Késmárky Ákos: A Válogatott Labdarúgó Pályafutása és Hadifogsága
Késmárky Ákos, aki 1886. november 13-án született és 1945-ben hunyt el, a Budapesti Torna Club (BTC) kiemelkedő labdarúgója volt. Gólerős csatárként tartották számon, akinek technikai tudása és veszélyes kapura lövései különösen nagyra értékelt erények voltak. Pályafutása során a BTC-vel két bajnoki bronzérmet is szerzett. A labdarúgó közismert beceneve „Dudus” volt, ami jól tükrözte népszerűségét és egyedi személyiségét.
Klubkarrier és Kísérletek Csepelen
Késmárky Ákos a BTC labdarúgója volt, és a csapattal két bajnoki bronzérmet szerzett. Egy alkalommal azonban eltiltás is érte: „A MAC-BTC 1914. április 13-ikán tartott mérkőzésen történt tettlegességért Késmárky Ákos játékjogát 1914. évi június 15-ikéig felfüggesztették, megengedték azonban, hogy az 1914.”
A korai magyar futballban a vállalati csapatok megjelenése új lehetőségeket teremtett a játékosok számára. 1909-ben Fehéry Ákos (korábbi válogatott futballista, játékvezető, későbbi szövetségi kapitány) már azon mesterkedett, hogy „első osztályú labdarúgókat csábítson Csepelre a gyárhoz”. Ez a kezdeményezés „sikerült is néhány olyan korabeli ismert futballista esetében, mint Károly Jenő Késmárky Ákos vagy éppen Konrád Jenő”. A terv az volt, hogy a gyári munkásokból frissen megalapított Csepeli Atlétikai Klubot (CSAK) elindítják az I. osztályú bajnokságban. Azonban az MLSZ megvétózta a javaslatot, mondván, hogy „a csepelieknek is végig kell járniuk a szamárlétrát”, így a klubot csak a III. osztályba sorolták be.
Válogatott Szereplések
Késmárky Ákos 1909 és 1910 között három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban, ahol egy gólt szerzett. Személyiségét és a pályán való jelenlétét jól illusztrálja egy korabeli anekdota: „Jetz kommt der Slózi!” - ijesztgette a derék sógorokat az 1909. november 7-i magyar-osztrákon Késmárky Ákos, közismertebb nevén Dudus, amikor 1:1-es állásnál nevezett Slózi, vagyis Schlosser Imre támadásba lendült, majd az akció végén be is talált.
Késmárky Ákos válogatott statisztikái
| Időszak | Válogatott mérkőzések száma | Gólok száma |
|---|---|---|
| 1909-1910 | 3 | 1 |
Hadifogság az Első Világháborúban
Az első világháború kitörésével Késmárky Ákos sorsa drámai fordulatot vett. A Sporthírlap 1914. december 14-én tudatta a közvéleménnyel a szomorú hírt: „Késmárky Ákos, a BTC kitűnő csatára, a kinek pompás humoráért éppen úgy rajongtak football-társai, mint katonabajtársai, orosz fogságba került.” A lap hozzátette, hogy „Késmárky számos ütközetben vett részt a szerbek és az oroszok ellen”, mielőtt fogságba esett volna a háború elején, 1914-ben.
A cári birodalom mélyére hurcolt sok százezer magyar hadifogoly között Késmárky Ákos is megtapasztalta a tábori életet. Fontos megjegyezni, hogy bár a szibériai táborokról sokaknak az embertelen szenvedés jut eszükbe, az első világháború idején a hadifoglyok többségének viszonylag civilizált bánásmódot biztosítottak az akkor még tekintetbe vett nemzetközi egyezmények, mint például „A hadifoglyok jogairól szóló 1907-es, Oroszország által is elfogadott hágai konvenció”, amelyet „a világháború kitörése előtt, 1913-ban a magyarok is ratifikáltak”. Kaba Eszter, a Politikatörténeti Intézet főlevéltárosa szerint „Alapelv volt, hogy a hadifogollyal úgy kell bánni, mint a saját katonával, vagyis kötelező biztosítani számára az ellátást, az élelmezést, a kapcsolattartást a családdal, sőt ellátmányt is kell neki fizetni.” Továbbá, „a tiszteket nem lehetett dolgoztatni”, ami magyarázatot ad arra, hogy „sportélet szinte csak a tiszti táborokban alakult ki”.
Késmárky Ákos fogsága alatt sem hagyott fel szeretett sportjával. „Nem tévedés, egy egész más jellegű forrás is tanúsítja, hogy Budapesttől majdnem négyezer kilométerre, az omszki hadifogolytáborban valóban tovább űzte szeretett sportágát a játékos.” A Hadifogoly magyarok története című, 1930-ban kiadott alapműben is megemlítik, igaz, „hibás keresztnévvel”: „A tiszti tábor magas távírópóznák sűrű erdejével körülvett, meglehetősen tágas udvara kisebb méretű labdarúgó-pályával vetekedett. Magyarok, osztrákok és csehek voltak itt együtt, akik között nem egy kiváló sportember is akadt. Többek között itt raboskodott már 1915 tavaszán, a háború előtti idők nagyszerű magyar csatára: Késmárky Károly (BTC)...” Kaba Eszter kutatásai során gyakran az volt a benyomása, hogy „a hadifoglyok a kietlen oroszországi környezetben, a táborok zord keretei között próbálták megidézni a békebeli hangulatot, amit hátrahagytak a Monarchiában”. A futballozás kétségkívül segíthette a túlélést és a lelki egyensúly megőrzését ezekben a nehéz időkben.
Egy szibériai hadifogság története - könyvrészlet
Hazatérés és Újrakezdés
Majdnem hét évnyi fogság után érkezett meg a régóta várt örömhír. A Sporthírlap 1921. szeptember 12-én tálalta a hírt: „Késmárky Ákos, a BTC volt válogatott csatárjátékosa, aki még a háború elején, 1914-ben esett orosz fogságba, hazajött és jelenleg a csóti táborban van. Pénteken este jött meg a telefon értesítés az MLSz-be és a hír általános örömet keltett, mert a népszerű »Dudus«-t mindenki szerette.”
Hazatérése nagy hasznára vált egykori csapatának, a piros-fehér BTC-nek, hiszen „a fogságban állandóan futballozott és így most nagy hasznára lesz a piros-fehérek csatársorának.” Ez a visszatérés nemcsak személyes diadal volt, hanem reményt adott sokaknak, akik még várták szeretteik hazatérését a Nagy Háború után.
tags: #kesmarky #akos #valogatott #labdarugo
