őket a Bajnokok Ligájából.
Július elején egy spanyol bíróság már elrendelte, hogy az UEFA törölje a Barcelona, a Real Madrid és a Juventus elleni fegyelmi eljárásokat, a hónap végén pedig a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság vizsgálta felül az UEFA monopolhelyzetét az európai labdarúgásban. A frissen ismertetett ítélet értelmében az UEFA-nak honlapján kell közzé tennie a bírósági döntés elfogadását és annak betartását.
tags: #juventus #nevelesi #szerzodes
