Hatékony Kapusvédési Technikák és Fizikai Felkészültség
A kapus szerepe a labdarúgásban, de általában a csapatsportokban is, kritikus fontosságú. A védőjátékosok megelőző tevékenysége nem jár sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott. A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.
A könyv a tényleges védőmozdulatokkal foglalkozik az átlövésként érkező labdákra, méghozzá az alapot biztosító alapmozdulatokkal, alaptartásokkal. Az alapok a védés alfája, ahonnan minden kezdődik, és amire a későbbiekben építkezni lehet. Ez lesz az a stabilitás, amihez mindig vissza lehet nyúlni és biztos támaszként áll a kapus mellett, bármikor is legyen rá szüksége. A tanulás folyamatát már gyerekkorban el kell kezdeni, hiszen a rossz berögzüléseket minél előbb el kell kerülni, mert nagyon nehéz és kemény munkával lehet csak kitörölni a mozgás szerkezetéből.
Alapvető Kapuspozíció és Mozgás
Az alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését.
- Lábak: Vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg.
- Törzs: Egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el.
- Fej: Magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását.
A kapus alapmozgása tulajdonképpen alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával. Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen. Szélességben apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg. A helyváltoztatás a mozgásirányba eső közelebbi láb oldalirányú kilépésével kezdődik, amit a másik láb talajon történő utánhúzása követ. Tehát a kapus helyezkedésének pályája ezen mozgások összegzésének eredményeképpen hasonló egy ellipszishez, melynek azonban a hátsó felét levágja a gólvonal. Erről az ellipszispályáról kiindulva hajtja aztán végre a kapus a védés különböző technikai elemeit. Az alapmozgás nagymértékben meghatározza a kapus védőmunkájának eredményességét.

Lapos Labdák Védése
A kapushoz laposan érkező labdák védésének technikai elemeit ismertetjük és oktatjuk. A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják.
Reflexszerű lábhasználat
Ezt a védési technikát a kapusok akkor használják, ha a hozzájuk laposan érkező labda sebessége olyan nagy, hogy nincs idejük a kezük használatára. Ilyenkor lábukat reflexszerűen a csípő kifordításával a labda útjába teszik, majd a labda pattanásának megfelelően megpróbálják a labdát megszerezni. A kapusok a rúgó láb irányába fordulva általában lecsúsznak a talajra. A helyezkedés közben újból fel kell venni az alapállást. Ezt a technikát a szakemberek kevesebb hangsúlyt fektetnek.
Alsó ölelő- és kosárfogás zárt állásban
Ez a védés történhet zárt állásban párhuzamos lábfejjel és féltérdelésben. Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz. A kapus a felsőtestét az érkező labda irányába annyira hajtja előre, hogy a párhuzamosan tartott karjainak ujjai majdnem megérintik a talajt. A tenyerek párhuzamosan a labda érkezési irányába mutatnak. A térdek nyújtottan, egymás mellett szorosan helyezkednek el. Ezután a felsőtestének emelésével a melléhez szorítja. Hargitay (1975) alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak nevezi ezt a technikát.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A tanítványok először a labda nélküli védési mozdulatot gyakorolják, ahol az előre néző tenyér ujjaival megérintik a lábfejük előtt a talajt. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják.

Alsó ölelő- és kosárfogás féltérdelésben
Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz, vagy a lábuk mellé. A kapusoknak az érkező labda irányára úgy kell kilépniük, hogy a térdben erősen hajlított támaszlábuk lábfeje merőleges legyen az érkező labda irányára. A lendítő láb térde is behajlik és a támaszláb térdéhez közelít. A védés a párhuzamosan tartott tenyereken és a párhuzamosan tartott alkarokon történik. Ezután a két könyök egyidejű behajlításával a mellkashoz szorítják a labdát. A kapus teste a labdával szemben marad. Hargitay (1975) ezt a technikát is alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak nevezi.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a kapusok a labda nélküli mozdulatot gyakorolják, ahol a támaszláb lábfejének elforgatása közben fél térdelésbe ereszkednek, és az előre néző tenyér ujjaival megérintik a talajt. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják. A féltérdelés közben a test súlypontja alatt levő láb térde messze van a talajtól. Célszerű a féltérdelés hangjelre történő egymás utáni gyakorlása a térdek helyzetének ellenőrzésével.

Kicsúszás és Kitörés (Alacsony Labdák Védése)
Az alacsony labdák védése annyit jelent, mint térdmagasság alatt érkező labdák hárítása. Meglehet, ez általában a lábak feladata, a biztonságosabb védés érdekében célszerű, ha a kezek szintén részt vesznek a lőtt vagy a talajról felpattanó labda megállításában.
Hagyományos kicsúszás
A kicsúszás a hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi láb egy erőteljes elrugaszkodással az egész testet kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába tolja. A másik, ily módon tehermentesült láb kifordul a labda irányába, és a kapus - egy spárgázó mozdulathoz hasonlóan - nyújtott térddel a sarok külső részén csúszik a talajon az érkező labda irányába. Ezzel egy időben az azonos oldali kéz rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését, míg a másik kar a test síkjában a test fölé lendül az egyensúly megőrzése, valamint az esetlegesen felpattanó labda hárítása érdekében. A felsőtest a kinyúló láb fölé hajolva segíti a végtagok munkáját, az egyensúly megőrzését, valamint tovább növeli a védőfelületet. A védés pillanatában leggyakrabban a lábfej vagy az alsó lábszár érintkezik a labdával, míg pattintott lövés esetén az azonos oldali kéz állítja meg a talajon irányt változtató labdát. Ez a védőpozíció gyakran magában rejti a hátraesés veszélyét, ami megnehezíti a felállást, és így időlegesen kizárja a kapust az aktív játékból. Ezért védés közben a kapus igyekezzen a kapuelőtéren belül tartani, vagy esetleg a kapu mellé ütni a labdát.
Modern kitörés
A kitörés a modern, offenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi lábról elrugaszkodva a közelebbi lábbal - támadólépésszerűen - kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába lép. A kilépő derékszögben hajlítva kifordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. Amint a másik láb sarka felemelkedik, a térd a talaj felé közelít, csökkentve ezáltal a lábak közti távolságot. A lövés felőli kar szintén az érkező labda irányába lendül, növelve a védőfelületet, míg a másik kar az ellenkező oldalon egyensúlyoz. A védés pillanatában leggyakrabban a kilépő láb, valamint az azonos oldali kar alsó része érintkezik a labdával, míg a másik láb és kar rendszerint a felpattanó labba hálóba jutását akadályozza meg. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.
Futsal lecsúszás
Ez egy igen közkedvelt kapuvédő technika lapos lövések védésére, és bizonyos 1v1-es játékszituációkra is. Ez az úgy nevezett lecsúszás technikája, ami igen nagy hasznunkra van, ha megfelelően hajtjuk végre a megfelelő játékszituációkban. A lecsúszást elsősorban az oldalra jövő lapos lövések védésére használják futsal kapusok, mert a futsalban sokkal közelebbről és gyorsabban jönnek a lövések. Ilyenkor hatásosabb lehet lecsúszással „simán oldalra rúgni” a labdát és lehetőleg minél messzebb a kapunktól. Emellett 1v1-es szituációknál is jól alkalmazható, vagy mikor a röviden állunk és az ellenfél labdás játékosa keresztbe adja a hosszú kapufánál levő csapattársának. Ilyenkor egy jó ütemben és sebességben végrehajtott keresztbe lecsúszással lehet esélyünk átérni és a lehető legnagyobb testfelülettel védeni a kaput azért, hogy a labda elakadhasson bennünk.
- Indító láb: Mindig a lövéssel ellentétes oldalú lábunk, amivel egy áttolást végzünk az ellentétes oldalra, hogy megfelelően kicsússzunk a labda irányába és kezdő lendületet kapjunk.
- Lecsúszó láb: Egy oldalirányú, gyors és erős rúgómozgást kell végeznie a labda felé.
- Lecsúszó láb lábfeje: Dorxiflexióban kell tartani (visszafelé kell feszíteni) védés közben, hogy minél nagyobb felülettel találkozhasson a labdával, és kicsit a külső sarokrészen kell csúsznia a parkettán, elrúgva a labdát a kaputól.
- Felsőtest pozíciója: Fontos, hogy felsőtestünkkel a lehető legnagyobb felületet képezzük, törzsünk merőleges legyen a labdára.
- Indító lábbal azonos oldali kar: Ezzel a karral kell védenünk az indító lábunk és törzsünk oldala közötti részt, valamint a felső sarkot biztosítani, tenyérrel a labda felé, csuklónál és ujjaknál megfelelően feszítve.
- Lecsúszó lábbal azonos oldali kar: Ezt a kart a lecsúszó lábunkkal egyszerre, párhuzamosan kell a labda felé vinnünk, ügyelve, hogy ne legyen nagy rés a láb és a kar között, és a tenyér a labda felé nézzen.
- Bónusz a karok viteléhez: Érdekességképpen említhető, hogy ha a lövés nem olyan erős és gyors, mint elsőre észleltük, akár fogható is, ilyenkor lehet egyszerre vinni a két kezet a lecsúszó lábunk felett.
Középmagas Labdák Védése
Amennyiben a labda a térdnél magasabban, de a fejnél alacsonyabban érkezik, a kapusok az ölelőfogást és a kosárfogást használják. A középmagas labdák védése annyit jelent, mint váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete.
Ölelőfogás
A kapus az alapállásnak megfelelően felsőtestét kissé előredönti, így a testsúly a talpak elülső részére kerül. A terpeszállás, illetve harántterpeszállás egy lábfej szélességű is lehet. A könyökben hajlított és előrenyújtott karok tenyerei felfelé néznek. A védés lényege, hogy a labdát a mellkashoz szorítják. Az ölelőfogással egy időben a felsőtest fokozatosan kiegyenesedik, a testsúly pedig a hátsó lábra kerül. Magasabb labdák védésénél a kapusnak egy kicsit fel kell ugrania, hogy az ölelőfogást végre tudja hajtani. A felugrás egy és páros lábról is történhet.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A gyakorlatoknál a tanítványok először labda nélkül gyakorolják a mozdulatot. A következő lépésben a mellső középtartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy végigguruljon az alkarokon, majd gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.

Kosárfogás
Ezt a védőtechnikai elemet a mellmagasságban, vagy a mellmagasság fölött érkező labdák hárításakor alkalmazzák a kapusok. A kapus a könyökben hajlított és behajlított karjait rézsútos magastartásba az érkező labda irányába emeli, a mutatóujjak majdnem összeérnek. Ezután a vállból kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik. Végül a kapus a labdát a mellkasához szorítja az ölelőfogás technikájának megfelelően.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A helyes kar és kéztartást először hangjelre hajtják végre. Ezután a tenyér és ujjhelyzetének a tudatosítása következik a talajon álló labdán kéztámasz közben. A tanítványok a labdát felemelik a mell magasságáig és visszateszik a talajra. Ezt követően a kosárfogást a labda két kézzel történő földhöz pattintásával gyakorolják.
Magas Labdák Védése
Magasan érkező labdák védéséről akkor beszélhetünk, ha a labda a fejmagasságban, vagy a fejmagasság felett érkezik. A kapus talajon állva vagy felugrás után a levegőben is védheti. Fontos, hogy ne álljon a kicsúszó labdák útjába rossz technikai megoldás miatt.
Rendszeren kívüli magas labdás röplabda gyakorlat - A röplabda edzés művészete
Kosárfogás magasan
Magasan érkező labdák védésére a kosárfogás is alkalmazható. A hüvelykujjak és a mutatóujjak majdnem összeérnek. A kapus a vállból kissé hátraengedi a labdát, így az a tenyereken megnyugszik. Ezután a mellkasához szorítja az ölelőfogás technikájának megfelelően.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A tanítványok először labda nélkül gyakorolják. A következő lépésben a magastartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy leguruljon az alkarokon, majd gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.

Felugrás utáni védés
Amennyiben a labdát talajon állva nem tudja a kapus elérni, akkor felugorva kell a labdát elkapnia. Ebben az esetben is a hüvelykujjak és a mutatóujjak majdnem összeérnek. A térdben hajlított lendítő láb combja a vízszintes helyzetig lendül. A labdafelvétel utánengedéssel történik. A felugrás leszálló ágában a kapus a két csukló befelé forgatásával a labdát a mellkasához húzza és az ölébe szorítja. A leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a kosárfogással történő védés rávezető gyakorlatait célszerű a talajon átismételni. Ezután a láb- és karlendítés gyakorlása következik labda nélkül. Végül az elrugaszkodás után a helyes kartartás és a lehúzás mozdulatának gyakorlása következik labda nélkül.

Öklözés
Magasan érkező labdák hárítására előszeretettel használják az öklözést. Az öklözés egy kézzel és két kézzel is történhet. A kapus a labdát a legmagasabb pontján egy kézzel vagy egyszerre két kézzel kiüti. Az öklözés előtt a karokat a vállból felrántja. Az öklözés után a leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. Fontos, hogy az öklözés a kezek ujjperceinek a sima felületével történjen.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Először a labda nélküli mozgást gyakorolják, majd a helyes érintési felület kialakítását. Az öklözéshez párosával helyezkednek el, majd a labdát magas ívben kétkezes alsó átadással dobják egymásnak, amit öklözéssel kell visszaütni. Csak ezután térhetünk rá a levegőben történő öklözés gyakorlására. Először a felugrás és az öklözés összekötését gyakorolják labda nélkül, majd labdával.

Vetődés Technikái
A kapushoz közel, félmagasan érkező labdák védése ölelő fogással és kosárfogással történhet. A kapushoz távolabb, laposan, vagy félmagasan érkező labdák védése lecsúszással és a vetődéssel történhet.
Legördülés
Ez a technika alkalmazható, ha a labdát vetődniük még nem kell érte. A kapus az érkező labda irányába nyújtott karokkal előredől, a felsőtest oldalsó részén legördül a talajra. A legördülés végső fázisában a karok érintkeznek a talajjal. Az egyik tenyerét a labda elé, a másik kéz tenyerét pedig a labda fölé helyezi, ami biztosítja a labdát. Ezt követően a fogást ölelőfogássá változtatják.

Lecúszás
Ez a technika akkor alkalmazható, amikor a labdáért még nem kell vetődniük. A kapus az érkező labda irányával ellentétes lábára helyezi a testsúlyt, miközben felsőtestét a labda irányába dönti. A lendítő lábat térdben kissé hajlítja, és a mozgás irányába lendíti. A lendítő láb combja, és a felső test oldala szinte egyszerre érintik a talajt.
Vetődés (Robinzonád)
A vetődés a kapustechnika leglátványosabb technikai eleme. Más néven robinzonádnak is nevezik, mert B. kapusa védett először ezzel a technikával. Akkor alkalmazzuk, ha a labdát a lecsúszással nem érnék el. A kapusok az elrugaszkodás előtt néhány oldal- vagy keresztlépést hajtanak végre. A levegőben vízszintes helyzetbe kerülnek, miközben megpróbálják labdát a magas tartásba emelt karjaikkal elérni. A kapus arca a talaj felé néz. Gyakran a labdát tenyereinek ujjaival a kapu fölé vagy mellé tolja. A labdafogás a levegőben kezdődik. Ezután a vetődés irányába eső alkar és a comb oldalsó része tompítja a földre érkezést. Végül a kapus a labdát a melléhez húzza és ölelőfogással biztosítja.

Speciális Védési Szituációk
A kapus alapmozgása oly módon változik, hogy a képzeletbeli szögfelezőre helyezkedés csupán elvi alap marad. A kapusnak figyelembe kell vennie a védőtársak helyezkedését, akik egyénileg vagy egy egységes védőfalat alkotva jelentős kapufelületet képesek takarni. Így a kapus jobban koncentrálhat a fennmaradó kapufelület védelmére, növelve ezáltal a labda hárításának esélyét.
Távoli lövések
Távoli lövéseket rendszerint 7-10 méter távolságról, a mezőny első harmadának középső részéről kísérelnek meg a támadók felső, elhajlásos, alsó vagy felugrásos lövéssel a védők fölötti, vagy közötti közvetlen gólszerzés reményében. Az utóbbi években egy újfajta védőtechnika alakult ki, leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét. Ezért akkor, amikor a kapus, a lövés magasságát pontosan nem is, de az oldalt nagy valószínűséggel elővételezni tudja, súlypontsüllyesztés után az egyik irányba elindul kicsúszással.
Kétkezes védés
Célszerű abban az esetben, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van, mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből karjait az érkező labda irányába lendíti, miközben a távolabbi vagy lehetőleg mindkét lábról elrugaszkodik oldalirányba. A védés pillanatában a kapus kezeit és karjait a labda mögött, közel tartsa egymáshoz a lövés erejének tompítása és a biztonságos védés érdekében.
Egykezes védés
Célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját az érkező labda irányába nyújtja, miközben az azonos oldali lábbal kilép oldalirányba. Ezzel egyidejűleg az érintőtávolság növelése érdekében a másik lábról erőteljesen elrugaszkodik.
Szimmetrikus kicsúszás
Alsó lövések védésénél a hagyományos aszimmetrikus kicsúszás mellett az úgynevezett szimmetrikus kicsúszás is elterjedőben van. Ez akkor nyújt a kapusnak gyors közbeavatkozási lehetőséget, ha az érkező lövés oldalát nem, de annak magasságát elővételezni tudja.
Szélről érkező lövések
Szélről érkező lövések esetén a lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie. Védőtevékenységét azonban megnehezítheti az a tény, hogy a szélsők a kapuelőtér fölé történő beugrással vagy bevetődéssel nagymértékben csökkenthetik a lövéstávolságot. A vállszéles terpesz annyira csökken, hogy a labda ne hatolhasson át a lábak között. A kapufához közelebb eső kar könyökben hajlítva, kifordított tenyérrel a fej fölé emelkedik.
Védés a kapufánál
Ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához. Módosított alaphelyzetben a kapus - testmagasságtól függően - mélységben annyira mozdul előre a kapufától, hogy az esetleges ívelés védése ne okozzon számára gondot. Míg szélességben - a támadó dobókarjához igazodva - csak annyira hagyja el a kapufát, hogy a labda ne juthasson a teste és a kapufa között a hálóba. Ily módon a kapus a rövid oldalra érkező lövéseket képes pusztán jó helyezkedéssel - passzív védéssel - hárítani, míg a fennmaradó kapufelület védelmét a hosszú oldalon kinyúló végtagok mozgatásával - aktív védéssel - oldja meg. A testsúlynak a kapufához közelebb eső lábra való áttolódásával, a másik, ily módon tehermentesült láb a dobásirányba kifordulva oldalirányba kinyúlik. Míg az azonos oldali kar könyökben fokozatosan kinyúlva a fej fölül a test síkjában lefelé lendül. Ily módon lehetővé válik az alacsony labdák hárítása lábbal, míg a középmagas és magas lövések védése főként kézzel. Ennek a technikának az az előnye, hogy biztonságos, egyszerű és még a kezdő kapusok is eredményesen alkalmazhatják.
Védés kiugrással
Ezt a technikát különösen a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik igyekeznek az egész testfelületet felhasználni a védésre. Ebben az esetben a kapus a lövésszög képzeletbeli felezőjére helyezkedik, és a testtel, valamint a végtagokkal egyaránt védi a kapu rövid és hosszú oldalát. A technika előkészítéseképpen a kapus módosított alaphelyzetben süllyeszti súlypontját és karlendítéssel készül fel a kiugrásra. Majd a lövés megindításának pillanatában mély helyzetből, erőteljes elrugaszkodással a támadó dobókarja irányába ugrik, és a végtagok oldalirányú lendítésével nagymértékben csökkenti a megcélozható kapufelületet. Ily módon sok lövés tartóztatható fel testtel, illetve a sarkok védelme a test síkjában mozgó kezek és lábak segítségével biztosítható. Ennek a technikának az előnye, hogy a kitámadó kapus - mint látvány - rendkívül hatásos, meggyőző, ami gyakran elbizonytalaníthatja a beugró támadót. Továbbá a kapura lövő ellenfél nagymértékű megközelítésével jelentős kapufelület takarható.
Visszavédés a rövid oldalra
Ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikát általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor. Kialakulását nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a sarokból induló szélsők erőteljes beugrását a rövid oldalon felálló kapus már nem tudja követni, és a hosszú oldal fedezetlenül marad. Ezért a kapus az ugrás irányának korai elővételezésével már eleve úgy áll fel, hogy a szögfelezőhöz képest a dobókar irányába, a hosszú oldalra helyezkedik. Ezáltal a kapuelőtér fölé beugró szélső elől testével szinte eltakarja a hosszú sarkokat (passzív védés) - és mintegy felkínálja lövésre a szabadon hagyott rövid oldalt (aktív védés). Módosított alaphelyzetében a kapus vállszéles terpeszben, a térd- és boka ízület enyhe hajlításával stabilan áll a lábán. Törzse egyenes tartásban, testsúlya a talpak elülső részén egyenletesen oszlik el, karjai könyökben enyhén hajlítva, kifordított tenyérrel kinyúlnak magastartásba. Amikor a szélső a kanyarított lövéshez felkészített labda dobóhelyzetét megváltoztatja és törzsét a rövid oldal irányába hajlítja, a kapus testsúlyát a távolabbi lábára helyezi, arról elrugaszkodik, majd a kapuhoz közelebbi láb és kéz együttes, oldalirányú lendítésével tolja a testet a dobás irányába. Ezen védési technika alkalmazásának előfeltétele, hogy a kapus jó cselezőtevékenységgel a támadót eredeti lövéstechnikájának megváltoztatására kényszerítse. Amennyiben ez sikerült, előnyre tehet szert azáltal, hogy a kapuelőtér fölé beugró szélsőnek még talajfogás előtt kell a légimunkáját átalakítani. Ez a második szándékkal, rövid oldalra végrehajtott, kevésbé pontos és erős, késleltetett lövés nagymértékben növeli a kapus védési esélyeit.
Ziccer helyzetek védése
Ezen lövések közös vonása, hogy a támadó a védők mögé kerülve közelről, előnyös helyzetből hajthat végre kapura lövést. A játékos tiszta gólhelyzetbe - ziccerbe - kerül, ha a megelőző támadótevékenység eredményeképpen egy előnyös gólszerzési lehetőség kínálkozik számára a gólveszélyes területen. Ennek a klasszikus példája, amikor a játékos gyorsindítást vagy áttörést követően a kapuelőtér fölé ugrik, és csak a kapussal szemben állva, közeli lövést hajt végre a levegőből.
Szemből kapura törő támadó esetén
A kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva a test síkjában, csípőmagassági fellendülnek, míg a karok a dobásra felkészített labda magasságában, oldalirányba kinyúlnak.
Oldalról kapura törő támadó esetén
A kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.
Kapusok Fizikai Felkészültsége
Ha fociról van szó, gyakran azt gondolják az emberek, hogy a kapusnak nem kell olyan jó formában lennie, mint a többi pályán lévő játékosnak. Az ugyan igaz, hogy a kapusok közel sem olyan mobilisek vagy aktívak, mint a csapattársaik, de ha a legjobb kapus szeretnél lenni, fizikai edzettségedet bizony nagyon komolyan kell venned. Amit ugyanakkor sokan nem vesznek figyelembe, hogy a kondíciós edzésed jó hatással lehet a kapus teljesítményedre. Íme, néhány javaslat kondíciós edzésekhez, melyek által javulhatnak kapus készségeid, képességeid.
Nyújtás és Bemelegítés
Akár edzel, akár egy nagyobb meccsre készülsz fel, elengedhetetlen, hogy időt szakíts arra, hogy izmaidat lenyújtsd, ill. hogy megfelelően bemelegíts. Nyújtás és bemelegítés során eléred, hogy testhőd emelkedjen, véred áramoljon, valamint csökkented a sérülések kialakulásának esélyét. A bemelegítéssel az izmok rugalmasságát növeled. Ez azért fontos, mert minél rugalmasabbak az izomrostok, annál kisebb az esélye, hogy elszakadnak vagy sérülnek. Ha ezeket a rostokat úgy képzeled el, mint egy cérnaszál, könnyű belegondolni, hogy ha feszes volna a cérna, sokkal könnyebben el tudnánk szakítani, mint ha laza volna. Számos nyújtó gyakorlat és mozdulat létezik, amik segítenek bemelegedni, légy tehát alapos, és ne a rövidebb utat válaszd!
Állóképességi Edzés
Kapusként nem fogsz akkora távolságokat megtenni a pályán, mint a többi játékos, mégis nagyon fontos, hogy az erőnléted és állóképességed kifogástalan legyen. Játék során ugyanis, lábban gyorsnak kell lenned, és lehet, hogy gyorsan kell balról jobbra mozognod. Sok ilyen jellegű mozgás megerősíti a gyorsan ránduló izomrostokat, mivel hirtelen jellegű mozgásokról van szó, így ezeket mindenképp illeszd be edzésedbe! Az interval edzések sprintjei, a rövid kitörések sebességben tökéletesek, hogy ezeket az izomrostokat megerősítsd a robbanékonyság edzésen, mindenképp legyenek tehát ezek részei edzésednek! HIIT edzések is nagyszerűek erre a célra. Erőnlétedre és állóképességedre is fókuszálnod kell, hiszen lehetséges, hogy hosszú ideig aktívnak kell lenned, illetve ahhoz, hogy a legjobb formában légy amikor elesel, gyorsan fel kell majd kelned és lélegzethez jutni. Sok kardio gyakorlatra lesz szükséged edzésed során, de felváltva alkalmazd a különféle gyakorlatokat!
Erő Edzés
Amikor kapus edzésről beszélünk, sose becsüld alá a súlyzós és ellenállásos edzések jelentőségét! A kapusoknak több okból kifolyólag erősnek kell lenniük a levegőben és álló helyzetben egyaránt. Kezdjük ott, hogy szöglet vagy rögzített helyzetek esetén az ellenfél csapattagjai lökdösni fognak, megpróbálnak erőben föléd kerülni, és így megnyerni maguknak a labdát. A te feladatod pedig, hogy feltartsd őket. Itt játszik majd nagy szerepet az erő. Ezen kívül még lábból és karból is tudnod kell erőt kifejteni, amikor a pályán előre adod a labdát akár kirúgással akár dobással. Ezért tehát bizonyosodj meg arról, hogy kellőképpen beiktatsz edzéseidbe erősítő és ellenállásos gyakorlatokat! Ezek szintén a gyorsan ránduló izomrostokat erősítik, továbbá segítik a törzsizom stabilizáló funkcióját. A funkcionális erőnlét kapcsán erős törzsizomzat nélkülözhetetlen, így még egy ok szól a vegyes súlyemelés mellett, hiszen hatékonyabb, mint az izolált gyakorlatok. Mindenképpen illessz be vegyesen felsőtestet, alsótestet és törzsizmot erősítő gyakorlatokat!
| Edzéstípus | Fő előny kapusok számára | Példa gyakorlatok |
|---|---|---|
| Nyújtás és Bemelegítés | Sérülésmegelőzés, izomrugalmasság | Dinamikus nyújtások, ízületi körzések |
| Állóképességi Edzés | Robbanékonyság, gyors helyzetváltoztatás | Interval sprintek, rövid kitörések, HIIT |
| Erőedzés | Légvédelmi képesség, lökésállóság, erőteljes kidobások/kirúgások, törzsstabilitás | Vegyes súlyemelés, ellenállásos gyakorlatok, felsőtest, alsótest és törzsizmok edzése |
Büntetőrúgások Védése
A büntető, más néven tizenegyes, már több mint 130 éve része a labdarúgásnak, és bár a kapusok találták ki, mégis nehéz, sőt kritikus játékszituációt jelent számukra. A jól ismert labdarúgó szabály szerint a büntetőt nem lehet rosszul megfogni, csak rosszul rúgni. Sok kapus mögött azonban állnak olyan sikeres védések, amelyek bizonyítják, hogy az ellenkezője igaz. Mik a tippeik a büntetők fizikai és mentális kezelésére?
Néhány kapus jégverésnyi nyugalommal védi a büntetőket és ahelyett, hogy gyors mozdulatokkal zavarba ejtené az ellenfelet, az utolsó pillanatig a kapu vonalán áll. Mások viszont ugrálnak és kitárják a karjaikat, hogy optikailag kisebbé tegyék a kaput és idegessé tegyék a büntetőt rúgó játékost. Esetleg mindkét megközelítést kombinálják attól függően, hogy ki áll a másik oldalon. Statisztikai számítások alapján a legnagyobb eséllyel a kapu közepéből tudja megfogni a büntetőt. Ennek ellenére a sikeres védés valószínűsége csak körülbelül 12-16 százalék.
A pszichológiai szempontból ugyanis jobban működik a figyelem a befolyásolható tényezőkre összpontosítva. Ezek pedig lehetnek a célzási pont és a labda, de semmiképpen sem a kapus viselkedése. Ez a tesztelési taktika tehát már sok kapusnak bevált, amit különböző tanulmányok is megerősítenek. A labdarúgó mérkőzés eredménye egy pillanat alatt megváltozhat, amíg az ellenfél gólt szerez, vagy csak röviden megáll, hogy átgondolja a büntetőt. A kapus számára állítólag könnyebb a büntetőpárbaj a mérkőzés végén, amikor a rendes játékidő döntetlennel zárult. Nem egyetlen lövés dönt róla, és minden ellenfél csak egyszer léphet fel ellene.
Továbbá a kapus felszerelése is kulcsfontosságú lehet, mint például a jó minőségű cipők vagy kapus kesztyűk a labda maximális kontrollja érdekében. Az első labdarúgók ugyan kezdték nélkülük, de akkor a játék még lényegesen lassabb volt, és a kapus szerepe is megváltozott, aki ma már sokkal gyakrabban kerül a mezőnybe, és összességében nagyobb lehetőségei vannak.
A foci folyamatosan fejlődik, de néhány híres kapus védés még mindig verhetetlenek. Egy nagy legenda például a német kapus Oliver Kahn vagy a lengyel Jerzy Dudek, de egy időben Petr Čech is aggodalmat keltett, aki híres volt a felkészültségéről és a grafikonok, elemzések, valamint videóelemzések tanulmányozásáról.





