A sport sötét oldala: Szurkolói és játékosi kilengések, botrányok és tragédiák

A sport, különösen a labdarúgás, világszerte emberek millióit hozza lázba szenvedélyével, örömével és drámájával. Azonban nem minden pillanat emlékezetes pozitív értelemben: időről időre felmerülnek olyan jelenségek és esetek, amelyek beárnyékolják a játék szépségét, és rávilágítanak a sportvilág árnyoldalaira. Legyen szó játékosok és szurkolók közötti konfliktusokról, a lelátókon elszabaduló agresszióról, vagy éppen a pályán tapasztalható sportszerűtlenségről, a sport nem mentes a drámai és sajnos sokszor tragikus pillanatoktól sem.

Játékosok és szurkolók közötti konfliktusok

A feszült mérkőzések utáni pillanatokban könnyen elszakad a cérna, ami nemcsak a szurkolók, de néha a játékosok részéről is indulatos reakciókhoz vezethet. Az olasz labdarúgásban nemrégiben egy ilyen esetre került sor a Hellas Verona-AC Milan (0-1) olasz labdarúgó-mérkőzés után.

• Nem mindennapi történettel zárult a Hellas Verona-AC Milan (0-1) olasz labdarúgó-mérkőzés. A találkozó után pár szurkoló aláírást kért volna a hazaiak támadójától, Gift Orbantól, aki azonban dulakodni kezdett velük.

  Nincs könnyű helyzetben a Serie A-ban a Hellas Verona, amely vasárnap 1-0-ra hazai pályán kapott ki az AC Milantól, így továbbra is a kiesést jelentő 19. helyen áll a tabellán. A csapat hátránya öt fordulóval a bajnokság vége előtt 10 pont a már biztos bennmaradást jelentő 17.

  A La Gazzetta dello Sport azt írta, egyikükkel, Gift Orbannal össze is szólalkoztak a csalódott drukkerek, és végül a nigériai válogatott csatárral össze is verekedtek.

  Gift Orban később nyilvánosan bocsánatot kért a történtekért:

  „Őszintén szeretnék bocsánatot kérni minden szurkolóktól. Sajnálom, hogy figyelmen kívül hagytam azokat, akik fényképeket és autogramokat kértek. Mélyen sajnálom, mindenki megérdemli a tiszteletet. Elvesztettem az irányítást, tettemre pedig nincs mentség. A szurkolók kulcsfontosságú tagjai ennek a klubnak, és nagyra értékelem a szenvedélyt és a hűséget, amit minden nap mutatnak felénk. Köszönöm a folytonos támogatást.”

Nem csak a futballban fordulnak elő ilyen esetek. A kosárlabda is szolgáltatott példát a játékosok és a szurkolók közötti feszültségre.

• A ZTE kosárlabdacsapata még múlt pénteken kikapott a Kaposvár ellen, Jericole Hellems amerikai légiós pedig nem viselte jól a szurkolók kritikáját, és megütötte egyiküket.

  Az ügynek azonban itt még nem volt vége, mert a klub szombati közleményéből kiderült, hogy - mint azt a rendelkezésre álló felvételek alapján megállapították - az eseményeket néhány néző viselkedése is eredményezte. Ennek nyomán a ZTE KK Kft. közleménye kiemelte: „Soha nem könnyű egyetlen szurkolót is elveszíteni, de a döntés meghozatalában figyelembe kellett vennünk, hogy klubunk számára fontos, hogy minden mérkőzésre kilátogató néző biztonságban érezze magát a Zalakerámia Sport- és Rendezvénycsarnokban.”

Szurkolói rendbontás és tragédiák

A stadionok és sportpályák sajnos nem mindig maradnak mentesek a rendbontásoktól és súlyosabb incidensektől, amelyek néha tragikus végkimenetellel járnak.

A futballhuliganizmus sötét fejezetei

A labdarúgó-világbajnokságok történetét is beárnyékolták már szurkolói atrocitások, amelyek sokáig elkerülték a vb-ket, leszámítva az első torna argentin-chilei derbijét. A 90-es évektől kezdve azonban egyre inkább jellemzővé váltak a szervezett szurkolói erőszakcselekmények.

• 1990-ben - egyáltalán nem előzmények nélkül - az angol „szurkolók” fenekestől fordítsák fel Szardíniát és Szicíliát.

  Mindez kismiskának bizonyult az 1998-ban történtekhez képest, amikor angol és német hordák dúlták fel Marseille-t és Lens-t.

  Előbbiben az angolok a tunéziai drukkerekre támadtak, hogy azok aztán - élvezve a kikötőváros egyébként sem kicsiny muzulmán közösségeinek támogatását - visszavágjanak. A polgárháborús állapotot a francia csendőrségnek csak egy nap alatt sikerült felszámolni.

Daniel Nivel esete: A futballerőszak szimbóluma

Lens, pontosabban Daniel Nivel csendőr pedig a futballerőszak áldozatainak szimbólumává vált egy tragikus eset kapcsán.

• Ez az álmos észak-francia bányászvárost német vandálok dúlták fel. Közülük hatszázat saját rendőreik is különlegesen veszélyesnek minősítettek.

  Körükből kerültek ki azok, akik vasdoronggal eszméletlenre, majdnem halálra verték Nivelt.

  A bűntettet mindenki láthatta, mert kamera rögzítette, és a tévék is bemutatták, hogyan rugdosták tovább a garázdák a már mozdulatlan áldozatukat.

  A tettesek háromtól tíz évig tartó börtönt kaptak, Nivel sokáig kómában volt, majd felépült, de nem gyógyult fel teljesen.

  A német labdarúgó szövetség derekasan viselkedett: az áldozat javára alapítványt hozott létre, róla elnevezett focitornát rendez, és Nivelt díszvendégnek meghívták az idei vb-re is.

Tragédia Algériában

A szurkolói ünneplés is tragédiába torkollhat, mint az Algériában történt halálos baleset mutatja, amely a túlzott izgalom és a nem megfelelő infrastruktúra szomorú következménye volt.

• Halálos baleset történt az algériai MC Alger bajnoki címének ünneplése során, amikor több néző lezuhant a stadion felső lelátójáról - számoltak be szombaton a helyi médiumok.

  Az MC Alger közleményben erősítette meg, hogy egyik szurkolójuk, Younes Amguzzi életét vesztette a fővárosban található Július 5. Stadionban történt balesetben.

  Később már a hatóságok közölték, hogy a halottak száma háromra emelkedett.

  A helyi sajtójelentések szerint a nézők akkor zuhantak le, amikor a felső lelátó egyik korlátja eltört.

  A sérült szurkolókat kórházba szállították, ahová az MC Alger játékosai, stábtagjai és vezetői is ellátogattak, hogy vért adjanak.

Szurkoló szülők az utánpótlás-mérkőzéseken

A felnőtt sporteseményeken tapasztalható rendbontások mellett egyre nagyobb figyelmet kap a szurkoló szülők viselkedése az utánpótlás-mérkőzéseken, ahol a gyermekek játéka gyakran a felnőttek sportszerűtlen megnyilvánulásai miatt szenved kárt.

• Sokszor vehemensebbek is, mint egy átlagos szurkoló, de hol van az a határ, amit már nekik sem lenne szabad átlépniük?

  Néhány kirívó eset miatt ez is téma volt a vármegyei igazgatók összejövetelén, de gyorsan le kell szögezni azt is: nem csak a futballt érintő probléma az, ha a szurkoló szülők túllépnek a sportszerűség határain.

  A Budapesti Kézilabda Szövetség elnöke közleményt fogalmazott meg az utánpótláscsapatokat működtető egyesületeknek címezve, miután egy U12-es mérkőzésen tapasztaltak ragadtatták tollat az elnökkel, ugyanis az ominózus mérkőzésen a lelátóról (ahol főként szülők foglaltak helyet) verbálisan inzultálták a játékvezetőket s az ellenfél játékosait. Sőt, továbbmentek, hiszen a pályára is beléptek, és fenyegető magatartást tanúsítottak. Nem csoda, hogy a mérkőzés félbeszakadt, a csarnokot pedig ki kellett üríteni.

  Az eset minden tekintetben egyedi, mert döntő részben nem ilyenek a szurkoló szülők. A gyerekek játéka is megsínyli, ha nem csak azzal kell foglalkozni. A szurkoló szülőknek is ott a helye a pálya szélén, csak tudni kell, mi az a határ szurkolás címszó alatt, amit már ők sem léphetnek át...

  Visszatérve a futballra. A vármegyei igazgatók ülésén a Fejér vármegyei igazgató, Schneider Béla, valamint a Szeged-Csanád vármegyei igazgató, Nógrádi Tibor állt a kezdeményezés élére, írta a feol.hu. A tapasztalatok szerint a szurkoló szülők van, hogy átesnek a ló túloldalára, amikor már nem csak a csemetéiket féltő és nekik szorító, jó értelembe vett szurkolók ők, hanem az ellenféllel és főleg a játékvezetőkkel szemben viselkednek sportszerűtlenül.

  Kicsit érdeklődve a témában, hallottunk olyan esetet is, hogy a játékvezető profilját megtalálva, a közösségi platformokon a játékos (gyerekekről van szó!) és a szülő is sportszerűtlen üzenetekkel torolták meg vélt sérelmeiket...

  Szekeres Szabolcs, az MLSZ Zala Vármegyei Igazgatóság igazgatója szerint nem sokat lehet tenni. „Szeretném leszögezni, hogy nem csak a labdarúgásban jön elő ez a téma, ráadásul nálunk itt Zalában nem is nagyon fordultak elő komolyabb esetek, de másutt valóban voltak durva történetek” - ismerte el Szekeres Szabolcs, amikor a témával kapcsolatban megkeresték.

  „Talán tavaly volt egy komolyabb konfliktus egy utánpótlás futsalmérkőzésen, de ott a játékvezető, köszönhetően a kiállásának és tapasztalatának, hamar nyugalomra intette a méltatlankodó szülőt, és megfelelően lépett fel vele szemben a rendező klub is.”

  A problémát az jelenti, hogy pontosan nem lehet beazonosítani a lelátón sportszerűtlenül viselkedő szülőket, mivel az amatőr és utánpótlás eseményeken nincsenek névre szóló belépőjegyek és azokhoz tartozó ülőhelyek, sem kiépített kamerarendszer. De nem is gondolom, hogy ez lenne a megoldás. Egy edzőt, játékost el tudunk tiltani, de egy adott sporteseményen résztvevő, a lelátón, pálya szélén helyet foglaló, számunkra ismeretlen szurkolót, szülőt nem.

  Anyuka és apuka is szurkol a saját csapatuknak, de amikor már a játékvezetőkkel és az ellenfél együttesével foglalkozik a sajátja buzdítása helyett, az már baj. A győri térségben volt egy eset, amikor rasszista megnyilvánulások miatt a rendező egyesület kapott hat számjegyű büntetést a játékvezetői jelentés alapján egy utánpótlás-mérkőzés után.

  Ez az egyetlen lehetőség van az MLSZ kezében, hogy a renitens szurkolóhoz, szülőhöz egyértelműen köthető egyesületet bünteti. Minden klub felelős a saját szurkolóiért és azok viselkedéséért. Utánpótlás-mérkőzéseken a szurkolók általában a gyerekek szüleiből tevődnek össze, így ilyen formán az egyesület felelős a szülők viselkedéséért. Hogy a fegyelmi szabályzat alapján kiszabott pénzbüntetést után az egyesület átterheli-e azt a renitens szülőre, az már rajtuk múlik.

  Mindenesetre úgy vélem, az egyesületeknek is el kell kezdeniük komolyan venni ezt a jelenséget és edukálniuk a szülőket, hogy elejét tudják venni ennek a jelenségnek. Az efféle viselkedés nem mutat jól magasabb szinteken sem, de ott, ahol gyerekek sportolnak, különösen visszataszító és elítélendő, hiszen rossz példát mutat a jövő sportolóinak és szurkolóinak egyaránt.

  Szekeres Szabolcs zalai igazgató szerint is elejét kell venni a helytelen lelátói viselkedésnek. Ugyanakkor a sportszerűen szurkoló szülőket sem érheti hátrány, nekik erre is figyelni kell.

  Azonban az, hogy foglalkoztak az üggyel, egy létező jelenségre hívja fel a figyelmet. Továbbra is leszögezve: egyáltalán nem a szülőkkel van baj, hogy ott vannak a lelátókon és szurkolnak csemetéiknek. A többség tényleg ezért látogat ki, a baj akkor van, amikor valaki túllép egy határt. Ami a "rendes" szülők számára is már kellemetlen, főleg úgy, hogy gyerekek vannak a pályán.

  Mit lehet tenni ilyenkor? - „Egyelőre abban állapodtunk meg, hogy kidolgozunk egy tervet az ilyen esetek elharapódzását megelőzendő” - folytatta Szekeres Szabolcs. - „Alkalmazhatjuk a hármas szabályt, vagyis, először megállítják a játékost a játékvezetők. Ha ez nem hat, meg kell szakítani a mérkőzést, harmadszorra pedig le kell fújni az adott találkozót.”

  „Mi, a szövetség nem tudja eltiltani a szurkoló szülőket a sportesemények látogatásától és nem is akarjuk, hogy nézők nélkül rendezzenek utánpótlás-mérkőzéseket. Éppen azért, mert nem rekeszthetjük ki a sportszerűen szurkoló szülőket egy vagy két ellenkezőleg viselkedő szülő miatt. A téma napirenden van, mert vannak kirívó esetek, ami viszont a sportágnak is káros, és a gyerekek szempontjából is.”

A labdarúgó-világbajnokságok sötét titkai

A futball legnagyobb ünnepét, a világbajnokságot is beárnyékolták már sportszerűtlen cselekedetek, brutális szabálytalanságok, botrányos bírói ítéletek és gyanús mérkőzések. Ezek a pillanatok, bár nem a játék igazi szellemét tükrözik, a történelem részévé váltak.

Botrányos bírói ítéletek

A labdarúgó-világbajnokságok hírnevének legtöbbet ártó jelenségek között kiemelkedő helyet foglalnak el a bírói tévedések, vagy éppen a szándékos manipulációk. Az alábbiakban a "legrosszabb bírók rémálom-tizenegyének" néhány tagjáról olvashatunk.

A fenti tizenegy nem valamiféle a vb-k történetének legjobbjaiból összeállított álomcsapat, hanem a legrosszabb bírók rémálom-tizenegye: Rego (brazil) - Van Moorsel (holland), Mattea (olasz), Eklind (svéd) - Griffiths (walesi), Latisev (szovjet), Garrido (portugál), Dubach (svájci) - Ithurralde (argentin), Corver (holland) Moreno (ecuadori). Olyan férfiúk ők, akik elnézték a történteket, nem láttak, nem ítéltek vagy szimplán elcsalták a meccset.

• Az első vb legemlékezetesebben rossz bírója Rego. A brazil „kanári” azzal kezdte ténykedését, hogy az argentinok vezető góljának megszületése után rögtön, már a 84. percben lefújta a meccset. Az elképedt franciák reklamáltak, mire a bíró lejátszatta a maradék hat percet, az eredmény azonban már nem változott (1-0). Ugyanő vezette az Uruguay-Jugoszlávia elődöntőt is. A dél-amerikaiak által 6-1-es győzelemmel abszolvált meccsen közel sem volt ekkora különbség a két csapat között, csakhogy míg Rego a jugók vezetésénél egy alapvonal mögött álló fotósról visszapattanóból elért gólt megadott a hazaiaknak, addig annulált egy teljesen szabályos délszláv találatot. A találkozó képe így alapjaiban változott meg, és a hazaiak lemosták a jugókat.

• 1950-ben Griffiths spori is a hazai, a brazil csapatot segítette győzelemhez. A mérkőzésre kivonuló jugoszláv Mitics beütötte a fejét egy vascsőbe, és amíg a játékos sebét ellátták, a sípmester jelet adott a kezdésre. A létszámelőnyt a hazaiak már a 3. percben kihasználták, de a plávik végig közel voltak a döntőt jelentő egálhoz, hogy aztán az utolsó előtti percben a dél-amerikaiak lőjenek még egyet.

• A svéd Fredrikson két vb-n is észrevétette magát. 1986-ban a belga-szovjet meccsen két lesgólját is megadta a németalföldieknek, hogy aztán azok a hosszabbításban kivívják a győzelmet. A négy évvel későbbi második alakításának is a szovjetek voltak az áldozatai: az argentinok elleni találkozón 0-0-nál a gólvonalon álló Maradona kézzel ütötte ki Kuznyecov gólba tartó labdáját. A svéd sípja néma maradt, nem úgy a feledhetetlen Lobanovszkij mester, aki örökre eltiltotta volna a skandinávot a bíráskodástól.

• Az előző torna negatív hőseiről, Byron Moreno bíróról, akiről négy éve különösen sok szó esett, különösen Itáliában. Ő az olaszok Dél-Korea elleni nyolcaddöntőjét dirigálta. Azzal kezdte, hogy a meccs elején adott egy potyabüntetőt a hazaiaknak, de azt Buffon kifogta. Sőt Vieri révén az olaszok vezetést is szereztek, amire a bíró úgy reagált, hogy az ázsiaiaknak mindent megengedett, míg a taljánokat következetesen nem engedte át a felezőn. Ténykedése eredményes volt, mert a rendezők csapata kiharcolta a hosszabbítást, amely során Tottit (igazságtalanul) szimulálás miatt állította ki, és nem adta meg Tommasi teljesen szabályos találatát, amivel - mivel az aranygól szabály volt életben - az olaszok biztosan nyertek volna. Eztán jöhetett a koreaiak győztes gólja. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) szóvivője szerint Moreno csak kisebb hibákat vétett.

• Ki tudja, a jövőbe láthatott, mert az egyébként korábban igen jó benyomását keltő egyiptomi Ghandour ha nem is fújta el az egész meccset, de a dél-amerikai kollégájánál nagyobbakat hibázott: két szabályos spanyol gólt nem adott meg - persze újra csak a dél-koreaiak ellen.

Brutalítás a pályán

A focitól sohasem állt távol a durvaság. A futball ősének számító középkori városok közti labdajátékokban minden eszköz megengedett volt, hogy az ellenfelet magakadályozzák a cél elérésében. A gyakran tömeges csonttöréssel végződő viadalokat a hatalom és az egyház gyakran betiltotta, a játékszenvedélynek azonban csak időlegesen lehetett gátat szabni.

A határozott és a durva védőn gyakran ugyanazt értették, a „vagy a labda, vagy a baba” jelszavát maguk az edzők adták ki. És ez a „védekezési szisztéma” különösen addig, amíg a mérkőzés közben nem lehetett cserélni - a vb-ken egészen 1970-ig! -, igencsak eredményes volt. A világbajnokságokon is sok emlékezetesen durva meccset játszottak, ahol a játékosok testi épsége gyakran veszélybe került.

• Ilyen volt mindjárt az elsőn a Románia-Peru. A vesztésre álló dél-amerikaiak csatárja páros lábbal ugrott Steinernek, akinek a lába eltörött. Nem járt jobban Stanciu sem, akinek pedig a térdkalácsát rúgták szét. A románok (kilencen) ezek ellenére is hozták a meccset (3-1). Kár, hogy csak kevesen láthatták, mert a vb-k történetének a legkisebb nézőszámú találkozója volt ez, mindössze 300 néző volt rá kíváncsi.

• Lábtöréses meccs volt még a jugoszlávok és a bolíviaiak közti is, amelyiken a dél-amerikaiak tízen maradtak pályán. De az 1930-as vb messze legdurvább derbijét Argentína és Chile játszotta egymás ellen. A tízperces csihi-puhiba még a közönség is beszállt, a megbékélés után a bíró pedig nagy bölcsen nem ítélt semmit.

• A következő „kőkemény” vb a svájci volt. A mi Puskás Öcsinket a csoportselejtezőkön 5-1-es állásnál a nyugatnémet Liebrich szándékosan letalpalta, a „száguldó őrnagy” lesántikált, és a döntőig játékba se állt. De addig még a magyaroknak meg kellett vívniuk a „berni csatát”, a „brazil” negyeddöntőt. Előbb Julinho és Didi is kiállítást érően szabálytalankodott, majd Maurinho lerúgta Tóth II-t, aki ugyan visszatért a pályára, de játszani már nem tudott. Mindegyik faultoló maradhatott. A második félidőben N. Santos felrúgta Bozsikot, mire a magyar fedezet ököllel fenyegette meg a brazilt - kettős kiállítás. 4-2-es magyar vezetésnél a 88. percben Humberto beleszállt Buzánszkyba, a brazil pirost kapott. Az öltözőfolyosón folytatódott a csata, az elkeseredett dél-amerikaiak cipőkkel és szódásüvegekkel vártak a mieinkre.

• 1962-ben a házigazda chileiek az olaszokkal „játszottak” valami hasonló. De itt a bíró, az angol Aston egyoldalú ténykedése mérgesítette el a helyzetet. A thai boksszal vegyített focimeccsen két olaszt is leküldtek, de egyiküket, a maradni akaró Ferrinit végül csak a rendőrök bírták jobb belátásra. A 12 chilei végül 2-0-ra győzte le a 9 zilált taljánt.

• 1966-os angliai vb-n a németek és az uruguayiak meccse is emlékezetes volt. A második félidő elején, 1-0-ás német vezetésnél ereszkedett le a lila köd az urukra. Az angol Finney előbb leküldte az Emmerichet megrúgó Trochét, aki levonultában még behúzott egyet Overathnak. Aztán jött Silva kiállítása, aki nem akart levonulni a játéktérről, és ezért rendőrök kísérték le onnan. A vége sima 4-0 a germánoknak.

• A spanyol mundial bizonyos értelemben a védekezés, a durva defenzíva apoteózisa volt. Sokak hajlamosak ezt a catanaccióval és kupát végül elhódító olaszokkal azonosítani, de bár a talján védelem Hispániában is „jól muzsikált” (értsd: olykor szólt a csontzene rendesen), és Gentile valóban kikészítette a siheder Maradonát, de az ellenfél aprításában mégiscsak a nyugat-európai védelmek jártak elől. Elsősorban a kapusok ámokfutására emlékezünk jeges borzadállyal. Itt van mindjárt Pfaff, aki a mi Fazekasunkat ütötte el kíméletlenül (ha nem teszi, valószínűleg továbbjutunk). De a belga kapusideál tettét a német kollégája überelni tudta. Schumacher a kitörő Battistont bestiális módon gyalulta földbe. Neki megérte, mert a németek végül is a döntőbe jutottak. A bíráskodás akkori színvonalát minősíti, hogy mindkét cerberus a pályán maradhatott.

• Talán nem itt lenne a helye, mert nem a szűken vett brutalitásról van szó, de szót kell ejtenünk Rijkaard filmszakadásáról az '90-es olasz vb-n. Az idegei feletti kontrollt elvesztő holland klasszis nemcsak felrúgta, majd szidalmazta Rudi Völlert, hanem le is köpte. A bíró legalább a sportszerűtlen németalföldit kiállította.

Bunda és a házigazda előnyei

A sportban, különösen a labdarúgó-világbajnokságokon, időről időre felmerül a mérkőzések manipulálásának gyanúja, legyen szó bundázásról vagy a házigazda csapatok "természetes" előnyéről, amit néha a bírók vagy a szövetség is megerősít. Ezek az esetek komolyan erodálják a sportágba vetett bizalmat.

E téli ruhadarabot (bunda) viszonylag ritkán veszik elő a nyári rendezésű világeseményen, de azért volt erre is példa. A ritkább előfordulást elsősorban az egyenes kiesési rendszer túlsúlya magyarázza. Több tornán csak ilyen meccsek voltak, és a vb-k történetében is ezek a meccsek vannak többségben. Az is javított a helyzeten, hogy az 1986-os vb óta a csoportmeccsek utolsó körét kötelezően egy időben bonyolítják. (Már ’74-ben és ’78-ban is így volt, de aztán a FIFA visszakozott.)

• Az 1978-as vb-n elméletben a középdöntők utolsó párharcait is egy időben kellett volna lejátszani. Csakhogy a házigazda argentin szövetség a FIFA-nál elérte, hogy a tévés közvetítésekre tekintettel csapata később kezdhesse a meccseit. Így már annak tudatában léphetett Peru ellen a pályára, ha legalább 4-0-ra győz, kiejti az azonos ponttal végző Brazíliát, és döntőbe jut. Az eredmény 6-0 volt az addig jól muzsikáló peruiak ellen.

• A másik híres bundát négy évvel később húzták elő a gardróbból. Algéria legyőzte az NSZK-t és Chilét, és egyetlen eredmény kivételével továbbjutott volna a csoportjából. Természetesen ez az egyetlen eredmény született meg az NSZK-Ausztria meccsen. A németeknek 1-0-ra kellett megverni a sógorokat ahhoz, hogy mindketten továbbmehessenek. A kívánatos találat már a 12. percben megszületett, és a két manschaft ezután úgy reprodukálta az Anschlusst, hogy át sem lépte a felezővonalat. A nézők már a meccs alatt Havelange FIFA-elnök lemondását követelték. Algéria is tiltakozott, mindhiába, a FIFA nem zárta ki a bundázókat. Ausztria a középdöntőben elhullott ugyan, de a németek döntőt játszottak. Még mondja valaki, hogy a sport igazságos!

A házigazda csapatok előnye a vb-ken már az elsőtől az utolsó tornáig tetten érhető, amit a bírói segédlet és a FIFA feltűnő előzékenysége is növel.

Ezt bizonyítja, hogy az eddigi tizenhét tornából hatot az - egyébként is többnyire focinagyhatalomnak számító - vendéglátó nyert, kétszer-kétszer végzett a második, illetve a harmadik helyen, és hatodiknál hátrébb csak Spanyolország, az Egyesült Államok és Japán került.

• 1930-ban ugyan a rendező Uruguay valóban élvezte a játékvezetők jóindulatát, de valóban nagyszerű alakulat volt, amelyik az előző két olimpiát - amikor még profik is szerepelhettek a játékokon - megnyerte.

• Nem így Dél-Korea legjobb esetben is csak ügyes iparosokból álló csapata, amelyiknek Portugália elleni csoportmeccsén két luzitánt állított ki az argentin Sanchez. Aztán jött az ecuadori Moreno által hozott olasz, majd az egyiptomi Ghandour biztosította spanyol meccs, és a társrendező már a négy között volt. Sokak szerint az elődöntőt csak azért nyerték meg a németek a koreaiak ellen, mert míg az aranycsatára Japánban került sor, addig a bronzra Dél-Koreában.

  Hegyi Iván Labdarúgó vb-könyve szerint a nemzeti csapat nagy menetelése alatt a The Korea Times azzal a pimasz címmel jelent meg: „Arrivederci, adios, goodbye, a vb-nek nincs szüksége rátok!” Majd a cikkben az állt: „a futball alapszabálya: amelyik csapat nem készül fel rendesen, az nem marad versenyben”. A Népszabadság szakírója szerint: a koreaiak nem csupán a futballhisztériának, „de a cinizmusnak sem szabtak határt”.

• Majdnem ekkora támogatást kapott korábban az argentin és a spanyol gárda is. Az argentinoknak nemcsak a bírók, de a FIFA is a segítségére sietett, amikor előzetesen engedélyezte, hogy a párhuzamos meccsek esetén később játszhasson, mint a másik pár. Így nyílt lehetősége bundázásra. Ők élni tudtak a sanszokkal, a spanyolok viszont nem. Viharos bírói hátszéllel éppen hogy csak túlélték a csoportkört, hogy aztán a középdöntőben meccset se nyerjenek.

• Az 1966-os angol vb-ről a hazai pályát emlegetve persze mindenkinek Hurst gólja jut először eszébe: bent volt, vagy nem volt benn a nyugatnémetek elleni döntőn. A portugálok Schwinte játékvezetőre se szívesen emlékeznek, aki az elődöntőben csak az egyik angol kezezésért adott tizenegyeset nekik, a másiknál a sípja néma maradt, így Anglia 2-1-es győzelmével a döntőbe jutott.

A labdarúgó-világbajnokságok történeti áttekintése

Az alábbi táblázatban áttekintjük a labdarúgó-világbajnokságok néhány fontos adatát, egészen a kezdetektől, rávilágítva a tornák fejlődésére és méretére.

tags: #ket #foci #szurkolo #rossz #helyre #mentek

Népszerű bejegyzések:

• Hungarian Women's Youth Football Initiatives
• Successes of the Hungarian Men's Basketball Team
• Gólok és játékosmozgások elemzése
• tudj meg többet Juanitóról
• A megújult kézilabda Bajnokok Ligája trófea