A Honvéd sporttörténete: a legendás kézilabda sikerektől a labdarúgó bajnoki címig, kapusok nélkülözhetetlen szerepével

A Honvéd sportszakosztályai évtizedek óta írják a magyar sporttörténelmet, számos emlékezetes pillanatot és kiemelkedő teljesítményt nyújtva. A klub neve nemcsak a labdarúgásban, hanem a kézilabdában is fogalommá vált, ahol kiváló sportolók és edzők generációi dolgoztak a sikerért. Különös figyelmet érdemelnek azok a kapusok, akik mindkét sportágban oroszlánrészt vállaltak a csapatok eredményeiben, gyakran a hátukon cipelve a győzelmet. Ez a cikk a Honvéd sporttörténetének legfontosabb állomásait mutatja be, kiemelve a kapusok meghatározó szerepét.

A Honvéd Szondi SE kézilabda szakosztályának aranykora

Az egyesület elnöksége 1964-ben alakította meg a kézilabda szakosztályt. Gárdai Ferenc edző vezetésével a megyei bajnokságból indulva jutott fel 1968-ban az első osztályba a csapat. 1976-ig a nemzeti bajnokság első osztályában sikert-sikerre halmozott a város által is igen szeretett csapat az úgynevezett „gödörben”, ahol telt házas mérkőzéseken, nemegyszer több, mint 3000 néző előtt - a Budapesti Honvéd elleni rangadóra 3700 jegyet adtak el - csillogtatta erényeit.

Amikor 1972-ben az NB I 4. helyén zárt a Szondi, elnyerte a vidék legjobb csapata címét. A Magyar Kupában a Budapesti Honvéd mögött ezüstérmes helyen végeztek 1972-ben. A nemzetközi kapcsolatokban az első lépést 1969-ben a lengyel KS Gwardia Opoléval való összecsapás jelentette, majd később baráti szálak alakultak ki a Lipcse, a Wismuth Aue, a Plauen, a Stal Mielec, a Magdeburg, és a birkózókkal együtt a frankfurti ASK Vorwaerts csapataival.

A Szondi sikercsapatának kulcsfigurái

Számos neves játékos szállította a kimagasló eredményeket. A teljesség igénye nélkül: Madár Imre, Gyürüs László, Gede István, Vincze Gyula, Gubányi Ernő, Horváth Ferenc, Pál Árpád, Bartalos Béla és Zoltán, Kontra Zsolt, Skultéti László, Csiszár László, Ulcz László és mások. Volt olyan időszak, amikor a magyar válogatottban 7 szondis kézilabdázó szerepelt. Itt kell megemlíteni feltétlenül Pálfalvy Károlyt, a Jasekot, a kiváló kapusedzőt, aki korát meghazudtoló képzésben részesítette tanítványait. Például Bartalos Bélát, aki nem véletlenül lett világválogatott.

Bartalos Béla: Az első szerelem a Szondi volt

Bartalos Béla, avagy a Mazsi, akinek a Szondi volt az első szerelme. Azoknak, akik csak egy kicsit is járatosak a kézilabda világában, nem kell bemutatni Bartalos Bélát, a legendás kapust, akinek pályafutása lényegében a Honvéd Szondi SE-nél kezdődött el. A kézilabda alapjaival az általános iskolában ismerkedett meg. 16 éves korától kezdett el komolyabban foglalkozni ezzel a sportággal Székesfehérváron, a József Attila Gimnáziumban.

A VT Vasas csapatával feljutott az NB-II-be. Székesfehérváron játszott 10 évig a Honvéd Szondi SE csapatában. A Szondi játékosaként lett válogatott. Tatabányára igazolt, itt játszott 4 évig, majd Veszprémben fejezte be pályafutását, 1984-ben. Három olimpián, négy világbajnokságon vett részt. Világválogatott és háromszázhuszonötszörös magyar válogatott kézilabda kapus.

Bartalos Béla válogatott pályafutása

• 1970-ben volt először világbajnokságon Franciaországban, ahol 8. helyezést értek el.
• 1974-ben a magyar válogatottal hetedik helyen, 1978-ban Dániában a világbajnokságon 9. helyen végzett a magyar csapat.
• 1982-ben ismét a kilencedik helyen zártak a magyarok.
• 1972-ben Münchenben rendezték meg az olimpiát, 8. helyezést ért el a magyar válogatott csapat tagjaként.
• 1976-ban Montreal ad otthont az olimpiai játékoknak, itt a magyar csapattal a 6. helyen végeztek.
• 1979-ben az év játékosává választották Magyarországon.
• Az 1980-as olimpián a 4. helyezést érték el Moszkvában. Mind a 6 mérkőzést végigvédte, még büntető hárításra sem tettek fel cserekapust, ez a maga nevében világcsúcsnak számít.
• 1980-ban lett világválogatott.

Visszavonulása után azonnal edzőnek állt. 1984-ben a kuvaiti Jahra ajánlatára mondott igent. Az első felvonás öt évig tartott, majd hazatérve két éven keresztül a Bakony Vegyész akkor még működő női csapatát irányította. 1991-ben visszatért Kuvaitba, s 1996-ig a Jahra-nál folytatta munkáját. 1998-ban a kuvaiti Quadsiáért felelt. Felnőtt és utánpótlás edző egy személyben, a nulláról kellett felépítenie a szakosztályt. Kinn tartózkodása ideje alatt az arab nyelvet is elsajátította.

2006-ban, hazatérve a Szentendre NB I/B-ben szereplő, igen fiatal játékosokból álló csapatának vezető edzői posztját vállalta el. Dolgozott a Veszprémi Női kézilabda csapatnál és a Siófok KC-nál is. Ma az utánpótlás válogatottak kapusedzője. Balatonalmádiban él, és saját, egyedülállóan felszerelt tornatermében tart külön edzéseket kapusok számára, és gondoskodik leendő kapusok képzéséről is. Szülővárosa, Polgárdi díszpolgárává választották, házasságából két gyermeke született. Feleségével, Bartalosné Csák Judittal mozgássérültek és sportolók rehabilitációját egyedülálló módon végzik. Rendkívüli eredményeket érnek el ezen a területen is, módszerük lényegesen lerövidíti a regeneráció és a sportpályára történő visszatérés idejét.

- A legkellemesebb emlékeim közé tartoznak a Szondis évek, nagyon jól éreztem magamat a csapatban, melynek Gyűrüs Laci után én lettem a csapatkapitánya, s a válogatottban is az voltam 10 évig - mondta Bartalos Béla. - A Szondinál minden évben új csapatot építettünk, s ennek tevékeny részese voltam, az új, tehetséges fiatalok beépítésében. Emlékszem, kicsi csalással mindig elhoztuk a Budapesti Honvéd elől a jó játékosokat, akik már nálunk voltak, mire a fővárosiak felébredtek. Fehérváron 15 évig éltem, eszembe sem jutott, hogy elmenjek, hiszen mindent a Szondinak köszönhettem. Amikor felkerültünk az NB I-be, szem elé kerültem, válogatott lettem, de maradtam. Emlékeim között kiemelt helyet foglal el a legendás „gödör” ami nagy bánatomra megszűnt, ahogy láttam, a helyén egy szállodát építettek fel. Minden játékosunk közel került a válogatotthoz, mert rengeteget dolgoztunk, képzett edzők irányítása alatt. Amikor befejeződött egy edzés, mi tovább maradtunk, s folytattuk a munkát.

Arra a kérdésre, hogy ki jut eszébe először, ha edzőről van szó, Bartalos Béla határozottan válaszolt: - Hát a Pálfalvy Karcsi, a Jasek, ő volt a Szondiban a kapusedzőm, senki más. Persze, a válogatottnál is voltak kapusedzők, de én csak a Jasekban hittem, benne bíztam. Nagyon sokat tanultam tőle, de persze nyitott szemmel jártam a világban. Nekem is nagyon sok olyan tanítványom van, aki visszajár hozzám, s nem dicsekedni akarok, de a férfi- és a női NB I-ben jelenleg 15 tanítványom véd. A kapusedző az bizalmi poszt. A kapus nem vezéregyéniség egy csapatban, de ha nem tudja magával ragadni a többieket, akkor nem jó kapus. A világ legjobb csapata sem tud az lenni egy jó kapus nélkül.

Gyűrűs László és az összetartás ereje

1965-ben vonult be katonának Gyűrűs László a Honvéd Szondi SE-hez. Rögtön egy sikercsapat tagja lett, hiszen akkor ősszel egy pót osztályozó mérkőzésen győztek Tatán, és azzal kivívták az NB II-es szereplés jogát. Laci ma is mosolyogva emlékszik vissza, hogy csizmában és katonai gyakorló ruhában utazott el a mérkőzésre.

„Két évig szerepeltünk az NB II-ben, majd 1967-ben már az NB I/B-ben kezdtük el a bajnokságot. A másodosztályban is két évig játszottunk, az utolsó mérkőzésen egy másik honvéd egyesület, a Budai Nagy Antal csapatát a gödörben nagy fölénnyel győztük le és így kerültünk fel az élvonalba. Ahol 1970-ben mutatkoztunk be. A bajnok budapesti honvédet 1972-ben öt góllal vertük el, ez volt az első igazi nagy győzelmünk. Akkor a pályánk a gödörben még salakos volt, és arra is jól emlékszem, hogy még az eső is esett. Félelmetes hírű volt az otthonunk, hiszen Fehérváron öt évig senki sem tudott minket legyőzni, de volt olyan bajnoki év, ahol az összes idegenbeli mérkőzésről legalább egy pontot elhoztunk.”

Gyűrűs László elmondása szerint 1969-ben Bartalos Béla vezetésével lettek bajnokok az NB I/B-ben. 1973-ban a Szondival a negyedik helyen végeztek a bajnokságban, amivel kiérdemelték a vidék legjobb csapata címet. Végül tíz évig játszott a Szondiban, 1976-ban távozott a klubtól. Sikeres pályafutását nagymértékben edzőjének, Gárdai Ferenc tanár úrnak és csapattársainak köszönhette. Sajnos a Feri bácsit váltó Kiss Szilárddal nem értették meg egymást, ez volt az egyik oka annak, hogy Veszprémbe távozott.

1965-től fehérvári játékosok, Skultéti Laci, Csiszár Laci, Gede Pisti, Fenyő Kálmán, Bartalos Béla alkották a csapat gerincét egészen 66-ig. Aztán érkezett Harányi Gyuri bácsi ezredes, aki a klub elnöke volt, aki nagyon szerette, imádta a kézilabdát. Gyuri bácsi nagyon sok olyan játékost hozott a csapathoz, akikkel előre tudtak lépni. Így került hozzájuk például 1970-ben Madár Imre, akit a Budapesti Honvédtól "loptak el". Folyamatosan egyre erősebbek lettek, a közönség imádta őket. Nagyon sokszor háromezer néző előtt játszottak a gödörben, és ez fantasztikus érzés volt. A sikereikért a nézők nagyon hálásak voltak. A csapatot a barátság és az összetartás jellemezte, ez volt a sikereik egyik kulcsa.

Edzői érdemek a kézilabda szakosztályban

A 35 év kézilabda sikereit, eredményeit több edző vezetésével vívta ki, de három edzőt mindenképpen méltó kiemelni, akik nagy érdemeket szereztek csapataikkal a bajnokságokban, Magyar Kupákban. Vitathatatlanul az első helyre kívánkozik Gárdai Ferenc, aki a sikercsapat edzője volt az 1965-1973 közötti időben. Másodikként Pánczél Barnabást kell, hogy méltassuk, aki a nemzeti bajnokság második vonalban eredményes csapatépítést végzett, jól működő nemzetközi kapcsolatokban is tevékeny szerepet játszott. Az ő vezetése alatt szűnt meg a sorkatonaság, így játékosok bevonultatása, ezért nagyobb hangsúlyt kellett fektetni az utánpótlás nevelésére. Harmadikként, de nem utolsóként kell méltatni Madár Imre edzőt, a sikeres első osztályú szereplés egyik kimagasló tudású játékosát, és önzetlen főtámogatót. Az ő ideje alatt a szerződéses státuszú játékosok is lassan megszűntek, így a helyi és SE-hez kötődő vidéki játékosokat kellett a csapatba építeni. Ezen időszakban szűnt meg a HM támogatás, így szűkös anyagiak mellett kellett az eredményeket hozni, melyek egy évre első osztályú szereplést is hoztak. Az ő érdeme három meghatározó támogató megnyerése is a csapat anyagi segítése érdekében. (Ózon Kft., Metál Service Rt., Ság Építő Rt.) Vezetése alatt a bajnokságban meghatározó volt a Szondi kézilabda csapat.

Változások és az Alba Regia Kézilabda SE születése

1973-ban Gárdai Ferencet Kiss Szilárd váltotta az edzői poszton, és még három évig az első osztályban szerepelt a Szondi, majd 1976-ban kiesett, és szétesett a csapat, és így kezdte meg az NB I/B-s bajnokságban a szereplést. 1976-1999 között minden alkalommal a harmadik-hatodik hely valamelyikén végeztek a bajnokságban. Az 1977-es év kiemelkedő eredményeként könyvelhették el az ifjúsági csapat 3. helyét a bajnokságban, valamint azt a tényt, hogy a svédországi junior világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottban Kedves László, Gasparik Sándor, Paksi János, és Demény Ferenc képviselte a szondis színeket.

A szakosztály fennállása során második alkalommal az 1995-96-os bajnokságban az első osztályba jutott a bajnokságban. Az akkori nehéz anyagi helyzetben sikerült az NB I-es szereplést kivívni, még akkor is, ha ez a sikertörténet csak egy bajnoki évre realizálódott, mivel ismét kiesett a második vonalba. Ekkor a játékosok zöme eligazolt, így az NB I/B-s bajnokságot az utolsó helyen zárta a csapat, és kiesett az NB II-s bajnokságba. Ezen versenyévben veretlenül végzett a csapat, és jutott vissza az NB I./B-s bajnokságba. A feljutás után már önálló egyesületi csapatként (Alba Regia Kézilabda SE) folytatta a küzdelmeket a második vonalban.

1999-re a szakosztály a HM támogatás teljes megszűnésével magára maradt, így kivált a Szondi SE-ből, és önálló egyesületet alapított Alba Regia Kézilabda SE néven. A Szondi SE kézilabda szakosztályt 1981-től 1999-ig Harczi József vezette, részese volt a sikereknek, és az elnökség tagjaként 1996-2000 között elnökhelyettesként, 1999-ben megbízott elnökként segítette a Szondi SE.

A Budapest Honvéd FC a XXI. században: A bajnoki cím és a kapusok ereje

A kézilabda sikerek után a Budapest Honvéd labdarúgócsapata is emlékezetes pillanatokat szerzett a magyar sportrajongóknak. Hogy jobban megértsük a kispesti csodát, vissza kell kanyarodnunk 2007 környékére. A Videoton az akkor induló Puskás Akadémiával szövetkezve, játékoskeretét annak legjobbjaival kiegészítve - de nem rájuk építve (!) - a nemzetközi szintet célozta meg. A Honvéd Fejér megye két ékkövével ellentétben következetesen kitartott eredeti koncepciója mellett.

A Videotonhoz képest kifejezetten csóró, alacsony költségvetéssel működő kispestiek egyre több saját akadémista be- és felépítésével - szombat este hat saját nevelésű játékosa volt a kezdőjében! -, egy-két rutinos minőségi igazolással (Lanzafame, Kamber, Vasziljevics) a tengelybe és olasz edzői vonallal (Morales, majd Marco Rossi) próbálja felvenni a versenyt a hazai élcsapatokkal. A bajnoki cím elhódításával ez az állítás még akkor is igazságot nyert, ha kijelenthető, George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa, az elmúlt tíz évben teljesen irracionális szakmai döntések mentén vezette klubját. A Honvéd akadémiáján a legutóbbi időkig holland oktatási metodika mentén zajlott a képzés, míg az első csapat évek óta olasz típusú játékot játszik, ergo olasz módra képzett játékosokra lett volna igény. Be kell látnunk azonban, ezek a logikai bukfencek, ami mentén a tulajdonos vezeti a klubot, nem okoznak problémát, sőt, idén nagyon is ütős végeredményben csúcsosodott ki.

A csapatok eltérő rendszerben álltak fel, ahol a Honvéd ebből adódóan eleve biztosította a létszámfölényt a pálya tengelyében. A játékosok a tétnek megfelelően, a biztonságot szem előtt tartva, kevés kockázatot vállalva kezdték el a találkozót. A Honvéd kereste a párharcokat, ütközésekkel igyekezett széttördelni a Vidi játékát. A kispesti kontratámadások, ha a lehetőség úgy adta, vagy földön, kombinációval épültek, ha meg erre nem volt mód, egyszerűen hosszú játékkal a levegőben. Szünet után minden ott folytatódott, ahol az első játékrész után abbamaradt. A Vidi próbálta magához ragadni a kezdeményezést, a Honvéd változatlanul tördelte a játékot és várt a kontra lehetőségére, ami a 60. percben be is következett: King beadja a labdát, Eppel érkezik, megelőzi Viniciust és közelről gólt szerez. A bekapott gól után a Vidi még intenzívebb támadásokba kezdett. A Honvéd a magyar szokásoktól eltérően, változatlanul egyedi területszűkítéses játékát játszotta. A Honvéd játékára jellemző, hogy amíg a rúgott gólig (60. perc) magasra tolt védelmi vonalat alkalmazott.

A Honvéddal Rossi rogyásig gyakoroltatta edzésen az effajta védekezésre épülő alaptaktikáját. Ennek eredményeképp a területszűkítéses védekezést ma már készség szintjén játsszák a kispestiek. Ez relatív kockázatos játékelem, látható volt, magabiztos tudásuk egy pillanatra sem okozott pánikot. Még a 95. percben is magasra tolt védelmi vonallal játszottak. A bajnoki címmel a Honvéd és Rossi történelmet írt, míg George F. Hemingway, az egyesület tulajdonosa jogosan megdicsőült. Elég erős ellenszélben, akadékoskodó futballközegben is bebizonyította, látszólag laikusként, de valós tulajdonosi szemlélettel, a következetes klubépítés és a következetes szakmai munka - még ha néha irracionális is - képes legyőzni a pénz mindenek felettiségét.

A történet azonban amolyan magyarosan folytatódik. Emlékezetes módon pont a Videoton volt az a csapat, amely kétszer is a bajnoki cím megnyerése után menesztett edzőt. Most a Honvéd nem tudta megtartani a sikeredzőt, Marco Rossit, aki még szombat este bejelentette, azonnal távozik a klubtól. Hemingway pedig hű maradt írásunk elején említett irracionális döntéseihez. Vasárnap már be is jelentette, dobja a számára eddig sikert hozó olasz vonalat és áttér a hollandra: Erik van der Meer viheti nyáron nemzetközi porondra a bajnokcsapatot. Hollandiában a három védős játékrendszer szinte ismeretlen, egy edző sem alkalmazza. Így Marco Rossi két éves munkáját dobja a tulajdonos sutba, a holland edző egészen biztosan más szisztémával érkezik.

Legendás kapusok a Honvédban

A kapusposzt mindig is kiemelt fontosságú volt a Honvéd csapatában, mind a kézilabdában, mind a labdarúgásban. A történelem során számos kiváló hálóőr védte a kispesti színeket.

Gujdár Sándor: A válogatott kapus

2021 novemberében ünnepelte a hetvenedik születésnapját Gujdár Sándor, aki 1976 márciusától 1979 szeptemberéig huszonötször védett a magyar válogatottban. 1951. november 8-án született Szentesen, ott is kezdett futballozni - speciális módon egyidőben lett a szentesi kölyökcsapat mezőnyjátékosa és a helybeli, hasonló korosztályú vízilabdacsapat kapusa -, de mivel a labdarúgásban több fantáziát látott, a víz helyett a gyepet választotta. Igaz, eleinte meg sem fordult a fejében, hogy a „szárazföldön" is kapus lesz, sőt büszke volt labdaügyességére és arra, hogy már nyolcévesen ezret tudott dekázni. Ám a kölyökcsapat kapusának sérülésekor véletlenül éppen őt, a fiatalon is hosszú kezű játékost parancsolták a gólvonalra, s ezzel gyakorlatilag el is dőlt a pályafutása.

1974-ben került aztán a fővárosba, az Egyetértés-Honvéd (1-3) bajnoki mérkőzésen szerepelt először a Bp. Honvédben. A kispestiekkel egyszer lett bajnok (1979-1980), kétszer második (1974-1975, 1977-1978). Része volt nemzetközi sikerekben is, a Közép-európai Kupában két kiírásban a döntőig, az UEFA-kupában pedig az 1978-1979-es sorozatban a negyeddöntőig jutott a Honvéddal. A kispesti együttes kapuját 247 bajnokin védte, ezek közül 94-en nem kapott gólt! A legtöbbször (tizenkilencszer) az 1977-1978-as szezonban őrizte gól nélkül a kapuját. A Honvédban 1982 nyarán játszott utoljára, a Rába ETO elleni kispesti, 1-1-re végződött találkozón.

A nemzeti tizenegyben 1976 márciusában, az argentinokat a Népstadionban 2-0-ra legyőző együttesben mutatkozott be, s az első három meccsén nem kapott gólt. A Bayern München svédje, Conny Torstensson avatta fel Stockholmban a kapuját (1-1). 1977-ben mind az öt világbajnoki selejtezőn ő védte a magyar csapat kapuját, az argentínai Mundialon pedig a hazaiak elleni nyitómérkőzésen és a harmadik, a franciák elleni csoportmérkőzésen állt a kapuban. A válogatottban utoljára 1979 őszén, az Ausztria-Magyarország (3-1) mérkőzésen védett. Néhány híres csatárt érdemes megemlíteni, akik bevették a kapuját a válogatott mérkőzéseken: az argentin Daniel Bertoni és Leopoldo Luque, az osztrák Herbert Prohaska, a spanyol Juanito, az angol John Barnes és Trevor Francis, a francia Dominique Rocheteau, a cseh Antonin Panenka.

1982-ben Görögországba szerződött, az Arisz Szaloniki kapusa lett, ám a következő évben egy koponyacsonttörés és agyhártyarepedés tulajdonképpen véget is vetett pályafutásának. 1986-ban ugyan még visszatért a pályára, három éven át egy osztrák negyedosztályú együttesben, az Ostbahn Xl-ben védett, de akkor már inkább csak levezetett, az itthoniaknál jobb anyagi kondíciókkal. 1990-ben a Honvéd kapusedzője lett, 1993 és 1997 között pedig már kapusedző és pályaedző is volt egyben. Egy évvel ezután Kistarcsán dolgozott, először mint vezetőedző, majd a következő idényben a Tiszakécske szakmai igazgatója lett. Az évezred utolsó esztendejében jutott edzői pályafutása addigi csúcsára, amikor az élvonalbeli Vác szakvezetője lett, előbb Adi Jánossal kettesben, majd egyedül. Igaz, ez a csapat már csak a bajnoki sorsolás szerint volt élvonalbeli, hiszen a keret szinte kizárólag ifjúsági és junior korú labdarúgókból állt, így aztán a kiesése elkerülhetetlen volt.

Szappanos Péter és a kispesti drukkerek

Szappanos Péter a 2021 nyarától 2023 nyaráig a Honvédnál szerepelt. Kezdőkapusként, később csapatkapitányként az egyik legfontosabb embere volt a kispesti csapatnak. A tizenegyespárbajba nyúló, csütörtöki esti kupameccsen végig szidalmazták a kispesti drukkerek, amire csattanós választ adott: az utolsó körben kivédte Kocsis Gergely büntetőjét, aminek köszönhetően továbbjutott a Paks. Ezt követően a Honvéd-tábor előtt kezdett el ünnepelni - előbb visszaintett az őt bántó szurkolóknak, majd dulakodásba keveredett a pályán és az öltözőfolyosón is.

„Vegyes érzelmekkel érkeztem, aztán ezek letisztázódtak, ugyanis nem kaptam baráti fogadtatást. 120 perc válogatott szidalmat kaptam, a végén ez szabadult fel bennem" - nyilatkozta a lefújás után. A történet háttere, hogy a 32 éves magyar válogatott kapus a legutóbbi téli átigazolási időszakban kis híján távozott, ami miatt jelentős részét kihagyta az alapozásnak. Ezt követően, idén februárban kikerült a kispestiek első csapatának keretéből, majd a Honvéd erre reagálva, konkrét megnevezés nélkül az alábbi közleményt adta ki:

„A Budapest Honvéd FC számára kiemelten fontos, hogy az első csapat továbbra is az OTP Bank Liga mezőnyében szerepeljen, emellett viszont nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy professzionális, a klub céljai és értékei iránt elkötelezett közösséget építsünk a pályán és azon kívül is, és ehhez kell megtalálnunk a megfelelő karaktereket. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, aki nem képes profiként dolgozni a céljainkért, aki nem tiszteli a klubot, annak nincs helye a csapatban. Senki sem lehet fontosabb, mint a klub." Szappanos aztán áprilisban mégis visszakerült az első csapatba, az idény utolsó meccsein ő védett, ám a 2022/23-as szezon végén a Honvéd kiesett az NB I-ből.

A jó kapus ismérvei - Bagdi Ferenc gondolatai

Bagdi Ferenc testvérével együtt kezdett el focizni, de mivel saját elmondása szerint ügyetlenebb volt öccsénél, beállt a kapuba. Örök szerelem lett belőle. Milyen a jó kapus? - „Olyan, akinek hangyák mászkálnak a fejében” - vallja. Kapus nélkül nem az igazi a labdarúgás, de tény, hogy általában kicsit flúgosak a hálóőrök. Már régen nem elég, ha valaki magas. A tizenhatoson belül mindent tudni kell, amit a mezőnyjátékosoknak: pontos kirúgások, passzok, labdakezelés lábbal, stb.

Sokan azt mondják, a kapusoknak könnyű, csak állnak a kapuban. Ez már régen sem volt igaz, az elmúlt 50 évben pedig ez a poszt változott a legtöbbet a sportágon belül. Egy edzésen körülbelül ötven kell eldobnia magát, majd felpattanni, ezen kívül az általános erőnléti munkát ugyanúgy el kell végezni. Végig koncentrálni kell, sokszor helyzet nélkül is jöhet lövés, például szabadrúgásból és akkor kell maximumot nyújtani. Bagdi Ferenc kapusedzőként a folyamatos fejlődést és fejlesztést tartja a legfontosabb törekvésének. „Jó pap is holtig tanul, ez a kapusokra is igaz. Aki nem akar fejlődni, az stagnálni fog, kiismerik a játékosok és az egyenlő a romlással. Minden nap legyünk egy kicsivel többek.”

A Honvéd legendás kapusai: Összegzés

Az alábbi táblázat összefoglalja a Honvédhoz köthető kiemelkedő kapusok pályafutásának főbb állomásait:

tags: #kapus #nelkul #kezdett #a #honved

Népszerű bejegyzések:

• Részletes bemutató a válogatott kapusokról
• Novák Ágnes sporttudományi tevékenysége
• A röplabda alapjai
• Ki lesz az NBA MVP?
• Amikor Jaylen Brown intelligenciája hátrány volt