Kékesi István: A magyar kosárlabda sokoldalú alakja
Tegnap kaptuk a szomorú hírt, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Kékesi István egykori kosárlabdázó, edző, sportvezető és játékvezető. Kékesi István áprilisban töltötte volna be 48. életévét. Élete során mély és maradandó nyomot hagyott a magyar kosárlabdasportban.
Játékosévek és a kezdetek
Barátai, egykoron játékostársai "Kökecnek" becézték. Kékesi István a Szolnoki Olajbányászban ismerkedett meg a kosárlabdával. Mint sokan mások, ő is végigjárta a szamárlétrát, majd az NB I-es szolnoki együttes irányító játékosa volt.
Sikerek az Olajbányász élén
Amikor befejezte sportolói pályafutását, Kékesi István nem szakadt el a sportágtól. Előbb technikai vezetőként ténykedett, emellett az utánpótlásnál edzősködött. Később szakosztályvezetőként volt részese az Olajbányász fennállása legnagyobb sikerének, amikor a gárda 1991-ben bajnoki címet nyert. Egészen pontosan 1998-ig dolgozott a szolnoki kosarasklubnál.
Az 1991-es bajnoki diadal - Egy korszak megkoronázása
A Szolnoki Olajbányász 1991-es bajnoki címe felejthetetlen pillanatokat szerzett a sportág szerelmeseinek és a város lakóinak. Aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni. Megszámlálhatatlan ember várta a Zalaegerszegen bajnoki címet szerző Olajbányászt április 11-ről 12-re virradó hajnalban. A tömeg csak nőtt, nőtt, csupa olyan arc, aki csak ritkán jutott ki a meccsre, de ez a nap az övé is volt, na meg minden szolnokié.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen előbb beszéljünk kicsit a mérkőzésről. Kellemes tavaszi nap volt akkor április 11-én csütörtökön. Az iskolákban más volt ezen a napon a tanítás, szinte minden diák valami egészen másra gondolt, máshol járt az esze. Talán csak a testnevelés órákon volt az átlagosnál nagyobb az aktivitás, mindenki kosarazni akart, meg eljátszani, ahogy ő Tóth Zoli, Berkics Laci, vagy Rasid, esetleg Tyubin.
A döntő mérkőzést Zalaegerszegen rendezték, mintegy 6500 néző előtt. Alighanem Zalaegerszegen is a csúcsok csúcsának egyike az a nézőszám, ami fogadta a két csapatot. Ma már elképzelhetetlen, hogy szinte belógott az emberek lába, keze a pályára, minden szabad négyzetcentiméteren volt egy szurkoló. Ezt a meccset országos egyesre, hazai győzelemre tette volna a tippmix, ha már akkor is létezett volna hazánkban a sportfogadás.
A mérkőzés kulcspillanatai
Meglehetősen idegesen kezdtek a hazaiak, érezni lehetett rajtuk, hogy most már valóban hatalmas rajtuk a nyomás. Pontosan úgy, mint az Olajbányászon az előző meccs második félidejében. Ennek ellenére vezettek, de most lerázhatatlanul ott volt a nyomukban az Olaj. Rezák László, az Olajbányász edzője, általában ritkán cserélte le az első félidőben a centereit, így aztán addig elég keveset volt pályán a fináléban az Olajbányász csupaszív szerb játékosa, Kmézics Zorán. Így nem kis meglepetést keltett, amikor már az első játékrészben magához intette a mester Zokit. Ő pedig élete talán legjobb meccsét játszotta. Foghatatlan volt, amit ráemelt, az bement. Lehetett tempó, ziccer, középtávoli, nem tudott hibázni.
A bajnoki címvédő mindent megtett azért, hogy lerázza a trónkövetelőt, ám az Olaj remek védekezéssel megakadályozta, hogy a legutóbbi egerszegi meccshez hasonló örömjátékot mutassanak be Bodrogiék. A támadójáték mindkét oldalon csorbát szenvedett ezen az estén, ami nem is csoda, hiszen hatalmas volt a tét. Kapkodott mindkét gárda, rutinos játékosok izgultak el helyzeteket.
A fordulás után Bodrogi triplájával próbált szökni a ZTE, ám stabil maradt a Szolnok, nem kezdtek el kapkodni Tóth Zoliék. Pedig lett volna okuk rá, hiszen kipontozódott az addig a támadójátékot meghatározó Kmézics Zorán, Abeljanov is begyűjtötte a negyedik faultját, s még mindig volt hátra a meccsből hat perc! Az Olaj 53-53-nál érte utol ismét Lekarauskasékat, ekkor már Andrej Tyubin is betalált, s ha ő betalált, akkor jobbára foghatatlanná is vált. A szolnoki közönség tombolt, s bizony a tévén keresztül is hallatszott az egerszegi hatezerpárszázhoz képest maroknyi szolnoki tábor hangja! Ugyanis vezettek a kedvencek.
A drámai végjáték és az ünneplés
Az utolsó két perchez érve előtt Lekarauskas egyenlített (72-72), majd Abeljanov hagyott ki két büntetőt. A túloldalon Földesi elképesztő ziccert hibáz, Lekarauskas ellépi ziccer közben, majd jön az utolsó fél perc, aminek az elején egy tipikus szolnoki támadásból megszületett a meccs utolsó kosara. Abeljanov előbb „megfogta” a legjobb pozíciót, így amikor Tóth Attilától megkapta a labdát, ott már nem lehetett megállítani, bedobta a ziccert.
#12 Magas labda / BL-döntő Budapesten: országépítés vagy csak egy 90 perces meccs?
A játéktéren örülő szolnokiakat egy egerszegi szurkoló meglepte egy kis könnygázzal, így az örömkönnyek közé egy kicsit gázosabb, fullasztóbb sírás vegyült. Így a kupát szinte csak titokban, az öltözőfolyosón lehetett átadni Berkicséknek. Egerszegről aztán elindult a menet haza Szolnokra, az amúgy sem rövid út során a legtöbb kocsmába betért egyet-kettőt koccintani a társaság, majd hajnalban hazaérkeztek a csapatot és a szurkolókat szállító buszok. Az is külön logisztikát igényelt, hogy hová menjen a csapat. Az ünneplés örök emlék marad annak a sokezer embernek, aki ott volt.
A bajnoki döntő statisztikája (1991)
| Csapat | Játékos | Pont |
|---|---|---|
| ZTE | Bencze T. | 5 |
| ZTE | Lukosius | 17 |
| ZTE | Farkas | 12/3 |
| ZTE | Földesi | 3 |
| ZTE | Lekarauskas | 14 |
| ZTE | Bodrogi | 12/3 |
| ZTE | Kovács | 3/3 |
| ZTE | dr. Bencze Á. | 6 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Tóth Z. | 3/3 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Tóth A. | 9/6 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Tyubin | 15/3 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Berkics | 15 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Abeljanov | 14 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Kmézics | 14 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Horváth I. | 2 |
| OLAJBÁNYÁSZ | Judik | 2 |
A bajnoki cím öröksége
Ez az élmény annyira egybe kovácsolta ezt a gárdát, hogy bár sokfelől érkeztek, Szolnok mindegyiküknek a szíve csücske maradt. Rezák László Szolnokon telepedett le, csakúgy, mint Kmézics Zorán, Berkics László és Tóth Attila. Andrej Tyubin szolnoki lányt vett feleségül, igaz, utána Amerikába költöztek, így utoljára egy edzőmeccsen lépett pályára szolnoki mezben még 1991 augusztusában. Tóth Zoltán, aki karcagi fiatalként jött az Olajhoz, a mai napig itt él, évtizedekig volt a csapat ügyvezetője. Szalay Ferenc ma polgármesterként segíti a csapatot, s közben a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének lett az elnöke.
Az elmúlt harminc esztendőben sok víz lefolyt a Tiszán, az Olajbányász az ország egyik legerősebb csapata azóta is, még hét bajnoki címet szerzett a klub. Játszottak itt az elmúlt harminc évben elképesztően jó játékosok, válogatottak, légiósok, még olyanra is volt példa, hogy egy amerikai az Olajjal elért elsőség utáni évben NBA-bajnok lett. Ám a szurkolók szemében a mérce ez a csapat lett. Hogy miért? Mindenkinek másért. De azért biztosan, mert sikert loptak egy a rendszerváltozás gazdasági következményeitől igencsak sújtott városba, örömöt adtak nyolcvanezer embernek, s Szolnokot a magyar kosárlabdázás egyik legnagyobb fellegvárává tették.
Játékvezetői és csarnokigazgatói munkája
Kékesi István a szolnoki kosarasklubnál töltött ideje után sem szakadt el a sportágtól. Játékvezetőként működött, másrészt a tiszaligeti Olaj-csarnok igazgatójaként is dolgozott, civilben is segítve a kosárlabdát. Az utóbbi évtizedben tagja volt az élvonalbeli bírói keretnek, többek között bajnoki aranycsatán és Magyar Kupa-döntőn sípolt. Ebben az évadban is fújt a legmagasabb osztályban, az utóbbi hónapokban azonban elszakadt a palánkok világától.
tags: #kekesi #istvan #kosarlabda
