Kertész Gyula: Labdarúgó, Edző és Fényképész Élete
Kertész Gyula, más néven Julius Kertész vagy Kohn, 1888. február 29-én született Kiskálnán és 1982 májusában hunyt el New Yorkban. A neves sportember válogatott labdarúgóként, középcsatárként, valamint edzőként és fényképészként is tevékenykedett. A sport sajtóban Kertész I néven vált ismertté.
Kertész Gyula Kohn Márk és Pollák Fanni gyermekeként látta meg a napvilágot. Élete során két alkalommal nősült. Első felesége Kuna Anna volt, akit 1913. október 18-án vett nőül Budapesten, Terézvárosban. Anna kilenc évvel volt idősebb Gyulánál. Házasságuk 1918-ban válással végződött. Később, 1919-ben ismét megnősült, de erről a házasságáról további részletek nem állnak rendelkezésre a rendelkezésre bocsátott szövegben.
Labdarúgó pályafutása során Kertész Gyula az MTK csapatát erősítette 1919-ben. Edzői karrierjében is jelentős szerepet vállalt, 1928 és 1930 között a svájci FC Basel vezetőedzőjeként dolgozott.
Kertész Gyula élete nem csak a sportpályán volt mozgalmas, hanem magánélete is számos kihívást tartogatott. Egy anekdota mesél arról, hogy Kertész Gyula, az Újpest lelkes szurkolója, nehéz anyagi helyzetben élt, de továbbra is rendszeresen látogatta kedvenc csapata edzéseit. Az UTE Baráti Kör kezdeményezésére és egy cikk hatására, amely futótűzként terjedt a szurkolók körében, adományok gyűltek össze Gyula számára. Ezeket a ruhákat, élelmiszereket és tisztálkodási szereket a stadion irodájába szállították.
Borsche Gábor, a baráti kör elnöke mesélte, hogy találkozott Gyulával, aki nehéz sorsáról beszélt. Kertész Gyula elmesélte, hogy fia, aki már húsz éves elmúlt, súlyosan sérült és kórházban él. A fiú mozgássérült, nem tudja ellátni magát, és nem is beszél. Gyula mindent megtett, hogy gondoskodjon fiáról, még akkor is, amikor egyedül maradt. Különösen szívszorító volt az az emlék, amikor Győrbe utaztak egy mérkőzésre, és Gyula a vele nagyjából egyforma magas gyermekét a kezében vitte le a vonatra. Annak ellenére, hogy a körülmények rendkívül nehezek voltak, Gyula csillogó szemekkel mesélte, hogy nyertek, és nagyon boldogok voltak.
Gyula elmondta, hogy a pályán sokan segítettek neki, játékosok is adtak neki aprópénzt. Ezeket a pénzeket nem költötte magára, hanem hetente háromszor ment a budai kórházba, hogy kedvenc kekszét és csokoládéját vigye fiának. Gyula nagy szíve és önzetlensége lenyűgözte a beszélgetőtársát. Elmondta azt is, hogy egy régi, idős barát befogadta, és nála lakhatott.
Amikor Gyula megkapta az összegyűjtött adományokat, nagy örömmel csodálta meg a csomagokat, cipőket, mintha egy lottószelvényt tartana a kezében. Sorolta, milyen találkozókat láthat élőben, és fényképet is csináltattak. Gyula háláját fejezte ki mindenki felé, és elmondta, hogy sokat tanult a beszélgetőpartnerétől. Az interakció végén Gyula sietett a kórházba, hogy meglátogassa a fiát.
Fizz Liga: Kisvárda Master Good–Ferencvárosi TC 1–1 | összefoglaló
Kertész Gyula élete a sport szeretete, a kitartás és a rendkívüli emberség példája. Nehézségei ellenére sosem adta fel, és mindig gondoskodott szeretteiről. Fényképészként is tevékenykedett, ami talán segített megörökíteni az élet fontos pillanatait, még a legnehezebbeket is.
tags: #kertesz #gyula #labdarugo
