Kádár Tamás pályafutása és gondolatai: a kezdetektől a nemzeti tizenegyig és a kihívásokig
Kádár Tamás, a magyar labdarúgó válogatott tapasztalt védője, hosszú és fordulatos pályafutása során számos kihívással és sikerrel nézett szembe. Nyilatkozataiban betekintést enged karrierjének fontos állomásaiba, a nemzeti csapatról alkotott véleményébe és személyes motivációiba.
A válogatott meglepetésképessége és a csapatmunka fontossága
Kádár Tamás szerint jó csapatteljesítmény esetén képes meglepetéseket okozni a magyar válogatott a franciaországi Európa-bajnokságon. „Egy könnyebb csoportba kerültünk, de ha megnézzük a többi válogatottat, akkor elmondhatjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Viszont ha csapatként együttműködünk, akkor meglepetéseket okozhatunk” - nyilatkozta a Lech Poznan védője az M4 Sportnak.
A korai évek és az NB I-es áttörés
A 26 éves játékos a kezdetekről elárulta, hogy csak 14 évesen kezdett el nagypályán focizni. Tizennégy éves koromig kézilabdáztam, azaz bár két és fél évvel életem első nagypályás mérkőzése után felnőtt NB I-es találkozón játszhattam, ebből egyenesen következik, hogy nem kaptam meg azt a képzést, amit mások. Ám mert a tehetség és a futball iránti alázat megvolt bennem, plusz szerettem tanulni és rendre figyeltem is arra, amit magyaráznak, sikerült ledolgoznom a hátrányt. Szerencse is kellett persze ahhoz, hogy ilyen fiatalon debütálhassak.
Tizenhat és fél évesen, kupamérkőzésen mutatkozhattam be a ZTE első csapatában, egy hétre rá az NB I-ben is. „Tizenhat évesen be tudtam mutatkozni az NB I-ben és rá egy-másfél évre kikerültem Newcastle-be, úgyhogy nagyon nagy létrákat ugrottam az életembem, de úgy gondolom, hogy nagyon sokat fejlődtem abban az évben is, amikor Newcastle-ben voltam.” Nem voltam tizennyolc, amikor Newcastle-ba kerültem.
Felfogta egyáltalán, micsoda mérföldkövek ezek? Lehet, az volt a jó, hogy nem. Ezért is tudtam a lehető legjobb teljesítménnyel kirukkolni. Az izgalom az első NB I-es mérkőzésemre készülve is elfogott persze, Angliában szintén, de ahogy elkezdődött a meccs, csak a játékra koncentráltam. Csendes gyerek voltam, aki mindig megpróbálja a maximumot nyújtani.
Korábban Zalaegerszegen és Diósgyőrben futballozott az NB I-ben. Diósgyőrben viszont, bár egy kicsit tartottam attól, milyen lesz nekem Borsodban, nagyszerű élményekkel gazdagodtam. Szerencsére a csapat magját ismertem, így nem volt teljesen idegen az öltöző, de arra, hogy befogadott és megszeretett a város, valamint a fantasztikus diósgyőri szurkolótábor, mindig szívesen emlékszem. A Magyar Kupa-győzelem lehetett volna a hab a tortán. Az épp nem jó emlék, mert kezezésért kiállítottak a döntőben, hibásan egyébként, bocsánatot is kértek tőlem aztán. De hiába, kikaptunk az Újpesttől. Az viszont, hogy több mint tízezer miskolci drukker utazott el Budapestre és teremtett szenzációs hangulatot, felejthetetlen marad.
Angliai kaland és a profi karrier kezdeti kihívásai
Az angliai szerződéshez inkább tudás, nem? Az is. A CMG menedzseriroda jóvoltából tölthettem el egy hetet Boltonban, ám mert egerszegi edzőm, Szlavko Petrovicsnak volt newcastle-i kapcsolata, a Unitednél ugyancsak megmutathattam magam. Nem beszéltem a nyelvet, tejfelesszájúként találtam magam Michael Owen, Nicky Butt és a többi angol sztárjátékos között, fel sem fogtam szerintem, hol vagyok, de a teljesítményemmel meggyőztem az edzőket, hogy érdemes leigazolniuk.
Az igaz, hogy Boltonban mindjárt az első tréningen Nicolas Anelkát fogta? A juniorokkal, illetve a sérülésből felépülőkkel és az első csapatban nem játszókkal közösen edzettem, s valóban Anelkát kellett fognom. Tudta egyáltalán, kivel áll szemben? Az igaz, hogy akkor még annyira nem követtem a nemzetközi futballt, de persze tudtam. Ugyanakkor pont azért, mert nem ájultam el senkitől, nem is görcsöltem rá, ahogy a newcastle-i próbajátékra sem. „Bő két és fél évvel azután, hogy életében először nagypályán futballozhatott, bemutatkozott az NB I-ben, azóta pedig az őt rendre kínzó sérülések ellenére sem lehet leparancsolni a gyepről.”
Abba most ne is menjünk bele, mi lett volna, ha nem sérül meg többször is súlyosan Newcastle-ban, mert biztosan másképp alakul az angliai karriere, ám azért az elképesztő lelkierőről árulkodik, hogy 18-19 évesen ezekből a megpróbáltatásokból rendre győztesen került ki, hogy egyedül, tinédzserként, távol a családtól sosem akart hazamenekülni. Valóban másképp is alakulhatott volna a pályám, ha elkerülnek a sérülések, de hiszek abban, hogy valamiért így kellett történnie.
Mindenkivel történnek pozitív és negatív dolgok, sok meccsen játszottam sajnos rosszul életemben, de szerencsére többször jól, voltak jobb és rosszabb periódusaim, a rosszabbak idején mutatkozik meg, mennyire vagy erős. Olyankor amúgy rendre csendben maradtam, mert azt vallom, ha lent vagy, dolgozni kell, nem beszélni. Többször is meg kellett ezekkel a helyzetekkel küzdenem, de minden kudarcból fel tudtam állni. Jó lenne persze csupa pozitív élménnyel gazdagodni, mindig szuper teljesítményt nyújtani, de nem csak a könnyű út létezik. Sosem adtam fel az álmaimat, és azért majdnem mindenhol nagyon jó éveket töltöttem el.
De honnan meríti ezt a fajta rendíthetetlenséget, lelkierőt, küzdőszellemet? Az élet edzette meg vagy otthonról hozza? Szerintem a sérülések keményítettek meg. Az édesanyám persze mindig mellettem volt, ha fizikailag nem is, lélekben igen, ezen túl azonban mindig egyedül próbáltam megoldani a problémáimat, és azért Angliát leszámítva bárhová is vetődtem, sikerült kezdőjátékossá válnom.
Hazatérés és az önbizalom visszaszerzése
A lengyelországi szerződés előtt Kádár hazatért Magyarországra. „Azért mentem haza, hogy felépítsem magam megint arra a szintre, hogy folyamatosan tudjak játszani, az önbizalmam rendben legyen. Hál' istennek ez sikerült, és ezt megkoronázta egy lengyelországi szerződés.”
A nemzeti válogatottban: Dárdai Pál hatása
A hátvédet Pintér Attila akkori kapitány nem hívta be az északírek elleni Eb-selejtezőre, a vereség után kinevezett Dárdai Pál viszont újra behívta őt a keretbe, és onnantól végigjátszotta a meccseket.
A mi válogatottunk jó úton jár - Dárdai
„Nagyon fontos volt, hogy a Pali átvegye ezt a csapatot és rendbe tegye az egész keretet, és mindenki tudja, hogy mi a dolga, illetve hogy olyan önbizalmat adott a játékosoknak illetve az egész csapatnak, hogy senki nem is mert abba belegondolni, hogy mi most elveszíthetjük ezt az adott mérkőzést.” Kádár szerint nehéz megfogalmazni, hogy Dárdai mit tett hozzá a válogatott teljesítményéhez.
2010-ben, 20 évesen mutatkoztam be a nemzeti együttesben és mindig óriási megtiszteltetésként éltem meg, ha a hazámat képviselhettem és címeres mezben léphettem pályára.
Külföldi légiósévek: Lengyelország és Ukrajna
Kevés játékos, főleg védő mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszú időn keresztül futballozott külföldön, mint én, ráadásul mindenhonnan úgy igazoltam el, hogy az új klubom fizetett értem. Lengyelországban remélhetőleg örök barátságot kötöttem Holman Dáviddal, Poznanból ez az, amit elsősorban magammal vittem, a Rodát most hagynám.
2017 és 2020 között a Dinamo Kijev játékosa volt, Ukrajna azonban sajnos a napokban nem a sport miatt szerepel a híroldalak címlapján. Követem az eseményeket, borzasztóan rossz látni és hallani, hogy mi folyik ott. Az ukrán sztárcsapat a 2016-os Európa-bajnokság után igazolta le, ahol a nemzeti együttes egyik legjobbja volt. A Dinamo? Hogy megálltam a helyem egy nagy klubban, folyamatosan játszottam az Európa-ligában és a bajnokságban, nemegyszer negyven-ötvenezer néző előtt, összesen több mint száz meccsen.
Az mondjuk fájt, hogy nem kaptam meg Kijevben azt az elismerést, amit szerintem megérdemeltem volna, de sajnos sokan a külsőségekből ítélnek, és mert én csak a futballal foglalkoztam és nem feltétlenül nyíltam meg mindenkinek, sokan rossz következtetésekre jutottak. Mi romlott el végül? A télen az első edzőtábort végigcsináltam, azután viszont támadt némi nézeteltérésem az edzővel. Azután kerültem ki a csapatból.
Bár abban állapodtunk meg, nem nyilatkozunk a történtekről, az edzőm ezt nem tartotta be. Mindig is az az ember voltam, akinek ha problémája adódott, odaállt a másik elé. Azt vallom, ez a helyes viselkedés. Szóval a történtekről csak annyit, van ok és van okozat. Azzal pedig együtt kell élnem, hogy én mondhatok bármit, nem hiszik el, a másiknak viszont mindent.
A kijevi végjáték megviselt, de ma már nagyon jól érzem magam. Lezártam azt az időszakot, előre tekintek. Itthon a veszélyhelyzet kihirdetéséig edzhettem a Vidivel, azóta azonban otthon vagyok, betartom a kijárási korlátozást. Vettem kondigépeket, azokkal tartom magam karban, ez persze nem ugyanaz, mintha csapattal edzenék.
Marco Rossi szövetségi kapitány a Dinamo Kijevben töltött időszakával kapcsolatban nyilatkozott: „Kádár Tamás nemcsak, hogy nem játszik, de nem is edz együtt a Dinamo Kijev első csapatával."
Kínai átigazolás és a koronavírus hatása
A tavaly a kínai bajnokság 5. helyén végzett Santung Lunenghez szerződött Kádár Tamás. A válogatott védője három év után hagyja el a Dinamo Kijevet. Az ukrán csapatban Kádárt február elején a tartalékcsapathoz száműzték, miután a Nemzeti Sport információi szerint az edzőtáborban állítólag összeveszett Olekszij Mihajlicsenkó vezetőedzővel. Kádár Marouane Fellaini és a brazil Róger Guedes csapattársa lesz. Miután a koronavírus miatt a kínai bajnokság március közepéig biztosan szünetel, Kádár tétmeccsen már nem léphet pályára a magyar válogatott Európa-bajnoki "pótselejtezőjéig".
Kína sajnos nagyon bizonytalan volt a helyzet, a mai napig sem lehet tudni, mi lesz a következő szezonban. Tényleg nagyon kevésen múlt, hogy nem Kínában értük utol? Igen. A vízumot megkaptam, másnap szóltak, van egy napom kiérni, mert lezárják újra a légteret, csakhogy a gép, amelyikkel utaztam volna, nem kapta meg a belépési engedélyt. Mire aztán mégis, addigra épp kicsúsztunk az időből. Néhány órán múlott. Bánja? Persze, jó lett volna már megismerni a társakat, a csapattal edzeni, belekóstolni az új környezetbe. A fejét újra felütő járvány miatt nem lett volna önben félsz? Egyáltalán nem. És amiatt, hogy az ismeretlenbe megy? Nem mintha ne lenne róla tapasztalata... Amiatt sem, bele akartam már vágni ebbe a kalandba.
Ha éppen csak, de túl van az ember a harmincon, az anyagiak is mindjárt többet nyomnak a latban? Ami amúgy teljesen érthető volna. Ez is egy fontos szempont természetesen, de nekem feltétlenül szükségem volt erre a váltásra. Végiggondolod az opciókat, hogy mi az A, a B és a C, esetemben viszont elég nyomós indok volt, hogy a Santung állt elő egyedül konkrét ajánlattal. Átgondoltam, és arra jutottam, örömmel szerződöm Csinanba.
Kína lesz a negyedik ország, ahol kipróbálja magát, szerezhetett tehát némi rutint. Szóval ha kezdő országváltóknak kellene kézikönyvet készítenie, mit írna bele első és legfontosabb pontként? Mindenki más személyiség, ezért aztán nehéz jó tanáccsal szolgálni, én Egerszegre költözve tizennégy éves koromban elhagytam a családi fészket, és bár nyilván hiányoztak a szeretteim, sosem éreztem azt, hogy nem bírom, hogy menthetetlenül hazavágyom. De ha egyetlen hasznos belépőt kellene mondanom, az lenne, hogy a csapattársakkal mielőbb alakíts ki jó viszonyt. Nyiss feléjük, érezzék, hogy normális gyerek vagy.
Visszatérés az NB I-be: Újpest és a válogatott esélyei
Február 10-én jelentették be Újpesten a leigazolását, azóta két bajnokin négy pont a csapat mérlege. A MOL Fehérvár ellen aratott bravúros, idegenbeli 2-1-es győzelem alkalmával már pályára is lépett, a 79. percben csereként állt be a legutóbbi fordulóban. Végezetül térjünk vissza az NB I-be: az Újpest még kieső helyen áll, ám rendkívül szoros a mezőny, így fordulóról fordulóra változhat a helyzet.
Újpesten a minőség adott, vannak nagyon jó játékosok a keretünkben, így inkább az a kulcs, hogy csapatként tudjunk együttműködni. Nem az én személyem a döntő, sokkal inkább az, hogy mindenki megértette, csakis akkor juthatunk ki a mostani hullámvölgyből, ha nem az egyénieskedést, hanem a csapatérdekeket helyezzük előtérbe. 2020 decemberében úgy nyilatkozott, több mint egy éve nem beszélt Marco Rossival, a szövetségi kapitány azonban nemrég egy interjúban elárulta, ha jól teljesít Újpesten, nyitva áll ön előtt a válogatott ajtaja. A Kisvárda elleni bajnokin találkoztunk a lelátón a Szusza Ferenc Stadionban, és akkor váltottunk pár mondatot.
Mindenkinek fontos, hogy milyen visszajelzéseket kap, hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem nem foglalkoztat. Őszintén? Nem nagyon foglalkozom az újságírókkal, próbálok kimaradni az interjúkból is. Ha van egy cikk rólam, általában azt sem olvasom el. Nem, egyáltalán nem, ha arról van szó, minden probléma nélkül beállok a sorba.
31 évesen még jó néhány sikeres év várhat önre. Eddig 57-szer lépett pályára címeres mezben. Lesz 58.
Túl a 300-on: Pályafutás számokban
Kádár Tamás gazdag pályafutása során több mint 300 hivatalos mérkőzésen lépett pályára különböző klubokban és a nemzeti válogatottban. Az alábbi táblázat részletezi eddigi szerepléseit:
| Csapat | Mérkőzések száma |
|---|---|
| Zalaegerszeg | 16 |
| Newcastle United | 18 |
| Huddersfield | 2 |
| Roda | 12 |
| Diósgyőr | 67 |
| Lech Poznan | 75 |
| Dinamo Kijev | 104 |
| Magyar válogatott | 57 |
Személyes gondolatok és tetoválások
Milyen állapotban van most? Lelki és fizikai értelemben. A kijevi végjáték megviselt, de ma már nagyon jól érzem magam. Lezártam azt az időszakot, előre tekintek.
Azt nem tudja, így karanténidőben a tetoválószalonok nyitva vannak? Nem, mert másfél éve nem voltam már. Csak a jobb lábam szabad ugyanis. Ez azért már függőség. Azzá tud válni, főleg azután, hogy nagyobb mintákat varratsz magadra. Egyre-másra jön az ihlet, hogy mi legyen a következő, az is előfordul, hogy nem pont olyan, amilyennek elképzelted, és alakítgatni kell rajta, illetve ha van az egyik karodon, kell a másikra is... Mondjuk, amikor edzések és meccsek után kimerülten is a tetoválómesterhez vezetett az utam, az nem mindig volt kellemes, de hát ezt akartam.
Az elsőre emlékszik? Lengyelországban készíttettem egyet az alkalomra. Akkor még aggódtam, hogy mennyire fog fájni, mert tűvel azelőtt csak vérvételkor találkoztam, és azért azok sem kellemes élmények, de egész jól bírtam. És mert nem fájt különösebben, nem volt megállás. Ott van még az a jobb láb. Igen, de remélem, egy nap családot alapítok, és azért a gyerekeimnek is kell egy kis hely.
Ez ugyan már majdhogynem annak számít, de márciusban, a harmincadik születésnapján készített számvetést? Hogy mit ért el, merre tart? Nem, de nem is szeretem a születésnapjaimat, és nem azért, mert az idő múlását mutatják, hanem mert egyrészt nem szeretem, ha engem ünnepelnek, másrészt fűz hozzájuk néhány rossz élmény. Rossz meccs, illetve sérülés. De amúgy sem szokásom a múltba révedni, a jövő sokkal inkább foglalkoztat. Azért ha egy nap az unokája azzal áll elé, „papa, mesélj valamit a newcastle-i, hollandiai, miskolci, poznani, kijevi élményeidből”, fog neki, nem? Hogyne! És velünk is megosztja legalább azt az egy-egy emléket, amit kitörölhetetlenül elraktározott magában azokból az időkből?
Newcastle-ból a másodosztályú bajnoki címünket, amiből én is alaposan kivehettem a részem, ráadásul olyan társakkal futballozhattam együtt, mint Nicky Butt, Alan Smith, Fabricio Coloccini.
tags: #kadar #tamas #csapatkapitany #nyilatkozat
