A Diósgyőri VTK és a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgóklubok története
A magyar labdarúgás történetében számos klub hagyott mély nyomot, köztük a Diósgyőri VTK és a Kaposvári Rákóczi FC. Mindkét csapat gazdag múlttal rendelkezik, tele felejthetetlen pillanatokkal, sikerekkel és megpróbáltatásokkal. Ez a cikk részletesen bemutatja e két patinás klub történetét, kiemelve a legfontosabb eseményeket, játékosokat és mérföldköveket.
A Diósgyőri VTK története: a vasgyári gyökerektől az európai kupamenetelésekig
A kezdetek és az alapítás
Az évtizedek során kialakult hagyomány szerint az első, angol eredetű futball labda a Magyar Királyi Vas - Acél és Gépgyár minta asztalosa, Petőfi Sándor fiának szánt ajándékként került Diósgyőrbe. A gyermek játszótársai hamarosan birtokba vették a bőrlabdát, melynek karrierje nem tartott túl sokáig, mert a gyerekek csakhamar szétrugdalták a játékszert. Mivel pótlására senki nem gondolt, így időre feledésbe is merült a hamar megkedvelt, de a szabályok ismerete nélkül labdakergetéssé fajult időtöltés. Azonban 1907-ben került a Vasgyárba egy bizonyos Bende Antal vasesztergályos, akit a Schulek családnál szállásoltak el. 1908 elejére már Bende egy csapatot gyűjtött maga köré, akik a Ládi erdő tisztásán, vagy a Kerekdomb alján rúgták a bőrt. A csapatnak nevet is adtak, ők lettek a Diósgyőri Ifjúsági Kör. Ezen felbuzdulva egy másik közösség is éledezett, Ihring Antal vezetésével. Ő alapította a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság nevű csapatot. Ők már tagdíjat is szedtek, ami 10 fillért tett ki, és a szüleik segítségének hála, egy igazi labda is érkezett 1908 húsvétjára.
1909-re annyi pénz összejött a tagdíjakból, hogy egyforma szerelést tudtak maguknak vásárolni. 1909 őszén a Miskolci SE erős, és már egyesületi formában működő csapatát győzték le, ráadásul Miskolcon. Ekkor gondolkodtak el a fiatalok azon, hogy mi lenne, ha ők is alapítanának egy egyesületet. Azonban jórészt fiatal, 14-17 év közötti fiúkból állt a csapat, ők nem szervezhettek, nem vezethettek egyesületet. Arra gondoltak, hogy kedvenc tanárukat, Vanger Vilmost kérik fel az egyesület vezetésére, aki amúgy is szorgalmasan látogatta edzéseiket, mérkőzéseiket. Vanger Vilmos nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta az ötletet és a megtisztelő feladatot. Vanger a gyár igazgatójával ismertette a leendő egyesületet és annak alapszabályát, majd a Vasgyáron keresztül a Belügyminisztérium elé került az alapítás, akik 1910. február 6-ára tűzték ki az alakuló közgyűlést. Ezen a napon a Vasgyár munkástermében saját erejükre támaszkodva létrehozták egyesületüket, melynek a DVTK (Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre) nevet adták. Megválasztották a tisztikart is, melynek elnöke Vanger Vilmos lett. Az egyesület alaptőkéje 37 korona és 88 fillér volt induláskor.
A DAC és a DiMÁVAG korszaka
1913-ban alakult a DAC (Diósgyőri Atlétikai Club), amely a következő 25 évben a helyi riválist biztosította a DVTK-nak, egészen 1938-ig, amikor egyesült a két vasgyári klub. A DAC a vasgyári tisztviselők csapata volt, míg a DVTK a munkásságé. Nem akartak keveredni a tisztviselők a munkásosztállyal, ezért alapítottak külön egyesületet, noha legtöbbjük előzőleg már sportolt a DVTK-ban. A DAC élén Allender Henrik gyárigazgató állt. A húszas évek végére, harmincas évek elejére eltűnt ez a szegregáció, és egyre több munkás sportolt a DAC-ban, egyre több tisztviselő pedig a DVTK-ban. A harmincas években többször is felmerült a fúzió a két csapat között, erre hivatalosan 1938. augusztus 5-én került sor, mégpedig úgy, hogy a DAC "olvadt" a DVTK kötelékébe. Ebből az egyesülésből jött létre az új vasgyári "gigaklub", a Diósgyőri MÁVAG Sport Club, azaz a DiMÁVAG. A piros-kék színösszeállítást választották, a DVTK hozta a pirosat, a DAC a kéket hozta a házasságba. Az egyesület első számú célja egy új, minden igényt kielégítő stadion építése volt. Az új stadiont 1939. június 25-én avatták fel, ahol az avató mérkőzésen a DiMÁVAG győzött a Kispest ellen 6:2 arányban.
Az első NB I-es mérkőzés és a korai sikerek
1940. augusztus 25-én lejátszotta a Diósgyőr első NB I-es mérkőzését, ahol a sokkal tapasztaltabb Csepel volt az ellenfele. Az első gólunkat a tizedik percben Fazekas szerezte, ám a DiMÁVAG végül 3:4 arányban alulmaradt. Az első évad, első győzelmét az ötödik fordulóban aratta a csapat, a Szolnok MÁV ellen 6:3 arányban. Az évad kiemelkedő sikerét az akkor világhírű Ferencváros budapesti legyőzése jelentette, valamint az, hogy a Diósgyőr története első válogatott játékosát adhatta a magyar nemzeti tizenegynek, Berecz István személyében.
Az 1941/42-es bajnokságban volt az első alkalom, amikor a piros-fehérek a Magyar Kupa küzdelmei során a "mennyország közelébe" kerültek. Az elődöntőt Budapesten, a MOVE-pályán játszották, ahol az Újpest csapatát 6-3 arányban sikerült legyőzni, ezzel jogot nyert a DiMÁVAG a másnapi fináléban való részvételre. A döntő mérkőzésére 1942. június 29-én került sor, szintén a MOVE-pályán, 18 000 néző előtt, a Ferencváros ellen. A mérkőzés 8:2-es Ferencváros győzelemmel zárult, annak ellenére, hogy a DVTK a második félidő elején nagyszerűen játszva egalizálta az állást Turbéki, illetve Fazekas révén. A mérkőzés után a Diósgyőr óvott, mert Égner játékvezető négy perccel korábban vetett véget a mérkőzésnek.
Városi derbik és újabb mérföldkövek
Az 1957/58-as bajnokságban a DVTK lejátszotta 300-adik meccsét a Csepel ellen, valamint megszerezte ötszázadik élvonalbeli gólját a Tatabánya ellen. A következő évek további sikereket és elismerést hoztak az Avasalja labdarúgásának. A csapat megszerezte századik élvonalbeli győzelmét, először lett a vidék legjobbja (1959/60), egy olyan bajnokságban, ahol a kommunizmus kirakatcsapatai mellett alig teremhetett babér nem budapesti csapatnak, valamint sorra került a városi derbi is, hiszen most fordult elő először, hogy az NB I-ben két miskolci klub találkozott.
Az 1958/59-es bajnokságban Miskolc két csapatot is adott a labdarúgó NB1-be, az MVSC megnyerte az előző évben az NB2-es bajnokságot. Az első városi rangadóra nem sokat kellett várni, már a második fordulóban találkoztak a felek Diósgyőrben. A DVTK arra kérte a szurkolókat, hogy a Miskolci Vasút mérkőzésein - kivéve a DVTK elleni mérkőzéseket - buzdítsa, lelkesítse az MVSC labdarúgóit. A teltek-múltak a fordulók. A DVTK már kiharcolta a bennmaradást, az MVSC közel került a kieséshez. Miskolc, 7 000 néző előtt a Diósgyőr 2:0-ra győzött az MVSC ellen.
Az "Aranycsapat" korszaka és európai kupamenetelések
A 68-as év a DVTK életében ismét aranybetűs esztendő, hiszen ebben a szezonban érték el a 700-adik első osztályú találkozót, játszották le a félezredik meccsüket, valamint ebben az évben került a csapathoz a kapus legenda, Veréb György. Nagyjából ekkortájt kezdett kialakulni a későbbi sikercsapat, mely már a nemzetközi porondon is kipróbálhatta magát. A Középeurópai Kupa keretében a csapat találkozott a Palermo, a C. Zvezda, a Lokomotív Kassa és a Celik csapatával is.
1974 - 1984 A Diósgyőr megtapasztalta, hogy milyen a csúcson lenni és milyen a mélybe, a másodosztályba zuhanni. Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fükő, Váradi, Teodoru és még hosszan sorolhatnánk azokat a fantasztikus képességű focistákat, akik a szívüket kitették a DVTK-ért és olyan hatalmas sikereket értek el, hogy feltették Miskolcot az európai futball térképre, létrehozva a DIÓSGYőRI ARANYCSAPATOT, a futball fővárosában, Miskolcon.
Az 1977-es kupagyőzelem és a KEK
Az 1976/77-es szezon nem lenne nagyon emlékezetes, hiszen a csapat 34 bajnokin csak 32 pontot szerzett, s lett a 10., de a Magyar Kupában olyan történt, ami még sohasem, a Diósgyőr lett a Kupagyőztes! Szabó Géza edző: "A legjobb nyolc közé akartunk eredetileg eljutni. A négyes döntőben esélytelenek voltunk a három nagycsapattal szemben. Nem gondoltuk, hogy elsők leszünk, hanem azt, hogy esetleg valamelyikűket legyőzzük, s azzal tesszük le névjegyünket. A döntő azonban várakozáson felül jól sikerült. Az Újpesti Dózsa felett aratott győzelmünk az önbizalmunkat is erősítette. Bár ezután vesztettünk a Ferencváros ellen, úgy gondoltuk, hogy semleges pályán van esélyünk a Vasas ellen." A 25-30 ezres nézőszámmal bíró klub a magyar futball egyik legfényesebb csillaga volt!
A 77-es kupagyőzelem után a DVTK bejutott a Kupagyőztesek Európa Kupájába, ahol az első fordulóban a török Besiktas került a vörösök útjába. Az első meccsen a Diósgyőr kétgólos vereséget szenvedett, de a visszavágóra mégis több mint húszezren váltottak belépőt. A közönség lelkes buzdítása mellett, a csapat szellemes játékkal 5:0-ra legázolta a vendégcsapatot. A következő körben a sorsolás nem kedvezett a DVTK-nak, hiszen Európa egyik legerősebb csapatát, a Hajduk Splitet sodorta elénk. Az első meccsen 2:1-re győztünk Tatár és Váradi góljaival, pedig a szünetben még a horvátok vezettek. A visszavágón hasonló eredmény született, így következhetett a büntetőpárbaj, amiben sajnos a délieknek volt nagyobb szerencséje.
Két évvel később a csapat az UEFA kupában próbálhatott szerencsét, ahol csak a német Kaiserslautern akadályozta meg a negyedik fordulóba jutást, pedig a klub átgázolt a Rapid Wien-en és a skót Dundee United-en, amely után a brit sajtó Európa legjobb csapatának tartotta a Diósgyőrt! 1980-ban újra szerencsét próbálhattunk a KEK-ben, de a Celtic túl nagy falatnak bizonyult.
Megszűnés és újjászületés
Az aranykorszak után szenvedés várt a szurkolókra és a játékosokra, hiszen hét szűk esztendőt kellett a másodosztályban tölteni, ami után a feljutás következett, majd újbóli kiesés. Az áttörést Tornyi Barnabás újbóli megjelenése hozta, hisz miután átvette a csapatot, egy év múlva már újra az NB I-ben voltak, s nem sokára következhetett az Intertotó menetelés, valamint egy fantasztikus ősz, amikor legyőzték többek között idegenben az Újpestet és az FTC-t. Jellemző a korabeli futball viszonyokra, hogy pénz nélkül próbáltak sikeres csapatot építeni, amibe sajnos belerokkant az egyesület és a klub megszűnt!
A megszűnés után a szurkolók vették kezükbe az újjáépítést és maguk alapították meg az új DVTK-t, amely mellé oda állt az önkormányzat, a bőcsi focicsapat, a Borsod Volán SE és további támogatók.
A Kaposvári Rákóczi FC története: hullámvölgyek és csúcspontok
Az alapítás és a kezdetek
Ambrus János kaposvári pénzügy igazgatási díjnok és néhány más sportszerető ember alapította meg az egyesületet Rákóczi Sport Club néven, 1923. augusztus 15-én. A csapat első pályája a jelenlegi stadion helyén volt, amelyet „cukorgyári gödörként” emlegettek. A csapat 1927-ben fúzióra lépett a Kaposvári Petőfi Atlétikai Clubbal. Onnantól már 11 szakosztállyal működött az egyesület Kaposvári Rákóczi Atlétikai Club néven. 1941-ben Avar István, a 21-szeres (25 gólig jutott!) magyar és sokszoros román válogatott Kaposvárra szerződésével új fejezet kezdődött a Rákóczi labdarúgó csapatának történetében. A remélt előrelépést azonban a II. világháború megakadályozta.
Bene Ferenc, a kaposvári tehetség
A Rákóczi (pontosabban Kinizsi) háború utáni talpra állása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Az Újpesttel világhírnévig jutó marcali születésű Bene Ferenc is itt futballozott bő egy évig. 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, és a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban. A szupertehetség aztán a lila-fehérekhez került és első mérkőzésén - egy nemzetközi találkozó volt - rögtön góllal debütált. Zsenialitását bizonyította az is, hogy az első Dózsában lejátszott bajnokiján is gólt ért el a Pécs ellen. Bene Ferenc ötször volt magyar gólkirály. 418 bajnoki mérkőzésén 303 találatot szerzett. A tokiói olimpián a bajnokcsapat tagja volt, rögtön az első mérkőzésen mind a hat gólt ő lőtte Marokkó ellen, összesen tizenkét találattal lett a torna gólkirálya. A csehszlovákok elleni döntőben is ő juttatta vezetéshez Magyarországot. Még abban az évben az Európa-bajnoki bronzérmes válogatott tagja is volt. Pályafutása során hetvenhat alkalommal viselte a nemzeti csapat mezét. A válogatottban 1962-ben, a Népstadionban, Jugoszlávia ellen játszott először (0:1), s 1979-ig összesen 76 mérkőzésen 36 gólt szerzett. Az Újpesti Dózsával nyolcszoros magyar bajnok.
Az első élvonalbeli szereplés
A Kaposvári Rákóczi első igazán nagy sikere az 1975-ben való NB I-be jutás. A folyamat már 1968-ban elkezdődött, hiszen az „első fecskék”, a feljutó gárda első két játékosa, Márton József és Németh Gyula akkor került a csapatunkhoz. 1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi „visszakapja” a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesik az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerül a másodosztályba. 1973 március 1-től Mathesz Imre az együttes edzője, akivel történelmet írnak a kaposváriak. Köves Lászlóval és Burcsa Győzővel tovább erősödött a keret. 1974-ben Zsirai Kálmán kapus, Patyi Károly, Konrád László, Rékási Károly, Karasz János, Bocsev István és Petrók Viktor is a Rákóczihoz igazolt. 1975 januárjában Csukovics és Turai is a somogyiak játékosa lett.
A megerősödött együttes az 1974-75-ös szezonban a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen jutott az NB I-be. A bajnokság nagy rangadóját azonban a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15.000 néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden. 1975 nyarán hamisítatlan fociláz tört ki Kaposváron. Az újonc tehát remekül kezdett, és végül megérdemelten maradt benn a legjobbak között.
Bukások és feljutások a '70-es, '80-as években
1976 nyara nem volt zökkenőmentes, hisz a kiváló hálóőr Hegedűs Péter Szombathelyre, Burcsa Győző pedig Székesfehérvárra igazolt. Burcsa Győző, aki 15-szörös válogatottként megjárta Mexikót, 1986-ban a France Football újság szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett az Auxerre színeiben. Az 1976-77-es bajnoki szezonban is sikerült az első osztályban maradás a Rákóczinak. A Népsport osztályzatai alapján az év legjobb kapusa a mieink hálóőre, Buús lett.
Két év élvonalbeli szereplés után a kiesés következett a Kaposvári Rákóczi labdarúgó csapatának életében. A kaposváriaknak mindössze egy pont kellett volna ahhoz, hogy az NB I-ben maradjanak, azonban a Székesfehérvári MÁV Előre megelőzte a mieinket. A somogyiak legjobb mérkőzése - bármilyen furcsa - a Bp. Vasas elleni hazai 3-0-s győzelem volt a bajnokság 29. fordulójában. Mathesz Imrét Németh Lajos edző váltotta. A Rákóczi középcsatára, Kiss László tarthatatlan volt a mérkőzésen. Kiss László 33-szoros magyar válogatott játékos lett a Vasas színeiben, és világrekordot is tart, ugyanis négy perc alatt ért el mesterhármast az 1982-es spanyolországi VB-n El Salvador ellenében.
Nem kellett sokat várni az NB I-be való visszakerülésre. 1980-81-ben ismét a legjobbak közt szerepel a csapat. Augusztus 9-én a Pécs gárdája ellen 2-1-es győzelemmel mutatkozik be a Rákóczi 12.000 néző előtt. Az Újpest otthonában elért 3-3 is hatalmas bravúrnak számított, sőt csapatunk 4-2 arányban győz idegenben az MTK-WM ellen a Hungária Körúton, de a bennmaradás nem sikerült. Az utolsó NB I-es meccsen a kaposváriak hazai pályán 1-1-es döntetlent értek el a Ferencváros ellen.
Az alábbi táblázat az 1980-81-es NB I bajnoki szezon végeredményét mutatja a Kaposvári Rákóczi szempontjából:
| Helyezés | Csapat | Mérk. | Gy. | D. | V. | Gólkül. | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 16. | Kaposvári Rákóczi | 34 | 6 | 12 | 16 | 34:67 | 24 |
Ezt követően másod-és harmadosztályú szereplés várt a Rákóczira. Az NB III-ból csak a harmadik bajnoki cím után vágott neki a kaposvári alakulat a nagyobb a kihívásoknak, és ha már belekezdett, akkor az 1986-87-os szezonban a második vonal küzdelmeit is megnyerte, egy ponttal a Váci Izzó előtt és hét év után ismét az NB I-be jutott a gárda. Ebből a gárdából többen ma is szerepet vállalnak Kaposvár labdarúgásában.
A Prukner-korszak és a modern kihívások
A 80-as évek végére, és a 90-es évekre az NB II-NB III közötti ingadozás volt a legjellemzőbb. Persze, ezekben az időkben is feltűnt több nagy tehetség. A ’94-95-ös bajnoki szezonban 76-11-es gólkülönbséggel, veretlenül jutott a másodosztályba az együttes. Az NB II-ben folytatódott a jó sorozat és a harmadik helyet szerezte meg a csapat. A Békéscsabával játszhatott osztályozót a feljutásért a Rákóczi, ami sajnos nem sikerült. A 2003/2004-es bajnoki évadig ez volt az utolsó NB I-hez „közeli” kaposvári helyezés.
2003 nyarán Prukner László lett a Rákóczi (már nem csak megbízott) vezetőedzője. A szurkolók pedig attól féltették a legjobban szeretett csapatukat, hogy ki fog esni az NB II-ből a 2003/2004 szezont követően. A következő feljutást 2004-ben ünnepelte a csapat, s három évvel később, a 2007-2008-as szezonban történetének legjobb eredményét elérve hatodik lett a bajnokságban, ráadásul a kupában az elődöntőbe jutott. Az MLSZ ekkor felajánlotta az Intertotó-kupa-indulást, a vezetők azonban a magas utazási költségek miatt nem vállalták.
Pénzügyi nehézségek és újjáépítés
A 2014-2015-ös bajnokságban nyilvánosságra került a csapat adósságának összege, és nem lehetett működtetni a klubot a körülmények között. Márton Gábort Prukner László váltotta a kispadon, és végül az utolsó helyen végzett a csapat. Az együttes 2015 nyarán nem kapta meg az NB III-as licencet, ezért sokáig a Somogy megyei 2. osztályra készült. Végül egy MLSZ-határozat hatására sikerült kiharcolniuk a megye 1-es indulást. A bajnokságot Pusztai László vezetésével a téli szünetben 17 meccsen 15 győzelemmel és 2 döntetlennel veretlenül vezették, és végül bajnoki címet szerezve jutottak fel az NB III-ba. A klub az NB III nyugati csoportban indult a 2017-2018-as kiírásban, amelyet hat pont előnnyel megnyert.
Egy emlékezetes összecsapás: Kaposvári Rákóczi FC - Diósgyőri VTK
Egy emlékezetes mérkőzésen, amely az elmúlt hetek vesszőfutásának hű tükörképe volt a kaposvári csapat számára, a Kaposvári Rákóczi FC a következő felállásban játszott: Milinte - Grúz, Petrók, Zahorecz - Gujic, Maróti, Kulcsár, Balázs, Junior - Oláh, Szepessy R. A Diósgyőri VTK csapata: Rados - Vukadinovic, Bognár, Supic, Sadjo - Lippai, Huszák, Zsivoczky, Somorjai - Menougong, Roszel. A mérkőzés gólszerzői: Oláh (1-0) a 6. percben, Szepessy (2-0) a 43. percben, Somorjai (2-1) az 57. percben, Lippai (2-2) a 84. percben. A cserejátékosok a Diósgyőri VTK-nál Menougong helyett Balajti a 46. percben, Roszel helyett Bogyó a 69. percben, Sadjo helyett Dobos a 76. percben lépett pályára. A Kaposvári Rákóczi FC-nél Grúz helyett Pest K. az 57. percben, Kulcsár helyett Bőle a 67. percben, Szepessy helyett Horváth T. a 72. percben. Prukner László (Kaposvár) gratulált Mikiéknek és a DVTK-nak, elfogadva a mérkőzést vizsgamunkának, és örült, hogy lassan vége a szezonnak. Benczés Miklós (DVTK) annak ellenére boldog volt, hogy az egy pont számukra nem sokat ért, mert jelezte, hogy védekezésben és támadásban is fejlődtek, annak ellenére, hogy két gólt kaptak. A Ferencváros magabiztosan menetel a bajnoki cím felé, míg a Kaposvár egy esetleges győzelem esetén is már a hétvégén búcsúzhatott az első osztálytól.
tags: #kaposvari #rakoczi #fc #diosgyori #vtk
