A kanadai nemzeti labdarúgó mez története és jelentősége
A foci, vagyis a labdarúgás évtizedeken át a labdajátékot jelentette Magyarországon, és bár Kanadában a jégkorong a nemzeti sport, a futballnak is jelentős történelme van. A juharlevelesek nemzeti sportja a jégkorong, a labdarúgás csak az ötödik-hatodik legnépszerűbb sportág. Érdekesség, hogy Kanadában már 1859-ben labdarúgó mérkőzést játszottak - korábban, mint ahogy az angol FA megalakult - és 1885-ben már válogatott mérkőzésen is pályára lépett az ország csapata, az azóta is örök riválisnak számító Egyesült Államok ellen. A történelmi hűség kedvéért Kanada 1-0-ra nyert azon az első válogatott találkozón. A kanadai válogatott nem tartozik a világ legjobb együttesei közé, de a mezük története és a csapat útja is megérdemli a figyelmet.
A Kanadai Labdarúgó Szövetség az ország államainak korábban megalakult szövetségeiből jött létre 1912-ben, és lett FIFA-tag 1913-ban.
A kanadai labdarúgó-válogatott útja a nemzetközi porondon
A kanadai válogatott sokáig nem hallatott magáról, első ízben az 1958-as világbajnokság selejtezőin indult, azonban el is bukott. Kanada első szereplése világversenyen az 1976-os montreali olimpián volt, ahol a házigazdák 2-1-re kaptak ki a szovjetektől és 3-1-re Észak-Koreától, így csoportutolsóként elbúcsúztak a további küzdelmektől.
A válogatott kvalifikálta magát az 1984-es Los Angeles-i olimpiára is, ahol a csoportmérkőzéseken ötvenszázalékos mérleggel (1-1 Irak ellen, 1-0-ás vereség Jugoszláviától, 3-1-es győzelem Kamerun ellen) továbbjutott a csoportból és a negyeddöntőben 1-1 után tizenegyesekkel 5-3-ra kapott ki a későbbi ezüstérmes braziloktól.
A kanadai válogatott története során először - és utoljára - 1986-ban kvalifikálta magát a világbajnokságra, de végül 0 ponttal, rúgott gól nélkül mehetett haza. Kanada egy csoportban volt a mieinkkel, a magyar válogatott Esterházy és Détári góljaival 2-0-ra verte a piros-fehér legénységet. Sallai Sándor (balra) a magyar futball korszakos figurája volt - itt éppen Kanada ellen látjuk az 1986-os vb-n.
CONCACAF Arany-kupa győztes
Kanada büszkélkedik nemzetközi trófeával. Általános elképedésre 2000-ben a CONCACAF Arany-kupán a csoportmeccsek során 2-2-t játszott Costa Rica, 1-1-et Dél-Korea ellen, és mivel a két másik rivális is döntetlent ért el egymás ellen, sorsolásra került sor, a pénzfeldobás pedig a kanadaiaknak kedvezett.
A juharleveles válogatott olyan lendületbe jött, hogy 2-1-re verte Mexikót a negyeddöntőben, majd Trinidad és Tobagót is legyőzte az elődöntőben 1-0-ra. A döntőben nem a piros-fehérek voltak az esélyesek, ám Kolumbia sem tudta megállítani az első nemzetközi sikerét begyűjtő gárdát, a Los Angeles-i fináléban Kanada 2-0-ra győzött.
2002-ben Kanada elődöntőt játszott az Arany-kupán is, s az amerikaiak csak tizenegyesekkel tudtak a döntőbe jutni. A kanadai válogatott mérlege idén felemás: győzelem Ausztria és Jamaica ellen, döntetlen az örök rivális Egyesült Államok ellen és vereség Jamaicától.
A Kanadai Labdarúgó Szövetség adatai:
| Attributum | Érték |
|---|---|
| Alapítva | 1912 |
| Tagország | Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), Észak-, Közép-Amerikai és Karibi Labdarúgó Szövetség (CONCACAF), Kanadai Olimpiai Bizottság (COA) |
| Válogatott színe | piros-fehér |
| Igazolt játékosok száma | 841 466 |
| Sikerei | CONCACAF Arany-kupa győztes (2000) |
A labdarúgó mez története: Az eleganciától a modern technológiáig
A focimez története már a 19. században elkezdődött, amikor Angliában a modern foci formája kibontakozott. Az első említés a focira külön készített ruházatról 1526-ból származik. Henrik VIII. szekrényében találtak egy pár focicipőt. A labdarúgás egyet jelentett a brit futballal, hiszen a világ többi táján csak 15-20 éves lemaradással kezdték el űzni ezt az Angliában kialakuló sportot.
Az első idők: sapkák és elegancia
A 19. század közepén az 1860-as években még inkább öltönyre hajazott a labdarúgók ruhája, mintsem egy mai futballmezre. Ekkoriban ugyanis még az úriemberek játéka volt a foci, így a jólöltözöttség nem volt meglepő a pályán sem. A Sheffield FC első, 1857-es szabályai megkövetelték, hogy a tagok egy piros és egy sötétkék sapkát szerezzenek be a csapatok megkülönböztetésére a mérkőzéseken. Ezidőtájt az egyensapka jelentette a különbséget a csapatok között, és csak hosszú évtizedekkel később kopott ki a stadionok szertáraiból az egységes fejfedő.
Egységesedés és színek
Az 1870-es évek környékén kezdtek megjelenni az egységes mezek, mivel a sapkáról való megkülönböztetés egyre problémásabbá vált mind a játékosok, mind az egyre népesebb nézőközönség számára is. A sapkákkal és sálakkal való megkülönböztetés végül nem bizonyult túl hatékonynak, és az 1867-es játékszabályzat azt javasolta, hogy az egyik csapat egyszínű csíkos mezt, a másik csapat pedig más színű mezt viseljen. Természetesen a csapatmezek színei az alapító klubok és iskolák címereit követték, így a mai focikedvelők számára meghökkentő szín- és mintakombinációkkal is találkozhattak az akkori szurkolók: lazacrózsaszín, bíbor és babakék színű, valamint harlekinmintás és felemás felsőket is láthattak a nézők.
Nemsokkal ezután ezek a sokszor egzotikus kombinációk elkezdtek kikopni a futballból, egyre inkább az egyszerűség és a jól láthatóság szempontja került előtérbe. 1890-ben úgy döntöttek, hogy minden tagszervezetnek eltérő színekkel kell rendelkeznie, hogy elkerüljék a nézők összezavarását. Az első bajnokságot 1888-ban írták ki Angliában, ami a futball gyors professzionalizálását vonta maga után, és ami tovább egyszerűsítette a csapatruházat kérdését is, hiszen így már a klubok vásárolták meg a mezgarnitúrákat a játékosaiknak, és természetesen számukra a költséghatékonyság jelentette a legfőbb szempontot.
1891-ben az F.A. bevezette azt a szabályt, hogy a következő szezonra regisztrálni kellett a csapatok színeit, és két külön klub nem regisztrálhatott ugyanazt a színösszeállítást. Az ezt követő évben lazított a szövetség az előírásokon, de kötelezővé tették mindenki számára egy fehér garnitúra beszerzését, amit egyezés esetén a hazaiaknak kellett felvenni (az alapból fehér színű csapatoknak más színű volt a váltómeze).
Felszerelések és anyagok fejlődése
Kezdetben szinte semmilyen más felszerelést nem használtak a ruházaton és a lábbelin kívül. 1874-ig, amikor először jelent meg a Nottingham Forest játékosa, Sam Weller Widdowson sípcsontvédőkkel. A századfordulóig a nadrágokra vonatkozó rendelkezés az volt, hogy térd alatt kellett végződniük, és fekete, fehér vagy esetleg tengerészkék színűek lehettek. 1904-től már játszhattak rövidebb nadrágban is a játékosok. A zoknikra még ennyi megkötést sem alkalmaztak ekkoriban, így a sportszárak elég vegyes képet mutattak.
A mezek tekintetében az 1900-as évek elején közkedvelt minta volt a széles, hosszanti csíkozás, majd az 1909-es FA-kupa döntőjében a Manchester United egy két vállon végződő vörös V mintával a (fehér) mezén lépett pályára, ami a szintén újdonságnak számító fűzős nyakrésszel együtt ezután divatba jött más kluboknál is. Pár évvel később a zsinórokat a nyaknál felváltották a gombok. A mezek ekkor elsősorban erős és természetes anyagokból: sűrű gyapjúszövetből, majd az olcsóbbnak és praktikusabbnak bizonyuló pamutból készültek. A világ többi részén pedig a futball hazája, Anglia volt a követendő példa minden szempontból, így a mezek tekintetében is.
Számok, szponzorok és szintetikus anyagok
Az 1930-as évektől kezdett elterjedni a galléros mez, valamint a nyakrésznél egyre inkább a gomb lett a megszokott a fűző helyett. Ennél is sokkal jelentősebb vívmány volt, hogy az 1933-as FA-kupa döntőjében, a Manchester City-Everton összecsapáson jelentek meg először számok a játékosok mezén: az Everton-játékosokat 1-től 11-ig, míg a City-játékosokat 12-től 22-ig számozták meg. Csak a második világháború környékén kezdtek el gyakorlatilag alkalmazni egy íratlan szabályt, amely a számok konkrét játékosokhoz való hozzárendelését írta elő.
A II. világháború után már általánosan elfogadottá vált, hogy mindkét csapatot 11-ig jelölték, és a számok meghatározták a pozíciókat is. Aztán az 1953-as FA-kupa döntőjében a Bolton Wanderers egy fényes, műszálas felsőben lépett pályára, amit persze más klubok is átvettek, és ekkor kezdett egyre inkább teret nyerni a rövid ujjú mez is. Az 1953-as angol-magyar hatásai a felszerelések terén is kimutathatóak: Angliában egyre több V-nyakú, könnyű, rövid ujjú mezt, és térd fölött végződő pamutnadrágot fedezhettek fel a korabeli nézők.
A szintetikus anyagú mezek már az 1960-as években megjelentek, és a '80-as évekre teljesen kiszorították a pamutmezeket. Az 1982-es brazil válogatott nejlon felsőjét például direkt azzal a szándékkal tervezték, hogy a magas páratartalom és a nagy hőség miatt jobban szellőzzön. A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek és a szurkolói mezek első gyártása. Az ötlet először a Leeds United klubtól származott, amely szurkolói mezek replikáit javasolta. 1973-ban az Eintracht Braunschweig csapat megállapodást kötött a helyi alkoholt gyártó Jägermeister céggel, és a logóját a pólóik elejére helyezték. A 70-es években elkezdtek megjelenni a játékosok nevei a mezeken.
Kapusmezek és modern trendek
Az 1900-as évek elejéig a kapusok ugyanolyan mezt viseltek, mint a mezőnyjátékosok, csak egy sapka különböztette meg őket a társaiktól. 1909-től megváltoztak a kapusok öltözködésére vonatkozó szabályok, akik elkezdtek olyan színeket viselni, amelyek eltértek a csapat többi játékosától. Eredetileg a kapusok színei kék és piros voltak, 1912-ben pedig zöld is hozzájuk került. Kelet-Európában az előbb felsorolt színek mellett a fekete is komoly divatot teremtett, mivel az 1950-es és az 1960-as évek nagy kapuslegendái, Grosics Gyula és Lev Jasin is tiszta feketében védtek.
Az 1990-es évek elején már nemcsak az anyag volt teljesen más, mint néhány évtizeddel korábban, hanem a színösszetétel is. Megjelentek a rikító, sokszínű kapusmezek, melyek közül talán Peter Schmeichel 1992-es dán válogatott felsőjére, vagy a mexikói Jorge Campos 1994-es vb-mezére emlékezhetnek leginkább az idősebb futballkedvelők. A sapka fokozatosan kikopott a kapusok életéből azzal az újítással, hogy más lett a mezük, mint a mezőnyjátékosoknak.
2002-ben a Puma forradalmi ötlettel rukkolt elő a kameruni válogatott Afrikai Nemzetek Kupája-szereplésével kapcsolatban: egy testhezálló, ujjatlan mezt szállított le a „szelídíthetetlen oroszlánoknak”, ám később ezt a jellegű szerelést a FIFA betiltotta. Ekkoriban a Kappa is újított, ők az olasz válogatottat és a Tottenhamet ruházták fel feszülős felsővel, ami nagy sikert aratott a női nézők körében.
A trendek pedig, csakúgy mint az általános divat esetében, gyakran változnak, és időről időre visszatérnek, így a közelmúltban is láthattunk a futballpályán fűzősnyakú, gombolós és galléros mezt ugyanúgy, ahogy a lezserebb és a szűkített nadrágok divatja is gyakran változik.
A mez, amiért nem lett üzlet: Érdekes átigazolási sztorik és mezbotrányok
Ember tervez, isten végez - legalábbis ezzel szoktuk vigasztalni magunkat és egymást, ha szokás szerint kudarcot vallunk. Igaz ez a labdarúgás világának egyik legérdekesebb szegmensére, az átigazolásokra is, ahol néha egy-egy mez is megakadályozhatja a transzfert.
Robinho és a korai Chelsea-mez
Robinho, a brazil csodagyerek 2008-ban majdnem a Chelsea-hez igazolt. A Chelsea igazgatója, Peter Kenyon 40 millió eurós ajánlattal járult a spanyolok akkori sportigazgatója, Predrag Mijatovics elé, aki ezt elutasította. Erre az angolok jelentősen emeltek az összegen, a sajtó szerint elmerészkedtek egészen 60 millióig - Robinho ügynöke pedig bejelentette, hogy védence a Chelsea-ben folytatja. Robinho újra szerelmi vallomást tett a londoniaknak - aztán egy napra rá aláírt a Manchester Cityhez. Scolari azonban hiába várta kis kedvencét, a Real visszalépett, ugyanis nagyon mérgesek lettek a vezetői, amikor már az üzlet megkötése előtt a piacra kerültek a Robinho nevével ellátott Chelsea-mezek, stílszerűen egy észak-koreai csapat elleni mérkőzés előtt. „Ez volt a fő oka, hogy nem lettem a Chelsea-é, a Real büszkeségét megsértették a mezekkel” - sóhajtott évekkel később Robinho.
A várva Vaart karmester és a Valencia-mez
Rafael van der Vaart 2007-ben megegyezett hamburgi vezetőivel, hogy elengedik, a Valencia 14 millió eurós ajánlata jónak bizonyult, a középpályás már pózolt is új klubja mezével. Ez rossz ómennek bizonyult, mert a HSV megmakacsolta magát. Van der Vaart szószegéssel vádolta meg az észak-németeket, a Valencia 22 millióra emelte az árat, de hiába. A játékmester maradt, német csapattársaitól karácsonyra természetesen egy Valencia-mezt kapott. Aztán fél évre rá 15 millióért lepasszolták a Real Madridnak.
Cruyff vs. Adidas: A kétcsíkos mez legendája
Az 1974-es világbajnoki döntő Hollandia és Nyugat-Németország között nem csupán egymással merőben ellentétes futballfilozófiák ütközése volt. Ez egyben két, az Adidas által szponzorált mezbe öltözött csapat találkozója is volt. Két csapat, vagyis mínusz egy makacs holland. Johan Cruyff szerződésben volt a Pumával, és az elvileg megtiltotta számára, hogy más sportmárkákat reklámozzon. A torna közeledtével Cruyff határozottan megtagadta, hogy az Adidas védjegyének számító három fekete csíkot viselje a 14-es holland válogatott mezén. A holland labdarúgó-szövetségnek hosszú huzavona után nem volt más választása, mint teljesíteni az akkori világ egyik legjobb játékosának a kívánságát. A holland illetékesek végül rávették az Adidast, hogy tervezzen egy külön mezt csak Cruyff számára, ahol csupán csak két csík fut végig az ujjakon, nem három.
Elborult mezek és vizuális rémálmok
Nincs még egy sport, ahol ekkora teret kapott a kísérletezés, mint a focimezek világában. Azért írtam, hogy kísérletezés, mert néha azért kiengedték a féket az esztétika lejtőjén, és a vizuális rémálom stíluskarambolba és ízlésficamban végződött. A legtöbb elborult mez mind a spanyol ligából jött. Úgy látszik ott a jó ízlés nem szab se mezt, se határt.
A borsóterepszín és sonkás mez
A 2013-2014-es szezon fura meglepetése volt mindenkinek, hogy a La Hoya Lorca harmadik készlete egy borsóterepszínmez. A La Hoya Lorca mezével kapcsolatban a mai napig folyik a vita, hogy borsó vagy brokkoli. Egy északnyugat-spanyolországi kisváros, Guijuelo a foci és a pácolt sonka iránti szeretetéről is jól ismert, ezért a spanyol futballcsapat úgy döntött, hogy összehozza a kettőt. Igazából erre nincsenek szavak.
Spider-Man 2 és a Burger King
Az Atletico Madrid 2004-es Spiderman 2 meze csak szimplán szörnyű. Mekkora anyagi válságnak kellett lennie, hogy ez átmenjen?! Eleve az, hogy Spiderman 2 egy ilyen legendás csapatnál! A Getafe (2009-10) Burger King flip meze egy klasszikus túltolt, túlagyalt mez. Senki nem tudja Európában, hogy a Burger King király egy gólörömmém. Nincs többé az a Getafe-játékos, aki gólörömnél így a fejére fogja húzni a mezt.
A védhetetlen geometria: Fiorentina 1992
Első pillantásra azt gondolhatjuk „Mi a baj ezzel a mezzel?” Lila? Ha egy kicsit közelebbről megnézed, azonnal leesik, hogy ez védhetetlen geometria. Finoman fogalmazva is meglehetősen „vitatott” politikai szimbólum került be a tervezésbe. A hiba észlelése után sietve ki kellett vonni a forgalomból. Ma egy ilyen mez használtan is fél millióért (Ft) megy.
Válogatott mezek furcsaságai
A focimezek világában nem csak a klubok, hanem a válogatottak is produkáltak emlékezetes vagy éppen botrányos pillanatokat.
Kamerun: Ujjatlan és overáll
Kamerun két „divatbűncselekményt” is követett el a futball ellen. Az egyik 2002-ben volt, amikor úgy döntöttek, hogy előveszik a kosaras énjüket, és ujjatlan mezt viselnek. Sajnos ezt a mezkialakítást a 2002-es világbajnokságra Sepp Blatter betiltotta. Aztán két évvel később a Puma egy all-in-one, belebújós, fura overáll egyenruhával állt elő - ami ugyanolyan zavarba ejtő volt, és ismét betiltották.
Az All Blacks fehérben és a skót marokkóiak
Az új-zélandi csapat sajátossága, hogy a válogatott meze teljesen fekete. A nevük is All Blacks (Minden fekete). A 2010-es dél-afrikai tornán mégis az új-zélandi csapat tiszta fehérben lépett pályára, pedig a kiwik inkább a sötét színekre esküsznek. Az 1986-os mexikói világbajnokságon a marokkói válogatott egy olimpiai ötkarikával ellátott (más tornára készült) mezben lépett pályára. Ennek ellenére a mai napig nem derült ki, hogy miért az olimpiai válogatottmezben léptek fel az egész tornán.
A fehér brazilokból sárga, majd kék
Brazília fehér mezben? Mai szemmel talán már furcsa ezt elképzelni, de hosszú évtizedekig fehér volt a válogatott színe és előtte is csak rövid ideig volt függőleges csíkozású zöld-sárga. Az 1950-es vb idején változott meg minden. Az addig mindig fehérben játszó brazilok a hazai pályán csúnyán elbukott vb után döntöttek a váltás mellett. Ezért őrült rohangálás folyt Mexico Citybe, hogy találjanak sárga mezt. Az ikonikussá váló „canarinho” (kis kanári), vagy más néven „amarelinha” (kis sárga) összeállítás zölddel szegélyezett kanárisárga felsőből, kék nadrágból és fehér zokniból áll, és egy 1953-as versenypályázat győzteseként született meg.
A zöld-fehér franciák és a sárga argentinok
Egyszer a francia válogatott zöld-fehér „Fradi színekben” játszott, na és pont ki ellen? Az ominózus, örökre emlékezetes zöld-fehér mezt az 1978-as vb-n éppen a mieink ellen viselte a francia válogatott. A fekete-fehér tévéképernyőkön a királykék (francia) és a meggypiros (magyar) mez hasonló, szürke árnyalatot adott ki, nehéz volt megkülönböztetni. A mérkőzés végül 40 percet késett, mielőtt megérkezett volna a franciáknak hozott cserekészlet, amelyet a helyi Kimberley klub biztosított, amely a Fradival teljesen megegyező zöld-fehér csíkosban játszik. Hasonlóan furcsa dolog történt az argentinokkal az 1958-as svédországi világbajnokságon. Argentína (24 év után úra) első vébés meccsére Malmőben került sor, és ismét egy helyi klub segített. Argentína, ez is egészen elképesztő, de nem hozott váltókészletet, egy másik svéd városban felejtette. Ezért kölcsön kellett kérnie egy sárga mezt a házigazda klubtól, az IFK Malmőtől.
tags: #kanadai #nemzeti #foci #mez
