Átfogó útmutató kezdő kapusok edzéséhez: Technika, erőnlét és mentális felkészülés

A kapus az utolsó láncszem, aki megállíthatja az ellenfél támadó akcióját. Az ő kvalitásai gyakran döntik el az egész csapat sikerét, és a hibáit nem bocsátják meg. A közös edzések mellett tehát az egyéni felkészülésre is figyelnie kell. A profi labdarúgásban a kapusoknak saját edzőjük van, aki segít nekik a technika gyakorlásában, de kezdőként és szabadidős játékosként gyakran maguknak is meg kell oldaniuk. Ez az útmutató segít abban, hogy a legfontosabb alapokat elsajátíthassa, és rendszerezett módon fejlessze képességeit.

Alapvető gyakorlatok kezdő kapusoknak

Kezdetnek elegendő, ha a következő 5 alapvető gyakorlatot rendszeresen végzi. Ezek segítenek a legfontosabb kapus készségek kialakításában és fejlesztésében.

1. Mozgás a tizenhatoson belül

   A tizenhatoson belül ösztönösen és magabiztosan kell mozognia, folyamatosan készen állva a lehetséges lövésekre vagy passzokra. Szüksége lesz egy második játékosra és négy bójára, amelyeket a tizenhatoson belül vagy máshol a pályán téglalap alakban helyez el. Álljon a középen, míg a partnere a megjelölt téglalapon kívül áll. Amint jelet ad, fut a bójához, megérinti, majd visszatér a kiinduló pozícióba.

2. A labda megfogása állva

   A teljes kapus alap a labda megfogása állva tekinthető, akár nyugalomban, akár mozgásban. Eközben fontos megjegyezni egy szabályt: ez a test teljes munkája, de először mindig a kezek mennek a labdához, amelyeket speciális kapuskesztyűk védenek. Kezdetnek elegendő, ha a csapattársa vagy az edző lassan dobálja a labdákat vagy a földön gurítja. Így teljes mértékben a technikára tud koncentrálni. A második fázisban gyorsítsa fel az egész gyakorlatot, hogy a gyors reakciókat is csiszolhassa.

3. Esések gyakorlása

   Jól begyakorolt esések nemcsak jól néznek ki, hanem motiválhatják az egész csapatot és bátoríthatják a győzelemre. Ezen kívül ez a gyakorlat segít a mozgékonyságod általános fejlesztésében, és egyáltalán nem bonyolult. Mindenki meg tudja csinálni, aki ki szeretné próbálni a kapus szerepét. Álljon körülbelül 5 méterre az edzőpartnerétől. Ő a földön fogja dobni a labdát balra vagy jobbra tőled. Tehát ugranod kell a labdához, hogy megfogd. Aztán dobd vissza a labdát a másik játékosnak, és gyorsan rugaszkodj el, hogy visszatérj álló helyzetbe. Ideális esetben ezt a gyakorlatot legalább húsz alkalommal ismételje meg, és folyamatosan növelje a sebességet.

4. Gyors reakciók

   A kapusok alapvető edzése magában kell, hogy foglalja a gyors reakciók gyakorlását, amelyek lehetővé teszik, hogy a legtöbb labdát kezelje, még akkor is, ha teljesen váratlanok. Ezzel összefüggésben a jól végzett kézmunka is fontos. Ismét szüksége lesz egy edzőpartnerre. Ön legyen felkészülve a kapu felé nézve és ő körülbelül 9-14 méterre álljon öntől. A labdát közel fogja dobni, de különböző magasságokba, és amint rászól vagy fütyül, ezt jelezze, hogy azonnal forduljon meg és fogja meg a labdát.

5. Rúgások és dobások

   Ne feledkezzen meg a rúgások edzéséről, amelyek alapvetőek a támadás indításához és a passzokhoz, hogy megtartsa a labdát és csökkentse a nyomást a csapattársain. A kapusoknál gyakran alábecsülik a lábmunkát, de ha jók akarnak lenni, nem elég, ha csak a rúgás technikáját uralják. Ezért először is a helyes rúgásokat és aztán a dobások pontosságát gyakorolja. A technika és az erő fejlesztéséhez ajánljuk, hogy kezdje a kapu közelében a rúgásokat. Helyezzen el a pályán célokat különböző távolságokban, és próbálja meg a lehető legpontosabban eltalálni őket. Fokozatosan távolíthatja őket és csökkentheti a méretüket. A pontosabb dobásokhoz ajánljuk, hogy állítson fel csapattársakat a pályán, vagy legalább helyezzen el bójákat vagy jelölőket, és próbálja meg pontosan eltalálni őket. A legjobban rövid távolságokkal kezdje, és fokozatosan növelje azokat, miközben különböző játékhelyzeteket szimulál.

A siker kulcsa minden sportági felkészülésben a konzisztencia, és ez a kapusok alapvető edzéseire is vonatkozik.

Fizikai felkészítés és erőnlét

Ha fociról van szó, gyakran azt gondolják az emberek, hogy a kapusnak nem kell olyan jó formában lennie, mint a többi pályán lévő játékosnak. Az ugyan igaz, hogy a kapusok közel sem olyan mobilisak vagy aktívak, mint a csapattársaik, de ha a legjobb kapus szeretnél lenni, fizikai edzettségedet bizony nagyon komolyan kell venned. Amit ugyanakkor sokan nem vesznek figyelembe, hogy a kondíciós edzésed jó hatással lehet a kapus teljesítményedre. Íme, néhány javaslat kondíciós edzésekhez, melyek által javulhatnak kapus készségeid, képességeid.

Bemelegítés és nyújtás

Akár edzel, akár egy nagyobb meccsre készülsz fel, elengedhetetlen, hogy időt szakíts arra, hogy izmaidat lenyújtsd, ill. hogy megfelelően bemelegíts. Nyújtás és bemelegítés során eléred, hogy testhőd emelkedjen, véred áramoljon, valamint csökkented a sérülések kialakulásának esélyét. Tudod, a bemelegítéssel az izmok rugalmasságát növeled. Ez azért fontos, mert minél rugalmasabbak az izomrostok, annál kisebb az esélye, hogy elszakadnak vagy sérülnek. Ha ezeket a rostokat úgy képzeled el, mint egy cérnaszál, könnyű belegondolni, hogy ha feszes volna a cérna, sokkal könnyebben el tudnánk szakítani, mint ha laza volna. Számos nyújtó gyakorlat és mozdulat létezik, amik segítenek bemelegedni, légy tehát alapos, és ne a rövidebb utat válaszd!

Állóképességi edzés

Kapusként nem fogsz akkora távolságokat megtenni a pályán, mint a többi játékos, mégis nagyon fontos, hogy az erőnléted és állóképességed kifogástalan legyen. Játék során ugyanis, lábban gyorsnak kell lenned, és lehet, hogy gyorsan kell balról jobbra mozognod. Sok ilyen jellegű mozgás megerősíti a gyorsan ránduló izomrostokat, mivel hirtelen jellegű mozgásokról van szó, így ezeket mindenképp illeszd be edzésedbe!

Az interval edzések sprintjei, a rövid kitörések sebességben tökéletesek, hogy ezeket az izomrostokat megerősítsd a robbanékonyság edzésen, mindenképp legyenek tehát ezek részei edzésednek! HIIT edzések is nagyszerűek erre a célra. Erőnlétedre és állóképességedre is fókuszálnod kell, hiszen lehetséges, hogy hosszú ideig aktívnak kell lenned, illetve ahhoz, hogy a legjobb formában légy amikor elesel, gyorsan fel kell majd kelned és lélegzethez jutni. Sok kardio gyakorlatra lesz szükséged edzésed során, de felváltva alkalmazd a különféle gyakorlatokat!

Erőnléti edzés

Amikor kapus edzésről beszélünk, sose becsüld alá a súlyzós és ellenállásos edzések jelentőségét! A kapusoknak több okból kifolyólag erősnek kell lenniük a levegőben és álló helyzetben egyaránt. Kezdjük ott, hogy szöglet vagy rögzített helyzetek esetén az ellenfél csapattagjai lökdösni fognak, megpróbálnak erőben föléd kerülni, és így megnyerni maguknak a labdát. A te feladatod pedig, hogy feltartsd őket. Itt játszik majd nagy szerepet az erő.

Ezen kívül még lábból és karból is tudnod kell erőt kifejteni, amikor a pályán előre adod a labdát akár kirúgással akár dobással. Ezért tehát bizonyosodj meg arról, hogy kellőképpen beiktatsz edzéseidbe erősítő és ellenállásos gyakorlatokat! Ezek szintén a gyorsan ránduló izomrostokat erősítik, továbbá segítik a törzsizom stabilizáló funkcióját. A funkcionális erőnlét kapcsán erős törzsizomzat nélkülözhetetlen, így még egy ok szól a vegyes súlyemelés mellett, hiszen hatékonyabb, mint az izolált gyakorlatok. Mindenképpen illessz be vegyesen felsőtestet, alsótestet és törzsizmot erősítő gyakorlatokat!

Speciális kapustechnika és védési alapok

A kapus posztja kulcsfontosságú a játékban, a teljesítménye nagy mértékben kihat a csapattársak és az ellenfelek pszichikai állapotára. A kapus lendületet adhat és egy közepes képességű csapatot is versenyképessé tehet (Clanton-Dwight, 1997).

Az alapállás és alapmozgás

Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott.

• Lábak: vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg.
• Törzs: egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el.
• Fej: magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását.

Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését. A kapus alapmozgása tulajdonképpen alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával. Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen.

• Szélességben: apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg. A helyváltoztatás a mozgásirányba eső közelebbi láb oldalirányú kilépésével kezdődik, amit a másik láb talajon történő utánhúzása követ. Tehát a kapus helyezkedésének pályája ezen mozgások összegzésének eredményeképpen hasonló egy ellipszishez, melynek azonban a hátsó felét levágja a gólvonal. Erről az ellipszispályáról kiindulva hajtja aztán végre a kapus a védés különböző technikai elemeit. Az alapmozgás nagymértékben meghatározza a kapus védőmunkájának eredményességét.

Védési technikák típusai

A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.

Magas labdák védése

A magas labdák védése annyit jelent, mint vállmagasságban vagy a fölött érkező labdák hárítása. A felső területre érkező lövéseket a kapus kétféle módon háríthatja: az egyik a kétkezes, a másik az egykezes védés.

• Kétkezes védés: Célszerű abban az esetben, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van, mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből karjait az érkező labda irányába lendíti, miközben a távolabbi vagy lehetőleg mindkét lábról elrugaszkodik oldalirányba. A védés pillanatában a kapus kezeit és karjait a labda mögött, közel tartsa egymáshoz a lövés erejének tompítása és a biztonságos védés érdekében.
• Egykezes védés: Célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját az érkező labda irányába nyújtja, miközben az azonos oldali lábbal kilép oldalirányba. Ezzel egyidejűleg az érintőtávolság növelése érdekében a másik lábról erőteljesen elrugaszkodik.

Középmagas labdák védése

A középmagas labdák védése annyit jelent, mint váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját és lábát egyidejűleg lendíti az érkező labda útjába oly módon, hogy azok együttesen a lehető legnagyobb felületet takarják anélkül, hogy a labda áthaladna közöttük. A másik láb egy erőteljes elrugaszkodással a mozgásirányba tolja a testet, majd kis oldalirányú szökkenéssel segít az egyensúly megőrzésében, míg a másik kar a test síkjában történő mozgással egyensúlyoz. A védés pillanatában a kar és a láb lehetőleg együttesen érintse a labdát és rugalmas utánengedéssel fékezze annak lendületét.

Alacsony labdák védése

Az alacsony labdák védése annyit jelent, mint térdmagasság alatt érkező labdák hárítása. Meglehet, ez általában a lábak feladata, a biztonságosabb védés érdekében célszerű, ha a kezek szintén részt vesznek a lőtt vagy a talajról felpattanó labda megállításában. A kapu alsó részére történő lövéseknél a kapusok többféle mozgásformát is alkalmazhatnak, például kicsúszást vagy vetődést. Fontos, hogy mindegyiket kellőképpen elsajátítsák.

• Kicsúszás: A hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi láb egy erőteljes elrugaszkodással az egész testet kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába tolja. A másik, ily módon tehermentesült láb kifordul a labda irányába, és a kapus - egy spárgázó mozdulathoz hasonlóan - nyújtott térddel a sarok külső részén csúszik a talajon az érkező labda irányába. Ezzel egy időben az azonos oldali kéz rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését, míg a másik kar a test síkjában a test fölé lendül az egyensúly megőrzése, valamint az esetlegesen felpattanó labda hárítása érdekében. A felsőtest a kinyúló láb fölé hajolva segíti a végtagok munkáját, az egyensúly megőrzését, valamint tovább növeli a védőfelületet. A védés pillanatában leggyakrabban a lábfej vagy az alsó lábszár érintkezik a labdával, míg pattintott lövés esetén az azonos oldali kéz állítja meg a talajon irányt változtató labdát. Ez a védőpozíció gyakran magában rejti a hátraesés veszélyét, ami megnehezíti a felállást, és így időlegesen kizárja a kapust az aktív játékból. Ezért védés közben a kapus igyekezzen a kapuelőtéren belül tartani, vagy esetleg a kapu mellé ütni a labdát.
• Kitörés: A modern, offenzívabb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi lábról elrugaszkodva a közelebbi lábbal - támadólépésszerűen - kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába lép. A kilépő derékszögben hajlítva kifordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. Amint a másik láb sarka felemelkedik, a térd a talaj felé közelít, csökkentve ezáltal a lábak közti távolságot. A lövés felőli kar szintén az érkező labda irányába lendül, növelve a védőfelületet, míg a másik kar az ellenkező oldalon egyensúlyoz. A védés pillanatában leggyakrabban a kilépő láb, valamint az azonos oldali kar alsó része érintkezik a labdával, míg a másik láb és kar rendszerint a felpattanó labda hálóba jutását akadályozza meg. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.

Távoli lövések és a védőfal

Távoli lövéseket rendszerint 7-10 méter távolságról, a mezőny első harmadának középső részéről kísérelnek meg a támadók felső, elhajlásos, alsó vagy felugrásos lövéssel a védők fölötti, vagy közötti közvetlen gólszerzés reményében. Ebben a szituációban a kapus alapmozgása oly módon változik, hogy a képzeletbeli szögfelezőre helyezkedés csupán elvi alap marad. Ez esetben ugyanis a kapusnak figyelembe kell vennie a védőtársak helyezkedését, akik egyénileg vagy egy egységes védőfalat alkotva jelentős kapufelületet képesek takarni. Így a kapus jobban koncentrálhat a fennmaradó kapufelület védelmére, növelve ezáltal a labda hárításának esélyét.

Távoli lövések védésére az utóbbi években egy újfajta védőtechnika alakult ki leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét. Ezért akkor, amikor a kapus, a lövés magasságát pontosan nem is, de az oldalt nagy valószínűséggel elővételezni tudja, súlypontsüllyesztés után az egyik irányba elindul kicsúszással. Alsó lövések védésénél a hagyományos aszimmetrikus kicsúszás mellett az úgynevezett szimmetrikus kicsúszás is elterjedőben van. Ez akkor nyújt a kapusnak gyors közbeavatkozási lehetőséget, ha az érkező lövés oldalát nem, de annak magasságát elővételezni tudja.

Szélről érkező lövések (kézilabda specifikus)

Szélről érkező lövések esetén a lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie. Védőtevékenységét azonban megnehezítheti az a tény, hogy a szélsők a kapuelőtér fölé történő beugrással vagy bevetődéssel nagymértékben csökkenthetik a lövéstávolságot. Mivel a kapus pusztán a kapufa mellé helyezkedve jelentős felületet képes eltakarni a kapuból, szélről érkező lövések hárításánál a testtel való védés kerül előtérbe.

• Védés a kapufánál: Ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához. Módosított alaphelyzetben a kapus - testmagasságtól függően - mélységben annyira mozdul előre a kapufától, hogy az esetleges ívelés védése ne okozzon számára gondot. Míg szélességben - a támadó dobókarjához igazodva - csak annyira hagyja el a kapufát, hogy a labda ne juthasson a teste és a kapufa között a hálóba. Ily módon a kapus a rövid oldalra érkező lövéseket képes pusztán jó helyezkedéssel - passzív védéssel - hárítani, míg a fennmaradó kapufelület védelmét a hosszú oldalon kinyúló végtagok mozgatásával - aktív védéssel - oldja meg.
• Védés kiugrással: Ezt a technikát különösen a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik igyekeznek az egész testfelületet felhasználni a védésre. Ebben az esetben a kapus a lövésszög képzeletbeli felezőjére helyezkedik, és a testtel, valamint a végtagokkal egyaránt védi a kapu rövid és hosszú oldalát. A technika előkészítéséppen a kapus módosított alaphelyzetben süllyeszti súlypontját és karlendítéssel készül fel a kiugrásra. Majd a lövés megindításának pillanatában mély helyzetből, erőteljes elrugaszkodással a támadó dobókarja irányába ugrik, és a végtagok oldalirányú lendítésével nagymértékben csökkenti a megcélozható kapufelületet.
• Visszavédés a rövid oldalra: Ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikát általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor. Kialakulását nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a sarokból induló szélsők erőteljes beugrását a rövid oldalon felálló kapus már nem tudja követni, és a hosszú oldal fedezetlenül marad. Ezért a kapus az ugrás irányának korai elővételezésével már eleve úgy áll fel, hogy a szögfelezőhöz képest a dobókar irányába, a hosszú oldalra helyezkedik. Ezáltal a kapuelőtér fölé beugró szélső elől testével szinte eltakarja a hosszú sarkokat (passzív védés) - és mintegy felkínálja lövésre a szabadon hagyott rövid oldalt (aktív védés).

Közeli lövések és "ziccerek"

Ezen lövések közös vonása, hogy a támadó a védők mögé kerülve közelről, előnyös helyzetből hajthat végre kapura lövést. A játékos tiszta gólhelyzetbe - ziccerbe - kerül, ha a megelőző támadótevékenység eredményeképpen egy előnyös gólszerzési lehetőség kínálkozik számára a gólveszélyes területen. Ennek a klasszikus példája, amikor a játékos gyorsindítást vagy áttörést követően a kapuelőtér fölé ugrik, és csak a kapussal szemben állva, közeli lövést hajt végre a levegőből. A közeli lövések, másképpen fogalmazva „ziccerek” többféle technikával is háríthatóak.

• Szemből kapura törő támadó esetén: A kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva a test síkjában, csípőmagassági fellendülnek, míg a karok a dobásra felkészített labda magasságában, oldalirányba kinyúlnak.
• Oldalról kapura törő támadó esetén: A kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.

Büntetődobások hárítása

A kapusnak büntetődobások hárításánál is lehetősége van többféle technika közül választani. Fontos, hogy milyen távolságra helyezkedik a kapus a büntetőt végző játékostól. Szinte 3 méterre megközelítheti a büntetőt végző játékost, de maradhat akár a gólvonalon is. Cselezési lehetőségei is vannak a kapusnak.

Mentális felkészülés

Nagy a nyomás a kapuban? Feszült vagy a kapuban? A mentális erő döntő tényező a kapusoknál. A kapusnak soha nem szabad feladnia, és végig védenie kell a kapuját. De mit is jelent pontosan a szívósság a kapusjátékban? És hogyan edzheti egy kapus kifejezetten a mentális erejét? Antonín Kinsky cseréje megmutatja: a mentális erő döntő. Íme tippek kapusoknak és kapusedzőknek a hibák kezeléséről a labdarúgásban, hiszen a reakcióképesség fejleszthető - ha helyesen közelíted meg.

Kapusedzés gyerekeknek

Az edzés a 10 év alatti gyerekeknek mindenekelőtt jó szórakozást és ideális kikapcsolódást jelent. Fontos, hogy ebben a korban nem szabad egyetlen gyereket sem arra kényszeríteni, hogy folyamatosan a kapuban álljon. Tehát ebben a korban nem kapusokat képzünk, hanem megismertetjük a gyerekeket a kapus poszt alapjaival. Egészen 10 éves korig felejtsük el a vetődést, és az összetettebb mozgásokat, elsősorban a helyezkedést érdemes nekik ilyenkor megtanítani. Ebben a korban még komoly kapuskesztyű sem kell a gyerekeknek, sőt, ez kifejezetten ellenjavallott, hiszen sokszor még kesztyű nélkül sem könnyű koordinálniuk a mozgásukat.

Fontos, hogy a kapus edzésben folyamatosan cserélődve minden gyerek vegyen részt. Az edzés elején ismertessük a gyerekekkel a kapus feladatait, és a rá vonatkozó szabályokat. Utána gyakoroljuk a kapura lövést és a védést, mindezt úgy, hogy a gyerekek folyamatosan cserélődjenek a kapuban. Az alapvető mozdulatok közé tartozik a labda fogadása - a játékos kicsit előre dőlve várja a középmagasan érkező labdát, és a hasához szorítja azt, valamint a vetődés és gurulás - a játékos oldalra dől és a már megtanult W alakban tartja a kezét oldalirányban.

Egyéb fontos tudnivalók

A "sweeper keeper" kifejezés magyarul leginkább "söprögető kapus"-ként fordítható. Ez a modern kapusjátékban egyre elterjedtebb szerepkört jelöli, ahol a kapus nem csak a gólok megakadályozásával foglalkozik, hanem aktívan részt vesz a játék építésében és a védelem szervezésében is. Érdemes megismerkedni a Goalkeeping Development szoftverrel is, amely egy innovatív platform, kifejezetten kapusedzők számára fejlesztve, számos funkcióval, amelyek megfelelnek a modern kapusedzés igényeinek.

A kapus alapállása a játékszituáció függvényében változik. Három alapvető pozíciót különböztetünk meg a modern kapusjátékban. Emellett a női labdarúgásban is jelentős fejlődés tapasztalható a kapusedzés terén, melyre külön figyelem és specifikus edzéstippek alkalmazása javasolt.

Az elméleti háttérhez és a gyakorlati módszerek mélyebb megismeréséhez érdemes tanulmányozni a Magyar Kézilabda Szövetség jóvoltából elkészült, "Kézilabda Kapusok képzése, edzése és felkészítése" című könyvet. A szerzők a magyar kézilabda meghatározó kapusikonjai és jelenleg is a legmagasabban jegyzett kluboknál, válogatottnál töltenek be kapusedzői állást, név szerint Bíró Imre, Bakos István, Bartalos Béla, Dr. Hoffmann László, Szatmári János valamint Dr. Marczinka Zoltán, társszerző és szerkesztő. Céljuk egy átfogó, a világon egyedülálló könyv megírása volt, amelyben összegezik tapasztalataikat és tudásukat.

Ahogy Dr. Marczinka Zoltán is kiemeli: "Személyes kihívásnak is tekintettem, hogy egy közös alkotói asztalhoz tudjam ültetni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kapusegyéniségeit, kapusedzőit. [...] A közös munka során szépen összecsiszolódtak az alkotók, melynek gyümölcse ez a praktikus, hiánypótló könyv, ami a NEK kapusedzőképzés alap tankönyve, és reményeink szerint az egységes kapusképzés etalonja." Ez a mű, bár kézilabda specifikus, kiválóan illusztrálja a sportág-specifikus kapusedzés mélységeit és komplexitását, mely inspirációt nyújthat más sportágak, így a labdarúgás kapusainak felkészüléséhez is.

tags: #kezdo #kapus #edzes

Népszerű bejegyzések:

• Hogyan válasszuk ki a megfelelő focikabut?
• A CSKA és a Crvena Zvezda rivalizálásának története
• Kiss Éva sikerei
• a Vörös Ördögök ambíciói és kihívásai
• Pantić kölcsönjátéka a MOL Fehérvárnál