A kapus szerepe és képességei a modern labdarúgásban
A modern labdarúgásban a kapus szerepe alapjaiban változott meg. Már nem csupán a lövések hárításáért és a beadások lehúzásáért felel, hanem kulcsszereplővé vált a labdakihozatalban, az építkezés első fázisában, és a csapat játékának irányításában is. A kapusokhoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják. A kapushoz közel, félmagasan érkező labdák védése ölelő fogással és kosárfogással történhet. A magasan érkező labdák védése lecsúszással és a vetődéssel történhet.
A kapus védési technikái
A kapusoknak számos technikát kell elsajátítaniuk, hogy hatékonyan tudjanak védekezni a kapura érkező labdák ellen. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a különböző védési technikákat.
Laposan érkező labdák védése
Először a kapushoz laposan érkező labdák védésének technikai elmeit ismertetjük és oktatjuk. A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják. Ezt a védési technikát a kapusok akkor használják, ha a hozzájuk laposan érkező labda sebessége olyan nagy, hogy nincs idejük a kezük használatára. Lábukat reflexszerűen a csípő kifordításával a labda útjába teszik, majd a labda pattanásának megfelelően megpróbálják a labdát megszerezni. Helyezkedés közben újból fel kell venni az alapállást.
A védés történhet zárt állásban párhuzamos lábfejjel és féltérdelésben. Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz. A kapus a labda érkezési irányába annyira hajtja előre felsőtestét, hogy a párhuzamosan tartott karjainak ujjai majdnem megérintik a talajt. A térdek nyújtottan, egymás mellett szorosan helyezkednek el. A labdát a felsőtestének emelésével a melléhez szorítja. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják.
A féltérdeléses védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz, vagy a lábuk mellé. A kapusok a rúgó láb irányába fordulva általában lecsúsznak a talajra. Az érkező labda irányára úgy kell kilépniük, hogy a térdben erősen hajlított támaszlábuk lábfeje merőleges legyen az érkező labda irányára. A másik láb térde is behajlik és a támaszláb térdéhez közelít. A labda a tenyereken és a párhuzamosan tartott alkarokon nyugszik. Ezután a két könyök egyidejű behajlításával a mellkashoz szorítják a labdát. A mellkas szemben marad a labdával. A féltérdelés közben a test súlypontja alatt levő láb térde messze van a talajtól. A féltérdelés hangjelre történő egymás utáni gyakorlása a térdek helyzetének ellenőrzésével történik.
Funkcionális tréning labdarúgás kapus felugrás labda elkapás lehúzás
Félmagasan érkező labdák védése
Amennyiben a labda a térdnél magasabban, de a fejnél alacsonyabban érkezik, a kapusok az ölelőfogást és a kosárfogást használják. A kapus az alapállásnak megfelelően felsőtestét kissé előredönti, így a testsúly a talpak elülső részére kerül. Az alapállás lehet egy lábfej szélességű terpeszállás, illetve harántterpeszállás is. A könyökben hajlított és előrenyújtott karok tenyerei felfelé néznek. A labdát a mellkashoz szorítják. Az ölelőfogással egy időben a felsőtest fokozatosan kiegyenesedik, a testsúly pedig a hátsó lábra kerül. A magasan érkező labdák védésénél a kapusnak egy kicsit fel kell ugrania, hogy az ölelőfogást végre tudja hajtani. A felugrás egy és páros lábról is történhet. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A következő lépésben a tanítványok a mellső középtartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy végigguruljon az alkarokon. Gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.
Ezt a védőtechnikai elemet a mellmagasságban, vagy a mellmagasság fölött érkező labdák hárításakor alkalmazzák a kapusok. A kapus kinyújtott és behajlított karjait rézsútos magastartásba az érkező labda irányába emeli. A mutatóujjak majdnem összeérnek. A vállból kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik. A labdát a mellkasához szorítja. A helyes kar és kéztartást először hangjelre hajtják végre. Ezt követően a kosárfogást a labda két kézzel történő földhöz pattintásával gyakorolják.
Magasan érkező labdák védése
Magasan érkező labdák védéséről akkor beszélhetünk, ha a labda a fejmagasságban, vagy a fejmagasság felett érkezik. A kapus talajon állva vagy felugrás után a levegőben is védheti. A rossz technikai megoldás miatt a kicsúszó labdák útjába állhatna.
A tenyerek felfelé néznek, a hüvelykujjak és a mutatóujjak pedig majdnem összeérnek. A vállból kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik. A mellkasára helyezi és az ölelőfogás technikájának megfelelően a mellkasához szorítja. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A következő lépésben a tanítványok a magastartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy leguruljon az alkarokon. Gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.
Amennyiben a labdát talajon állva nem tudja a kapus elérni, akkor felugorva kell a labdát elkapnia. A tenyerek felfelé néznek, a hüvelykujjak és a mutatóujjak pedig majdnem összeérnek. A térdben hajlított lendítő láb combja a vízszintes helyzetig lendül. A labda felvétele a karok utánaengedéssel történik. A felugrás leszálló ágában a kapus a két csukló befelé forgatásával a labdát a mellkasához húzza és az ölébe szorítja. A leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. A kosárfogással történő védés rávezető gyakorlatait a talajon átismételni. Ezután a láb- és karlendítés gyakorlása következik labda nélkül. Az elrugaszkodás után a helyes kartartás és a lehúzás mozdulatának gyakorlása következik labda nélkül.
Funkcionális tréning labdarúgás kapus felugrás labda elkapás lehúzás
A magasan érkező labdák hárítására előszeretettel használják az öklözést. Az öklözés egy kézzel és két kézzel is történhet. A kapus a felugrás legmagasabb pontján egy kézzel vagy egyszerre két kézzel kiüti a labdát. A karokat magas tartásba felrántja. Az öklözés után a leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. Az öklözéshez a kezek ujjperceinek a sima felülete a legalkalmasabb. Ezt követően a helyes érintési felület kialakítását gyakorolják. A tanítványok az öklözéshez párosával helyezkednek el, majd a labdát magas ívben kétkezes alsó átadással dobják egymásnak, amit öklözéssel kell visszaütni. Ezt követően rátérhetünk a levegőben történő öklözés gyakorlására. Először a felugrás és az öklözés összekötését gyakorolják labda nélkül, majd labdával.
Lecsúszás és vetődés
A kapusoknak számos helyzetben kell lecsúszniuk vagy vetődniük a labda elérése érdekében. A kapus a labdára rávetődik, de vetődniük még nem kell érte. A felsőtest oldalsó részén legördül a talajra. A legördülés végső fázisában a karok érintkeznek a talajjal. Az egyik tenyerét a labda elé, a másik kéz tenyerét pedig a labda fölé helyezi. Ez biztosítja a labda megtartását. A lecsúszást ölelőfogássá változtatják.
A kapus az érkező labda irányával ellentétes lábára helyezi a testsúlyt, miközben felsőtestét a labda irányába dönti. A térdben kissé hajlítja, és a mozgás irányába lendíti. A lendítő láb combja, és a felső test oldala szinte egyszerre érintik a talajt.
A vetődés a kapustechnika leglátványosabb technikai eleme. Más néven robinzonádnak is nevezik, mert B. kapusa védett először ezzel a technikával. A vetődést akkor alkalmazzák a kapusok, amikor a labdát lecsúszással nem érnék el. A kapusok az elrugaszkodás előtt néhány oldal- vagy keresztlépést hajtanak végre. Vízszintes helyzetbe kerülnek, miközben megpróbálják labdát a magas tartásba emelt karjaikkal elérni. A kapus tenyere a talaj felé néz. A labdát tenyereinek ujjaival a kapu fölé vagy mellé tolja. A vetődés a lendítő láb elrugaszkodásával kezdődik. Ezután a vetődés irányába eső alkar és a comb oldalsó része tompítja a földre érkezést. A labdát a melléhez húzza és ölelőfogással biztosítja.
A kapus szerepe a labdakihozatalban
A modern labdarúgásban a csapatok egyre tudatosabban használják a kapust a labdakihozatal során, különösen akkor, ha az ellenfél aktívan letámad. Az építkezés első fázisában a kapus gyakorlatilag egy extra mezőnyjátékossá válik, akinek feladata, hogy segítse a csapat labdabirtoklását, megtalálja a megfelelő passzopciókat és ha szükséges, mélységi támogatást nyújtson a visszalépő játékosoknak.
Passzpontosság és nyomás alatti játék
A kapus egyik legfontosabb készsége, hogy pontosan tudja megjátszani a labdát. A rövid passzoknál különösen fontos, hogy megfelelő erővel és precizitással juttassa el a labdát a középhátvédekhez vagy a középpályásokhoz. Egy pontatlan passz könnyen labdavesztést eredményezhet, ami az ellenfél számára azonnali gólszerzési lehetőséget jelenthet.
A nyomás alatti játék másik kritikus tényezője a kapus döntéshozatali sebessége. Ha túl sokáig vár a labda megjátszásával vagy rossz ütemben passzol, az az ellenfél presszingjének sikerességét növeli. Éppen ezért a kapusnak folyamatosan figyelnie kell az ellenfél mozgását és előre el kell döntenie, milyen passztípust fog alkalmazni, mielőtt megkapja a labdát.
Pozícióválasztás és térkihasználás
A kapus helyezkedése döntően befolyásolja a labdakihozatal sikerességét. Egy jól pozicionált kapus szélesebb passzopciókat kínál a védők számára és csökkenti a nyomás alá kerülés esélyét. A modern felfogás szerint a kapusnak aktívan kell kilépnie a tizenhatos területén kívülre is, hogy egy extra passzopciót biztosítson a csapat számára. Ha a kapus mélyebben helyezkedik, a védőknek kevesebb idejük és terük marad a passzok kivitelezésére, hiszen baj esetén csak kimenteni tudják a labdát, nem képesek megfelelően folytatni a játékfelépítést. Amikor a kapus magasabban helyezkedik, a csapat hatékonyabban tudja forgatni a labdát és hosszabb ideig birtokolhatja azt.
Kommunikáció és irányítás
A kapus a csapat hátulról történő irányításában is kulcsszerepet játszik. Mivel az ő látószöge a legjobb a pályán, folyamatosan instruálnia kell a védőket, hogy hol helyezkedjenek, hova passzoljanak és hogyan reagáljanak az ellenfél presszingjére. Hatékony kommunikáció nélkül az építkezés könnyen széteshet és a védők döntéskényszerbe kerülhetnek. A kapusnak rövid, egyértelmű utasításokat kell adnia, például:
- „Forgasd át!” - amikor az ellenfél presszingje miatt a labdát át kell tenni a másik oldalra.
- „Hátul vagyok!” - amikor a kapus elérhető passzopcióként.
- „Tedd vissza!” - ha a védő a nyomás elkerülése érdekében hátrapasszolhatja, kimenti a labdát.
Térkihasználás és csapatstruktúra
A kapusnak a csapat térbeli eloszlását is segítenie kell. Ha a csapat szélesen helyezkedik a labdakihozatal során, nagyobb területek nyílnak meg az előrejutásra. Ha viszont túl közel állnak egymáshoz a játékosok, az ellenfél könnyebben tud pressinget alkalmazni. Tehát a megfelelő szélességi és mélységi pozicionálásra is figyel. Egy jól felépített labdakihozatalnál a kapus segíthet:
- A pálya teljes szélességének kihasználásában a védők támogatásával.
- A mélység biztosításában, hogy az ellenfél presszingjéből való kilépésre lehetőséget teremtsen.
- Az előre passzolási vonalak, passzsávok kihasználásában, hogy a középpályások könnyebben felvegyék a labdát.
Összességében elmondható, hogy a kapus nem csupán egy biztos pont a labdakihozatalban, hanem egy olyan kulcsszereplő, aki megfelelő döntésekkel, pontos passzokkal és jó kommunikációval segítheti a csapat támadásainak elindítását.
A kapus döntései a játékban
A modern futballban a kapus szerepe már nem korlátozódik csupán a lövések védésére és a beadások lehúzására. Az építkezés első fázisában a kapusnak döntéseket kell hoznia a passzopciókról, a helyezkedéséről, valamint arról, hogy mikor és milyen módon segíti a csapat labdakihozatalát. A megfelelő döntéshozatal elengedhetetlen a letámadás hatékony kijátszásához és a biztonságos építkezéshez.
Mikor kell rövid passzal építkezni?
A kapus egyik leggyakoribb döntése az, hogy rövid vagy hosszú passzal folytassa a játékot. A rövid passzok kivitelezésénél kulcsfontosságú a passz sebessége és pontossága, mert egy lassú vagy pontatlan átadás az ellenfél számára labdaszerzési lehetőséget biztosít.
Mikor kell hosszú indítást választani?
A hosszú indítás akkor szükséges, ha az ellenfél magas védekezést alkalmaz, és nincs biztonságos rövid passzopció. A kapus ilyenkor a középpályásokat vagy a támadókat próbálja megjátszani egy hosszabb labdával, amely átíveli az ellenfél presszingvonalát.
A hosszú indítás akkor a legjobb megoldás, ha:
- Az ellenfél magasan letámad és a csapat nem tudja biztonságosan kihozni a labdát.
- A csatárok és a szélsők megfelelően helyezkednek és képesek megnyerni a párharcokat, vagy szabadok, képesek az átvételre, a játék folytatására.
- A kapus felismeri, hogy az ellenfél védelme rendezetlen és gyors támadási lehetőség adódik.
A hosszú indításokat azonban tudatosan kell alkalmazni, mert ha a kapus túl gyakran használja ezt a megoldást, az a labdabirtoklás elvesztéséhez vezethet. A játék kiismerhetővé, egysíkúvá válik. Egy jól elhelyezett hosszú labda viszont gyors támadási lehetőséget teremthet.
Mikor kell visszapasszolni a kapushoz?
A visszapassz az építkezés egyik fontos eszköze, mely lehetőséget ad arra, hogy a csapat újra szervezze a támadását és kiszabaduljon az ellenfél nyomásából. Azonban a visszapasszokat is tudatosan kell használni, mert ha túl sokat alkalmazzák, az az ellenfél számára presszinghelyzetet teremthet, valamint kiszabadulhat az esetleges nyomásból.
A visszapassz a következő esetekben lehet előnyös:
- Ha a védők nem találnak szabad passzopciót előre és a kapus újra eloszthatja a labdát.
- Ha az ellenfél presszingjét kijátszva a kapus a másik oldalra tudja forgatni a játékot.
- Ha a védők nyomás alatt vannak és a kapus egy „szabad emberként” lehetőséget biztosít a labda biztonságos megtartására.
A kapusnak azonban mindig figyelnie kell arra, hogy a visszapasszok ne veszélyeztessék a saját kapuját. Ha az ellenfél túl közel van, a kapusnak gyors döntést kell hoznia, hogy biztonságosan tovább játssza a labdát.
Hogyan lehet felismerni a csapdákat?
Az ellenfél presszingje az egyik legnagyobb kihívás a labdakihozatal során. Sok csapat alkalmaz úgynevezett preszsing csapdákat, amikor szándékosan hagynak egy látszólag szabad passzopciót, majd hirtelen rázárnak az ellenfélre.
A kapusnak (és a mezőnyjátékosoknak) figyelnie kell a következő jelekre a teljes mérkőzés során, melyek csapdákat jelezhetnek:
- Az ellenfél szándékosan meghagy egy passzopciót, majd azonnal letámad, amint a labda odaér, vagy míg úton van.
- A szélső védő vagy a középpályás hátulról nyomás alá kerül és nem tud támadási irányba fordulni vagy tovább játszani.
- Az ellenfél letámadása egyszerre több irányból érkezik és azonnali labdaszerzési szándékot mutat.
A pressing csapdák felismerése érdekében a kapusnak folyamatosan figyelnie kell az ellenfél mozgását és helyezkedését. Ha azt látja, hogy az ellenfél egy irányba próbálja terelni a labdát, akkor érdemes egy másik megoldást keresni, például egy gyors oldalváltást vagy egy mélységi indítást.
A kapus döntései alapvetően meghatározzák a csapat labdahihozatali stratégiáját. A helyes döntéshozatal érdekében a kapusnak folyamatosan figyelnie kell a védők és az ellenfél helyezkedését, fel kell ismernie a csapdákat és képesnek kell lennie arra, hogy a megfelelő pillanatban alkalmazza a helyes technikai kivitelezést. A modern futballban egy kapusnak nemcsak technikailag kell képzettnek lennie, hanem taktikai értelemben is intelligens játékosként kell viselkednie.
Gyakori hibák és megoldások a kapus játékában
A kapus aktív részvétele az építkezésben számos előnnyel jár, de komoly kockázatokat is rejt magában. Ha a kapus rossz döntéseket hoz, pontatlanul passzol, vagy nem megfelelően kommunikál, az ellenfél számára azonnali labdaszerzési és gólszerzési lehetőséget teremthet. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb hibákat, amelyek a kapusok labdakihozatalában előfordulnak, és azt is megvizsgáljuk, hogyan lehet ezeket a problémákat orvosolni.
Hiba: a kapus túl sok időt tölt a labdával
Probléma: Ha a kapus túl hosszasan birtokolja a labdát, az ellenfél letámadása könnyen eredményes lehet és nyomás alá helyezheti a csapatot. A habozás megnehezíti a védők számára a megfelelő helyezkedést és szűkíti a passzopciókat.
Megoldási javaslatok:
- A kapusnak folyamatosan figyelnie kell a mezőnyjátékosok mozgását és előre gondolkodnia kell azon, hogy milyen passzt fog végrehajtani, ha hozzá kerül a labda.
- A gyors és precíz döntéshozatalt rövid passzos gyakorlatokkal és pressing elleni helyzetekkel lehet fejleszteni.
- Az edzők ösztönözhetik a kapusokat, hogy mindig legyenek tisztában az ellenfél helyezkedésével és előre készüljenek a következő lépésükre.
Hiba: pontatlan vagy rosszul időzített passzok
Probléma: Egy rosszul kivitelezett passz az ellenfél csapdájába vezetheti a csapatot. Ha a kapus nem megfelelő erővel vagy irányba passzol, a csapattársak nehezen tudják átvenni a labdát, ami labdavesztéshez és azonnal veszélyes helyzethez vezethet.
Megoldási javaslat:
- A kapusnak meg kell tanulnia, hogy milyen erővel kell végrehajtania az átadásokat.
- A gyakorlatok során az edzők hangsúlyt fektethetnek a különböző passztávolságokra és a megfelelő testtartásra (lábtartásra) a passzolás során.
- A célzott feladatok, például a gyors rövid passzok vagy az ívelt hosszú labdák gyakorlása, segíthetnek a kapus passzpontosságának fejlesztésében. Persze ezt döntően aktív ellenállással.
Hiba: a kapus nem ismeri fel, hogy mikor kell rövid vagy hosszú átadással próbálkozni
Probléma: Ha a kapus minden szituációban ugyanazt a megoldást alkalmazza, az könnyen kiszámíthatóvá válik az ellenfél számára. Például ha mindig rövid passzal építkezik, a presszinget alkalmazó csapatok gyorsan alkalmazkodnak és kihasználják a hibákat. Bátrabban helyezkednek magasan és határozottabban fogják felvállalni az 1v1 szituációkat.
Megoldási javaslat:
- A kapusnak folyamatosan értékelnie kell a játékhelyzetet és az edzéseken variálni kell a játékstílust.
- A letámadási minták és a presszing csapdák felismerésére irányuló gyakorlatok segíthetnek abban, hogy a kapus jobb döntéseket hozzon mérkőzés közben.
- Az edzők játékhelyzetek szimulálásával és döntéshozatali tréningekkel fejleszthetik a kapusok taktikai intelligenciáját.
- Videóelemzések során a fejlesztendő területeket a korábbi jó döntésekkel együtt érdemes bemutatni a kapusnak.
Hiba: a kapus és a csapattársak közötti kommunikáció hiánya
Probléma: A kapusnak kulcsszerepe van a csapattársak irányításában, de ha nem kommunikál egyértelműen a csapattársakkal, akkor könnyen kialakulhatnak félreértések és hibák. A kapus hiányos kommunikációja miatt a védők nem mindig tudják, hová kell helyezkedniük, vagy mikor kell visszapasszolniuk.
Megoldási javaslat:
- A kapusnak hangosan és határozottan kell irányítania a védőket. Rövid, világos utasításokat kell adnia, például: „Forgasd át!”, „Passzolj vissza!”, „Nyiss teret!”.
- Az edzéseken kifejezetten kommunikációs gyakorlatokat lehet végezni, ahol a kapusokat arra ösztönzik, hogy hangosan és időben adják ki az utasításaikat.
- Az edzők szimulálhatnak olyan szituációkat, amikor a kapusnak gyors döntéseket kell hoznia és a csapattársakat irányítania.
Hiba: a kapus nem pozicionálja magát megfelelően a labdakihozatal során
Probléma: Ha a kapus túl mélyen helyezkedik, akkor a csapattársak kevesebb opcióval rendelkeznek a passzoláshoz és az ellenfél könnyebben letámadhat. Ha viszont túl előre jön anélkül, hogy lenne biztonságos passzopció, akkor a csapat labdavesztés esetén védtelenebb marad.
Megoldási javaslat:
- A kapusnak folyamatosan a játék ritmusához kell igazítania a helyezkedését. Ha a csapat nyugodtan birtokolja a labdát, érdemes előrébb helyezkednie, hogy több passzopciót biztosítson.
- Ha az ellenfél presszinget alkalmaz, a kapusnak mélyebben kell maradnia, hogy időt nyerjen a csapatnak és jobban tudja olvasni az ellenfél mozgását.
- Az edzéseken külön figyelmet kell fordítani a kapus helyezkedésére a különböző presszing szituációkban.
A kapus labdakihozatal során elkövetett hibái nemcsak egyéni, hanem csapatszintű problémákhoz is vezethetnek. A túl hosszú várakozás, a pontatlan passzok, a kommunikáció hiánya és a rossz pozicionálás mind olyan tényezők, amelyek az ellenfél számára labdaszerzési lehetőséget teremtenek. A megfelelő edzésmódszerekkel és szituációs gyakorlatokkal azonban ezek a hibák csökkenthetők.
A jó kapus ismérvei
Hogyan ismerhető fel egy jó kapus? A fizikai és mentális előfeltételek, valamint a játékintelligencia döntőek. A minőségi kapusokat gyakran már első ránézésre is észre lehet venni a magasságuk és az alkatuk alapján. Ugyanígy nem hiányzik tőlük az analitikus gondolkodás és a játékos intelligencia. Csak a gyakorlás teszi a mestert, és ez a focikapusokra különösen igaz. Ők azok, akiknek nemcsak a fizikai állapotukon kell dolgozniuk, hanem a kiegyensúlyozottságon, a koncentráción és más mentális kvalitásokon is. Ezekhez egyéni edzések segítenek, amelyeket közvetlenül a kapusedzők vezetnek, sőt, még speciális iskolák is léteznek.
Fizikai adottságok
Jelenleg az ideális magasság 185 és 190 cm között van, ami lehetővé teszi, hogy a kapus nagyobb terjedelmű legyen, és képes legyen győzni a levegőbeli párharcokban. A kisebb játékosoknak ilyen esetekben nehezebb sikerülni, mert egyszerűen nem érik el a labdát. A magasabb testalkat viszont azt is jelentheti, hogy kevésbé mozgékonyak és nem elég hajlékonyak.
A magasság mellett természetesen a kapus súlya is nagyon fontos, de erre nincsenek pontos számok. Lényeges, hogy a súly összhangban legyen a magasságával. Túl könnyű kapus könnyen eltolható vagy megfosztható a labdától, míg a magas súly alacsonyabb rugalmasságot és dinamizmust jelent. A labdára való gyors indulás pedig teljesen alapvető. Ezen kívül a kapusnak nagy erővel is rendelkeznie kell, hogy képes legyen kezelni a gyorsan érkező labdát, és problémamentesen indítani a támadást az ellenfél térfelére. Továbbá nem hiányozhat tőle a kitartás, mert minden mérkőzés során a kezdetektől a végéig minőségi teljesítményt kell nyújtania.
Mentális és taktikai képességek
A legjobb profi kapusok, edzőik és a kapusedző iskolák tulajdonosai egyetértenek abban, hogy az edzéseknek komplexnek kell lenniük. Míg korábban a technikára és a kondícióra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, a 90-es évektől kezdve a egyéni, csoportos és csapat taktika került előtérbe. A játékosok képességeinek fejlesztése mellett tehát az edzők a mentális edzőkkel együtt a pszichológiai oldalra is összpontosítanak, különösen a bátorságra és az egészséges önbizalomra, a koncentrációra, a játék gyorsabb olvasására, mint a többiek, és arra, hogy mindig egy lépéssel a versenytárs előtt legyenek. Minden esetben szükséges rendszeresen célokat kitűzni, dolgozni azok elérésén és tovább lépni. Nagyon hasznos a visszajelzés is, amire az edzőknek nem szabadna elfelejteniük figyelni. A kapusok így folyamatos motivációt kapnak a fejlődésre, ami megmutatkozik az ő és a csapat eredményein is.
Bár a kapus nagymértékben egyéni sportoló, nem egyedül van a pályán, és tökéletesen össze kell játszania a csapatával. Fontos, hogy tudjon kommunikálni a csapattársaival, és támogassa őket nehéz helyzetekben. Főleg, hogy ma sokkal több hely van a pályán, mint a múltban. A támadó akciókba is bekapcsolódik, ezért nagyobb figyelmet kell fordítania a lábmunkára és a testmozgásra, de a gondolatokra és érzelmekre is. A kapus mögött már nincs másik játékos, és a hibáit senki sem tudja kijavítani, így azok a legjobban láthatók, és a statisztikák szerint a helyzetek 90%-ában gólra vezetnek.
A tapasztalt edzők szerint az, ami a jó kapust még jobbá teszi, a magas intelligencia és a helyzetek gyors és pontos értékelésének képessége. Sokuknál ez már gyerekkorban vagy nagyon fiatalon észlelhető, még akkor, amikor nem játszanak professzionálisan. Már akkor világos, hogy taktikai játékra való prediszpozícióval rendelkeznek, ahol nemcsak a magas teljesítmény számít, hanem a stratégiai döntések, amelyek a megfelelő időben érkeznek.
Szabályváltozások és hatásuk a kapusokra
Az elmúlt években, érzésre legalábbis mindenképpen, szemlátomást felpörgött a futball, mint játék szabályainak megváltoztatási üteme. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség Szabályalkotó Testülete (IFAB) Belfastban tartotta legutóbbi közgyűlését, amelyen konkrét döntések is születtek. A következő szezontól életbe lépő változások közül a kapusokat érintő leginkább fajsúlyosnak tűnő újítás az időhúzásnak kíván elejét venni.
Időhúzás szabálya
Az eddigi gyakorlat szerint ha egy kapus hat másodpercig magánál tartja a labdát, akkor a játékvezető közvetett szabadrúgást ítél a kapus csapata ellen. Ez alapvetően a vétlen csapatot segíti, mivel azonban a kaputól jellemzően alig pár méterre kell elvégezni ezeket a szabadrúgásokat, a védekező csapat gyakorlatilag egy emberként takarhatja be a teljes kaput.
A döntéshozókat vélhetően az vezette, hogy a jelenlegi szabály nem szankcionálja érdemben az időt húzó kapus csapatát, ezért aztán új intézkedés mellett döntöttek. A következő szezontól, amennyiben egy kapus legalább nyolc másodpercig magánál tartja a labdát, úgy a játékvezető szögletet ítél az ellenfélnek. A módosítás külön kitér arra, hogy a játékvezetőknek a kapus számára látható módon kell öttől visszaszámolva felhívni a hálóőrök figyelmét arra, hogy beléptek a "veszélyes zónába".
