A kézilabda története: az ókortól a Hősök teréig és Veszprém sikerei
A kézilabda egy labdajáték, amelyet két 7 tagú csapat (hat mezõnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. Az a csapat nyer, amelyik többször tudja az ellenfél kapujába juttatni a rendelkezésre álló játékidõ alatt a kézilabdát. A kézilabda mára európai szinten kifejezetten népszerű sportággá vált, törekvések pedig jelenleg is vannak arra vonatkozóan, hogy világviszonylatban is növeljék a játék népszerűségét. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy a sportágra való intenzív odafigyelésünk nem is indulhatna méltóbb módon, mint hogy a legnagyobb mérföldkövek sorba vételével áttekintjük a kézilabdázás történetét. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát.
Ókori gyökerek és középkori folytatás
Talán meglepőnek hathat, de a sportág gyökerei egészen az antikvitásig nyúlnak vissza. A kézilabdázás kialakulásának gyökere szinte az őskorig nyúlik vissza. Az ókori Görögországban bár kezdetben megnevezést nem kapott a játék, több írásos forrás is beszámolt egy olyan tevékenységről, mely során viszonylag kis pályán, kődarabokat, kézzel juttattak el egymáshoz a játékosok. Homérosz Odüsszeiájában uránia néven szerepel a játék, később a rómaiaknál harpastonként vagy expulsim ludere-ként jelenik meg, és főként a nők körében népszerű. Ugyanebben az időszakban elterjedt egy epyskirp nevű játék, amelyet bár tizenkét játékos játszott, főként lábbal, és jóval nagyobb pályán, mint azt a jelenlegi kézilabdázók teszik, de a mérkőzések során engedélyezett volt a kéz használata.
Ezt kisebb szünet követte a sportág történetében, a következő néhány évszázadban nem találunk említést a kézilabdáról, ennek oka valószínűleg a Római Birodalom bukása után tapasztalható antikvitással való szembe helyezkedés volt. Az érett középkorban azonban már Franciaországban is feljegyeznek kézilabdára hasonlító sportágat, crosse vagy hoquet néven. Ezeket egyébként a gyeplabda és a jégkorong előzményének is tekintik, bár kézzel is továbbítható volt a labda. Ekkor már a gól fogalma is kezd kikristályosodni, hiszen a játék célja az volt, hogy a labdát egy kijelölt pontba (többnyire zászló, lyuk) juttassák. Ugyanebben az időszakban a német lovagköltő, Walther von der Vogelweide verseiben többször tesz utalást egy bizonyos Fangballspiel nevű sportágról. Szintén erre az időszakra tehető egy kiemelten fontos változás a sportág történetében, a 12. század végén, 1198-ban ugyanis először játszottak tornacsarnokban mérkőzést (korábban ugyanis kizárólag szabadtéri játékról beszélhettünk). Minderre Halle városának Holger Nilesen nevű oktatási intézményében került sor.
A modern kézilabda alapjai és a Sokol mozgalom
Ezt ismét néhány évszázados nyugvópont követte a sportág történetében. Az említett játékokat természetesen továbbra is űzték, azonban a kézilabda mai értelemben vett szabályozásának megalkotása még váratott magára. Több tényezőre is ki kell térnünk azonban, mielőtt eljutunk a modern kézilabdázás alapköveinek letételéhez. Az egyik a történelmi kontextus, mely a futball és úgy általában a mai sportágak kialakulását vizsgálva kiemelten fontos. Az ipari forradalom hullámai javítottak az emberek életszínvonalán, a gépesítés következtében megnőtt a szabadidő, így jelentős fejlődés következett mind a kultúra, mind pedig a sport terén. A kézilabda „reformkora” is ebben az időszakban indul el.
Az 1840-től 1860-ig tartó időszakban kristályosodnak ki az alsó-és középfokú intézmények testnevelési alapelvei. Myroslav Tyrs Jindrich Fügner társaságában alkotta meg a Sokol mozgalmat. Ez egy igazán különleges kezdeményezés volt, jelmondatuk, az „ép testben ép lélek” máig ismert. Tyrs előéletére azért is volt fontos kitérni, mert a testmozgás szabályozásának is igyekezett intellektuális keretet adni. A Sokol ugyanis nyilvános viták és eszmecserék útján próbálta megalkotni az intézményes sport kereteit. Két igazán említésre méltó öröksége volt a mozgalomnak, a Sokol sletek, amelyek hatalmas tömegrendezvények voltak, ahol különböző előadások, performanszok kíséretében került sor edzésekre, a másik pedig, hogy Tyrs megalkotta a „testképzés abécéjét”, mely egységesítette a tanulók testnevelésének irányelveit.
A Sokol mozgalom ismertetése azért volt lényeges, mert a modern kézilabdázás teoretikusai is a Tyrs-hez közeli szellemi körből kerültek ki. A hazena nevű cseh játék már szinte kísértetiesen hasonlított arra, amit ma kézilabdának hívunk. Ennek a szabályrendszereit két cseh testnevelőtanár, Václav Karas és Antonin Kristof dolgozta ki. A játék először a cseh fővárosban, Prágában debütált, majd az ország többi nagyvárosában is hatalmas sikert aratott. A keretek ekkor már majdnem teljesen megegyeztek a mai kézilabdáéval. A pálya mérete 48*32 méter volt, a kapu előterét ugyanúgy egy 6 méter alakú félkör szegélyezte, a kapu 2 és 2,4 méteres oldalakkal rendelkezett, a játékidő pedig 50 perc volt, melyet már ekkor is két félidőben, szünettel játszották. A hazena egységes, mindenhol elfogadott szabályrendszerének megalkotása is erre az időszakra tehető, maga a játék 1905-ben alakult ki, míg a szabálykönyvet 1908-ban hozták nyilvánosságra.
Kialakuló nagyhatalmak és az egységesítés
Szintén ezekben az években kezdődött el a sportág újbóli előretörése Skandináviában és Németországban. Előbbi helyen a dán haanbold (a megalkotó Holger Nielson volt), utóbbi országban pedig a torball (Hermann Bachmann szellemi terméke) tett szert nagy népszerűségre. Volt tehát a sportág történetében egy igen rövid, ám annál fontosabb időszak, mikor a három „ősjáték” fejlődése szinte párhuzamosan haladt. Fontos kiemelni, hogy mindhárom szabályrendszere már kísértetiesen hasonlított a mai kézilabdáéra. Így tehát arra kérdésre, hogy pontosan hol fektették le a mai kézilabda alapjait, nem lehet egyértelmű választ adni. Ráadásul a huszadik század legelején Oroszországban és a balkáni területeken is kurrensen fejlődött a kézilabda.
Ennek egyébként a hazenához volt köze, ugyanis az akkor cseh területen tanuló orosz diákok beleszerettek a játékba, és később hazatérve sem feledkeztek meg róla. Az iskolákban elterjedté vált a hazena oktatása, 1915-ben, Harkovban tizennégy csapat részvételével rendeztek nagyszabású tornát. A sportág fejlődése aztán az 1917-es bolsevik hatalomátvétel és a radikális paradigmaváltás miatt megszakadt.
A három sportág tehát nagyjából egyforma ütemben fejlődött, azonban a szabályrendszerekben voltak olyan apró, ám mégis fontos különbségek, melyek miatt lehetetlen volt egységes tornákat rendezni. A három alapjáték összefésülése a német Karl Schelenz nevéhez fűződött, aki 1917-ben, Berlinben hozta nyilvánosságra az új szabálykönyvet. Majd egy évtizeddel később, 1928-ban pedig megszületett a sportág első nemzetközi szervezete, az Amatőr Kézilabdázók Nemzetközi Szervezete (FIHA), melyet 1946-ban, Koppenhágában neveztek át Nemzetközi Kézilabda Szövetségre (IHF). Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre. A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. Az 1933-ban létrejött Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége is kulcsszerepet játszott a sportág hazai fejlesztésében.
A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. Így lett kispályás kézilabda a játék neve.
Olimpia és világversenyek
Hatalmas jelentőséggel bír a játék történetében az 1936-os olimpia, a berlini játékokon ugyanis bemutatósportágként szerepelt a kézilabda is. A kereteket ekkor huszonkét játékos alkotta, akik közül egyszerre tizenegyen voltak a pályán. A mérkőzéseket szabad téren játszották, a tornán hat csapat vett részt. Az aranyérmet Németország csapata szerezte meg, mellettük Ausztria és Svájc állhatott még dobogóra, a magyar válogatott pedig a negyedik helyen végzett. A nemzeti válogatottunkban ekkor a legtöbb játékos az Elektromos MSE csapatát erősítette, őket hét sportoló képviselte, míg az Újpestből öt kézilabdázó érkezett.
Ezt követően néhány évtizedes szünet következett a kézilabda olimpiai történetét tekintve, azonban egy fontos változás ebben az időszakban is történt. Az 1940-es években, Dániában indult a modern kézilabda csarnokokba költözése, úgy tartották ugyanis, hogy így egy szélesebb közönséget érhetnek majd el. 1966-ig beltéren és szabadtéren is játszották a kézilabdát, ezt követően azonban csak a sportág benti formája maradt fenn.
A férfi kézilabda aztán az 1972-es müncheni olimpiától kezdődően a játékok állandó sportága lett, négy évvel később, Montrealban pedig a hölgyek is csatlakoztak. A férfiak legeredményesebb nemzete Franciaország, akik két arany mellett egy ezüstöt és egy bronzot is szereztek, a nők listáját a háromszoros győztes Dánia vezeti.
A világbajnokságok története 1938-ban kezdődött, ekkor a győzelmet az olimpia után ismét Németország szerezte meg, ezt követően azonban a következő seregszemlére csak 1954-ben került sor, majd három, illetve négy évente követték egymást a világbajnokságok (az utóbbi évtizedekben, 1993 óta pedig két év telik el az egyes események között). A legeredményesebb csapat ebben a tekintetben is a francia válogatott. A hölgyek első világbajnokságának 1957-ben Jugoszlávia adott otthont, itt még rapszodikusabbak voltak az időpontok, 1993 óta azonban itt is állandósult a kétévenkénti rendezés. A legtöbb aranyérmet Oroszország (illetve korábban a Szovjetunió) szerezte. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek.
A magyar női kézilabda a '90-es években
Kézilabdás lányaink nemsokára sorsdöntő mérkőzésen döntik el a továbbjutást a világbajnokság negyeddöntőjében, Brazília ellen. Ennek apropóján foglaltuk össze a 90-es évek magyar női kézilabdájának nagy tornáit, 1995-től 2000-ig. 13 év után a női kézilabda-szakág végre ismét érmet hozott haza nagy világversenyről. Egészen pontosan tartott itthon, hiszen az 1982-es hazai rendezésű világbajnokság után ismét házigazdák lehettünk, felesben az osztrákokkal. A végeredmény az akkorihoz hasonlóan ismét ezüstérem lett, de mégis némileg jobb szájízzel. Az ezüstérem a későbbiekkel ellentétben itt inkább szépen csillogott, hiszen ismét visszahozta Magyarországot a sportág legjobbjai közé, a csapat pedig a hazai közvélemény szemében is kiemelkedő népszerűségre tett szert egy viszonylag sikeres csapatsport-időszakban.
1996-ban a világbajnoki siker rögtön komolyabb elvárásoknak megfelelni kényszerülő csapat nem került könnyű csoportba Atlantában, hiszen a házigazdák mellett a vb-n mieinket kis híján kiejtő kínaiak, és kiváló erőkből álló dánok voltak az ellenfelek. Igaz, a nyolccsapatos mezőny folytán nem is lehetett volna könnyű csoportot sorsolni, így siránkozás helyett inkább magabiztosan, 10 góllal vertük meg a kínaiakat, ezúttal esélyt se hagyva nekik. Az amerikai női kosárválogatottal azonban meggyűlt a bajunk, de szerencsére kézilabdában kellett velük játszani. Az utolsó csoportmeccsen a két veretlen számára csupán annyi tét maradt, hogy melyikük kerüli el az elődöntőben a verhetetlennek tűnő dél-koreai válogatottat. A sokk feldolgozására minimális idő állt rendelkezésre, mert két nap múlva a norvégokkal mérkőzhettünk a bronzért, ami mégiscsak egy olimpiai érem. A lányok is átérezték ezt, hiszen igen gyenge, 7-9-es félidő után a második játékrészben parádés kézilabdával, 20-18-ra győztek, és szerezték meg 1976 után a magyar kézilabda második olimpiai érmét.
Míg Laurencz László 1997-ben leginkább az Expressz újság álláshirdetési rovatát böngészte, addig az új kapitánynak, Csík Jánosnak az volt a feladata, hogy kijutassa a női kézilabda válogatottat a németországi vb-re. Németországba viszont három kulcsjátékosunk nélkül kellett kiutaznunk. Így a keret tele volt fiatal játékosokkal köztük a 19 éves Pálinger Katalin is utazhatott a vb-re. A csoportkörben hoztuk a kötelezőket, majd vertük Romániát, és majdnem sikerült nyerni Dél-Korea ellen is. A nyolcaddöntőt tulajdonképp már az első félidőben elvesztettük, a vége 30-25-ös vereség lett és egy 9. hely a világbajnokságon.
Miután a Vasas nem járult hozzá ahhoz, hogy Csík János a továbbiakban a klub mellett a válogatottal is dolgozzon, az 1998-as Eb-selejtezőkön már a Németh András-Zsiga Gyula edzőpáros irányította a nemzeti csapatot. Ők a sikert a rutinos játékosok visszahívásában látták. A Németh-Zsiga edződuó veretlenül zárta a selejtező sorozatot, a magyar válogatott pedig kijutott a hollandiai Eb-re. Ahová már Mocsai Lajos irányításával utazott a csapat. Az utolsó csoportmeccsen úgy léptünk pályára az ukránok ellen, ha nyerünk, akkor négy között vagyunk. 29-22 lett a vége ide, jöhetett az elődöntő a norvégok ellen. Ahol Griniék felmosták velünk a padlót, a végén 14 gólos vereséget szenvedtünk. Ezt a meccset gyorsan el kellett felejtenie a lányoknak, hisz az osztrákok ellen még hátra volt a bronzmérkőzés. Az Eb bronzérem azt is jelentette, hogy automatikus résztvevői voltunk az 1999-es világbajnokságnak.
Az 1999-es vb-nek úgy indultunk neki, hogy minden meccsünket meg akarjuk nyerni, és ebbe a negyeddöntőig nem is csúszott hiba. A csoportban Brazíliát és Kongót simán vertük, Kínától viszont már jobban tartottunk, de feleslegesen. Az oroszok ellen pedig szinte varázsoltak Farkasék a pályán, 8 percig gólt sem kaptak, a félidőben pedig 22-8-ra vezettek, és a vége is elég sima 34-25-ös győzelem lett. Az afrikaiak pedig nem nagyon tudtak bennünket megszorongatni, 20 góllal voltunk ugyanis jobbak náluk, 38-18-ra nyertünk. Aztán jöttek a norvégok, akik ellen sehogy sem ment a játék. Persze Griniék nagyon jól tudták, hogy elsősorban a szélsőinket kell kikapcsolni, átlövőben ugyanis sem a bal, sem a jobb oldalon nem ment jól a játék ezen a vb-n. A feladatot a norvégok tökéletesen megoldották, 24-21-re nyertek ellenünk, így ők az elődöntőbe jutottak, nekünk pedig az 5-8 helyért kellett játszanunk. Az ötödik helyen kellett végeznünk, hogy kijussunk az olimpiára. Aztán végül elég volt annyi, hogy mi megvertük a németeket, majd kiszurkoltuk a dán győzelmet, hisz abban a pillanatban már Sydneyben voltunk, amikor lefújták a Dánia-Macedónia mérkőzést. A lényeg ugyanis az volt, hogy a norvégok és a dánok is előttünk végezzenek a vb-n, szóval, ha ki is kaptunk volna Dániától az 5-6 helyért vívott meccsen, az olimpia akkor is megvan.
A sydney-i olimpia előtt áprilisban még várt egy feladat a női kézilabda válogatottunkra, az Eb-re ugyanis a cseheken keresztül vezetett az út. A várakozásoknak megfelelően könnyedén vettük az akadályt. Augusztusban az előzetes keretben még Kirsner Erika szerepelt, Mocsai Lajos azonban végül Lőwy Dórát vitte ki Sydneybe. Azért jó hírt is kaptunk, hisz miután a jugoszláv szövetség és a MOB is rábólintott arra, hogy Bojana Radulovicsnak ne kelljen kivárnia a három évet, míg pályára léphet a válogatottban, így tett az IHF, majd a NOB is, így Sydney-ben már vele együtt kezdtük meg a szereplést a női kézilabda tornán. A csoportmeccseken Angolát nagyon simán vertük 42-22-re, majd jöttek a franciák, akikkel korántsem volt ilyen könnyű dolgunk, de végül 23-22-re győztünk. Dél-Korea ellen 19-12-re is vezettünk, a vége viszont 41-33-as vereség lett, így a románok ellen legalább döntetlent kellett játszanunk, hogy megszerezzük a csoport második helyét. 21-21 lett ennek a meccsnek a vége, így jöhettek a negyeddöntőben az osztrákok, nem akármilyen meccsen. Három és fél perccel a vége előtt 25-21-re vezetett Ausztria, akkor még úgy tűnt, elvesztettük ezt a negyeddöntőt. A cseh bírópáros viszont érvénytelenítette a gólt, mondván, ők még nem adtak engedélyt a középkezdésre. Jöhetett a hosszabbítás, ahol tovább fokozódtak az izgalmak és tényleg csak a lefújás pillanatában nyugodhattak meg a mieink: elődöntőbe jutottunk! Ott pedig a magyar női kézilabda válogatott minden idők legjobb mérkőzését játszotta a norvégok ellen, egy percig sem hagyva kétséget afelől, hogy melyik csapat fog az olimpiai döntőben játszani. Ott, ahol a magyar válogatott 13 perccel a lefújás előtt 23-17-re vezetett, aztán… összeomlottunk, egyszerűen semmi sem sikerült, nem úgy a dánoknak, nekik minden bejött.
Alig két hónappal az olimpia után rendezték Romániában az Eb-t. Azonban a keret összeállításakor is látszott, hogy erre a tornára már nem mindenki vágyik annyira. De még így is erős csapattal vettünk részt az Eb-n, ahol a csoportkör első meccsén a jugók alaposan megleptek minket, a végén még örülhettünk a 33-33-as döntetlennek. A németeket azonban már simán vertük 33-22-re, a teljesen átalakult osztrákokat pedig még ennél is simábban 35-12-re. A franciák ellen már az elődöntőért játszottunk, bár nagyon rosszul kezdtünk, Siti Bea és Farkas Ági remeklésének köszönhetően végül 32-29-re behúztuk ezt a meccset. Így az oroszok ellen már csak annyi volt a tét, hogy ők, vagy mi leszünk a csoportelsők. Jött tehát a románok elleni mérkőzés, amely igencsak ellenséges hangulatban kezdődött. Megállítani azonban ezzel sem tudták a mieinket, na meg Siti Beát, aki épp élete meccsét játszotta. 25-24-re nyertünk és jutottunk a döntőbe, ahol némi meglepetésre az ukránokkal találtuk szembe magunkat. Negyven percig ment is minden, mint a karikacsapás, ekkor még hat gól volt az előnyünk, aztán fél perccel a meccs vége előtt már Ukrajna vezetett eggyel. Farkas Ági viszont még a dudaszó előtt betalált, döntetlenre és hosszabbításra kényszerítve a csapatokat, végül a magyar válogatott megnyerte a 2000-es Európa-bajnokságot.
Veszprém kézilabda sportjának felívelése
Veszprém kézilabda sportja a hatvanas évek közepén indult hódító útjára, amikor a Veszprémi Vasas női együttese feljutott az NB I-be. Több bajnoki ezüst és bronzérem került a klub dicsőség vitrinjébe. Ezek közé tartozik az új aranygenerációs együttes Magyar Népköztársasági Kupa ismételt megnyerése a bajnoki ezüstérme, 1983-ban. Ritterné Lengyel Erzsébet világbajnok polgára Veszprémnek. Lakiné Tóth-Harsányi Katalin, Tóth-Harsányi Borbála olimpiai bronzérmes, világbajnoki bronzérmes játékosok.
Közben a férfi szakág is bontogatta szárnyait. A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat 1977-ben megalapította a VÁÉV SE kézilabda klubját, amely VÁÉV Építők SE néven évenként nyert bajnoki aranyérmeket és lépett előbbre osztályról-osztályra a Nemzeti Bajnokságokban, míg 1981-ben már a legmagasabb osztályban, az NB I-ben játszhatott a csapat. Az elmúlt közel 50 évben példátlan sikersorozat kövezte útját a klubnak.
Horváth Gábor és Gyurka János világbajnoki ezüstérmes játékosa Veszprémnek. Gyurka János, Fazekas Nándor, Iváncsik Gergő, Gulyás Péter olimpiai 4. helyezett sportolók. Az egyesület serlegtermében számos győzelmet reprezentáló díj látható. A csapat hétszer volt részvevője a legrangosabb nemzetközi kupa, a Bajnokok Ligája négyes döntőjének, a Final Four-nak. A sikerek hatására nagyon sok diák és fiatal kezdett el kézilabdázni nem csak Veszprémben, hanem a környező településeken is: Nemesvámoson, Zircen, Úrkúton Várpalotán, Balatonfüreden, Ajkán, Tapolcán. A világversenyeken szereplő játékosok közül többen példaképpé váltak. A Veszprém kézilabda sportja nemzeti értékként is elismert, a Megyei Értéktárba 2024. szeptember 26-án vették fel.
A Veszprém kézilabda klub fontosabb címei (2023-as adatok alapján):
| Kategória | Győzelmek száma |
|---|---|
| Bajnoki címek | 27 |
| Magyar Kupa | 30 |
| Kupagyőztesek Európa Kupája | 2 |
| SEHA-Liga | 5 |
| Bajnokok Ligája Final Four részvétel | 7 |
Magyar Kézilabdázás Napja a Hősök terén
2018. május 16-án óriási sikert aratott a Magyar Kézilabdázás Napja a Hősök terén, s a Magyar Kézilabdát-szövetség az idén is megrendezte a női Bajnokok Ligája négyes döntőjének kísérőprogramjaként az eseményt. Nos, ezúttal is parádés hangulatban zajlott a Magyar Kézilabdázás Napja még múlt pénteken, valósággal ellepték a kézilabdázók a Hősök terét. A TFSE a múlt évhez hasonlóan ismét képviselhette az eseményen a magyar egyetemi kézilabdásportot. Ugyancsak délelőtt nyílt lehetőség helyszíni túrára a diákok számára, a résztvevők kipróbálhattak minden programot. Minthogy ezen a hétvégén került sor a női Bajnokok Ligája négyes döntőjére a Papp László Budapest Sportarénában (ahol a Győri ETO fantasztikus teljesítményt nyújtva megvédte címét!), péntek délután felejthetetlen élménnyel gazdagodhattak a Hősök terére kilátogatók, hiszen találkozhattak a BL-csapatok sztárjátékosaival is.
A kézilabdázás szabályai
Egy kézilabda-mérkõzés két 30 perces félidõbõl áll, amelyet egy 10 perces szünet választ el. A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de létezik egy másik fajtája is a sportágnak, amelyet a szabadban játszanak. Egyre kedveltebb strandkézilabda nevû változata is.
A játéktér
A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. A két kapu elõtt található folyamatos vonallal körülvett részt kapuelõtérnek nevezzük. Ezt a vonalat a kapuktól 6m-re húzzák meg. Ettõl a vonaltól 3 m-re található a szaggatott szabaddobási vonal, amelynek minden pontja a kaputól 9, a kapuelõtérvonaltól 3 méterre van felfestve. A kaputól 7 méterre található a büntetõdobás vonala. Ez párhuzamos a gólvonallal. A kapus-határvonal egy 15 cm hosszú, a kapu elõtt 4 méterrel van.
A labda és a játékosok
A kézilabdát bõr, vagy mûanyag borítású labdával játszák. A kézilabdát általában egy úgynevezett wax nevû anyaggal vonják be a játékosok, a jobb tapadás érdekében.
Egy kézilabdacsapat 12+2 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki eltérõ mezt visel a többiektől. Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A játékosok nem viselhetnek olyan tárgyat magukon, amely veszélyezteti a saját, vagy játékostársai testi épségét.
Játékszabályok és bíráskodás
A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövést kísérlet elmulasztásával. Ezt nevezzük passzív játéknak. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövés kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.
A kapus az egyetlen játékos, amely a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt is. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát.
A kézilabdameccset két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzéseken a játékosok közül csak a csapatkapitányok szólhatnak hozzájuk. A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető, mint mezőny-játékvezető a középvonalnál helyezkedik el, ő a támadó csapat támadási iránya felé néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket.
Döntetlen esetén
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével, és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor büntetőlövések következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el felváltva egymás után, majd az nyer aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek.
tags: #kezilabda #a #hosok #teren
