A Kézilabda Szerepe Kertész Nevezető Játékosok Életében és a Magyar Sportban
Az az igazi sport, amikor az ember már szerelemből csinálja ugyanazt, amit korábban éveken át hivatástudtaból. És ha így is sikeres tud lenni, na az a lélek számára mindennél többet ér. A kézilabda, különösen annak női ága, kiemelten népszerű hazánkban, számos sportoló szívét dobogtatja meg.
A Kézilabda Gyökerei és Fejlődése
A kézilabda alapjait jelentő mozgások, mint a futás, az ugrás és a dobás, már az ősemberek létfenntartásának is eszközei voltak. Ekkoriban még nem beszélhetünk sportról, de az emberi tevékenység ezen formái évszázadokon át fejlődtek.
Az Ókortól a Középkorig
Később, az ókorban már megjelent a sport, és a görög mitológiából is ismerős lehet a labda használata, amelyet természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. A középkorba érve a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység szerves részévé vált. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt szentelt arra, hogy testi- és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátékoknak is hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indult látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek.
Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött.
Az Újkori Specializáció és a Kézilabda Megszületése
Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indult. A testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is.
A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszották először. A pálya mérete 48 x 32 m volt, volt kapu, kapuelőtér. A játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel. A torball, nevéből is láthatóan német eredetű. Úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított.
Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Karl Schelenz vállalta fel, az általa megalkotott új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot.
Az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. A német és osztrák hegemónia után fokozatosan az északi országok erősödtek meg, így nem csoda, hogy 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.
A Kézilabda Magyarországon
Magyarország, mint sportnagyhatalom, természetesen nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát.
A Fradi Női Kézilabda Szakosztályának Felemelkedése
A Fradi, egészen pontosan az ÉDOSZ néven, az FTC beolvadása után, 1950-ben alakult meg a kézilabda szakosztály. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését.
A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya, bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1957-ben is sikeredett. A bajnokságban 1952-ben és 1953-ban a budapesti csoportjában a 4. illetve az 5. helyen végeztek, nem jutottak az országos döntőbe, 1954-ben az immár újra nemzeti bajnokságban negyedikek, ugyanebben az évben bejutottak a kupadöntőbe, amelyet azonban elvesztettek. Egy év múlva, 1955-ben mindkét szinten egy helyet javított a csapat, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A kupagyőztes csapat: Wolfné - Zsákainé, Bende, Jászberényi, Szabó M. - Gilliánné - Bognár, Lászlóffyné, Sóthy, Gróf, Mázsár, az edző Kapás Lajos volt. Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt.
1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait, hiszen 60-ban a 9., 61-ben a 7., 62-ben a 4., 63-ban pedig már a 2. helyen végeztek. A szurkolók is vették a lapot, nagyon gyorsan a lányok mellé álltak, 64-ben már bajnoki címet vizionáltak. Ehelyett azonban kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett.
A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot. Az első bajnokcsapat névsora: Czitkovics Éva, Giba Márta, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Nagy Ida, Nagy Teréz, Hólyáné Pencz Júlia, Elekné Rothermel Anna, Ruff Ilona, Stern Judit, Szegedi Ida, Szilágyi Gizella, Zubor Gáborné, Zsidai Zsuzsa. Elek Gyula első edzői évében bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt. A nők szinte a semmiből jutottak el hat év alatt a bajnoki címig.
Kertész Nevezető Játékosok a Kézilabda Világában
Habár a rendelkezésre álló anyag nem tér ki részletesen egy konkrét Kertész Réka nevű játékos kézilabda karrierjére, a 'Kertész' név több játékos révén is feltűnik a magyar kézilabda sportban, hozzájárulva a klubok sikereihez. Különösen a Kisteleki KK csapatában szerepeltek meghatározó női játékosok ezzel a névvel.
Kisteleki KK és a Kertész Lányok
Kertész Anasztázia, akit Kertész Zia néven is ismerhetünk, és Kertész Anna is aktívan részt vettek a Kisteleki KK mérkőzésein, jelentős pontokat szerezve csapatuknak. Egy Szeged elleni nagyarányú győzelem alkalmával Kisteleki KK összeállításában Kertész Anasztázia 2 gólt szerzett, míg Kertész Anna 1 góllal járult hozzá a sikerhez. A csapat edzője, Onozó István dicsérte a játékosok formáját, amely a nagyarányú győzelemhez vezetett.
Egy másik mérkőzésen Kertész Anasztázia 4 gólt ért el, és a Dabas elleni játékukat is sikerült lemásolni, ami tovább erősítette a csapat teljesítményét. Egy későbbi találkozón Kisteleki KK színeiben Kertész Anasztázia 5/2 gólt szerzett, ami ismét hozzájárult a csapat eredményeihez. Fontos megjegyezni, hogy a játékosok a sérülésekkel is küzdöttek; Kertész Zia is a napokban szenvedett sérülést, hasonlóan Gyapjas Réka és Lunger Kriszti után, akik még a műtét utáni kényszerpihenőn voltak. Ezek a tények is alátámasztják a játékosok elhivatottságát és a kézilabda sport kihívásait.
A Kézilabda Széleskörű Elterjedtsége: Kollégiumi Mérkőzések
A kézilabda széles körű elterjedtségét jól mutatja, hogy kollégiumi szinten is rendeznek mérkőzéseket, ahol a fiatal tehetségek megmérethetik magukat. Egy ilyen alkalommal, 12. szeptember 13-án mérték össze tudásukat a gólyák és a végzős lányok a kézilabda-mérkőzésen a kollégiumban. Bár ezen a mérkőzésen Farkas Réka neve került említésre, és nem Kertész Réka, a beszámoló a női kézilabda közösségi és lelkesítő erejét mutatja be.
A pályán forrott a hangulat, a “kilátó” megtelt szurkoló fiúkkal és lányokkal. A végzős lányokból álló csapatot még senkinek nem sikerült legyőznie, és ez az idén sem volt másképp. Nagyon nagy élmény volt a végzősök ellen játszani, még akkor is, hogy úgy éreztük edzettebbek nálunk. Az első félidőben még látszott, hogy nem vagyunk összeszokott csapat, de a második félidőben már nekünk is voltak szép helyzeteink. Annak ellenére, hogy a - főleg felsőbb évesekből álló - szurkolói tábor nem nekünk szurkolt, nem veszítettük el a kedvünket, hősiesen helytálltunk. Végül az eredmény 26:11 lett a végzősök javára. A kis újoncok kicsit csüggedve, de jókedvűen hagyták el a pályát.
A "Kertész" Név Más Sportágakban
A 'Kertész' név nem csak a női kézilabdában, hanem a magyar sport más területein is felbukkan. Például az 50 plusszos kategóriában világbajnoki címet szerzett a magyar férfi kézilabdát képviselő Budapest Old Boys a Handball Masters World Cup-on, mely csapatnak Kertész Balázs is tagja volt (1 gól). Emellett a horvátországi U17-es Croatia Open birkózóversenyen Kertész Dominik is győztesen került ki a tíz kötöttfogású súlycsoportból hét magyar versenyző között. Ezek az eredmények is rávilágítanak a 'Kertész' nevű sportolók sokszínű tehetségére a magyar sportéletben.
tags: #kertesz #reka #kezilabda
